Pszichológus válaszol

A szolgáltatás a korábbi, 48 órás határidővel ide kattintva érhető el, ahol felkészült kolléganőimmel együtt várjuk kérdését!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és a folyamatosan érkező rengeteg kérdésre való tekintettel általában 10 munkanapon belül, random sorrendben történik. Amennyiben ennél gyorsabban szeretne választ kapni, javaslom, hogy kérdését a fenti linken tegye fel.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

14 330 Hozzászólás

  • Vné T. Tímea

    Kedves Melinda!
    Nekem olyan problémám van, hogy gyerek korom óta halálfélelmem van. Ez egy ideig megszűnt, viszont mostanában egyre sűrűbben esténként előjön. És annyira,hogy hányingerem lesz, rosszabb esetben hányok is. Nem szeretnék újra gyógyszert szedni a kisfiam miatt. Esetleg van valami más megoldás? Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Igen, a tünete pszichoterápiásan megérthető és nagy valószínűséggel kezelhető. Javaslom hogy keressen fel pszichológust és kezdjen érzelmi munkát. (Ha ezt velem szeretné megtenni, itt léphetünk kapcsolatba.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Szilvia

    Tisztelt Doktornő!
    Kisfiam három éves, eleven, mozgékony, beszédes gyermek. Nem első, szóval tudom, hogy vannak dacos és hisztis időszakok. Viszont nagyon zavar minket, hogy rendkívül szófogadatlan. Ha megkérem valami apróságra( Pl dobjon ki egy szemetet, amit történetesen ő hajított el), vagy hívom öltözködni, tízből kilencszer nem teszi, nem jön. Egyáltalán, mintha nem is hallaná, hogy hozzászóltam. Akkor is vissza kérdez, ha rám néz és beszélek a szemébe nézve. Próbálok tőmondatokban, nem bonyolultan, hogy biztosan értse mit szeretnék. Az, hogy valamit ne csináljon… lehetetlen. Ha megkérdezem érti-e, azt mondja igen, de mégsem teszi. Pedig nagyon okos kisgyerek, tudom, hogy nem értelmi gondjai vannak. Csupán mintha nem is érdekelné, hogy mit akarok, vagy kérek tőle. Ha emlékeztetem, hogy valamit megbeszéltünk és nem úgy tett, akkor legtöbbször kinevet, látszólag teljesen közömbös és elkezd másról beszélni. Illetve nagyon önfejű. Ha figyelmeztetem valamire, ami neki rossz lehet, akkor is inkább megteszi, csak, hogy megtegye. Próbálom a ne és nem szót kevesebbet alkalmazni, de még így is nehéz.
    A kérdésem az lenne, hogy hogyan tudnám kissé “kezesebbé” tenni, hogy ne kelljen egyet százszor elmondanom? Nagyon fárasztó és sokszor kétségbe ejtő. Szó szerint, mintha a falhoz beszélnék.
    Köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az akaratok ütközéséről lehet itt szó. Minden gyermek tükör a szülők számára, a nevelési nehézségek mélyebb átgondolása sok érdekes önismereti támponttal szolgálhat. Milyen stratégiák vannak a családjában a saját elképzelések keresztül vitelére? Hogyan kezelik a konfliktusokat? Ha valamit el szeretne érni, akkor ebben az életkorban nem ajánlott sokszor elmondani azt, sokkal célravezetőbb odamenni és együtt megcsinálni (pl. együtt felvenni a szemetet).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sandor K.

    Tisztelt dr. Úr!

    Rövidre fognám a történetet.

    Volt egy valósnak vélt jó barátom, akiről később kiderült,hogy súlyos nárcisztikus személyiségzavarban szenved, és tönkre is tett lelkileg egyszer. Sikerült felépülnöm nagy nehezen, rájöttem, hogy empata személyiség vagyok,ezért mélyen éreztem át ezt az egész jelenséget. Később tudatosult csak bennem,hogy nem én voltam a hibás, és tényleg komoly következményeket von maga után ez a személyiségzavar.
    Így mikor egyszer már elváltak útjaink(mert nem tudtam vele együtt lakni már,de még magamat is csak hitegettem,hogy ő normális és én voltam a túl érzékeny,) úgymond megbánást tanusított, ne haragban váljunk el, megbeszéltük,hogy miben kell változnia.

    Ebben a tévhitben visszasodródtam hozzá, és “vakon” maradtam egy darabig, a mai napig is (legalábbis szerinte). Mostanában kezdtem el gondolkozni,hogyan tudnék elszakadni tőle,mióta felépültem lelkileg és próbálom a magam útját járni,pozitívan,egyensúlyban,szeretetben, (amiknek ő az ellenkezője, mégis koldusa) és látja,hogy a környezetem is efelé hajlik,ezért próbál lehúzni, és több eset is volt rá,
    pl.: munkahelyre megérkeztem,kicsit nyűgösen,de jó kedvvel, majd próbálta “viccelődve” elmondani,hogy én hogy érzem magam, nem aludtam ki magam,pesszimista vagyok stb.,úgymond próbált rám erőltetni egy érzést,amin uralkodhat,
    Erre én mindig reagáltam valamit, védekezésképp, majd megint viccet akart csinálni belőle: “de bírom, figyeld mindenre mond valamit” (mondta egy harmadik személynek)
    Erre belőlem úgymond kitört egy reakció,magasabb hangnemben , hogy: hát igen mert nem igaz amiket mondasz.
    Mivel jogosan reagáltam és tudta,hogy nincs igaza (illetve nem tudta felfogni,hogy nem neki van igaza, mert nem képes megmondani,hogy én, hogy érzem magam,viszont már kialakított egy maszk 2.0-t mintha megváltozott volna,így rejtve kellett maradnia,de belül tombol szerintem)fogta magát és szó nélkül”elvonult”. Majd pár óra múlva mutatott egy képet,amin egy motivációs üzenet volt, mondta ,hogy külön nekem mentette le ,hogy megmutassa. (jó a rálátása)
    Gondolom ez volt az új-régi maszk alapjaira helyezésének első lépése,mert a verbális rejtett rombolás nem vált be,hogy védje az énközpontját, de mivel “eljátszotta” már,hogy megváltozott azokban a dolgokban (pl.: haragos reakció,bűntudat keltés,bármilyen negatív manipuláció) így ahhoz kell tartania magát,mert nem akar lebukni, ezért lehetséges,hogy úgy reagál,hogy szó nélkül elmegy, vagy esetleg frusztrált lesz,mint aki nem tud mit kezdeni a helyzettel?

    Másnap ugyanezt a maszkot vette elő,amivel a barátságunkat annak idején kezdte,de sokkal hiteltelenebbnek tűnt,mintha félne játszani,mert tudja,hogy túl nagy a különbség a tegnapi(érzéketlen) és a mai maszk (hízelgő) érzelmei között egy kívülálló számára.
    Mivel bizonytalan,hogy sejtem-e, olyan mintha nem tudná magabiztosan teljes színészettel eljátszani és félne,mikor mondom azt,hogy lebuktál?

    A megérzésem alapja pl.: “beszélgetés” során tanító jellegű témánál mikor az én reagálásomra esett volna a sor,hogy ő meghallgasson (alárendelt szerep), fogta magát és szinte kirohant a szobából. Mire én utána szóltam,hogy hova mész, erre visszafordult és egy ártatlan mondatot mondott,mintha én lennék a fura, aki megkérdezi: enni megyek.

    Nos ezek alapján szeretném megtudni,hogy lehetséges-e,hogy ez az ember felismerte,hogy már nem hatásos a manipulációja és ezért távolságtartó illetve, ha vita téma van, inkább elmegy, mert tudja ,hogy nem tudja magát kontrollálni és fél, hogy “lelepleződne”?

    Ennek tükrében,ha fél,hogy le fog “bukni”, lehetséges-e,hogy ő maga lép ki az életemből, mert azt hiszi,hogy veszélyes lehetek. (Tudja,hogy nehéz lenne bárkit ellenem irányítani,mert a közös környezetünk ismer engem, és őt is)

    Ezután lehetséges,hogy a barátság látszatának fenntartásának érdekében olykor odafigyelve,szép lassan, inkább eltűnik halkan a maszk alatt,de már nem próbál “legyőzni”,mert tudja,hogy nem hat a manipulációja és lebukni sem akar?
    Ezért kerülhet el engem, míg nem talál kiutat leplezve maradván az elhasznált források bűvköréből, “költözés,új munka” vagy valami címszó alatt?

    Arra vagyok kíváncsi,hogy lehetséges -e ez a végkimenetel egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő emberrel való kapcsolatban?

    Azért is érdekel ez olyan égetően,mert több oka is van,annak, hogy nem ébreszthetem fel és körülötte másokat sem,de van bennem egyfajta kötelességérzet is,hogy segítsek neki és környezetének jó távolról. Valahol van benne igazi jóság, de az annyira kevés, hogy esélye sincs felszínre törni egyedül az önös vágyak mellett.
    A probléma az,hogy közös a munkahelyünk,az egyetemünk,és mellettem lakik egy szobával.

    Nem tudom vele közölni, hogy beteg mert tudom,hogy felesleges, nem képes felfogni tettének következményeit, sértő szavait, arrogáns viselkedését,és nem fordulna orvoshoz.
    Továbbá nem tartom magamat illetékesnek (na meg akkor különbnek sem) abban,hogy bosszúállóan “lebuktassam”, és úgymond minden ismerősének a tudtára adjam.
    Ennek a következményei is kiszámíthatatlanok,ostobaságnak tűnik.

    Ugyanakkor csúnyán hangzik,de szeretnék végre megszabadulni is tőle. Ezért reménykedem,hogy a megérzéseim azt sugallják-e esetleg,hogy érzi a játszma végét, és továbbáll?
    Ennek örülnék a legjobban, mert nem kéne”felrobbantanom” egy két lábon járó bombát, úgy,hogy összetörjem őt és így még több sebet ejtve rajta és körülötte,ami még jobban súlyosbíthatja ezt az állapotot,lehetséges,hogy fel sem tudná dolgozni, bizonyára ehhez szakember szükséges.

    Tudom,hogy komplex és zavaros,mint a szituációk is, és nehéz ezek alapján eldönteni,hogy a megérzéseim helyesek-e,de igazából arra lennék kíváncsi,hogy ennél a személyiség zavarnál, van-e olyan eset, mikor az áldozatot ő hagyja el, úgy,hogy többé nem keresi?

    Ez esetben türelmesen várnék, de már napok óta ezen gondolkozok, és tudnom kell,hogy érdemes várnom,hogy lelép, vagy nekem kell tennem valamit?

    Köszönettel,

    Sándor.

    • Habis Melinda

      Kedves Sándor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munka megkezdése javasolt. Ha Ön érti, hogyan alakult a kapcsolata ezzel a nárcisztikus (ezt biztosan pszicho-diagnosztikai vizsgálat állapíthatja meg) személlyel, akkor nem fog hatni Önre a manipulációja. Megváltoztatni, bár mást nem tudunk, magunkat érdemes minél több erőforrással felvérteznünk. Szerintem sokkal szerencsésebb, ha Ön tanulja meg az érzéseinek, vágyainak megfelelően alakítani az életét, minthogy bárki más reakciójára várjon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Brigitta

    Kedves Doktornő.
    A párommal lassan 10 éve voltunk együtt. Ez alatt a 10 év alatt sokszor veszekedtunk és vitaztunk sok mindenen. De az utóbbi egy évben nem volt már köztünk veszekedés, csak apró cseprő minden napi viták. Egyik nap körülbelül egy hónapja egy ilyen kis vita alkalmaval meg fogta magát és ott hagyott engem a két pici gyermekunkkel akik 2 és 6 évesek. Két nap múlva jött haza sírva és teljesen ki borulva, majd el mondta, hogy ő nem tud velem élni tovább mert nem tudja el felejteni a múltban neki mondott serteseimet és a veszekedéseink során történeteket. Azt mondta meg öli magát vagy elhagy. Amikor az erzeseirol kérdezek azt mondja nem tudja mit érez. Leginkább semmit és ürességet. Folyton levert. Szomorú és engem okol mindenért ami történt vele. És hogy én tetten tönkre az életét a folyamatos szekalasommal és piszkálódásommal. Hozzá teszem, hogy számára az is piszkálásnak számított ha meg kértem vigye ki a szemetet vagy furodjon meg vagy borotvalkozzon mondjuk. Az utóbbi időben nagyon el hagyta magát. Már az intim együtt leteket sem kezdeményezte pedig az előtt gyakran. Én azóta el hagytam. El jöttem onnan ahol éltünk. Ő ott maradt egyedül. Tervezi, hogy egy baratjahoz költözik. De mióta el költöztünk azóta én egyszer már ki békültem vele. Mert segítene, támogatni szerettem volna. De nem hagyta. Az első adandó alkalommal vitát generált és el szaladt. Hirtelen fel kapja a vizet és nem engedi sosem hogy meg nyugtassam. Ez már legalább egy éve fenn áll nála. Én hagytam had menjen, azóta újra egyedül él. De javulást nem látok rajta. Állandóan mélabús, szomorú, életunt, és mindenen meg sértődik illetve a fejemhez vág több éve történt dolgokat. Egyszerűen nem tud tovább lépni. Ön szerint lehet ez depresszió? Vagy más mentális betegség? Mert a depresszió jeleibol majdnem mind rá húzható a volt páromra. Nem engedi hogy segítsek neki, és hogy mellette legyek. De félek ha el engedem a kezét még mélyebbre süllyed. Én az ön véleményére vagyok kíváncsi. Lehet, e ez a nagy szakítás és utálat velem szemben egy betegség, pontosabban a depresszió egyik tünete. És hogy lehetséges e az hogy gyógyszeres és terápiás kezelessel rendbe jön és reálisan latja majd a kapcsolatunkat? Szenvedek a bűntudat miatt, hogy magára hagytam ezzel a dologgal…de egyszerűen az a férfi akit én ismertem, soha nem hagyta volna el a családját és legfőképp engem nem.

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párjának pszichoterápiás támogatásra volna szüksge, hogy meglássa a saját szerepét a konfliktushelyzetekben, kiláballjon a mélabúból (hogy ez depresszió-e azt pszichodiagnosztikai viszgálat dönthetné el). Amennyiben erre nem hajlandó, párterápia is szóbajöhet, ha akarnak még dolgozni a kacsolatukon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Zoltán

    Jó napot kívánok okán problémám lenne hogy nem bírtam el aludni egy pár napja és az agyamat nem bírtam le állítani fojamatosan magamba beszéltem és csunyákat mondtam úgy hogy nem is akartam nem bírtam magam le állítani csak akor ha valami el foglaltságot csináltam be vallom az nap okán 23 órakor fekütem le mert mobiloztam válaszukat köszönöm (nem hüjéskedés célja ) kérem segítsenek hogy meg nyugtasam magamat hogy ez normális és ráadásul ojanra mondtam csúnyát akit tisztelek becsülök és ö teremtett engem nagyon vallásos ember vagyok úgyhogy azért volt nagyon rosz élmény

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Szerintem senkinek nem ártott a csúnya beszéddel. Azt viszont érdemes volna átgondolni, mi váltotta ki Önből ezt az indulatot. Mit tett ez az ember, hogyan volt az a szituáció, ami így hatott Önre?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. máté

    Helló ! Lene egy egyszerű kis kérdésem már sok lanytol kaptam aszt a dicséretet hogy milyen aranyos helyes fiú vagyok es anak is tartom magam de egy leány aki nekem nagyon tetszik aszt mondta rám hogy milyen csúnya vagyok de enek elenere folyamatosan ir ha en lecsunyazok valakit vagy anak tartom akor nem itogatok neki .. on szerint hogy vegyem eszt ? 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Máté!

      Úgy gondolom, hogy talán ez a lány (annak ellenére amit mondott) talál Önben valami vonzót, azért keresi Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező_023

    Kedves Melinda!
    Van egy elég rég óta tartó problémám. Eddig tök biztos voltam abban, hogy meleg vagyok, nemrég azonban ez megváltozott. Az utóbbi időben -bár igaz, hogy elég gyakran önkielégítettem kép/videó segítségével- lecsökkent a vonzalmam a fiúk iránt, amivel eddig sose volt gondom. Arra gondoltam, hogy lehet hogy a sok önkielégítéstől meg az ilyen szexuális tartalmak nézésétől, és lehet ebből adódóan meguntam a fiúkat, viszont eléggé megijeszt ez az egész, hisz ilyennel sosem volt gondom. Illetve az is benne van, hogy volt egy kalandom, ami nem éppen volt kellemes, szerintem várnom kellett volna még vele, illetve nem volt kellemes azzal a partnerrel, így utólag visszagondolva. Azon is gondolkodtam, mivan, akkor, ha már nem vagyok meleg, de egy lánynál nem éreztem azt , amit a fiúknál, és tudtommal ez nem megváltoztatható dolog. Van bennem egy szorongás, amit akkor érzek, amikor meglátok egy lányt, és eleinte kényszeresen, de mára már annyira beleivódott az agyamba, hogy már szinte tudatosan jön ilyen fantáziagondolat hogy mit nézzek rajta meg hogy tetszik meg ilyenek, de én ezt nem szeretném, fiúk iránt viszont még mindig érzek vonzalmat, ezt úgy érzem hogy belülről jön, ellentétben a hetero vonzalmakkal, mégis azonban lecsökkent a vonzalom a fiúk iránt. Én eddig mindig is azt éreztem, hogy a fiúk fele vonzódom, de aztán eszembe jut ez az egész és teljesen felborítja a dolgokat, és mára belülről ez tökre felemészt. Már nem is tudom, mi vagyok. A problémám pedig az lenne, hogy nem tudom, hogy akkor én most meleg vagyok? Kíváncsi hetero netán? Vagy biszex?
    Nagyon szeretnék véget vetni a problémámnak, válaszát előre is megköszönöm!
    17F

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján az merült fel bennem hogy a korábbi kalandja okozahatott valamilyen traumát, melynek szakszerű feldolgozására volna szükség, hogy ismét önmagára találjon. Javaslom, hogy ecélból keressen fel személyesen egy pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. László

    Tisztelt Doktornő!
    Felességemmel tavaly januárba úgy döntöttünk hogy örökbe fogadunk egy gyermeket. Most jutottunk el odáig hogy ajánlottak egy 4 éves Borsodi kisfiút. A kisfiú rögtön születésekor elvették az édesanyától Négy hónapos kora óta nevelő szülőnél van. Tavaly júniusban volt egy pszichológia vizsgálata ahol 76-os IQ állapítottak meg nála. A kiválasztott játékhoz ragaszkodik de nem mindenáron. Gyerekek között próbál domináns lenni. Könnyen barátkozik. Jelenleg már óvodába jár. A héten lesz az első találkozásunk vele.A kérdésem az lenne hogy a 76-os IQ nagyon kevésnek tartom és bár a vizsgálatot végző szakember szerint nincs szellemi probléma a gyerekkel én kételkedek benne. Mindenhol azt olvasom hogy 70-n és 80-van között mentális zavarok feltételezhetőleg. Továbbá hogy ez a meglévő IQ már nem fejleszthető és adott.
    Nem szeretnék egy szellemi fogyatékos gyermeket örökbe fogadni.
    Tehát a kérdésem az lenne hogy valóban gond ez a 76 IQ? Vagy ez fejleszthető?
    Tisztelettel: László

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Igen, az intelligencia ebben az életkorban nem mérvadó, nagyon sok múlik a megfelelően biztonságos és ingergazdag könyezeten, ezért azt javaslom, hogy ne az IQ eredmény hatására döntsenek ebben a kérdésben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt doktor nő.Pár napja folyamatosan azt álmodom hogy bajba vagyok és a páromat nem tudom elérni.Mindig történik valami vagy ellopják a telefonomat vagy elhagyom.Van amikor beteg vagyok és haza kellene mennem de nem tudok mert nincs meg a pénztárcám és a telefonom sem,és sírok hogy ,hogy értesítsem a párom hogy jöjjön értem .MA meg eltévedtem Pesten és egy kisgyerek ellopta a telefonomat és megint az volt hogy nem találok haza és a páromnak sem tudok szólni hogy jöjjön értem.Miért álmodom már napok óta minden nap?Köszönöm. várom a választ

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Teljesen normális, hogy minden nap álmodik, agyunk így dolgozza fel a minket érő élményeket. Az viszont különös, hogy ezek többnyire rémálmok, melyben Ön kiszolgáltatott helyzetben van. Önismereti munkával érdemes volan dolgozni azon, mikor, mitől érzi magát annak? Hogyan lehetne az életét olyanná tenni, ami jobban megfelel az elképzeléseinek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. László

    Kedves Doktornő!

    Párkapcsolati Tanácsadásért fordulok önhöz,

    29éves férfi vagyok párom 32éves nő van egy 15éves lánya.

    10 hónapja vagyunk együtt , voltak gondok elején, de a hősies kitartásom odaadásomnak köszönhetően, mai napig együtt vagyunk, utána több hónapig semmi gond nem volt, mostanáig, ismét fel fel villan , a közös ház, gyerek vállalás , stb

    Fejemhez vágja hogy ő nem tudja elképzelni magát ismét nagy hassal , és kinőtt már belőle

    nem tudja elhinni letudnám az életem élni lagzi és gyerek nélkül. miért nem keresek olyat ki szül nekem.

    ilyen kijelentések után szerintem a legerősebb embernél is kicsordul a könny ahogy nálam is.

    De legbelül nem tudom elhinni 32éves nő ilyet ki jelenthet?

    jó nincs saját háza albérletben van! nekem sincs saját házam szüleimmel élek, de nem egyszer felvetettem ötletet menjünk nézzünk házat ,vagy esetleg előtte egy ideig albérlet hogy megnézzük úgy hogy menne, szerintem közösen valóra tudjuk váltani a közös ház vállalást, még ha nehezen is.

    Tudom legbelül nagyon szeret , mondta is tegnap is, de én is elmondtam hogy képben vagyok a tényekkel de én eldöntöttem mit akarok és mindent vele csak is vele! ha érnek majd hátrányok a jövőben ha nem, nekem ő a jövőm , a mindenem, ő add erőt az élet mindennapjaihoz.

    továbbá ő 7évig férjnél volt, csak nem ment neki és a férje más dolgot választott helyettük, azóta volt több kapcsolata de egyik sem volt tudomásom szerint olyan hosszú mint épp velem van, több pasija is szeretett volna összeköltözni vele tudomásom szerint de egyéb ok- ok miatt ez nem valósult meg.

    Doktornő kérném tanácsát , hogyan lehetne páromnál ezt a dolgokat helyrerakni, hogy ez ne jöjjön időnként fel, és sérüljenek a lelki dolgok ?
    Nem akarom elvesziteni! Már építjük a nyarat is nyaralással különböző dolgokkal ,egymáshoz igazodunk szabadságok terén, illetve tervben van egy meglepetés őszi kiruccanás is,

    Tudja doktornő csak egy kis boldogságra vágyom, megbecsülésre őszinteségre, mit sem ér egy kapcsolat ha van gyerek de nem vagy boldog, ezért is gondolom ,boldogság, megbecsülés, szeretet, őszinteség sokkal előrébb van , mint a gyerek vállalás !

    Várom megtisztelő segítő válaszát!

    Üdvözlettel László

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Azt javaslom, hogy beszélgessen a barátnőjével minél többet. Miért nem akar Ő több gyermeket, tart az öszeköltözéstől? Voltak-e ezekkel kapcsolatban rossz tapasztalatai, milyen félelmei vannak. Szerintem amit leírt a levelében az őszinteségről, érdemes Neki is elmondania.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Kedves doktornő!
    Az lenne a kérdésem, miért történhet meg, hogy egy 5 éves kapcsolat mellett néha érzéseim vannak más iránt? Nem mondom, hogy tökéletes ez a kapcsolat, sőt elég sok problémánk volt, nehezen csiszolódtunk össze, megcsalás sohasem történt, viszont érzelmileg néha meginogok, van, hogy azt érzem más jobban megért, jobban találnánk, kiváncsivá tesz, hogy milyen lenne vele. Néha letudnám ezt a kapcsolatot a hátam mögött és olyannal lennék aki tesz az ellen ami engem nagyon zavar, itt higiéniai dolgokra is gondolok, amit hiába beszéltünk el sokszor csak néha tesz ellene. Sajnos egy barátja iránt vannak néha érzéseim, aztán elnyomom magamban és barátként próbálok rá tekinteni, többnyire sikerül, majd ha ismét jobban foglalkozik velem ugyanazt érzem. Úgy látom, hogy ő is érez irántam, de ez egy nagyon rossz helyzet. Belül azt érzem, hogy ismét élek, amikor nagyon érdeklődő és flörtöl, aztán legszivesebben folyton vele lennék, és fáj , hogy nem lehet, vagy, hogy nem tudom konkrétan reagálni a flörttölésre, mert épp a párom is hallja, és igy, is kényelmetlenül érzem magam. Folyamatosan gyomor ideg kinoz, várom, hogy irjon. Néha azt szeretném,bár mondaná ki ha ő is ezt érzi, és egyben félnék is, hogy hogyan tovább.

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Levelében benne van a válasz is a kérdése mellett: azért kelti fel más is az érdekődését, mert a jelenlegi párkapcsolata nem kielégítő. Érdemes volna tehát megosztani ezt a kedvesével és azon dolgozniuk, hogy az érzelmi szükségleteit is kielégítse.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Péter P.

    Jó napot. segítséget szeretnék kerni.
    Van egy barátnőm akivel már másfél éve együtt vagyunk. én 28 ő 20 éves. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. És megint a szakítás szélén állunk.
    Ezt írta legutóbb:
    Eloszor elszeretnem mondani hogy ezt szemelyesen akartam otthon megbeszelni de egesz nap ez jar a fejembe es masra se tudok gondolni. Ugy erzem nagyon elhidegultem toled eszrevetted hogy a hetvegen meg a szeretlek szot is nehezemre esett kimondani es nagyon sajnalom, tudod ez mind azert van mert erzek valamit belul ami mar nem tesz boldogga.. az hogy mennyire szerettelek szepen lassan kezdd elmulni belolem. Ideges vagyok feszult stresszelek es ugy erzem mar nincs miert elnem. Es ezt te is tudod hogy a kapcsolatunk tette velem. Szeretnem hogy megertsd en szeretni akarlak de nem tudom ezt tovabb csinalni ugy erzem mintha elvesztettem volna onmagambol valamit es olyas valamive valok amilyenne nem szeretnek. A sok feltekenyseg es az ami nekem fontos a csalad azt ugyerzem hatterbe kell szoritanom az elvarasaid miatt. Tudod most is szinte mar konnyezek ahogy ezt irom azthiszem elobe keptelen lennek ezt mindd elmondani. Azt szeretnem ha elengednel mielott meg teljesen elveszten onmagam. Tudom utalni fogsz ezek utan de te is eszrevetted hogy olyan uton haladunk aminek nincs jovoje.. olyan biztos nem amiben mindketten boldogak vagyunk.. es sajnalom hogy ennek itt pontnak kell lennie a vegen. En banom a legjobban 😢

    folytatom: ő csaldszentrikus én nem igazan. de ezen tudom nekem kell valtoztatni. féltékeny vagyok pedig semmi okom rá. egyszerűen nem tudom le győzni ezeket a dolgokat. ugy érzi le marad mindenrol legutóbb ilyet is mondott. De ugy erzem meg ezek után is Szeret mert amikor nincs semmi gond nagyon más minden beszélgetünk simogat es mond olyan dolgokat hogy örülök hogy vagy nekem, nélkülem már el sem tudja képzelni erre pár napra kapok egy ilyen üzenetet. 50km re tanul egyetemen. hétfőtől csütörtökig van fent. hétfőn felment és délután már az az üzenet várt. Nem tudom mi tévő legyek nagyon sok az ellentét. sexualis téren is ő annyira nem kívánja én az ellenkezője. családcentrikus én nem. És még a kalitkába zárás amit én okozok. Elnézést a kapkodott irasert sietve kellett írnom. köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a barátnője levele egyértelmű, szenved ebben a kapcsolatban és ha nem tudnak ezen változtatni, akkor jobb ezt lezárni. Nem kell, hogy egyetértsenek, de egy párkapcsolat működéséhez feltétlenül szükséges, hogy tiszteljék egymás vágyait, ha neki több igénye van a társaságra vagy a családra akkor Ön azt elfogadja, elgondolkodjon miért nehéz ezeket elviselnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kornélia

    Kedves Melinda!
    Azzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy van a munkahelyemen egy nős férfi akit kedvelek. Igazából soha nem beszélgettünk nem is igazán ismerjük egymást csak pár szót váltottunk. Sajnos sokat szomorkodok miatta mert rossz, hogy vannak iránta érzéseim. Szeretném ha ez az érzés iránta megszűnne.
    Hogyan érhetném ezt el?
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kornélia!

      Szerintem érdemes volna megérteni hogy mi vonzza Önt ebben az ismeretlen, családos férfiban. Önismereti munka megkezdése ajánlott hogy érzéseit jobban megismerje, megértse.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szilvi

    Üdvözlöm!
    Problémámmal kapcsolatban már kerestem pszichológust,viszont sikertelenül. A környezetemben nem találtam és ha igen nem engedhetem meg magamnak,mivel nincs saját keresetem még. Talán egy év múlva kerülhetne rá sor,és az túl késő. A családommal nem szeretném megosztani ezt a problémát még,ezért magam szeretnék tenni ellene valamit.
    Rögeszmés kényszeres személyiségzavarom van (OCD). Olvastam gyógyeres kezelésről,de ugye szerintem nem a legegészségesebb csak úgy betoppanni a patikába és antidepresszánst vásárolni orvos javaslata nélkül.
    Van esetleg valami tanácsa,amivel leküzdhetném? Mivel évek óta ebben a cipőben járok csak az orvosra számíthatok?

    Köszönöm szépen a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvi!

      TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud pszichológussal beszélni. Itt pszichiátertől kaphat iránymutatást a gyógyszeres kezeléssel kapcsolatban is. Fontos hogy ne csak a házi megoldásokra támaszkodjon, hanem szakemberhez forduljon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kérdező

    Tisztelt Doktornő! Már korábban írtam önnek csak még nem kaptam rá választ! elnézést ha nyers vagyok csak kissé zaklatott is egyben mert nagyon fontos lenne a válasza. a véleményére lennék kíváncsi már lassan boldog házasságban vagyunk párommal sok mindenen mentünk át de gondolom nem csak én vagyok vele mint házas, hisz a házas életbe sok minden van amit kettőnknek kell megoldani. Párom szeretne gyermeket én pedig még nem. Nem tudom miért érzem ezt meg van hála Isten mindenünk dolgozzunk szeretem a páromat egyszerűen nem értem magamat sem.már annyiszor beszéltünk róla ,h mindig ott lesz mellettem és ,h minden rendben lesz de egyszerűen félek sok mindentől agonizálok olyan dolgokon amin nem is kellene szeretnék is meg nem is . Köszönöm előre is a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Időközben már megválaszoltam a kérdését, önismereti munkát javasoltam a mélyebb félelmeinek feltárására és kezelésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Patrik

    18 éves fiatal vagyok , és szeretnék a tovább tanulásra és a saját képességeim fejlesztésére koncentrálni , letettem már egy szakmát ami nem érdekel , de ahhoz hogy megélhessek ebben kell dolgoznom , nem a munkára szeretnek koncentrálni , nem szeretnék egy ilyen also határt súroló munkában maradni , de az anyagi hátterem nem engedi azt hogy munka nélkül tanulhassak , mit tudnek tenni ?

    • Habis Melinda

      Kedves Patrik!

      Szerintem nagyon jó, hogy van ambíciója tanulni, hogy egyszer olyan munkát végezhessen, amit valóban szeret majd. Addig is kényszermegoldásként munkába kell állnia, ha jól értelmeztem.

      Tervei megvalósításához sok sikert kívánok!
      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csaba F.

    Jó napot!
    Azzal a problémával fordulok önökhöz hogy gyerekkoromban nagyon sokat bántottak az iskolában, viszont ez csak a probléma egyikrésze lenne. Sokkal inkább befolyásolja a mai viselkedésemet, hogy gyerekkoromban az anyám tömérdek mennyiségű problémát a nyagamba akasztott amit apával kellett volna megbeszélniük. Ilyenek voltak pl. anya gondok, apának a szenvedély betegségei vagy mik sokat játék gépezett ezért sokszor volt veszekedés. Ami még ennél is jobban él bennem amikor anyámat apa megfenyegette vagy megverte. Így az iskola mellett még ez is rámhárult. Azóta már több év is eltelt így azt hittem, hogy nem okoz majd később problémát csak most 20 évesen veszem észre a problémát. Továbbá egy alig fél éves kapcsolat is teljesen levitte az önbizalmamat még azt a keveset is ami talán eddig megmaradt. Mára odáig jutottam hogy mindent össze kötök mindennel. Néha úgy érzem hogy még az utcára sem tudok kimenni. Segítségüket előre is köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy amiatt, hogy az édesanyja akaratlanul is felnőtt szerepbe helyezte Önt gyermekként és az apja agresszívan viszonyult a szeretteihez mindenképpen érdemes volna önismereti (pszichoterápiás) munkát kezdenie. Ezzel tudja megszüntetni ennek a múltbéli tehernek a hatását a jelenlegi életére. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek közt szívesen leszek a partnere ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Zoltán

    Feleségemmel 4 éve vagyunk házasok. Eddig mindenkire féltékeny volt akivel csak szóba álltam. Most hogy a 22 éves lányomnak udvarlója, vőlegénye lett, úgy veszem észre, hogy ő rá lett féltékeny. A lányom kabátját kezdte hordani és imponál neki, hogy a fiatal fiú sok mindent megcsinálni amit kér. Korábban én ajándékot sem vehettem a lányomnak. Most amit megbeszélünk azt is a fiúval csináltatni meg. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Sajnos nem tudok kész útmutatóval szolgálni, a kérdéseire Önnek kell megtalálnia a válaszokat. Amennyiben gondolja, szívesen elbeszélgetek róluk Önnel négyszemközt, vagy megtudakolhatja a feleségétől is a motivációit. Pl hogy milyen érzés neki a lánya kabátját felvenni. Válaszaiból következtethetünk arra, miért jó ez neki. Honnan fakad a fokozott féltékenysége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bné Ny. Ildikó

    Tisztelt Doktornő!
    Nagyon tönkre vagyok már és érdekelne Ön mit tenne a helyemben. A történetem a következő: 2,5 éve kiderült a férjemről, hogy rákbeteg. Én, ami elképzelhető, mindent megtettem és megteszek érte. És ebben nagyon sok minden benne van. Amióta ő ezt tudja, teljesen kifordult magából. Mint, akinek elment az esze. Már nincsenek, mint embernek sem korlátai. Az első időkben folyton ivott. Hazaértem a munkából és egy tökrészeg ember várt. Ocsmány volt és undoritó. Szégyellek leirni ilyeneket, de ez az igazság. Aztán a család nyomására az italozás nagynehezen abbamaradt. A valós megtörtént dolgok csak egy részét tudják a gyerekeim. De ők sem tudnak segiteni. Ma durva és agressziv. Nem lehet vele egy lakásban megmaradni. elhagytam volna már, ha nem tudom, hogy beteg. Mint nőt már lealázott , tönkretett. Csak azért vagyok vele, mert beteg. És senkije nincs rajtam kivül. Persze vannak gyerekeink, de egyrészt semmit nem tudnak tenni, másrészt élik a saját életüket.Ugy érzem egyedül maradtam a gondjaimmal. Szégyellnék erről bárkinek is beszélni. A dilemma viszont megvan. Menjek vagy maradjak? Mert sokáig ezt már nem fogom birni. Köszönöm, hogy meghallgatott.

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Az agresszív viselkedésre nem lehet mentség semmiféle betegség. Megértem, hogy Ön jó szándékú, de a viselekedésével nem csak saját magának árt, hanem a gyerekeinek is rossz mintát mutat: hogy bármi áron tűrni kell és meg kell menteni valakit, aki nem harcol a saját gyógyulásáért.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Romina (28)

    Kedves Melinda,

    Eleg furcsa “betegsegem” lehet, ami igy erzem, kezd a sajat kontrollom alol kicsuszni. Leirni is nagyon rossz, szoval nagyon felek a rosszullettol, leginkabb a hanyastol. Mar a gondolat is faj, es a parom epp beteg. A helyzetet egyaltalan nem tudom kezelni, remegek, panikolok, sirhatnekom tamad, nem tudom hallgatni sem. Ha mar egy kicsit erzem, hogy rosszul vagyok, szinten panikolok. Minden nap ezen forog az agyam, mit ehetek, mit nem, mi okozhat gondot stb. Viszont ma ez beleszolt a parkapcsolatomba is, amit megertek. Tarskent ebben a helyzetben segitseg helyett semmit sem tudok tenni.

    Felek, hogy ez a felelem kezdi tonkretenni az eletem.

    Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Romina!

      Szerintem valamennyire érthető, hogy tart a betegségtől, az hogy ez túlzott vagy indokolatlan félelem viszont azt jelzi, hogy el kellene gondolkodnunk ennek az okain. Ez négyszemközti első interjút (beszélgetést) kíván.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K Hajnalka

    Tisztelt doktornő!

    Segítségét szeretném kérni 17,5 éves fiú gyermekemmel kapcsolatba
    Gimnáziumba jár, 4-es tanuló német , angol dicséretes. Probléma a következő nagyon zárkózott, nem bulizós, 3 – szor volt buliba ,de nem igazán érezte jól magát. Alkalomadtán egy -egy pohár pálinka, vagy 1 doboz sört elfogyasztott rendezvényen vagy kerti munka végzés közbe vagy utána.
    Sajnos vetetett a boltba bort ismerőssel és azt egy este folyamán megitta, észrevettük a kamrából a pálinka is fogyogat heti pár alkalommal esténként , a bor história megismétlődött többször is .Beszélgettem szépen vele , de ő azt mondja neki így jó, a buli sokkal többe kerül mondtam ez ne legyen probléma. Mondtam neki ez nem jó felé vezet , zugba inni, nem társaságba ezen kiakadt. kérdeztem tőle ital nélkül nem megy ? Válasz marad a német angol vagy megbolondul.Nem erőltetjük a tanulást,ami kell meg van neki, szeretjük is, beszélgetnék vele, de nem nyílik. Rendezett családi körülmények között élünk.
    Egyedüli gyermek .Segítőkész mindent megcsinál , de az ital a nagy probléma , hova menjek mit csináljak hogy a helyes útra visszasikerüljön
    térnie?? Kétségbe vagyok esve.Ne vesszen el.

    Azt mondta felnőtt korába úgy is inni fog. 🙁 ha most abba hagyja.
    Apja buszsofőr én meg vérnyomás klimax problémáimmal vesződőm.Nálunk ital fogyasztás névnap disznóvágáskor van csekély.

    Várom mielőbbi válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Hajnalka!

      Megértem az aggodalmát. Javaslom családterápia megkezdését, hogy megérthesse, miért akar a fia mindenképp inni felnőttkorában, szorosabbá és bensőségesebbé váljon a kapcsolatuk. Belássa a lassan felnőtt fia, hogy nem csak az italjól érezheti jól magát (a megbolondulástól pedig végképp nem menti ez meg), hanem lehetnek más örömforrásai is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tunde

    Jó napot
    6 éve vagyunk együtt párommal most lenne augusztusban eskuvo .
    Külföldön élünk eddig dolgozott mindig most már be sem megy nem érdekli a munka . Azt mondja nem érdekli semmi . Egesznap a számítógép előtt ül játszik .
    Türelmes vagyok de nem tudom mit tegyek ,? Bezárkózott .
    Rossz kedvű mindig . Nem beszél velem csak ha nagyon muszály .
    Bizonytalan vagyok .
    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Tunde!

      Levele alapjábn azt gondolom, hogy a párjának mielőbb szakszerű lelki segítségre van szüksége. Az érdektelenesége egy kezelendő pszichés probléma, melyet nem lehet házon belül megoldani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező

    Tisztet Doktornő! Azért fordulok önhöz mert lenne pár kérdésem ami igen csak nyomaszt.. Nem szeretném az egész élet történetem leírni mert akkor az nagyon hosszú lenne 🙂 a lényeg ,hogy boldog házasságban élek a férjemmel A férjem szeretne gyermeket és én is szeretnék is meg nem is teljesen döntés képtelen vagyok -e téren… Tudom és tisztában vagyok azzal ,h ezt kettőnknek kell megbeszélni nagyon sokat beszéltünk erről… De valamilyen úton módon mindig meggondolom magam jár az agyam…. Nem tudom igazából sok mindentől félek és tartok szüleim még gyerekkorom óta elváltak igen visszahúzódó gyermek voltam annak idején.. Elnézést tudom ,h butának hangzik amit írok de szeretnék természetesen gyermeket igen de közbe meg még sem nem értem magamat sem. Köszönöm előre is a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nem hangzik butaságnak, hogy gondolkodik a gyemrekválalláson, sőt! Szerintem jó, hogy megfontolja ezt a felelősségteljes döntést. Soraiból azt érezetem, hogy vágyna erre, de vannak félelmei, melyek önismereti munka segítségével megérthetők és átdolgozhatók.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Julianna W.

    Kedves Doktornö!
    Nem értem, mi történik velem. Màr 10 éve élek külföldön, ahol sajàt csalàdom van, férjem és két gyermekem: kislàny (3 éves) és kisfiú (4 hónapos). Szüleimmel és testvéreimmel nagyon jó a kapcsolatom. Növérem 4 évvel idösebb, férje és 2 lànya van, öcsém 8 évvel fiatalabb, aki épp megkérte kezét a lànynak , akivel sok éve együtt él. Gyakran jövünk haza, 2-3 alkalommal évente. Ezek mindig nagyon feldobnak, örülök, hogy csalàdomat làtom, és természetesen szomorú vagyok, amikor menni kell. Ez alkalommal azonban valahogy sokkal nehezebb. Nagyon vàrtam, hogy jöjjünk, hiszen testvéreim most làttàk kisfiamat elöször. De mindketten màs vàrosban élnek, és csak egy pàr napra tudtak eljönni szüleimhez. Öcsém nem rég kapott egy új àllàst, aminek mindenki nagyon örült, mert nehezen “repült ki” itthonról. Nem sok idöt tudtam vele eltölteni, hiszen kisfiamnak szüksége van ràm. Amikor elköszönt, úgy éreztem megszakad a szívem. Mintha elhagyott volna. Kapcsolatunk mindig is szoros volt, szavak nélkül is megértettük egymàst, sokszor éreztem, amit érez és viszont. Kedvelem a baràtnöjét, és örülök, hogy igazàn megkezdte felnött életét. De akkor miért vagyok ennyire letört? Nagyon hiànyzik, és olyan érzésem van, mintha véget ért volna a kapcsolatunk, pedig erröl nincs szó. Tovàbbra is gyakran fogunk haza làtogatni, skypolni stb..

    Köszönöm vàlaszàt!

    • Habis Melinda

      Kedves Julianna!

      Levele alapján azt érzem, hogy sok kellemetlen érzés és gondolat lehet Önben, amit jó volna kibeszélnie, megértenie, hogy miből fakadnak ezek. Amennyiben igényli, hogy erről köszösen gondolkodjunk el, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara

    Kedves Doktornő!

    28 éves nő vagyok. jelenleg egy éve élek párkapcsolatban, már élettársi viszonyban. Kapcsolatunk göröngyös utakon indult. Sokáig hitetlen voltam a sikerességében. Jelenleg úgy gondolom, hogy párom szeret. Azonban folyamatos kételkedésben úszom, mert párom a közösségi fórumokon heti rendszererességgel keres rá egyes női ismerőseire. Arra szeretnék választ kapni, hogy az én aggodalmam túl nagy, vagy tényleg nem jelent jót, hogy ugyan nem kommunikál ezekkel a hölgyekkel de minden bizonnyal mégis érdeklődést mutat feléjük. Csupán a közösségi média áldozata volnék? Vagy igen is át kell értékelnem az irántam érzett és demonstrált érzésit?!
    Előre is köszönöm segítő válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Más oka is van annak, hogy nem érzi őszintének a párja érzéseit? Mit mond a férfi arról, hogy mi motiválja Őt arra, hogy a közösségi oldalakon kövesse ezeket a hölgyeket? Mire kíváncsi velük kapcsolatban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara

    Kedves Doktornő!

    Szeretném kikérni a véleményét párkapcsolati problémával kapcsolatban. Párom 1 hónapja megbeszélte a barátaival, hogy összeülnek 30. szülinapot megünnepelni. Én ma lebetegedtem, ezért én nem fogok részt venni. Egyrészt bennem van az, hogy miért ne menjen, hiszen már lebeszélte a barátaival, másrészt viszont rosszul esik, hogy ilyenkor nem lesz mellettem. Nem azt várom el tőle, hogy ápolóként mellettem legyen a nap 24 órájában, de azért jól esne, ha érezném a jelenlétét. Sajnos nem ez az első eset, hogy elmegy nélkülem bulizni. Most költöztünk össze 2 hónapja, vannak anyagi problémáink, de valahogy a bulizásra mindig van pénz, a lakással kapcsolatos dolgokkal meg ne nyagassam. Illetve szeretne elmenni külföldre nyaralni. Én mondtam neki, hogy először a lakásra fordítsuk a pénzüket, erre azt mondta, hogy korlátolt vagyok, meg különben is, nem a lakás a legfontosabb az életben, meg nem lesz mit mondani az unokáinknak, ha nem megyünk el utazni. Szüleimnél teljesen mást láttam otthon. Édesapám külföldön dolgozott, hogy legyen elég pénzünk, nem szórakozásra költötte el a megkeresett pénzt. Nyaralni viszont mindig el tudtunk menni az egész családdal szóval nem értem azt a nézetet sem, miszerint gyerek mellett nem lehet semmit se csinálni. El vagyok keseredve, mert szeretném, ha ez az egész működne, viszont ahogy észrevettem nagyon sok mindenben másképp gondolkodunk. Önnek erről mi a véleménye?

    Amúgy mindketten 30 felé közeledünk.

    Köszönöm előre is válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Szerintem érthető, hogy sokmindenben máshogy gondolkodnak a párjával, hiszen a kapcsoaltuk ellenére Önök két külön egyéniség. Miért fáj Önnek az, hogy a kedvese másokkal ünnepli meg a születésnapját? Önismereti munka megkezdését javaslom, hogy jobban lássa a saját szerepét a konfliktusaikban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoli

    Kedves Pszichológus!

    28 éves férfi vagyok, sajnos alapból pszichiátriai gyógyszereket szedek, elsősorban szorongásra.
    Anyukámnak másfél éve tompa hasi fájdalma volt, de hiába kérleltem többször is, mindig elutasító volt, hogy elmenjen. Nemrégen rászánta magát, ahol rákot diagnosztizáltak nála. Még nagyon az elején vagyunk és nem tudni mi lesz.
    Ami leginkább aggaszt, hogy jelenleg még mindig ha erre gondolok dühöt érzek, és felhoznám neki miért nem ment el korábban, nem tudom elengedni ezt az érzést. Nem tudom ez mennyire normális egy ilyen állapotban? Válaszát köszönöm előre is, Zoltán

    • Habis Melinda

      Kedves Zoli!

      Szerintem érhető, hogy dühös, hiszen az édesanyja dolga lett volna, hogy foglalkozzon a saját egészségével, ha valamilyen tünete van akkor annak járjon utána, mitől van, mit tehet ellene.

      Kívánom, hogy mielőbb meggógyuljon az anyukája!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Genoveva

    Jó napot Doktornő!
    Nekem az lenne a problémám, vagy inkább nevezném sérülésnek, hogy (röviden) már többször jártam úgy, hogy a párom félrekacsintgatott előző kapcsolatomban és a mostaniban is. Ez ugye alapból megnehezíti a bizalmamat, de emellé jött az hogy a párom a nàlam jóval nagyobb mellű nőket nézegeti és tudom hogy férfi, de nekem ettől szörnyű kisebbségi komplexusom van. Akárhová megyünk, akármiben (pl filmben) feljön ez a téma, sírásig elkeseredem. Ez az elkeseredés már annyira átvette az irányítást, hogy a páromat is folyton piszkálom ezzel, és a saját mindennapjaimat is tönkreteszi sőt undorodom tőle és összes férfitársától.
    Nem tudom hogy léphetnék ezen túl…
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Genoveva!

      Szerintem nem az a cél, hogy Ön megbocsássa a megcsalást, hanem hogy ez ne történjen meg újra a párkapcsolatában. Ezen párterápia segítségével lehet dolgozni, megérteni a folyamatot magát és a mögöttes motivációkat. Megnézni hol lehet közbe avatkozni, hogy máshogyan alakuljanak a dolgok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Viktória

    Kedves doktornő!
    Olyan kérdéssel fordulnék önhöz amihez nem tudom hogy álljak hozza…. anyukám évek óta küzd szerintem pszichés gondokkal, de időről időre egyre rosszabb. Már mindenki az ellensége, mindenki rosszat akar neki. Ha valakit meg lát a városban aki szerinte az ellensege napokig ezen rágódik, rajtunk tölti le. Folyamatosan veszekszik velünk.Egyik pillanatban utálja a munkáját másikban imádja. Egyik pillanatról a másikra kattan neki valami nekünk esik, hogy utáljuk, hogy neki sose akarunk jót… apukámmal már a válás határán vannak. Amivel úgy vagyok hogy már ideje. Én nem bírtam volna így élni évekig. Van olyan, hogy éjjel felkel és neki áll mindenkivel üvöltözni. Nyugtasson meg hogy nem csak szerintem nem normális ez. Régen volt pánik betegsége szedett gyógyszert , mióta abba hagyta kezdődött az egész. Hogy tudom elvinni orvoshoz miközben ő nem akar elmenni mert semmi baja. Csak mi akarunk belőle hülyét csinálni szerinte…
    elnézéset, hogy ilyen össze vissza írtam.
    De segítségre van szükségem, hogy tudjam, hogy igenis jól látom és orvoshoz kell vinni… előbb utóbb nagy baj lesz szerintem. Olyan mintha két ember lenne benne!
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy mielőbb lássa pszichiáter az édesanyját. Ha nem akar menni, akkor meg kell próbálniuk rábeszéléni, végső esetben pedig mentőt kell neki hívni egy “ideges rohama” kapcsán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valaki

    Jó napot !
    30-as éveiben jár nő vagyok, van egy gyermekem és férjem. Teljesen bele vagyok gubancolódva az általam gyártott fonal gombolyagba és nem tudok szabadulni már több éve. Egyre rosszabb és leszívja minden energiámat. Szeretnék jó lenni és „helyesen” élni, de nem megy. Minden nap rengeteg új étkezési tervet gyártok, kiszámolva a kalória és szénhidrát mennyiséget, figyelve, hogy gyors, vagy lassú felszívódású-e, milyen a glikémiás indexe, mennyi probiotikum van benne… Persze egyik sem jó, mindegyiknek van hibája és többnyire nem is tudom betartani őket. Hiányzik az élvezet és a szabadság. Amikor nem számokban látom magam előtt az ételt, hanem csak szabadon ehetnék és élnék. Az meg nem megy, hogy „hagyjam az egészet”. Néha még éjszaka, ha felébredek, akkor is számolok, vagy ezen agyalok. Napközben, munka közben, este, mindig… Ha betartom, a tervem, azért szenvedek, mert éhes vagyok és hiányzik az élevezt, ha nem tartom be, akkor meg azért, mert nem tudom elfogadni magam, hogy rossz vagyok, plusz rettentően félek, hogy hízok. Amúgy normális a súlyom. Mit tegyek ? Mókus kerékbe ragadtam !

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján felmerült bennem, hogy valamilyen evészavarban szenved, amely szakszerű kivizsgálást és komplex kezelést igényel. Javasolom, hogy keresse fel mielőbb háziorvosát és kérjen pszichoterápiás segítséget is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Tisztelt Doktornő!
    Egy problémával fordulnék Önhöz. Egy egyetemista lány vagyok, egy nehéz szakon tanulok (kémia) és sajnos nem igazán megy ez a másodévem (lassan ezt fejezem) ahol egy fontos tárgyat buktam, és sajnos igy nem tudok felvenni kötelezö tárgyakat, és nagyon megviselt ez a bukás ismét, és ugy érzem hogy ez nem nekem való, de szeretem. A kérdésem az lenne mitudok ez ellen tenni, hogy keveésbé érezzem magam depressziósnak, szomorúnak, és hogy pozitivan álljak a dolgokhoz, mert igy nagyon elfog az az érzés hogy semmire sem vagyok képes, pedig tudom hogy megcsinálhatom, csak egy kis motiváció kell. Amit ugye elveszitettem, amikor másodjára elbuktam a legfontosabb tárgyat, pedig sokat készültem rá..A kérdésem az lenne hogyan tudok ezen változtatni?
    Üdvözlettel,
    Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy nehezen megy Önnek az egyetem, elképzelhető, hogy ez összefügg a depressziójával, ahogy a levelében foglalmaz. Házilag sajnos nem lehet az ilyen mértékű problémákon változtatni, forduljon ebből a célból pszichológushoz, aki pszichoterápia (négyszemközti beszélgetések) segítségével tud segíteni abban, hogy a rossz érzései megérthetőek, majd kontrollálhatóak legynek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hanna

    Üdvözlöm!
    25 éves vagyok férjnél 2 kicsi gyerekkel. 2 éve megkeresett apám, hogy a párjával nagyon megromlott a viszonya el akarja hagyni. Nincs hova mennie, de nem baj lakik majd a hid alatt. Felajánlottam neki, hogyha ekkora a baj költözzön hozzánk, hisz mégis csak az apukám. Ideiglenes időszakról volt szó 2 évvel ezelött. A férjem szeretné ha az apám tovább állna és én is. Mindenbe beleszól, gyerekként kezel nem csak engem a férjemet is. A minap kitört egy kisebb háború is köztük az unokák miatt. Segit az anyagiakban, minimális munka, minimális fizetés, de azt haza adja.
    Szeretnék elmenni dolgozni gyes mellett, de félek ha őket kettesbe hagyom a 2 kicsivel csata lesz.
    Lenne hova menjen, de neveltetésem végett nem tudom, hogy mondjam meg neki, hogy költözzön el.
    Hogy mondjam meg neki, hogy ne bántsam meg?

    • Habis Melinda

      Kedves Hanna!

      Szerintem nyíltan és őszintén kell megmondania, de megértem, ha nem érez ehhez elég erőt magában. A motiváció-gyűjtésben segít, ha végiggondolja, milyen okokból volna jobb Önöknek ha elköltözne és a neveltetése megértéséhez pedig önismereti munka szükséges. (Miért lehetetlen egy apának ellentmondani, kezelik Önt gyerekként, habár felnőtt már?)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dominika

    Kedves Doktornő!
    A volt párom 28, én 22 éves vagyok. Fél éve szakítottunk, és 3 évig voltunk együtt. Nekem ő volt az első komoly párom, minden tekintetben. A szakítás utáni fél év alatt se veled se nélküled kapcsolatban voltunk. Hol úgy viselkedtünk a négy fal és az ismerősök előtt, mint egy pár, hol pedig alig beszéltünk, nem találkoztunk. Ez a huza-vona megy fél éve. Decemberben eljutottam arra a pontra, hogy már alig kerestem, töröltem a közösségi portálokról, hogy kevesebbet lássam, nem érdekelt milyen lányokkal ismerkedik, hogy halad az új kapcsolata felé. Erre nagyjából két hónapja visszatáncolt hozzám, de nem rendes kapcsolatba. Találkozgattunk, fel járt hozzám, de a nyilvánosság előtt szinte ismeretlenek voltunk egymásnak. Még ez a félig meddig kapcsolat tartott rájöttem, hogy ismerkedése egy lánnyal elég jól halad. Nem komolya a dolog még, de sokat beszélnek,érdeklődnek egymás iránt. Közben meg nekem mondogatta, hogy neki a találkák, az ágyba bújás és minden ami egy kapcsolatban van megy neki, de nincs bátorsága a szülei előtt felvállalni.c Ugyanis ők díjjazák, sőt ellenzik még azt is hogy szót váltson velem. Azt is mondta nem tudja eldönteni mit szeretne, vannak érzései még irántam, szeretne velem lenni, találkozgatni. De közben meg ismerkedik. Most hogy kiderült akár 1-2 héten belül komolyra fordulhat exem és a lány között a dolog, újra úgy érzem magam mint a szakításkor. A randijaim mind félre sikerülnek, egyik srác sem érdekel akivel találkozok. Érzem, hogy tudnám e szeretni vagy sem az illetőt ha meglátom és pár szót váltunk. Senkivel nem volt így. Egy férfi volt, 30 éves de nős így vele nem kezdtem. A sok félresikerült a randi, az ex ki-be táncolása az életembe letör, elbizonytalanít és reménytelennek látom a jövőmet ilyen téren. Napok óta megbántott vagyok és folyton csak sírok. És egyszerűen nem megy hogy teljesen kitöröljem az életemből, ne keressem. De ha új kapcsolata lesz azt sem tudom végig nézni. Belehalnék a fájdalomba. Nagyon a barátaimra sem támaszkodhatok. Exemen kívül senki nem volt akinek megnyíltam volna. A teljes ex szelektáláson kívűl van más módszer túl lépni rajta ? Esetlek egy személyes beszélgetés egy doktorral hatásos lehetne?
    Köszönöm

    • Dominika

      Két hete táncolt vissza nem két hónapja *

      • Habis Melinda

        Kedves Dominika!

        Levele alapján úgy tűnik nekem, hogy ez a férfi visszaélt az Ön szeretetével és kedvességével! Érthető, hogy nem sikerülnek jól a randijai, amíg nem dolgozta fel ezt a csalódást, nem rendezi le magában ezt a kapcsolatot. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek közt szívesen segítek Önnek az érzelmi feldolgozásban.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • edina

    A barátommal úgy ismerkedtem meg , hogy barátnője volt, akivel együtt élt. Két hónapig a szeretője voltam de eközben rendben voltunk megígérte hogy elhagyja ha látja rajtam is hogy akarom ezt a kapcsolatot . Aztán elköltözött de folyamatosan azon kaptam , hogy SMS-nek vagy éjjel felhívják egymást kisebb nagyobb szünetekkel aztán egy nap azon kaptam hogy visszament a volt barátnőjéhez és nála volt egy éjszakát persze állította , hogy semmi sem történt csak részeg volt és alig emlékszik , megbocsájtottam egy szakítás követően .Később ismét azzal szembesültem , hogy felment hozza és elhallgatta , mintha semmi sem történt volna mikor rákérdeztem is tagadta addig amíg be nem bizonyítottam , elmondta sajnálja engem szeret és nem akart megbántani ,(mindkét alkalommal részeg volt , amikor felment hozza ). Most elment Angliába állítja , hogy velem akarja leélni az életét és várja végezzem el az iskolát van még 4 hónap , menjek ki hozza . Szerettem volna válaszokat kapni megbeszélni ha már megbocsájtottam szerintem ennyit megérdemlek de nem kaptam , csak ideges lesz és nem akar erről beszélni. Látom szeret mindent meg tesz értem szó szerint mindent de nem tudom, hogy megéri folytatni és összeköltözni vele ezek után vagy inkább hagyjam .

