Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
19 182 Hozzászólás
30 éves fiam nem önálló nem dolgozik el tartatja magát és beköltözött a hazámba? Mit tegyek?
Ígérget de nem történik semmi.
Kedves Adrienne!
Amit leír, sajnos egy tipikus dependens viselkedés. Ameddig a felnőtt gyermek meg tudja szerezni az anyai gondoskodást, nem fog az életkorának megfelelően viselkedni és felelősséget vállalni a tetteiért, s azok következményeiért. Önismereti munka segíthet Önnek abban, hogy el tudja fogadni, hogy nem mindig az a legjobb segítség, ami annak látszik.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm.
Soha nem gondoltam volna, hogy így kérjek tanácsot vagy megoldást.
Feleségem akivel 6 éve ismertem meg, tudomásomra jutott, hogy egy sráccal tartja a kapcsolatot illetve már nem egyszer találkoztak is. Azt mondta, hogy egy régebbi ismerős és hogy neki mindig fiú barátai voltak amit én is tudok, semmi nincs köztük de néha kell neki az, hogy ne csak közösen legyünk itt ott, hanem neki ez is hiányzik. Problémám az, hogy volt már hasonló ilyen titkos barátja akikbe végül szerelmes is lett de mindig helyre tudtuk hozni a kapcsolatunkat. Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni. Hibába kértem, ne találkozzon vele mert megint el fog csábulni. De megnyugtatott, hogy nem lesz semmi köztük csak barátok. Csak, hogy az előző kettőre is ez volt a válasz. Én soha nem tudnám megcsalni illetve ilyen dolgokat meg tenni. Tanácstalan vagyok de nagyon szeretem.
Kedves Gino!
Önismereti- vagy párterápiás munka segíthet a változásban a párjának, amennyiben igényli/igénylik. Az ember nem pusztán racionális módon viselkedik, ezért nem elegendő elhatározni, hogy mit nem fogunk megtenni, fontos, hogy ismerjük önmagunkat és minél tudatosabban kezeljük az érzelmeinket, hogy ezt meg is tudjuk valósítani.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő.
A férjemmel lassan 2 éve házasok vagyunk. KB. 5 éve jöttünk össze. Előtte is nyögvenyelősen ment neki a munka, de most hogy kiderült, rákos(már meg is műtötték, de a varratokat 4 hónapja nem szedette ki) most még annyira sem. Nem is keres munkát, egyedül tartom fent az albérletet, ami nem kevés pénz. Mondanom sem kell, hogy neki a napi 2-3 doboz cigi kell, a nagy semmi bevétel mellett. Ráadásul ezek mellett engem nevez felelőtlennek. Kemény fizikai munkát végzek napi szinten, és még ez sem elég. Nem tudom mit kezdjek vele.
Üdv: Ilona
Kedves Ilona!
Az, hogy valaki beteg nem jogosítja fel, hogy felelőtlenül viselkedjen, vagy szavakkal bántsa a másikat. Önnek nem dolga gondoskodni a férjéről, elsősorban a saját élete fölött van döntési lehetősége (ha a rákos párja dohányozni akar, úgyis fog, ha tud szerezni rá pénzt). Amennyiben úgy látja, hogy a megbeszélések nem vezetnek eredményre, nézze inkább a saját boldogulását, s ha igényli, kezdjen önismereti munkába az ehhez szükséges lépések átgondolása végett.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
33hetes terhes vagyok, van egy 6éves lányunk, házasok is vagyunk. Sajnos 1 hete találtam egy pornós mappát a férjem gépén, kívancsi lettem, megnyitottam az utoljára letöltöttet, amiben egy terhes, nagy mellű nő szerepelt (kis melleim vannak). Tudom, h a nagy mellekre bukik, de ez rettenetesen szíven vágott. Azóta megcsókolni sem bírom, nemhogy szexelni. Azt se akarom, h a cicimet fogdossa. Az eset előtt kb 3hete volt utoljára szex…de kb augusztus óta nem nyúl hozzám,ahogy a terhesség előtt szokott, nemigazán élveztem az aktusokat. Nem szeretget, nem simogat…utálom, ha ezeket mindig el kell mondani, de akkor meg már kényszerszaga van, és el is megy a kedvem. És általában előjáték nélkül elveszi,amit akar, én meg oldjam meg magamnak, ha akarom.