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Szerintem ami Önök közt történt az egy nagyon fontos probléma, nem lehet csak úgy lapozni, úgy tenni minta nem történt volna meg. Hiszen akkor ez az alkoholos állapotban zajlott megcsalás bármikor megismétlődhetne. Párterápiára volna szükség, hogy mélyen átbeszélhessék mi ennek a kétszer is megtörtént meggondolatan lépésnek az oka, visszaálljon a bizalom Önök közt. A kapcsolatuk egy magasabb szinten működjék, mint korábban, amit nem veszélyeztet harmadik fél.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viki N.

    Kedves Melinda,
    23 éves lány vagyok. Még szűz. Sose volt komoly kapcsolatom. Lett volna alkalmam lefeküdni srácokkal, de további kapcsolatot nem akartak velem (ha szépen akarom kifejezni magam). Volt 2-3 éve egy nagy szerelmem, de ő csak játszott velem. Azóta voltak srácok akik megtetszettek, de senki nem akart komolyabbat. Bár volt olyan is, hogy illuminált állapotban gondoltam hogy túl kéne esni a szüzességen, együtt aludtam srácokkal, de akkor meg semmi nem történt. Karakán személyiség vagyok. Nem egy teljesen lányos lány (3 bátyám van), de nem értem miért taszítom mindenhogy a férfiakat.
    Igazából ami kérdés felmerült bennem, hogy hol lehet ismerkedni a mai világban. Társkeresőkön is legalább vagy 20 sráccal beszéltem már, de nem tudok megbízni bennük, hogy találkozzam is velük (mi van ha nem normálisak …). Jártam táncolni, szintén érdekes emberek voltak. Jártam küzdősportra, de mindenkinek van párja. Baráti társaságom is feloszlott szinte, mert mindenki kapcsolatban van. 1 barátnőm van akivel meg fogalmunk sincs merre kéne indulnunk ha ismerkedni szeretnénk.
    Nem tudom, mennyire lehet ez pszichológiai probléma. Lehet nem az, de lehet hogy csak jól esett leírni is valakinek. Meg vagyok lőve teljesen … Nem várhatom a sült galambot, de fogalmam nincs merre induljak hogy találjak valakit magamnak.
    Előre is köszönöm ha elolvassa.
    Tisztelettel,
    Viki

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna elgondolkodnia azon, miért volna fontos Önnek megszabadulni a szűzességétől. Akikkel megismerkedik férfiak, velük hogyan alakul a viszony? Miért nem lesz belőle kapcsolat? Mik azok a dolgok, melyek taszítják Önt ezekben az emberekben? Mitől tartana egy személyes találkozés esetén?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Viki N.

        Kedves Melinda,
        Igazából már zavar és nagyon szívesen élnék nemi életet, de valahogy meggátolom magam benne. Bár többször is beszélgettem férfiakkal és mindenki azt mondta, hogy ha ilyen nő feküdne mellettük biztos hogy nem csak aludnának még is ha úgy alakul csak alszunk… Többnyire az zavar, hogy én elköteleződés nélkül nem tudok lépni. Félek, hogy egy éjszakás kaland lennék. Próbálom átformálni , hogy attól még lehet jó egy éjszakás kaland, de akikkel ilyen kapcsolatba kerültem azokat szerettem és fájt volna ha ez lett volna a vége ezért megkíméltem magamat. Félek, hogy nem tudok nemet mondani ha úgy alakul, de attól is félek, hogy ők mondanak nemet.
        Üdvözlettel,
        Viki

        • Viki Nagy

          Kedves Melinda,
          Igazából már zavar és nagyon szívesen élnék nemi életet, de valahogy meggátolom magam benne. Bár többször is beszélgettem férfiakkal és mindenki azt mondta, hogy ha ilyen nő feküdne mellettük biztos hogy nem csak aludnának még is ha úgy alakul csak alszunk… Többnyire az zavar, hogy én elköteleződés nélkül nem tudok lépni. Félek, hogy egy éjszakás kaland lennék. Próbálom átformálni , hogy attól még lehet jó egy éjszakás kaland, de akikkel ilyen kapcsolatba kerültem azokat szerettem és fájt volna ha ez lett volna a vége ezért megkíméltem magamat. Félek, hogy nem tudok nemet mondani ha úgy alakul, de attól is félek, hogy ők mondanak nemet.
          Üdvözlettel,
          Viki

          • Habis Melinda

            Kedves Viki!

            Szerintem egyáltalán nem baj az, hogy nem vágyik az egyéjszakás kalandokra. A szex teljesen más, ha érzelmi kötődéssel társul. A párkapcsolat kialakításával is akad nehézsége? Vagy hogyan érti, hogy elköteleződés nélkül?

            Üdvözlettel: Habis Melinda

        • Habis Melinda

          Kedves Viki!

          Szerintem egyáltalán nem baj az, hogy érzelmek nélkül nem szeretne szexet. A visszautasítástól való félelme ellen azonban önismereti munka segítségével kellene tenni. Ha szívesen dolgozna velem ezen, kérem vegyük fel a kapcsolatot itt.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timi

    Jó napot!
    Pár hónapja vagyunk együtt a párommal, kb féléve.
    Igazából az elejétől kezdve tudom, sosem titkolta előttem a párom, hogy van egy lány, akit a barátjának tekint és közeli a kapcsolatuk. Van olyan időszak, hogy napi szinten beszélnek a neten, néha meg ritkábban. Mivel egy a baráti társaságuk, ezért gyakran személyesen is találkoznak.
    Azt is elmondta a párom, hogy korábban szerettet volna összejönni ezzel a lánnyal, de aztán nem úgy alakult. Már régóta nem akar tőle semmit, csak szereti,mint embert.
    Mivel őszinte volt velem, és nyiltan felvállalta ezt előttem, ezèrt én próbáltam megbízni benne, legyőzni a bizalmatlamságom.
    Viszont a legutobbi beszelgetésüknél véletlen megláttam, hogy szives smileyt küldött neki üzenetben. Ez elbizonytalanított. Nem akartam, hogy tudjon róla, hogy megláttam, ezért nem is beszéltem meg ezt vele, hogy ő ezt, hogyan gondolta.

    Talán csak én látok ebbe többet vagy Ön szerint is lehet alapja a “féltékenykedésemnek”?

    • Habis Melinda

      Kedves Timi!

      Szerintem nem alaptalan a félelme, hiszen a párja is elmondta, hogy régen szerette a lányt, ráadásul titokban szíves smileyt küldött neki. Egy fiú lány barátságban pedig ez könnyen félreérthető.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tìmea O.

    Jó napot kívánok!
    Az lenne a kérdésem, hogy jogos e a félelmem, vagy csak túlgondolom a dolgokat.
    Kb féléve ismerjük egymást a párommal és kb egy hónapja, mikor úgy tereltem a beszélgetésünket, elárulta, hogy nem szerelmes belèm, csak szeret és jól érzi magát velem, de emiatt nem akar elveszíteni. Annak ellenère, hogy ez engem zavar, ès arra gondolok, hogy csak azért van velem, mert nincs más…vele maradtam.
    Ha ezt nem mondta volna el nekem, nem vettem volna észre, mivel a viselkedéséből azt éreztem, hogy szerelmes. Csak annyi hiányzott, hogy nem mondta még ki a “bűvös szót”, hogy “szeretlek”, de miután szembesültem vele, hogy azért nem, mert nem érez úgy, bennem megtört valami felé…/azt tudom, hogy már volt szerelmes és akkor egyből kialakult, szòval nem mondanám olyan típusnak, akinek idő kell hozzá, hogy kialakuljon./
    Az lenne a kérdésem, hogy ezt érdemes e tovább húzni és később változhat ez, vagy inkább engedjük elegymást?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Szerintem nincsen általános válasz erre a kérdésre, Önnek kellene inkább rátalálnia a sajátjára. A szeretet is elég erős kötelék lehet ahhoz, hogy két embert összetartson, ha mindketten úgy érzik. Önnek hiényzik valami a párkapcsolatából? Vagy attól tart inkább hogy elhagyják a “láng” hiánya miatt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. László

    Kedves Doktornő.
    Kérem segítségét! Miért jutottunk idáig?
    Megfojt a bizonytalanság, nem tudom, mit tegyek. Karácsony óta megromlott a kapcsolatom a feleségemmel, akivel már közel 25 éve élünk házasságban én azt hittem boldogan, de ez most már nem is olyan biztos. Nem szeretném elveszíteni a családom.
    A feleségem karácsonyra kapott egy okos-telefont azóta úgy érzem magam mintha nem is családban élnék, amikor hazajön és szerintem már előtte is folyamatosan azt lesi – Facebook Viber – chat-el telefonál ami még nem lenne baj de szinte mindig van valaki akinek válaszolnia kell és ez leköti minden szabadidejét. Nincs ideje a családjával kommunikálni, esténként olyan érzésem van, mintha egyedül élnék a házunkban. Két gyermeket „nevelünk” a nagyobbik az előző házasságából ő most már 27, éves külön él tőlünk. Tíz év után született meg a közös gyerekünk, aki most kezdte meg a tanulmányait egy budapesti egyetemen.
    Szeretetben éltünk mindig és ez a párom szerint most is így van, csak szeretne egy kicsit nagyobb életteret magának az ő szavaival „ úgy érzi elnyomom a szeretetemmel”. Lehet, hogy neki az sok, ha szeretnék vele lenni esténként és próbáltam is kicsit magára hagyni, de rettenetesen bosszant, hogy este tízig tizenegyig „másokkal” kommunikál és amikor lefekszik nekem egy esti . jóét puszi – sem jár. Ez most már több hónapja tart és nem veszem észre, hogy ebből a „nagyobb élettérből” jutna nekem is ellenkezőleg, minél kevésbé szólok ő annál jobban belemelegszik a virtuális világba. Amióta ez van, lelkileg a padlón vagyok, keveset alszom és azt sem folyamatosan, amikor kinyitom a szemem egy belső félelem lesz rajtam úrrá és szinte remegek az ágyban és így már nem is nagyon tudok visszaaludni. Fáradt vagyok és fáj a lelkem úgy érzem, fojtogat a sírás, de nem tudom kisírni magam és ezért ez a fájdalom összenyom. Hetente egyszer rászánom és veszek be egy altatót, de nem akarok rászokni, viszont azt sem szeretném, hogy a kialvatlanságom miatt baj legyen a munkahelyemen.
    Az a baj hogy másként értelmezzük a pár kapcsolatot nejemmel, szerinte 25 év után nem normális, ahogy én rajongok érten neki szabadság kell nekem pedig egy szerető családanya és feleség. Természetesen és ezt nem is kellene írnom a szexuális életünk is megromlott a sok vita miatt, persze miattam, mert nem tudom tartani a szám és beleszólok az ő életébe. De ez akkor sem normális, eddig sem igényelte sűrűn az együttlétet velem és abban – biztos vagyok – másnál sem keresi az intimitást, viszont nyitott nő, aki tudja kezelni a pasikat tudja, hogy hol a határ és azt ki is mondja. Amikor erről beszélgettünk elmondta, hogy neki nem hiányzik a szex nem hogy velem, senkivel egyszerűen nem jó és kész. Ez nekem nagyon fáj, 45 évesen nem tudom azt mondani, hogy akkor éljünk tovább családként szex nélkül. Megbeszéltük Ő tudja, hogy egy férfinak szüksége van a szexre és nem bánja, ha ezt másnál találom meg, csak vigyázzak és soha ne felejtsem el a családomat. Na, ez most elsőre nagyon jól hangzik és tudom, sokak szerint egy barom vagyok, hogy nem élek a lehetőséggel, de még nem állok készen erre. Sajnos ebben a lelki állapotban nem is vagyok biztos, hogy működne mással.

    Nem vagyok rá büszke volt már alkalmi kapcsolatom a párom mellett (erről ő nem tud), de ez most más mostantól már csak ez lehetne, ezt nem akarom. Félek, ha a mostani helyzetünkben máshol találom meg a boldogságot, akkor vége lesz ennek a „családnak” lehet, hogy ez csak idő kérdése, de ne akarok rossz döntést hozni.
    Visszagondolva család voltunk viszont sok nehézségen kellett átmennünk és az volt a baj, hogy mások hülyesége miatt nem maradt időnk egymásra. Sok anyagi jellegű probléma szakadt a nyakunkba a nejem előző házasságából, édesapám halálakor, sőt nevelt fiam stiklijei is ide tartoznak. Mindig volt valami szerencsére megtudtam oldani és úgy hogy nem kerültük mínuszba talán csak annyiban, hogy teltek az évek és elmentünk egymás mellett. Viszont próbálom megkeresni benne a jót fiatalon lettem önálló és erre büszke is vagyok. Simán megfogalmazok, egy hivatali levelet nem aggódom, ha hivatali ügyeket kell intéznem, sőt az évek alatt még gépírni is meg tanultam ennek most nagy hasznát is veszem.
    Édesapám halálakor több milliós tartozás maradt utána, amit sikerült kifizetni a szülői ház eladásából családi összefogással. Több hónap után szerencsére sikerült pozitívan lezárni az ügyeket.
    Ez a sok ügyintézés oda jutott, hogy anyu megmenekült az adósságcsapdából, viszont én szinte ugyanebbe a helyzetbe kerültem, mint most csak még nem volt facebook csak a telefonos haverok. Akkor végső elkeseredettségemben beadtam elindítottam egy válópert, mert attól féltem, hogy nejem a hatalmas önmegvalósításában elviszi tőlem az akkor még 9 éves fiamat. Nem akartam elválni és nem is váltunk el, de lezongoráztam, hogy a gyerek nálam marad válás után és a vagyoni ügyekről megállapodtunk és vagyonszerződéssel letisztáztuk kinek mi jár váláskor ezek után nem kértem a házasság felbontását arra törekedtem, hogy visszakapjam a felségem és a családom, ez sikerült szerencsére belátta a párom, hogy nem normális, amit csinál, amiben ő volt az egy nagyon nagy depresszió. (ezt pszichológus írta le). Most sem szeretném, ha elveszíteném a családom, de már nincs annyi erőm, mint tíz éve.
    A párom sem szeretne elhagyni „csak” szeretné szabadabban élni az életét. Szerinte jó lenne, ha “feltalálnám magam”, mert az unalom, ami engem tönkre tesz, ezért vagyok a „nyakán” mindig. Valóban nekem hiányzik, hogy lekössem magam szeretek dolgozni szerencsére van is érzékem és tehetségem sok mindenhez.
    Amikor megvettük a házunkat nagyon sok mindet meg kellett rajta csinálni és mivel nem volt pénzünk szakemberre saját magam csináltam, így tudtunk spórolni és előre jutni. Visszagondolva már ekkor sem maradt időnk egymásra és lehet, hogy többet kellett volna együtt lennünk csak akkor nem készült volna a ház. Valóban, úgy érzem rengeteg energia van bennem és nem tudok megállni, mert megöl a tehetetlenség szívesen dolgoztam a házunkon és ami fontos örömet is okozott. Az a baj, hogy volt egy két vitánk mostanában a párommal és már mondta, ha ez így nekem nem jó, akkor elválunk, eladjuk a házat és külön megyünk. Ekkor valami megszakadt, megijedtem közel 20 év munkáját adjam, fel kezdjem újra?

    Az a baj, hogy bármerre megyek, látom a kezem munkáját és fájna, ha el kellene adni. pláne egy válás miatt. A Drágámnak ez nem fontos neki csak egy ház nem dolgozott benne annyit, hogy a magáénak érezze. Sajnos elvette a célt az életemből azt, hogy miért is dolgozok – a családomért, a gyerekemért és persze Ő érte is még ha ő ezt nem is tarja fontosnak neki csak egy ház nekem az otthonunk.
    Van még egy fontos dolog, amit már több helyről megkaptam túlságosan rámenős vagyok, nehezen tudom elviselni, ha nem tarthatom a kezemben a dogok alakulását, ez is sajnos a sok-sok ügyintézés mellékhatása. Bánt és dühít, ha valaki butaságot csinál, pedig szóltam neki mi lenne a jó. Nem tartom magam akaratosnak viszont észérvekkel és vitákkal lehet csak meggyőzni, ha valamit rosszul gondolok. Sokszor van olyan érzésem, hogy vannak emberek, akik kimondottan szeretik megkavarni a dolgaikat, ez nálam sose volt így mindig átgondoltan úgy intéztem a dolgokat, hogy még esélye se legyen belefutni semmi butaságba. Szerintem egy családfőnek ez a dolga. Csakhogy ezzel elkényelmesedett körülöttem mindenki és most hiányzik itt is a kommunikáció.
    Mostanában kiüresedett az életem és nincs kedvem csinálni semmit, ami fontos és elkerülhetetlen megcsinálom, de csak ennyi. Most már a párom is látja és nem tetszik neki hogy nem készülnek a dolgok, mint eddig csak nem látom értelmét amit csinálok. Felvettem azt, hogy ha ő ráér 5-6 órát a telefont vagy a számítógépet esetleg a TV-t bújni, akkor nekem sem kell annyit dogozni. Viszont kell valami elfoglaltságot találnom, mert én ebbe beleőrölök, 45 éves férfi vagyok tele energiával tenniakarássl, de itthon nem megy, mert úgy érzem, kihasznál a párom. Bármit teszek, neki teszek jót. Úgy érzem, egy balek vagyok, szeretek segíteni másokon és biztos találok egy olyan alapítványt vagy más csoportot, ahol tudok segíteni, kitudom adni magamból ezt az energiát és ami fontos értékelik is amit teszek. Nem tudom mi lesz, de elválni nem akarok, de változtatni kell ez eddigi életemen, ha nem akarok belebetegedni. Szétvet a tehetetlenség és a fájdalom. A kérdés mit tettem rosszul?
    Sok minden kavarog bennem, de a legnagyobb talán a remény, hogy megtalálom a megoldást, hogy egy kapcsolatban egyenrangú félként kell kezelni a feleséged nem erővel rendet tartani a házasságban most, érzem a gúnyos kacajt, viszont aki nevet az tudja meg azt is, hogy az a szeretet nem biztos,hogy őszinte, amit a párjától kap lehet, hogy csak kényszer és csak ideig tart. Soha nem szabad elfelejteni a problémákat közösen kell megoldani, mert közösen is hozzuk össze nincs az, hogy TE vagy a hibás csak az, hogy MI hoztuk össze és NEKÜNK kell megoldani amíg ez megvan addig van remény és lesz megoldás.
    Sokan adnak tanácsot és nem is biztos, hogy jót, szeretném kikérni a Doktornő véleményét remélve, hogy iránymutatást ad hogyan kaphatnám vissza a családom.
    Előre is köszönöm.
    N. László

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Megértem, hogy megviseli Önt, hogy a párja elhanyagolja az utóbbi időben. Érdemes volna talán egyértelműbben kifejeznie az igényeit: az esti puszitól kezdve a közös elfoglaltságokig. Valószínűleg nem csak az okostelefonnak köszönhető a hölgy viselkedése, hanem ahogy célzott rá a levelében, sok nehézségen mentek keresztül az elmúlt évtizedekben, melyket ezidáig nem sikerült megnyugatóan kibeszélniük, megoldaniuk. Párterápia igénybe vétgelét javaslom, hogy jobban össze tudják egyezetetni az igényeiket. Nem kell beletörődnie abba, hogy az évek alatt elmentek egymás mellett!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktoria B.

    Kedves DoktorNo!

    Parommal es baratnommel kikoltoztunk kulfoldre korubelul fel eve. En es a par mar 6 es fel eve egyutt vagyunk mar. Mint kiderult baratnom es a parom vonzodnak egymashoz. Megcsalasrol nincs szo, de vonzalom jelentkezett naluk.
    Be kell vallanom, hogy elhanyagoltam a parom az elmult honapokban, szexualisan is. Ez vezethetett a problemahoz.
    Kozosen megbeszeltuk, hogy nem beszelnek egymassal, de nagyon nehez lakotarskent elkerulni egymast..
    Mi tevo legyek? Van meg eselye a kapcsolatunknak? Valaszat elore is koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Ha mindent megbeszéltek, akkor nagy valószínűségel elég, ha odafigyelnek egymásra és betartják az ígéreteiket. A vonzalom önmagában még nem jelenti azt, hogy félrelépés is lesz a dologból, jó esetben az ember tudja a vágyait kontrollálni és olyan helyzetben kiélni azokat, ami nem rombolja a párkapcsolatát (pl. Önnel összebújni, ha kívánja a szexet).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • névtelen.

    Kedves Doktornő,
    4 éves kapcsolatban élek, eddig úgy tűnt minden rendben van köztünk, én boldognak éreztem magam. (Párom 14 évvel idősebb tőlem 2 gyereke van) Két hete azt mondta, hogy szakítani akar mert, ő már nem érzi magát boldognak.. gondoltam akkor itt a 3. fél, majd be is vallotta hogy igazam van, megcsalt. Azóta már sokszor bocsánatot kért, elmondta hogy a szakítás az miatt volt, mert azt akarja, hogy én boldog legyek, egy olyan emberrel aki megérdemel engem.. azóta kibékültünk, tényleg úgy érzem hogy szeret, és a kapcsolatunk helyrejött.Viszont ma, láttam hogy felvillant a telefonja és az a nő írt neki, azt mondja h még tartják a kapcsolatot, de nincs köztük semmi. Összevesztünk, írt a lánynak hogy ne is irkodjon. De egyszerűen nem tudom magam túl tenni ezen hogy ezt csinálta velem. Magamat hibáztatom hogy mást keresett, hogy nem voltam neki elég jó akkor. nem tudom mitévő legyek, megbocsássak vagy sem? teljesen tanácstalan vagyok, de úgy érzem hogy az önbizalmam teljesen eltűnt és nem tudom hogy szedjem össze magam és felejtsem ezt el?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy megviselte Önt az, hogy kierdült a párja írogat egy másik nőnek. Érdemes volna arról beszélgetniük vele, milyennek éli meg Ő a kapcsolatukat, milyennek Ön. Vannak-e olyan dolgok, amikre vágynak, de nem kapják meg, vagy nem eleget belőle. Sokszor az emberek nem ismerik magukat eléggé, hogy megfelelő mélységben válaszoljanak ezekre a kérdéskre, ezért párterápia javasolt. Ennek segítségével kiderülne, miben kellene a kapcsoaltuknak fejlődnie, hogy ne furakodhasson be többé harmadik fél és hogy helyreálljon az Ön önbizalma is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Rendezett körülmények között élünk a családommal, számomra mindig a gyerekek voltak az elsők. Lehetőség szerint mindig a közelükben voltam, mellettük voltam minden fontos eseményen, nagyon szeretem őket. A férjem inkább távolságtartó családapának mondható, szemlélő, aki azért a közös nyaralásokon velünk volt. ( Mind család neki is fontos volt) Könnyen kiborul és olyankor agresszívvé válik. Kb 1 éve annyira összevesztek a lányommal (22 éves most), egy jelentéktelen dolgon,hogy azóta sem beszélnek. Azóta nagyon sok hétvége telt el azzal, hogy oda-vissza nagyon csúnya dolgokat egymásra kiabáltak, rongálták egymás dolgait, bosszúval, szitkozódva, ajtó csapkodva. Szörnyűek voltak számomra is ezek a hétvégék, hallani és látni, hogy ők ketten mit művelnek. A lányom azóta kerüli az apja társaságát, még együtt rokonlátogatás, közös ünnep se volt azóta. Az apja küldené albérletbe, próbálta párszor már elüldözni.A lányom van,hogy egész hétvégére bezárkózik a szobájába, ha az apja itthon van. Ha arról beszélek, hogy megbocsájtás, engedje el a haragot dührohamot kap és azt mondja, hogy akkor nyugszik meg, ha az apja már nem él ( sajnos ő ezt tintafestéket nem tűrő módon mondja el). Az apja korábban tett egy nagyon halvány békülési kísérletet, amivel senkinél nem ért volna el semmit , az én unszolásomra, mert szerinte ő nem hibás semmiben. Én lelkileg összetörtem, eddig a lányom mellett álltam és a férjemet hibáztattam. Megbeszéltük, hogy elköltözünk, csak egy kicsit anyagilag erősödjünk meg. Olyan is volt, hogy ő ezt nem várja meg, utál itt lenni, nem érzi a házat az otthonának, megnézett egy albérletet, de végül nem költözött el. A bezárkózós hétvégeken a szobájából mindig olyan üzeneteket írt, hogy nagyon utál már itt lenni, megint itt kell rohadnia a szobájában, elpazarolt napok ezek, mikor megyünk már el, vagy pusztul el az apja végre. Amikor rászóltam, hogy ilyeneket ne írjon, vagy elmentünk a férjemmel valahova, azt mondta, hogy védem a férjem. Megszűnt a munkahelye ( valamilyen konfliktus miatt) a lányomnak és amikor megint írta, hogy utál itt lenni, mondtam, hogy keressen egy társat és költözzenek össze. Ő erre hazugnak nevezett, és azt mondta, hogy nem jelentek neki semmit csak, hogy ételt viszek a szobája elé, amikor nem jön ki, és én is egy rohadt idióta vagyok és megkeserítem az életét. A lányomon szeretnék segíteni (de nem tudjuk megbeszélni), hogy változzon a rólunk alkotott képe, a bizalma az emberekben, hogy önmagát jobban szeresse, mert saját magának árt ezzel a viselkedéssel.Sajnos már nem tudom, hogy mit tehetek, kitől, hol kaphatok segítséget, a lányom részére. Sajnos akarata ellenére nem tudom elvinni terápiára. Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Nyilván mind a lányát, mind a férjét szereti. Az Önök párkapcsolata milyen? Mit gondol a lány miért haragszik ennyira az apjára? Amennyiben ők ketten nem tudják ezeket a problémákat megbeszélni, javasdolt lenne családterápiát kezdeniük, hogy kimondódjanak az eddig ki nem mondoott, vagy tintafestéket nem tűrő módon lekommunikált sérelmek, jóvá lehessen ezeket tenni. A harag egy fontos érzés, nem lehet csak úgy elengedni!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Regina

    Anyukam sosem szeretett,mindig ugy bant velem mint egy mostoha gyerekkel…2 eve van az hogy talalok lelki tarsat,aki jelenleg egy tanarno,nagyon megszeretem es szinte mar anyakent tekintek ra,a szeretethiany miatt…A masik not elveszitettem de ot nem szeretnem…Mar meseltem neki a csaladomrol es nagyon megerto…Meg is szoktam ölelni a suliban..

    • Habis Melinda

      Kedves Regina!

      Nagyon sajnálom, hogy az édesanyja úgy bánik Önnel, mint egy mostoha gyerekkel! Jó, hogy van egy tanárnő, akitől olyan szeretetet kap, amilyenre szüksége van. Sajnos nagyon sok családban a szeretet és a gyűlölet összekapcsolódik: azok a szülők akikkel korábban a saját felmenőik kegyetlenül bántak, ugyan így viszonyulnak a saját gyermekükhöz. Ennek feldolgozásához pszichológus segítségére volna szüksége. Javaslom, hogy keresse fel iskolapszichológusát és beszéljen vele fájdalmas történetéről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 20 éves lány

    Tisztelt Doktornő!
    Szörnyen érzem magamat.Az egész kiskoromban kezdődött. A szociális érzékenységem szinte már kiskoromban kialakult, elég mélyen.Úgy érzem a szüleim miatt. Folyton úgy viselkedtem,ahogyan kellett.Érzelmet nem igen fejezhettem ki úgy,ahogyan akartam. Mindig veszekedtek, s mint egy kis felnőtt én próbáltam megoldani ezeket a dolgokat. Mindeközben jó gyerek korom volt, csak ennek tetejében még túlzottan is féltettek engem.. és olyan mintha nem is tudnám ki vagyon valójában. Mintha nem ismerném magamat és nem lenne személyiségem. Szörnyen összezavarodva érzem magamat. Teljesen jól végzem el a rám mért feladatokat, bármit képes vagyok megcsinálni,de nem vagyok önmagam,mert nem tudom ki vagyok..lehet ez furán hangzik,de annyira mély fájdalmaim vannak…amik feltörnek bennem, nem tudok velük mit kezdeni,mert nem értem őket.. így a párkapcsolatomban is elég szörnyen működöm, pedig olyan jó a párom… úgy érzem az egészet elrontom és elveszítem.. szörnyen féltékeny is vagyok…fogalmam sincs mit tegyek..de nem is öntől várok megoldást, hanem magamtól,csak egyedül nem megy, segítség kell ehhez. Mostanában mindig rossz a hangulatom, sírni tudnék,de visszafojtom. Feszült vagyok és ahh.. fejlődni akarok.

    • Habis Melinda

      Kedves 20 éves lány!

      Szerintem teljesen érthető, hogy nem mer Önmaga lenni, hiszen a szülei ezt nem támogatták, amikor itt lett volna az ideje. Érdemes volna ezért önismereti munkát kedzenie, meglátni, miként okoznak a fájdalmas élményei, rossz hangulata nehézséget a párkapcsolatában, mi ezek gyökere. Nagyon tisztelem azért, hogy fejlődni szeretne, de ez sajnos nem megy egyedül. Amennyiben igényli, szívesen állok ebben is a rendelkezésére, négyszemközti keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • v.Gyöngyi

    V . Gyöngyi!
    Tisztelt Habis Melinda!
    Szeretnék segitséget kérni öntöl az ügyben ,hogy 11 éves fiam magatartása és tanulmányi eredménye jó irányba haladjon. A nevelöknek sem a szüleinek sem hajlanó szót fogadni .Nenelési tanácsadóban jártunk 7éves volt . kizárták a diszlexiát viszont tik pislogása van. A tanárai is azt álitják és én is tudom hogy jo tanló de valamiért 2es 3 as lett az eredménye . kérem adjon tanácsot mi tévö legyek! Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Gyöngyi!

      Azt javaslom, hogy ismételten keressék fel a nevelési tanácsadót és kérjenek szakviszgálatot és kezelést a fiú viselekdésproblémái miatt. Érdemes tudni, hogy egy ilyen korú gyermek tünete mindig az egész család működésének nehézségeit tükrözi, ezért jó megoldás lehet erre a családterápia. Hiszen ideális esetben Önök, a gyermek szerettei tudnak majd segíteni neki a saját problémái leküzdésében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.Balázs

    Kedves Doktornő!
    Nem értem a mai napig, hogy a párom, vagyis most már az exem 4 hónap boldogság után egyik napról a másikra csak úgy kilépett az életemből és még csak nem is szakított velem. Azt vettem észre, hogy semmire nem reagál, kizárt az életéből és már azóta minden formában letiltott.
    A kapcsolatunk úgy kezdődött, hogy nem voltam annyira lelkes, mert nem hittem abban, hogy normális életképpel rendelkező személyt találjak, sajna az előző kapcsolataim sem voltak túl rózsásak, viszont ez csodás volt és amikor erre rájöttem átadtam magamat az érzésnek, főleg akkor amikor már éreztem, hogy nagyon komolyan gondolja velem. Azt kell tudni róla, hogy rengeteget dolgozott es alig volt ideje, egészségügyben dolgozott és egy hónapban 600 órát is ledolgozott, persze úgy, hogy folyamatosan pörgött az órabére, mert az ügyeleteken bent aludt és egy hónapban volt pár nap szabadja és napszakja. Szabadidejét együtt töltöttük és nagyon nagy volt az összhang csináltunk programokat utazgattunk vagy csak egyszerűen pihentünk és beszélgettünk. Ez tartott a 3.hónapig, ugyanis utána folyamatosan a munkára hivatkozva visszamondta a találkozóinkat és a maradék szabadnapján is + kötelezettségeket kellett teljesítenie ezt ugyebár nem hagytam szó nélkül, de soha nem emeltem fel a hangom vagy követelőztem, normális felnőtt ember módján kezeltem a dolgokat. Az elejétől kezdve mindig én alkalmazkodtam hozzá és csak 1-2 alkalom volt, amikor ő is megtette, szóval én 90%-ban alkalmazkodtam. Többségben tudtam volna dolgozni azokon a napokon, de lemondtam, hogy vele lehessek és így kevesebb bevételem lett, viszont ő ezt egyszer se tette meg sőt volt amikor pluszt bevállalt ekkor döntöttem úgy, hogy erről szükséges beszélnem vele és elmondanom neki, hogy sok mindenre képes vagyok érte, de hiába rakok bele a kapcsolatba 1000%-ot, ha a másik fél nem töri magát. Írtam neki egy hosszabb üzenetet, amiben az volt, hogy nagyon szeretem, támogatni akarom és vele akarok lenni vele akarok tervezni, de mindig nem fog menni, hogy alkalmazkodjak és gondolkodjon el és csak is őszintén reagáljon. Ezután annyiba maradtunk, hogy majd jönni fog hozzám megbeszélni a dolgokat, de ezekután folyamatosan felültetett (pedig egészen addig nem volt semmilyen probléma közöttünk, mind a ketten erősen kifejeztük a másik felé az érzéseinket pozitív irányba). Volt amikor több óráig vártam a munkahelye előtt egyszer csak kijött és csak beszélni akartam vele, annyit mondott mindjárt kijön, vártam rá.még 30 percig és utána derült ki, amikor írt, hogy az idő alatt elment es felültetett. Utána sikerült egy találkozót kiharcolnom, másnap reggel a munkhelyére elmentem és beszélgettünk akkor már fura volt velem, hogy neki gondolkodnia kell és nem tudja mit akar, de nem tudta megindokolni, hogy miben hibáztam, abban maradtunk, hogy eljön hozzám 2 nappal később, hogy gondolkodjon és akkor végérvényesen megbeszéljük. Az elköszönésünknél semmi nem volt érezhető, megcsókoltuk egymást és mintha nem történt volna semmi elváltunk. Végül nem jött el a megbeszélt napon és utána már csak egy telefonhívás volt közöttünk, amikor is csak a munkájára hivatkozott, hogy nem tud beszélni, de később visszahív, viszont többet nem hívott és már csak azt vettem észre, hogy letiltott és csak úgy kilépett az életemből.

    A kérdésem az lenne, hogy valaha szeretett engem? Vagy ennyire vak voltam és próbált csak az életébe izgalmat hozni? Mert a legelején mindig mondta, hogy nem akar csalódni csak szeretni akar és szeretve lenni, annyiszor mondta, hogy elhittem és amikor teljesen átadtam magamat az érzésnek eltűnt az életemből. Szerelmes lettem nagyon belé, ő pedig így magamra hagyott. Mi a véleménye erről?
    Előre is Köszönöm a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Levele alapján több gondolat is femerült bennem. Péládul, hogy az érzéseiről érdemes máskor szóban beszámolnia, mert az írásos kommunikáció rengeteg fééreértésre ad okot, melyek az esetek többségében ráadásul ki sem derülnek. Ebben az esetben például lehet szó arró, hogy a barátnője úgy értelmezte az üzenetét, mintha Ön szakítani akarna vele. Amennyiben Ön nem tudja a párkapcsolat elején a bizalmába fogadni a másikat, átadni magát az érzésnek, akkor szerintem hiába is várja, hogy a másik oda tegye magát. Mielőtt a partnerünk viselkedését elemezzük mindenképp érdemes először önmagunkkal szembenézni, hiszen a másikat akárhogy akarjuk nem tudjuk megváltoztatni, ellenben a saját viselekdésünkön sokat tudunk csiszolni (de ehhez látnunk kell, mitől hatunk máshogy a párunkra, mint ahogy szeretnénk). Ebben segít az önismeret.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Gabriella

    Kedves Doktornő!

    Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy az osztályomból egy lány, akivel az elmúlt 2 év alatt csak felszínes kapcsolatot alakítottunk ki, egy pár nap alatt, hirtelen úgy kezdett velem viselkedni, mintha nagyon közeli barátok lennénk, azonban csak írásban (az iskolában egyáltalán nem mer hozzám szólni). És 4 napi beszélgetés után kibökte, hogy problémái voltak, pszichológushoz is járt, azonban nem tudott megnyílni előtte. Elmondása alapján ez körülbelül másfél éve történt. Egy “pár hónapja” azonban ismét volt egy mélypontja ami hatására “megkarcolta a kezét”. Az iskolában többször elsírja magát minden ok nélkül, labilis és nagyon zavarban van az emberek előtt. De úgy gondolja hogy neki nincs szüksége segítségre,mert már megoldotta magában a problémáit. Verseket is ír, amik témája a halál, a szomorúság. Hogyan segíthetnék neki ( hiszen minden bizonnyal ezért fordult hozzám, akár tudat alatt is, mivel az osztályba bennem látott kellő érettséget ehhez)?
    hogyan győzhetném meg arról, hogy szakember segítségére van szüksége? Attól tartok, hogy ha erőltetem a dolgot megharagszik és már csak azért sem fog rám hallgatni. Most, hogy ezt elmondta nekem felelősnek érzem magam iránta.
    Előre is köszönöm válaszát, Gabriella (16)

    • Habis Melinda

      Kedves Gabriella!

      Szerintem nagyon szép Öntől, hogy próbál segíteni az osztálytársának, de ami vele történik, az egyáltalán nem az Ön felelőssége. Van olyan felnőtt a környezetében, akiben megbízik ez a lány (pl. tanár, szülők)? Valóban fontos volna szakemberhez fordulnia az osztályársának és nem baj az sem, ha csak lassan tud megnyílni neki. A legfontsabb, hogy ne egyedül küzdjön a problémákkal! Az önsértés mutatja, hogy valójában sokminden van, amit nem tud elrendezni magában és egyáltalán nem szégyen emiatt segítséget kérni. (Sőt, én bátor dolgonak tartom.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Diána

    Üdvözlöm! Azért kerestem meg ezt az oldalt, mert nem igazán tudok más segítséget találni.
    Betegesen féltékeny vagyok a páromra. Ha csak elmegy éjszaka pár órára, mert éppen üzelti dolga van, nekem mar aznap görcsbe van a gyomrom és egészen addig szorongok míg haza nem ér. El sem tudok aludni, csak kattogok hogy hol lehet és mit csinálhat. És ez minden nap így van, rettegek minden egyes holnaptol. De én nem szeretnék így élni és állandóan féltékeny lenni, nem engedni őt sehova. Tudom hogy ez nem normális dolog, de mit tehetnék ellene? Semmivel nem tudom lekötni magam, ilyenkor semmi nem érdekel. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Diána!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár jó, hogy próbálja leküzdeni ezt az érzést, egyedül ez sajnos képtelenség. Pszichoterápia segítségével kellene megérteni, honnan ered a félelme, féltékenysége, mi a története ezeknek az érzésnek, hogy jobban tudja őket kontrollálni, sőt akár teljesen meg is szüntetni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ismeretlen

    Csokolóm! Egy kérdésemre szeretnék vállaszt kapni… Egy idő óta, mindent túlreagálok, hamar idegeskedek és amikor ilyen történik későre nyugszom meg! Ez rossz hatással van a körülőttem lévőkre! Mit tehetnék, vagy mi lehet ennek az óka?
    Előre is köszönöm vállaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az érzékenységének okait önismereti munkával lehetne feltárni és kezelni. Javaslom, hogy keressen fel ilyen jellegű csoportot, vagy ha egyéniben szeretne dolgozni ezen, akkor pszichológust. A lelki problémákra sajnos nincs instant megoldás!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Anasztázia

    Üdvözlöm!

    A kérdésem az lenne hogy Scippa és frontin gyógyszereket szedek emelett szedhető-e a Máriatövis 210mg ? Köszönöm előre is válaszát!
    Üdvözlettel: Anasztázia

    • Habis Melinda

      Kedves Anasztáznia!

      Ebben a kérdésben a kezelőorvosa, vagy a gyógyszerésze tudna Önnek hiteles tájákoztatást adni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. ANNA

    Üdvözlöm!
    Olyan ügyben írok hogy Ismerkedem egy sráccal viszont az ismerkedés elején nyitottabb volt egyszer találkoztunk is és utána ez megváltozott így napról napra zárkózottabb lett s a beszélgetésünk sem úgy zajlik mint azelőtt…
    Ő alapból egy zárkózott típus és nehezen ismerkedik illetve barátkozik illetve egy jó hónap múlva megy ki külföldre dolgozni több oka lehet hogy így megváltozott viszont mikor rákérdeztem azt mondta fejben máshol van konkrét választ hogy baja lenne velem nem kaptam és mondta tuti még akar találkozni velem mielőtt kimegy dolgozni de hébe hoba ír azt mondta ő ilyen de napi szinten rám ír jó reggelt.. miújság..
    Szóval jó lenne tudni vajon ő mit gondol vagy biztosan akar e engem…
    Vajon érdemes folytatni illetve lép e irányomba majd?
    Azért is írtam ezt a levelet hogy ön remélem tud segíteni mert szükségem lenne rá és nagyon hálás lennék! Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Szerintem érdemes volna végiggondolni, mi történhetett, aminek kapcsán a fiú megváltoztatta a viselekdését. Megijedt-e valamitől esetleg? A külföldi munka miatt nem akar talán kapcsolatot? Mit jelent az, hogy fejben máshol jár? Mennyire tudnak ezekről a kérdésekről beszélgetni egymással? Ha érdekli, mi van vele, szerintem nyugodtan kérdezzen rá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.Nika

    Tisztelt dr. Nő!
    Megpróbálok rövid lenni. Egy 27 éves anyuka vagyok, a férjem 30. Van egy csodaszép 3 éves kisfiúnk. Decemberbe kiderült hogy terhes vagyok. Egyrészt örültem mert hosszú időt vártunk rá, másrészt pedig nem szerettem volna feladni a munkám. Ezen próbálom túl tenni magam. Viszont amióta terhes vagyok roppantul ingerlékeny vagyok és a fiamon vezetem le, ami azért van mert egyre inkább szofogadatlan makacs és hisztis lett. Próbálom higgadtan kezelni ezeket a hisztiket, de mindig kiabálás lesz a vége.Teljesen tanácstalan vagyok, mit kellene máshogy csinálnom, már így is olyanokat csinál hogy este is és déli alvás nál is bepisil. Nem szeretném hogy lelkileg sérüljön, és elvaditani sem akarom, de mit csináljak, hogyan kezeljem az indulataimat?? Kérem szépen valamilyen tanácsot adjon nekem! Köszönöm szépen a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Nika!

      Az induzlatkezeléshez szükséges volna, hogy az Önben kavargó érzésekt megértsük és hatékonyan kezeljük (ez jóval komplexebb folyamat, mintsem 1-2 tanáccsal el lehetne intézni). Javaslom hogy keressen fel emiatt pszichológust, vagy vegye fel velem a kapcsolatot hogy négyszemközti keretek között dolgozhassunk ezen a problémán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Brigitta

    Jó estét kívánok.
    Nekem olyan kérdésem lenne h.stressz+állandó pánik okozhat e arc zsibbadás,orrcimpa zsibbadást, száj szél+száj környék zsibbadást,szem környékén zsibbadás,fülltő zsibbadás vagy esetleg kéz zsibbadás, láb zsibbadást?
    Köszönöm szépen válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Elképzelhető, de azt javaslom hogy a házorivosát mindeképpen keresse fel és számoljon be neki a panaszairól. Ő minden bizonnyal tud majd segíteni, pszichológust és pszichiátert keresni Önnek, ha szükségesnek látja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlet!
    Van egy fiú aki nagyon tetszik, találkoztunk is de nem volt semmi csók semmi. A találkozó előtt mindennap beszélgettünk mindenféléről állandóan, de sajnos a utána már egyáltalán nem . Egyik nap rákérdeztem, hogy mi történt miért nem beszélgetünk. Azt mondta tetszem neki meg minden de most nem akar lányokkal foglalkozni hanem csak a haverjaival. Az lenne a kérdésem mit csináljak? Mert nem tudom elfelejteni és mindennap látom az iskolában

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem érdemes kimutatnia a szimpátiáját a fiú felé és megpróbálni közeledni hozzá, ám ha Ő továbbra is elutasító Önnel, elfogadni a kérését. Lehet hogy valóban nem vágyik most párkapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Zoltán

    Üdvözlöm ! A barátnőm nárcisztikus személyiségzavarban szenved , amit már hellyel közzel tudok kezelni egyre jobban . De kb. 1 hete már apának szólít ez mit jelenthet nála ? Válaszát előre is köszönöm ! További szép estét !

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Mivel sem Őt, sem Önt és a helyzetüket sem ismerem, nem tudok válaszolni a kérdésére. Javaslom, hogy kérdezze meg tőle, milyen érzései, gondoalati vannak miközben így nevezi Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ret. Eli

    Kedves Melinda!
    Végső elkeseredésemben írok önnek.Párkapcsolati próblémám van. A páromat augusztusban ismertem meg 26 éves, sokat harcolt értem mire összekerültünk.Komoly tervei voltak velem a jővőt illetően, sokszor kellett megerősítenem ebben, egyszóval minden klappolt, ennél jobban ki se tudta volna mutatni szeretetét. Majd decemberben egyik napról a másikra kifordult önmagából, nem tudta mit akar, hogy szeret -e és azzal jött neki jobb lenne a munkának élnie(vállalkozó)jobb egyedül. Elhagyott, sírt hogy el megy de úgy érezte mennie kell, már az nap este írt és másnap visszajött hogy megbánta, érez irántam tudja hogy ha engem eldob nagy hibát követ el, aztán egy hétig nem találkoztunk, majd egyik pillanatban azt írta nekem jön pénteken és a karácsonyt együtt töltjük 2 perccel később szakított megint hogy neki egyedül jobb, sajnálja. Poklot éltem meg, de nem bírtam annyibe hagyni mert nem értettem mi zajlik le benne, senki nem érti körülöttünk. Így megkerestem, ahol beszélgettünk, és kiderült nincs különös oka annak hogy így döntött csak a munka és az egyedül lét.Azt mondta minden igaz volt amit mondott és tett..ő sem tudja mi történik vele, nem fogta fel mit tett és nem látta mekkora fájdalmat okozott. Megķértem gondoljon végig mindent és ha velem akar lenni csak akkor keressen meg. Eljött, vissza cuccolt azt mondta szeret és legyünk ezen túl. Már nem úgy jött és nem is úgy viselkedett sem velem sem a környezetünkkel mint annó, de gondoltam ezen ha túl leszünk alakul. Aztan egyik napról a másikra megint elkezdte és szintén interneten elmondta ő rájött hogy nem érez semmit, neki jó lesz ahogy van..úgy beszélt velem mint a kutyával, teljesen kikapcsolt, soha nem láttam és éreztem őt még ilyennek.
    Amint én érzek az csak az hogy mindennek ellenére szeretem tiszta szívből, és nem tudom megérteni mi történik vele, senki nem tudja..úgy érzem bele pusztulok mind a elvesztésébe és a tudatlanságba is. Szeretném tudni mi történik vele, olyan mint akinek két személyisége van.
    Jól tudom ebből kevés ami leszűrhető de kérem próbáljon segíteni mert ebbe beledöglöm így.
    Köszönöm!
    E

    • Habis Melinda

      Kedves Eli!

      Megéretem, hogy nagyon nehéz lehet most Önnek! Akár hogyan alakult is a kapcsolatuk, senki nem érdemli azt, hogy úgy beszéljenek vele, mint a kutyával. Ez a viselkedés a párját minősíti. Az, hogy össze van zavarodva a srác, nem indok erre. Amennyiben igényli, keressen fel négyszemközt pszichológust, akivel átgondolhatja, hogyan alkult a kapcsolatuk, milyen tényezők vezettek oda, hogy végül szakításra került sor. Én is szívesen állok ebben a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Enikő L.

    Tisztelt Doktornő!
    A hangokra való érzékenységem megnehezíti életem, és nemrég azt hallottam, ez egy tényleg létező betegség, ezért az érdekelne, hogy fel kellene-e keresnem egy szakértőt az ügyben vagy szó sincs ilyesmiről és ne hallgassak mindenkire.
    Régóta zavarnak bizonyos hangok, és az évek folyamán sajnos csak egyre rosszabb lesz a helyzet. Negatív hatást gyakorol rám többek között nem csupán a csámcsogás, de szimplán az evés hangja, a rágózás hangja, a suttogás, egy puszi hangja, emberi befolyás hatására létrejövő, rendszeresen ismétlődő kattogó hangok (pl. a számítógép egerének hangja), néha egyszerűen mások légzésének hangja. Ezek nem egyszerűen zavarnak, hanem irracionálisan erős reakciókat váltanak ki belőlem, dühöt, szinte agressziót, amit vissza kell fognom, sírást. A környezetem pedig nem érti, miért van ennyi mindennel problémám, és őszintén szólva nekem sem.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Enikő!

      Mivel ahogy írta is a levelében, erősen reagál ezekre a hangokra érdemes megfejteni ennek okát, ezel is elősegítve hogy elviselhetőbbnek élje meg ezeket. A dühének kell hogy legyen valamiféle pszichoterápiásan megérthető miértje, ami önismereti munka segítségével feltárható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A.A.

    Kedves Doktornő!
    Kapcsoltban vagyok,nagyon szeretem a páromat.
    Úgy tűnt Ő is viszonozza a dolgot.
    Mondja ,érezteti.Összeköltözésen is túl vagyunk már.Közös jövőt terveztünk…
    Viszont a múltjából még mindig jelen van régebbi párja.
    Állítása szerint csak barátságról van szó,de ennél sokkal több van a hàttérben.
    Meglehetősen bensőséges kapcsolatot ápolnak.
    Titokban találkozgatnak,üzeneteket váltanak egymással napi szinten.
    Nagyon nehezen èlem meg a dolgot.
    5éve már külön vannak,mègsem
    Kèpesek az elengedésre…
    Tanácstalan vagyok,hogy èrdemes -e küzdenem a kapcsolatunkért vagy engedjem el a kezét és hagyjam magam mögött a közös èletünket.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdv,A.

    • Habis Melinda

      Kedves A.A.!

      Megértem a vívódását. Mit mond a párja arról, miért tartja a kapcsolatot az exével? Mi motiválja arra, hogy titkolózzon? Van olyan dolog, amire vágyna és a kapcsolatukban nem kapja meg? És Önnek?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • János

    Kedves Doktornő! Nem kaptam választ a levelemre nem tudom mi az oka..üdv:János

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Ahogy az oldal tetején is olashatja, a válaszadás 10 munkanapon belül történik.
      Megértem, hogy nagyon megviselte Önt a megcsalás és hogy a felesége válni akar. Akár a különválás mellett döntenek,akár nem, érdemes párterápia segítségével átgondolniuk, mi vezett idáig, ez esetléeg esélyta dhat arra, hogy a párja meggondolja magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szende

    Üdv. Normális az hogy párom megdug akaratom ellenére? Lelki sérelmeket okozott, de ő azt állítja semmi baj Inc ezzel! Megbocsátanim kell ezt?

    • Habis Melinda

      Kedves Szende!

      Szerintem semmit sem kell eltűrnie vagy megbocsátania, ami nincs a kedvére. A szex pedig kölcsönös örömszerzésen kellene hogy alapuljon egy egészséges párkapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • János

    Jó estét Doktornő!!Nem tudom mitévő legyek,Iskolás korunkban ismerkedtünk meg és ebből szerelem let azután házasság és lett 2 szép gyerekünk eggy 12 éves most a nagyfiú a kicsi 18hónapos..2005 ben házasodtunk össze..a feleségem diplomázott főiskolára járt..Tanitónő lett..Na viszont én Kamion sofőr vagyok..Most jelenleg külföldön dolgozom,Tavaj Áprilisban mentem ki a pénz miatt mert ithoni fizetés az kevés volt..Együtt beszéltük meg kimegyek renbehozok minden anyagi gondokat,és utánna ithon akarja hogy dolgozzak..és normális családi idilt..Na most az a Helyzet,hogy van eggy fiatal pasi az életében 19éves..Tehát 100%ban mondhatom megcsalt..ezt a fiatal pasi is a szemembe mondta és a feleségem is..és mutatkoztak együtt is a Faluban..Na mármost az van közös a ház,minden de azt mondja haza mehetek amikor csak akarok,mert szeret de úgy mint embert vagy a testvérét vagy mint a gyermekemim apját..Külön alszunk azóta vagyis én döntöttem így..a Karácsonyt is az anyósom javaslatára töltöttem ithol vagyis együtt..Lassan 20 on páréve vagyunk együtt,és most válni akar..Én meg persze nemtudom ezt elfogadni mert ezek után is nagyon szeretem mert ő a végzetem pont..Csak az a baj mondtam neki ezeket és eggyet fuj mint a pereces vállást..Szerintem én nem vagyok hibás ebben..Szeretnék eggy kis tanácsot kérni mitévő legyek mert belebolundolok..Válaszát előre is köszönöm..János

  • Viki N.

    Kedves Melinda,
    23 éves lány vagyok. Még szűz. Sose volt komoly kapcsolatom. Lett volna alkalmam lefeküdni srácokkal, de további kapcsolatot nem akartak velem (ha szépen akarom kifejezni magam). Volt 2-3 éve egy nagy szerelmem, de ő csak játszott velem. Azóta voltak srácok akik megtetszettek, de senki nem akart komolyabbat. Bár volt olyan is, hogy illuminált állapotban gondoltam hogy túl kéne esni a szüzességen, együtt aludtam srácokkal, de akkor meg semmi nem történt. Karakán személyiség vagyok. Nem egy teljesen lányos lány (3 bátyám van), de nem értem miért taszítom mindenhogy a férfiakat.
    Igazából ami kérdés felmerült bennem, hogy hol lehet ismerkedni a mai világban. Társkeresőkön is legalább vagy 20 sráccal beszéltem már, de nem tudok megbízni bennük, hogy találkozzam is velük (mi van ha nem normálisak …). Jártam táncolni, szintén érdekes emberek voltak. Jártam küzdősportra, de mindenkinek van párja. Baráti társaságom is feloszlott szinte, mert mindenki kapcsolatban van. 1 barátnőm van akivel meg fogalmunk sincs merre kéne indulnunk ha ismerkedni szeretnénk.
    Nem tudom, mennyire lehet ez pszichológiai probléma. Lehet nem az, de lehet hogy csak jól esett leírni is valakinek. Meg vagyok lőve teljesen … Nem várhatom a sült galambot, de fogalmam nincs merre induljak hogy találjak valakit magamnak.
    Előre is köszönöm ha elolvassa.
    Tisztelettel,
    Viki

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      Levele alapján azt gondolom, hogy próbálkozott már több helyen az ismerkedéssel úgyhogy nem tanácsra van valójában szüksége, hanem önismeretre. Megválaszolni azt a kérdést, miért esik nehezére megbízni egy fiúban? Közel tud-e engedni magához egy ellenkező nemű embert, vagy fél a csalódástól? Javaslom, hogy ezeket a kérdéseket önismereti csoportban, vagy velem (esetleg más pszichológussal) négyszemközt goldolja végig, keressük meg az érzései gyökereit és kezeljük azokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Renta

    Tisztelt Doktornő!
    A páromról lenne szó! Először is elmondanám,hogy szexuális gondjai vannak,sajnos azt gondolom gyermekkorában érhette családon belül valami rossz amit csak pár elejtett szavából gondolok,de igazából nem beszél róla. Emellett volt egy here műtétje is ami közrejátszhat a szexuális életében.Mint már mondtam nem nagyon megy neki,ha van is kevés erekciója hamar el is múlik.Ennek ellenére a közösségi oldalon perverz dolgokat írogat más nőknek,leírja Nekik intim méreteit,és mindegyikükhöz van pár kérdése amihez úgy akar választ kapni,hogy kitalál dolgokat hogy ki mit beszél az illető személyről,és ha a hölgy válaszol Neki Ő elmondja.Egyszóval zsarolja Őket olyasmivel ami nem igaz.Csak hogy válaszoljon milyen a mellmérete,vagy borotvált vagy nem.Sőt olyasmit is hogy kapta-e már a fiát úgy hogy önkielégítést végzett?Előfordult az is, hogy férfitől kérdezte ugyanezt az Anyjáról?vagy a lánytestvérétől.Nem tudom mit tegyek,egyébként nagyon jól érezzük magunkat együtt,de sajnos nagyon szégyellem ezt az ismerőseim előtt.Persze Orvoshoz nem akar menni,tagadja az egészet,és azzal sem törődik hogy emiatt az ismerősei elfordulnak Tőle,barátságai mennek tönkre,úgy tesz mintha nem értené miért.Kérem Doktornő válaszoljon Nekem mit tehetnék!
    Válaszát előre is megköszönöm!
    Tisztelettel : Renta

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Megértem, hogy nincs könnyű helyzetben, hiszen szereti a párját, aki tagadja ezt a problémát (holott evidens, hogy bajban van). Páterápiára volna szükség, hogy szembe lehessen nézni a párja félelmeivel, az eltitkolt vágyait megérteni, az ezzel összefüggő esetleges tarumát feldolgozni lehessen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klara N.

    Tisztelt Doktornö!

    A mi problemank meglehetösen komplikalt es osszetett. A paromnak, akivel egyutt elek, 3 gyereke van.
    A lannyal nincs semmi gond, eli az eletet. A ket fiuval viszont annal tobb. Ok mai napig az anyjukkal elnek. Mivel mi kulfoldon elunk, a parom gyerekei Magyarorszagon, ez is tovabb neheziti a helyzetet. A nagyobbik fiu 20.-on eves, nem tanul, nem dolgozik, kaszinoba jar, csak a szerencsejatek erdekli. Mindig csak penzt ker, mindenkitol, de semmit nem hajlando tenni, azert, hogy neki jobb legyen. Az anyja, ugy ahogy mi is dolgozik. A kisebbik fiu, jelenleg iskolaba jar, o is lassan 20 eves, de tanulni nem tanul, semmi nem erdekli. Illetve, mindig elkezd valamit, de aztan hamar feladja, igy o sem er el semmit az eletben. Termeszetesen teljesen felemeszt mindenkit az ök nem törödöm hozzaallasuk es leha, ertelmetlen eletuk. Ha penzt kapnak, azonnal elkoltik mindenfele hulyesegre. Elgondolasunk szerint, talan a valas az, amit nem tudnak, (mar lassan 6 eve) feldolgozni, illetve, az is hozzajarult az ok jelenlegi viselkedesukhoz. Kerdesem, az lenne, mit tehet a szulo? Hogyan erje el a gyereknel, hogy tanuljon vagy dolgozzon? Hogyan terelheti a normalis utra? Az idosebb fiunak mar tanacsoltuk forduljon pszichologushoz, mert komoly jatekfüggö, de elzarkozik, mondvan semmi baja.

    • Habis Melinda

      Kedves Klára!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mivel mindkét fiúval van porbléma, a leghatékonyabb megoldást a családterápia jelentené. Ez segíthetne jobban szót értnei velük, nagy valószínűséggel ennek hatására a fiúk is belátnák, hogy nekik kell megdolgozniuk a saját lehetőségeikért. Segíthetne feldolgoznuk a válást. Erre már Skypeon keresztül is lehetőségük van, ha igénylik akár velem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • József 59

    József 59
    Sziasztok!36 éves vagyok és 6 éve házas.Feleségem negyven feletti kicsivel.Kb. 3 hónapja kezdek “megbolondulni” a féltékenységtől.Feleségemnél is előfordul néha egészséges mértékben.De olyan “rohamokkal”, hogy remeg a gyomrom és gombóc van a torkomban.Persze étvágyam semmi.Csak azért eszek hogy le ne fogyjak.Feleségemmel már kapcsolatunk elején megegyeztünk hogy nincsenek titkos jelszavak.(e-mailben,Facebook,telefonzár stb). Bármelyikünk bármikor felnézhett és ezt be sem kell jelenteni egymásnak.Csak naponta kb. 10x lépek be az oldalára és ha új ismerőst találok rám jön ez az érzés.Telefonjába is belenéztem.Amikor pedig a kezében van sokszor odapillatok hogy mit csinál.Nem tudok mit kezdeni vele.Nagyon szégyenlem,de volt amikor bele is nyúltam(Facebook).Elején voltak éjszakai sirdogálások és nem alvás.Szerencsére nem vette észre.Volt már beszélgetésünk.Felhoztam egy régi kapcsolatát féltékenységből.Hát nem kellett volna.Eléggé megbántottam vele.Szerinte azért van mert megcsaltam biztos és most lelkiismeretfurdalásom van.De nem tettem ilyet.Egyébként működik a párkapcsolat köztünk.Intim dolgokkal sincs gond.Azóta többet foglalkozok vele.Sőt néha sok is vagyok neki.Tehát a fejemben van nem kis gond.

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna alaposabban is átgondolni a féltékenységet, ami érez. Négyszemközti beszélgetés(ek) segítségével megvizsgálni honnan eredhet? Csalták-e meg már Önt, vagy érte-e egyéb párkapcolati kudarc, amit még esetleg nem dolgozott fel? Milyen családmodell dolgozik tudattalanul Önben? Amennyiben igényli, szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    7 hónapja szültem egy gyönyörű igazi kis királylányt!
    Mostanában eléggé sokszor talán 24 órából 15 ben csak jár az agyam…
    Nem bízom a páromban, kombinálok, csúnyának látom magam. Ha belenézek a tükörbe nem igazán érzem jól magam. És igen sokszor előfordul , hogy van amikor úgy érzem nem történhet semmi rossz és a világ legerősebb embere vagyok mákor egy pillanat alatt magambazuhanok és sírni tudnék mert úgy érzem nem elég jó amit teszek vagy csinálok. Igazából nehét ezeket a dolgokat leírni, hogy mit is érzek!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nehéz szavakba öntenie az érzéseit, de megéri. Ezzel ugyanis sokat tesz magáért, azért hogy ne gyötörják folyton a nyomasztó gondolatok, érzések. Ezek minél jobb megértéséehz érdemes volna négyszemközt beszélnünk ezekről, közösen megoldásokat keresni az utóbbi időben felmerült nehézségeire.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    jo napot kivánok!
    Egy olyan problémám van vagy nem is tudom hogy az e. Az utobi években nagyon rossz párkapcsolataim voltak de kb féléve megismertem egy lányt aki nagyon tetszet eleinte minden rendben volt eljártunk sportolni, randizni a barátainak bemutatot és minden szép volt jol kijöttem mindenkivel . Mikor vele voltam a munkában és az életben is nagyon motivált volam ugy éreztem hogy ő az igazi. De sajnos decemberben azt mondta hogy nem akar tölem semmit nem akar párkapcsolatot de magyarázatot nem adot hogy miért. Probáltam tulteni magam rajta mint mindig de azota teljesen magamba fordultam sokat idegeskedek és a munkámra sem tudok odafigyelni keveset eszem mert nem vagyok éhes. Ezelöt nem volt velem ilyen soha de kezdek magam miat agodni. Mi lehet a baj?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az, hogy magába fordult, alig eszik a szakítás miatt azt mutatja, hogy fontos volna, hogy szakember segítségével (négyszemközt) átgondolja a kapcsoaltukban történteket, hogy fel tudja őket érzelmileg dolgozni, megfelelő életminőségben élhesse tovább az életét. Ha igényli, ebben magam is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zengő K.

    Tisztelt Melinda!
    Egy 22 éves lány vagyok,most lesz fél éves a kapcsolatom. Nagyjaból havonta vannak melypontok. Ez egyrészt azért is van mert mind a kettőnknek ez az első kapcsolata,másrészt szerintem mind a ketten elképesztően erős személyiségek vagyunk és akaratosak. Azt még tudni kell,hogy a párom fiatalabb nálam,néha az éretlenségéből adodó viselkedésén megy a vita,nem mindig érti meg,hogyan is kell viselkedni egy barátnővel…vagy inkább hogyan ne.
    Sokat barátkozik más lányokkal,és nálam ez egy olyan dolog,ami miatt nem tudok benne teljesen megbízni. Csak azért,mert magamból indulok ki,és én ilyet nem csinálnék.
    Az utóbbi időben nagyon elhanyagolt és szakítani is szerettem volna,de nem engedi.
    Eddig mindennél jobban szerettem,de pár napja amikor szakítani szerettem volna,valami eltörött bennem. Azóta semmit se érzek iránta.
    Ön szerint ez még menthető,szokott ilyen lenni,hogy egy kapcsolatban egy ideig nincsenek érzések de aztán visszatérnek?
    A páromnak volt egy ilyen időszaka velem,de elmondása szerint már újra nagyon szeret. Valami megváltozott,de újra nagyon szeret.

    Nagyon szükségem lenne tanácsra,mert jelenleg nem látom értelmét ennek.

    • Habis Melinda

      Kedves Zengő!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon hasznos volna megérteni az Önben kavargó érzéseket. Mitől múlt el vagy alakult át a szeretet? A konflitkushelyzetek hogyan szoktak alakulni Önök közt? Mennyire tudnak beszélgetni egymással az igényeikről? Önismereti munka javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tunde

    Jó napot doktornő.
    Körülbelül 2 hónapja ugy vettem eszre hogy lehet pánik beteg vagyok. Haza jöttem angliábol 26 óra autó ut után, nyagyon hosszú volt az ut az igaz de nem hiszem ez lenne az oka vagy meg is? Az ota nem ismerek magamra , kiszit hoszab utun kell mennem egybol rosszul vagyok vasarolni el megyek ki kell jonnom a boltbol, 2 hetig ki sem mozdultam a lakasbol ha higen roszul voltam. Most megin keszulok angliaba de csak a gondolatol is rosszul vagyok. MagneB6 szedek azt mojak ez jo. Tudna valamit ajanlani?

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Igen, a pánikszerű tünetek megérétséhez szükséges a pszichoterápia. Érdemes ezeket komolyan venni, hiszen a lelki gondok is ugyan olyan fontosak, mint a testiek. Ha eltörik a lábunk, azzal is szakembert keresübnk fel, nem várjuk hogy magától összeforrjon. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek közt szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Va

    Kedves Doktornő!
    Olyan problémával fordulok Önhöz,amit úgy érzek hogy túlnőtt rajtam.A párom elkezdett érdeklődni a szadizmus iránt a
    szexben.Én igyekeztem h az általam felállított határon belül teljesitsem amit kitalál,de engem ez nem vonz.A gond azzal van hogy folyton újabb ötletekkel áll elő, és élvezi ha bánt.Ha nem megyek bele akkor lelkileg gyötör.Attól tartok hogy a rejtett agresszióját akarja rajtam levezetbi.Kérem szíveskedjen segíteni hogyan tudom korrekt módon kezelni a .Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Va!

      Azt javaslom, hogy amennyiben tehetik, forduljanak párterapeutához, aki segít megértelni a párja erőszakos szexuális magatartását, és közös nevezőt találni a kényes kérdésekben.Semmiképp sem javasolt, hogy belemenjen olyanba a szexben, amivel kapcsolatban ellenérzései vannak. A bántalmazó viselkedésnek igen gyakran a gyermekkorban elszenvedett traumákkal van összefüggése, ami jól kezelhető pszichoterápiásan.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy nagyon aggodó anyuka

    Kedves Doktornő!

    SOS válaszra lenne szükségem még mielött többet ártanék….
    Kb. 2 órája figyeltem fel arra hogy a fiam aki 25 éves a számitógépe tele van gyermekpornoval.
    Ő jelenleg dolgozik de már alig várom hogy hazaérjen és szembesítsem ezzel.
    Fogalmam sincs mi a teendő ilyen esetben. Az internet tele van áldozati témákkal de mi van velünk szülőkkel?
    Sehol erre vonatkozó tanács vagy bármi. A videókon és képeken kivül semmi más jel de számomra szőrnyű volt látni amit Ő néz!
    Jellemét tekintve egy okos intelligens zárkozott fiú nagyrészt barátok nélkül. Olvastam mi alapján ismerhető fel ha valaki pedofil de semmi sem utal rá.
    Mi Angliában élünk és borzasztó nagy szükségem lenne az Ön segitő válaszára hogy hogyan tovább hogy viszonyuljak ehhez és mit kell tennünk illetve hogy tudhatom meg hogy valóban pedofil-e?

    Kérem kérem segítsen amint csak lehet!
    Hálás köszönettel
    Egy nagyon aggodó anyuka

    • Habis Melinda

      Kedves Nagyon aggódó anyuka!

      Remélem mág időben olvassa a válaszomat!
      Szerintem fontos volna, hogy megpróbálja megőrizni a hidegvérét. Bármit néz is a fia, meg kell értenünk a motivációit és ha szükséges, akkor pszichológus segítségét kérni, hogy a vágyait kultúrálisan elfogadott keretek közt élhesse ki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hné Piroska

    Kedves Doktornő!

    Korábban már írtam Önnek,de nem találom sem az írásomat sem a választ.
    Mint aggódó édesanya írok és a segítségét kérem.A fiam 2 éve nős.A menyemmel is nagyon jó a kapcsolatom,még az intimebb kérdésekben is hozzám fordul.A lelkemre kötötte ,hogy ne szóljak a fiamnak ,de nekem elpanaszolta ,hogy nem boldog.A fiam nem nyújtja szexuális téren azt ami korábban müködött.A menyem elmondása szerint,gyakran kibújik különféle indokokkal,hogy ne kelljen szeretkeznie.Fáj neki azt mondja.Gyerekkorában fitymaszükülete volt.Ők ketten már beszéltek erről,hogy ez így nem lesz jó,de a fiam különösebben nem tesz érte,fél orvoshoz menni,vagy inkább kellemetlennek érzi erről beszélni.Gondolom már fusztrált is lehet emiatt.Én szeretnék segíteni,nem akarom hogy tönkre menjen a házasságuk.Mit tanácsol Doktornő?Beszéljek a fiammmal négyszemközt?A menyem már nem akarja mondani neki többet de így el fognak távolodni egymástól.Várom megtisztelő válaszát!Tisztelettel: Piroska

    • Habis Melinda

      Kedves Piroska!

      A válaszok olvasásához sokszor többet is kell lapozni, mert nap mint nap rengeteg kérdés érkezik.
      Javaslom, hogy a menyét bátorítsa arra, hogy ő beszéljen a párjával (aki ugyebár az Ön fia). A szexuális életük ugynais az ő magánügyük. Párterápia szükséges, ha ketten nem tudnak erről megfelelően kommunikálni, megoldani az eben felmerülő problémákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Fanni

    Kedves Doktornő!
    21 éves vagyok, a párom pedig 25. Elég friss még a kapcsolatunk, 8 hónapja tart. Egy hónapja nála lakom. (Ő szerette volna hogy odaköltözzek.) A minap munka előtti készülődésben zenét hallgattam a számítógépen. Majd este mikor hazaértem úgy gondoltam letöltögetem őket. De nem találtam a letöltő oldalt amit használni szokott a párom. Gondoltam vissza keresem előzményekbe mivel ő is nemrég használta az oldalt. Komolyan mondom minden hátsó szándék nélkül tettem ezt,megbízom a páromban. Hisz mindent meg tudtunk eddig beszélni, nem titkolóztunk egymás előtt. Olyan oldalakat találtam amik igen nagy csalódást okoztak nekem, ez a rossz lányok.hu lenne, ahol a rosszlányok bemutatkozásait nézegette.(ebbe az áll igazából, hogy hogyan néz ki, elérhetőség, milyen szolgáltatásokat nyujtanak, hogy mettől meddig várják a vendégeiket meg hát ugye képek.) Na most én teljesen megértem azt hogy egy férfi önkielégít kapcsolat alatt is és azt is hogy pornót néz. Ezt meg is beszéltük hogy ezt “természetesnek” veszem, nem fogok ilyeből problémát csinálni. De nem értem ezt hogy miért keres magának kurvát, és mindig a környéki lányokra keresett rá, akik pár kilóméterre vannak. Ez a dolog már alapjába véve megingatta az önbizalmam kevésnek érzem magam. Úgy érzem azért nézegeti ezeket a lányokat mert el szeretne menni és ki szeretné élni magát. (Pedig rendszeres nemi életet élünk nincs olyan nap hogy minimum 1x ne bújjunk össze) Nem hagyott nyugodni ez a dolog, tovább néztem az előzményeit. Havi 2-3 alkalommal megy fel erre az oldalra és megnézi igazából az összes lányt aki a mi megyénkben van. Aztán jöttek a meleg pornók és transzexuális pornók. Ezt már nem tudom hova tenni igazából. A következő dolog pedig az hogy a barátainak minden egyes apró vitánkat kitálalja amivel nincs is gond mert beszélje csak meg a barátaival is, de velem meg sem próbálja ezt, nekik meg úgy beszél rólam mintha valami sarokról összeszedett nő lennék. Először nagyon bepipultam. Vitát nyitottam, kérdőre vontam miért keresgél ilyen lányokat és miért pont a környéken, nagyon kellemetlenül éreztem magam, akkor azt mondta hogy egy lányt keresett mert hallotta hogy fent van kíváncsi volt rá. Persze én tudtam hogy szinte hetente nézegeti őket, megkérdeztem tőle hányszor volt fent ezen az oldalon kíváncsi voltam akkor már ha itt tartunk őszinte lesz e velem. Hát nem volt az, egyből rávágta hogy egyszer. Annyiba hagytam az egészet nem kaptam érdemleges választ. Pár nap elteltével megkértem hogy üljünk le beszélni, mindem vita nélkül. Elmondtam neki hogy tudom hogy állandóan fent van az oldalon és ezzel már ki is zárta azt hogy egy lányt keresett. Mondtam neki hogy ne füllentsen ilyen apróságokba mert nem kell. Utánna azzal magyarázta a dolgot hogy csak meg lettek nézve. Igazából választ megint nem kaptam, nem tudom mire véljem, a melegpornót sem. Megfogadtam soha többet nem nézek meg ilyen előzményeket vagy akármi ehez hasonlót.
    Szeretem őt nagyon, de valahogy a mellébeszélés miatt nem érzem igaznak azt amit utoljára mondott. A véleményére lennék kíváncsi. Talán Ön tudna nekem olyat mondani amivel helyre tudnám rakni magamban a dolgokat, mert nekem ez így elég zavaros. Minden nap ezen töröm magam, hogy biztos az az oka ezeknek mert nem vagyok elég, valamit nem tudok megadni neki. Talán csak megunt már, vagy lehet nem vagyok neki elég vonzó. Persze ő azt mondja megint tiszta hülye vagyok és csak túl reagálom a dolgot.
    Válaszát előre is köszönöm.
    Üdvözlettel: Fanni

    • Habis Melinda

      Kedves Fanni!

      Levele alapján több kérdés is felmerült bennem. Mit keres a párja a weboldalon, ha a kapcsolatában mindent megkap. Miért van szüksége arra, hogy kitálalja a legbensőbb magánügyiket? Mennyire tudják ezeket egymással megbeszélni, megoldani a felmerülő konfliktusokat? Miért füllent Önnek apróságokban a kedvese? A kérdések megválaszolásához párterápiára volna szükség. Ha erre Ő nem halandó, akkor négyszemközti beszékgetések során lehetne együtt elgondolkodni a motivációin, a párkapcsoaltuk dinamikáján. Korántsem biztos azonban, hogy az okok egyedül Önben keresendők!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm Önt!
    Esetleg tudna ajánlani olyan oldalt, ahol online gyermekpszihologusi segítségnyújtás folyik?
    Köszönettel
    Krisztina

  • S. Tímea

    Tisztelt Habis Melinda!
    A problémám a következő.
    1.5évvel ezelőtt átkerültem egy másik boltba dolgozni. Egy kedves kolléganőm,-akivel előtte 3évig dolgoztam eggyütt-boltot kapott,boltvezető lett.Engem helyettesnek hozott magával. Nagyon sokat köszönhetek neki,sokat segített nekem.Én úgy gondoltam szinte már Barátok vagyunk. Minden tök jól indult. Megköszönt mindent,dícsért,becsült.Kb . 3-4hónapja úgy érzem eltávolodtunk egymástól. Úgy érzem,már nem becsüli,és nem értékeli a munkámat. És ez folyton vita tárgya lett.Ez már odáig fajult,hogy kollégáimmal is összevesztem… Folyton bizonygattam az igazamat,és bizonyítani akartam,némi elismerésért,amit persze nem kaptam meg.Én csak nem akartam elveszteni Őt,mint Barátot,és azt szerettem volna,ha minden olyan lett volna,mint amikor átjöttem vele az új munkahelyre. Úgy érzem,már nem becsül,nem értékel,sem kollégaként,sem emberként.Azóta nem tudok ezen túl lépni,és nagyon elszomorít ez az egész. Már senkivel sem beszélek. Azt mondta,beteg vagyok,és forduljak szakemberhez. Én szeretnék kikerülni ebből a helyzetből,és ezért szeretném kérni a segítségét!
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel;Timi

    • Habis Melinda

      Kedves Timi!

      Mi történt az utóbbi hónapokban, ami eltávolította Önöket egymástól? Mennyire tudnak ezekről őszintén beszélni egymással? Korábban mennyire volt a kapcsoaltuk bensőséges?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Roland

    Üdvözlöm kedves Habis Melinda!
    Hol is kezdjem… 15 éves vagyok. Édesanyám 9 évesen elhagyta édesapámat mivel megcsalta így elköltözött budapestre, azóta nagyon jól megvannak a párjával. Rendszeresen megyek hozzá. Viszont édesapám 6 éve együtt van a “nevelőanyámmal” akinek van 4 gyereke. És igazábol velük sem jövök ki teljesen, ahogy nevelőanyámmal sem. Sőt én azóta nem bírom mióta együtt vannak de apu ezt soha nem veszi észre pedig beszéltem is már vele róla.. mindig vagy azt mondta, hogy majd ha felnövök megértem meg, hogy nem akarja elengedni. Viszont ahogy nőttem egyre többet veszekedtem vele, és mindíg azzal jött elmegy meg olyanokat mondott, hogy még énsem hittem el. Viszont apum ezeket nem mindig halja mivel szinte egész nap dolgozik. A napokban úgy összevesztem vele, hogy összepakolt és pár nap múlva ment volna el. De tegnap apum gyűrűt adott neki és a legrosszabb az volt, hogy nekem sem de még a mamámnak sem mondta el csak este mikor már mindenki tudta. A mamámnak sem tetszett de nekem sem. Viszont tudom hogy nem szereti már apumat csak apu nem veszi észre. Már ott tartunk, hogy a mamám rám akarja íratni a házat hogy apum ne tudja a párjára íratni. Viszont én meg azon gondolkozom, hogy fel költözzek-e édesanyámhoz budapestre aki már többször is mondta. Nemtudom mit tegyek. Sokszor olyan is volt, hogy annyit veszekedtem vele hogy reggel ne tudtam felkelni időben így lekéstem a suliról. Nemtudom mit tegyek 🙁 Válaszát előre köszönöm!.

    • Habis Melinda

      Kedves Roland!

      Szerintem érdemes volna felkeresnie az iskolapszichológusát (ha van) és átbeszélnie vele ezeket a nyomasztó dolgokat. Ha erre nincs lehetőség, akkor javaslom az ingyenes lelki segély vonalak valamelyikét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. B.

    Kedves Doktornő!
    Remélem nem lesz zavaros amit írok mert nem most kialakult dologról van szó. Most 24 éves vagyok, házas és van egy majdnem 3 éves lányunk. Utóbbi időben nem érzem magam jól, annyira, hogy alig mozdulok ki a ház kertjénél távolabb vagy ha igen akkor mindig valaki benne van a seggembe mint ha egy kisiskolás lennék – meg igazából az egész életemre nézve amikor kimozdultam akkor sokszor az esetek több mint felénél olyan ellenszenvvel találkoztam mindenki irányából hogy már félek tőle. De ez a hozzáállás a hétköznapi dolgokra is kiterjed már mint a mosogatás is. Nem is mosok már hajat vagy 3 hete azt se tudom mikor volt utoljára. Párom részéről is olyan viselkedéssel találkozók ami nagyon feldühítette egy egyszerű poénkodása átmegy már megalázó bántó szócsatában – amire én vissza is válaszolok normális módon hogy légy szíves fejezd be, egyszer elég ellőni ezt a viccet, – de a figyelmeztetések ellenére tovább folytatja és röhög rajtam. Egyáltalán nem érzem, hogy ” társ” lenne. Mindemellett külsőmre is mindenki teszi a megjegyzéseket, nem csak párom mindenki, de bunkó módon. Múltam elég zavaros nekem is iskoláról nincsenek jó élményeim inkább nevezném valami kiképző tábornak amit egyik napról másikra kell túlélni, és előfordult hogy sokszor az öngyilkosság gondolatával feküdtem le, az se segítette a dolgokon, hogy akkoriban zaklattak is, telefon, interneten keresztül plusz még az előbb említette iskola is. Barát nem volt kihez fordulhattak volna. Senki nem volt aki érdeklődött volna hogy létem felől. De ez a szüleimnek is teljesen normális volt, így nem piszkáltak, békén hagytak. Egy idő után sikerült túltennem magam a dolgokon, sikerült kimászni belőle, volt valamennyi sikerem is iskolába, de jött az evés túlzott kontrollálására amibe jól belegondolok akkor kezdődött amikor rosszabb időszakom volt. Nem értem akkor már reggelit se. Azóta ezt is sikerült megoldani és határozottan ezerszer több féle ételt eszek meg mint akkor, szeretem is az új ízeket megkóstolni, 15 kilóval vagyok több és nem is ájulok el azóta. Próbálok barátkozni is elmentünk egy gyülekezeti házicsoportba és jó társaság volt egyik ott lévő el is jóba lettem, de alkalom alatt én alig bírtam megszólalni félek egyszerűen, hogy majd egy idő után teljesen elleszek felejtve, hogy ugyanazt a negatív, nem tetszik visszajelzést kapom, és most ez megrekedt valahol. Teljesen feleslegesnek érzem magam, minek menjek valahova is? Feleljek meg mindenkinek? De ő nekik is kell tenni érte, nem csak nekem az ő kedvükre, én nekem is jár szabad egyedül töltött idő, kell a társaság vagy próbálkozás esetemben! Egyedül bekattant az ember! Még annyithozzáfűznék, hogy amikor az a rosszabb időszakok volt szóltam és nem segítettek azt mondták jó, de egy nap után szőnyeg alá söpörték az egészet mintha ez olyan dolog lenne amit szégyellni kellene! Nem merek már szólni se!
    Van valami megoldás erre?

    • Habis Melinda

      Kedves Cs.B!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, érdemes volna ezért személyesen felkeresnie egy pszichológust, vele részletesen átbeszélni az Önt bántó dolgokat. Péládul hogy a párja miért viselekdik ennyire bántón, hogyan lehet egyértelműen a tudomására hozni azt, hogy Ön nem viseli el ezt tovább. Nem szabad, hogy másoknak akarjon megfelelni, eltűrje a sok leszólást. Ha valóban feldolgozza az Önt ért sérelmeket, akkor sokkal jobban ki fog tudni állni önmagáért.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktória K.

    Kedves Melinda!

    A 6,5 éves kislányom nagyon erős jellem,most 1. osztályos. Mindig a fiúkkal játszott,fiúsan öltözködött,sokat verekedett. Miután elkezdte az iskolát,képtelen volt beilleszkedni az osztályba,még a mai napig nem talált barátot-barátnőt magának,pedig sokukat ismerte már előtte is. Napi szinten megver valakit,szemtelen a tanárokkal,nem fogad szót. Egyetlen barátja van neki,egy másik faluban,vele 2 éves kora óta barátok,egy magyar kisfiú. Mi külföldön élünk,de ő itt született. (Az óvodában még voltak neki barátai.) A tanárnő az 1. hónap után javasolta,hogy menjek el vele nevelési tanácsadóhoz. Először én voltam egyedül,hogy meséljek róla,aztán együtt mentünk a lányommal. A tanárnőt előtte megkértem,hogy írjon jellemzést róla. Szerinte egy könnyű felfogó képességű,szuper emlékező tehetségű lányról van szó,aki jól olvas és számol. Tehát,ha épp kedve van hozzá megfelelő teljesítményt nyújt az iskolában. Ellenben a szociális kapcsolatai az iskolában eléggé problémásak.Örökösen konfliktust generál a társaival,ami minden esetben tettlegességig fajul. A lányokkal olyan harcias a fellépése,hogy senki sem akar vele barátkozni.A nevelési tanácsadó 1 órán át foglalkoztatta-figyelte,hogy megismerhesse. Szerinte kommunikációs problémái vannak,emiatt túlreagálja és félreérti a gyerekek vele kapcsolatos viselkedését.Tehát nem nyelvi,hanem kommunikációs probléma. Amúgy minden oké vele,csak erős a temperamentuma! Ha verekedni támad kedve,előtte számoljon el 10-ig. Ennyi! Számomra ez így nem érdemi segítség,mert a tanárnő a gyermekemet egy ÖRDÖG-nek tartja,de tippet mégsem kapok a tanácsadóból,hogy én mivel tudom segíteni őt.
    Rengeteget beszélgetünk,elmagyarázom neki mit,hogyan csináljon. Mi a helyes és mi nem. Próbáljon magán uralkodni és legyen kedvesebb. Barátkozzon.
    Mi nagyon közel állunk egymáshoz,tudom mennyire humoros és okos,érdeklődő. Többet tud a világról,mint a vele egykorúak és tele van érzelemmel,annyira tud szeretni.
    Ezt csak én tudom róla és a hozzánk közel állók,de a tanárnő és a gyerekek nagyon utálják!
    Hogy segíthetnék rajta,mert ő is nagyon szenved ettől a helyzettől? Ennek ellenére egyre agresszívabb és elutasítóbb az iskolában és emellett rémálmai is vannak.
    Szülőként szörnyű látni az ablakból,hogy más gyerekek önfeledten játszanak-kacagnak egymással,csak az én lányom ül EGYEDÜL a szobájában és nézi a tv-t.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözlettel: Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy minden ilyen korú gyermek problémája a család működési zavarának tünete, ezért hosszú távon nem elég a gyermeket pszichológushoz elvinni, ennek segítségével javítani az Ő kommunikációját. Megkérni, hogy figyeljen oda az önuralomra. Nekünk, szülőknek is össze kell fognunk, példát mutatnunk, meglátni azt, hogy mire tanít minket a gyermekünk a saját nehézsége által. Ehhez családterápia igénybevételét javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Tisztelt Doktornő!

    Szeretném a tanácsát kérni. Nagyon érzékeny vagyok ha kiabálnak velem, vagy ha úgy érzem nem kapom meg a kellő tiszteletet, még akkor is ha tudom, hogy a másik (párom) ingerült, frusztrált és nem nekem szól az éles hang. De még ha egy kicsit is úgy érzem, hogy nem barátságos, megértő, türelmes velem én kiakadok, túlreagálom, kiborulok, egyedül akarok lenni, nem akarom hogy hozzámszóljanak, nem akarom, hogy hozzám érjenek, és napokig emésztem magam miatta. És gyűlik bennem minden egyes alkalommal. Szerintem ez azért van, mert gyerekkoromban apám volt ilyen, minden hibámért kiabált velem, már féltem rossz jegyet hazavinni stb. Most 30 éves vagyok, de még mindig úgy érzem hogy teljesen szétesek ilyenkor, nagyon meg tud bántani. Nem tudom mit kezdjek ezzel. Úgy érzem, hogy emiatt elkezdtem eltávolodni a partneremtől.

    Segítségét előre is köszönöm:

    Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Szerintem két dolog van a levelében, amit érdemes lenne mindenképp tisztázni. A kiabálás nem szabad hogy egy párkapcsolat része legyen, mert az a szóbeli erőszak egy formája. Egyás tisztelete alapvető kéne legyen egy párkapcsolatban. A másik, hogy ami Önnel a gyermekkorában történt, azt egymaga senki em tudja feldolgozni, pszichoterápiás támogatásra van szükség. Ez sokat segíthetne Önnek, hogy érzelmileg kiegyensúlyozottabbá váljon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Kedves Doktornő!

    Egy elég kényes témában szeretném a segìtséget kérni. Van egy barátnőm, akit lelkileg, de valószínűsìtjük, hogy fizikailag is bántalmaz a párja. Kb 4 éve élnek együtt. A lánynak súlyos önértékelési problémái is vannak. Valamiért elhiszi, hogy neki ez jó vagy hogy ez ìgy normális. Korábban már rengetegszer beszèltünk vele erről/próbáltunk neki segìteni nem sok sikerrel.. de már egyre rosszabb a helyzet. Látszik rajta, hogy nagyon fél, (de olyan szinten hogy elkezdett dadogni), mellette hiába kérdezzük mindig azt mondja, hogy minden rendben van, pedig mindenkinek teljesen nyilvánvaló a környezetében, hogy nincs minden rendben.. Egy csupaszív lányról van szó, nagyon nagyon szeretnénk neki segíteni, de már kifogytunk az ötletekből. Egyértelmű, hogy szakemberre van szüksége, de ezt ő nem látja vagy nem akarja meglátni. Kìvülállóként hogyan tudnánk neki segìteni?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Szerintem is fontos, hogy a barátnője szakmai segítséget kapjon, a bántalmazott nők ugyanis gyakran nem ismerrtik fel a szóbali erőszakot, normálisnak tartják a pofonokat vagy azt hiszik, a bántalmazó majd megeváltozik, de valójában ez sosem történik meg. A legtöbbször az áladozat személyiségfejlődése jelenti a kiutat az ördögi körből. További indormációkat a bántalmazásról a NANE oldalán kaphat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika

    Tisztelt Doktornő!
    Érdeklődnék, hogy mi a véleménye az ashwagandáról. Szorongásos tünetekre ajánlották nekem omega 3 mellé. Utánanéztem a neten, de sajnos orvosi véleményt nem nagyon találtam. Kicsit tartok tőle, mert korábban remotiv extrát szedtem, amitől borzalmasan szédültem és csak rosszabbul lettem. Kérdésem az lenne, hogy ebben az esetben is lehet olyan hatása, amely átmenetileg felerősíti a tüneteket? Esetleg szakorvosi vélemény van erről a növényyről valahol?

    Megtisztelő válaszát előre is köszönöm!

    Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Gyógyszerszedéssel kapcsolatban gyógyszerész vagy pszichiáter szakorvos tanácsát érdemes kikérni, jó magam klinikai szakpszichológus vagyok, ezért ilyesmiben nem szívesen foglalnék állást.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Norbert

    Szia Melinda remélem nem veszed iletlenségnek ha tegezlek?!
    Engem Norbertnek hivnak idén leszek 40 éves
    Azért kerestelek fel mert olyan problémával küzdök amitt ugyérzem hogy nemvagyok képes egymagam megoldani és már teljesen fel emészt
    Az elején kezdeném 16 ével ezelött megházasodtam lett egy szép lányunk minden okésvolt jottem én aztán kiderült hogy a nejem megcsalt mivel én nagyon szerettem megbocsájtotam neki elfeledtük aztán lett mégegy lányunk minden hepi volt a nejem othon nevelte a gyerekeket én dolgoztam nem keveset aztán sajnos beleestünk egy devizás hitelbe én kimentem dolgozni Németországba nagyon nehéz volt mert borzasztoan szeretem a gyerekeimet 5-6 hetente jártam haza sokat veszekedtünk a nejemmel a pénz véget sosem volt neki elég a legtöbbet telefonon keresztül hetekig éltem nyugtatokal nagyon nehéz volt a gyerekek nélkül és mikkor hazamentem egy hétre az maga volt a megváltás, egy félév után azt vettem észre hogy mikkor hazajöttem a nejemnek nem igazán hiányzik a szex mindig kifogásokat talált ki és én ráhagytam elhottem neki két év után közelebb jöttem dolgozni minden hétvégén hazajártam de a szex akkorsem változot és egyszer kiderült hogy a (legjobb) barátomal évek otta csal és nem ez volt neki az egyetlen szinte a kezdetek otta félrelépet ez eléggé lesokkolt.
    Külön mentünk lett egy barátnöm odakint másfél évig voltunk együtt de sajnos kiderült rolla hogy iszik és igy külön váltunk hazaköltöztem albérletbe , az anyámnál épittetem még anno a házhoz egy külön lakrészt a nejem ott lakot a gyerekekel elváltunk én fizetem a gyerektartást és minden hétvégén velemvoltak a gyerekek anyám attol fügetlenül jobba volt a nejemmel meg az egész rokonságom.
    Megismertem egy lányt nagyon jol elvoltunk odaköltözöt hozzám szuper volt minden a gyerekek is elfogadták elösször a rokonságom meg az anyám nem sajnos aztán félév után kb minden megváltozot ja a gyerekek ha jöttek mindig velem aludtak ez mindig gond volt az uj páromnak a nagyobikk lányom aki akkor 14 éves volt nem jött hozzám mert nem aludhatot velem az uj párom pedig mindenáron azt akarta hogy a kisebbik aki akkor 11 éves volt ö is aludjon kölön én nem engetem neki mert nekem is jo volt érezni a kislány közelségét ö amugy nagyon appás ött megviselte az is amikkor kimentem dolgozni és mivel az én szüleim is elváltak tudom mijen apa nélkül felnöni és ezt nem alartam hogy ök is igy nöjenek fell ugyhogy másfél év után szetmentem az akkori párommal is egyedül maradtam a lányok jöttek minden jo volt de borzasztoan hiányzot a párom akivel voltam mert beleszeretem de nemtudtam össze egyeztetni nemtudtam az ö elvárásainak is megfelelni meg a gyerekeim nek is és mellezte az anyámnak is akki nagyon jobba volt a volt feleségemmel a volt párom kiment dolgozni Németbe én egyedül és most jön amit nemtudok megmagyarázni hogy miért tetem visszaköltöztem a volt nejemhez ö nagyon szeret engem mindent megbánt mindent megtenne értem már elmult fél év de még mindig nemtudom elfelejtenni a volt páromat nagyon hiányzik sokat gondolok rá emésztem magam a volt nejem nemszeteretem nemtudom miért vagyok vele talán mert sajnálom se agya se apja a testvérei sem nagyon beszélnek vele nincs családja az én családom az ö családja, szex sem müködik vele viszont a volt párom nagyon hiányzik vele minden más volt félév után rám irt hogy mi van velem éshogy nagyon hiányzok neki és hogy ö ha lejetne ujra megprobálná de nem tudom hogy mitt tegyek a gyerekeim nem akarják elfogadni azok után ammi volt viszont énnekem hiányzik a volt nejemnek meg nemtudom elfelejteni ammitt tett velem teljesen tanácstalan vagyok csak gyötrödöm ha kibékülök vele elvesztem a gyerekeim meg a családom ugyérzem szeretném kikérni a véleményét és hogy magaszerint mitt lehet tenni ijenkor
    Köszönettel Norbert.

    • Habis Melinda

      Kedves Norbert!

      Levele alapján azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába, melynek segítségével megérthető, milyen tényezők függnek össze a szerencsétlen párválasztásával. Ez segíthet feloldalni ezt a kapcsolatot, kiegyensúlyozottabb párkapcsolatot létrehozni. A volt nejável, vagy bárki mással. Hogy mi a legjobb ebben az esetben azt Önnek kell végiggondolnia (szakértő segítséggel) és kiviteleznie is. Amíg másoknak akar megfelelni, addig a kapcsolatai óriási hátránnyal indulnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Anett

    Tisztelt Doktornő!
    Jelenleg 28 éves vagyok, de szeretném megérteni az életem egy korábbi időszakát. Az lenne a kérdésem, hogy mi okoz indokolatlan bűntudatérzést és kényszergondolatokat gyermekkorban, 9-13 éves kor között? A nagyon sokat szorongtam ebben az időszakban, időnként viszont nagyon elviselhetetlen lett. Főleg 12 éves koromban, amikor rettegtem attól hogy megölök valakit, folyton bevillant egy kép hogy megfolytok valakit. Ez nyáron jött elő. Milyen okai lehetnek ennek? Ebben az időszakban testvérem született(8 éves koromban), költöztünk, nagyon szegény körülmények között éltünk, nagyon maximalista voltam az iskolai dolgokat illetően, de a szüleim el is várták stb. Egyetemistaként egy név villant be mindig, de ez nem váltott ki szorongást. Később is előjöhetnek ilyen gondolatok? Utalhat ez valamilyen pszichiátriai betegségre? Érdemes pszichológust felkeresni ha jelenleg nincs problémám? Hogyan tudom elkerülni hogy ismét előjöjjenek ezek a gondolatok? Fajulhatnak az agresszív gondolatok, bevillanó képek tettlegességig?
    Nagyon köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Nagyon sok minden okozhat a gyermekeknél kényszergondolatokat és bűntudatot, ezért javaslom, hogy keressen fel személyesen egy szakembert (akár engem) hogy a levelében felvetett nehézségeket mélyebben átgondolhassa vele. Ennek hatására feldolgozza az Önnel történt traumákat. Ezzel elősegítve hogy ne jöjjön elő többet ez a nyomasztó gondolat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Monika

    Jó napot!Nekem olyan problémám van hogy most várom masodik gyermekemet és nemigazán tudok beletörődni hogy ő is kislány.Mindig is fiút szerettem volna,az első lány után nem estem kétségbe hisz akartunk még eggyet.De most kétségbe vagyok esve…lassan depressziohoz tudnám hasonlitani az állapotomat.Szomorú vagyok és türelmetlen a nagyobbikal,és bűntudatom van az miatt ahogy érzek.Tudom a lényeg hogy egészséges legyen,de nemtudok mit kezdeni az érzéseimmel.Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Szerintem jó, hogy írt és hogy hajlandó az érzéseivel is törődni. Ezek önismereti munka segítségével megérthetőek, feldolgozható a csalódás, amit érez. Ehhez javaslom négyszemközti konzultáció igénybevételét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anna

    Kedves Habis Melinda!

    Olyan lelki nehézségekkel küzdök,hogy beleszerettem a fönőkömbe. Nem tudom,hogy mi tévő legyek. Amikor elmondtam neki hogy mennyire odavagyok érte 1,5 éve meglepődőtt, de örült is neki. Többször elmondta, hogy nem lehet köztünk semmi, a családja és a munkahely miatt sem.. Engem nem akar kihasználni stb.Készítettem egy közös emailt,amire ha írok neki elolvassa,ebbe mindenféle üzenet van. Mindig kérdezi hogy van új fotó, lesz e szöveg az emailen. Volt amikor külön oda jött hozzám, kérte a telefonom.Persze ez feltünő lett másoknak hogy többet beszélgetünk, így tiltotta az oldat.Majd 4 hónap múlva az új emailünkre újra belépett.VAn hogy éjjel is néz,ezzel kel,ezzel fekszik.VAn hogy egy hétig se néz bele. Volt hogy olyanokat mondott amivel biztatót,de ő ezt már tagadja.Nem rég újra megkérdeztem,hogy van e esélyünk? AZt mondta nem lehet,hisz a korkülömbség se kevés.Én nem őt keresem,találjam meg a boldogságot. Igaz így maga ellen beszél,de így kell lennie.Akkor miért csinálja ezt velem? Miért kéri az üzeneteket,a képeimet? Ha nem kellek neki? Lelkileg teljesen kivagyok,hisz megvagyok őrülve érte. Nem tudom mi tévő legyek. Hisz mindennap találkozunk, utánam néz,szépeket mond. Van hogy másoknak is,mert amugy humoros ember. De nem hiszem el,hogy nem tudj amit érzek,amikor leírtam neki hogy mennyire szeretnék vele lenni és érezni.Persze nem mondhatom meg neki,hogy milyen szemetség amit csinált,hisz a fönököm. Kérem ha ideje engedi válaszoljon. Ha lehetséges az email címemre,mert félek hátha valaki felismeri a történetem. De már nem bírom magamba tartni,senkivel nem merem megbeszélni. 🙁 Köszönöm válaszát. Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Amennyiben nem akarja nyilvánosságra hozni a történetét, kérésére törlöm majd.
      Megértem, hogy nagyon nehéz most önnek, hiszen kötődik ehhez a férfihez, akit sosem kaphat meg. Nem csak azért, mert a főnöke, hanem mert Ő így döntött. Önismereti munka megkezdése javasolt, hogy megtalálja a kiutat ebből a helyzetből, megérthető legyen miért ragaszkodik ennyire egy ilyen elérhetetlen férfihoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • K. Anna

        Kedves Doktor Nő!
        Köszönöm válaszát. MAradhat a levél,hisz látom mások is fájó dolgaikat írják. Nagyon nehéz őt elfelejteni,mivel látom,hogy ő is mennyire vágyik utánam,ráadásul kéri az emailjeimet. Nem értem,hogy neki ez miért jó? Mondta ,hogy neki is nehéz,de megkell értenem.Akkor miért csinálja ezt? Van,hogy a telefonomat elkéri hogy van e benne valami ami neki szól. Van hogy minden éjjel velem “fekszik”,van hogy velem kel és nézi az emailünket.HA éjjel megébred többször belép.Ez miért jó? Igy bennem meghagyja a reményt.Amikor beszélni próbálok vele kettőnkról a korkülömbséggel jön,meg hogy nézzek rá, ő nem hozzám való stb. Nem tudom mit tegyek.Vannak napok amikor jól bírom,de legszívesebben felmondanék.Nagyon szeretem az állásom és ő miatta nem szeretném feladni.Volt,hogy ő mondta hogy ha nem fejezem be akkor felmond,de utána pár hónap múlva meg ő kéri az üzeneteimet. Őn szerint mi lehetne a megoldás?
        Üdvözlettel: Anna

        • Habis Melinda

          Kedves Anna!

          Köszönöm szépen, hogy megengedi, hogy nyilvános maradjon a levelezésünk, az Ön nehézsége másoknak is támaszt nyújtson.
          A férfi nyiván nem szeretné teljesen elveszíteni Önt, de ez nem jelenti azt, hogy működhet Önök közt a párkapcsolat. A folyamatos kapcsolattartás által Ön sem tud továbblépni és lelkileg felölrődik ebben a helyzetben. Mielőbb önismereti munka megkezdését javasolom, hogy átlássa az Önök közti kapcsolat tudattalan dinamikáit.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

          • K.Anna

            Kedves Doktor Nő!
            Úgy érzem,hogy megfulladok. Nem bírom magamban tartani az érzéseimet,de ha kimondom neki azt hogy szeretem,félek hogy elveszítem teljesen. Most kb. két hete nem nézi az emailt,de egyik nap a telfonomba nézegetett.,hogy készítettem e neki valamit. Nem tudom hova tenni a gondolkozását, az érzéseit. Próbálunk úgy viselkedni,mint két kolléga. Persze a nézés sokszor más,de van hogy azt érzem kerül.A beosztása miatt sok problémája van,így megértem ha arra kell koncentrálnia. Egy a baj,hogy úgy érzem nem tudok lemondani róla. Meglátom elolvadok, ahogy elmegy mellettem szagolok utána hogy érezzem. 🙁 Lehet hogy új munkahely kellene? Vagy üljek le vele beszélni?Mondjam el ,hogy mi van bennem? Attól félek ,hogy akkor meg ő mondja hogy elmegy. 🙁 Olyan kilátástalan ez az egész.Keresem azokat a napokat amikor jobban ragaszkodott hozzám. Nem értem,amikor 5 percenkét keresi az emaileket,vagy kéri milyen történetet irjak le……(szexről)…van hogy két hétre eltünik és a lelkiállapotára fogja.Persze neki az enyém nem számít ezek szerint 🙁 ,vagy nem értem.

            • Habis Melinda

              Kedves Anna!

              Nem biztos hogy arról van szó, hogy nem számít az Ön lelki állapota, hiszen nem tudhatjuk mi jár a fejében. Mivel nem ismerem a részleteket nem teljesen értem, miért volna annyira veszélyes kimondani, vagy kimutatni az érzéseit. Az sem világos hogy milyen kapcsolat is van Önök közt pontosan. Szexuális kalandokban állapodtak meg?

              Üdvözlettel: Habis Melinda

            • K.Anna

              Kedves Doktornő!
              Köszönöm válaszát!
              Amikor bevallottam neki, láttam hogy meglepődőtt,de ő is örült. Nehezen tudott nemet mondani, de még se ment bele hogy legyen közöttünk akaár egy ölelés is. Nem akar kihasználni és nem akarja hogy a munkahelyen ez miatt gondok legyenek. Így lett egy közös emailünk,ahová elképzeléseket írok le,hogy ő meg én ha együtt lennénk. Ő is szokta kérni,hogy milyen szextörténet legyen. Fogalmam sincs hogy ez pl neki miért jó. Volt amikor képeket kért. Úgy érzem,hogy visszább állt a dolgokkal,van hogy keresi ,többször belép az emailre.de valamikor meg hetekig nem. Ha rákérdezek,hogy meggondolta e magát ,nem nézz a szemembe és azt mondja,hogy nem lehet, öreg vagyok én már. stb….Nagyon szeretnék vele lenni,és átélni azokat a dolgokat amiről írok neki és amit kér. Lassan 1,5 éve hogy ez van. Úgy látom,hogy ő se tud teljesen lemondani erről,de még se mer lépni. Talán a munkahely miatt? Vagy a család miatt? Ha beszélünk is róla,annyit mond,hogy nagyon jó lenne velem lenni,meg uhhh…,de még se lép. Tudom,hogy ez nem szép dolog és nekem kéne okosnak lenni,de nagyon nehéz.Mindennap látom, amikor érzem az illatát,amikor mellém áll,ahogy utánam néz. Fogalmam sincs ,hogy ennek mi lesz a vége.

            • Habis Melinda

              Kedves Anna!

              Levele apaján azt gondolom, hogy mivel 1,5 éve tart ez a “levelezgetés”, nem valószínű hogy egyhamar oka volna a reménykedésre. Hiszen a férfinek örömet okozank az Ön sorai, képei és ez elég neki is. Hiszen meg is mondta Önnek, hogy “öreg Ő már” a kezdeményezéshez és talán nem is akar igazi párkapcsolatot. Hiszen közös a munkahelyük és ráadásul családja is van.
              Önismereti munka megkezdését javaslom Önnek, hogy megérthető legyen, miért ragaszkodik ennyire kitartóan egy ilyen elérhetetlen szerelemhez.

              Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Klaudia

    Jó napot!
    Igazàbol az èn problèmàm már majdnem h kamaszkorom óta tart!
    Akkor voltam orvosnal de mivel hülyesegnek tartottam 17èvessen hagytam az egèszet!
    Hangulat ingadozasaom vannak egyik pillanatban boldog vagyok szinte szarnyalok semmit se tartok lehetetlennek. Ra pár napjàra meg az elenkezöje fàj az egèsz èlet körölbelül ùgy erzem egyedul vagyok nincs szamomra hely ebben a vilagban… Ilyenkor nagyon gyorsan ideges is leszek olyanokat csinalok amit kb azonnal megbànok! (azt el felejtettem jelenleg 26 vagyok) alvasporoblemak is akadnak hol nem alszok semmit csak egy kèt oràt hol egyesznap felszek de ugy erzem egyszeruen nem megy h felkeljek!
    Ez egy darabig eleg rendszeres volt! Egy darabig elmùlt!de most h pár honapja szèt mentünk parommal nagyon survan valtoznak ezek az eletemben!

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Tünetei alapján felmerül, hogy hangulatzavar okozza azt, hogy egyszer egész nap aludna, máskor meg tele van energiával. Időnként nagyon boldog, máskor pedig nagyon maga alatt van. Javaslom pszichiáter felkeresését és az általa javasolt kezelés (melynek remélhetőleg része a pszichoterápia) igénybevételét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sára

    Kedves Doktornő! A párommal 7.5 éve élünk együtt kisebb nagyobb döccenőkkel. Kb. egy hónapja volt egy nagy veszekedés, mert kiderült,hogy egy nővel chat-el, aki erotikus képeket küldöz neki.Azóta teljesen passzív és depresszió jeleit mutatva, mondván,hogy megtört benne valami, szeret,de nem szerelemmel.Majd volt pár próbálkozás a helyrehozásra amit a passzivitása miatt hasztalan volt.És kiderült még egy hölggyel chat-el és pucér képeket küldött neki. Persze azt mondta, hogy nem csalt meg és nem is fog amíg együtt vagyunk.Kifordultam önmagamból és paranoiás lettem, ami azt eredményezte,hogy fontolólóra vette nála a szakítást,amit nagyon nem szeretnék hisz 2 gyerekünk is van.Most vissza vonultam és “szünetet tartunk”. Az lenne a kérdésem,hogy hogyan tudnám kihozni ebből a búskomorságból és vissza találjon hozzám?

    • Habis Melinda

      Kedves Sára!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a kapcsolatukban olyan mély gondok lehetnek, amiket nem lehet házilag orvosolni. Hiába kérdezné meg a párját, mi szüksége van a pucér képek küldözgetésére, talán önmagához sem tudna kellőképpen őszite lenni a válaszadásnál. Miért okozott benne törést, hogy kiderült ez? Ezért párterápia igénybevételét javaslom a kapcsolatuk helyrehozásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Brigitta

    Tisztelt Doktornő!

    7,5 éves kislányommal kapcsolatban szeretnék kérdezni, tanácsot kérni.

    A kislány édesapjával elváltunk 4 éve, azóta az apának is, nekem is van új párkapcsolatom. A kislány eleinte „papír” szerint jött láthatásra hozzánk (válásunk során én pszichésen instabil voltam és depresszióval kezeltek, így lányomat nem mellettem helyezte el a bíróság, egészségügyi állapotomat az édesapa a válóper során „felhasználta”), majd a válás után másfél évvel az édesapa kezdeményezésére közös megegyezéssel heti váltásban tartózkodott náluk a lányom, illetve nálunk. Ez 1 évig, egészen tavaly november végéig működött, amikor is a kislánynál reggelente megjelentek hányásos panaszok, de nem minden reggel (hetente kb. 2-3 alkalom). Ez a tünet az édesapáéknál is jelen van, de ott „csk” hányinger formájában. A hányinger, hányás mögött szervi probléma nincs, a tünet egyértelműen pszichés, a hányást követően a kislány vidám, játszik, örömmel megy iskolába. Nálunk az a helyzet áll fenn, hogy én korán reggel indulok munkába, így az iskolába párom viszi a gyermeket. Páromat a kislány nem igazán szereti, nem jönnek ki jól, sokat “harcolnak”, vitáznak, “kakaskodnak”. Párom hitvallása, hogy neki nem fog parancsolni egy 7 éves. Hozzáteszem: kislányom meglehetősen nehezen kezeli indulatait, sokszor nyers és lekezelő, gyakran hazudik, nehezen fogad szót nekem is, páromtól meg aztán végképp nem hajlandó elfogadni a nevelést, mondván: ő a nevelőapától ezt sosem fogja elfogadni. (nem tudom, ez vajon a gyermekem gondolata-e, vagy valahol hallotta). Mikor nálunk van a lányom, sokszor tombol, valóban nehezen fogad szót, illetve inkább kibújik a kötelességek alól, felesel. Párommal a lányom kapcsolata mondhatni egyre rosszabb. Lányom édesapja a hányásos tüneteket ráfogta a páromra, hogy miatta van és utasított, hogy sürgősen oldjam meg a helyzetet, “szerettessem” meg a lányunkat vele, mert különben óriási gondok lesznek, el fogja tiltani tőlem a lányunkat végleg. Párommal próbáltam beszélni, hogy kicsit engedjen, viselkedjen picit másként, de Ő azt mondta, hogy nem fog másként viselkedni, mondván: nem az a megoldás, hogy hirtelen másként viselkedünk és a gyereknek mindent megadunk, kényeztetjük, stb… Nem hajlandó alábbadni a szigorból, fegyelmezésből. Emellett tőlem elvárná, hogy ha neki és a lányomnak konfliktusa van, akkor én mint döntőbíró álljak be a „sorba” és kezeljem a szituációt, álljak mellé a harcban.

    Az édesapa oldalán fennálló helyzetről annyit tudok csak sajnos, amennyit a lányom elmond, tehát nagyjából úgy néz ki náluk a helyzet, hogy az édesapa nem enged beleszólást az ő élettársának a lányunk nevelésébe, illetve abba senki nem szólhat bele, csak az apa. Az élettársnak szava nincs, azt kell tennie és úgy kell reagálnia dolgokra, ahogyan az apa elvárja és mondja. Sajnos az apa velem szóba nem áll, nevelési kérdésekben még csak jelét sem adja, hogy hajlandó lenne megbeszélni, egyeztetni a dolgokat. Az apa élettársa meg irányítás, befolyásoltság alatt áll, vele pedig emiatt nem tudok beszélni a helyzetről. Illetve az apa élettársával egy darabig jó volt a kapcsolatom, de többször átvert és kihasznált, így azóta nem beszélünk. Nincs köztünk harag, de úgy láttam jónak, hogy csendesen leépítem ezt a számomra inkább mérgező kapcsolatot. Azt vettem észre mostanában, hogy mikor kislányom jön hozzánk, gyakran hallok tőle engem lekicsinylő megjegyzéseket, illetve mikor veszem át a lányomat az édesapa élettársától, gyakran a szemem előtt súgnak összeg és közben nevetnek. Természetesen rákérdezek ennek okára, általában olyan dolgokon nevetnek, mint pl. legutóbb azon, hogy én sok dolgot felírok, mert máskülönben elfelejteném, vagy hallottam már lányomtól, hogy én faluról származom és ezt nevetve mondta.

    Abban kérném szíves tanácsát, vagy legalább egy iránymutatást, hogy ebben a helyzetben merre induljak, hogy megoldhassam a helyzetet? Attól félek, hogy eljön majd az a pillanat, amikor a kislányom közli velem, hogy nem kíván jönni hozzánk és kész. Nem akarom elveszíteni sem a lányomat, sem a férjemet. Ugyanakkor kislányom panaszaira is szeretnék megoldást találni, hogyan tudnék rajta segíteni, mi lehet a megoldás, hogyan múljanak a tünetek? Ha nem oldom meg, az édesapa kilátásba helyezte, hogy többet nem engedi hozzánk a kislányt. Én már voltam pszichológusnál, hogy nem esetleg én vagyok rossz hatással a lányomra, illetve kislányom is volt már 2 alkalommal gyermekpszichológusnál (egyszer édesapa vitte, másodszor pedig én), de egyelőre 2 alkalom után semmiféle eredmény nincs még és nem is várható a közeljövőben. Egyelőre még csak felvetés van arra vonatkozóan, hogy milyen játékos tevékenységekkel lehetne kivetíteni a lányomnál jelentkező hányás okát.

    Köszönöm, hogy megtisztelt türelmével és elolvasta meglehetősen zavaros levelemet!

    Segítségét és tanácsát előre is megköszönve, üdvözlettel:
    Brigitta

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Levele alapjén azt gondolom, hogy a lánya viselkedési problémája miatt érdemes volna gyermekpszichológust felkeresni, az általa javasolt kezelést végigcsinálni. A válásuk ellenére Ön és a volt férje maradtak a gyermek szülei, ezért családterápia javasolt az Önök közti feszültségek rendezéséhez, a normális kommunikáció visszaállításához. Ezt a sok nehézséget a gyermek sajnos megszenvedi. Amíg ilyen “háborús a helyzet”, nem várható el, hogy megtalálja a közös hangot az Ön párjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.Boglárka

    Tisztelt Doktornő!
    Elsősorban az érdekelne,hogy az autizmus,asperger-szindróma kialakulhat e később is,életünk folyamán,vagy súlyosbodhat e akkor is,ha nincs különösebb kiváltó ok?Illetve a furcsa ceruzafogás lehet e ez miatt is?

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Az autizmus egy genetikailag meghatározott fejlődési rendellenesség, tünetei általában kora gyermekkortól fennállnak, de természetesen az életesemények, különböző stresszforrások súlyosbíthatják azokat. Megfelelő kezeléssel sokat lehet segíteni az autista spektrumhoz tartozó gyermekek minél jobb életminőségéért. A ceruzafogás furcsasága éltekori sajátosság is lehet, önmagában nem egy aggodalomra okot adó tünet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hné Lászlóné

    Kedves Doktornő!
    Nem személyemet ,hanem a fiamat illetően lenne kérdésem.Tanácsra lenne szükségem.A menyemmel jó kapcsolatban vagyok és ő említette ,hogy nem igazán jó a szexuális együttléteik minősége.Van hogy fájdalmas számára az együttlét,van hogy közben elillan a vágy.Sokszor kibúvót keres,hogy ne kelljen szexelnie.Gyerekkorában fitymaszükülete volt,lehet hogy ez okozza a fájdalmat.Ők már beszéltek erről,de a fiam nem akar orvoshoz fordulni.Hogyan tudnék én segíteni? Nagyon féltem a házasságukat.A fiam mintha struccpolitikát folytatna.A menyem már nem is szól inkább erről neki,de említette hogy ez így nem jó,s valóban -ez így nem normális.Mit tanácsol ,beszéljek a fiammal négyszemközt?Köszönöm előre is válaszát!
    Tisztelettel:Hné Piroska

    • Habis Melinda

      Kedves Piroska!

      Személyes véleményem, hogy ezt a konfliktust a fiának és a menyének kellene megoldania. Esetleg finoman lehetne bíztatni a menyét, hogy ne törődjön bele abba, hogy nem működik a szex, hanem beszéljen erről a férjével. Bármi is az ok, biztosan lehet rá találni megoldást, csak keresni kell.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika

    12 éves unokaöcsém sokszor az egész hétvégét végigheveri tekerőzve a padlón.Eszes, sportos, magas, Rák csillagjegyű fiúcskáról van szó, akinek az évvégihez képest látványosan leromlott az iskolai eredménye, a tanulásban nyújtható segítséget elhárítja, sokszor közönyös, flegma, bántó, pedig nemrég még egy kedves lény volt.Mi állhat ennek a hátterében ?