Túlreagálnám?
Kedves Judit!
Szerintem egyáltalán nem reagálja túl, a levelében megfogalmazott szexuális problémát párterápia segítségével lehetne megoldani. Mindazonáltal nagyon megterhelő lehet Önnek, hogy a terhessége alatt kell foglalkozzon egy ilyen fájdalmas párkapcsolati problémával.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő .
Előre is köszönöm a válaszát , mostanában utánna jártam annak hogy miért nem tudok telefonon és személyesen emberekkel beszélgetni (hivatalos helyen ) egyszerűen leblokkolok félek hogy kinevetnek , elrontom vagy épp elfelejtem amit mondani szeretnék annyira elurakodik rajtam ez a pánikszerű félelem, hogy pl munkahelyett szeretnék váltani, viszon tenni érte nem merek ,azaz telefonon felhívni kérdezni és beszélgetni , a kérdésem az lenne hogy ez szociális fóbia e ?! mit lehet annak érdekében tenni ? Esetleg önfejlésztési program ? hogy ez ne okozzon problémát hisz 26 éves vagyok , azt hittem régen hogy ez csak gyermekkori félelem de mai napig tart sajnos , és ez megnehezítí a mindennapjainkat , nagyon szépen köszönöm a válaszát további szép napot .
Kedves Vivien!
A félelmeit önismereti munka segítségével lehetne jobban megérteni és akár kontrollálni is. Egyéni és csoportos forma is szóba jöhet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Feleségemmel 7 éve vagyunk együtt, van egy 6 éves gyermekünk, rendezett családi és anyagi körülmények között élünk. Kapcsolatunkban nagyon fontos a kölcsönös tisztelet, hűség, támogatás, együttérzés. A helyzet kb. egy évvel ezelőtt változott nagyot, a feleségem elmondta, hogy nem tud velem intim szexuális kapcsolatot létesíteni, mert erös anyai ösztönöket és szeretetet kezdett érezni irántam és olyan, mintha a fia lennék. Tetszem neki férfiként, de ezek mellett az érzelmek mellett képtelen fogadni a közeledésemet. Értetlenül állunk mindketten a dolog előtt, hiszen előtte semmiféle szexuális problémánk nem volt.
A kérdésem, hogy férjként és férfiként mit tehetnék?
Válaszát köszönöm!
Kedves GyB!
Pár- és/vagy családterápia tud segíteni újra közeledni egymáshoz nőként/férfiként. Átgondolni mitől változott át a szexuális vonzódás anya/apaszerepbe (hiszen ez a kettő jó esetben megférne egymás mellett).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő! Van egy 3 éves kisfiam, aki imádja a 10 éves féltestvérét (férjem előző házasságából született). Sajnos alig látjuk, mivel ő nem kíváncsi ránk, nem tudja elfogadni, hogy testvére lett 3 éve. Ha el is jön hozzánk, akkor is csak reggel jön este megy. Ilyenkor maximum akkor játszik a kisfiammal, ha az apja látja. Amint kimegy a szobából, onnantól kezdve mintha levegőnek néznek minket. Legutóbb pl a kicsi már szinte az ölébe mászott, hogy játszon vele, de a nagy belekönyökölt párszor (óvatosan) és miután a kicsi így is szerette volna, ha játszik vele, párszor megütötte ököllel a kezét, hogy hagyja békén. A kicsi nem sírt ugyan, de kérdőn nézett rám, szóval valamilyen szinten mégis érzékeli, h nem kedveli. Azt szeretném kérdezni, hogy egy 3 éves gyerek ezekből érzékelheti, hogy őt nem szereti a féltestvére? Mi lenne a célravezető? A nagynak hiába mondjuk, hogy alig várta, hogy lássa és csak szeretne vele játszani, csakis a pofavágásokat kapjuk, szinte már undorral néz ránk. Többesszámban írom, mert engem sem kedvel, mióta megszületett a féltestvére. Nem adja oda a kicsinek a játékait, de ő mindent megnéz. Nem ad a nasikból sem, csak ha rászólunk, de akkor is pofavágások kíséretében. Olyan, mint aki nem képes elfogadni, hogy már nem ő az egyetlen. Megjegyzem otthon is született 1 éve egy kishúga, és sajnos ott is gondok vannak a viselkedésével, pszichológushoz is vitte már az anyukája, de csak annyit mondtak, h több figyelmet igényel. Féltem a kisfiam, az ilyen napok után mindig nagyon rosszul alszik, és többször felsír álmában. Ön szerint mit tegyünk?