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Az unokaöccsének viselkedésváltozása mögött nyilván van valamilyen ok, melyet néhány soros levele alapján nem szívesen tippelnék meg. A családjában, vagy a fiú magánéletében is történhetett olyan esemény, ami megvislete, amivel összefügg ez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • KrisztinaG

    Tisztelt Dr nő!
    Krisztina G
    Tanácstalan vagyok. van egy pasi az èletemben, akit elsőlátásra meg szerettem.
    Ennek kb 4 ève.
    Csak neten társalogtunk eddig, azt mondta arra kellek neki. Az elejèn tőbszőr el utasitottam, meg mondtam neki hogy csakaz èrhet hozzámakit szeretek, időbetelt mire rájöttem mit èrzek iránta teljessen őssze zavarodttam.
    Tavaj nem tudttam ellen álni ès bele egyeztem igy is a dolgokba. elmontam neki hogy szeretem ès ezèrt teszem amit teszek.mikor találkoztunk rájöhetett ö is hogy mit èrzek iránta, de nem zavarta tetszett neki minden azt mondta.
    Agusztusban ugy volt hogy találkozunk,de nem jőtt őssze hosszu lenne le irni mi volt de letiltott agusztusban. Aztán karácsony előtt fel oldott láttam de nem irtam rá , lelkileg totál kivoltam azalatt a pár hónap allatt. gondoltam azèrtsem irok ha akar majd ir ,ugy is volt.rám irt találkozni akart velem. Az idèn janur 1 èn találkoztunk is. Ö nem magyar országon èl de egymunka vègett kikerültem nèmetbe hát eljött oda ahol vagyok ez kb 4-5 orás ut
    Rá kèrdeztem hogy most mivan hogy hogy èn?erre annyit mondott röviden neki mindegy csak legyen valaki, meg kèrdeztem mièrt nem?szègyel? Azt mondta minek ,nem vagyok az esete nem kellek neki. el indult haza de nem engedtem. Nem birtam valamijèrt ès ujbol megtőrtènt lefeküdtem vele. Haza èrt este rám irt ès azt mondta, hogy nem akar velem találkozni jó volt de nem akartöllem semmit, tul sók èrzelmet visszek bele nem akarja hogy gond legyen. De tovább ra is beszèljünk , de ne a kapcsolatunkról, azt felsem hozzam.Mondtam neki hogy eddig is tudta az èrzèseim akkor mi változott mièrt? Mi lehetne a gond? Nem èrtem? Ès megint kiborultam teljessen. Meghalni volna kedvem. 4ève csak miatta szenvedek. ès most tiltott megint. De nem teljessen csak nem tudok irni neki mindig eztteszi velem. Ugy èrzem meg alázott játszik az èrzèseimmel. Ez elviselhetetlen számomra de szeretem akkor is. Minden nap egy átok számomra.nem gudom elfelenteni nem megy.

    • Habis Melinda

      Kedves KrisztinaG!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna személyesen is pszichológushoz fordulnia, hogy együtt megértsék/megértsük a kapcsolatuk dinamikáját, legyen arra esély, hogy megváltoztassák azt. Addig is sok erőt kívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Olyan problémám van,hogy az utóbbi időben nagyon motiválatlan vagyok,talán még sosem voltam ennyire. 22 éves vagyok és semmilyen értelmét nem látom az életemnek. A tanuláson kívül mást nem csinálok,az utóbbi időben drasztikusan meghíztam és borzasztóan érzem magam a bőrömben. Beszűkültek a baráti kapcsolataim is,párkapcsolatom pedig még sosem volt. Korábban sokszor kiborultam ezeken a problémákon,de mostmár ehhez is teljesen kiüresedettnek érzem magam. Mit lehetne tenni ilyen esetben?
    Köszönöm szépen előre is válaszát. Üdvözlettel: egy fiatal lány

    • Habis Melinda

      Kedves Egy fiatal lány!

      Azt javaslom, hogy forduljon személyesen szakemberhez (ha igényli, hozzám) és beszéljék át, mivel lehet kapcsolatos a motiválatlansága, az hogy értelmetlennek érzi az életét. Keressék meg együtt az Ön erőforrásait, céljait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tünde

    Kedves Doktornő!

    Azt szeretném megkérdezni, létezik-e olyan betegség, vagy kényszercselekvés, amit leginkább “kényszeres jegyzetelés”ként tudok megfogalmazni. Kolléganőm a nap folyamán általában legalább 6 db A4-es oldalt teleír csupa-csupa felesleges információval és ezeket hetekig, hónapokig tárolja a fiókjában. Az információk leginkább rövid ideig aktuálisak. Vagy olyan szerződések, esetleg szakmai leírások, amelyek teljes egészében megtalálhatóak elektronikus dokumentumként, tehát bármikor visszakereshető. Vagy rövid, egyértelmű utasítások a vezetőktől, amelyeket akkor kell végrehajtani, amikor kérik. De nem azokra az emberekre figyel akik az utasítást adják, hanem miközben beszélnek hozzá, ír és nem igazán látható reakció az arcán arra vonatkozóan, hogy megértette-e a feladatot.
    Előre is köszönöm a választ.
    Üdvözlettel; Tünde

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Elképzelhető ilyen tünet, de leginkább az a mérvadó, hogy el tudja-e megfelelően látni a kolléganője a munkáját. Ha van is bármilyen lelki problémája az mennyire akadályozza az Ő társas kapcsolatait vagy életvezetését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Brigitta

    Jó napot kívánok.
    Nekem olyan kérdésem lenne h. 30éves egyedülálló anyuka vagyok iker 3éves kislányoknak. Antidepresszán gyógyszerre lenne szükségem mert állandó félelemben élek.Volt már 3panik rohamom is.Ezek újabb *érkezésétől* félek minden nap.
    Viszont olyat hallottam az antidepresszáns gyógyszerekről h. öngyilkosság fejben való előfordulását is okozzák. Egyedül nevelem a lányaim. Nincs senki segítsem, nincs aki *figyeljen* rám ha elkezdenék ilyen gyógyszert szedni. Tényleg igaz h.a szorongástól szeretnék megszabadulni és a gyógyszer ilyen *rossz* hatással lenne segítség helyett? Mi tévő legyek?
    A 0.25mg frontint szedem napi 4-5szemet plusz b vitamin komplex kapszulát, mégis van állandó félelmem pánikrohamtól. A lányaim a mindenem, ők az életem,nekik élek,de szabadulni szeretnék a félelemtől de nem *öngyilkos hajlamra vezető gyógyszerrel*. Lehetséges a rajtam való segítés?
    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      A gyógyszermellékhatásokkal kapcsolatban pszichiáter szakorovstól tud szakmailag hiteles véleményt kapni. A pánikrohamok leküzdése általában pszichoterápia segítségével is lehetséges, melynek semmilyen negatív mellékhatása nincsen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.Virag

    Kedves Doktornő!26 éves nő vagyok,6 éve élek párkapcsolatban,a párom munkaja végett sokat tartózkodik külföldön,így sokat vagyok egyedül,de alapvetően egy nagyon jó kapcsolatban élek,a parom a tenyéren hordoz…
    De körülbelül fél éve megismerkedtem egy ferfivel,akivel nagyon jó barátság alakult ki,órákig tartó beszélgetések,közös érdeklődés/film,konyv,zene stb/…és ez a barátságnak induló kapcsolat szépen lassan átalakult többé,borzasztó nagy vonzalommá egymás felé,és egyszerűen nem tudjuk úgymond “elengedni “ egymást.
    Többször megpróbáltuk,hogy nem keressük egymást,mert ez igy egyikünknek sem jó…/bennem a lelkiismeret-furdalás miatt,ő pedig bevallotta,hogy én vagyok élete szerelme,és inkabb eltaszít magától,de ezt így nem tudja folytatni…/
    Hetekig tartjuk is magunkat a megállapodáshoz,de egyikünk se bírja a másik nélkül…Nem vagyok belé szerelmes,de szükségem van rá…Mi tevő legyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Önismereti munka megkezdését javaslom, melynek segítségével választ kaphat többek közt a következő kérdésekre is. Mi az amit a párkapcsolatában nem talál meg, ez a férfi azonban megadja Önnek? Belecsempészhetők-e ezek a dolgok a párkapcsolatába, vagy sem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina B.

    Üdvözlök Mindenkit!

    Érdeklődnék, hogy illik-e nyilvánosan (mások előtt) szájon puszilni a páromat, ha éppen akkor üdvözlöm? Szó sincs arról, hogy mi egymás torkán toljuk le magunkat, csupán egy puszival köszönünk egymásnak, amikor először találkozunk egymással, akár másik társaságában.

    Köszönöm a szakértői választ

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Úgy vélem ez nem csak illem kérdése, hanem érdemes azt is figyelembe venni, hogy a pár tagjainak mik az igényei. Van akit feszélyez a nyilvános érzelemkimutatás, másoknak ez természetes.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hanga

    Kedves Habis Melinda!

    Férjemmel tíz éve élünk együtt, van egy másfél éves lányunk. A férjem rendes, jól bánik a gyerekkel, rengeteget segít a nevelésében, viszont egyáltalán nem akar dolgozni. Amikor összeházasodtunk stabil állása volt, mindketten jól kerestünk, nincsenek hiteleink. Az esküvő után pár évvel elvesztette a munkahelyét, azóta nem dolgozik. Utóbbi időben eldöntötte, hogy utálja az embereket, s nem jó neki semmilyen munka (egyébként mérnök). Lassan visszamegyek dolgozni, mert lejár a gyermeknevelési, de már most is az én fizumból élünk. Nincs már többé kedvem eltartani őt, még a nyaralásainkat is én fizetem, nem tartom korrektnek, még akkor is ha egy fizetésből is megélnénk. Valahányszor felhozom ezt neki, mindig annyit mond, hogy nincs elég önbizalma a meghírdetett állásokhoz, nekem pedig annyira elegem lett ebből. Fontolgatom a válást… vajon egy két éves gyereket hogy fog ez érinteni, elég szoros kapcsolata van az apjával, ő alszik éjjelente vele, mert én közben saját vállalkozást is építek. Gyerektartásról lemondok majd, nem kell azt fizesse a férjem, de annyi pénze se lesz, hogy látogassa a gyerekét… mindent én vettem az autót, a lakásunkat, bútorokat, a férjem ebben a helyzetben maximum a szüleihez tud hazaköltözni, egy messzi városba. Gőzöm nincs, hogy csináljam ezt úgy végig, hogy lehető legkevésbé sérüljünk. A férjem lusta, de nem rossz ember, nem bántani akarom, s a gyereknek is kell az apja. De én nem akarok így élni… a kérdésem, hogy hogy lehet ezt úgy végigcsinálni, hogy a gyerek ne sérüljön? Ha elváltam, bébiszittert kell alkalmaznom, hiszen dolgoznom kell, viszont az apja a legjobb bébiszitter. Azt is fontolgatom, hogy elhalasztom a válást addig, míg a gyerek óviba nem kerül, mert fizetnem így is úgy is kellene a bébiszittert, s akkor már inkább az apjával legyen. Vajon a gyereknek mikor “jobban” feldolgozható egy válás, 2 vagy 3 évesen?
    Adjak haladékot a férjemnek a munkahely keresésre? Sosem voltam ez az ultimátumos típus, vagy az aki megváltoztatni akarja a másikat… de terápiáról hallani se akar. Elég tanácstalan vagyok, minden nap a válás jár a fejemben, s az, hogy hogy lenne a legjobb ebben a helyzetben…

    • Habis Melinda

      Kedves Hanga!

      Szerintem sem szabad beletörődni abba, hogy a férjének nincs önbizalma az álláskereséshez, kell akkor tennie érte, hogy legyen (terápiával). Szerintem a gyermeküknek az a jó, ami Önnek. Ha az édesanyja elégedett és magabiztos, az már elég lehet az Ő boldogságához. Egy gyermeknek elsősorban érzelmi biztonság és kiszámíthatóság kell, csak másodsorban fontos az, hogy ezt az apjától vagy mástól kapja meg (akár Ön egymagában vagy egy bébiszitter segítségével is lehet fix font az életében). Amennyiben bizonytalan a döntésében egyéni önismereti munka, amennyiben a párkapcsoltukat szeretné megpróbálni helyre hozni párterápia javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka T.

    Van egy srac aki tetszik nekem es 19 eves Beni ,es multkor athivott fimezni hozzajuk ,feltem attol hogy valami rosszat akar velem csinalni ,de szerencere nem ,csak hozzambujt meg meg fogta a kezem , es a vegen kikisert es megcsokolt ,de nem volt hosszu csak egy szimpla szajra csok ,es en nem tudtam hamar lereagalni ,es nem tudtam csi alni semmit az alatt a rovid ido alatt ,azoval nem nyitottam ki a szamat meg semmi ilyesmi ,es attol felek hogy a srac nem fog keresni amiatt mert lehet rosszul csokoltam .

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Szerintem egyáltalán nem csinálta rosszul, sőt elképzelhetőnek tartom, hogy a srácnak még be is jön az Ön félénksége. Ha mégsem keresné a fiú, akár Ön is felhívhatja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Flórián P.

    Kedves Dr-nő!
    Olyan sokszor jut eszembe öngyilkosság, igaz sosem hajtom végre. A hangulatom nagyon változó, lehet hogy teljesen mélyponton vagyok, avagy mosolygok s hasonló. S egyik pillanatról a másikra. Én szeretném, hogy kedveljenek, akiket én kedvelek, s ,,csalódok,, bennük rossz érzés támad bennem. Az identitásom meleg, igaz nem szólnak meg, de mindig bennem van a félsz. Apukámmal vagyok itthon, akinek nincs lába, amputálták cukorbetegség miatt. Azóta én is haragszok a két bátyámra, hogy miért nem figyelnek rá. Egy faluban vagyok, s legszívesebben elmennék már innen, de azt veszem észre, hogyha nincs valaki aki mellettem áll, akkor elesettnek érzem magam. Sajnos tömören röviden ennyi.

    • Habis Melinda

      Kedves Flórián!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna hogy pszichoterápiás segítséggel dolgozzon önmagán, értse meg a rossz érzéseit, erősödjön meg az önállóságában. Az öngyilkossági gondolatai azt jelzik, hogy az Ön szenvedése hosszú távon nem elviselhető, ezért mielőbb tennie kellene ellene. Akut esetben hívja a 116-123-as telefonszámot!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Névtelen

      Tisztelt Doktornő!

      Segítségét és tanácsát szeretném kérni 2 éves iker gyermekek nagymamája vagyok. Lányomék távol laknak ezért általában havonta találkozunk eddig az volt a probléma hogy k a kisfiú refluxos kicsi korától ezért anyuka jobban elkényeztette vagyis állandóan csak az anyja közelébe, érzi jól magát ezért a kislány inkább édesapjával annak hiányában egyedül is szívesen játszott.Nagyon szeretett nálunk lenni velünk játszani. Most itthon voltak és meglepődve tapasztaltam hogy az eddig jókedélyű kislány minden ok nélkül földre fekszik és sírni kezd. Anyuka elmondása szerint ez nemrég kezdődött és többször előfordul okát a szülők sem tudják. Szeretném megkérdezni hogy ennek milyen oka lehet.

      Válaszát előre is köszönöm.
      Üdvözlettel : Katalin

      • Habis Melinda

        Kedves Katalin!

        Javaslom, hogy figyeljék meg minél alaposabban a kislány viselekdését. Amikor látszólag minden ok nélkül a földre fekszik, mi történik előtte? Mit érezhet a gyermek közben? Ha továbbra is kezelhetetlen a helyzet, akkor javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, vagy a kicsik életkorából fakadóan családterapeutát aki a részeletk ismeretében fog tudni segíteni.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Réka

    Tisztelt Doktornő!
    Tizenhét éves vagyok, idén érettségizem. Mostanában nagyon sokszor gondolok öngyilkosságra. Nem vagyok képes megtenni, de naponta többször is gondolok rá. Ha elmegy mellettem egy autó arra gondolok, hogy kiugorhatnék elé, ha sétálok egy hídon azon jár az eszem, hogy leugorhatnék stb. A lehetőségeken kattogok állandóan és úgy érzem, hogy ez már nem normális. Zavarnak ezek a negatív gondolatok, rosszkedvű és lehangolt vagyok miatta, szeretném ha valahogy megszűnnének. Okozhatja ezt a stressz az iskola miatt? Meg tudom oldani egyedül vagy ezzel már szakemberhez kell fordulni?

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Javasolt volna pszichológushoz fordulnia, hogy részletesen átbeszélhessék az érzéseit, gondolatait az öngyilkossággal kapcsolatosan. Ha van, javaslom, hogy keresse fel iskolapszichológusát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Dóra

    Jó estét! Olyan betegségben szenvedek hogy nem merek vonatra ülni mert félek hogy megfulladok! Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves Dóra!

      Javaslom, hogy a panaszával keresse fel háziorvosát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anikó

    Üdvözlöm!
    Az én történetem nagyon kusza, de a lényeg hogy 11évet voltam eggyütt párommal akivel házasok is vagyunk és van 2 gyönyörű gyermekünk is. A második gyermek születésekor ki derült hogy férjem csal engem egy munkatársával ez miatt 4 szer szakítottunk is 1 év alatt most ismét vissza tért hozzánk azt mondta hogy csak a család kell neki ez tartott 1 hétig majd vissza ment a lányhoz mert velem/velünk nem tud újra kezdeni mert a lányt nem tudja elengedni. Minket kizárólag az életéből teljessen. Azt mondta hogy össze van zavarodva de a lányt nem tudja el felejteni ez engem teljessen tönkre tesz lelkileg hisz szeretem és a gyermekeim apja. Jelenleg válunk az is nagyon lassan megy mert nem akar bele egyezni semmibe nem igazán nézi a gyerekeket és engem sem. Lelkileg ezt nem igazán hiszem hogy bírom. 2 gyerekkel és úgy hogy találkozom is kell vele a gyerekek miatt. Mi tévő legyek?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Levele alapján családterápia megkezdését javaslom, melynek során fontos volna szakember segítségével átbeszélniük, a férjének mire van szüksége pontosan, mit várna a házasságuktól. Mi az, ami miatt ennyire kötődik a másik nőhöz. Hogy lehet az, hogy nem tud egyik döntés mellett sem elköteleződni?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • oj

    Kérem az előző bejegyzésemet ne tegyék közre a nevemmel a tetején. Nagyon köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves O.J.!

      Örülök, hogy ki tudta írni magábóla fájdalmát! Megértem, hogy megviselte Önt ez a sok operáció! Szörnyű, hogy ennyi nehézségen kellett keersztül mennie! Ezek ráadásul mélyen érinthették a nőiességéhez való viszonyát, komoly érzelmi munkát jelentene ismét elfogandia, sőt megszeretnie a tetsét, melyet most csak egy húsdarabnak lát. Szerintem érthető, hogy hangulatingadozásai vannak, ezek is azt mutatják, hogy nem dolgozta még fel az Önnel történteket. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust, akivel négyszemközt átbeszélheti az operációkkal kapcsolatos érzéseit, gondolatait. Ha Ön könny nélkül ment át ezen a sok szörnyűségen, akkor rengeteg fájdalmat kellett elfojtania, melyek hosszú távon mérgezik a lelkét, megakadályozzák, hogy önmaga lehessen és persze szép lassan a párkapcsolatát is kikezdik. Néha mernünk kel gyenegének mutatkozuni ahhoz, hogy valóban erősek lehessünk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O.J.

    Kedves Doktornő!
    Azt hiszem depressziós lettem, és nem csak rosszkedvű. 57 éves vagyok, 7 éve kivették a méhemet, petefészkemet, majd 4 éve levették a mellemet, de csontig. Azóta rekonstruáltak, a hátamből kellett lebenyt és bőrt pótolni, majd egy kis szilikon, de bimbó nincs. Nem érzem mellnek, felemás lettem bal oldalon van mellem, jobb oldalon ott van egy húsdarab. Ezen kívül keloidos is vagyok tehát a 3 éves hegek még mindig pirosak és dudorosak. Hormonterápiát kapok, amitől kb 15 kilóval több vagyok, mint szeretnék. Szóval úgy nézek ki, mint egy dagadt húsdarab amit megrágcsált egy cápa. Nem tudom elfogadni az “új” testemet. Mindig sportoltam, izmos és vékony voltam kb 45 éves koromig, akkoriban még 50 kiló sem voltam, most 70. Nem tudok ruhát venni, nem tudok a próbafülkében magamra nézni. Ez kihat a párkapcsolatomra is. 17 éve vagyunk együtt és fantasztikusan mellettem állt minden bajomban, de most ez is mélypontra került. Néha magam számára is nehezen elfogadható a hangulatváltakozásom. Utazom a buszon és nézek kifelé és szinte eufórikus örömmel nézem a madarakat fákat és boldognak érzem magam, de mire a busz a végállomásra ér már meg szeretnék halni. A külvilág semmit nem érzékel ebből, ha kilépek az utcára akkor show time és mindig egyformán mosolygok, mindig kedves és higgadt vagyok, és pozitív. Sose sírok nyilvánosan, a betegségeimet is egy könny nélkül végigcsináltam. Mindenki szeret és az a véleményük rólam, hogy kiegyensúlyozott, pozitív személyiség vagyok és harmonikus, boldog az életem és sokan mondják irigyelnek. Pedig reggelente hajamnál fogva kell kihúzni magamat az ágyból, hogy igen menni kell, tenni kell.. és felkelek teszem a dolgom, de sokszor komoly fizikai erőfeszítést igényel, hogy elinduljak. Ha magamban vagyok tudok sírni, most már el tudom engedni a könyneimet, sőt néha alig tudom abbahagyni. A hormontabletták miatt a libidóm nulla lett. A sok elutasítás és depressziós hétvégék után úgy tűnik belépett a “harmadik”. Pedig tudom, hogy szeret és azt állítja velem akarja leélni az életét, de most valahogy elbizonytalanodtam. Amikor beteg lettem a Kékgolyóban dolgoztam, mint sugárterapeuta. A kollegák így: ugye tudod mi ez a diagnózis? – igen tudom. Tudod mivel jár?- igen tudom. Akkor megbeszéltük. Volt onkopszichológus is, együtt ebédeltünk, nem tudtam odamenni hozzá, hogy figyi jó lenne ezt megbeszélni. Meg hát kívülről az látszott, hogy én egy erős nő vagyok, nem sírok, hipp-hopp visszamegyek dolgozni és milyen kedvesen bíztatom a hasonló sorsú betegeket. Senki nem kérdezte hogy bírom, mindenki azt hitte remekül. Pedig nem. Anyámról ne is beszéljek, szerinte azért lettem rákos, mert nem hallgattam rá és olyan helyre mentem dolgozni, amit ő nem tanácsolt. Aztán meg tervet készített arról, hogy mi lesz ha meghalok kié lesz a lakás. Nem szeretnék terápiára járni, nem tudom mindezt elmondani, kimondani.. de nagyon jól esett, hogy leírhattam, köszönöm. Üdvözlettel: judit

  • Bea

    Kedves Pszichológus!
    A problémám az lenne hogy, már 8 éve élek együtt a párommal…szeretem és úgy érzem h ő is őszintén szeret.
    De van egy olyan gondom hogy, néha a párom ön kielégíti magát!!! Hangsúlyoznám hogy, közöttünk nincs gond a szeretkezéssel, de ő néha csinálja. Ezzel nem tudok megbarátkozni, olyan őrjítő érzés tör rám, hogy már nem bírom , olyan érzés mintha megcsalnának, megaláznának. Úgy érzem h nem vagyok elég jó neki az ágyban meg ilyesfajta gondolatok kavarognak bennem. Beszélgettem néhány asszonypajtással és ők mind nyugtatnak hogy ezt az ő férjük, párjuk is csinálja és ha működik köztünk a sex és minden más , miért foglalkozok vele. Ebben kérek segítséget hogy, hogyan tudok ezen átlépni, megbékélni vele….Ez a gondolat megmérgez teljesen, csak ezen jár az eszem , mindig szomorkás a hangulatom néha már-már depressziós vagyok…Köszönöm válaszukat!

    • Habis Melinda

      Kedves Bea!

      A párjával mennyire tudnak őszintén beszélgetni a szexről? Hogy mire vágynak az erotikában? Milyen gyakran vágynak egymás testére? Erről hogyan kommunikálnak? És az érzelmekről? Van olyan, amit a párja megkap meg az önkielégítéstől, de a szexuális együttléttől nem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Köszönöm a válaszát!
        Hogy párommal mennyire tudunk beszélgetni a sexről? Igazából nem szoktunk, vagyis ő nem igazán! Ha van valami vágyam vagy szeretnék kipróbálni valami ujjat, én is sok meggondolás és eltervezés után elmondom neki, és amikor megkérdezem tőle, hogy van-e neki is valami vágya , akkor mindig azt mondja h neki így jó! Az hogy milyen gyakran vágyunk egymásra azt az esti fáradság dönti el, mindig megkérdezi hogy mennyire vagyok fáradt, de soha nem voltam visszautasító a sex-el kapcsolatba. És nem is szoktam fáradságra hivatkozni (1szer fordult elő), sőt inkább letagadom ha fáradt vagyok, én sem vetem meg a sexet. Olyankor nem beszéljük meg csak hozzám bújik és elkezd simogatni. Az hogy mit kap meg az önkielégítéstől, vagy a pornó nézéstől amit tőlem nem , nem tudom. Soha nem kérdeztem. Az erogén zónáit és a fétiseit én úgy gondolom hogy kitapasztaltam, meg ha lehetőség van rá meg is teszem neki, de nem beszélünk róla.
        Már olyan is előfordult hogy nem állt fel neki vagy nem volt eléggé kemény, ilyenkor sírva üldögélek a fürdőbe hogy már biztos nem vagyok neki eléggé izgató, vagy nincs olyan alakom mint egy pornó színésznőnek… Nem mostanában de volt már olyan h hetekig nem állt fel neki , náthás volt, a gyógyszerekre fogta, miközben megtaláltam az önkielégítés után elhasznált papírzsepit a kukában…. Eléggé magam alatt vagyok, alig van már egy kis női önérzetem vagy magabiztosság bennem. Undorítónak érzem magam…. Ő minden elköszönésünkkor elmondja hogy szeret és hogy vigyázzak magamra, de akkor miért történik mindez?????

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Szerintem fontos volna, hogy rendszeresen beszéljenek arról, mi okoz leginkább örömet Önöknek a szexben, hogyan a legjobb Önnek az összebújás. Persze ahogy írta a levelében, az is jó, ha figyel a párjára és kitapasztalja, mivel szerez neki kellemes érzéseket, a kommunikáció azonban a legbiztosabb út a félreértések elkerüléséhez. Mivel az önbizalmát ennyire negatívan berfolyásolja a szexuális életük javaslom emellett önismereti munka megkezdését is.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. T. Noemi

    Kedves Melinda!
    18 éves vagyok 1 év és 2 hónapja vagyok egy párkapcsolatba minden szép és jó lenne ha a szüleim elengednenek. Tavaj nyárig minden rendben volt majdnem minden hétvégen együtt aludtunk. ( a párom 30 km re lakik tőllem. ) akkor még nem voltam 18 és engedéjt kellett kérjek. Aztán anyukam egyszercsak nem engedett többet azzal a kifogással hogy nem volt rend a szobámba. Azóta minden elindult a lejtőn lefelé. Sokat veszekedtünk ezért anyámmal is és a párommal is ugyanis ő más neveltetést kapott nálluk nem volt ikyen hogy 18 éves és nem engedik el. Én meg úgy érzem a két pad közé estem. Össze veztem töbször is anyukámmal, az utolsó veszekedés után elmentem itthonrol 4 napig ( apukam elengedett). Én nem szeretnék mást csak azt hogy ha épp ugy akarom elmehessek 18 évesen ne kérezzek hanem elmenjek. A barátomtól meg csak azt kapom hogy örökké anyámek mellett fogok maradni mert nem tudok döntést hozni. Akár hányszor megprobáltam javitani a dolgon rosszabb lett. Barátommal csak ezért veszekedünk mert nem engednek mert nem aludhatunk együtt. Holott nem minden a sexről szolna csak simán mellette elaludni és mellette kelni. Mit tegyek úgy érzem egyedül maradtam anyám se ért meg a barátom se. Volt olyan hogy 1x elmentem szónelkül és ott akartam maradni de hazarángattak azt mondták jönnek utánnam én mdg tudtam hogy ha kijönnek utánnam cirkusz lesz. Én csak azt szeretném hogy minden rendbe jöjjön de minden egyre rosszabb. Anyám nem beszél velem a barátom szakitani akar azt mondván nem állok ki mellette aztán kimegyek hozzá mert kikönyöröm és aztán 2 napig ninden jó aztán elkezdek hiányozni neki tulsagosan is és bekattan és akkor szakitani akar mert szüksége van rám hogy ott aludjak vele. Igen én is szeretnem de a szüleim nem engednek.mit tegyek olyan kilátastalannak túnj helyzetem.?
    Válaszát előre is köszönöm. Remélem érthetően irtam. T.T.Noemi.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Megértem, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen az anyukáját és a párját is szereti. Mennyire tudnak beszélgetni arról, hogy mi az akadálya az anyja szerint a kapcsolatuknak? Miért ellenzi az együtt alvást? Más dolgokban is ennyire korlátozzák Önt a szülei? A párjával mennyire tudnak egymással az érzéseikről elbeszélgetni?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabina

    Kedves Melinda!
    Nagyon nagy előre lépés számomr az,hogy ilyen segítséghez fordulok. Sose tettem még. De nagyon nagy segítségre lenne szükségem mivel őszintén szólva nem tudom mit tegyek. Nem tudok a rossz kedvből kilépni teljesen összeomlottam belül. A szüleimmel sem fényes a kapcsolatom. De igazából ahogy észrevettem nem is szeretnének rajta változtatni. Nagyon sokat szenvedek és olyan dologhoz fordultam amit lehet nem kellett volna.. Mégis csak egy életre megmaradnak a hegek. De én azért kérem a segítséged,hogy hátha te tudnal olyat mondani számomra ami kihúzna ebből a gördörből. A legnagyobb problémám az,hogy szeretek egy embert. De ő már egy ideje nem keres engem,nem érdeklem. Pár havonta ír. Ezzel felkavarja a bennem rejlő érzelmeket. Azután persze nem keres. Nem érdekli,hogy mivan velem. Mégis várom,hogy fellépjen. Nem tudom,hogyan felejtsem el. Mindennap sírva alszok el és kelek fel. Egy-két bátorító mondat is elég lenne. Nagyon szépen köszönöm előre is válaszodat!:)

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Megértem, hogy nehéz volt megírnia a történetét, de örülök, hogy megtette. Fontos, hogy ki tudja adni magából az Önben kavargó érzéseket, gondolatokat. Ezek megértéséhez pedig arra volna szükség, hogy négyszemközt is alaposan átbeszéljük őket (vagy megtegye ezt egy másik pszichológussal). Megértsük, mi történik a családjában, a szerelem, melyet érez is felétlen viszonzatlan kell-e maradjon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Adrien

    Tisztelt Habis Melinda!
    22 éves vagyok élelmiszer boltba dolgozok. A tegnapi nap folyamán dolgoztam a boltba és hallottam egy óriási pukkanás ki szaladtam a kis boltból és egy nőt láttam a földön vérben feküdve, kiugrott a harmadik emeletről. Én teljesen sokkot kaptam de végülis összekapartam magam annyira h hívjam a mentőket de ahogy kiugrott a hölgy rögtön meg is halt, és ez a helyzet nekem annyira nehéz nem tudom hogyan dolgozzam fel éjszaka is zokogva keltem fel nem tudom kitörölni a képet a fejemből. Előre is köszönöm szépen a segítségét,várom mielőbbi válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Adrien!

      Borzasztó, hogy ezt végig kellett néznie! Javasolom, hogy keressen fel személyesen egy pszichológust, akivel átbeszélheti a történtek részleteit, az ezzel kapcsolatos érzéseit és gondolatait, aki tud segíteni Önnek a trauma feldolgozásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese

    Kedves Melinda.

    Ez évben lesz 4. éve, hogy szakítottunk (az úgy érzett) nagy szerelmemmel. Hamar beleszerettem. Mint egy villámcsapás úgy jött az életembe. Azt mondta, hogy ő is szeret, éreztette is. Egymásnál aludtunk, közös barátainkkal jártunk bulizni, hihetetlennek tartottam, h mennyi közös dolog van bennünk. Olyan nagy volt a szerelem, h a szülők már azt gondolták, h fél év múlva akár eljegyzésben/házasságban fogunk gondolkodni. Nem így lett. 4 hónap után váratlanul azzal állt elém, h ő nem tudja, h mit érez, nem tudja, h szerelmes-e. Kiderült, h egy másik nő is van a képben, akivel titokban elkezdett találkozgatni. Próbáltam újra visszaszerezni, h hátha megtalálja azt a “szerelmet”(ha volt egyáltalán), ami a legeslegelején volt köztünk. Nem így lett. Ők azóta is együtt vannak, már családot alapítottak. Nekem van egy párom 2 éve. Szerelmesnek is érzem magam, de nem ugyanaz. Tisztában vagyok vele, h sosem lesz olyan szerelem mint akkor, de úgy érzem, h a 4 év elteltével is gondolok rá, h “mi lett volna ha… mit tehettem volna még”. Legbelül tudom, h nem vagyok hibás, mégis van, h azt érzem. Pedig nem voltunk éveket együtt, h ennyire ragaszkodjak hozzá … Sok módszert próbáltam, h hátha sikerül elfeledni: egy levelet írtam “neki”, amiben őszinte leírom az akkori és a mostani érzéseimet, töröltem őt mindenhonnan, sportolok, de mégsem segít. Még most is van, h róla álmodom éjszaka, h a párom mellettem fekszik. Mivel sosem mondott konkrét okot a szakításra, sosem mondta el, h mi az ami nem tetszett neki, már-már megfordult a fejemben, h ennyi év után felkeresem csak annyira, h mondja el őszintén, h akkor mit hibáztam, mert mintha nem tudnék belenyugodni, h nem tudom az okot.
    Mit lehetne erre a problémára tanácsolni?

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel nem dolgozta még teljesen fel a korábbi párkapcsolatának kudracát, melyhez pszichoterápiás támogatásra volna szükség. Nem kell az exével beszélnie ahhoz, hogy Ön továbblépjen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Amy

    Kedves Doktornő!

    5 éve vagyok párkapcsolatba. A következő kérdésem lenne: A párom titokban videózza a kolléganőjét. Korábban már lebukott, ígérte, hogy többet ilyet nem tesz. A miértre az volt a válasz, mert csinos, de semmi több. Az 5 év alatt kb. 4-5-ször videózta le, és fotót is készített (kb. 5-6 db-ot). Persze a kolléganője nem tudja. Legutóbb másfél éve bukott le, megígérte, hogy nem fordul elő többet, de most ismét…. A kapcsolatunk 2. évét követően egy másik kolléganőjével megcsalt. A kérdésem: Lehet még a mi kapcsolatunk “normális”. Vagy jobb lenne ha szétválnának útjaink? Egyébként 4 hónapja babaprojekten vagyunk. De úgy érzem, hogy még nem késő lépni, ha ez szükséges.

    • Habis Melinda

      Kedves Amy!

      Szerintem fontos volna a kapcsolatukon párterápia segítségével dolgozni, megérteni, miért van szüksége a párjának Önön kívül más szép nők levideózására, milyen okok, tényezők vannak a korábbi megcsalás mögött. Mielőtt gyermekük születne jó volna átgondolni ezeket a dolgokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Szabina

    Tisztelt Doktornő! Az interneten találtam meg az Ön honlapját ahol online segítséget nyújt. Úgy gondolom és a környezetemben élő személyek is úgy vélik, hogy depressziós vagyok. Ez nálam abban nyilvánul meg, hogy inkább vagyok otthon egyedül minthogy menjek valahova a barátaimmal, vagy néha vagyis legtöbbször nehezemre esik az hogy kommunikáljak az emberekkel. Félek attól hogy mit fognak szólni ahhoz amit mondok, amit teszek. Nem vagyok megelégedve Önmagammal sem. Úgy gondolom, hogy lehetnék szebb, csinosabb, soványabb. Nem szeretem magam. Kerestem az interneten a közelemben pszichológust de a fehérgyarmati mátészalkai és vásárosnaményi kórházban azt mondták nincs pszichológusuk. az interneten hiába kerestem ezen a környéken magánrendelést nem találtam. Esetleg Ön tudna ajánlani valakit? Vagy segítene hogy mivel tudnám jobban érezni magam? Nem akarom elveszíteni a barátaimat. Szeretném magam jobban érezni csak nem tudom hogy. Válaszát előre is köszönöm. Tisztelettel:

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Sajnos nem vagyok ismerős azon a környéken, amiről a levelében ír. Online szívesen segítek jómagam is a panaszai megértésében és leküzdésében. Ha érdekli ez, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Tunde

    Jó napot .
    Én és a párom 6 éve vagyunk együtt Agusztus 3 -an lenne az esküvő. De egy hete megváltozott. Kerül a házban ha hozza szolok nem válaszol . Eljárni nem jár el sehova sem nélkülem . Bármit teszek nem jó . Bezárkózott . Nem beszél semmiről . Mit tudnék tenni ?

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Szerintem finoman érdemes volna megtudakolnia, mi történt a párjával. Mitől változott meg a viselkedése? Ha kettesben nem tudnak kellő mélységben vagy higgadtsággal kommunikálni, párterápiás segítség igénybe vétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Bertalan

    Ûdvözlöm! Nekem alvàsavarom van, vagy nem is igazàn tudom mi a bajom.
    Van egy kisfiam
    Amikor csak pàr hònapos volt velem aludt az àgyamban. Mèg csak egyhelyben tudott feküdni(tehàt:ülni, àllni, fordulni, kùszni, màszni nem)
    Èjszaka lehetett, mindketten aludtunk. Egyszercsak hirtelen kiugrottam az àgybòl ès kiszaladtam a folyosòra. Azt làttam hogy a fiam szalad le az àgyròl , èn meg utàna szaladtam. Amikor kièrtem a folyosòra akkor felèbredtem, ès nem volt ott a fiam mert az àgyban aludt. Aki kiszaladt az a macskàm volt. Többször is előfordult màr ilyen. Egyszer csak felèbredet mert azt làtom hogy leesik a gyerek az àgyròl , èn meg pròbàlok utàna nyùlni( ilyenkor csapkodtam az àgyat) rögtön felkelek ilyenkor. Megbizonyosodom h amit csinàlok az valòjàba nem törtènt meg, ès fekszem vissza aludni mintha misem törtènt volna. Mostmàr külön alszik a fiam, de mègis ugyan ezt csinàlom, szinte minden nap. Azt làtom hogy leesik az àgyròl ès utàna akarok nyúlni. Valami baj van velem? Vagy csak sima alvajàràs ez? Vagy tudatalatti aggòdàs? Màr lassan 1 ève ez megy…vàlaszàt előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Bertalan!

      Nem hinném, hogy túl nagy probléma volna Önnel, de a tünetet, melyet levelében megírt érdemes volna komolyan venni és megérteni. Ha igényli, hogy erről négyszemközt beszéljünk, vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Rozália

    Jó napot kívánok !Már nem tudom kihez forduljak a problémámmal ?Megtaláltam ezt az oldalt gondoltam egy próbát megér !Kipanaszolom magam !Férjem teljesen megváltozott ,kifordult magából !62 éves .Állandóan a nőkről beszél ,minden nővel flörtöl !Lehet az 50 éves vagy 25 ,lehet szép ,lehet csúnya !Mindegy !Engem viszont állandóan ocsmárol ,kövérnek löttyettnek titulál !66 kg -163 cm vagyok !Aztán mindenbe bele köt ,hogyha főzök nem eszik ,amikor nem főzök azért !Most kb.6 hónapja nem beszélünk !Én becsületesen végzem a házi munkát ennek ellenére !Ő már nem is csinál idehaza jóformán semmit !Pszicikailag beteg ,szed rá gyógyszert ,de napi szinten megissza a sört ,van hogy kettőt ,valamikot többet is !Mégis mindig én vagyok a hibás mindenért !Nem tudom lehet e ebben nekem tanácsot adni ?Kikészít !!!Köszönöm !

    • Habis Melinda

      Kedves Rozália!

      Megértem, hogy kikészíti Önt ez a helyzet. Szerintem fontos volna, hogy megpróbáljon tenni valamit ez ellen. A férjének milyen pszichés betegsége van? Miféle kezelést kap rá? Ahol segítséget kap, ott van pszichoterápia, párterápia? Ha nincs, akkor is érdemes utána járni a lehetőségeknek, mert hosszú távon igen megbetegítő a folyamatos szóbeli bántalmazás az Ön számára.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Blanka K.

    edves Melinda!

    Most lett vége egy hét évig tartó kapcsolatomnak. A legnagyobb szerelmem volt, miatta váltam el anno, úgy hogy Lányom akkor öt éves volt. Biztos voltam benne, hogy jól döntök, mert sosem éreztem, hogy valaki ennyire szeretne engem és különleges vagyok számára. Nehéz időszak volt, három hónapig tartott, mire beadtam a papirokat, csakis azért nem.azonnal, mert van egy kislányom. Csodás volt az első pár év,bár már ekkor is voltak érzelmi hullámvölgyeink, de ez sosem kérdőjelezte meg, hogy szeretjük-e egymást. A páromnak mindig bizonyítanom kellett, hogy eléggé akarom öt, kérte, hogy mutassam be a volt férjemnek,aztán amikor igent mondtam, közölte, hogy csak próba volt, aztán, hogy minden hétvégén ketten legyünk, Lányomat passzoljam le, mert neki kell, hogy csakis mi legyünk. Próbálkoztam, de szerettem volna hárman lenni,este pedig úgyis mindig ketten voltunk,.amikor a kislányom már aludt. Aztán kérte, hogy nem csináljam tovább a színházat,mert nem tud egy színésznő pincsikutyája lenni. Én lassan de mindenből leadtam picit, próbáltam megfelelni, de sosem sikerült teljesen. Ő nem vitt magával társaságokba,mondván,nekem úgysem fér bele,aztán,amikor már el tudtam menni, kértem, hogy avasson bele ezekbe a dolgokba. Nagyon nehezen ment, szeparálni akarta a munkatársait a külön programjait én pedig egyre féltékenyebb lettem és próbáltam öt birtokolni, lassan mindenkiben konkurenciát láttam. Aztán kiderült 5 év után, hogy tudatosan megcsalt engem, mert csakis így tudta feldolgozni,hogy én házas voltam és azt hogy csak 3 hónap után indítottam el a valópert. Teljesen kikészültem, nem beszéltünk egy hétig,de utána mégis folytattuk, pedig elmondta, hogy tudatosan kurvázni járt, hogy hazudhasson nekem, mert élvezte a bosszút. Mégis folytattuk..Ha elvitt egy társaságba végig kellett néznem az érdekes viszonyat a sok növel, akik körülötte vannak nap mint nap, és ha nem tűrtem, azt mondta egy beteg kretén vagyok, aki tudatosan tönkreteszi ezt a kapcsolatot. Görcsben volt a gyomrom, hogy miket látok, a nyakába ugrottak, külön elment éjjel sörözni az egyikkel, aki közölte amikor odaértem, hogy Ő nem hajt a pasimra, kikészültem és kértem, ne beszéljen ilyeneket, amikor a párom visszajött az asztalhoz azt hazudta én találtam ki az egészet, ő a lánynak hitt és kérdőre vont engem. Éjjel amikor hazaértünk könyörögtem, hogy tegye ezt rendbe, ne alázzon meg mások előtt, amikor egyedül volt, bocsánatot kért lánytól a viselkedésemért és elmondta neki, hogy nekünk vannak problémáink,ő csak belecsöppent. Aztán közölte, hogy látni se bír, szakítani akar most végleg. Ezt sokszor mondta már viccből vagy félig komolyan, de sose lépte meg. Jó, mondtam, ne beszéljünk pár napig, meglátjuk, mit érzünk, 3 nap után hívott, hogy Ő megerősödött abban, hogy legyen vége. Egy hét csend, majd Karácsony előtt egy nappal elmentem hozzá, hogy szeretem, hiányzik, menjünk párterápia és nem akarom elveszteni, a válasz az volt,márt elvesztettél. Eljöttem, egyszer még hívott, hogy aggódik értem és sajnálja, hogy ide jutottunk, de meg akar tisztulni. Kértem ne legyen kontakt, mert én csak így tudom végigcsinálni. Hetente ír, hogy szeretné hallani a hangomat. Legutóbb válaszoltam neki, hogy nem zárkózom el, de csak késő este jó, mert nem akarok mások előtt beszélni,vagyis a lányom.előtt. Teljesen kiakadt,és közölte,hogy ő nem lesz egyedül, sörözni megy aztán a szüleihez. Írtam, hogy akkor hagyjuk. Elhordott mindenféle hisztis gyereknek, akinek elvették a játékát.nem válaszoltam, este jött egy régi videó, ami jól marcangolta a szívemet és kérte beszéljünk, de azóta nem válaszoltam , ő nem is keres..de nagyon fájdalmas minden napon. Kérem írja meg, mit rontottam el. Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Blanka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a kapcsolatukban sok olyan dimanika fedezhető fel, melyeket élrdemes volna tudatosítnai, párterápia segítségével megváltoztatni. Szerintem nem egészséges, hogy beteg kreténnek nevezik egymást egy vita hevében, sokkal több megértésre és rugalmasságra volna szükség ahhoz, hogy tudjanak egymással kommunikálni, partnerek lehessenek. Ha a szakítás mellett döntenek, akkor egyéni terápia javasolt (hiszen Önnek kell rájönnie, mit tehetett volna másképp Őn és mit a párja, hogy a kapcsolatuk máshogy alakuljon).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Alexandra

    Kedves Doktornő !
    20 éves leszek nemsokára szüleim nem voltak itthon és legjobb barátom(fiú) itt aludt nálam. Próbáltam titokban tartani a dolgot mert nem szerettem volna belőle nagy botrányt itthon. Sajnos kiderult. De én még szeretném ha itt aludhatna apukám viszont teljes mértékben ellenzi mert hogy mit fognak majd rólam gondolni és hogy csak olyan sráccal aludjak együtt akivel tényleg együtt vagyok.
    Mit tehetnék annak érdekében hogy meggyőzem mert én mindennél jobban szeretném, azért nem minden héten hanem csak néha-néha aludna itt.

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Azt javaslom, hogy beszéljen az édesapjával az érzéseiről, mélyebben gondolják át az Ő félelmét is. Mi zavarja Őt pontosan? Ha Ön aludna egy fiúnál, az jobban tetszene neki? Mitől akarja valójában megóvni Önt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ildi

    Üdvözlöm! Szeretnék segítséget tanácsot  kérni  mert egyre inkább azt érzem hogy nem bírom már lelkileg feldolgozni és hová tenni az életemben a dolgokat.  23 éves vagyok . 4 éve megismerkedtem a mormon egyházzal  ahol leginkább fiú barátokra tettem szert . Egy fiúval szorosabb volt a kapcsolatunk mikor már otthon volt  Amerikában akkor is telefonáltunk órahosszákat és szinte egész nap írtunk egymásnak és nem voltunk közömbösek egymásnak .2015tavaszán kihívott magához  hogy látogassam meg . Sokszor mondta hogy menjek ki de idő volt a pénzt összegyűjteni, ám amikor intéztem.volna a dolgokat akkor egyből azt kérdezte miért ilyen sürgős.Nyáron átgondolja hogy mi legyen. Akkor mondtam neki hogy akkor döntse el mi legyeb mert nekem se mindegy .  Később láttam hogy más lány képeit lájkolgatja … ez a beszélgetés után megromlót a kapcsolatunk próbáltam rá célozni hogy tudom hogy másik lány miatt hátrált meg  de mai napig nem mondta meg őszintén , csak én lenyomoztam és kiderítettem a dolgokat.  Azóta is együtt van azzal a csajjal… akkor nagyon megviselt még mindig nehezn beszélek róla…  2016 nyarán egyik haver végülis egy másik srác megkeresett előtte is írt néha hogy mizu higy vagyunk stb.. de akkor azzal elkezdett bókolni plusz intim dolgokat írogatni és kérni tőlem cserébe ő is mutatott dolgokat… annyira el voltam keseredve hogy belementem ebbe a dologba de őszintén szólva már mikor itt volt Magyarországon már akkor is helyesnek tartottam jófejnek volt egy kettő megnyilvanulása amit félreérthető volt pedig akkot nem szabadott volna . Tehát írogatott szinte egész nap és bókolt ez ment egész végig nyáron még mikor Európában voltak akkor is és teljesen belezúgtam és én meg hittem neki a szép szavainak meg hogy majd találkozunk . Aztán volt hogy ritkult az írása de az intim dolgok minden  naposak voltak  pedig nem lett volna szabad neki .. aztán rátaláltam karácsony tájékán hogy egy  mormon lánnyal volt meg volt hivva hozzájuk karácsonyra együtt töltötték de közben nekem is írt. Aztán megjelent a kép is ahol a csaj az ölében ül és gitározik … iszonyatosan összetörtem és kiosutottam elegem volt belőle hogy nem lehet valaki őszínte . Nem beszéltünk   pár hónapig aztán megint felkeresett nem akartam eki válaszolni de  édesanyám monsta hogy de válaszoljak biztos normális és tanult a dologból… hát.megint csak tévedtem …láttam hogy már.mindenki azt várta hogy mikor kéri meg a csaj kezét… de közben velem próbálta tovább folytatni … de közben velem próbálta tovább folytatni a dolgokat csak így interneten … én meg sajnos.még.mindig nem hevertem ki a dolgokat lelkileg úgy voltam vele hogy már úgyis teljesen mindegy de lelkileg emésztett a dolog és nem volt nap hogy ne sírtam volna. Aztán Húsvétkor meg szinte allandóan a csajjal volt és akkor volt az a pont hogy nem válaszoltam neki többet . Meg le is tiltott mindenhonnan még a csaj facebookjárol is biztos félt hogy beárulom ….megtehettem volna de nem tettem.meg. Nyáron el is jegyezte a csajt és összel összeházasodtak de nem beszéltem vele meg nem is érdekelt próbáltam felejteni ezekt is anyu facebookjáról tudtam.meg. Míg nem most 2017 Karácsonyán csinált direkt egy másik instagramot hogy megnézze lájkolgassa a képeim de én nem reagáltam rá… mígnem kb másfél hét után  írt…. bocsánatotkért … nem válaszoltam neki rögtön és nem is tudtam hogy akarok e aztán próbáltam magyarázatot kérni hogy miért volt ez jó az volt a válsz hogy nem tudta rendesen kezelni a dolgokat sajnálja hogy  ezt csinálta mondtam neki oké de én ezen még nem vagyokntúl és időbe tellik megbocsájtani( plusz valamiért még mindig nem tudtam kiverni a fejemből sem a szívemből annak ellenére amiket csinált. Ezt természetesen nem írtam meg neki ). Aztan 1  napig sikerült vele csak szimplán beszélgetni kérdezgetett mit akarok jövőben meg kedveskedett bíhtatott bókolt hogy milyen nagyszerű és tehetséges ember vagyok  . Aztán megint kezdett a témához érni a szexualitáshoz … én meg próbálom tartani magam mert.miatta olyan dolgokat csináltam a múltban amit legszivesebben  visszacsinálnék …  de  nem lehet vele rendesen beszélgetni mindenből a szexet hozza ki meg hogy hogy akarja stb…vagy pedig elhulyéskedi a választ. Közben meg bókol hogy hianyzok neki hiányzik a hangom meg nagyszerű csodálatos ember vagyok és  nagyszerű barát plusz megint eljutottunk oda h mutogatja magát hogy milyen hatással vagyok rá meg engem is kér higy kedveskegyjek neki. Hozzateszem.én.még szűz vagyok .. Ő is az volt elvileg a házassága előtt.. meg egész nap írogatunk éjjel is és általában szex a téma mindezt úgy hogy felesége van . meg hogy azt akarja hogy én még boldogabb  legyek meg cuki a mosolyom meg jó a testem meg miket csinálna . Az már.mellékes higy szívem édesem édes szívemnek szólít. Plusz beszélgetésünk során megtudta hogy a kedvencem a fekete rózsa küldött egy képet de azt mondta hogy szerez nekem. igazit is. Ez kb 10ezer km távolságból elég érdekes ígéret…Tudom hogy rossz hogy válaszolok neki egyik pillanatba abbahagynám az egészet de közben meg szeretem … Totálisan összevagyok zavarodva . Lelkileg is a padlón vagyok keserédes a boldogság mikor ír mert tudom hogy csak játszik 99%al. Ma is mondta h telefonálhatnánk mert hallani akarja a hangom meg hiányzik neki a puszim Nem értem miért jó ez hogy ezt csinálja mikor ott a felsége . Egyszerűen tanácstalan vagyok . Tudom hogy úgy se engem szeret . Fogalmam sincs mit csináljak . De már nem bírom. Teljesen bevagyok fordulva nem járok el sehova és élni sincs kedvem. Rengeteg megválaszolatlan kérdésem van  és semmit se értek . Csak egy kis tanácsot szeretnék vagy mi ez  az egész miért csinálja ezt ?.  Miért teszi velem ezt az élet harmadjára is. Tudom hogy hibás vagyok  én is  próbálom neki sugallni hogy ott a felesége  vele akarja a dolgokat csinálni de még az ágyból is nekem írogat  plusz reggel mikor felébred már akkor is ír . Lelkem mélyén ábrándozok hogy talán szeret de mindig emlékeztetem magam arra hogy felesége van azt szereti különben nem veszi el . Mi lenne a tanács /javaslat? Előre is köszönöm ! Szép  napot Kívánok!

    • Habis Melinda

      Kedves Ildi!

      Megértem, hogy nagyon megviselték ezek a csalódások!Az első fiú hűtlensége és a második őszintétlenséáge. Javasolom önismerteti munka megkezdését, vagy egyéni terápiát, hogy feldolgozza ezeket a veszteségeket, megértse, miért alakulnak így az ismerkedései, öszötönösen milyen férfiakat választ, vagy Ön hogy viselkedik velük. Miért éri be a virtuális kapcsolattal (pláne hogy a férfinak felesége is van), ha igazi kapcsolata is lehetne? Az Önben kavargó és bennem (vagy más szakemberben)felmerülő kérdéseket is jó volna négyszemközt átbeszélni. Ha igényli ezt a fizetős szolgáltatást, itt tud kapcsolatba épni velem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornö!

    A következö kérdéssel fordulok Önhöz: a lányom 19 éves, tavaly nyáron egy bulin elég csúnyán leitatták és ezt egy fiú ki is használta. Azóta nem akar semmi közelebbi kapcsolatot fiúkkal. Sokszor sir, hangulatváltozásai vannak, depressziv. Alapból egy nagyon okos, tisztelet tudó, szép lány. Valamiért kevés az önbizalma, amit nem értek hiszen gyönyörü és még okos is. Mondtam neki, hogy menjünk el egy pszihológushoz, de azt mondta nem akar nem szeretne erröl a dologról beszélni. Van most egy fiú, aki próbálna közeledni hozzá, de ö testi kapcsolatot nem akar.

    Nem tudom, hogyan tudnék segíteni neki, hogy túl legyen ezen a dolgon, ha nem fogadja el a segítséget.

    Nagyon kétségbe vagyok esve, hogy mit tudnék tenni.

    Nagyon szépen kérem segítsen!

    Elöre is nagyon köszönöm!

    Üdvözlettel: Krisztina

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Szerintem vagy érdemes volna rábeszélnie a lányát (megtudni ,milyen félelmei, ellenérzései vannak a lányának a pszichológusokkal szemben) vagy érdemes együtt elmenniük családterápiába, ha a lánya egyedül nem meri ezt megtennni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Viktória

    Tisztelt Melinda!Azt saem tudom,hol kezdhetném,mert az egész életemet nehüz lenne ideírni!A lényeget próbálom,egyidősek vagyunk a párommal.Ő nagyon sokat dolgozik,én nem küdöm,stb..Nekem van egy lakásom,a párom semmit nem tudott hozni ebbe a kapcsolatba,de ezzel nem is lenne baj egyébként.42 évesek vagyunk,gyerek sajnos nincs.Én is dolgozom becsülettel.Amit ő belead a családi kasszába,egy idő után mindig felhánytorgatja..Szerettem volna picit (könnyebb)nőiesebb életet élni,de mellette nem lehet.Az az elve,hogy húzzak én is,mint a barom,ne csak ő szakadjon meg..Amit. még nem mondtam el,az,hogy iszik.Szinte minden nap.És az utóbbi időbenmár agresszív is lett..7éve vagyunk együtt,és egyre rosszabb lett minden.Szerettem volna,ha elvesz feleségül,de mindig talált vmi kifogást ellene.Nem tudunk beszélgetni nagyon semmiről,mert folyton lehurrog.Én hiába bizakodtam,nem tudjuk egymást megérteni.Azt szeretné,ha megváltoznék,nem fogad el olyannak,amilyen vagyok.Sokszor csúnyán beszél velem.Nem is tudom,talán az így elvesztegetett éveket sajnálom??Nagyon szomorú vagyok,mert ha picit egyenesbe jönnénk,egy idő után lelkileg biztosan megsért vhogy.Ez már nem fog változni,igaz?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján az a kérdés merül fel bennem, hogy mi vonzza Önt ebben a férfiban? Mitől várná azt, hogy megváltozzon a kapcsolatuk? Önismereti munka megkezdését javaslom, hogy átgondolja ezeket a nehézségket, megtalálja a megoldást rájuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Noémi

    Kedves Melinda!

    Nemrég ért véget egy több, mint 4 éves kapcsolatom. Első szerelem volt, nagyon jól kijöttünk, mindenki mintapárként tekintett ránk. A kapcsolatunk nagy része azonban távkapcsolat volt. Végül én szakítottam, de az okát máig nem igazán tudom. Talán pont a távolság miatt kezdtem el azt érezni, hogy ellaposodott a kapcsolat, elkezdtem vágyni más férfiak után. Az érzés egyre erősebb volt, már nem élveztem vele a szexet, és bármit csinált, idegesített. (Jobban belegondolva, a szex sosem volt igazán kielégítő számomra, bár mindig figyelmes volt. Bármit meg tudtunk egymással beszélni, de valahogy a szexről kellemetlen volt kommunikálni) Végül úgy döntöttem, inkább most hagyjuk egymást, nem akartam, hogy ez az érzés a harmincas éveimben kapjon el, gyerekek után…Őt ez nagyon megviselte, és az igazság az, hogy engem is. Azóta azon agyalok, hogy miért történt így. Párszor találkoztunk a szakítás óta, azonban egyik alkalommal sem éreztem azt, hogy a nyakába ugranék, annyira hiányzott. Lehet, hogy nem is hozzá, csupán az emlékekhez ragaszkodok? Nekem ő volt az első komoly barátom, és sokáig úgy gondoltam, hogy ő lesz az egyetlen férfi az életemben. Lehet ezért ilyen nehéz feldolgozni? Nem nagyon tudok kiigazodni magamon, hiszen amikor egyedül vagyok és az együtt töltött időre gondolok, elfog a szomorúság, azonban, ha arra gondolok, hogy itt hagyok mindent és elköltözök hozzá, hogy újrakezdjük, akkor megint előjönnek a kétségek. Ön hogy látja ezt a helyzetet, mi lehet a háttérben?

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munkát kellene kezdenie ahhoz, hogy az Önben kavargó érzéseket megértse, saját boldogulása érdekében felhasználja. Önnek kell ennek segítségével megtalálni a válaszokat a levelében feltett kérdésekre. Bár nagyon fontos az objektív tükör, akinek segítségével elmélyedhet ebben, önmagát Önnek kell a legjobban ismernie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Regina

    Jo napot kivanok!
    Nagyon furcsa az,hogy egy tanaromhoz tulsagosan ragaszkodom!Ez normalis vagy nem?

    • Habis Melinda

      Kedves Regina!

      Szerintem teljesen normális, hogy ragaszkodik valakihez, aki feltételezem kedves Önhöz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili K.

    Kedves Doktorno!
    A parommal meg nagyon a kapcsolatunk elejen tartunk.
    Nehanyszor elofordult, hogy atkuldott fotot, vagy videoklippet, hogy megmutassa mennyire dogos es szexy rajta a no. Azert szeretnem ezt megerteni, mivel az elozo parom ugyanezt csinalta.
    Ilyenkor azt szeretne, hogy ugy nezzek ki, mint a kepen az enekesno? Vagy feltekennye akar tenni?
    A paromat megcsalta az elozo baratnoje, es felek, nehogy rajtam toltse le a haragjat.
    Csak probalom megerteni, mi is a ferfi uzenete ezzel.
    Elore is koszonom,
    Lili

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Szerintem érdemes volna megkérdeznie a párjától, milyen reakciót vár, mi a motivációja a videók küldésében. Ha közölni akarunk valamit, szerencsés azt egyenesen, direkt formában, de finoman és kedvesen megtennünk, különben nem várhatjuk el, hogy a másik megértse az üzenetünket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csilla G. C.

    Tisztelt Doktornő!

    Teljesen normàlis csalàd vagyunk , àtlagos èletszinvonallal, èrtèkekkel. Egy 8 èves kislànyunk van , aki teljesen àltalànos. Ma este a bűnökről beszèlgettünk, mert első àldozàsra kèszülünk ès elmondta, hogy tavaly elvette az osztàlytàrsa radìrjàt ès amikor ezt ő kereste , a mi lànyunk azt mondta, hogy nem tudja, hogy hol van. Teljesen mèg vagyunk döbbenve, hogy lopott ès hazudott. Ön szerint , hogy èrdemes ezt a szituàciòt kezelni, hogy mèg is tanulja egy èletre , hogy ez mekkora bűn, de közben a bizalmàt sem szeretnènk elveszìteni . Tisztelettel köszönöm a vàlaszàt.

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Szerintem érdemes lenne megpróbálniuk megnyugodni és kijavítható tévedésként, átmeneti botlásként felfogni ezt a lopást. A kilsányukkal együtt átgondolni, miért tette ezt és hogyan teheti jóvá a bűnét. Éppen erről a témáról írok egy blogbejegyzést, ami vasárnapra fog elkészülni. Címe: ‘Segítség, hazudik a gyerekem’ lesz. Javaslom, hogy ha megteheti, olvassa el. Várom vissza szeretettel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Kriszta

    Tisztelt Doktornő!
    Segítséget szeretnék kérni, illetve tanácsot, hogy olyan esetben, ha gyermek kis kora óta látja a halottakat egy – egy esetben kommunikált is velük mit lehet tenni. A gyermeket nagyon felzaklatja egy – egy ilyen esemény. Legutóbb a halott szomszéd bácsi jelent meg neki egy pár nappal a halála után. Nagyon kiborult a gyermek sírt és teljesen fel volt zaklatva. Mit lehet tenni ilyen esetben, hogy lehet segíteni a gyermeken. Nagyon szeretnék segíteni neki. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      Sok esetben a gyermekek jóval több mindent érzélkelnek a világból, hiszen még nem veszteték el veleszületett kíváncsiságukat, általában sokkal nyitottabbak az ösztönösség és az új információk felé, mint mi felnőttek. Érdemes volna azon elgondolkodni, hogyan kezelik az Önök családjában a halált, mennyire lehet beszélni erről. Van-e feldolgozatlan, vagy különösen fájó veszteség a múltjukban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Dóra

    Kedves Doktornő!
    A barátommal lassan 1 éve vagyunk együtt és alapvetően harmonikus a kapcsolatunk. Nem is nagyon volt közöttünk hangos szó, mindent meg tudunk beszélni és sok mindenben egyetértünk. A gondom az, hogy az elmúlt pár hétben olyan érzésem van, mintha elvágtak volna bennem valamit és kicsit elhidegültem tőle. Semmi rosszat nem tett, nem bántott meg, de egyszerűen nem értem magamat. Máskor pedig azt érzem, hogy nem tudok betelni vele és minden szuper. Körülbelül fél éve szedek fogamzásgátlót és azóta érzem, hogy esetleg a tabletta kissé bezavar a hormonrendszerembe és talán ez is hozzájárul az érzelmi hullámvasúthoz. Nem tudom mi tévő legyek, mert szeretem a barátomat és nem szeretném elveszíteni mert fontos számomra, de jelenleg nem érzem jól magamat a kapcsolatban. Neki még ezt nem említettem meg, mert tudom, hogy ő nagyon szeret és nem szeretném megbántani, főleg úgy, hogy közeledik az évfordulónk…

    • Habis Melinda

      Kedves Dóra!

      Levele alapján azt javasolom, hogy gondolja át, milyen Önnek ez a kapcsolat. Mire vágyna? Miféle érzések és gondolatok kavcarognak Önben ezzel kapcsolatban. Honnan ismerős ez a végletesség az Ön számára?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva K.

    Kedves Doktornő!

    A lányom most áll felvételi előtt. 14 éves korában szerelmi bánat miatt falcolt, majd 3 hónappal később öngyilkossági kísérlete volt. Elmondása szerint csak ijesztgetésnek szánta és az akkori barátját szerette volna visszakapni. Akkor kezelték a pszichiátrián kb 2 hetet volt bent. Azóta semmi ilyen jellegű panasz nem volt, terápiára nem kell mennie, normális életet él. Most a PTE EKT karára szeretne menni orvos diagnosztikai szakra, de ott a 40/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet alapján alkalmassági vizsgálat is van. Kérdésem, hogy a múltja mennyire befolyásolja a pályaalkalmasságát. Nem szeretném, hogy a kamaszkori butasága miatt meglegyen bélyegezve, és ne mehessen oda tanulni ahova szeretne.

    • Habis Melinda

      Kedves Klára!

      Amennyiben a lánya teljesen felépült, bizonyára át fog menni az alkalmassági vizsgálaton (nem tudom, hogy ez mennyire pszichés jellegű). Ha korábban járt terápiára, feldolgozta a vele történteket, akkor már nem lesz komolyabb nyoma a lelkén a korábbi baklövéseknek, sőt, akár bölcsebb, megfontoltabb lehet ezektől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsa

    Kedves Melinda!
    Van egy olyan problémám hogy van egy kapcsolatom ami lassan 5 hónapja tart.. és a párom úgy érzem a tulajdonának tekint..
    Először is mindig közölnöm kell vele hogy mikor merre vagyok. Hogy elindultam otthonról a buszhoz.. ha oda értem.. ha be értem a munkahelyre és ha haza értem.
    Amennyiben nem reagálok legalább egy fel óráig már smsekkel és messenger üzenetekkel bombáz valamint hívogat hogy merre vagyok és miért nem válaszolok neki.
    Nem nagyon örül annak sem ha a barátaimmal vagyok mert ő biztos benne hogy akkor megcsalom.. mindig tudni akarja merre vagyok mit csinálok.
    Mindezekre azt mondja hogy csak aggódik… szerintem túlzottan féltékeny és nem tudok ezzel mit kezdeni.. Nem bírom elviselni és attól felek hogy rosszabb lesz.. volt már egy kapcsolatom ami 5 évig tartott és így kezdődött aztán bántalmazásig fajult a helyzet. Mit lehetne tenni ebben a helyzetben?
    Most azt érzem hogy nincs erőm folytatni ezt a kapcsolatot. Hisz attól tartok ő is bántani fog. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a szabályokat, határokat tisztázni (újra gondolni) a párkapcsolatukban. Mi jár a párja fejében, amikor Ön késik, vagy nem elérhető? Honnan fakad a bizalmatlansága? Megcsalta már valaha? Párterápia megkezése javasolt, ha attól tart, hogy tettlegességig fajulhat a helyzet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • b. gyula

    kedvel melinda! az a helyzet hogy nekem gyerekkirom ota az a titkos vagyam hogy egy lany tokonrugjon. csak erre tudok felizgulni. es nem ertem hogy mibol jott ez ki nekem.

    • Habis Melinda

      Kedves Gyula!

      Az okokat néhány soros levelezésünk alapján én sem tudom megmondani. Milyen szerepe van a bántásnak, fizikai agressziónak az Ön életében? Előfordult esetleg a családjában?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Zs.

    Kedves Doktornő!

    Tanácsot szeretnék kérni Öntől. Problémám nem új keletű, gyermekkoromra tudnám visszavezetni, amikor mindenki piszkált, hogy kövér vagyok. Ez belém égett. (Persze tudom, hogy ennyi idősen tudnak gonoszak lenni a gyerekek, pláne egymással, és egy gyermek a felnőttek “beszólásait” sem biztos, hogy helyesen értelmezi) 18 évesen 63 kg voltam a 170 centimhez. Mégis dagadtnak láttam magam. Azóta eltelt jó pár év, férjhez mentem, gyermekem született, elhíztam még jobban. Nagyon régi beidegződés kapcsán abbahagytam már régen az evést. (a kilók mentek lefele…40 kg az álomsúly) Vagyis csak annyit ettem, amennyivel elvegetáltam. Ez tudatos volt. Most ott tartok, hogy nem érzem az éhséget, mindennél jobban gyűlölök enni. Felesleges időpocsékolásnak tartom magát a műveletet, feleslegesen kidobott pénznek gondolom az ételre költött pénzt. Mindig kihúztam magam a közös étkezések alól, ha nem sikerült, valamit csipegettem, így ez nem tűnt fel senkinek. Kóros anémia és egyéb betegség kapcsán kibukott ez a dolog, evésre vagyok kényszerítve, mivel minden vitamin és ásványi anyag kiürült a szervezetemből. A gondom az, hogy hiába vagyok most 78 kg,amit tudok!, és ami egyenletesen oszlik el rajtam, én mégis 300 kilós szumó babának, vízilónak látom magam, ha tükörbe nézek. Undorodom magamtól, lelkiismeret furdalásom van minden lekényszerített falat után. (Nincs az az étel, amit szeretek, és szívesen megennék). Tudom, hogy nem vagyok annyira kövér, de a másik oldalon mégis annak látom, érzem magam. Ez miatt már nagyon kimozdulni sem akarok, ne mutogasson rám senki, hogy milyen disznó vagyok. Gondolom, hogy ez önértékelési és testképzavar. A családom csak annyit mond rá, hogy hiszti. Pedig ez nekem valós, a mindennapjaimat megkeserítő gond. Sajnos a magánorvosokat nem engedi meg a pénztárcám, továbbá úgy gondolom, hogy senki nem érzi át a problémám, nem ért meg, és segíteni sem akar. (Bár mondják, hogy rosszul látom magam, nem tudok hinni nekik, hogy nem vagyok elefánt. Mert csak a saját szememnek hiszek, ami hangsúlyozom látja a valós képet, de mégis inkább a 300 kilót, ami erősebb.) Az orvosok azt tanácsolták, forduljak dietetikushoz. Nem tettem, mert enni sem akarok, nem szeretek. Kérdésem az lenne, hogy tudnám a gondolataimat magamról úgy formálni, hogy a valós képet lássam, és elfelejteni azt, amit ténylegesen gondolok most magamról. Az evést hogy tudnám elfogadni? Hízni nem akarok. Ennél a hízó disznó érzésnél nincs rosszabb. (Persze, tudom, hogy minden agyba dől el. 🙂 )
    Válaszát köszönöm !

    Üdvözlettel:
    P. Zs.

    • Habis Melinda

      Kedves P.Zs.!

      Levele aapján azt gondolom, hogy személyesen kellene pszichológust felkeresnie a levelében leírt tünetek ugyanis, ahogy Ön is megfogalmazta tetstképzavarra utalnak, melyet jó volna igazolni és szakszerűen kezelni. Pszichoterápia segítségével, hogy végre elfogadja, sőt megszeresse a saját testét. TB alapon a területileg illetékes pszichiártiai gondozóhoz tud fordulni segítséágért (ha dolgozik ott pszichológus). Nincs egyedül a problémájával és miért is kellene ebbe beletörődnie, amikor van segítség!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő!
    A házasságom megromlott,undorodom a férjemtől. Volt egy gyerekkori traumám amikor egy rokon zaklatott. Állandóan ezt látom a férjem viselkedésében is. Ugyan akkor egyáltalán nem vonz a másik nem,sem a szex gondolata. Még fiatal vagyok mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdems volna pszichológussal való négyszemközti konzultéciók segítségévelé átgondolni az Önnel történt korábbi szexuális traumát, mert ennek feldolgozatlansága összefügghet azzal, hogy nem kívánja a szexet, gondok vannak a házasságában. Ha igényli, jómagam is szívesen állok a rendelkezésére ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sné Virág

    Kedves Doktor nő! Van egy gyermekem,akinek emésztési probrémálya van(születésekor már volt a betegsége). És mindig tagadja hogy gúnyolják,de minden este sír úgy hogy ne lássuk; ilyenkor magával beszél. És már mentem tanárhoz de nem érdekli a tanárokat. Kérem adjon tanácsot. Tanácsát előre köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      A gyermeke nyilván szégyelli, hogy gúnyolják. Javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, aki segít neki megnyílni és az Önök kapcsolatát is benőségesebbé tenni, hogy jobban merjen a gyermek Önhöz is fordulni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. dora

    A paromal 6eve elunk együtt de a pénz nagyon fontos neki mindenbe azt lassan ez normalis és szerint em. Penzehes mit csibaljak hogy ez megvaltozzon és nem. Foglalkozik velunk azt hiszi parancsol i akarunk neki de mobtam. Ez nem. Jo így erre a kapcsolatunk ram egy? Meg annyi esténként horkol és ezért külön szobaba alszunk mit csibaljak hogy normalis legyen a kapcsolatunk sokat veszekedunk

    • Habis Melinda

      Kedves Dóra!

      Szerintem érdemes arról beszélgetniük, miért olyan lényeges a párja számára a pénz. Honnan gondolja, hogy Ön parancsolni szeretne neki? Történt már vele ilyen korábban? Önismereti munka megkezdésével hatékonyabban tudná megtalálni a párja a válaszokat ezekre a kérdésekre, lenne esély változtatnia a viszonyulásán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Tisztelt Habis Melinda! Úgy érzem eljutottam a mélypontra és tanácstalan vagyok. Mielőtt leirnám miröl van szó, előre jelzem, már voltam személyesen pszichiáternél, többnél is, azonban a szinte drogos adagnak számító gyógyszer mellett semmiféle segitséget nem kaptam igy nem kivánok még egyszer ilyen helyre menni. 37 éves nő vagyok és minden napom kinszenvedés.. szédülök, mintha feketén látnék, abszolúte semmi kedvem semmihez, megmozdulni is “fáj”, az emberek ha szólnak hozzám felkapom a vizet, én pedig kerülöm hogy bárkihez is szóljak. Természetesen voltam több orvosnál de semmi szervi bajom nincs. Egyetlen barátom sincs, pasim már évek óta nincs, lényegében az édesanyámon kivül senkim az égvilágon, de ha hivnak bárhova is, visszautasitom mert soha sehol nem tudom elengedni magam, nem tudom jól érezni magam. Sokszor úgy érzem, egyszerűen nem tudok beszélgetni az emberekkel, nem jutnak eszembe dolgok, hogy mit is mondhatnék hogy ne legyen kinos a csend. Sokszor nem tudom kifejezni mit akarok mondani, összekeverem a szavakat, nem jutnak eszembe szavak. Ha elmegyek otthonról, kb 4szer megyek vissza megnézni, bezártam-e az ajtót, képes vagyok éjjel háromszor kimenni megnézni, lehúztam-e a wc-t. Évente kétszer megyek el nyaralni, édesanyámmal persze, de az utóbbi időben már ott sem tudtam felhőtlenül kikapcsolódni, egy csomóban van a gyomrom indulás előtt de nem tudom megmagyarázni miért. Utálom magamat amikor a tükörbe nézek, pedig mások szerint csinos vagyok. De én folyton a kezdődő ráncokat nézem a szemem alatt, és egy csúnya nő néz vissza. Lehetne pasim ha akarnám, de nem bizom senkiben, sokszor átvertek már, de az is benne van a kalapban, hogy úgy érzem, édesanyám görcsösen ragaszkodik hozzám, persze mehetnék ahova szeretnék nem erről van szó, de neki csak én vagyok és túlzottan “kapaszkodik” belém. Elköltözni otthonról nincs pénzem. Sorolhatnám még sokáig, de a lényeg hogy minden napom kinlódás. Nem találom a kiutat. Esetleg van valami ötlete? Segitségét előre is köszönöm. Üdvözlettel. Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy pszichológushoz volna érdemes fordulnia, egy személyes beszélgetés és esetleg különféle tesztvizsgálatok segítségével megérteni a problémáit. A kapcsolatain, magányosságán sajnos nem segít a gyógyszer. Ennek ellenére nem szabad elkeserednie. A pszichoterápiás munka kontrollt adhat a kezébe. Segít áltátni és megoldnai a problémáit, kimondani azt ami most még kimondhatatlan és megerősíteni Önt, hogy egy idő után erre egymaga is képessé váljon. Olyanná alakítsa az életét, mellyel hosszú távon is elégedett lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lajos

    Kedves doktornő
    Párkapcsolatba vagyok egy éve , de ha a párom megcsokolja a nyakamat, az csikál, meg idegesit.
    De ha a testemet csokolgatja akkor se érzek semmi izgató érzést.
    Meg ö azt mondja ha csokolozik velem hogy a nyelvem , meg az ajkaim jég hidegek.
    Pedig nagyon szeretem.
    Több kapcsolatom tönkre ment ez véget.
    Mert azt mondták hogy ,, rideg , érzéketlen vagyok , meg jég csap ,, stb.
    15 éves korom ota így van hogy nem érzek ingert se csokra se semmire.

    • Habis Melinda

      Kedves Lajos!

      Azt javaslom keressen fel személyesen egy pszichológust, akivel lehetősége van részletesebben átbveszélni ezt a problémát és aki ennek fényében tud majd javasolni Önnek egy tervet a megoldásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Cintia

    Kedves doktor nő!
    Kis köröm óta még magyarazhatatlanul szerencsétlen vagyok. Anyámat nem ismerem, apám meghalt de ő sem foglalkozott velem. Nevelő szülőknel és intézetben nőttem fel nagyon sanyarú sorsom volt. Most vagyok 25 éves, két gyermekemet elvettek, és nem tudok nélkülük élni. Van egy másik párom aki nem a gyerekek apja 3 éve élünk együtt és a gyerekeimet is vissza kaphattam volna, már csak egy hónap hiányzott hátra hozzá. De most Élvitték a páromat a börtönbe így vége mindennek. Ő is csak 25 éves és ő is ugyan ilyen rosszul éli meg mint én. Hogy tudnám fel dolgozni a múltat a jelent? És tudnék előre lépni a jövőbe? Úgy érzem sokszor hogy nem vagyok normális. És hogy csak én vagyok ennyire szerencsétlen. Félek is egyedül. Rá adás ül ha ki borul akkor mindig öngyilkos akarok lenni de a párom mindig meg akadályozta és segített mindenben. Most ő sincs. Mindent elvettek tőlem ami fontos volt az életemben. Segítsen doktor nő mit tegyek ilyen esetben?

    • Habis Melinda

      Kedves Cintia!

      Szerintem fontos volna mielőbb pszichoterápiás segítséget kérni a traumáinak feldolgozásához és az érzelmi megerősödéshez. (TB alapon pszichátriai gondozóban vagy családsegítő központban is találhat lehetőséget erre.) Ezután sokkal könnyebben ki tudja majd találni, hogyan szerezheti vissza a gyermekeit. Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.Ivett

    Kedves doktor nő!

    Szeretném leírni a történetem és egy kis tanácsot kérni mi tévő legyek.

    Boldog párkapcsolatban élek kint Angliában immáron 2 éve. A párom angol. Minden jó vele szeretjük egymást.
    Problémám tavaly július ( 2017) körül kezdődött mikor egyik napról a másikra egy gombóc szerű érzést éreztem a torkomban amit nem tudok lenyelni. Eléggé megijesztett a dolog de vártam vele 2 hetet amikor már nagyon zavart elmentem orvoshoz ( itt kint Angliában) aki megnyugtatott hogy aggodalomra semmi ok teljesen rendben van a torkom azt mondta biztos kicsit szorongok valami miatt. Utána egész jól éreztem magam addig amíg rám nem tört egyszer az akkori munkahelyemen egy pánik roham (onnan tudtam hogy pánikroham mert 1x már előfordult pár éve de soha többet nem jött elő). Akkor mit ne mondjak nagyon megijedtem de hála istennek teljesen megnyugodtam másnapra és mentem dolgozni mintha mi sem történt volna. Akkori munkahelyem egy kávézóban volt ahol felszolgálóként dolgoztam törökökkel. Elég sok stressz ért és rengeteg dolgoztam úgyhogy annak tudtam be a dolgot mondom biztos kimerültem. Egy hónapig semmi bajom nem volt mikor megint előjött egy pánikroham amire nem is gondoltam egyáltalán azóta. Akkor már nagyon megijedtem és eljött egy állandó szorongás érzés. Akkor megfogadtam hogy ez a munkahely már nem jó nekem ezért elmentem onnan pedig nagyon szerettek a vendégek a munkatársak nem is akartak elengedni hiszen megvoltak elégedve velem.
    Haza utaztam Magyarországra 2 hétre hátha jót tesz egy kicsit és feltöltődni is jó lesz. Hat nem így lett. Végig szorongtam és féltem hogy valami komoly betegségem van viszont orvoshoz nem mentem mivel nem találtam a TB kártyám. Mondom egye fene max ha vissza jövök. Ez augusztus körül volt.
    Utána beiratkoztam főiskolára hiszen óvónőként szerettem volna dolgozni. Otthon voltam 2 és fél hónapot és úgy voltam vele jót tesz egy kis pihenés addig amíg a suli kezdődik. Közben kerestem óvodákat hova tudok gyakorlatra beiratkozni. Otthon egymagam napközben kezdtem kicsit be fasulni meg éreztem néha hogy nincs kedvem kimenni az utcára folyton féltem rosszul leszek de mindig erőt vettem magamon és elmentem boltba,barátokhoz stb. Mondom mégsem jó otthon egyedul munka nélkül szóval vissza mentem a régi munkahelyre dolgozni mondom jobb mint a semmi kibirom. Egy darabig el voltam (nagyjából 2-3 hét) utána kezdtem megint rosszul lenni. Állandóan pánikroham és szorongás fejfájás nyakfájás. Sokat sírtam hogy mi lesz velem nem bírok dolgozni? Ez így nem mehet tovább. Elmentem orvoshoz elmondtam a problémákat aki megállapította hogy szorongással és depresszióval küszködök. Adott antidepresszánst amit kiváltottam de nem vettem be egyszer sem. Ekkor már 2 hónapja nem bírtam rendesen aludni csak 3-4 órákat. Mindig féltem hogy halálos beteg vagyok vagy ilyesmi. Be vallom eléggé hipochonder vagyok már évek óta de eddig ilyen sosem fordult elő hogy ennyire rosszul legyek. Na végülis 3 hónap múlva újra ott hagytam a munkahelyet de közben közölték a suliban nem indul az a szak amire jelentkeztem ( elég soká szóltak). Ez olyan november körül lehetett (2017). Közben találtam egy óvodát ahova fel is vettek dolgozni meg ahol iskola része is van viszont sok papír kellett hozza előző munkahelyek stb. Mindent elintéztem de meg mindig várok 2 hónapja hogy kezdhessek ott dolgozni de meg mindig kell 4 évről referencia. Ezalatt a pár hónap alatt vigyáztam gyerekekre magán úton és ki segítettem egy másik kávézóban (ahol rendesek voltak nagyon).Akkor egész jól éreztem magam viszont néha attól féltem hogy nehogy most legyek rosszul amikor jól vagyok. Ördögi kör… Most karácsony óta itthon vagyok és kezdek megint behülyülni egyedül vagyok napközben míg párom dolgozik. Próbálok mindent intézni de félek hogy ez megint csak a visszájára fordul. Megint azt érzem nincs kedvem menni sehova felek hogy rám jön megint pánikroham (holott már régen volt).
    Ja egy dolgot kihagytam. 2017 februárjában elvetéltem 13. hetes terhes voltam. Nagyon nagy nyomott hagyott bennem ez a dolog. Szerettük volna nagyon a babát meg vártuk is. Lehet hogy minden ezen alapul? Ez miatt érzem magam így? Mert kórházba is kerültem mert nagyon vereztem és akkor is volt egy pánikrohamom most igy vissza gondolva hiszen annyira megijedtem és féltem. Hirtelen meg is kellett műteni akkor minden altatás nélkül. Azt hittem ott halok meg.
    Mi tévő legyek? Hol lehet a probléma?
    Bocsánat ha hosszúra sikeredett.
    Válaszát előre is köszönöm!
    B.Ivett
    (28 éves nő)

    • Habis Melinda

      Kedves Ivett!

      Levele alapján pszichoterápiás munka megkezdését javasolm a szorongásos és pánik tünetei megértéséhez és leküzdéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Luca

    Kedves Doktornő!

    25 éves vagyok, a vőlegényemmel az esküvőnket szervezzük, azonban ezt az örömteli időszakot folyamatosan megkeserítik a szüleim. Nem kíváncsiak az elképzeléseimre semmivel kapcsolatban, hanem folyton csak ötletelnek és kéretlen tanácsokkal látnak el, amelyekről úgy érzem hogy egyáltalán nem rólam szólnak. Persze ha udvariasan visszautasítom ezeket, figyelve arra, hogy ne bántsam meg őket, akkor meg a fejemhez vágják, hogy nem vagyok nyitott a véleményükre, és megsértődnek, ha nem fogadom meg a tanácsaikat. Nem csak az esküvő kapcsán ilyenek, mindig is jobban akarták tudni, hogyan éljem az életem, de most ez fokozottan jelentkezik. Próbáltam már beszélni velük, édesanyám talán meg is értette és kicsit nyitottabb lett felém és én is felé, aminek nagyon örüök, de édesapámmal nem tudok mit kezdeni (elég nárcisztikus, és nem lehet “megértetni” vele dolgokat, meggyőződése, hogy ő jobban tudja és kész, képtelen figyelembe venni a szempontjaimat). Szeretném egyszer és mindenkorra lezárni ezt, mert folyton ugyanazokba a játszmákba megyünk bele, és a további életemre nézve (pl. gyereknevelés) szeretném, ha ennek vége lenne. Mit kéne tennem? Megváltoztatni nem tudom és akarom őket, de ezzel a helyzettel nem tudok megbékélni. Előre is köszönöm a válaszát! Luca

    • Habis Melinda

      Kedves Luca!

      Szerintem sem kell és egyébként nem is lehet a szüleit megváltoztatnia, az viszont már az Ön döntése, kinek mit enged meg. Meddig enged a szülei befolyásának és mikor áll a sarkára. Érzelmileg is fel kell készülnie az ebbből fakadó konflitkushelyzetekre, melyhez önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timea

    Üdvözlöm. Olyan problémám van hogy kb. 2-3 hete folyamatosan a halálra gondolok hogy történik velem valami és nem bírom a gyermekeiket felnevelni… Naponta többször sírok ez miatt és szerintem ez miatt van a szedulesem és fulladasom is..nagyon fiatal vagyok és nem ertem miért nem tudok másra gondolni mert eddig ilyen soha nem volt velem. Ki hat az egész napomra és nem látok ebből kiutat…

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb felkeresnie személyesen is pszichológust, hogy közös munkával megérthessék az Önben havargó rossz érzéseket, a haláltól való rettegést. Ezáltal ez jobban kontrollálhatóvá váljék.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mk

    Kedves Doktor Nő. Kitti vagyok. Öt gyermek anya három saját kettő nevelt. Plusz munkahely. Párom iszonyatosan féltékeny. Nekem ha lelki problémám van valakivel meg kell beszélnem. Hogy legalább lelkileg megnyugodjak. Idáig voltak ismeröseim akikkel meg birtam beszélni. Igaz mindig férfi volt. Hisz talán ők jobban tudtak tanácsot adni mivel csak férfi oldalról tudnak javasolni mit tegyek. De párom féltékenysége miatt minden ismerösömmel megszakadt a kapcsolatom. Ez nem volna gondom csak mivel hat napot robotolok hol munkahelyen hol itthon néha kénne egy kis lelki felüdülés. Elfáradtam az utobbi időben. Már lassan minden nap tul frusztrált vagyok hozzá. És ráadásul egy a munka helyünk is. Lelkileg ami megvisel hogy a 6 éves lányát is hozzánk akarja venni. A lánya a mindene és szó szerint mindig az van amit a kislány akar. Erre mindig az a válasz hogy csak kéthetente van itt és azért van ez. Viszont a kislány nem korához képest viselkedik. Bepisil csúnyán beszél folyamatosan hisztizik mindenért. És szerintem valami gond is lehet szellemileg. Amit én meglátásom szerint az anya és apa miatt alakult ki. Hisz 6 éves de 2 hónapos ként viselkednek vele. Semmit se várnak el tőle. Mindent megcsinálnak helyette. Öltözés evés pisilés utáni tisztálkodás… Sorolhatnám. Én párom mellett állok hogy a biróság ő neki adja a felügyeletett. Viszont lelkileg már most beteg vagyok tőle. Mivel van egy három éves kislányom. Akit féltek attól hogy minden butasságot megtanul tőle. Szerettem volna párommal megbeszélni az aggodalmaim csak viszont ő nem akar meghallgatni vagy mindig másra tereli a szót. Szerinte minden rendbe lesz hisz a kislány majd megszokja. Hozzá teszem két fia akit mi nevelünk együtt két éve, az is teljesen kimeritett már. Olyan alap dolgokat nem fogadnak el ami a saját gyerekeimbe én belé neveltem hisz engem frusztrál idegesit ha egy gyerek nem tudja a tiszteletett a szüleivel szemben. Mivel vezessem rá hogy igenis fontos a lelkemnek hogy meghallgason és érezem melletem áll vagy egy kicsit is együtt érez velem.?

    • Habis Melinda

      Kedves MK!

      Javaslom Önnek és a párjának párterápia megkezését, hogy a kapcsolatukat ne mérgezze meg a féltékenység, meg tudják beszélni egymással az Önök számára fontos vagy nyomasztó dolgokat. Az új gyermek érkezése is megváltoztatja az Önök közti kapcsolatot, ezért még fontosabb most ezen tudatosan munkálkodniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anna

    Tisztelt Doktornő!

    Párommal több éve együtt vagyunk, és egy rendkívül figyelmes, kompromisszum kész, kedves férfi Ő. Szeretem, azonban akárhányszor esküvőről van szó bepánikolok. Nem fordult meg a fejemben, hogy emiatt szakítani kéne, de nem tudom, hogy hogy tudnám kiűzni magamból ezeket a rossz érzéseket. Ön szerint mi lehet ennek az oka, és mit tehetnék ellene?

    Válaszát köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      A félelmének megértése komplex önismeerti munka eredménye lehet, melyben ha igényli négyszemközti keretek közt szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Noémi

    T .Doktornő!

    A férjemmel 7 eve élünk együtt,mind a kettőnknek masodik házassága ez.Az edesanyja eleg rossz körülmenyek között él,a mi segítségünkre szorul.Az elmult években nagyon megszerettem az anyukáját,igyekeztem sok gondot levenni a válláról. Aztán 2 éve több alkalommal kiderült,hogy hazudott nekünk a pénzzel kapcsolatban amit kert tőlünk,aztan tavaly karácsonykor,nalunk volt és olyan nyílvanvaló hazugsagot mondott(megint csak pénzzel kapcsolatban) amit mindenki tudott,hogy nem úgy van.Nalam ott eltört valami,hihetetlen nagy csalódásként éltem meg,hogy így viselkedik velünk.En azóta nem találkoztam vele(400 km-re laknak) mert képtelen vagyok rá,meg mindig fáj amit csinált.A férjem ugy kezeli a dolgot mintha semmi nem történt volna.Itthon nem beszélünk erről(1x beszéltünk,elmondtam mit érzek,de csak felszínesen,mert láttam rajta,hogy fájdalmat okozok neki ezzel) az anyjának valamit mindig kitalál,hogy éppen miert nem megyek vele hozzájuk.Egyfolytaban keresem a megoldast,hogy mit kellene tennem ezzel a dologgal,mert érzem,hogy rontja a kapcsolatunkat.Mar arra is gondoltam,hogy házassagi tanácsadóba kellene mennünk,mert nem tudom,hogy mi ezt megtudjuk-e oldani,ugy gondolom a férjem olyan szinten kötődik az édesanyjahoz ami már nem teljesen termeszetes.3 évvel ezelőtt amikor apósom még élt,teljesen mas kapcsolata volt a szüleivel,szoros,szeretetteljes, volt akkor is,de azóta ez már ha van ilyen,túlzottan is az.Olyan problema ez,amit beszélgetéssel vajon megtudunk mi is oldani?(Egyenlőre meg beszélgetni sem tudunk róla)Vagy jobb lenne egy szakember erre?

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy a férje túlzottan kötődik az anyjához és ezért nem lehet beszélni vele az anyósa hazugságáról. Házilag ezen nem lehet változtatni, ezért párterápia megkezdése javasolt (még akkor sem, ha időközben tudnának erről beszélgetni). A férjének önmagának kell rájönnie arra, milyen az anyja, reálisqan látni és érzelmileg eltávolodni tőle, ebben pedig csakis egy semleges idegen szakember segíthet neki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Elnézést a levelemben az elirasokert. Remélem azért érthető valamennyire. Annyit javítanek,hogy megcsalas (tudomásom szerint) nem történt, de lehetseges.
    Előre is köszönöm válaszát.

    Aggódó Anyuka

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Párkapcsolati nehézséggél küzdök és szeretném kérni a véleményét.
    Párommal 3 éve vagyunk együtt. Külföldön élek (nagyon messze) testveremmel. Parom ingazik, legutobb 3 honapot volt velem, aztan fel evig otthon volt. Páromnak sok (barat) barátnője van, amivel már úgy ahogy megbaratkoztam,néhányat ismerek és jó emberek. Mialatt itt volt velem, éreztem többször,hogy valami van a levegőben.Sosem néztem bele a telefonjaba, de akkor úgy éreztem muszáj,pedig utálok más dolgaiban turkálni és én sem szeretem, bár nincs takargatni valóm. Találtam egy üzenetet valamelyik ismeretlen barátnőjével, hogy “de jo veled beszélni, csak veled tudom ezt megbeszélni, itt nincs senki olyan”. Ezen és néhány más uzeneten kifagytam, reggel hozzá vágtam a telefont és elmentem. Estig kocsikaztam,de hazamentem a házba. Végül is megbeszéltuk és békével ment haza majusban. Közben kiderult juliusban, hogy 4,5 hónapos terhes vagyok (az egy másik sztori,hogy miért nem vettem észre a terhesseget). Mindenki nagyon boldog volt, apuka is uton-útfélen dicsekedett a nagy hirrel. November végén eljöttek hozzánk anyukammal. December elején megszuletett kislanyunk, de sajnos (okát nem tudjuk) nagyon kis súllyal született császárral SOS. A babát apukájaval együtt atszallitottak egy másik kórházba, ahová nem tudtam utánuk menni a műtét miatt. Ott voltak két hetig. Mentsegere szolgáljon, minden etetesnel ott volt,aztán már ő csinalta, nagyon szépen gondját viselte a kislanynak, miközben csövek lógtak a kislanybol. Nagyon könnyen barátkozik a parom, főleg a hölgyekkel, és hát egy jó nevű kórházban vannak csinosabbnal csinosabb noverkek, hölgy orvosok. A lenyeg, hogy miután haza jöttek kicsit hülyének voltam nezve, nem éreztem magam mellette anyának, ráadásul kb 5 percet volt a kicsi a kezemben mielőtt elvittek oket. Ezt vegul is megbeszeltuk. A napokban éreztem megint,hogy többet beszél a telefonnal,mint velem és többet tölt a gépe elott, mint mellettem az ágyban. Persze azért is mert az éjszakás etetes az ő dolga. Végül beleneztem a telefonjan az üzenetekben és az egyik barátjának azt ecsetelte (mikor még a másik kórházban voltak), hogy milyen jobbnál jobb csajok vannak és csak kapkodja a fejet. A kedvencerol meg kepet is küldött neki. Az egyik arab doktorneni tetszett neki és írta, hogy még nem volt köze arab csajhoz és hogy mentális flört van, még hogy a csaj is érzi a feszkot, el is hívta az allatkertbe,de nem jött ossze, mert az apja itt volt látogatóban. De még tuti vissza fog menni oda. A baratja meg azt meselte, hogy az (Elnézést) ilyen származású csajok hogyan es mennyire szeretik a szexet,foleg,ha europai valaki stb. Arom irta,hogy biztos bejon o is a csajnak,mert csak egymasra neznek es tudjak..Azok a szemek es szempillak..A baratja meg irta, hogy biztos érzi mit tennél vele. Szerencsére nem volt itthon mikor ezt elolvastam és nem latta, hogy zokogva etettem a kislanyunkat. Aztán tegnap délután egy barátunk volt itt, akinek (előttem) ajánlotta, hogy menjen el abba a korhazba,ha jó csajt akár maganak,stb. Este finoman ra kérdeztem néhány dologra és még a doktornőre is,mivel nekem is küldött két kepet két doktornorol, hogy milyen kedvesek és okosak, jól kezelik a kislanyt,stb. Így rá tudtam kerdezni, de szépen elterelte a szót és kikerte maganak, hogy még a feltételezés is sértő. Nem tudom,hogy felfedjem-e magam azzal,hogy tudok a dolgairól vagy inkább temessem el magamban (ami tartok tole nem sokaig fog sikerulni). Senkinek nem mertem elmondani,mert abból itt háború lenne és azt nem akarom. Mégis nagyon bant,hogy nem néz nőnek, bár azt mondja szeret és ez a legjobb dolog amit eddig csinált eleteben. Ezek utan,hogy “eselyt” adtam a beismerésre és hazudott, ebben sem vagyok biztos. Napok múlva elmegy haza. A barátjának azt is irta,hogy korabban mikor volt valami buliban, már azon gondolkozott “kit kéne felhivni, majdnem össze is jott, majd..” Ez volt az uzenet. A családja is allitja,hogy huseges,de nagyon santit a dolog ezek miatt. Tegnap mondtam neki (igaz viccesen), hogy nem érdekel mit csinal, csak ne csináljon másnak gyereket, ne hozzon haza betegseget és ne tegye tönkre a gyereke életét. Erre megint megsértődött. Nagyon tudja forgatni a szavakat, mivel sok időt töltött a mentális fejlődéssel, azt gondolja le tud rázni (vagy inkább hülyének nez), pedig mondtam neki, hogy ne tegye, mert megerzek minden valtozast. Megerzem,ha valaki hazudik,sajnos. Orlodok és egyfolytában azon kattogok,vajon mikor fog elhagyni, vagy megcsalni,bár azon már túl vagyunk. Legalább lenne annyira figyelmes,hogy minden nyomot eltuntet,ami bármire is utal, de nagyon felületes. Ha most haraggal válunk el a hazautazása előtt, akkor tartok tőle, hogy végleg elvagyok magam nála, de orlodni sem akarok,mert a napokban szinte alig volt tejem emiatt. Annyi verzió ment már le bennem,hígy a számát sem tudom. A legfontosabb mégis a kislány. Ismerem magam,ha orlodok azt a szervezetem nagyon hamar jelzi (vesegyulladas, fullgyulladas, mandulamutetem is volt már, ami párkapcsolathoz köthető). Senkitől nem tudok tanácsot kerni,mert a családom anyatigriskent vedene.
    Kerem, legyen szíves segitsen.
    Aggódó Anyuka

    • Habis Melinda

      Kedves Aggódó Anyuka!

      Szerintem érdemes őszintének lennie és megkérnie a párját, hogy forduljanak párterapeutához, hogy együtt gondolják át, mire van szükségük ahhoz, hogy ismét jobban működjön ez a kapcsolat. A megcsalás sokmindent jelenthet, és az okai is ezerfélék. Kettejüknek kellene tisztázni (szakember segítségével) hol vannak a határok ebben és mág sok más dologban is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Katalin

    Tisztelt Habis Melinda Szakpszichológus! Mindennek előtt köszönöm a lehetőséget, hogy írhatok Önnek. Hatvanas évei kezdetén lévő nagymama vagyok, sokat foglalkoztam kicsi gyerekekkel hosszú éveken át mert ez volt a munkám, de most tanácsot szeretnék kérni Öntől. A lányom négy gyönyörű kisfia után megszületett az ötödik unokám a fiam kislánya. Sajnos nem sokat találkozunk mert a munkám külföldre szólít, hosszabb, rövidebb hónapokra.A másik nagymamája nagyon közel került hozzá mert a születése után két évig együtt, egy házban éltek.Próbálok én is közel kerülni hozzá mert őt is nagyon szeretem, és tudom,hogy ez nem lesz könnyű.Amikor eljön, énekelünk, játszunk együtt és próbálok minden igyekezetemmel figyelni rá. Az utóbbi hónapokban többet vagyok itthon, így sikerült is egy kicsit közelebb kerülnünk, de talán három hete, hogy nem akar velem komunikálni, nem akar bejönni hozzám és nem akar enni sem.Nem igazán értem, hogy mi történt.,a szülők azt mondják,hogy ez máskor is előfordul,a bölcsiben is…Nagyon kellemetlen ez a helyzet számomra, néha én vigyázok rá és nincs gond, idővel felenged és jól elvagyunk, de amikor a szülőkkel jön és együtt vagyunk, akkor szinte idegenként néz rám.Többször mondta már előttem az anyukájának, hogy menjünk a másik mamához…Egyszer előfordult, hogy rászóltam, hogy ez nem szép dolog,hogy nem szól hozzám, és a múlt hónapban pedig az anyuka és apuka szülinapja volt és kaptak egy-egy szelet tortát gyertyával, és ekkor ő kérte,hogy neki is kell torta…,mondtam, hogy neked nem vettem mert nincs születésnapod csak anyának és apának van ezért kaptak ők tortát.Lehet, hogy ezt vette zokon?Nem tudom, csak én nagyon szeretném ha szívesen jönne hozzám és engem is nagymamaként “kezelne”.Még csak három éves lesz áprilisban. Ön szerint mit tehetnék, hogy kezeljem ezt a kialakult helyzetet? Előre is köszönöm segítségét és válaszát! Tisztelettel: Katalin

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Szerintem nagyon jó, hogy szeretné mielőbb megoldani ezt a problémát, amihez valóban a legjobb út, ha megtudjuk mi lehet a gyermek viselekdése mögött. A fiával és a menyével mennyire tudnak erről beszélni? Milyen az Önök kapcsolata? A gyermeknek volt már hasonló tapasztalata, hogy Ő nem kapott ajándékot? Egy hároméves számára még nem feltétlenül evidens, hogy csak az kap tortát, akinek szülinapja van. Talán azt élte meg, hogy Ő kimarad valamiből, amit érzelmileg nem tudott feldolgozni. Érdemes ilyenkor figyelembe venni a kérését. Annak ellenére, hogy nem Ő az ünnepelt, adni neki egy kis darab süteményt, hogy ne érezze magát kizárva. Végtére is ezzel az osztozásra neveljük Őt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Krisztina

    21 éves lány vagyok. Együtt járok egy fiúval pár honapja. És nagyon jól egyezünk, ismétlen nagyon találunk, majdnem mindenben. Igaz, hogy még nem voltünk együtt (szex), mert nekünk az a fontos, hogy hátasság után kerüljön sor erre. Lehet kicsit régi módi, de mindkettönknek ez a fontos. Az a baj, ami aggaszt engem, hogy azt mondja, hogy szeretné érezni h ő is harcol értem, nem csak én érte. Külföldön lakik, de teljesen megbizok benne és nincs is miért kételkedjek. Ez butaságnak hangzik, de ez így van (őt az első komoly kapcsolatában megcsalta az exe és nagyon megviselte) és nem is gondol ilyenre, hogy megcsaljon. Végül ez aggaszt és nem tudom, h mit tegyek vagy, hogy viselkedjek, hogy érezze, ő is harcol értem.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Szerintem érdemes ebben az esetben visszakérdezni, megérteni mire is gondol a párja valójában. Miből érezné azt, hogy harcol Önért? Hogyan kellene szerinte zajlania egy párkapcsolatnak? A megcsalás hogyan történt a párja életében? Hogyan hat Önökre a kettejük közti fizikai távolság? Megróbálják-e valahogyan áthidalni ezt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsazsa

    Kedves Doktornő!
    Házasságom már vagy 4 éve tönkre ment. Válni akartam, de a férjem és a gyermekem(22 éves) sírva könyörögtek, hogy ne verjem szét a családot. Hát maradtam, és így voltunk egymás mellett. Közben lett egy titkos kapcsolatom, ami 3 évig tartott. Boldog voltam vele, neki is volt felesége, és megegyeztünk, hogy amíg lehet titokban tartjuk a kapcsolatunkat. Néhány hónapja a kedvesem hirtelen meghalt. Gyászolni is csak titokban gyászolhatom. Szörnyü érzés elveszteni valakit, aki a másik felem, akivel egy hullámhosszon voltunk. Lelkileg teljesen összetörtem. Nem tudom ezt senkivel megbeszélni. Közben egyre erősödik bennem a tudat, hogy válnom kell, mert ez a helyzet megfojt. De túl gyáva vagyok hozzá, mert fájdalmat fogok okozni a lányomnak, aki imádja az apját. De így meg én megyek tönkre. Segítsen kérem! Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsazsa!

      Levele alapján egyéni terápia (négyszemközti beszélgetések) megkezdése javasolt. Ennek segítsgével érdemes volna körbejárni az alábbi témákat: A lánya miért élné meg akkora csapásként a szülei válását? Az Ön boldogsága fontosabb kellene legyen ennél a változásánál. Ha mindketten akarnák, a férje és a lánya továbbra is változatlan módon tarthatnák a kapcsolatot egymással. Önnek mi nem jó ebben a házasságban? Mitől tart mégis? A titkos párkapcsolatban mit kapott meg, amit a férjétől nem? A gyász titokban tartása egy óriási lelki teher, amit képtelenség egyedül cipelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Zsazsa

        Nagyon köszönöm a válaszát, ha tudna ajánlani valakit a közelemben Győrben (Szlovákiából vagyok), azt hiszem felkeresném, mert én is érzem, hogy csak egy kicsi választ el attól, hogy összeroppanjak.

        • Habis Melinda

          Kedves Zsazsa!

          Sajnos nem ismerek Győr környéki terapeutát, de Skypeon keresztül tudunk kommunikálni, ha igényli (ez azonban fizetős szolgáltatás).

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Boglárka

    Jo napot. Érdeklődni szeretnék,hogyan találhatnám meg a lelki békém/nyugalmam? Nem vagyok tisztában,hogy mi is az életem értelme,nincsenek céljaim. Nem tudom elfogadni magam,nem vagyok elégedett az élettel. A választ előre is köszönöm!:)

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Önismereti munka megkezdése javasot, hogy választ találjon a levelében feltett kérdésekre. Amennyiben Ön nagyon fiatal (húszas évei legelején jár) javasolható a csoportos forma, amennyiben ennél idősebb, az egyéni terápia gyorsabb és hatkékonyabb megoldás lenne.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O.Mariann

    Tisztelt Habis Melinda!

    Édesapám évek óta kényszeres gyűjtögető, és halmozza a tárgyakat mind a lakásban, és az udvaron. A felhalmozott dolgoknak köszönhetően már több éve nem tudtunk vendéget hívni,képtelen megválni a régi tárgyaktól,még az elromlott régi tévéktől,és számítógépektől sem. A család segítségével édesapám hajlandó lenne változtatni ezen a szokásán,csak nem tudjuk hogyan tudjuk megszüntetni a probléma gyökerét.

    Szeretném a tanácsát kérni,hogy ebben az esetben milyen szakember segítségére lenne szükségünk ?
    Várom mielőbbi válaszát.

    Köszönettel: O.Mariann

    • Habis Melinda

      Kedves Mariann!

      Érdemes volna az édesapjával elbeszélgentie arról, miért ragaszkodik ezekhez a tárgyakhoz. Emlékek kötődnek-e hozzájuk, vagy valamilyen kényszeres tünet lehet inkább a háttérben? Pszichológus felkeresére javasolt a kérdés tisztázásához. Amennyiben az édesapja partner ebben, akár a lelki blokkok feloldása is megtörténhet a szakemberrel való beszélgetés kapcsán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Edina

    Tisztelet Melinda!Pàreommal 10ève élek együtt ö 49èves èn 41.Sajnos mindig is tudtam hogy mióta felfedezte az internet ès a chat vilâgàt mit művel.Nőket jelölget be írogat nekik stb.Eleinte bàntott aztàn aztmondtam ha ez kell az egojànak tegye.De tavaly màjusban vett egy nagy fordulatot engem kezdett ellökni magàtol nem törödött velem stb..Én akkor tudtam hogy nő van a dologban èn ezt mondtam is neki persze tagadta ès èn voltam az idióta.Engem nem hagyott nyugodni a dilog kideritettem ki a hölgy írtam neki kaptam is vàlaszt.persze a hölgy mindent a pâro.ra fog.A pârom fogadkozott hogy befejezi eut az egèsz netes dolgot ès hogy megvàltozik.Mit mindjak semmit nem tesz sőt tovàbbra is hazudik de ugy mintha a vilâg legtermèszetesebb dilga lenne.Èn azt mondom ő beteges hazudozó.A telefonja ki van kapcsolva ha itthon van .Ha nem vagyok itt mellette akkor be van kapcsilva akkor messengerezik hozzâteszem engem letiltott mindenhonnan.A lènyeg hogy èn ezt mâr nem birom elegem volt ès van.Tudo. hogy nekem efyedül jobb lenne neki meg egy orvosra lenne szüksège amit ő megtagad.Ön szerint mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a bizalom annyira kiveszett a kapcsolatukból, hogy azt csak párterápia segítségével lehetne visszahozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valentin

    Kedves Melinda!
    25éves vagyok,barátnőmmel lassan 8hónapja vagyunk együtt. Úgy érzem rátaláltam az igazira s ő az a személy akivel leszeretném élni az életem. Ő is teljesen igy van ezzel.
    Sajnos nehéz múltal rendelkezem,mint családi mint magánéleti problémák sora. Párkapcsolataim sem voltak a legjobbak eddig,hisz senki sem tudott teljes mértékben megérteni elfogadni,hogy sérültem a multba történtek miatt.
    Most itt van ő aki önmagamért szeret s elfogad olyannak amilyen vagyok ezért is tisztelem becsülöm es mindennél jobban szeretem.
    Sajnos előfordult,hogy ha személyes beszélgetésre kerül a sor,azaz ha ő szeretné kifejezni érzéseit nemhallgatom meg igazán,figyelmem másra irányul vagy lefagyok es nemjönnek szavak. Pár perc múlva csak úgy áramlik belőlem a szó iszonyat lelkiismeretfurdalással ,hogy abban a pillanatban ”cserben hagytam” őt. Fel sem merül a gondolat ,hogy megbántsam mégis megtörténik természetesen nem szándékosan. A múltat okolom emiatt,a rossz családi és párkapcsolati élményeket.
    Bármit megtennék érte,sajnos ő ezt néha nemérzi részemről ha egy ilyen beszélgetésre kerül a sor.
    Hálás köszönet bármilyen pozitiv szóért.
    Boldog Új Esztendőt és minden jót kivánok!

    • Habis Melinda

      Kedves Valentin!

      Szerintem érthető az, hogy az Ön által a mútlban elszenvedett traumák megmérgezik a jelenét. Ezt a párkapcsolatot, amelyben azt érzi, a párjától megkapja az Ön számára szükséges figyelmet és szeretetet. Egyéni terápia megkezését javaslom, hogy feldolgozhassa az Önnel történteket és tiszta szívvel tudja önmagát adni a párkapcsolatában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emília

    Kedves Melinda!
    Az én problémám, hogy egy fél évtizedes kapcsolatnak vetettem véget, miután belé szerettem a legjobb barátomba, akitől megkaptam azt a lelki támogatást, lelki egyensúlyt, amit az akkori páromtól nem. Még csak 22 éves vagyok. A szakítás után össze is jöttem ezzel a sráccal(23), az elején jó volt minden, de ő még szűz, és hiába áll fel neki állandóan, mikor magára az aktusra kerülne a sor, egyszerűen lekonyul neki. Két sikertelen próbálkozásunk is volt, az utolsó óta eltelt mostmár majdnem 2 hónap, azóta nem próbálkoztunk, csak pettingelünk. Mint pár napja kiderült, ez az ő sorrendje: kognitív, ezután az emocionális majd a fizikai kötődés. Na most nálam leginkább a fizikaival kezdődik a dolog, 5 éven keresztül megszoktam, hogy heti 1-2-szer együtt vagyok a párommal. A testem ezt most is igényelné és frusztrál, hogy úgy érzem, hogy nem kellek neki testileg, nem vagyok elég jó. Az önbizalmamat a kelleténél is jobban elveszi ez. És tudom, hogy várnom kell (még csak 3 hónapja vagyunk együtt), de találkozott már ilyennel? Hogy kéne megoldani ezt a problémát? Mi az Ön véleménye?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Emília!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem szabad elvárnunk egy párkapcsolatban a másiktól, hogy átvegye a mi ritmusunkat. Jó volna, ha türelmes tudna lenni a párjával, megvárni, Ő mikor áll készen az aktusra. Ez azért nem megy, mert magára veszi azt, hogy nem sikerül az aktus. Önbizalmának megerősítését javaslom önismereti munka segítségével.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Kedves pszichológus,

    Néhány éve elvált férfi vagyok, akinek anyagilag a nulláról kellet talpra állnia és ez sikerült, ugyanakkor új párkapcsolatom nem lett.
    Valamiért nekem is kevés nő szimpatikus és valamiért én még kevésbé vagyok a nőknek szimpatikus, de legfőbb gátként azt látom, hogy úgy szeretnék kapcsolatot, hogy kimaradjon az ismerkedés része.
    Tehát ott folytatni a párkapcsolatot (csak új társsal), ahol az évekkel ezelőtti lezárult, hogy már együtt élünk, jól ismerjük egymást, vagyis folytatni szeretném ott ahol akkoriban abba maradt. Tudom, ez lehetetlen és irreális, de semmi kedvem a randákhoz, az udvarláshoz..stb.
    Hogy miért van bennem ez a gát nem tudom és persze jöttek már létre spontán kapcsolatok, ahol egy két hét után már összebútoroztak, de én ennek a közelében sem jártam.
    Röviden, ismerkednék is, meg nem is, de a társ kellene.

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem érdemes volna önismereti munkával megérteni, mihez kapcsolódik Önben ez a gát. Miért van az, hogy legszívesebben beleugrana a kapcsolatba, megspórolná az erőfeszítéseket, melyek a másik megismerésével, közel engedésével járnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C.P

    Kedves Melinda.
    2 éve lassan hogy megismertem egy fiút aki azóta teljesen megváltoztatta az életem.Első pillanattól fogva tudtam hogy nekem ő az igazi, eléggé nehéz eset ő viszont.Kicsit távolságtartó de mindig is éreztem hogy van valami közöttünk. 1 év után sikerült össszejönnünk és ő is szerelmes lett belém,minden olyan volt mint egy álomvilág. Ő ugyanigy érezte , mondta hogy soha senkit sem szeretett úgy mint engem.Viszont egyik napról a másikra furcsán viselkedett , majd pedig közölte hogy mióta komolyabb lett a kapcsolatunk ő rájött hogy nincs rá felkészülve fél egy komoly kapcsolattól egyszerűen nem nőtt fel hozzá ( Én 23, ő pedig 21 éves).
    Viszont neki is ez mennyire fáj nagyon nehéz .Nem váltunk el haragban , nagyon normálisan megbeszéltük és hogy neki ezen most túl kell tennie magát hogy érett legyen egy kapcsolathoz. Most egyszerűen nem tudom mit csináljak hogy várjak-e még rá mert én tényleg úgy érzem hogy ő az igazi és szerintem ő is, csak még nem jött el az ideje,vagy inkább hagyjam annyiban.Úgy érzem még egy ilyet nem találnék akivel ennyire jó minden és igy érzek,pedig azért már pár fiúval találkoztam,de ilyen még senkivel sem volt.

    • Habis Melinda

      Kedves C.P!

      A levele alapján az volt a benyomásom, hogy a barátja már régebb óta fél az elköteleződéstől, nem gondolom tehát hogy egymaga meg fog érni egy komoly kapcsolatra. Önismereti munka tudna segíteni neki abban, hogy megértse, mitől is fél valójában, kezelni tudja ezt az érzést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Kitti

    Kedves Doktor Nő. Kitti vagyok. Öt gyermek anya három saját kettő nevelt. Plusz munkahely. Párom iszonyatosan féltékeny. Nekem ha lelki problémám van valakivel meg kell beszélnem. Hogy legalább lelkileg megnyugodjak. Idáig voltak ismeröseim akikkel meg birtam beszélni. Igaz mindig férfi volt. Hisz talán ők jobban tudtak tanácsot adni mivel csak férfi oldalról tudnak javasolni mit tegyek. De párom féltékenysége miatt minden ismerösömmel megszakadt a kapcsolatom. Ez nem volna gondom csak mivel hat napot robotolok hol munkahelyen hol itthon néha kénne egy kis lelki felüdülés. Elfáradtam az utobbi időben. Már lassan minden nap tul frusztrált vagyok hozzá. És ráadásul egy a munka helyünk is. Lelkileg ami megvisel hogy a 6 éves lányát is hozzánk akarja venni. A lánya a mindene és szó szerint mindig az van amit a kislány akar. Erre mindig az a válasz hogy csak kéthetente van itt és azért van ez. Viszont a kislány nem korához képest viselkedik. Bepisil csúnyán beszél folyamatosan hisztizik mindenért. És szerintem valami gond is lehet szellemileg. Amit én meglátásom szerint az anya és apa miatt alakult ki. Hisz 6 éves de 2 hónapos ként viselkednek vele. Semmit se várnak el tőle. Mindent megcsinálnak helyette. Öltözés evés pisilés utáni tisztálkodás… Sorolhatnám. Én párom mellett állok hogy a biróság ő neki adja a felügyeletett. Viszont lelkileg már most beteg vagyok tőle. Mivel van egy három éves kislányom. Akit féltek attól hogy minden butasságot megtanul tőle. Szerettem volna párommal megbeszélni az aggodalmaim csak viszont ő nem akar meghallgatni vagy mindig másra tereli a szót. Szerinte minden rendbe lesz hisz a kislány majd megszokja. Hozzá teszem két fia akit mi nevelünk együtt két éve, az is teljesen kimeritett már. Olyan alap dolgokat nem fogadnak el ami a saját gyerekeimbe én belé neveltem hisz engem frusztrál idegesit ha egy gyerek nem tudja a tiszteletett a szüleivel szemben. Mivel vezessem rá hogy igenis fontos a lelkemnek hogy meghallgason és érezem melletem áll vagy egy kicsit is együtt érez velem.?

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Sajnálatos hogy a párja nem hallgatja meg Önt, nem tudnak konstruktívan bszélgetni egymással. Ezt optimális esetben sem helyettesíti, hanem csak kiegészíti a barátokkal, ismerősökkel folytatott eszmecsere. Családterápia megkezsését javasolom, aminek sonán elő fognak kerülni a gyermekneveléssel kapcsolatos témák, és amelynek hatására a párkapcsolatuk is javulhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gréta Gy.

    Kedves Doktor nő!
    Van egy legjobb barátőm akivel igen kibeszélünk másokat, mert boldogságunk útjába állnak én a gimibe szünetekben néha lerendezem intelligensen hogy hagyjon minket békén, barátnőm félősebb ezért ő nem
    De többször is beszéljük hogy utáljuk az ilyen embereket
    És tegnap történt egy olyan eset hogy a barátnőm az utált személynél volt és náluk is aludt
    Maga szerint hagyjuk a barátságot ha ennyire kétszínű vagy csak én reagálom túl, mert már nem tudom mit tegyek?!
    16éves vagy ők pedig 15. Köszönöm válaszodat:)

    • Habis Melinda

      Kedves Gréta!

      Szerintem mielőtt bármit lépne érdemes átgondolnia, megkérdeznie mi is történt valójában ebben a helyzetben. Mit gondol a barátnője erről a gyűlölt személyről? Lehet hogy vannak szerethető tulajdonságai is? Ön és a lány közt mik történtek, aminek kapcsán ennyire utálja Őt? A konfliktusaik mennyire megbeszélhetőek?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Katalin

    Kedves Melinda!Egy éve van barátom,akivel a munkahelyemen ismerkedtünk össze.Ő elvált,én már úgy ismertem meg.21 év korkülömbség van köztünk.Mindenki kibeszél,összesúgnak a hátunk mögött.Nehezen viselem már a munkahely váltáson gondolkodom.Vannak problémák a kapcsolatunkban nem egyezik sok dologban a véleményünk.Mit tegyek?Hogy bánjunk egymással hogy ne menjen a kapcsolatunk rovására.Ő nem akar gyereket ( van neki)én viszont szeretnék családot.A környezetemben mindenki házasodik,szülnek.Keressek magamnak más társat?Ragaszkodom hozzá!
    Üdv. Kata

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sok kérdés felmerül, melyeket érdemes volna a döntés meghozása előtt átgondolni. Milyen az Önnek, hogy a munkahelyén összesúgnak a háta mögött? A kapcsolatukban rejló problémákat mennyire tudják megbeszélni a párjával? Egymás szempontjait figyelembe venni a döntéshelyzetekben. A párja miért zárkózik el a gyermekvállalástól?
      Ezeket a kérdéseket lehatékonyabban négyszemközti konzultáció segítségével lehetne végiggondolni (ennek során sok más egyéb kérdés, szempont is felmerülne) melyek tisztázása segítene a helyzetben való tisztán látásban és végső soron akár a döntésben is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Dániel

    Kiseb koromban voltak egy kis akvábriumban házi halaink. Nem voltak nagyok, elég kicsik. És én megöltem őket. Nem egyszerre. Csak néha-néha. És én ezt élveztem. Most belegondolva elég rossz dolognak élem meg. Miért csináltam ezt?

    • Habis Melinda

      Kedves Dániel!

      Ismeretlenül nehéz volna megmondani ennek okát, mert ehhez rengeteg kérdést át kellene együtt gondolnunk. Javaslom önismereti munka megkezdését, melynek során az agressziója is megérthetővé és ha szükséges jobban kezelhetővé válik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • BM

    Kedves Melinda!
    30 év házasság után, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a férjem más nőket bámul, amikor velem van. Az sem zavarja, hogy a kiszemelt nő párjával van. Sokszor összevesztünk ezeken a dolgokon, de végül megbeszéltük, hogy figyelmeztetem, ha még ilyen eset lesz. Így történt ez a napokban is, de végül veszekedés lett belőle, mert le akarta tagadni. Engem nagyon zavar ez a viselkedése, mert miután figyelmeztettem, sem tudott magán uralkodni, továbbra is lopva oda-oda pillantott. Végül el kellett hagyjuk a társaságot. Ez betegség? Mitől jön elő?

    • Habis Melinda

      Kedves B.M.!

      Sokféle oka lehet a férje viselkedésének. Akár ösztönösen is odapillanthat más nőkre, s ilyenkor rosszul eshet neki az Ön egyébként teljesen jogos észrevétele. A kapcsolatuk hogyan változott a 30 év alatt? Mennyire kielégítő az Ön és az Ő számára?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. L. A.

    Kedves Melinda doktornő!

    Van egy történetem:
    Az egész úgy kezdődött, hogy a párom/barátnőm eltörte a tesója vízipipáját(amit a 4 hónapos távkapcsolatban levő barátnőjétől kapott), de csak a víztartálya tört el(ezt azért érzem fontosnak, hogy megjegyezzem, hogy csak egy pótolható része tört el és emiatt nem szükséges másikat venni). Valamiért én is hibásnak éreztem magam, de a lényeg, hogy ez egy szerencsétlen véletlen eset volt, csakhogy a tesója nem úgy kezelte. Elnézését kérem a rizsáért, de fontosnak találtam leírni a részleteket is a történtekről.
    Ezután nem szólt hozzánk és bedurcázott (igen, pontosan mint egy gyerek). Egyszercsak kiment a konyhába és felidegelte magát azon, hogy elfogyott a sajt (tudom, hogy bután hangzik, de szó szerint így volt) és hirtelen annyira elkezdett üvölteni a mamájával, mint valami vadállat, hogy mindig megvéd minket. Ezt követően kimentem, mert valahogy nagyon dühös lettem, de mikor kiértem és bizonygatni próbáltam, hogy nem a mi hibánk az, hogy vele szokott kiabálni a mamája, egyszerűen megszüntek az érzéseim…nem éreztem semmit a szó szoros értelmében. Vendégek is voltak persze…elég kellemetlen volt, hogy ezekután el is mentek. 10 perccel később mikor elindult a haverjaival, akkor mondtam neki, hogy ne haragudjon, hogy véletlen eltörtük, de csak annyit mondott: “nem kell ez most…”. Úgy éreztem, hogy az agyam nem tudja értelmezni a mondatot és dühös lettem, de a haverja (akkor nekem is a haverom/barátom) mutatta, hogy hagyjam, majd megnyugszik és ekkor különös érzés tört rám…megfagyott bennem a vér és az összes dühöm azonnal depresszív hangulattá alakult át. Meg se vártam amíg elmennek, muszáj volt elvonulnom kisírni a szemem és elkezdett szúrni a szívem…nem értem, hogy miért történt ez az egész.
    Ne haragudjon kérem, amiért ilyen hosszúra sikerült.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Tisztelettel: K. L. A.

    • Habis Melinda

      Kedves K.L.A.!

      Megértem, hogy megviselte Önt ez a konfliktus. Szerintem szerencsés lenne, ha – ahogy Ön is próbálta – megbeszélnék a történteket. Kérdés, hogy miért nem volt hajlandó erre a barátnője testvére. Hogyan szokta kezelni a problémákat? Ez miként hat Önre? És a barátnőjével való kapcsolatára? A tehetetlenség érzése lelkileg igen megterhelő, érdemes ezért próbálkozni, újabb utakat keresni a frusztrációja levezetésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Réka

    Kedves doktornő!

    Barátnőmet egy évig csalta a férje egy nővel. Pár hete kiderült a dolog és barátnőm ahelyett, hogy neheztelne, haragudna arra a nőre akivel a férjének viszonya volt, elkezdett vele ismerkedni és szexuálisan is vonzódni hozzá amellett, hogy megkedvelte. Most gyakorlatilag a férje helyett a barátnőm jár a nőhöz… A kérdésem az, hogy ez mennyire beteges (ill. nem beteges), elfogadható dolog? Aggódom a barátnőmért…
    Köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Megértem az aggodalmát, hiszen ez egy szokatlan viselkedés. Érdemes ezért elbeszélgetnie a barátnőjével arról, mit érez a történtekkel kapcsolatban, mi vonzza Őt a rivális hölgyben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Andrea

    A következő dolog történt 1 hete: A 4 éves kisfiammal vendégségben voltunk a barátnőmnél. Az ő fia 7 éves lesz áprilisban. Mikor indultunk haza és készülődtünk a fiam, teljesen természetesen elmesélte, hogy mit játszottak a másik kisfiúval. A játék neve “kukibőr” (fütyibőr). Azt kellett csinálni, hogy mind a ketten elővették a nemiszervűket , felhúzták a bőrt és összekellett érínteni. A játék kitalálója a nagyobb gyemek volt. Mivel az én fiam eddig még nem játszott ilyet, és nem tudta ,hogy ez nem egy játék és hogy rossz,megtette. Az anyuka neki esett a fiának, és nyugtattam, hogy ezt nem így kell, ne előttünk, ne ilyen hangnemben. Én otthon elbeszélgettem az enyémmel, megértette a mondottakat. De még több nap elteltével is felhozta, sőt még szemléltette is a történteket, és azt kérdezte , hogy Gergő (nevezzük így), mikor érti meg, hogy ezt nem szabad? Gergő apukája szerint nem kell ennek az ügynek ekkora feneket keríteni. Még azután se, hogy kiderült, ez az óvódában is már nem egyszer megtörtént, de csak most szóltak az óvónők. Anyuka teljesen kétségbe van esve, de neki nem nagyon mond semmit a gyerek, pl.: hogy honnan vette ezt a játékot? Hol látott ilyet?
    Mindazonáltal,hogy tisztában vagyok azzal,hogy ebben a korban ez “normális”, most kezdik felfedezni a tesüket, de azt gondolom a kérés,miszerint érintsék össze, már nem az.
    Kérdéseim: Ilyen esetben Gergő szülinek mi a teendője? Meddig normális, ha a gyerek ilyet csinál? Szeretnék Gergő szüleinek is segítséget nyújtani,mert úgy látom , nem kezelik jól ezt a helyzetet.
    Az én 4 évesemre ez bármikor lehet negatív hatással? Úgy értem a lelki világában, vagy a későbbi szexuális életében? Én mit tudok tenni ill. kell-e még valamit tennem /beszélnem a sajátommal?

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy legelőször is érdemes megpróbálni megnyugodni, mind Önnek mind a másik édesanyának. Ahogy írta is, az óvodások körében természetes a nemi szerv iránti érdeklődés és a gyermekek még nem tudják, hogy nem illik egymás nemi szervét összeértinteni, hiszen nekik ez teljesen mást jelent, mint egy felnőtt számára. A fiának szerintem azt érdemes elmondania, hogy nincsen ebben semmi rossz, de milyen szabályok vonatkoznak a nemi szervek érintésére. Ha Ön higgadtan és tabuk nélkül tud erről elbeszélgetni a gyermekével, akkor mindent megtesz az esetleges káros jövőbeli hatások elkerüléséért. Gergő anyukája az indulatos/kétségbeesett reakciójával csak azt éri el, hogy a fia teljesen bezárkózik, ezért ezen kellene először változtatni, amihez elképzelhető hogy külső segítségre van szüksége. 7 éves korban egyébként ez a viselkedés kevésbé természetes, mint az Ön gyermekének életkorában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Stefania

    Tisztelt pszihologus,
    Mar 13 eve vagyok panikbeteg(+szorongas,fobiak). 10 honapja fordultam pszihologushoz es 3 honapja pszihiaterhez, mert mar elegem lett az ujabban felbukkano fobiakbol. Kezdtem felni nagyon a kodtol es a kozlekedestol olyannyira hogy amikor kod van nem tudok kimenni a hazbol. Eveken keresztul kitettem magam azoknak a helyzeteknek amitol felek, de ezek a helyzetek annyira megviselnek, hogy utana hetek/honapok kellenek amig enyhul a szorongas es gyakoribbak lesznek a panikrohamok is. A pszihologusom azt tanacsolja hogy nem szabad elzarkozni ezektol a helyzetektol. Nekem rosszat tesznek ha kiteszem magam ezeknek a “felelmetes” helyzeteknek. 3 honapja szedek egy SSRI antidepresszanst ami enyhitett a szorongasomon, de a fobiaim nem multak el. Nem tudom mar mit tegyek. Az en szemszogembol az volna jo ha ezektol a helyzetektol mar nem felnek es nem az hogy atmenjek rajtuk atelve minden alkalommal a “poklok poklat”. Van erre megoldas? Online tanacsadas is erdekel, kulfoldon lakom.Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Stefánia!

      Szerintem érdemes erről a problémáról elbeszélgetie a pszichológusával. Bár vannak olyan módszerek, melyek a félelemkeltő ingerrel való szembesítésen alapulnak (pl kongitív-viselkedésterápia), de én úgy vélem, hogy a rettegésének mélyebb megértése is elengedhetetlen a javuláshoz. Amíg a poklok poklát éli meg, addig nem szerencsés kitenni ennek. Persze a teljes elkerülés sem megoldás, legfeljebb étmenetileg javasolható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Adél

    Jó reggelt kívánok! Nagyon tanácstalan vagyok, van egy 9 éves életvidám kislányom, néhány hete olyan problémával küszködünk, hogy az esti lefekvésnél mindenféle rossz gondolatok jutnak eszébe, fél, hogy vele vagy a család bármelyik tagjával valami rossz fog történni vagy esetleg meg is hal, majd ha nyugtatni próbálom, akkor kétségbe esésében még sírni is kezd. Aztán megnyugszik, elalszik és nyugodtan alszik egész éjjel. Másnap estig nincs semmi probléma, viszont lefekvés előtt kezdődik minden elölről. Mit tanácsol, mit tehetnék? Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Adél!

      Levele alapján at gondolom, hogy valami történt a kislánnyal, ami megnehezíti a számára az Öntől való elválást (szeparációt). Az okok kiderítéséhez és kezeléséhez gyermekpszichológiai vizsgálat szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Viktoria

    Kedves Melinda!

    Ket eve elek kint Angliaban, jelenleg kisgyermeknevelokent dolgozom egy helyi maganbolcsodeben. A maganeletemmel elegedett vagyok a kisebb nagyobb nehezsegek ellenre ( peldaul honvagy, nyelvi nehezsegek). A negativok mellett sok pozitiv tapasztalatot is szereztem az itt eltoltott idok soran peldaul talalkoztam a parommal akivel mar egyutt elunk egy eve es nagyon szeretjuk egymast.
    A legnagyobb frusztraciot a munkahelyem okozza, illetve az, hogy ugy erzem itt nem tudom epiteni a karrieremet.
    Nem tudom megszokni, hogy mennyire maskepp mukodnek az itteni bolcsodek az otthoniakhoz hasonlitva. Magyarorszagon egy evig dolgoztam bolcsodeben mielott kikoltoztem es nagyon szerettem. Ugy kezeltem mint a masodik otthonomat. Mind a napirend, a gyermekletszam es a nevelesi elvek is amikhez tartottuk magunkat a gyermekek joletet szolgalta es egyetertettem veluk. A csoportommal olyanok voltunk mint egy szep csalad.
    Itt kint viszont az egesz egy nagy kaosz. Nyomas alatt vagyunk tartva egesz nap, hiszen annyi mindent varnak el Tolunk egyszerre amit hiaba igyekszem nem birok teljesiteni a nagy zurzavarban es a nagyon magas ( akar 23 gyerek) gyermekletszam miatt.
    Azzal sem ertek egyet, hogy vannak olyan napok amikor a fonokom gondol egyet es teljesen masik szobaba rak be engem dolgozni, ahol a gyerekeket nem is ismerem es ok sem ismernek engem. Sem a szemelyi allandosagot, targyi allandossagot nem tartja be a bolcsodeben igy a gyerekek sokszor frusztraltak mivel nem erzik biztonsagban magukat. Ilyet magyarorszagi bolcsodeben sosem tapasztaltam, mindig nagyon finoman kezeltuk pl az uj gyerek beszoktatasat, illetve ha uj gondozono erkezett. Itt semmi fokozatossagot nem latok a gondozono es gyermek kapcsolatepiteseben es ez nagyon kulonbozik az en attitudomtol.
    Az egesz hierarchikus rendszert amit itt felepitenek ( peldaul hogy konkretan felni kell a seniorodtol mert ugy beszel veled mint a kutyaval es Te nem szolhatsz Neki vissza) nagyon rosszul viselem.
    En mindig is tiszteltem a feletteseimet az elozo munkahelyeimen, viszont nagyon nehez hogy itt a fonok sokszor tiszteletlenul beszel velem es a tobbi dolgozoval. Sosem ismeri el mennyire kemenyen dolgozunk csak negativ kommenteket kapunk. Sokszor olyan dolgokert szid le es hibaztat, amit nem en kovettem el. Olyan lehetetlen elvarasi vannak mint figyelj oda 23 harom ev alatti gyerekre, adj nekik feladatot amivel segited a fejlodesuket de kozben csinalj nagytakaritast a csoportszobaban, ird ossze a megfigyeleseidet es toltsd fel a tapestry honlapra mindezt egy delutan alatt egy hihetetlenul hangos es kusza kornyezetben.
    Raadasul nem veszik figyelembe, hogy nekem ez a masodik nyelvem igy tobb ido kell, hogy megirjak helyesen egy megfigyelest.
    Az is idegesito, hogy a fonokom sokszor ugy beszel velem , mint egy idiotaval csak azert mert akcentusom van. Folyton kijavit, amikor beszelek, amit eleg megalazonak erzek. Igyis eleg nehez, mert sokszor ugy erzem nem tudom ugy kifejezni magam ( foleg mikor szakmai temarol van szo), mint magyarul, sokszor butanak erzem magam. Az pedig vegkepp nem segit ha meg ki is rohog vagy egyszeruen van hogy meg sem hallgat, hanem odebb all amig beszelek hozza mert nincs turelme megvarni mit szeretnek mondani.

    Nem tudom mit tegyek, mivel ez mar a masodik bolcsode ahol dolgozom es sajnos mindketto hasonloan mukodott. Faj hogy a diplomam ellenere nem latok itt jovot a karrieremben hiszen nem tesz boldogga. Nagyon osszevagyok zavarodva, merre tovabb.
    Oktoberben szeretnek jelentkezni pszichologusi kepzesre, amivel remenykedem hogy utat nyitok egy jobb karrier fele, viszont addig meg evek vannak hatra es nem tudom hogy fogom kibirni addig.
    Egyelore csak azert nem mentem meg haza, mert nagyon szeretem a paromat es nem akarom elvesziteni.
    O nyitott egyebkent a hazakoltozesre, de nem a kozeljovoben.

    On szerint hogyan probaljam kizarni ezeket a negativ elmenyeket a maganeletembol? Hogyan tudnam boldogabba tenni a napjaimat? On mit tenne a helyemben?

    Elore is koszonom a valaszat.

    Udvozlettel: Viki

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek és levele alapján azt gondolom, hogy évekig semmiképpen sem maradhat egy ilyen egészségtelen munakhelyi környezetben. Hogy mik a lehetőségek, van-e egyáltalán esély arra, hogy a főnöke emberi módon bánjon Önnel, vagy gyermekközpontúbb nézeteket valljon, van-e különbség az intézmények között nem tudom. Javaslom, hogy ha van rá lehetősége, négyszemközti keretek közt gondoljuk át, mi frusztrálja Önt a legjobban, ezen lehet-e változtatni. Hogyan erősíthetné meg az önbizalmát, hogy ne törje Önt annyira össze ez a méltatlan bánásmód.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Dávid

    Tisztelt Habis Melinda!
    Én már több éve egy betegségbe élek , hogy képtelen vagyok dönteni. Egyszerűen nem tudom eldönteni hogy mit akarok. Szinte vagy alig vannak érzéseim. Életem 95-98 százalékában üres vagyok. Teljesen motiválatlan vagyok és nincs semmi önbizalmam olyan szinten bizonytalan vagyok. Járok pszichiáterhez is gyógyszereket is szedek de szinte semmit se segítenek. És kérem valahogy segítsen rajtam ! Előre is köszönöm segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      Fontos volna hogy a nekem leírt tünetekről (pl üresség) az Önt kezelő pszichiáternek is beszámoljon és a gyógyszerek mellett pszichoterápiás kezelést is igényeljen. A hosszú távú változás ettől várható. A pirulák helyett Ön kell hogy megtanulja irányítani az életét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F.Niki

    Kedves Melinda!
    Nem tudom hogy mi van velem de nem birok meglenni hosszú távon az ,,ideiglenes,, barátom mellett egyszerűen nem tudom mit csináljak?! Vagy hogy erre lehet e valamit csinálni !?

    • F.Niki

      Azt kifelejtettem írni hogy nagyon gyorsan szeretek át egyik emberből a másikba

      • Habis Melinda

        Kedves Niki!

        Önismereti munka megkezdését javaslom, melynek során érdemes kitérni arra a kérdésre, mi van annak hátterében, hogy szüksége van egy partnerre akkor is, ha valójában nem érzi jól magát vele, nem szereti. Hogyan gyökerezik az Ön személyes múltjában az, hogy egyik kapcsolatból a másikba rohan.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B Barbara

    Tisztelt Doktornő!
    Nem tudtam, kihez forduljak segítségért.
    Olyan problémám lenne, hogy van a családunkban egy szellemileg visszamaradott személy. Személy szerint a nővéremről lenne szó.
    Kisebb-nagyobb szünetekkel előfordul, hogy elborul az agya és nekitámad embereknek.
    Eddig még le tudtuk fogni, mivel általában amikor ezek az esetek történtek, soha nem egyedül voltunk vele.
    Azonban a mai nap folyamán teljesen fekete lett az agyában minden.
    Ok nélkül felugrott az ágyából és ahogy beléptem a szobába, nekem esett. Az esetről felvétel is készült (persze, nem a legelejéről, mivel ugye nem számítottam rá). Próbáltam dokumentálni azért, hogy be lehessen ezt mutatni az illetékeseknek.
    Sérüléseket is okozott nekem, amiről szintén csináltam fotókat is (az arcom több helyen is vérzik, mélyen belekapott).
    Ki akartam hívni a rendőrséget, azonban a helyi számon folyton foglaltat jelzett. Meg egyébként sem vagyok benne biztos, hogy családi esetnél kijönnek-e egyáltalán.
    Próbálta már a család többször is elvitetni őt pszichiátriára, de mivel felnőtt ember, szabad akaratából dönthet, ő meg persze, hogy nem akart menni.
    A háziorvosunk is csak annyit tudott ajánlani, hogy ő beutalja dokihoz és vigyük el. De itt szintén az a probléma áll fenn, mint az imént leírtakban.
    Fogalmam sincs, hogy kihez fordulhatnánk. Ön-és közveszélyes személy, akit úgy gondolom, hogy minél előbb kezelésre kéne bocsájtani.
    Remélem, tudnak nekem ebben segíteni, hogy mi tévők legyünk.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel
    Barbara

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a nővérének szakszerű pszichiátriai ellátásra volna szüksége. Hasonló esetekben gyógyszeresen szokták kezelni a dührohamokat így biztosítva a család és a nővére testi épségét, biztonságát. Ön- és/vagy közveszélyes, agresszív viselkedés esetén nem szükséges a beteg hozzájárulása a kényszergyógykezeléshez!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dominika B.

    Kedves Dr.nő
    Olyan problémával fordulok most magához,hogy bármikor,ha találkoznom kéne valakivel,lehet az lány is,akivel még nem találkoztam,vagy ha találkoztam is,és ketten mennénk ki,nagyon elkezdek stresszelni,félek…De annyira szeretnék menni,és tudom hogy nincs mitől stresszelnem,de mégis..Mit lehetne ez ellen tenni?Válaszát előre is köszönöm:)

    • Habis Melinda

      Kedves Dominika!

      Ha jól értelmeztem a levelét, fél kimozdulni, ha azt egyedül vagy olyan személlyel kell megtennie, akit nem ismer jól, akiben nem bízik. Javaslom, hogy keressen fel személyesen pszichológust, mert ez akár pánikbetegség tünete is lehet, ami szakszerű kezelést igényel.
      Mielőbbi gyógyulást kívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.K

    Jó estét azzal a kérdéssel vagy inkább kéréssel fordulnék önhöz, hogy van egy barátnőm akivel nagyon szeretjük egymást de bennem akarva akaratlanul felmerül a gondolat hogy mi van ha ő mésem érez igy irántam esetleg tudna nekem ebben segíteni hogy hogy küzdjem le ezt a félelmemet előre is köszönöm?!

    • Habis Melinda

      Kedves Sz.K.!

      Szívesen segítenék megérteni és leküzdeni ezt a félelmét, de ez sajnos meghaladja az írásos kommunikáció kereteit. Amenyiben igényli, keressen fel és beszéljünk erről személyesen vagy online, négyszemközt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anita

    Tisztelt Doktornő!A párom veszekedés után megindul az erkély felé hogy ő kiugrik.Félek mi a tehendő?Nem első eset!Köszönöm válaszát.Egy nő.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Jó, ha meg tudja állítani Őt (vagy hívhat mentőt, akik segítenek). Érdemes nyugodt helyzetben tisztázni, hogy ez nem megoldás semmiféle problémára. Öngyilkossági szándék esetén pszichiátriai osztályos felvétel szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktor nő!
    Nekem olyan problémám lenne,hogy mai napig szeretem a volt párom. 7 év együttélés után az anyja szétszedett minket. Mindent kitalált. Van egy közös gyerekünk is. Imádja . Jön, viszi. A szerelem megmaradt közöttünk. Majdnem egy éve élünk külön. De olyan,mintha együtt lennénk. Szeretjük egymást. De mégsem akar elköltözni az anyjától. Mindig a válasza az,hogy mi menjünk vissza. Tudja,hogy milyen az anyja. Elviselhetetlen. Mindent megtesz,hogy bántson. Mit tudok tenni?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen szerelmes a volt párjába. Javaslom, hogy kezdjenek párterápiát, ha újra szeretnék keznedni ezt a kapcsolatot, mert neki kell rájönnie arra, hogy az anyja milyen, érzelmileg eltávolodni tőle, hogy az Önök kapcsolatában teljes értékű társ lehessen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi

    Kedves Doktornő!
    Abban szeretném a segítségét kérni, hogy hogy lehetne megértetni édesapámmal, hogy orvosi segítségre lenne szüksége.
    A történet röviden, hogy áprilisban édesapám fizikailag bántalmazta édesanyámat és az öcsémet is. Teszem hozzá, hogy nem iszik alkoholt. Rendőrségi ügy is lett belőle 1 év felfügesztettet kapott, elme orvosi vizsgálat is volt, de sajnos letitkosította és nem tudjuk, hogy mi áll benne. Nagyon sok sérelme van és voltak halál esetek is az életébe elveszítette az édesanyját és a testvérét is 2016-ban.
    Mit tanácsol, mert az egész családra kihat és azt mondja neki nincs rá szüksége.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Megértem, hogy szeretne segíteni, de valójában azt gondolom, hogy ezt a jelenlegi helyzetet az Ön szüleinek kellene megoldania. Az édesanyja miért hajlandó ezt az erőszakot elviselni? Amíg ő nem képes kiállni magáért, az apjától sem várhatjuk, hogy vállalja a felelősséget a burtalitásáért. Ez volna az első lépés a változtatás felé vezető úton.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Erzsébet

    Boldog Új évet! Kedves Doktornő, a problémám a következő, ezelőtt 6 évvel külföldre költöztünk családommal ferjem, a fiam 11volt akkor, kis lanyom 3 eves volt, nem volt könnyű egyáltalán beileszkedni egyáltalán meg élni sem a nyelvet sem beszéltük kisfiam es kislányom nagyon hamar megtanultak beszélni, nekem és férjemnek nem ment könnyen még mai napig nehéz, a probléma a kisfiam aki ma 17eves és mindig is tudtam nem tetszik neki anyira it, de most kiderult elmondása szerint hogy szörnyű négy éve volt es elgondolkozott hogy meghaljon szörnyen elszomoritott beszéltünk rola en csak sirni tuttam mért ugy érzem hibás vagyok hogy idehoztam, nem jár sehová de barátja is fojton othon ül es beszélgetnek jatszanak az interneten sosem mondta hogy enyire nehéz neki it megbeszéltük hogy gondolja át mot szeretne én bármiben segitek neki ha akarja az iskolát a régi helyen tovább csinálni, nem szeret semit sem csinalni csak olvasni tem tudom mit csináljak hogy segitsek a fiamnak.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsébet!

      Köszönöm jókívánságát! Önnek is BUÉK!
      Szerintem nagyon szép Öntől hogy a fia mellett áll! Levele alapján azonban azt gondoom, hogy a fiának szüksége volna rá, hogy beszélgessen négyszemközt egy pszichológussal. Valószínűleg Ő maga sem tudja, mire volna pontosan szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Egy szakember nem csak megértni segítene ezt, hanem elérni is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kávé

    Tisztelt Doktornő!
    Középiskolás kamasz vagyok és a problémám leginkább abból áll, hogy nincsenek barátaim, ami normális esetben nem is zavar. Viszont ünnepekkor, illetve osztálykirándulásokon, bulikban nagyon magányosnak érzem magamat, de ha hirtelen rám ír valaki (most az ünnepekre gondolok), akkor meg természetellenesen boldog vagyok, ami rögtön elmúlik ahogy elköszönünk egymástól. Egyszerűen csak fáj látni, hogy mások mennyire jól kijönnek egymással velem pedig mennyire visszafogottak. Az osztályba szerintem sikerült beilleszkednem, de az eddigi évek alatt nem sikerült igazán összebarátkoznom senkivel és az előző barátaimmal pedig teljesen elvesztettem a kapcsolatot. 2 éve már különösen próbálok legalább egy barátot szerezni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. A legtöbb ember akivel megismerkedem egy pár napig keresi a társaságomat utána rám un. Tudom, hogy most nem tettem fel semmiféle értelmes kérdést, az most következne: van valami mód arra hogy úrrá legyek a szomorúságomon egyedül vagy szenvedjek tovább azzal hogy próbálok másoknál bevágódni?
    Válaszát és a rám szánt időt előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kávé!

      Megértem, hogy nehéz Önnek kapcsolódni másokhoz és ez fáj. Javaslom, hogy keressen fel egy iskolapszichológust, aki segít tisztán látni a kapcsolatai dinmikájával kapcsolatban. Amennyiben szükséges, változtatni a viselkedésén, hogy sikeresebb legyen a barátkozásban.
      Sok sikert kívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Irenke

    Jó napot kívánok,

    Egy ismerősöm viselkedését illetőleg írok Önnek, hiszen baráti körben szeretnénk neki segíteni, de nem tudjuk hogyan. A szóban forgó hölgy elég régóta férjes asszony, gyerekekkel. A férje iránt tanúsított viselkedése viszont eléggé furcsa: kontrollálja telefonon, a szociális hálón, nézegeti más nő szociális oldalát (pl. Facebook), akivel a férjének kapcsolata van. Tény, hogy a férje szereti azt a másik nőt. Ha őa feleség maga nem fér hozzá az illető nő oldalán lévő infókhoz, megnézeti mással. A férjét fogyamatosan gyanusítgatja,szekálja, hisztizik neki, féltékeny. Mmindig is ilyen volt, a történtek előtt is kontrollálta a férjét. Néha fenyegetőzik, hogy kárt tesz magában. És valahogyan sakkban tartja. Félő, hogy nem lesz jó vége ennek az egésznek. Próbáltunk beszélni vele, hogy ha már mást szeret a férj, neki is volt más pasi az életében, akkor engedje el, váljanak el és mindenki éli az életét tovább. De hajthatatlan, cirkuszol ha erről van szó, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy őt otthon mint nőt, mellőzi a férje (minden szempontból). Azt kérdezném hogy milyen betegségben szenved, aki folyamatosan kontrollálja párját, és évek óta cirkuszol. Mi ez? Kodependencia vagy depresszióra hajlamossag? Hogyan lehet ezt kezelni? Hogyan lehet segíteni neki?Sajnos a házasságuk sohasem volt fényes.A férj részéről sosem voltak valódi “szerelmi” érzések, és úgy gondoljuk, talán a nő részéről sem, inkább valami féle görcsös ragaszkodás. És ha a férj válni akarna, mert már nem bírja tovább, mire számíthat egy ilyen személy részéről?
    Köszönöm szépen a válaszát.

    Üdvözlettel : Irénke
    (Kérem,esetleges megjelentetésnél, név és e-mail cím nélkül. Köszönöm)

    • Habis Melinda

      Kedves Irénke!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az ismerőse viselkedése érthető, hiszen ahogy írta, a férfi szereti azt a másik nőt. Azt is gondolom, hogy ez a kapcsolat nem egészséges egyikőjük számára sem, hiszen ha együtt akarnak lenni, akkor szakember bevonására van szükség, hogy jól érezzék magukat együtt. Kérdés, hogy a férfi is vágyik-e erre, vagy a párját félti csak, ezért marad vele. Javaslom, hogy a barátját irányítsa pszichiáterhez, hogy önmaga kérdjen segítséget. Néhány tanácsnál többre van szüksége ugyanis a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Kedves doktorno!
    Elegge komplikalt az en helyzetem, de rovidre fogom. A ferjemmel tobb, mint 10eve vagyunk egyutt, mondhatjuk elso kapcsolatunk mindkettonknek es van egy 5 eves kislanyunk. A baj az, hogy o egy kicsit olyan bepessedett csaladbol szarmazik, akik nem hisznek a dokikban vagy mas egyetemes tanacsadoknak. Ok csak azt latjak jonak amiben nevelkedtek. En kicsit nyitottabb vagyok es mielott cselekednek utanajarok dolgoknak, eddig ment, hogy elmagyaraztam dolgokat, mit miert teszek maskent, mint ahogy o megvolt szokva de most mar nem megy. Mindegyre veszekszunk es mar nem veszi komolyan a donteseimet… Oda jutottam, hogy azt vagja fejemhez, hogy miert szidom meg ha csunyan szol a gyerek elott ram, legalabb lassa milyen az anyja es ugyis azt teszi vele amit o akar, bar mindig megalaz es ram hordja, hogy nem latom, hogy en mindig egyedul gondolkodom maskent es neki elege van ebbol, hogy o szegyenkezik ertem… Nem akarja hogy a gyereke is ilyen legyen, mint en 😖 igazabol, most is sirva irok, mert mindent csak a gyerek javara teszek, engem nem erdekel mas mit hogyan gondol, de ot nagyon is, voltam mar pszihiaternel, segitett… De ugy gondolom neki is elkellene menjen, de o reggeltol estig dolgozik. Mikor itthon van pedig csak marjuk egymast 🙁 mar nem tudom mit csinaljak, tenyleg annyira kulonleges lennek…?

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolat, amiben él nem egészséges az Ön és a gyermeke számára sem, hiszen a párja sokszor megalázza, szavakal bántalmazza Önt. Ennek mielőbb véget kell vetni! Ehhez javaslom párterápia mielőbbi megkezdését. A gyermekének érdeke is az, hogy Ön boldogan éljen, akár a férjével, akár nélküle!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Léna

    Tisztelt doktornő!
    36 éves nő vagyok.Másfél éve lassan,hogy úgy gondolom depressziós vagyok.A gondolataim nagy részében az elmúlás körül forognak.Nem látom semminek értelmét,nem tudok már örülni semminek,mert úgy érzem,hogy elmúlik minden és akkor minek ez az egész.Olyan érzésem van sokszor,hogy jobb lenne ha nem is léteznék.Gyermektelen vagyok az én döntésem,hogy nem vállalok gyermeket.Párommal élek nagyon jó a kapcsolatunk már lassan 7 éve.Először azt hittem,azért van ez velem,mert nincs gyermekem,de a húgom 3 gyermek mellet ezzel a problémával küzd.Gondolom,hogy akkor ez genetika.Mit tehetnék ellene,hogy ne keserítse meg az életemet?Válaszát nagyon köszönöm! Üdvözlettel: Léna

    • Habis Melinda

      Kedves Léna!

      Én nem gondolom, hogy pusztán a genetikát lehetne okolni azért, hogy értelmetlennek érzi az életét. Bizonyára sokminden történt Önnel, ami összefügg ezzel a szörnyű érzéssel. Javaslom, hogy szakpszichológussal való négyszemközti konzultációk segítségével keresse meg az okokat. Fontos, hogy jól érezze magát a bőrében. A helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban pszichoterápiás és gyógyszeres segítséget is kaphat a depressziója leküzdéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Judit

    Válaszát előre is köszönöm!
    S.Judit

    • Habis Melinda

      Kedves Judit!

      Szerintem valószínűleg nincs túl nagy baj Önnel, de nem szabad, hogy mások mondják meg mit kellene tennie, vagy éreznie. Sokkal inkább előrevezető, ha önismereti munka segítségével megrősíti Önmagát és megérti, miért ragaszkodik ezekhez az elérhetetlen férfiakhoz. Hogyan van ez az Ön személyes múltjában. Átélni és feldolgozni a továbbképéshez szükséges érzelmeket, megélni teljes egészében az ehhez kapcsolódó gyászfolyamatot. Javaslom egyéni beszélgetések megkezdését, hogy önmagára találjon, ne befolyásolják túlzottan a többiek, vagy a körülmények. Ön irányítsa az életét, hiszen Önnél senki sem tudahtja jobban azt, mire van szüksége valójában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Judit

    Kedved Doktornő!Általában elég sok időt töltök egyedül.Szüleim nincsenek csak egy tesvérem van! Vele tartjuk a kapcsolatot napi szinten,de nem élünk együtt.1 éve kezdődött,hogy teljesen egyedül maradtam mivel korábbi párkapcsolatom véget ért.Próbáltam megtalálni a helyem a világban.Próbáltam új dolgokat kipróbálni,új hobbikat keresni ami egy ideig le is kötött mire úgy éreztem helyre jöttem a párkacsolt nyomasztó hiánya miatt.Addira megismerkedtem egy újabb fiúval.Aki egyik napról a másikra eltűnt az életemből.Nagyon nehezen viseltem ezt.Pedig maximum 1 hónapig voltunk “együtt”.De többet képzeltem az egészbe.Aztán megint jó pár hónap kellett mire nagyából helyre jöttem.Napi sírások mindig rá gondoltam.Nézegettem a facebookon mikor elérhető.Meg ,hogy merre jár a facbookon az ismerősök a közelben funkcióval.Itt kezdtem rájönni,hogy valami nincs rendben velem.Aztán megismerkedtem megint egy fiúval akivel eddig a világon a legjobban éreztem magam.Nem is gondoltam volna,hogy mégegyszer ilyet fogok érezni.Nem voltunk együtt,de meg akart ismerni ami eddig nem történt meg velem.Viszont a legjobb barátom barátja volt és a legjobb barátom szerelmes volt belém.Szóval miatta nem lehetett semmi sem.Ami nagyon rosszul érintett.Ezt az érzést azzal tudnám jellemezni mint amikot kiszakítanak valamit belűről és nem lehet elviselni a fájdalmat.Nem tudtam mit csináljak!Csak annyit tudtam egyedül én segíthetek magamon senki más.Nem segített amikor barátaim azt mondták minden rendben lesz.nem ő volt hozzád való.Aztán megpróbáltam elfelejteni őt is.Kezdem úgy érezni nekem ez soha nem fog összejönni.Egyetlen egy hosszúkapcsolatom volt (4 év) és lassan 30 éves leszek.Nem szeretnék már szenvedni.De mindig bizakodok.Most az a legrosszabb érdekel megint egy fiú Dj-nt dolgozik.Mindig róla álmodozok.De tudom ugysem lehet soha semmi köztünk.Ön szerint nagy baj van velem?Kezdem úgy érezni nem vagyok már jó senkinek sem.Beszeretném zárni a szívem,de nem megy.

  • VJ

    Kedves Doktornő!
    29 éves nem egyedül álló srác vagyok aki többre vágyik… sokszor elkezdtem már írni ide mi is nyomja a lelkem de a végén kitöröltem mindent..:) 3 éve együtt vagyok egy lánnyal akit szeretek , tudom magamròl , hogy vonzódom a saját nememhez…. sőt már ki is próbáltam egy párszor.. már a páromnak is jeleztem finoman,hogy mi is van bennem de neki ez nagyon nem jön be.;/ egy ideig sikerült is elnyomni magamban ezt a dolgot de már nem megy.
    Egy ideje amikor együtt vagyunk akkor is arra tudok csak gondolni ,hogy egy férfival vagyok. Regisztráltam egy meleg tarskeresőre és imádtam fennt lenni… nem vagyok erre büszke de úgy éreztem ,hogy most élek igazán. Már egy ideje összejárok egy fiúval akinek ugyan így van párja mint nekem.elmesélte,hogy próbálta ő is rávezetni a párját erre a dologra de ott sem sikerült… hetente egyszer találkozunk de Tudom,hogy ezt nem lehet örökké csinálni és nem is akarom… a nagybajom az, hogy úgy érzem Le akarok bukni… sokszor volt ugy itt a srác ,hogy éppen akkor fejeztük be a sexet ahogy nyílt az ajtó. Az ő párja sztem többet sejt.. mert amikor náluk voltunk akkor látta ,hogy a kocsiban vmi történt…tanácstalan vagyok Doktornő….

    • Habis Melinda

      Kedves VJ!

      Örülök, hogy ezúttal elküldte a levelét!

      Szerintem bár látszólag könnyebb, nem egészséges elnyomni az érzéseinket. Előbb-utóbb ugyanis visszaüt ez. Szerintem érdemes volna önismereti munkával átgondolnia , mire is vágyik Ön valójában, van-e esély arra, hogy ezt megkapja a mostani partnerétől. Mi vonzza ebben a fiúban, mi van annak hátteréáben, hogy vágyik a lebuukásra?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lina

    Kedves Doktornő!
    Néhány évvel ezelőtt hirtelen megszakadt egy mély barátságom.Sok mindennel megrágalmazott,lekiabálta z illető személy.Illúziónak nevezte a több éves barátságunkat.Traumaként éltem meg az egészet.Annyira rosszul éreztem magam lelkileg,hogy nem tudtam volna egyedül kijönni belőle,mentálhigiénés szakemberhez jártam beszélgetésekre.De ezzel vártam majdnem egy évet.Majd még egy vembe került mire azt mondhattam teljesen megbocsátottam a volt barátnőmnek.A barátság nem állt helyre de már köszönünk egymásnak,ha egy társaságban vagyunk beszélünk is egymással,megemlékezünk egymás születésnapjáról.Nem tölt el fájdalommal ha meglátom és már az sem,hogy nincs ez a barátság.De mégis valai visszamaradt ebből az egészből ami fájdalmat okoz.Ezt előhozza belőlem ennek a barátságnak az említése vagy egy művészetterápiás önismereti csoportban egy rajz kiértékelése is ezt hozta felszínre bennem.Utána egy hétig átéltem ugyanazt a fájdalmat de valahogy más minőségben.A fájdalmat a másik személytől függetlenül éreztem.Olyna mintha nem az én fájdalmam lenne,de intenzíven bennem van,Nem tudom mi okozza.Talán sokat foglalkoztam a megbocsátással,elengedéssel és háttérbe szorulhattak azok a dolgok amiket a megszakadt barátság okozott bennem.Sérült bennem a bizalom, a korrektség ,a szeretet, a segítőkészség.Egy ideig nem is nagyon volt kedvem emberekhez,nagyon a felszinen mozogtak az emberi kapcsolataim.Utána ez változott és mostmár jobbnak élem meg az emberi kapcsolataimat mint azelőtt.Ez az eset nagy változásokat hozott a személyiségembe is.Ön hogyan látja az esetet,mi okozza a fájdalmat és mit tehetnék még a gyógyulás érdekében?
    Válaszát nagyon szépen köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Lina!

      Az emberekbe vetett bizalmának sérülésének (mely összefügg a barátséágának kudarcával) megértéséhez és helyreállításához egyéni önismereti munka megkezdése volna javasolt. Jó, hogy eljár csoportba és mentálhigiénás szakembernál is megfordult, úgy látszik azonban, hogy az általa használt módszerek nem voltak megfelelőek az Ön számára. Egy pszichoterápiásan képzett pszichológus azonban tudna segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexam

    Kedves Doktorno!
    A parom fel evig hazudott a szemembe. Beszelt, talalkozgatott egy masik lannyal. Mikor kiderultek a dolgok en azt mondtam megbocsajtok es ujra kezdjuk. Most o az aki nem akarja ujrakezdeni, azt mondta ezzel magat bunteti mert nem ot erdemlem, hanem egy sokkal jobb szemelyt. Nekem nagyon erosek az erzeseim es nem tudom massal elkepzelni az eletem. Kertem, hogy engedje, hogy oldjuk meg egyutt. Segitek neki szivesen es sokkal konnyebb lesz igy. De nem akarja. Van meg esely a kapcsolat ujrakezdesehez?

    • Habis Melinda

      Kedves Alexam!

      Javaslom párterápia megkezdését, ha meg szeretnék menteni ezt a kapcsolatot. Szerintem elég súlyos büntetés az mindkettőjük számára, ha akarattal tartja magát távol Öntől a párja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Kedves Melinda,

    Több éve próbálkozom már hogy találjak egy párt de sikertelenül…30 éves vagyok de sosem volt párkapcsolatom nem félek odamenni és leszólítani egy nőt viszont még egy kávéra sem akarnak velem eljönni…illetve sokszor akinél próbálkozok vagy el van jegyezve vagy pont van párja. Mindegyikük azt mondja jó ember vagyok de nem akar jobban megismerni…
    Próbáltam az online párkeresést is ott azonban 10-20 nőből 1 ha visszaír…nincs túl sok barátom de ők azt mondják nem vagyok csúnya illetve rendes ember vagyok kollégáim is kedvelnek mérnökként dolgozom egy autóipari cégnél.
    Olvastam elég sokat a témában akarok nyitni kilépni a komfortzónámból elkezdtem táncot tanulni szeptember óta ott találkoztam egy nővel akinek még be is jöttem (első alkalom az életemben) viszont ő is le van jegyezve így ott sem lehet semmi (ezt ő is megerősítette).
    A párkeresést sajnos nem tudom feladni, magányosnak érzem magam szeretném átélni milyen lehet szeretni és szeretve lenni és milyen lehet ha egy másik emberrel meg lehet osztani mindent…..
    Olvastam hogy várni kell nem szabad görcsösen keresni majd összejön viszont ennyi év után már kezdek félni hogy csak foglalt nők vannak a környezetemben (persze ez valószínűleg nem igaz) neten meg annyira nem vagyok jóképű hogy visszaírjanak ha van más jobban kinéző férfi….
    Kaptam olyan tanácsot is hogy váltsak állást költözzek el másik városba hátha majd ott.
    Próbálom magamat mással lekötni hogy ne mindig ezzel foglalkozzak rendszeresen járok futni, úszni és most már táncolni is, viszont szabadidőmben még mindig ez jár a fejembe hogy mit kéne még csinálnom vagy mit csinálok rosszul.
    Mi a véleménye mivel tudnám mással lekötni magam hogy ne ezzel foglalkozzak és/vagy mit tehetnék még hogy találjak egy társat?

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem nagyon jó, hogy nem adja fel a párkeresést!
      A magányosságát érdemes lenne jobban megérteni, és megnézni azokat a dolgokat, amik akadályozzák Önt a kapcsolatterentétében. Hogy lehet az, hogy leginkább a párkapcsolatban élő nők vonzzák? Önismereti munka megkezdést javaslom, ami segíthet önmagát és a kpcsolatait is reálisabban látni, magabiztosabban irányítani az életét abba az irányba, ami Önnek jó. A költözés és az állásváltás nem biztos, hogy megoldja ezt a porblémát. Én úgy vélem, mielőtt bármit döntene, érdemes a mostani helyzetet minél alaposabban átgondolni, kielemezni a problémát, melyben sokat segítene egy pszichológussal való négyszemközti konzultáció.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Zsuzsa

    Nekem egy olyan problémám lenne, hogy volt egy kolléganőm akihez nagyon közel kerültem anyàmként tekintek rá, de sajnos úgy hozta a sors, hogy tavaly szeptemberben munkahelyet vàltott, ami engem nagyon rosszul érintett, mert sajnos ő az egyetlen olyan személy akiben meg bíztam. Ürességet hagyott maga után ès sajnos ettől a rossz èrzèstől nem tudok a mai napig elszakadni. Tudom hülyèn hangzik ez az egész de nagyon rossz èrzès. Próbáltam haragudni rá de nem megy. Az sem jó ha beszélünk de az se ha nem. Próbálom magamba azt mondani, hogy ne kínozzam magam vele egy ideig hasznàl de egy idő múlva hírtelen eszembe jut ès kezdhetem előlről. Ön mit tidna nekem javasolni hogy el tudjak tőle èrzelmileg szakadni mert ez nem mehet így tovább. Segítségét előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      A munkahelyváltás miatt érzelmileg is eltávolodtak egymástól? Miért nem tartják a kapcsolatot? Azt javaslom, próbálja meg megfogalmazni (jó ha le is írja ezt) mi az, ami ennyire fontos Önnek ebben a kolléganőben. Az elengedés fontos része, hogy reálisan lássuk a kapcsolatunk dinamikáját, összefüggéseit. A magány ellen is érdemes tennie, hiszen ha nincs más barátja, vagy szerette, az hatalmas függőséget teremt. Ezért önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Kedves Doktornő! Én egy 31 éves fiatalember vagyok. Van egy csodálatos 18 éves unokahúgom akivel nagyon közel állunk egymáshoz. Évekig éltünk egy háztartásban még most is. Születése óta úgy szeretem és foglalkozom vele mint a saját lányommal. Szívem lelkem az övé ha szeretne valamit egy szavába kerül. Sokat költök rá hal kell az utolsó forintomat is képes vagyok odaadni, hogy legyen pénze. Ha elmegy valahova mindig aggódom érte nehogy baja essen mert azért biztos, hogy magamat okolnám hogy nem tudtam vigyázni rá. Ő adott értelmet az életemnek ő tanított meg milyen apának lenni. Úgy érzem azért élek, hogy őt szolgáljam. A gond az, hogy valamiért és nem tudom miért nagyon kötődöm hozzá! Úgy érzem képtelen vagyok elengedni lelkileg. Az utóbbi időben már rendszeresen veszekszünk és gondok vannak ebből adódóan. Legutóbb azon buktam ki, hogy szenteste amiről én úgy tanultam, hogy a családé közölte, hogy elmegy a barátjához (szerelméhez) akit egyébként gyűlölök mert úgy érzem miatta kezd tönkremenni a kapcsolatunk. Ez azóta megy mióta ő van. Ha kibukom valamin olyankor elkap egy düh roham amit nem tudok kontrollálni nem kérdezek semmit csak felkapom a vizet elrohanok és nagyon magam alatt vagyok mert jól esne vele lenni egy kicsit. Nem tudom miért van ez és miért kötődöm hozzá ennyire de ez így nem jó mert őt is lelkileg megviseli ez a dolog fél, hogy ha elrohanok valami hülyeséget csinálok amit eszemben sincs megtenni amúgy nem vagyok az a fajta. Kíváncsian várom a válaszát és köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munkával kellene rájönni arra, miért ragaszkodik Ön ennyire az unokahúgához annak ellenére, hogy Ő közölte, neki ez terhes.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Mónika

    Üdvözlöm Kedves Dr nő!
    Segítséget szeretnék kérni, Mónika vagyok.Azzal a kérdessel fordulok önhöz, hogy a gyámhatóság,december 4 én elvitt 4 gyerekemet nevelőszülőkhöz.Nem tudom merre induljak,a hazagondozás érdekében.A probléma oka az volt,hogy mikor még a volt párommal laktam vagyis a gyerekek apjával,nem segített semmiben így 2014 ben védelembe vették a gyerekeket!Nyírlövő laktunk,én jártam dolgozni,rendeztem a gyerekeket járattam őket iskolába,és az otthoni munkát is én végeztem,és sajnos előfordult ,hogy egyedül nem tudtam mindent megcsinálni,mert sokszor döntenem kellett hogy mikor este 5 órára haza érünk a gyerekekkel akkor takarítani főzni mosni kezdjek vagy a gyerekekkel foglalkozni.Ezt sajnos nem tudtam megoldani mert ha a gyerekekkel kezdtem foglalkozni a lakás maradt rendetlen a ha lakással foglalkoztam nem maradt időm a gyerekekre mert kifaradtak elaludtam ha pedig megpróbáltam
    mind 2 t akkor a gyerekek este fáradtak voltak reggel pedig elaludtunk és lekestuk a buszt nem tudtak iskolába menni én pedig dolgozni.Ezt hiába mondtam neki hogy segitsen sajnos nem tette és igy rendetlenség lett a akásban.A családsegítők mikor kijöttek többször próbálták rábirni hogy segítsen mert egyedül nem bírom csinálni de semmi látszatja nem lett.En megértem hogy a házimunka női munka de a gyerekeket sem egyedül “csináltam.”A családsegítők megelégelték és elindították a kiemelest.Én ekkor úgy döntöttem hogy inkább a gyermekeimet nézem és elköltöztem velük a mostani élettársamhoz,Anarcsra.Itt a gyámhatóság úgy döntött hogy ad még egy esélyt.Ekkor mégjobban össze szedve magam,redberakva magam körül mindent nekiláttam továbbra is az anyai teendőimet ellátni.A családsegítő és az esetmenetzser,is elmondta ,hogy igen látják hogy eltudom látni az anyai teendőimet,és rendet is tartok.Ekkor közbejött egy kutya miatt ruh fertőzés és fejtetvesség amit nem tudtam időben szakszerűen kikezelni így a gyerekek nem tudták időben elkezdeni az iskolát. Mivel nagyon elvoltam foglalva azzal hogy betegek lettek a házban kicsit szétszórtság lett.Ami helyre lett hozva.Ez a családsegitoknek szintén nem tesztett és elindították újra a kiemelést.Hiaba harcoltam hiába tettem meg mindent a gyermekeimert akkor is elvitték őket.Már több helyen voltam segítségért de senki nem tud segíteni.Nem tudom merre induljak mit tegyek hogy a hazagondozási feltételeket elérjem.A gyámhatóság szerint az a feltétel,hogy álljak el dolgozni és menjek el pszichiáterhez mert ők szerintük nem jó hatással vagyok a gyermekeimre,mert 5 évvel ezelőtt,fél év alatt 2 babám meghalt terhesség alatt,nem tudtam feldolgozni és kórházba kerültem.Mar semmi bajom nincs de ők erre hivatkoznak azzal az okkal hogy veszelyeztetem a gyermekeim fejlődését mert akkor kórházban kezeltek.A másik ok pedig hogy dolgozzak de az első tárgyaláson tudták hogy saját boltot vezetek akkor azt mondták,hogy zárjam be a boltot és legyek a gyerekekkel.De kérdezem én azt hogy ha most rossz anya vagyok akkor hogy tudtam eddig 11,9,8,és 3 évig nevelni a gyerekeimet eddig nem voltam rájuk rossz hatással?És ha mégis annyira rossz anya vagyok miért húzták a kiemelést 4 évig.Igen jelenleg idegileg kivagyok de kit nem viselne meg 4 gyermek elvesztése amikor ők az életem!Kérem segítsen ha tud mit tehetek mert úgy érzem jogtalanul vitték el a gyermekeimet!

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Én nem gondolom, hogy Ön rossz anya volna, sőt, a soraiból átjön az a hatalmas, már-már emberfeletti küzdelem, amit nap mint nap csinál. Amennyiben a családgondozók szerint az Ön korábbi pszichés problémája miatt nem alkalmas a gyermekek nevelésére, javaslom, hogy keresse fel a pszichiáterét és kérjen tőle szakvéleményt ezügyben.
      Kívánom, hogy mielőbb visszakapja gyermekeit!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gabriella

    Jó estét kívánok.Az én problémám tulajdonképpen ott kezdődött,hogy a párommal kisbabát szerettünk volna,ami viszonylag gyorsan összejött.Ahogy teherbe estem,onnantól kezdve rizikós terhes voltam.A 10 héten a babámnak megállt a szive,amit természetesen megéreztem.Műszeres befejezést hajtottak végre rajtam március 24-én,ahol az én műtétem előtt kinyitották előttem az ajtót,és végig kellett néznem,ahogy az előttem levő nőt operálják.Ezek után mentem én a műtőbe.Ez megfordította bennem a dolgokat,és azóta nem szeretnék terhes lenni.A probléma viszont az,hogy minden terhességi tünetem megvan.A párommal óvszerrel védekeztünk,és azt hiszem,hogy terhes vagyok.Voltam orvosnál,aki nem állapította meg a terhességet,a vér nem muttatott terhességet,a tesztek negatívak,a menstruációm is megvolt azóta 4×,de magzat mozgásokat érzek a hasamban.Tudna nekem ez ügyben segíteni?Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Gabriella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy a korbbái terhessége a műszeres befejezésének feldolgozatlanságával kapcsolatosak a tünetei. Javaslom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki tud segíteni ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bné Mónika

    Tisztelt Doktornő!Segítséget szeretnék kérni!19 éve vagyok férjnél és most jött el a válság a kapcsolatunkban!5 évvel ezelöttig minden rendben volt szerettük egymást őszintén!de mivel én voltam az első a férjemnek igy hajtotta a kíváncsiság és megcsalt!együtt maradtunk és próbáltam megbocsájtani de nem ment annak ellenére hogy mennyire szerettem!ezek után állandóan féltékenykedtem gyanúsitgattam és egyre többet veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól!két hónapja meghalt a férjem nővére 44 évesen és megváltozott irányomban!kiderült megint van valakije !azzal indokolta hogy a testvére halála miatt rájött nem boldog mellettem és már nem szeret úgy mint régen ,nincs már meg felém az a láng mint régen volt !azt mondja az állandó fétékenység veszekedés miatt !nem tudom hogy mit tegyek?én mindennek ellenére nagyon szeretem ŐT!KÉREM SEGITSEN!Köszönöm Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Sajnos minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, nem mindegy azonban, hogy hogyan kezeljük a nehezebb időszakokat. Az Ön féreje keresett valaki mást, ami megtörte a kapcsolatot és az egymásba vetett bizalmat. Párterápia szükséges ahhoz, hogy közösen végigondolják, ilyen út vezetett idáig, hogyan lehet kikormányozni a kapcsolatukat ebből a gödörből, visszaállítani a bizalmat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Pál

    Tisztelt Doktornő!

    A kapcsolatom a feleségemmel sajnos elhidegült több éve, és novemberben el is költözött a lakásunkból. Én szeretném visszakapni, de egyre kisebb rá az esély. Nemrég összejött valakivel, amitől csak rosszabbul érzem magam, de igazából nem magam miatt keresem most önt, bár rám is rám férne egy kis tanács, hogy hogyan tudom kikapcsolni az agyamat, hogy ne feküdjek éjjel órákon át az ágyban arra gondolva, hogy a feleségem többé nem az enyém, és épp egy idegen férfival van.
    Van két lányunk (9 és 7), akiket rettentően szeretek. Jelenleg én hozom-viszem őket az iskolából, valamint minden szerdán, és minden második hétvégén itthon alszanak, de ezen januártól szeretnék változtatni, hogy az idejük felében itt legyenek velem, mert nagyon hiányoznak, amikor nem látom őket és ez a kevés hasznos idő, amit velük tölthetek, nekem nagyon kevés. Amikor elhagyott a nejem, azt mondta, hogy egyáltalán nem akarja korlátozni az időmet a gyerekekkel, abszolút a gyerekek apjának tart, nem akarja elvenni őket tőlem, csak egyszerűen nem szeret már, sőt feszélyezi a jelenlétem. Ezt mondjuk éreztem.
    Öntől azt szeretném kérdezni, hogy amikor kiderül, hogy az anyjuknak van valaki más az életében, akkor azt én hogyan kezeljem, mit mondjak a gyerekeknek, ha ez szóba jön, hogy a legkevésbé sérüljön a lelkük?
    Egyelőre úgy látom, a feleségem előrébb sorolja az új szerelmet, mint a gyerekeit, mert inkább elment bulizni, mint hogy a lánya élete első úszóversenyén részt vegyen, ami számomra nagyon furcsa. Sokszor én sem vettem részt családi eseményeken, de az nem bulizás miatt volt, hanem mert 3 műszakban dolgozok, és kizárólag akkor nem voltam jelen, ha dolgoznom kellett, és nem tudtam elcserélni a műszakomat.
    Szóval a kérdésem, hogy hogyan kezeljem ezt az új helyzetet, ha a gyerekek is tudomást szereznek róla?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Pál!

      Leveléből érzékelem, mennyire szereti a gyermekeit és hogy csakis a legjobbat akarja nekik. Azt gondolom azonban, hogy amíg Ön nem dolgozta fel teljesen a szakítást, addig ez sajnos lehetetlen. Akár mit mond vagy tesz is, a lányok érezni fogják, hogy Ön gyászolja még ezt a kapcsolatot, ami megakadályozza őket is a továbblépésben. Javaslom, hogy kezdjen egyéni tanácsadást, hogy Önnek és a gyermekekek is könnyebb legyen. Elsirassák amit el kell és folytathassák az életüket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. N

    11 éves kapcsolatomnak vetettünk véget. Nem voltak nagy problémáink inkább a sok kicsi vezetett ide. A párom kérte költözzek el, megtettem és már aznap keresett hogy nem döntött jól. Én ekkor elutasító voltam, majd napok multán én kértem hogy hozzuk helyee, mire közölte most neki jobb így. Nem tudom mit tegyel, nem szeretné hogy keressem őr arra kért zárjam le. De bennem még mindig él a remény… Vajon megkeres még?

    • Habis Melinda

      Kedves H.N.!

      Talán mindketten bizonytalanok a döntésükben, vágynak a másikra csak nem tudják min kellene változtatni, hogy ismét jó legyen Önöknek együtt. Szerintem érdemes volna párterápiás segítséggel megérteni mik történtek Önök közt, amik a szakításhoz vezettek. Ki tudja, akár még sikerülhet újtakezdeniük is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edit

    Edit
    Tiszteletem
    Az a problémám hogy nagyon érzékenyen reagálok dolgokra pl. ha megtiltnak vmit vagy ragaszkodnak hozzám úgy érzem hogy el kell menjek arról a helyről volt egy kapcsolatom a párom írányítós típus amúgy nagyon szerettem de szorongtam és el kellett költözzek csak úgy tudtam megnyugodni mit tegyek mi az oka hogy nem működnek a kapcsolataim.

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a fokozott érzékenysége összefügghet a kapcsolatai működési zavarával, ezért édemes volna önismereti munkába kedzenie. Ennek segítségével ez megérthető és megváltoztatható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Júlia

    Jajj nem is tudom hol kezdjem, igazából nagyon nehéz nekem erről írni,magam előtt is szégyellem a dolgot. Remélem tud segíteni.
    16 éves lány vagyok,nagyon aggaszt hogy soha nem voltam még velem egykorúba szerelmes,viszont 40fölötti férfiba igen. Legelső ilyen emlékem kis korombol van,6 éves lehettem,nevelőapum (anyum és apum elváltak mikor 3 éves voltam,de tartjuk a kapcsolatot) barátja táncolt velem,és állítólag egy hónapig róla beszéltem.én csak arra emlékszem hogy egyfolytában elpirultam ,és hogy valami nagyon szimpatikus volt benne. Később 14évesen vettem magam észre hogy egy 50 éves színész tetszik,de senkinek nem mondtam el még. Idén pedig találkoztam egy szintén 40fölötti férfival, elpirultam mikor hozzám beszélt,erősen dobog a szívem mikor meglátom és próbálom kontrollálni az érzéseimet de nem tudom. Nagyon szégyellem magam ez miatt,mivel egyébként sose még csak nem is randiznék nálam 10 évvel idősebbel,és gusztustalannak is találom,amikor egy lány barátja akár az apja is lehetne. Ezért teljesen összezavarodtam,nem tudom milyen érzések ezek.
    A kérdésem az lenne hogy mi lehet ennek a kiváltó oka,és hogyan tudnék változtatni rajta?

    • Habis Melinda

      Kedves Júlia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha van rá lehetősége, érdemes önismerti munkát kezdenie. Az idősebb férfiakhoz való vonzódása esetleg összefügghet a szülei válásával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Múlt

    Kedves Melinda!
    Néhány hónapja nyugdíjba mentem, közel 45 év után de nem találom a helyem. Szinte mindenről a régi idők jutnak eszembe. Állandóan a múltban járok. A jelenben nagyon sok problémám van. Családtagok betegsége. Idős szülő gondozása. Egyáltalán maga az összeszokás. Hiányzik a szellemi kihívás, a “felöltözés”, a társaság. Nagyon elfáradok a monoton házi munkában, amit régen örömmel végeztem. A lakáshoz kötöttség miatt szinte bezártsági érzésem van.
    Akkor érzem jól magam, ha kimozdulhatok. Nyugtatót kaptam ami néhány órát megold, de utána még rosszabb. Sokat szorongok, néha pánikba esem ettől a helyzettől. Szélsőséges lett a korábbi pozitív személyiségem. Antideptesszánst felírtak, de eddig még nem kezdtem el szedni. Kedves Melinda, mit tanácsol?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy a nyugdíjazás egy olyan krízishelyzet, mint péládul a munkahelyvesztés vagy a gyermekszületés, ami sok társadalmi és lelki változást hoz magával. Szükséges ezért az, hogy pszichológus segítségével részletesen átgondolja, hogy hatott Önre ez az életesemény, miként tehető az élete olyan élvezetessé, mint amilyen előtte volt. A nyugtatók és antidepresszívumok csak átmeneti megoldást jelenthetnek. Önnek kell a kezébe venni az élete feletti irányítást!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda,
    Két éve volt nálunk egy betörés!Azóta más ember vagyok!Nem érzékeli senki,csak én.Voltam akkor pszichológusnál,aki azt mondta nem vagyok áldozat típus így annyiba is maradt.Kaptam nyugtatót,de nem szedtem,rá ne szokjak.A mai napig próbálok világosba haza érni,ami tudom,hogy nem normális,de ez van.Nem tudom mi lenne a megoldás.Nem szeretnék gyógyszeren élni,de nézegetek gyógynövény alapú nyugtatókat.Tanácsát,válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalata volt a pszichológusával! Szerintem érhető, hogy megviselte Önt a betörés, az élmény feldolgozatlansága okozhat Önben szorongást, vagy félemlet a sötéttől. Javaslom másik pszichológus felkeresését és a történtek érzelmi feldolgozását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • ELLA M

    21 éves lány vagyok.A barátom aki igazából a vőlegényem mindig szertette az italt .Mára már ez nagyon gonddá nőtte ki magát .Az elmúlt 2 évben egyre rosszabb lett.(Nekem jött sokszor ,provokált és én is neki mert persze nem hagyom hogy megverjen)Semmit nemtudunk megbeszélni,állandóan igérget,és nem kér sosem bocsánatot és nem ismeri be ha ivott még akkor sem ha mutatom a dobozt.Neki mindig én vagyok a hülye…Mára ez csak rosszabbodott.Minden este részeg.Hiába kérdezem mi a baja szintén provokál és lökdös hogy verekedjünk össze.Nemtudom itthon hagyni 1 napra sem mert akkor már részeg…Mi a baja lehet ??
    Tudom hogy e kell hagyjam mert ez a helyes döntés,de akkor is mi lehet a baj?(UI:nevelt gyerek és ápoló az igazi édesanyja előtte halt meg,de nem szerette)

    • Habis Melinda

      Kedves Ella!

      Levele alapján úgy vélem, hogy a párjának súlyos alkoholproblémája van, ami szakember felkeresését teszi feltétlenül szükségessé. Talán sokminden van, amit a férfi nem tudott feldolgozni a múltjából, de ebben csak egy pszichológus tud segíteni neki. Úgy gondolom, hogy ha Ön el szeretné hagyni, akkor sajnálatból nem érdemes vele maradnia. Ha szereti, ragaszkodik hozzá, akkor lehet hogy érdemes megpróbálni párterápia segítségével dolgozni a kapcsolatukon (“házilag” semmiképp!).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Jozsef

    Üdvözlöm. Nem tudom már kihez forduljak annyiszor beszéltem az esetről több barátommal de valahogy nem tudok tul lépni rajta. Együtt vagyok egy lánnyal 9 hónapja akivel anyira komoly a dolog hogy eljegyeztem és februárban lesz az esküvőnk mindeketen tudjuk egymásnak mi vagyunk az igaziak s ez nem az a szokásos standard szöveg hanem ez tényleg igy van . a bajom az hogy ismerem az exét illetve haverok voltunk és sokat jut eszembe hogy talán ö sok dologban jobb volt bár sok mindent tudok rola s tudom hogy nem csak szinte hanem biztos mindenben jobb vagyok nála mindt testileg lelkileg kinézetre pénzügyileg s az életem is millioszor jobb mégis sokszor nézem az interneten az adatlapját s követem az életét ami már zavar hogy ennyit nézegetem most eljutotta, addig hogy letiiltottam s nem nézem de igy is ott van bennem hogy hát igazábol nem is tudom mi van bennem . igazabol mikor mi a lánnyal összejüttünk ök még együtt voltak illetve már szakitás szélén voltak már nem volt vele boldog s szakitani akart a lány de nem tudta hogy illetve ha jol tudom zsarolta hogy kárt tesz magában a srác ha elhagyja s ettöl s félt s jötem a képbe s sikerült elhagynia mert már nem szerette ..tehát a szakitás nem miattam volt..
    igazábol ugy kezdödött elkezdtünk csetelni s egymásba szerettünk s a kezdetektöl miota együtt vagyunk együtt lakunk nagyon jol megvagyunk szinte minden tökéletes, de valahogy mindig ott az a furcsa érzés illetve ott van hogy tudom s ismerem az exet s ez zavar bárcsak ne ismerném az exet.. nem tudom hogy tudnék felejteni vagy mit tegyek hogy jobb legyen a dolog ez igazábol nem sulyos de mégis zavar hogy tul sokat gondolok arra a bizonyos ex-re s miért érdekel az élete ami sokkal rosszab mindt az enyém/Miénk

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Elnézését kérem a késői válaszért, vaalmi miatt nem jelent meg az adminomon az üzenete a többi levél közt!

      Kérdésére rátérve én azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel az lehet a gond, hogy a saját magáról alkotott képe nem teljesen reális, vagyis hétköznapibb szóval élve nem elég magabiztos. Önismereti munka megkezdését javaslom, hogy jobban megismerje az erősségeit, jobban tudja kezelni a nehézésgeit. Véleményem szerint tehát a megoldás nem a felejtés, hanem a megismerés.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Viktória

    Kedves Doktornő!

    Van egy unokahúgom, akivel nagyon közel állunk egymáshoz. Most az anyja (féltékenységből, irigységből) el akarja tiltani. Nagynéniként tudok tenni valamit ez ellen?

    Köszönettel

    K. Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Szerintem jó hatású lenne, ha megpróbálna beszélni az unokahúga anyjával, megkérdezni miért gondolja úgy, hogy jobb, ha nem találkoznak vagy beszélnek egymással. Mire lehet vajon félétkeny? Ha nincsen nyomós indoka erre, a akkor érdemes megpróbálnia lebeszélni erről, hiszen amennyiben a gyermek szereti Önt, lelki szükséglete az Önnel való kapcsolattartás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • K. Viktória

        Kedves Doktornő!

        Megpróbáltunk beszélni, de sajnos vele nem lehet. Valakitől azt a tanácsot kapta, hogy csak felügyelet mellett lehetek a gyerekkel. A féltékenysége abból adódik, hogy a kapcsolatom a kislánnyal olyan, mint egy anya-lánya kapcsolat. Ő ezt a kapcsot nem tudta kialakítani, most szeretné. Ha a beszéd, békülés lehetetlen, tudok tenni valamit, vagy el kell fogadnom, hogy elveszítem a gyereket?

        Köszönettel:

        K. Viktória

        • Habis Melinda

          Kedves Viktória!

          Azt javaslom, hogy próbálja meg családtertápia segítségével rendezni a lányával való kapcsolatát, hogy megértse, miért ragaszkodik a lánya a felügyelethez, kiakalulhasson Önök közt egy mélyebb bizalom.

          Kívánom, hogy ez mielőbb sikerüljön!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!

    Nagyon megköszönném, ha segítene.
    19 leszek márciusban, és még sosem volt barátom. De még csak csókolózni se csókolóztam senkivel. Persze voltak udvarlók. Voltak randik… Nehéz összefoglalnom, de a legtöbb férfi taszít. Nem szeretem, ha hozzám érnek, még akkor sem, ha az csak egy baráti vállon veregetés. Van, akivel nagyon jól elbeszélgetek, de próbálom a lehető legnagyobb távolságot hagyni magunk között. Nem tudom, hogy mennyire érthető, de nem az érintkezéstől undorodom, csak néhány emberétől, még akkor is, ha évek óta barátok vagyunk. Főleg a férfiak mellett érzem így magam, de már volt, hogy női kéztől is inkább elhúzódtam volna. Azok, akik nem váltják ki ezt a “reakciót” (amit ha nagyon akarok, le tudok nyelni, és borzongás nélkül megvárni azt a pár másodpercet, amíg a bőrünk érintkezik, de mint írta,m inkább kerülöm), ők egyáltalán nem zavarnak. Ölelkezhetünk órákig is, az sem zavar. Gondolom ez a probléma belőlem indul ki, habár én még nem jöttem rá, hogy mitől is lehet.
    Ennek ellenére mégis van, aki tetszik, és persze szeretném, hogy legyen valakim, de semmiféle szexuális vonzalmat nem tudtam még “kicsikarni” magamból ebben a 18 évemben.
    Sajnálom, hogy ezeket a szavakat kell használnom, de így a legegyszerűbb megértetni magam (vagy legalább megpróbálni). A lényeg, hogy próbálkoztam mindenféle pornóval… semmi. Az egyetlen, amit érzékelni tudok, az az undor a legtöbb esetben, a többiben pedig a nagy semmi. Az a tény pedig, hogy minden barétnőm rendszeresen maszturbál, én pedig borzongok a gondolattól, hogy magamhoz érjek bármilyen formában is, egy kicsit… lehangoló.
    Nem az zavar, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, és nem tudom felsorolni az exeim neveit. Inkább azon gondolkoztam el, hogy miért várok egy kapcsolatot, ha valószínűleg nem leszek képes megadni a páromnak azokat a dolgokat, amikre mások még vágynak is?! Lehet úgy együtt lenni valakivel, hogy undorodom egy ilyen bensőséges dologtól, mint a szex? Lehet, hogy nem találtam meg az igazit? Ezt azért nem gondolom, mert ha azt képzelem el, hogy a legnagyobb bálványom csókol meg, azzal semmi bajom, de a többi hát… brrrr… Ismét taszítóvá válik az egész.
    Remélem valamennyire lehet érteni, hogy mi a problémám. Esetleg tudna tanácsot adni, hogy hogyan tudom ezeket a dolgokat… leküzdeni? Vagy csak barátkozzak meg a ténnyel, hogy nagy valószínűséggel aszexszuális vagyok? Esetleg keressek fel egy orvost? Miben tudna nekem segíteni, ha eljárnék hozzá?
    (Szeretném hozzátenni, hogy semmiféle traumám nem volt. Senki sem erőszakoskodott velem, az apukám is egy papucs-férj. Habár nincs sok barátom, és elég visszahúzódó személyiség vagyok, nem húzok 3 méteres falakat a valóság és magam közé. Nem tudom, hogy ez számít-e valamit…)
    Válaszát előre is nagyon köszönöm,
    L.E.

    • Habis Melinda

      Kedves L.E.!

      Szerintem nem érdemes magára erőltetni a tetsi érintkezést, ha ez ilyen heves ellenállást, rossz érzést vált ki Önből. Sokkal inkább javasolnám önismereti munka megkezdését (pszichológus felkeresését), hogy együtt megértsék, mi okozza ezt a kellemetlen érzést. Elképzelhető, hogy ennek segítségével ez enyhülni is fog. A szex valóban fontos része egy párkapcsolatnak, de az erőltetés előbb-utóbb mindig visszaüt. A saját traumáit senki sem látja tisztán. Bár ez a szakmám, lelki nehézség esetén jómagam is felkeresek terapeutát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati

    Ez lemaradt: úgy érzem először vagyok igazán szerelmes. Úgy van, ahogy a könyvekben meg van írva. Csak az lehet a baj, hogy ő nem biztos, hogy érzi azt, amit én. De neki pontosan ugyanazt kell érezni, amit nekem, mert lehet, úgy tűnik, hogy ez az élet értelme, és ha ő ezt más iránt érzi, fogja érezni, akkor úgy kell, hogy legyen. Úgysem maradhatok boldog, ha őt, vagy egyáltalán bárkit, megfosztok az igazi boldogságtól.

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Szerintem egyáltalán nem aj az, hogy nem érzi ugyan azt a szerelmese, mint amit Ön. Ahogy külsőleg, úgy az érzéseinkben, gondolatainkban sem vagyunk egyformák, s ez nem is baj, ettől lesz szép, színes az életünk. Ha a párja megkapja Öntől azt, amire vágyik, nem fogja elhagyni. A boldogság is mindenkinek mást jelent, nem érdemes az egyformaságra törekendi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. L. Alex

    Kedves Melinda Doktornő!
    22 éves fiú vagyok és problémáim vannak a feszültséget okozó helyzetek kezelésével. Van amikor annyira hirtelen felmegy a vérnyomásom, hogy azonnal elkezd fájni a fejem és egész nap fáj, de van olyan is, hogy amint benne vagyok, azonnal pánikba esek és menekülési kényszer tör rám és ha nem tudok menekülni, akkor nagyon dühös leszek ezután ismételten elkezd fájni a fejem.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel: K. L. Alex

    • Habis Melinda

      Kedves Alex!

      Sajnos nem lehet instant megoldást javasolni a problémájára. Önismereti munka megkezdése segítene hatékonyan abban, hogy megérthessük, mi okoz ilyen óriási feszültséget Önnek, hogy arra a testi reakcióval válaszol. Szomatizációnak hívják azt a mechanizmust, amiben a lelki stressz testi tünetet, vagy kezelés nélkül akár testi betegséget is okoz. Ha érdekli hogyan, javasom elolvasásra ezt a cikket a szomatizációról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati

    Hogy lehet túlélni a visszautasítást, ha megint beszerelmesedtem, és elutasító lesz velem, vagy az is velem, csak nem veszem észre? Hogy lehet sokadszorra túlélni, ha vki megint eltűnik az életemből?

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Amennyiben feldolgozza ezeket a visszautasításokat (elképzelhető, hogy pszichoterápia kell ehhez) nem fogja annyira elviselhetetlennek érezni, ahogy most. A veszteségnek azonban sajnos fájnia kell.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T.m

    Szép napot!!Elhagyott a párom 11 év után!!Van egy közös gyerekünk 2.5 éves azt mondta hogy azota változtam meg miota a kicsi megszületett! 3 héttel ezelött elköltözött de akkora hiszti rohamom volt hogy vissza jött! Most ujra Elköltözött egy hete!!Azt mondta nem szeret,de nem hiszem el ennyire ismerem már!!Szerintem lehet van valakije!!Azt mondta hogy ö a régi énembe szeretett bele,hogy legyek önmagam ez nem én vagyok!Nem beszéltünk nem válaszolt az üzeneteimre!!Tegnap este sokat cheteltünk és ma ugy néz ki mégis akar velem találkozni,mert irtam este neki,hogy elmegyünk e kávézni vagy sétálni csak kettesben valamerre!!Akkor lehet hogy mégis érdeklem!!!Mit tegyek

    • Habis Melinda

      Kedves T.m!

      Nyilván érdekli még a párját, az érzései nem tűnhettek el hirtelen. Amennyiben azonban újra szeretnék kezdeni, érdemes abba jobban is belemenniük miben változott Ön a gyermekszületés óta, amit ő sérelmez. Ha nehezen tudnak erről beszélni, párterápia javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szuzanna

    Tiszteletem. 35 éves 4 gyermekes házasságban élő anya vagyok. A férjem rendkívüli jó ember mikor nincs alkohol hatása alatt. De olyankor depressziós és kitör belőle az öngyilkossági hajlam. Fogy a lelki erőm úgy érzem. Józanul sem akar orvoshoz fordulni ez ügyben. Hárítja a témát. Beszélni sem akar róla. Mit tehetek?

    • Habis Melinda

      Kedves Szuzanna!

      Tudnia kell, hogy az alkoholbetegség sajátossága, hogy a beteg nem ismeri fel, nem meri saját magának sem bevallani a problémát, ezért nem is keres kezelést. Ha nem tudja rábeszélni erre a férjét, akkor javasolt párterápiával kezdeniük. Ennek segítségével átbeszélni azokat a dolgokat, amik Önnek nem jók a házasságukban. Ennek hatására valószínűleg be fogja Ő is látni, hogy addigkológiai segítségre van szüksége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M K

    Huh hát akkor….
    A szüleim elváltak 2 éve. Nekem ez még mindig egy nagy trauma. Előtte is voltak lelki gondjaim, de azóta felerősödtek. Minden apró probléma miatt teljesen rosszul leszek és kétségbe esek. Nagyon könnyen dühös leszek. Kis dolgokon is nagyon fel tudom mérgelni magamat. 2-3 évvel ezelőtt bántottam magam először. Az elején még csak kis felszínes vágásokat, de utána egyre mélyebbeket vágtam magamba. Volt hogy az öklömet a falba vertem, és olyan is hogy üvegszilankot szorítottam össze s tenyeremben. Bármilyen kis dolog miatt már bántani akartam magamat. És bántottam is. Kényszeresen bántom magam.
    Mi lehet velem? Ez depresszió? Vagy mi?
    ==============================

    • Habis Melinda

      Kedves MK!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes személyesen is pszichológushoz fordulnia, (ha még nincs 18 éves) elmondani az Önt bántó dolgokat a szüleinek is. Diagnózis csak személyesen történő szakvizsgálat után adható, az azonban biztos, hogy nem egészséges, ha saját maga ellen fordítja az indualatit, kell keresni más utat, melyen keresztül ezt levezetheti. A terápia segítségével napfényre kerülhet az is, hogyan oldhatók meg vagy kerülhetőek el minnél hatékonyabban az Ön számára fesztülséget okozó helyzetek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Attila

    Kedves Doktornő!
    Barátnőmmel 10 éve élünk együtt 30 ) év elején depressziós lett orvoshoz ment rivot írtak fel neki és gyermekkorból hordoz dolgokat nem velünk van a baj ezt mondta. Döntésképtelen, önértékelés, önszeretet hiányban szenvedett.Ha családnak nemet akart mondani szeretet megvonás volt a válasz meg kellett feleljen az elvárásoknak. Egész nyáron alig találkoztunk anyukájának segített vidéken. viszont a viselkedése irányomban megváltozott pl. Nem válaszolt üzenetre,egyre kevesebbet hívott, ez miatt féltékeny is lettem egyre többet vitatkoztunk . Miután szeptemberben hazajött csodásan elvoltunk igaz megbeszélni nem akarta nyugalmat akart de másfél hónap után elfogyott a gyógyszer nem ment vissza dokihoz és megint egyre furcsábban viselkedett nem akart megérteni pedig olyanon veszett velem össze ami rám tartozik és fejéhez vágtam mindent ami gyúlt bennem utána rögtön meg is bántam bocsánatot kértem de meg sem akart érteni bement tesójához pár nap múlva testvére fogta a kezét és elköltöztette anélkül,hogy elmondta volna miért teszi pedig sokkal nagyobb gondokat és leküzdöttünk ‘szerelmesek voltunk végig alig tudtunk meglenni egymás nélkül’ . Mást mondott Anyunak ( ő pártol ) ,Tesónak ,Barátnőnek nekem annyit sikerült anyukája által hogy néha válaszolt hogy se veled se nélküled, vannak érzései, talán mégsem tud elengedni barátnője is ellenem hangolta azt mondta nekem miattam volt boldogtalan pedig nem is ismer! Egyszer eljött hozzám ölelt egész éjjel sirt mikor reggel elment dolgozni de nem tudtam hogy titkolja tesó és barátnő előtt én meg elmondtam ami miatt veszekedtek vele. engem nagyon megvisel hogy semmibe vesz és arra sem méltat hogy elmondja szeret e még vagy nem akar látni többet igaz magától nem is keres de már mindenért bocsánatot kértem szeretettel szólok hozzá mégis megalázva érzem magam hogy emberszámba se vesz tiszteletlennek tartom bevallhatná ha már nem érdeklem. Árulásom miatt facebook-on letiltott és nem vagyunk már kapcsolatban viberen sms-ben beszélünk néha de már nem tudom lehet velem van a nagyobb baj? Segítenem kéne neki? mondjam én ki hogy vége? Válaszok nélkül nagyon rossz és nem tudok magamra koncentrálni de mutat érzelmet lehet fél bevallani hogy visszajönne ? . Szeretem hiányzik is de nem törődik velem és nem segít hogy eltudjam engedni ha ezt akarná ! Kérem segítsen mit tanácsol jön a karácsony és fel szeretném készíteni magam lelkileg de nem szeretnék rossz döntést hozni. Köszönettel T.Attila (39)

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Levele alapján azt gondolom, hogy arról lehet itt szó valójában, hogy a barátnője sem tudja mit akar, mi is nyomasztja Őt valójában. A hölgy depressziójának kezeléséhez elengedhetetlen volna a pszichoterápia, ami segítene neki tisztán látni abban a kérdésben, mik azok a tényezők, amelyek összefüggnek a rossz hangulatával. Ha a kapcsolatukban vannak olyan dolgok, amik kellemetlenek a számára, azon lehet(ne) változtatni. 10 év sok idő, minden kapcsolat rengeteg változáson megy át ez alatt, de ha a felek megfelelően kommunikálnak, tisztában annak a saját és egymás igényeivel, az együtt töltött évek közelebb is hozhatnak egymáshoz. Párterápia igénybe vételét javasolm annak megértéséhez, hogyan lehetnek ismét boldogok együtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Ferenc

    Tisztelt Asszonyom!
    Egy olyan problèma valami küzdök amit nem tudok kezelni.Több éves jó házasságban élek van egy gyönyörű 1 éves kisfiam.Ebben az évben anyosomhoz kellett költöznünk egy 2 szobás lakásban.
    Nagyon jól viselkedik velünk de nálam utálatott kelt ez a helyzet amit nem tudok kezelni.Nem akarom hogy rámenjen a házasságom.Utálom feleségem szülei irányában nem tudom mitől van de sajnos elég erősen fent áll.

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Szerintem nagyon jó, hogy írt erre a felületre, hajlandó foglalkozni ezzel a kellemetlen érzéssel! Azt javasolom gondolkodjon el még mélyebben azon, mi válthatta ki azt, hogy utálja az anyósát és családját. Hogyan viselekdnek Önökkel? Mik azok a tényezők, ami zavarják Önt a velük való kapcsolatban? Miért került sor a költözésre? Szerették volna, vagy kényszerhelyzet szülte ezt a döntést?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Admin

    Kedves Melinda!
    Egy olyan problémával fordulnék önhöz hogy 17 éves koromban volt egy lány akit nagyon szerettem de az első szexuális élményem sajnos nem sikeredett jóra olyannyira nem hogy utána folyton azon izgultam hogy lesz e merevedésem a következő alkalommal és ez rányomta a bélyeget a következő próbálkozásokra is ami mégjobban elvette a kedvemet a dologtól és a végén már féltem belevágni mert attol tartottam hogy kudarc lesz a vége megint…Azóta szakítottunk egyéb okok miatt és másfél évig nem is volt senkim de most van egy lány aki tetszik és nagyon jól elvagyunk csak attól félek hogy nala is felsülök és ezért tartózkodobb vagyok és félek belevágni egy ujabb kapcsolatba….szervi okok nincsenek ez inkább lelki eredetű megérzésem szerint mert reggeli merevedésem van és ha nincs stressz vagy félelem akkor nincs vele semmi probléma
    Boldog lennék ha tudna segíteni!
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Boldogan segítenék Önnek, de ez meghaladja a levelezés kereteit. Személyesen (vagy minimum Skypeon) kellene felkeresnie ahhoz, hogy érdemben tudjunk foglalkozni a problémával, átbeszélhessük az ennek kapcsán felmerülő kérdéseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • huan migel

    Üdvözlöm. Nem tudom már kihez forduljak annyiszor beszéltem az esetről több barátommal de valahogy nem tudok tul lépni rajta. Együtt vagyok egy lánnyal 9 hónapja akivel anyira komoly a dolog hogy eljegyeztem és februárban lesz az esküvőnk mindeketen tudjuk egymásnak mi vagyunk az igaziak s ez nem az a szokásos standard szöveg hanem ez tényleg igy van . a bajom az hogy ismerem az exét illetve haverok voltunk és sokat jut eszembe hogy talán ö sok dologban jobb volt bár sok mindent tudok rola s tudom hogy nem csak szinte hanem biztos mindenben jobb vagyok nála mindt testileg lelkileg kinézetre pénzügyileg s az életem is millioszor jobb mégis sokszor nézem az interneten az adatlapját s követem az életét ami már zavar hogy ennyit nézegetem most eljutotta, addig hogy letiiltottam s nem nézem de igy is ott van bennem hogy hát igazábol nem is tudom mi van bennem . igazabol mikor mi a lánnyal összejüttünk ök még együtt voltak illetve már szakitás szélén voltak már nem volt vele boldog s szakitani akart a lány de nem tudta hogy illetve ha jol tudom zsarolta hogy kárt tesz magában a srác ha elhagyja s ettöl s félt s jötem a képbe s sikerült elhagynia mert már nem szerette ..tehát a szakitás nem miattam volt..
    igazábol ugy kezdödött elkezdtünk csetelni s egymásba szerettünk s a kezdetektöl miota együtt vagyunk együtt lakunk nagyon jol megvagyunk szinte minden tökéletes, de valahogy mindig ott az a furcsa érzés illetve ott van hogy tudom s ismerem az exet s ez zavar bárcsak ne ismerném az exet.. nem tudom hogy tudnék felejteni vagy mit tegyek hogy jobb legyen a dolog ez igazábol nem sulyos de mégis zavar hogy tul sokat gondolok arra a bizonyos ex-re s miért érdekel az élete ami sokkal rosszab mindt az enyém/Miénk

    • Habis Melinda

      Kedves Huan Migel!

      Jó hogy igyekszik megfejteni, mi van Önben. Leveléből azt emelném ki, hogy az érzések elfelejtésére törekedni nem egészséges, így ugyanis legfeljebb elnyomni lehet őket nem pedig megszabadulni tőlük. Sokkal szerencsésebb megoldás, ha önismereti munkával megérti, mi zavarja Önt az ex létezésében. Miért hasonlítja hozzá magát? Milyen az Ön önbizalma?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina K.

    Titti

    Udvözlöm
    Tanácstalan vagyok.
    Találkoztam netes társkeresön egy fiúval (40 éves) 4 találkánk volt (8 órások)
    Minden szép és jo volt mint a mesekben.Nagyon megkedveltem ugy éreztem ez kölcsönös.Vártam a következő találkát.DE…
    Időt kért 1 hét szünetet,mert eltávolodott amit megéreztem,de nyugtatott hogy nincs baj.Majd rájön mi az oka es elmondja.Kérdeztem,de nem tudom volt a válasza mindig.1 hét után bevallotta hogy hazudott,tudja mi törtent.Találkozott véletlenül a volt barátnőjével es összezavarodott.Minket azaz engem félretett.A találkozásból nem lett kapcsolat ami elszomorít.Hittem bennünk igazán,sok szingli év után megbiztam valakiben.Nem tudom van e ertelme harcolni ertunk.Lehet hogy még mindig a volt barátnöjét szereti?Feltephette a sebeit ? Az eszem azt mondja hogy felejtsem el,de a szívem mást mond.
    Tudom mondani mindent lehet,mert elvarázsolt, igaznak hittem minden szavát.Ereztem is a szeretetet a törödest ami hirtelen elszállt.Hátra arc és ennyi volt.Beszélünk még,de csalodás az egesz.Fáj es hihetetlen hogy ezt tette velunk.Megéri probálkozni ? Vagy elfutni elrohanni ?
    Köszönöm válaszát
    Udv:Titti

    • Habis Melinda

      Kedves Titti!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen hosszú idő után nyitott valaki felé, aki a kezdeti fellángolás után ellökte. Mit gondol, miért kérte a férfi a szünetet? Milyennek ismerte Őt meg a személyes találkozások alkalmával? Mi fogta meg Önt benne? Az exéhez mennyire kötődhetett vajon?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tünde

    Szeretném ha segítene! Mert szó szerint haldoklom minden téren és nem tudom azt sem már ki vagyok,miért vagyok és miért érdemlem ezt! Kérem szépen!Segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Nagyon sajnálom, hogy rosszul érzi magát. Remélem levele megírása óta ez javult. Sürgős esetben bármikor hívhatja a 116-123-as számot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    Elsősorban iránymutatást szeretnék kérni. A párom depressziós, amit elismer és részben foglalkozik is vele (önsegítő könyvek, vitaminok), de orvoshoz még mindig nem hajlandó menni. A kapcsolatunk nagyjából jól működik, de két probléma rendszeresen felmerül: egyrészt ritka a szexuális közeledés (de egyébként a gyengédség megvan összebújás formájában), másrészt ha komoly dolgot szeretnék megbeszélni vele, akkor sokszor rám sem néz, nem is válaszol, akkor se, ha éppen jobb periódusban van.
    Tudom, hogy ez valószínűleg a depresszió miatt van, és az lenne a cél, hogy orvoshoz kerüljön, de addig is szeretnék valamit kezdeni ezzel a helyzettel, főleg a beszélgetés résszel, mert rengeteget szorongok miatta. Némi tanácsnak, vagy akár laikusok számára is érthető könyvjavaslatoknak is örülnék, ami utat mutat, hogy hogyan kezeljem ezt hozzátartozóként, hogyan segítsem őt, és hogyan őrizzem meg közben a saját mentális épségemet.

    Előre is köszönöm a segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A depresszió egy igen komoly pszichés betegség, ezért nem lehet házilag kezelni. Már csak az öngyilkosság veszélye miatt sem. Javaslom, hogy ha magától nem keres pszichológust és pszichiátert magának, tegye meg Ön, ha kell, akkor menjen el vele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy fáradt kimerűlt nő

    Kedves Doktornő 53 éves vagyok januárba meghalt az apukám akit én gondoztam a beteges édesanyámmal felváltva .Édesanyámmal ötven évet éltek le jóban rosszban.
    Úgy érzem nem tudtam feldolgozni elfogadni hogy nincs köztünk mindenhol tartanom kell magam hozzá teszem nehéz fizikai munkát végzek amit azért nehéz ott hagyni mert 20 éve ezen a helyen dolgozok . Sajnos alvási problémák miatt elkezdtem sztedni nyugtatot. Egy év alatt nagyon sokat romlott a fizikai állapotom egyre többet vagyok beteg az izületeimmel és minden kis apróságon streszelek és sírok,
    A munkahelyemet szeretném otthagyni de ahoz hogy megkapjam 20 év után a lelépőt alkalmatlannak kell nyílvánitani ,kérdésem az pszichés alapon is eltanácsolhat az orvos?

    • Habis Melinda

      Kedves Fáradt, kimerült Nő!

      Igen, lelki szempontból is lehet valaki alkalmatlan egy munkára. Levele alapján azt gondolom, pszichoterápiás támogatással kellene megpróbálnia feldolgozni a gyászt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.B.Szilvia

    Tisztelt Doktornő!
    A férjemmel 14 éve ismerjük egymást 10 éve házasságban élünk,mégis a probléma most jött felszínre vagy inkább most terhes.Ő egy elégtelen ember pedig mindene megvan mégis sokszor úgy érzi,hogy szencsétlen az élet minden területén.Sokszor megbánt embereket,véleményét rá akarja erőltetni és társaságban Ő akar a középpontba lenni ezt el is éri.Sokan dicsekvőnek nevezik,mert az egzisztenciánkat ketten teremtettük meg és 40 évesen szerintem ez szép dolog.Viszont állandóan borúlátó a munkahelyén (kamionozik)csak ő tud mindent a többi mind egy “köcsög” még jó,hogy a munkába maximumot teljesít,ezért becsülik,de Ő ezt sem értékeli inkább visszaél a helyzettel és előbb utóbb munkahelyváltoztatás lesz belőle.Képes azért felhívni,hogy Németo-ban stau van és nem ér oda a lerakóhoz,persze az irányító a hibás és Ő ekkor már a felmondással fenyegetőzik.Csak az a jó vélemény amit Ő mond és képes a másikra ráerőltetni és addig magyarázni még rá nem hagyják .A kapcsolatunk hol jobb hol rosszabb volt már szó válásról,ennek több okát tudott felsorolni. Pl.nincs gyermekünk,mert 3x elvetéltem félidőben ezt is hallottam egy párszor,de,hogy erőt vegyen magán és örökbefogadást elindítsunk azt nem vállalja,mert neki ne mondja meg senki mit csináljon.További kivizsgálásokra nem megyünk,mert Ő nem ad több pénzt az orvosoknak.Bántani soha nem bántott testileg,lelkileg annál többször,de anyagi biztonságot nyújt,mert mindent megteremt amit csak akarunk.Szóval lehet ilyen férjen segíteni? Én nem a váláson gondolkodom,habár lehet az lenne a jó,mert egyedül érzem magam annyi,hogy anyagilag biztosítva vagyok,de rá kell jönni ha semmi másban nem tud segíteni akkor a pénz nem minden.Közben meg Őt is sajnálom.Hova kellene fordulnia ha rászánná magát? Néha van olyan,hogy belátja,hogy segítségre van szüksége. Várom válaszát:KöszönettelSzilvi

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a féje elégedetlenségének, borúlátásának megvan a maga oka, amelyet pszichoterápia segítségével lehet kezelni. Amennyiben a párkapcsolatuk léte vagy felbomlása a legfőbb kérdés, párterápia igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jozefa

    Felnőtt gyermekem már elmúlt harminc. Kis kora óta rengeteg kudatc érte, mert írás olvasás nehézségekkel küzd. Több fejlesztésre vittük. Leérettségizett esti tagozaton. Felsőoktatásban a vége nem sikerült. Több Okj végzettséggel rendelkezik. Férjhez ment sajnos a házassága is 4 év után válással végződött. Nehezen talált munkát jelenleg egy éve dolgozik.Nagyon akar bizonyítani. Túlságosan nyitott, vágyik a szeretetre. Döntően idősebbek értik meg, nem a saját korosztálya, azonban ezekben a kapcsolatokban szélsőségekbe esik. Jelenleg már szinte minden idejét egy családnál tölti, ahol a nagymamával, aki egy régi tanára, foglalkozik, mert beteg. Időközben Tőlünk a saját szüleitől teljesen eltávolodott pedig komoly betegségen estünk át. Időnként olyan mintha a külső kapcsolatokban, azok hatására elveszítené a realitásérzékét. Velünk él. Külön lakrészben. Sok ajándékot vásárol a kedves ismerősöknek. Hiába próbálom a gazdálkodásra tanítani ebben is az aktuális külső kapcsolatok dominálnak. A fontossági sorrendben mi szülők hátul vagyunk. Kritika esetén komoly konfliktus kelezkezik. Tanácsot szeretnénk kérni. Mit tehetek érte. Mi lesz Vele később ha egyedül marad. Sokan visszaélnek jóságával, szeretetéhségével. Kérem lehetőség szerint ne nyilvánosan válaszoljon. Köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Jozefa!

      Ahogy a bevezetőben is írtam, csak nyilvánosan áll módomban válaszolni a megkeresésekre.

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető a lánya iránti aggódása. Kérdés, hogy a szélsőséges viselkedés, ahogyan fogalmazott öszefüggésbe hozható-e az Őt ért sok kudarccal. Mivel a lánya már felnőtt, Ön nem tudja megtanítani sem a gazdálkodásra, sem másra, legfeljebb a véleményét elmondani, amit aztán Ő vagy megfogad, vagy sem. Legfeljebb arra tudja rávenni, hogy gondolja át, miért távolodott el a saját szüleitől, ehhez kérje/kérjék pszichológus segítségét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Laura

    Segitség!
    31 évesen továbbképzőn, erős érzelmekkel kötődöm egy tanáramhoz. Neki családja van ahogyan nekem is. Elmondtam neki is hogy mit vált ő ki belőlem, elég egyhangúan reagált hogy neki családja van.Ez engem annyira letört könnyebben törtem ki és a végén azon kaptam magam hogy az életemről mesélek. Majd hirtelen felbeszakitottak így azóta se beszéltünk soha többet róla. Továbbra is megyek az óráira.
    Annyira furcsa de alig várom lássam, mindig lesem az iskolában is mikor a kávézóban leül…
    A legnagyobb problémám hogy nem tudom kiverni a fejemből, már fantazialtam is dolgokkal kapcsolatosan, vágyom rá, hogy megöleljen, hogy magához szorítson.
    Külföldön élek, így szerettem volna ha egy magyarul beszélő pszichológus mondja el előbb a véleményét mielőtt itt bárki mást is felkeresnék ezzel a problémával.

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Szerintem érdemes végiggondolni, akár pszichológussal való négyszemközti konzultáció segítségvel megérteni, mi fogja meg Önt a tanárában, aki egy elérhetetlen férfi az Ön számára. Azt írja, hogy van családja. Ebben hogyan érzi magát? Mindent megkap-e a párjától, amire vágyik. Ismerős-e valahonnan az Ön múltjából az elérhetetlen utáni vonzódás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elkeseredett fiú

    Kedves Doktornő!
    23 éves fiú vagyok. Általános iskolám, gimnáziumom pokol volt, az osztálytársak élni nem hagytak, csak azért mert jó tanuló voltam. Gimnáziumban érettségihez mire elértem, azokból a tárgyakból, amelyekből 4 évig kitűnő voltam – a tanárokkal jó kapcsolatban voltam elvileg – érettségin hátba támadtak és lepontoztak, csak azért mert elmondtam hogy külföldön fogok továbbtanulni. Egy tanár még a szemembe is mondta, hogy nem tart semmire se és nem fogom semmire se vinni.. Ezek után kimentem és kint tanultam 2 évet. A sok áskálódás és a rossz emlék annyira meggyötört, hogy folyton teljesen magam alatt voltam és a rengeteg tanulásom ellenére, mindig blokkot kaptam vizsgákkor és csak rossz emlékek futottak át az agyamon.. nem bírtam ezt, mivel maximalista vagyok, ez is meggyötört, így hazajöttem.. Szüleimmel többször és folyton voltak nagy vitáink és egyre súlyosabbak.. sok olyan dolgot vágtak a fejemhez, ami mélységesen elkeserített, pontosan azért, mert ők is tudták, hogy egy sem igaz belőlük. Viszont bennem megtört valami és nem olyan a beszélgetés velük, mint egykor volt. Mostanában egyre többször fordul elő velem, hogy nagy hangulat hullámaim vannak, hol elfogadható, hol teljesen magam alatt vagyok megkeseredve. Az utóbbi időben még az is előfordul, hogy egy helyzetben, ahol érzelmet kéne nyilvánítani nem tudok, egyszerűen, mintha kívülről szemlélném az eseményeket.
    Annak ellenére , hogy az utóbbi időben sikeres vagyok a tanulmányaimban, továbbra is gyötör ez az állapot és az elmúlt 14 év. Nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy megváltozzon ez az állapot.

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett Fiú!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a hangulatingadozásai azt jelzik, pszichoterápiás támogatást kellene kérnie, hogy feldolgozza az Önnel történt rossz dolgokat, megérthesse a szülei miért látják hamisan Önt, el tudjon ettől érzelmileg távolodni. Ha igényli, szívesen állok ebben is a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy kíváncsi kérdező

    Kedves Melinda!

    Egy olyan problémám van, amely kb. 3-4 hónapja tart:
    Kb. 12-13 évesen jöttem rá hogy mindig is a saját nemem érdekelt és vonzott, és teljesen biztos voltam ebben, egészen az elmúlt pár hónapig.
    Nem tudom, hogy ez okozta-e, de kb. a probléma kezdete körüli időszakban hallottam egy pár negatív véleményt, amelyek eléggé megbántottak és bűntudatot keltettek bennem, majd ezután arra gondoltam, hogy soha nem fog senki elfogadni, helytelen dolog, amit csinálok. Sokat agyaltam ezen, ami sajnos csak rontott a helyzeten, és mára odáig fajult a dolog, hogy ha meglátok egy saját nemem beli embert, valami gátlást érzek abban, hogy vonzónak találjam. Egy elmondhatatlan érzés van ilyenkor bennem. Talán taszító, de ugyanúgy valamennyi vonzalmat érzek irántuk. Olyan, mintha valamilyen érzés elhalt volna belőlem, és ez eléggé elszomorít. Először libidócsökkenésre gyanakodtam.
    Gondoltam rá, hogy lehet hogy mégis az ellenkező nem tetszik, de ott meg kicsit erőltett és kényszeres érzésem van. Meg is ijedtem, mikor ez eszembe jutott, mert nem szeretném, ha így lenne. Meg nem is érzem azt, amit egy velem azonos nemű embernél. Ha meglátok egy velem ellenkező nemű embert, akkor így elkezdem bebeszélni magamnak, hogy tetszik meg ilyenek.. meg arról gondolkodom, hogy mit kellene bennük szeretnem. És egyébként, ha mindez úgy nincs az eszemben, ez a bebeszélős dolog nincs is, csak néha, bár lehet azt már a sok agyalás okozza tudat alatt.
    Úgyhogy kb. most tartok ott, hogy meg akarom ezt oldani, mert eléggé nyomaszt és foglalkoztat. Mit tudna nekem tanácsolni, illetve mi a véleménye? Talán ez csak a kamaszkor velejárója lenne?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem érdemes önismereti munkába kezdenie. Az, hogy a saját nehéhez vonzódik egy sor konfliktushelyzetet teremt, amit igen nehéz volna segítség nélkül felválllania, megfelelő módon kezelnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lexa

    Jó napot ! Egy 18 éves lány vagyok és depressziós meg iskolás nagyon stresszes és nyomás alatt vagyok.Úgy érzem mindenkinek megkel felelnem ,a szüleim nagy elvárásokkal vannak felém ,úgy érzem nem érdeklik őket az érzéseim mintha csak egy robot lennék aki 2 dologra can programozva tanulás és az érzéseimet félre kell tennem….Minden nap szomorú vagyok és lehangolt egyedül érzem magam ,a nap bármleyik szakaszában rám jön a sírás néha összezavarodva kérdezem magamtól hogy miért? Sokat gondolkodtam már azon ,hogy elmegyek egy pszichológushoz de félek a szüleim eléggé szigorúak és abban a hittben vannak hogy az ilyen helyekre csak az őrültek járnak ,félek ,hogy lekiabálnának ami miatt segítséget kérek.Egyszer őszinte voltam és megmondtam az anyukámnak ,hogy úgy érzem megfulladok a nyomástól amit rám raknak de ahelyett hogy mégertett volna negatívan válaszolt rá “meg ne fulladj” ..fogalmam sincs mit csinaljak nem tudom meddig fogom ezt bírni…

    • Habis Melinda

      Kedves Lexa!

      Szerintem jó ötlet, hogy felkeressen egy pszichológust, aki segít megkeresni a lelkére nehezedő nyomás forrásait és feloldani azokat. Ha van iskolapszichológus a közelében, akár vele is elbeszélgethetne. A pszichiátriai gondozóban is talál ingyenesen ilyen jellegű segítséghet. Amennyiben a 18 éves kort betöltötte, akár nem is kell ezt a szüleinek megtudnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csaba F.

    Hogyan tudnám csökkenteni a szülői zsarolást? Évek óta ezt csinálja mind a két szülő pár és most van az az időszakom amikor lekellene válni mert úgy érzem hogy nekem is jó lenne de sajnos minden egyes tulajdonságom kicsit torz. Hogyan tudnék ettől megszabadulni? Mert úgy érzem így csak leragadok és toporgok egy helyben.

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Önismereti munkára van szükség ahhoz, hogy rerálisan lássa saját magát. Csoportos vagy egyéni formában érdemes eljárnia ide, ennek segítségével megérteni a szülei motivációt, érzelmileg elhatárolódni tőlük (vagy legalábbis a szarolástól, amit csinálnak Önnel).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • LTK

    Tisztelt doktornő! 20éve élek a férjemmel. A húsz év alatt a szexuális életünk szinte egyenlő volt a nullával. Egy gyermekünk van. Nem kívánom a férjemet és nem is tud kielégíteni. 8 évesen meghalt az édesanyja, és úgy érzem mintha anyapótló lennék. Minden rám hárul, minden megoldandó problémára majd anya megoldja mert ügyes a válasz. Teljesen úgy érzem magam mintha lenne még egy gyerekem. Felbukkant egy férfi az életemben akihez nagyon vonzódom és lehetne köztünk kapcsolat. Próbálom a férjemnek megmagyarázni hogy keressen magának mást mert ez így nem működik,de hajthatatlan , azt mondja neki nem kell más. Teljesen elvan ebben a semmilyen helyzetben. Nem tudom mit tegyek mert közben furdal a lelkiismeret hogy mi lesz ha elhagyom,mert nincs senkije. Úgy érzem teljesen életképtelen egyedül,de én szeretnék végre boldog lenni.

    • Habis Melinda

      Kedves LTK!

      Szerintem is az a megoldás, hogy a párját rá kell döbbenteni arra, hogy fel kell végre nőnie, de erre csakis pszichoterápia segítségével lesz képes. Önnek mi tetszett meg az új férfiban? Amíg a házassága nem zárult le minden szempontból, nem fogja Őt objektíven látni, ezért önismereti munka megkezdését javasolm.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szné P. Éva

    Tiszteletem!

    Az lenne a problémám hogy az édesanyám megkeseríti az életünket. Hozzánk költözött a párjával, mert nincs kedvük fűtést fizetni és állítólag lyukas is náluk a cső, de sajnos nem hiszem el. Anyukám nevén van a lakás, amiben élünk, mert elvileg ajándékba kaptuk, de azóta sem lett átírva. Pont ezért a költözésért feladtunk mindent. A párom jelenleg munkanélküli, mert itt mindenhonnan visszautasítást kap. Én apukámmal voltam ápolásin, de már 8 hónapos kismama vagyok, szóval azt nem tudom csinálni. Amióta anyám itt van azóta folyton csak veszekednek. A konyhát teljesen elfoglalta és olyanokat főz, amiket a párom nem szeret és ezt tudja jól. A férjem már alig alszik és eszik valamit. Próbáltam velük beszélni, de mind a kettő a másikra mutogat, ezért elvárják hogy válasszak hogy ki mellett állok. Anyám rám is kiterjeszti a hálóját, mert konkrétan sehova sem mehetek ki a lakásból, ha itthon van. Mindig azt mondja hogy segíteni akar, de semmi életterünk nincsen. A szobából alig merünk kimenni.
    Kérem adjon tanácsot, mert vagy válás lesz a vége vagy rámegyek a gyerekkel együtt!

    Köszönöm előre is a válaszát!

    További szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna személyesen is felkeresnie pszichológust, hogy alaposabban át tudják beszélni, az anyja miért telepszik rá az életükre, meg lehessen vizsgálni, lehet-e bármiféle kiutat találni ebből. Ahhoz, hogy az anyja az Ön otthonába költözzön az Ön és a párja engedélye is kellene. Az anyagi függés ezt nyilván megnehezíti, de ennek ellenére kell hogy legyen valamilyen megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beáta

    Üdvözlöm!
    Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy volt egy párom, aki akkor volt válófélben a feleségétől, amikor mi összejöttünk. Eleinte folyamatosan ajnározott, dicsért, hogy neki én vagyok a tökéletes nő, az ideálja és nagyon boldognak és szerelmesnek tűnt. Én is kezdtem nagyon megszeretni, jó volt a közelében lenni, de már akkor is voltak furcsa megnyilvánulásai felém. Elég bizonytalan személyiség. Én a végén kezdtem jobban megszeretni, mint ő, de a szeretetem elkezdte zavarni, sok volt neki. Akkor költözött haza végleg az anyjához a családjától. Utána mondta nekem, hogy nem érez irántam semmit, így fejezzük be. Ez nekem nagyon rosszul esett, szerettem volna vele lenni, segíteni neki, ezért a mai napig találkozunk. Úgy veszem észre, hogy egyre lejjebb süllyed azóta hangulatilag, nem lelkesíti semmi, sokszor merevedési zavarai vannak, nem kívánja az együttléteket, sokszor nem is beszél. Ma azt mondta nekem, mikor találkoztunk, hogy azon szokott gondolkodni, hogy én teljes mértékben, kívül-belül az ideális nő vagyok számára, de mégsem érez irántam semmit és hogy ezt nem tudja hová tenni. Kérdésem az lenne, hogy nála ez depresszió lehet? És ha az, az a betegség okozhatja-e nála, hogy nem érez irántam semmit? Mert nekem is furcsa ez a kijelentés. Egyébként vannak olyan napjai, amikor kicsit jobban van, akkor nagyon kedves velem, ölelget, puszilgat, simogat.
    Köszönöm előre is és várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Beáta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna együtt elmenniük egy párterapeutához, hogy a segítsgével átgondolják, mi okozza a párjában ezt a változást. Egészséges esetben ahhoz, akit ideális nőnek és társnak gondol egy férfi, ahhoz vonzódni szokott. Ha ez már valójában nem egy párkapcsolat, akkor javaslom, hogy beszélgessenek el erről, a férfi pszichoterápiás segítséggel gondolja végig a probléma kapcsán felmerülő kérdéseket. Ismerje meg jobban önmagát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Peter K.

    Civakodtunk, összevesztünk a baratommal fiu-fiu… Azt mondta, mergeben, hogy esély nincs a megbocsatásra, de en ennek ellenere szeretnek bocsanatot kerni, es tisztazni a dolgokat, hisz fiatalok vagyunk nem hiszem el, hogy mar mostantol haragban elnenk eletunk vegeig… most ignoral, nem hajlando beszelni velem…. gonolkoztam hogy karacsonykor hatha segit a karacsonyi csoda, es esetleg anyukajaval beszelnek hogy segitsen rendezni, mivel hulye voltam, esetleg ez jo otlet?

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Szerintem is érdemes tisztázniuk a konfliktust, megbeszélniük mivel bántották meg egyást, ha ez nem volt szándékos, bocsánatot kérni. Ha ez nem megy négyszemközt, akár a barátja anyjától is kérhet tanácsot, hogyan lehetne a békülést kezdeményezni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ádám

    Tisztelt Habas Melinda! Elso sorban szeretnek elnezest kerni azert, hogy ekezet nelkul irok. Masod sorban pedig azert hogy ha netan amit irok az egy katyvasz lesz.
    Meg sosem mondtam el a gondjaimat igy nehez is rendesen megfogalmaznom. 19 eves fiu vagy ferfi (kinek mit jelent ez a kor) vagyok. Nagyon reg kezdodott nalam az hogy mindenki fontosabb nalam es kotelessegem segiteni masoknak. Ez mara odaig fajult hogy pl; setaltam az utcan es lattam egy lanyt aki sirt az autoban, szerettem volna neki viragot adni hogy ne sirjon de nem volt nalam penz igy elmentem es napokig buntudatom volt.
    Sosem mondtam el a bajaimat senkinek ahogy fentebb irtam es mindig mosolygom, lehet velem komolyan es komolytalanul is beszelni de neha szandektalaul is mosolygom. Baratnommel 2 eve egyutt vagyunk es ugyan az tortenik mint ahogy minden ember viselkedik velem, megteszek barmit azert hogy neki a legjobb legyen es lassam ahogy orul annak hogy en mindent megtesz erte de viszont o ertem szinte semmit sem (szeretlek szot egyszer sem mondta) es most jott el az a pont hogy felek. Eddig is voltam olyan gondolataim hogy folosleges vagyok mert rajtam csak atneznek, nem segitenek, nem kozeleitenek felem pedig nagyon jolesne egy kedves szo is. Nem varok semmit sem amikor segitek vagy barmit teszek egy idegennel vagy ismerossel de rosszul erzem magam amikor tudatosul bennem hogy forditva a negyedet sem kapom vissza. Regota bennem van az a hang hogy nem ide valo vagyok, el kell tuntetnem magam innen. Eddig feltem tole de mostanaban amikor jon es egyre tobbszor akkor megnyugszom es egyre tobbet gondolkodom hogy hogyan tegyem meg ugy hogy masoknak ne legyen trauma (pl, vonatgazolasnal a sofornek nagy trauma). Nagyjabol meg is van a terv. Egyre magabiztosabb vagyok de erdekel egy hozza erto velemenye hogy igy nagyvonalakban mi lehet(ett) velem a baj? Tudom igy leirva nehez velemenyt alkotni, ha nem is sikerul azert elore is koszonom hogy elolvasta.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Szerintem nagyon jó, hogy megpróbálja szavakba Önteni, ami a lelkét nyomja!
      Úgy gondolom, hogy fontos volna, hogy az igényeit világosan megfogalmazza a barátnője felé. Mindenki addig megy el egy kapcsolatban, ameddig a partnere hagyja, ezért fontos mielőbb tisztázni az elvárásokat, kidolgozni azokat a szabályokat amik mentén mindketten jól érzik magukat együtt. Az elvárások kimondva vagy kimondatlanul mindenkiben ott vannak. Öngyilkossági gondolatok esetén bármikor hívhatja a 116-123-as telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Gábor

    Kedves Melinda!
    Egy párkapcsolati problémaval fordulok Önhöz remélve, hogy el tud vinni valamilyen irányba.
    Röviden arról van szó, hogy a párommal már lassan 6 hónapja szakítófélben vagyunk, de mégsem mondja ki véglegesen az utolsó szót. Sokszor mondja, hogy úgy érzi menthetetlen a kapcsolatunk már, volt olyan is, hogy azt mondta legyen vége, de utána mindig oda jutunk, hogy még gondolkozik. Már külön is lakunk 1 hónapja, viszont meg mindig időt kér, mert azt mondja, hogy folyamatosan zsákutcába érzi magát a gondolataiban. Van egy közös 6 éves fiunk is, aki nagyon nehezen viseli ezt a különlétet, én pedig nagyon szetetném, ha ujra egy család lehetnénk. Jelenleg én várok arra, hogy előálljon a válasszal, hogy szeretne e egy uj esélyt adni a kapcsolatunknak.
    Ön szerint mit lehetne tenni, hogy előrébb kerüljünk, vagy mire számíthatok ennyi idő várakozás után?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel,
    Gábor

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem a várakozásnál sokkal jobb megoldás, ha megkéri a párját, forduljanak együtt párterapeutához, aki segít megtalálni, mi a legjobb döntés, mi vezetett ehhez a krízishez és hogyan hozható helyre a kapcsolatuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabinatir

    Jó estét kívánok!

    A problémám a következő lenne, nagyon el vagyok keseredve, mert a férjem az utóbbi 1 hétben nagyon megváltozott semmi türelme nincs a 3 éves kislányunkhoz, s engem ez nagyon bánt.
    Hozzá teszem velem normális csak a kislányunkkal viselkedik furán, eleve alig látjuk, mert örökké dolgozik, s az a kevés idő amit együtt lehetnek arról szól, hogy mindenért kiabál vele, már most az is zavarja, ha közeledik felé a lány, mindig együtt fürödtek már most azt sem akarja párom.
    Próbáltam vele erről beszélni először azt mondta el van kényeztettve a lány, ma reggel mikor szóba hoztam már azt mondta, hogy idegesíti a lány, s hozzá tette hogy én is aztán helyesbített (de nem úgy)
    Mi lehet a baj??
    Mit tegyek?

    Előre is köszönöm a választ

    • Habis Melinda

      Kedves Szabinatir!

      Elképzelhető, hogy történt valami a férjável, ami megviselte Őt, ezért változott meg a viselkedése. Jó, ha tudnak erről beszélgetni egymással. Szerintem nem érdemes erőltetnie, hogy foglalkozzon a gyermekkel, ha ismét jól érzi majd magát, úgyis ismét lesz kedve és türelme is hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Andrea

    Tisztelt Doktornő!
    Problémám a következő:
    Már több mint 3 éve komoly párkapcsolatban élek. A kapcsolatom nagyon jól működik, de fél éve vénetlenül észre vettem, hogy a párom néha felnőteknek való filmeket néz. Ez nagyon zavar. Megbeszéltük, azt mondta, hogy csak kiváncsisagból nézi, azt is megígérte,hogy többet nem fog ilyeneket nézni. De engen ez továbbra is nagyon zavar. Van mikor úgy érzem,hogy már túl tettem magam rajta, de minden nap eszembe jut, és van mikor nagyon zavar, egyszerüen hányingerem lesz és olyankor durván beszélek a párommal, erőszakos vagyok és mindennek ez az oka. A páromnak hiába mondom, hogy én nem tudom túl tenni magam ezen, számára ez a téma már rég lezárult, és igaza van. Már számtalanszol megbeszéltük de nem segít, egyszerüen nem tudok tovább lépni… Számomra ez olyan mintha megcsalt volna. Tisztában vagyok azzal, hogy túlreagálom a helyzetet de nem tudom mit tegyek, hogy ne így fogjam ezt fel és tovább lépjek. Már nem bízom benne, féltékeny vagyok, nagyon megváltoztam. Én csak szeretném ha minden olyan lenne mint ez előtt.

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Mi az, ami zavarja Önt abban, hogy a péárja megnézi a felnőtt filmeket? Mennyire elégedett a szaxuális életükkel és a kapcsolatuk egyéb aspetkusaival? Volt már, hogy megcsalták Önt? A fltékenységének megértéséhez és leküzdéséhez egyéni beszélgetés(beszélgetések) javasolt (ak).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Uné B. Zsófia

    Tisztelt Dr. Nő!
    9 éve vagyok együtt a férjemmel van két kisgyerekünk. Eddig minden jol ment kettőnk között de az utolsó időbe sokat vitáztunk amit eddig sosem. Most azt mondja ő lelkileg üres boldogtalan nem tudja kezelni az érzéseit és el akar válni bár tudja hogy boldogok lennénk de fél hogy meddig. Ő nem akar senkinek megfelelni és tudja hogy nem lesz boldog nélkülünk de a sok vita ami mostanában volt visszatartja és nem tudja megemészteni. Boldogtalan de nem tesz semmit hogy ez változzon. Semmi nem vidítja fel és eléggé búsnak látja a jövőt csak azt hajtogatja hogy nyugalmat akar. És hogy belőle minden kihalt. Semmit nen tesz a kapcsolatért mert fél hogy ha most jó is lenne mikor jönne egy másik probléma. Nem értem őt.

    • Urbánné Balogh Zsófia

      Semmi és senki nem érdekli nincs már türelme a gyerekekhez. Magába fordúl és csak azt hajtogatja hogy boldogtalan.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Levele alapján felmerült bennem, hogy a férje esetleg olyan pszichés problémával küzd, ami megakadályozza Őt a segítség kérésben, ezért szükséges az Ön támogatása. A helyzetén csakis Ő tud változttani, ha most még nem is érez erőt magában ehhez, pszichoterápiás munka segítségével találhat magában és olyanná teheti az életét, ami a saját maga és szerettei számára is jó.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sándor

    Tisztelt doktornő
    Sándor vagyok 45 éves 25 éve házas 22 évvel ezelőtt majdnem megcsaltam a párom de az aktusig nem jutottunk el szerencsére a feleségem megtudta ,be vallottam neki megbocsájtott. 20 év múlva úgy döntött itt az idő a bosszúra és megcsalt egy nála jóval fiatalabb fiúval majdnem a fia lehetett volna.Kiszedtem belőle ki az. Ő azt mondja hogy szeretet és velem akarja leélni az életét, az a furcsa hogy ennek ellenére is szeretem imádom ,hogy tudnám a féltékenységemet legyűrni .

    • Habis Melinda

      Kedves Sándor!

      Szerintem nagyon szép Öntől, hogy a történtek ellenére is szeretné helyre hozni a kapcsolatot a feleségével! A féltékenységének legyűrése és a bizalom helyreállítása a kapcsolatukban egy komoly érzelmi munka eredménye lehet, melyhez párterápiás munka szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Bálint

    Üdv!
    Előre leszögeznem ez nem egy tinédzserkor beli attitűd, ez körülbelül az egész életem körülölelő “valami”
    16 éves múltam el, és nem arról szeretnék írni hogy mennyire rossz az életem, utál mindenki, depressziós vagyok és a társai. Ez a dolog az életemben egészen különös, és nem tudom hogyan tudnám kezelni.
    Kitűnő tanuló vagyok, a tanult szakmámban ügyesen jeleskedem, nagyon sok barátom van, szeretnek a lányok,szerető barátnőm van, és egy csodálatos családom, akik mindent megadtak nekem régen is, és most is.
    De egyszerűen nem tudom hogy jól van-e ez így.
    Sok ember van körülöttem, hisznek bennem, de egyszerűen én levegőnek nézem őket. Nem tudok az emberekkel azonosulni, és nem is szeretnék valahogy. Most ez hatalmas ellentmondás, mivel pont hogy egy másik embertől kérem a segítséget.. 🙂
    Egyszerűen mindennap arctalan robotokat látok akik mennek a munkába, iskolába, céltalanul élve az életüket,csak mennek.Nem hinném hogy ezt kinövöm, mivel mintmondtam ez régóta tart, de senkinek nem beszéltem erről mivel nem éreztem szükségességét.Gyerekkori traumám nagyon nincsen, a valódi édesapám az már elhagyott születésem előtt, de sosem hiányzott, és nem éreztem szükségességét hogy itt legyen.
    A való életben az emberek egy kisugárzó egyinéséget látnak bennem aki sokra viheti, mindig dícsérnek, és én eljátszom az engedelmes jó fiút.
    Szociopatának, vagy valami elmezavarodottnak nem érzem magam, mivel ide fordulok segítségért ez azt is igazolja.
    De még mindig nem tudom mit tegyek. A fő problémám az hogy az emberek az érzelmeik palástolják. Én azt próbálom palástolni hogy nincs. Legalábbis így éreztem egész életemben.

    • Habis Melinda

      Kedves Bálint!

      Szerintem jó, hogy kiírta magából a gondatait és örülök annak is, hogy ezt megosztotta velem.
      Az emberek általában nem szoktak tudatában lenni az őket ért traumáknak (egyszerűen nem úgy vagyunk összerakva), ezért jó az, ha lelki kérdések esetén önismereti munkába kezdünk, hiszen a tapasztalt pszichológus egy-egy beszélgetés során rávilágít ezekre.
      Kérdés, hogy valóban nincsenek érzelmei, vagy megtanulta elnyomni őket, nem tudomást venni róluk. Ha gondolja, kibogozhatjuk ezt együtt, amennyiben megkeres elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.Anett

    Kedves Doktornő!
    21 éves vagyok, a barátom szakított velem. 2 hónappal ezelőtt egy átmulatott éjszaka után agresszív lettem és adtam neki egy pofont. Akkor megbocsátott. Azt mondta 2 héttel később hogy minden olyan mint régen. Pénteken voltunk 1 evesek, semmit nem mutatott hogy bármi baj lenne, azonban hétfőn szakított velem. Azt mondta már akkor érezte ezt hogy megtört benne valami amikor megtörtént pofon. Mit csinaljak? Ő is tett rossz dolgokat velem részegen. Azt mondta szeretne magával foglalkozni, és azért nem szakított mert sajnalt. Keressem vagy ne keressem? Mit tegyek hogy újra ugyanolyan legyen köztünk minden? Remenykedjek vagy sem? Nagyon szeretem ot és ezerszer megbántam amit tettem. Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Szerintem érdemes a volt barátjának is elmondania, hogy megbánta, ami történt és szeretné újra kezdeni. Hogy benne mi van, azt csak Ő tudhatja, talán érdemes rákérdeznie erre, mert az segíthet újrakezdeni, vagy ha Ő ezt nem akarja, akkor továbblépni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Attila

    Kedves Doktornő !

    Fiam 7 éves. Átlagos gyerek. Szófogadó,nem visszahúzódó,szeret iskolába járni, keresi a közösséget. A bibi annyi lenne, hogy 2 éve rendszeresen igazgatja elől a nyakán a pólót.(játék, tv nézés,iskolába, beszélgetés közben is.) Azt mondja ,azért mert lecsúszik és nem bírja megállni, hogy ne nyúljon hozzá. Illetve az utóbbi időbe a lábán lévő zoknit is elkezdte igazgatni, arra hivatkozva ,hogy az is lecsúszik. Ami hab a tortára, hogy a kisebbik fiam (3 éves) ezt látva, ő is elkezdte a pólót igazítani. Nem tudom mi tévő legyek, milyen irányba induljak el?! Üdvözlettel: Attila

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Amennyiben azt érzi, hogy valamilyen célja lehet a fiának a póló illetve a zokni igazgatással, érdemes gyermekpszichológust felkeresni, aki segíthet az okok feltárásában. Teljesen természetes, hogy a kisebbik fia utánozza a nagyobbat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N . Szilveszter

    Üdv! Én egy 24 éves meleg férfi vagyok, amit titokban tartok a mai napig. Még soha nem voltam senkivel, sem nővel, sem pasival! Belülről felemészt ez az egész, nem akarok meleg lenni de nem megy már, 24 éves vagyok engem is megillet a boldogság, de annyira félek a családom és a környezetem elítélésétől. Ha a környezetem megbánt egy meleget én is azt teszem, hogy ne lógjak ki és nehogy ki derüljön. Ha kérdezik hogy hiszek-e Istenben, azt mondom hogy nem mert melegnek teremtett, nem pedig normális embernek. Segítséget szeretnék kérni esetleg tanácsot hogy mi tévő legyek ? Az 100% hogy a férfiak vonzanak! Várom mielőbbi válaszát, Szivleszter!

    • Habis Melinda

      Kedves Szilveszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb személyesen is felkeresnie egy pszichológust (amennyiben igényli, akár engem), dolgoznia vele saját maga elfogadásán. Ez olyan dolog, ami nem fog automatikusan megtörténni, szakszerű támogatásra van szüksége hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • valaki......... nevet nem irhatok -

    Ilyesmit még nem is hallotam soha (Nem akarok gondot röviden irok ((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((Nevet nem írok egy régi osztálytársamról van szó, nem várja az ünnepeket. Nemrég meg halt egy jó barátja is. ))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))Segíteni szeretnék neki valami tanácsot adni.. De nem tudom mit tehetnék.. Vagy mit irhatnék neki, hogy ne bántsam meg esetleg. (most jött el végleg az az idő hogy egy ünnepet se fogok még tartani mert már nincs kivel majd (((((((((((((((talán ha lesz egy tisztességes feleségem és tőle egy-két gyermekem… Vagy csoki helyett ajándék ötlet – jóba vagyok vele…)))))))) ha lehet gyors választ szeretnék- egy iskolás

    • Habis Melinda

      Kedves Iskolás Kérdező!

      Sok oka lehet annak, hogy valaki nem várja az ünnepeket. Az osztálytársa barátjának halála kapcsán azt tudom javasolni Önnek, hogy legyen mellette, figyeljen a srác szükségleteire, kéréseire. Legyen nyitott, ha beszélni szeretne az elhunytról, de fogadja el azt is, ha nem. Más barátja, vagy családtagja nincs, akivel ünnepelhet?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • valaki ismeretlen

        Kedves Melinda
        ((((((((((az
        osztálytársam az anyukájával és (((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((a tesóival fog ünnepelni szerencsére. (((((((((()))))))De nehéz elfelejtenie a dolgot.)))))))))))))))))))) Sokat beszélgetek vele, köszönöm a tanácsot……. )))))))))))))))))))))))) ismeretlen

        • Habis Melinda

          Kedves Ismeretlen!

          Örülök, hogy ismét tudnak beszélgetni az osztálytársával, elásták a csatabárdot!
          Kellemes ünnepeket kívánok!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara.H

    Jo napot kivanok, nem tudom pontosan hogyan is fogalmazzam meg a kerdesemet. A baratom, aki eletem szerelme, es nem csak szavak hanem biztos erzesek alapjan mondhatom, idot kert hogy elfelejtsuk a tortenteket (veszekedesek) es ujra tudjuk igazan kezdeni. Az egeszhez meg annyit, hogy eleg bonyolult a kapcsolatunk, nekem kellett volna hozzakoltozni ese n mindig halogattam, mert nem voltam biztos magamban. Nem az erzeseimben, hanem abban hogy megerdemlem ot es eleg leszek e neki. Mivel o tul szep hogy igaz legyen. Egesz eletemben az igaz szerelemre vartam es most amikot megtalaltam elszurtam. Mert feltem belevagni. Neki meg elege lett a varasbol. Azt mondta felebredt es mar nem szeretett tobbe mert rajott hogy minden amit almodott eltunt. Neha van olyan erzesem hogy Narcisz szemellyel van dolgom. Probaltam neki elmagyarazni es kerni, hogy ne tegye, egyik pillanatban azt mondta ok, a masikban hogy adjak idot. De idokozben eszrevettem, hogy hazudik is es nem akar komminikalni velem. Nem tudom. Hiszek abban ami koztunk volt, de nem az a szemely vagyok aki tud varni, egyszeruen belebolondulok a varasba, megorit es amikor kertem egy eselyt egy utolsot, mert mar kaptam egy parat akkor azt mondta o is akarja, de adjak neki idot. Nem tudok idot adni, felek hogy elveszitem ez ido alatt. De azt mondta nyomast gyakorolok ra. Kozbe jo tudni, hogy nagyon egy tokeletes ferfi es a nok rajonganak erte, szoval neki nem lesz nehez dolga az eletben, mert ra ragadnak, es mar volt is egyel setalni, szoval nem tudom. Mit kellene tennem, felek hogy a kapcsolatunk egy empatista es narcisztikus kapcsolata ami a mennybe repit de a fold ala nyom. Felek hogy teljesen tonkre megyek, pedig egy igazan eletvidam ember voltam, de most felek magamtol, hogy kart teszek magamba. Dolgozok es emiatt pszihologushoz mennem nem nagyon van idom, de kell a segitseg nagyon! Elore is koszonom valaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Sokmindenről írt a levelében, amire lehetne reagálni, de azt emelném most ki, hogy Ön olyen dolgot várt el a párjától, amelyre Ön is képtelen: a várakozásra. Szerintem nem felétlen szándékos hazugdság az, hogy a másik nem kommunikál, sok más oka is lehet ennek. Önismereti munka megkezdését javasolm, hogy elfogadja önmagát, sikeresebb legyen a párkapcsolatában is. Ez valóban időbe és befektetésbe kerül, ami hosszú távon bőségesen megtérül. Amennyiben öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, pszichiátriai osztályos kezelsére lesz szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Dominika

    Jó Napot! Több problémám is van. Nagyon stresszes vagyok annak ellenére hogy még csak 15 éves vagyok. Minden apróságra rá tudok stresszelni és minden apróságon fel tudom húzni magam. Félek hogy a későbbiekben ez ártani fog az egészségemnek. Mit tehetnék ellene?
    A másik problémám pedig az hogy önbizalomhiánnyal küszködök. Alulértékelem magam és egy héten többször is előfordul ez. Mit tehetnék hogy végre elfogadjam magam?
    Segítségét előre is köszönöm!:)

    • Habis Melinda

      Kedves Dominika!

      Az önbizalomhiány elgjobb ellenszere az önismeret. Javaslom ilyen jellegű csoport felkeresését. A stressz levezetésében és kezelsében korábbi, Megbetegíthet a stressz?‘ című cikkem nyújthat segítséget. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek köztött lehet a problémát hatékonyan orvosolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot!
    Már majdnem egy hónapja beletelik vagy 45 percbe az elalvás, ami mellé folyton felkelek este többször is(ahol szintén nehézkes a visszaalvás) Ennek köszönhetőn reggelente ki sem akarok kelni az ágyból, egész nap kicsit fáradt vagyok és a koncentrálás is nehezebb, főleg ha közben háttérzaj is van. Levert, komor és ideges vagyok a napok felében. Túl nagy a nyomás rajtam(iskola), ami miatt kezdek összeroppanni. Kevesebbet eszek, csúnyának érzem magam, fáj a gyomrom, hasmenésem, székrekedésem van.Elkezdem magam hibáztatni és súlykolni, hogy nekem azért sem lehet valami jó dolgot csinálnom. Az érdeklődésem csökkent minden iránt. Legszívesebben azt kívánom, hogy mindenki hagyjon békén. Az osztályomból(11.o.) elbeszélgetek emberekkel, de csak ismerősként tekintek rájuk(azon pár emberre, akik nem idegesítenek, mert a legtöbben ezt teszik, csak egy szimpla szia mondatukkal is), miközben ők barátként rám. Keveset tudok pihenni és van olyan, hogy az sem segít a fáradságomon. Ha ez nem lenne elég akkor gyerekkorom óta szinte mindig félek bármilyen közlekedési eszközön utazni, boltban vásárolni, egyedül elmenni valahová, ahol pedig tömeg van ott egyenesen elvérzek. Ismeretlenekkel és tanárokkal utálok beszélni. Elkezdek stresszelni és néha még a szívverésem is érzem csak egy szimpla beszélgetés miatt. Néha elkap a sírógörcs akkor is, ha csak egy válaszom volt rossz. Folyton száraz a szám, de nem érzem hogy folyadékra lenne szükségem, a lábam és a kezem folyton hideg, de nem fázom. Nem szeretek emberekkel beszélgetni, de magányosnak érzem magam, ha körülnézek és mindenki jól elvan, csak én nem. Semmi családi problémám sincs, szóval nem értem mi lehet a problémám.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie a szüleivel azokról a dolgokról, amiket nekem is leírt. Pszichológus segítségét kérni az alvásproblémája, az emberekkel kapcsolatos irritáltsága (türelmetlensége) és a félelmei miatt. Ezek önmagunkban is kezelendő problémák, nem szabad őket a szőnyeg alá seperni, mert hosszú távon visszaüthet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tara

    Üdvözlöm!
    Azért írok Önnek, mert összezavarodtam és nagyon kétségbe vagyok esve.
    Közel egy éve vagyunk együtt a párommal, nagyon boldog és harmonikus volt a kapcsolatunk mindvégig.
    Én nagyon szeretem, úgy érzem ő életem szerelme, és ő is engem, úgy érzem, úgy cselekszik és mondja is nekem. Azt mondja én leszek a felesége, a gyerekei anyja.
    Azonban észrevettem, hogy 1-2 naponta rákeres a Facebookon a volt barátnője adatlapjára.
    Nem tudom, hogy ezt mire véljem, én nem nézegetem a volt barátaim adatlapját.
    A lány hagyta el a volt páromat, mielőtt mi összejöttünk, azelőtt egy évvel szakítottak, tehát most két éve hogy annak vége lett. Gondolom, hogy a páromat az a szakítás megviselte, csalódott volt.
    Nemrég rákérdeztem nála, hogy túltette e már magát azon a kapcsolaton és azt mondta hogy igen, ő előbb lezárta mint a lány. Akkor miért nézi, keresi rendszeresen a lányt a Facebookon?

    Kérem segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves Tara!

      Azt gondolom, hogy oka kell legyen annak, hogy éáhány naponta nézegeti a párja az exét a közösségi oldalán ezzel feltépve régi sebeket. Ha valójban nem fájnának neki a történtek, mi értelme lenne ezt tennie? Talán nem meri saját magának sem bevallani, hogy nagyot csalódott, amin nem tette még túl magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsi

    Kedves Melinda! 37 éves anyuka vagyok, a tanácsát szeretném kérni.Mivel nehéz élethelyzetbe kerültem. 20 évig éltem egy házasságban, Időközben a házasságunk megromlott, a férjem alkohol problémái miatt.Ezért nem bírtam tovább otthon maradni, mivel arról szólt a élete hogy a kocsmába töltse idejét. Időközben elveszítette a munkáját is alkohol problémája miatt,ezért úgy döntöttem elhagyom el is költöztünk a gyerekekkel. I Megismerkedtem valakivel akivel, Szeretnék egy új kapcsolatot kialakítani.Kaptam egy álláslehetőséget Németországban,és ezért a közös lakásunkban visszakerült a két gyermekem. Édesanyámat kértem meg ,hogy gondoskodjon róluk.Németországi munkám sajnos kudarcba fulladt, ezért haza kellett jönnöm. De mivel a férjem is a közös lakásunkban lakik,ezért nem szeretnék hazamenni mert lelkileg terrorizál.Igéri hogy most minden más lesz, megváltozik de én már nem szeretném ezt a kapcsolatot. A jelenlegi barátom felajánlotta hogy költözzek hozzá 350 km- re a gyerekeim től. De mivel volt már egy iskolaváltásunk és a gyermekeim nem akarnak oda jönni,mert a jelenlegi iskolájuk ban nagyon jól érzik magukat. Költözésünk miatt kerültek vissza.A gyermekeimről most édesanyám gondoskodik, de nagyon bánt hogy a férjem nem érti meg hogy ennek a kapcsolatnak már vége, és képtelen talpra állni. Ha édesanyám nem volna ott nem merném a gyermekeimet otthagyni. A fiam 18 éves a lányom 16 és nem akarnak velem jönni. Ha hazamegyek akkor arra én megyek rá, ha viszont elfogadom a barátom ajánlatát akkor elveszítem a gyerekeimet. Mivel most vesztettem el a munkámat ,ezért nem tudom megtenni anyagilag hogy a közelben béreljek egy lakást. A barátom az ő gyermeke miatt nem akar elköltözni. Ezért így most nagyon nehéz helyzetbe kerültem, nem tudom a helyes döntést. A férjemnek a házasságunk vége felé próbáltam segíteni orvost keresni ajánlatot tenni de ő nem akart semmit azért hogy tegyen érte hogy meggyógyuljon most már elmondja, hogy ha hazamegyek akkor megváltozik, de még most sem tesz ellene semmit és már nem bízom benne.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsi!

      Megértem, hogy nehéz most Önnek. Azt gondolom, hogy fontos lenne alaposan átgondolni és követni azt, hogy Önnek mi a jó, akkor is, ha a gyermekei emiatt átmenetileg neheztelnek majd. Érdemes velük mélyebben is elbeszélgetni az érzéseiről és a helyzet egyéb aspektusairól. Ha mindannyian akarják akkor nem lesz akadálya a kapcsolattartásnak a távolság ellenére sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Beáta

    Üdvözlöm!
    Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy volt egy párom, aki akkor volt válófélben a feleségétől, amikor mi összejöttünk. Eleinte folyamatosan ajnározott, dicsért, hogy neki én vagyok a tökéletes nő, az ideálja és nagyon boldognak és szerelmesnek tűnt. Én is kezdtem nagyon megszeretni, jó volt a közelében lenni, de már akkor is voltak furcsa megnyilvánulásai felém. Elég bizonytalan személyiség. Én a végén kezdtem jobban megszeretni, mint ő, de a szeretetem elkezdte zavarni, sok volt neki. Akkor költözött haza végleg az anyjához a családjától. Utána mondta nekem, hogy nem érez irántam semmit, így fejezzük be. Ez nekem nagyon rosszul esett, szerettem volna vele lenni, segíteni neki, ezért a mai napig találkozunk. Úgy veszem észre, hogy egyre lejjebb süllyed azóta hangulatilag, nem lelkesíti semmi, sokszor merevedési zavarai vannak, nem kívánja az együttléteket, sokszor nem is beszél. Ma azt mondta nekem, mikor találkoztunk, hogy azon szokott gondolkodni, hogy én teljes mértékben, kívül-belül az ideális nő vagyok számára, de mégsem érez irántam semmit és hogy ezt nem tudja hová tenni. Kérdésem az lenne, hogy nála ez depresszió lehet? És ha az, az a betegség okozhatja-e nála, hogy nem érez irántam semmit? Mert nekem is furcsa ez a kijelentés. Egyébként vannak olyan napjai, amikor kicsit jobban van, akkor nagyon kedves velem, ölelget, puszilgat, simogat.
    Köszönöm előre is és várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Beáta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár nagyon szép gesztus Öntől, hogy segíteni próbál a barátjának, ezt hatékonyan nem tudja megtenni, neki pszichológusra volna szüksége. Amíg a férfi fel nem dolgozza a válást, addig nem lesz meg az öröm, hiszen a fájdalmas érzések elnyomása miatt az öröm is elvész. A diagnózsialkotáshoz a férfi szakvizsgálatára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    47 éves nő vagyok. 25 éve élek házasságban 2 gyerekkel.( 2o éves fiu és 17 éves lany. .) Sajnos 9 évvel ezelőtt egy olyan hibába estem, hogy szerelmes lettem. A férfi 3 évvel fiatalabb nálam. Nős volt, én pedig férjes. Olyan rossz kapcsolatban éltek a feleségével, hogy Ő elvált. (Talán miattam is). Azt megbeszéltük már az elején, hogy én soha nem fogok elválni!
    Olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy mivel a szeretőm a férjemnek is nagyon jó barátja egyben, egy időre a válás után nálunk lakott. Kettő évig. Az italt is letette es a cigit is. Teljesen . Férjem nagyon jó ember. megbízik bennem. Imád, és ezért nem is gyanakodott soha.
    Miután tőlünk elköltözött a szeretőm saját lakást vásárolt hitelből. A lakást együtt ujítgattuk a férfi és én…Mindent megtettem érte. Nagyon megszerettem. Berendeztem a lakást, holott az Ő lakása volt. Imádtuk egymást. Én minden ünnep előtti napot (dec 23), husvét elott is nála töltöttem…azokat a napokat, amelyik nap összejöttünk, fordulónapként nála töltöttem, szülinapokon névnapjainkon is együtt voltunk. …amikor tudtam és tehettem, nála voltam. Minden pénteken főztem nála,hétvégére legyen ebéd. Olyan kétlaki életet éltem, amit azelőtt el sem tudtam képzelni. A férjem nem gyanakodott. Mivel baratok voltak a szeretőmnel , elnézte, h főzok es segitek neki, hisz egyedül él. Dolgozni együtt jártunk hárman (szeretőm, férjem és én), mert egy munkahelyen, egy városból, egy autóval egyszerűbb volt a bejárás. .
    A baj az, hogy ez a férfi borderline személyiségzavaros, annak ellenére imádtam, imádom. De most szerelmes lett más nőbe és nagyon nagyon. ..Azt mondta egy nap nekem, hogy “nem vagyok beléd már szerelmes, nem tudlak megölelni, nem tudlak megcsókolni..” Azt hittem, hogy egy világ omlik bennem ossze. Nem tudom, hogy mi történt vele. Végsőkig ragaszkodott, irtózatosan félt az egyedülléttől es a magánytol. Nagyon félt, h senkije nem lesz soha. Azt mondta ha elhagyom, kiugrik az erkélyről. van ket gyereke 19 éves es 16 éves.nem tul jo veluk a kapcsolata .. Én nem veszekedtem vele soha. Mondjuk neki nem egyszer voltak dühkitörései..néha ördög volt, néha angyal…megéltem mellette a poklot. Ha ivott, akkor vagy agressziv volt, vagy önfeledten szeretett. Lábfetista volt, voltak dolgai. Nagyon nehéz vele. De most, hogy szerelmes lett én nagyon kiborúltam hosszu idő volt vele. Romokban hever a lelkem. Az életemnél is jobban szerettem…elmondani sem.lehet. Én tudom, hogy ő sem maradhat egyedül, nem lehetek önző, de olyan szinten megromlott a kapcsolatunk, hogy azt elmondani nem lehet. Addig nem engedett el, amig nem lett neki valaki. Ez a majom effektus. Nagyon fáj ..mintha szaggatnák a lelkem…
    A hölgy akivel összejött, iszik es dohányzik. Igy már ő is visszaszokott valamilyen szinten az italra is. Dohanyozni akkor dohányzik, ha iszik.
    A hölgyet ismerte régebbről, egy este a nő hivta fel, hogy szüksége vanvalakire Azóta együtt is élnek. Nem tudom hogy tudta megtenni? Szeretett engem nagyon. Rohadt féltékeny volt mindenkire.
    Kedves Melinda! Kérdezzen nyugodtan ha még szüksege van információra ahhoz, hogy vélemenyt formálhasson. Egyenlőre én 3 hónapja sirok, 7 kg fogytam az 58 kg-bol…széthasad a lelkem, ha arra gondolok, hogy mással van. Es , hogy minden szenvedés ellenére jo volt vele. Ön szerint a borderlune visszajöhet? Ha nem sikerül az a kapcsolat, akkor van reményem? Tudom, hogy ott az ital erős összekötő kapocs, de ugy érzem, hogy megőrülök nélküle. Egyszerűen olyan sok volt ez az idő év…vannak nálam holmijai..ruhái még.. És a szobába, amekyikben nálunk lakott, be sem tudok menni. És mivel ezt itthon senki nem tudja, sírni is titikban tudok…holott belefulladok a könnyeimbe…
    Varom segitő valaszát! Mary

    • Habis Melinda

      Kedves Mary!

      Megértem, hogy felemészti Önt ez a helyzet, hiszen rajongásig imárta ezt a férfit, aki most új párra lelt. Bár a szíve mélyén talán érezte, hogy a kapcsolatuk nem tarthat örökké, féj most elengednie őt. Javaslom, hogy a veszteség feldolgozásához kérjen pszichoterápiéás segítséget. TB alapon a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyet.
      Ne cipelje egyedül a titkát!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Daniella

    Kedves Doktornő!
    Volt egy fiú, akibe első látásra beleszerettem egy táborban és rá három hétre elkezdtünk beszélgetni Facebookon. Már első éjszaka rengeteget beszéltünk, kezdeményezte a találkozót, hamar belementünk a dolgokba, otthon is bemutatót, feltűnt, hogy nagyon meg akar felelni a szüleinek és hogy még eléggé “anyuci picike fia” . Másfél hónap után megváltozott, mikor mondtam neki, hogy nekem kicsit kevés ez az egész. Aztán rá egy hétre elmondta, hogy ő nem áll készen egy komoly kapcsolatra és neki ez így nem megy, de amúgy elvileg szeret. Semmi konkrét indokot nem kaptam, ami miatt elég nehéz továbblépni, reménykedtem, úgyhogy rairtam és megkerdeztem, hogy reménykedjek e vagy felesleges és elég csúnya hangsúlyban közölte, hogy fogadjam el. Ő amúgy 18/F én 20/L. Szeretett egyáltalán? Vagy mi lehet az oka annak, hogy szakított? Van esetleg még esélyem?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Daniella!

      Levele alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a fiú megijedt ettől a kapcsolattól. Talán nem mert szembe nézni az elvárásokkal, amiket Ön (szerintem nagyon helyesen) közölt vele és ezért inkább kimenekült a helyzetből. Talán nem érezte magában az erőt a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina T.

    Tisztelt Doktor No
    Eloszor is elnezest az ekezet nelkuli irasert. A kerdesem a kovetkezo lenne. Az ocsemrol lenne szo aki 37 eves,anyukammal el a mai napig, valami oknal fogva nem akar elkoltozni pedig mar tobb baratnoje is probalta rabeszelni. Ez a kissebbik problema. A nagyobbik az hogy akarhany baratnoje volt/van a kapcsolataiban folyamatos a veres az o reszerol. A noket megalazza,cselednek tartja. Ha szakitasra kerul a sor folyamatosan hazudik hogy nem az o hibaja volt o nem csinalt semmit. À lenyeg hogy o tisztan jojjon ki belole. Barmit kepes hazudni hogy tiszta maradjon.Anyukam a partjat fogja hisz neki folyamatosan, nem meri fel azt hogy ezzel csak megerositi azt hogy jol van fiam ugyes voltal.Most az utolsonàl le is tartoźtattak. Elmondtam anyunak millioszor ha ot vedi azzal jot nem tesz. Persze hiaba beszelek. Megutni barkit barmiert nem szep dolog. 37 evesen olyan mint egy gyerek. Otthon ilyet soha nem latott. Hosszu eveken keresztul drog fuggo volt bortonben is volt miatta. 3 eve szabadult azota drog problemaja nincs. A verekeďesei mar joval azelott kezdodtek. Kerdesem hogy egy pszichologus tud e rajta segiteni es egyaltalan hogyan tudnam rabeszelni hogy elinduljon? Jelen pillanatban megszakitottam vele a kaocsolatom emiatt es addig nem is szeretnek szoba allni vele amig ez helyzet nem oldodik meg egy pszicholigus segitsegevel. Ha tudod nekem tanacsot adni azt nagyon megkoszonom.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján az a benyomásom, hogy Ön bármit mond vagy tesz, az az édesanyjának csak olaj a tűzre. Valóban neki kellene máshogy bánnia az Ön testvérével, ha magától nem tud rájönni, miért nem működnek a párkapcsolatai. Ahogy célzotam rá az előbb, azt javaslom, hogy függetlenítse magát ezektől a dolgoktól, hiszen mindent megpróbált már, az energiái azonban kűrba vesztek. Pszichológus is akkor tudna csak az öccsének segíteni, ha ő komolyan gondolja, valóban akar változtatni a viselkedésén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katka

    Tisztelt Doktornő!
    Kérem adjon tanácsot, mit csináljak? November 6-án megismerkedtem egy tőlem 16 évvel idősebb férfival, nagyon jól találtuk a hangot, hamar ráéreztünk, hogy szeretünk egymással levelezni. Szinte mindennap írtunk egymásnak alig vártuk, hogy a másik írjon. Ő közben elutazott egy másik városba, ott talált munkát, mert 2,5 éve van még nyugdijig. Onnan is ahogy tudott mindig írt. Ő egyedül élt már 7 éve. Sajnos sokszor panaszkodtam neki, hogy nekem van egy rossz házasságom, és én egyenlőre barátot, majd esetleg később társat keresek. Tudta azt is hogy régóta a váláson gondolkozom? Mindig úgy csinált, hogy adott tanácsot. Közben kiderült az a munka amit ott elvállalt, mégse jött be, mert nagyon nyomasztotta ott a légkör. Fiatalokkal dolgozott ,volt hogy 3 napig egymásután 12 órázott, lelkileg nagyon kifáradt, aggódtam érte ne hogy baja essen, akkor azt írta, hogy nagyon jól esik, az aggódásom neki és, hogy ilyen nővel mint én nem találkozott. Próbaltam neki tanácsot adni, lelkileg támogatni és mindig dícsért, hogy hálás a sornak, hogy ilyen levezőtársra akadt. Amikor végképp elege lett, akkor is írt, hogy köszönni, hogy mellette álltam igaz csak távolból, de ő hazautazik mert nem bírja ott, úgy hogy aznap mikor írt, akkor este hazament. Kértem, ha hazaért küldjön sms-t, hogy szerencsésen hazaért. Amikor hazaért elküldte az sms-t, és aznap éjjel fönnt maradt, hogy írjon nekem. Egy kicsit úgy éreztem, hogy talán több is van köztünk a részéről, mint barátság. Nekem nagyon jólestek a levelei, olyan boldog voltam. Akkor gondoltam, hogy felhívom. Megbeszéltük mikor hívjam és nagyon jól megértettük egymást, utána este még beszéltünk skype-on is, és akkor elkövetem a legnagyobb hibát, hogy mindent elmondtam, amit még nem tudott addigi életemről. Mert én úgy éreztem, hogy már meg van köztünk az a kapocs ami kell, de sajnos mekkorát tévedtem. Elmondta, hogy ajánlottak neki egy munkát nem messze, ott ahol lakik, mondtam is neki, hogy örülök, remélem beválik. Amíg beszéltem közben ő már mást csinált, sajnos nem vettem a lapot, hogy már unja.
    Másnap írtam neki smst, és mondtam, hogy fodrásznal voltam és akarja teszek fel képet ahol láthatja a hajamat, de nem válaszolt. Dél körül jött egy email, hogy nagyon sajnálja, de egy héten csak egyszer tud velem foglalkozni, és írni. Ő neki más elfoglaltsága is van, mint hogy velem levelezen. De, ajánlott valamit könyvet, hogy pszihológiával kapcsolatban olvasam el, és kiváncsi a véleményemre. Még azt is írta, hogy sok kötelezettsége van a testvérei, rokonai és gyerekei felé. Először nagyon ledöbbentem, aztán nagyon csalódott lettem, hogy lehettem ilyen buta, hogy hittem neki, amikor csak akkor voltam jó neki, ha szüksége volt egy barátra és most mikor nekem lenne rá szükségem meg nincs sehol. Pedig mindig azt hangoztatta nekem, hogy mivel én is mindig jó voltam, ő rá is mindig számithatok, és hogy önbizalmat adunk majd egymásnak.
    Akkor kérdeztem, tőle, hogy hol van amit ígért, hol van a barát, amit felajánlott nekem. De azt írta várjam meg, azt a napot amig jövő hét lesz, és akkor írjak. Úgy, hogy nem kaptam magyarázatott a viselkedésére. Addig a napig amíg, nem történt az a butaságom, amit leírtam, mindennap írt nem is egyszer, néha még többször. Mindig szinte én voltam a szent nő, az istennő, az angyalka. Küldött nekem virágos képeket, zenéket és mindig éreztem, hogy mellettem áll még a háttérből is.
    Most meg már tudni sem akar róla, ennyit jelentettem csak neki, hogy amikor nekem van rá szüksége elhagy, és milyen kegyetlenül tette. Azóta azon rágodom, hogy miért teszi ezt velem, meg is kérdeztem tőle, hogy miért csinalja ezt velem, amit mondott mind hazugság volt, csak játszott velem. Én már bocsánatot is kértem tőle, de arra sem reagál. Úgy érzem megbíztam valakibe aki rútul kihasznált és lelkileg összetőrt. Azt is írtam neki, hogy ezt nem vártam volna tőle, hogy egyetlenegy hibámért így bánik velem. Mindig ha rágondolok elsírom magam, hogy ilyen kegyetlen volt velem, és nagyon nehéz elfelednem mert vele úgy éreztem megértem vele, akkor miért okozott nekem ekkora bánatot. Megírtam neki ezt is, hogy sírok, de a válasz, hogy egy héten csak egyszer ír. De igazán már csak azt akarom tudni, hogy miért volt kegyetlen velem.
    Csak egy hónapig leveleztünk, és még nekem van lelkiismeretem-furdalásom, az ő kegyetlensége miatt, összetörte a szívemet, nagyot csalódtam benne, ezek után nem tudom, hogy tudnék valaki mással megismerkedni, mert kihasználta a jóhiszemüségemet.
    Barátság jelige

    • Habis Melinda

      Kedves Katka!

      Megértem, hogy csalódott a levelében leírtak miatt! Szerintem érdemes volna alaposan átgondolni, hogy mit várt és mit kapott pontosan ettől a férfitól. Ő mit várt Öntől. Levele elején azt írja, Ön barátságot kért, de amikor azt kapta, mégis csalódottá vált. Miért van az, hogy csak hetente egyszer akar levelezni vagy beszélni Önnel, amikor korábban nem így volt. Mi lehet az a hiba, amiről írt? Ön miért akar ismerkedni, amikor van párja? Ha nem néz szembe a nehézségekkel, teszi rendbe egy új pártól függetelnül is az életét, azzal nem fog a problémáktól megválni, sőt, valószínűleg újabb “álságos” embereket talál majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Boglár

    Üdvözlöm!!!
    Ma este édesapámat kellett, hogy meg keresem. Főlhívta édesanyámat telefonon, hogy ő el ment, őtett többé nem fogjuk láttni. Én tudtam, hogy hol kellen keresük, ugyanis az egyik családtagunk , az én 2 unokatestvérem meghalt idén, pár hónapja. Neki ő olyan volt mind, hogy ha a testvére lett volna , úgy gondolom , hogy ő a halálat nem tudta még most sem fel dolgozni. El indultam a keresésére édesanyámal s a tesvéremel. Gyomára is akadtunk hiszen pont az unokatesvérem sirjánál sírt. Nekem azt mondta hogy ma ő megy s nem jön vissza soha sem, ne megyek utána és hogy ő nem tudja itt hagyni a sirboltban az unokatesvérét folyton csak ezeket ismételgette. Alkoholt fogyasztott de keveset. Modtam neki, hogy jöjön megyünk haza hisz a lánya vagyok tegye meg értem , a válasza az volt hogy csak anyámnak kellettem neki nem, én sem kellettem sem az öcsém. Fájdalmas volt ezt hallani tőle. A temető mellett erdő van , ő ebbe az erdőbe el indult megölni magát. Én követtem, mindig kiabált, hogy menyek haza mert ő eztett nagyon régen eltervezte, hogy megöli magát de a házunkban, felakasza magát s mireánk felgyujtja a házat, de ezt ma este át gondolta s meghadja nekünk a házat s ő el megy, s megöli magát. Még azt is el mondta, hogy nem szeretné még azt sem, hogy az ő csontjait megtaláljuk. Édesanyám, testvérem mondta neki szépen, hogy jöjjön velünk haza, nagy nehezen haza jött , sírt közben s kiabált is. Meg szeretük volna beszélni vele ezt a dolgot de nem engedte most sem. Lefekvés elött azt mondta, hogy nem lesz nyugodt éjjszakánk úgy sem s mivel, hogy ma utána mentünk s megkerestük egy váratlan alkalommal ránk fogja majd gyújtani a házat s ő meg felköti magát. Én ezt ma megéreztem, hogy ő megakarja magát ölni, még régebben magam elött láttam ahogy lóg meghalva itt nálunk egy helyiségbe, ezt eddig soha senkinek nem mondtam el csak ma édesanyámnak s testvéremnek. De azért mondtam el mert pont azt helyiséget modta édesapám hogy itt fogja meg tenni majd ahol én is láttam ötett ,ez egy ilyen megérzés s hírtelen elképzelés volt többszöri alkalomal is nekem. Lehett furcsának tünik, de sok mindent megszokatam érezni előre, meg így mint ha láttnám is, vagy csak meg álmodom. Annyira ismerem is apámat, hogy elöbb de utóbb ezt megfogja tenni. A tesvérem nagyon ki készült dühös is egyben rá nagyon, nagyon féltem. Édesanyámnak ma azt mondtam, hogy ha véletlenül lesz még ilyen hasonló helyzett akkor fel hívom a sürgőségit, hogy vigyék el kezeltettni. Régebben is fel akarta gyújtani a házat meg el is ment itthonról…meg több alkalomi veszekedés is volt. Jól gondoltam ezt, hogy el akarom vitettni kezeltettni vagy mit táncsol még, mert én lelkileg ki készültem, de édesanyámat és a testvéremet meg akaróm óvni tőle, ez a remény éltet s ad erőt ezt el viselni s átélni, meg az Istentől való kegyelem s hitt add erőt.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglár!

      Nagyon megterhelő dolgokat ír, megértem, hogy ki van készülve ezektől, ráadásul nem az Ön dolga volna hogy ezeket a dolgokat elrendezze. Borzasztó, ami a családjukban történik! Az apjának mielőbb pszichiátriai osztályos kezelésre van szüksége, hogy elmúljanak az öngyilkossággal kapcsolatos vágyai. Akut veszély esetén (amiről a levelében is írt) akár mentőt is lehet hívni, nem szükségees az Ő hozzájárulása a gyógykezeléséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anikó

    Kedves Melinda!

    Egy ideje érzem, hogy valami nem jó.

    Kitöltöttem egy tesztet, aminèl az jött ki, hogy enyhén diszharmónikus vagyok.

    Utánna olvastam a dolognak, de nem tudtam pontosan merre is induljak meg, sok helyen sok félét írnak.
    Ezért a segítségét szeretném kèrni.
    Mi is ez pontosan?

    Kis figyelemzavar lènyegében?

    Valamint, egy kérdésem lenne még.
    Nagyon nehezen megy a barátkozás másokkal. Valamiért nem tudok elmélyülni a barátságokban. Hiába próbálok kedveskedni másoknak, igyekszek megkérdezni mindig a hogylètüket, de valahogy nem megy mégsem.
    Gondolom azért is, mert valahogy nem megy a közös témába való belemélyülés.
    Zavar, mert így szinte mindig egyedül vagyok, és tudom, hogy ez miattam van..

    Segítségét előre is köszönöm!

    Üdvözlettel,

    Anikó

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      A szövegkönyzeteből kiemelve nem tudom én sem értelmezni ezt a szót, alapvetően ambivalens, nem harmónikusat jelent, de ezt sokmindenre érthetjük.
      Levele második felére reagálva pedig többféle oka is lehet annak, hogy nehézséget okoz a barátkozás és az elmélyülő kommunikáció, melyen leghatékonyabban önismereti munkával lehetne segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy elkeseredet nő

    Üdv!
    39 eves nő vagyok, 21 éve vagyunk házasok a férjemmel..
    Igen koran férjhez mentem és szinte gyerek voltam. A férjem szépen lassan az évek alatt uralkodni kezdett rajtam ,az önbizalmamat teljesen lerombolta lelki es fizikai fájdalmat okozott…Tudni kell , hogy addig minden rendben van amíg úgy cselekszem ahogy a férjem akarja!! A szex eleinte szinte mindennapos volt mert ő igy akarta… olyan segédeszközöket alkalmazott szex közben ami nekem kellemetlen volt…közben született 2 gyerekünk akik a legjobb dolog az életemben..
    Pár éve komoly válságban került a házasságuk , mert már nem hagyom magam és merek nemet mondani!
    Már nem félek..
    Mára oda jutottam , hogy egyáltalán nem vágyom a szexre.. 🙁 ebből komoly vitáink vannak … lehet hormonális a probléma hashimotom van ..
    elvagyok keseredve😞

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett nő!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes mielőbb pszichoterápiás támogatást kérnie/keresnie, hogy jobban át gondohassa a helyzetét, bele értve a párkapcsolatát is. Nagyon fontos, hogy az életének minden területén, köztük a szexben is érvényesüljön az, amrie Ön vágyik, ne kelljen túl nagy áldozatokat meghoznia. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Jánosné

    Borika vagyok.
    Tisztelt Doktor Nő!
    A férjem meghalt 2016.februárjában nagyon rosszul éltünk,de úgy voltam vele már megszoktam 37 év eltelt édesanyját is én ápoltam beletörődtem az egészbe.Közben tönkrement az egészségem.Miután meghalt felhívtam egy régi ismerősömet május környékén sokat beszélgettünk Ő volt az első igaz szerelmem,de rég volt és még mindig ő járt az eszemben.Találkoztunk július augusztus környékén,azóta együtt vagyunk csodállatos ez az érzés ez a szeretet és boldogság.És itt jön a neheze.Elmondtam a lányoméknak és ordítás volt a részéről hogy még el sem temettük aput és én már másik emberrel vagyok.Én vagyok neki az egyetlen aki tud segíteni ha betegek az unokák állandóan náluk vagyok ezután hogy lesz hogy én a párommal leszek nekem ő a fontosabb mint a családom kiabálta a lányom.Azelőtt sem volt nyugtom,most pedig kezdi a lányom.Úgy érzem önző lett,pedig ahol tudok segítek nekik.Arra is megkért ne menjek nyugdíj után dolgozni,mert szüksége van rám.Közben beteg lettem műtötték a lábamat ,azt mondta hogy a kanapém ülve is tudok vigyázni a 4 éves gyerekre,ott is voltam de meg sem álltam egész nap dagadt is a lábam szépen.Borzasztóan érzem magam lelkiismeret furdalásom van,mit tegyek nekem már nincs életem csak az ő telefonjukat kell várnom mikor mehetek a gyerekekhez?A vőm közben viccel velem hogy ha így érzem magam már 60 évesen is sokan öregotthonba mennek.Borzasztó ez belefogok bolondulni.Mit tanácsol mit tegyek?Köszönöm válaszát előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Borika!

      Szerintem érdemes lenne megpróbálni higgadtan beszélni a lányával az ő elvárásairól és az Ön igányeiről. Teljesen természetes, hogy az egészségére vigyáz, más dolga is van, mint az unokákra vigyázni. Ha Ő ezt nem érti meg egykönnyen, akkor annak valamilyen leki oka lehet, nem lepődnék meg azon sem, ha Őt is megiselte volna az Ön korábbi boldogtalan házassága. Ezt azonban már nem lehet így jóvá tenni.

      Kívánom, hogy meg tudják beszélni, amit kell!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktória

    Kedves Doktornő!
    11 hónapja a párom úgy döntött ne folytassuk a kapcsolatunkat. Mindezt nem személyesen, hanem üzenetben közölte velem. Azelőtt pár nappal megnyílt nekem, és elmondta mennyire szomorú neki,hogy az előző kapcsolatából született fiát nem láthatja. Addig is tudtam hogy mennyire rossz neki, de akkor tudott jobban beszélni róla. Akkor azt mondta, hogy egy ideig szakítsuk meg a kapcsolatot, mert át kell rendeznie az életét.A mi kapcsolatunk addig a pontig harmónikus, egy részről mély baráti volt, és szeretetteljes. Elmondta hogy fáj neki hogy felbomlott a házassága, fiatalon lett apa, de felelősségteljesen viselkedett, feláldozva a 20-as éveit. Elmondása szerint ő is nagyrészt felelős amiért megromlott a házassága, mivel hogy mindent megteremtsen a családjának, elég sokat dolgozott. Aztán egy idő után a felesége elhagyta és másik országba költözött a fiával. Ezután találkozott velem. A mai napig nem értem miért szakított velem, mivel most sincs együtt a családjával. A szakítás után levelet írtam neki, arra nem reagált, pár hónappal később a születésnapján felköszöntöttem üzenetben, és ajándékot küldtem neki, amit megköszönt, de a kérdésemre, hogy hogy van nem válaszolt. Ez volt áprilisban. Azóta nem kerestem. Láttam róla képeket, van neki egy barátnak mondható lány ismerőse. Egyértelműen nem tudom megmondani, hogy együtt vannak e, mert a képeken ő a lányt a vállán öleli át, nem a derekán. A volt párom most lesz 31, a lány 21, illetve ugyanaz a neve mint nekem,és a szeme színe is. Ön szerint van ennek valami jelentősége. Szerintem, és mások szerint is a fiatal éveit szeretné most visszakapni, azért bulizik most ennyit, és ezért van annak a lánynak a társaságában. A szakítás előtt elmondta, hogy én vagyok az egyetlen az életében, akinek ennyire meg tud nyílni. Többször mondta a kapcsolatunk alatt hogy én lennék a tökéletes számára, ha jó időben találkoztunk volna.
    Ön szerint miért szakított velem? Vagy van még esélyünk együtt lenni?
    Illetve milyen jelentősége lehet annak a másik lánynak?
    Előre is köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel: Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Szerintem nagyon fájdalmas lehet Önnek ez a szakítás! Szép dolog, hogy Önnek tud leginkább megnyílni az exe, ez azonban sajnos nem jeletni azt, hogy érdemes volna reménykednie. A szakításunkban talán szerepet játszott a férfi múltja, emiatt nem állt készen egy kapcsolatra. Talán emiatt nem akar egyáltalán elkötelezúdni, hiszen egyszer már megégette magát, s ezt nem tudta feldolgozni. Ezért inkább kerüli a mélyebb kapcsolatokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Krisztina

    Kedves Doktornő! 23 éves vagyok a párom 29. Lassan 2 éve együtt vagyunk,és született is egy kislányunk. Azért írok,mert a párom múltját nem tudom elfelejteni ( ismerem már régebbről). Nagy csajozó gép volt. Akárhányszor felhozom a témát az ex barátnőiről lehurrog hogy ne a múltban éljek. De ez nekem nem megy. Amikor eszembe jut,akkor elkezdek vele csúnyán beszélni,valamikor nem is szólok,csak lehajtott fejjel,elgondolkozva elém jön a kép hogy velük jobb volt meg ilyenek. Próbáltuk megbeszélni,de mindig veszekedés lett a vége,miszerint “ne a múltban éljek”. Ez nekem nem megy. Amikor testileg is közel kerülünk egymáshoz akkor is elém jön a kép hogy kivel volt. Nem tudom mit tegyek,érzem hogy nem lesz ennek hosszú távon jó vége.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Megértem, hogy nyomasztja Önt ez a spontán megjelnő kép. A párkapcsolatát milyennek érzi? Van benne valami, amivel elégedetlen? ha igen, emnynire tudnak erről beszélni? Megcsalta valaha Önt ez a férfi? És más?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • R. Gabi

      Kedves Doktornő! 37éves vagyok 2gyermek édesanyja. Olyan problémám lenne, hogy már 17éve dolgozom 1helyen, de most úgy érzem, hogy nem érzem jól magam a munkahelyemen. Új kolegák felvételével én egyre lejjebb süllyedtem, egyre jobban háttérbe szorultam, ami a hangulatomon, kedélyállapotomon is meglátszik, sőt a családi életemen is. Most kaptam egy esetleges megkeresést, hogy szeretnének elcsábítani. De nem tudom mit tegyek, mindenki arra ösztönöz, hogy váltsak, mert különben belesüppedek. De a másik cégről mindenkinek rossz a véleménye. Meg őszintén nagyon félek. Tobbszor jártam pszichológusnál, és depressziós is vagyok, de nem igazán találtuk meg a probléma gyökerét. De jelenlegi helyemen nagyon nincs fejlődés már, sőt, ráadásul már a kollegák is átnéznek rrajtam. De fejbe ugymond meghoztam a döntést a váltásra, de félek megtenni. Mindig a gyermekeim, hitelem jut eszembe, hogy mi lesz, ha most én mozdulok és esetleg nem jön be. Nem tudom tud e nekem valami tanácsot adni . Üdvözlettel: Gabi

      • Habis Melinda

        Kedves Gabi!

        Levele alapján azt gondolom, hogy több dolgon is érdemes volna elgondolkodnunk. Péládul azon, hogy mi van amögött, hogy rosszul éli meg azt, hogy háttérbe szorul a munkahelyén? Miből fakad ez az rézés? Mit vesztett a többiek érkezése kapcsán? A depressziójának gyökerét is érdemes tovább keresni. Érdemes tundia azt, hogy egy ilyen kaliberű probléma nem oldódik meg 1-2 beszélgetés alatt. Ha igényli hogy négyszemközt gondolkodjunk ezeken a kérdéseken, itt tudja felvenni velem a kapcsolatot.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.