Kedves Berandett!
Megértem, hogy félti a kisfiát, s abban is egyetértek, hogy egy 10 éves gyermeknek ennél jobban kellene tudnia alkalmazkodni.
Mindemellett nem azt mondanám a kicsinek, hogy nem kedveli őt a nagy testvére, hanem hogy vannak nehézségei, s helytelenül viselkedik, amikor agresszívvé, vagy iriggyé válik. Néha mindenkinek vannak rossz napjai, s az indulat nem neki szól.
Bízom benne, hogy a gyermekpszichológus tud segíteni a nagyfiúnak. Ha ezek miatt a történések miatt sok a feszültség a párkapcsolatában érdemes lehet akár családterápiás segítséget kérni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Szeretnék tanácsot kérni! A volt párommal szeretnénk újra megpróbálni a kapcsolatot, amikor együtt voltunk sok konfliktus volt, megcsalás, hazugságok stb. Azóta sokat fejlődtünk külön és készen állunk, hogy újra kezdjük viszont a külön töltött időszakban több kolléganőjével is összekerült amit nehezen tudok elfogadni mivel minden nap együtt dolgoznak! Van valamilyen lehetőségem arra, hogy ezen túllépjek és elfogadjam?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Liliána!
Egy megcsalás után természetes, hogy nem tudnak megbízni egymásban, párterápiás munka segíthet újraépíteni ezt a köteléket, amennyiben mindketten szeretnének dolgozni a kapcsolatukon. Egyéni terápiát (ha nincs más, komolyabb nehézsége) nem javaslok.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívánok! Ismerkedtem egy férfival. Találkoztunk is. A szimpátia kölcsönös volt. Az első csók is meg volt. Megbeszéltük, hogy találkozunk még. De idő közben történtek dolgok. Nem igazán keresett. Dolgozott ezt megértem. De volt rá példa, hogy nem írtam neki egész nap, akkor ő írt nekem, hogy jól esett volna neki ha írok. Mondtam neki, hogy nekem is jól esett volna ha ír. Megbeszéltük hogy találkozunk és főzök gombakrém levest. Elfelejtette, hogy ezt megbeszéltük. Kicsit olyan lekezelő volt velem akkor este. Ami rögtön nem is tűnt fel, mert dolgoztam. Csak később amikor visszagondoltam a beszélgetésre. Másnap elköszöntem tőle. De most nagyon hiányzik. Mit tegyek? Hagyjam és felejtsem el. Vagy adjak még egy esélyt a kapcsolat alakulásának?
Kedves Anita!
Érdemes egészében nézni a kapcsolatukat, s megfigyelni az érzéseit. Amikor együtt vannak, s amikor külön. Mit vált ki Önből ez a férfi? Fontos, hogy ha Ön fáradt, akkor is komolyan tudja venni a megérzéseit, s higgadt módon szóvá tegye, ha bárkitől lekezelő stílust tapasztal. Ebben önismereti munka lehet a segítségére, amennyiben igényli.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jonapot Kivànok
Az miatt irok sajnos eddig nagyon rossz kapcsolataim voltak az utolsoba sajnos nagyon durván vert a párom. Hala az istennek abbol a kapcsolatbol sikerül kiszallnom és találtam egy olyan fèrfit aki a tenyerén hordoz és figyel rá de annyira rettegek hogy elrontom hogy evvel ölöm meg a kapcsolatomat! De mindennap eljar dolgozni nem csinal nekem semmit rosszat de mindenert kiabalok vele es veszekszek ok nelkul! Most ugy vagyunk hogy külön alszunk és nem szolunk egymashoz de en nagyon szeretnek rajta valtoztatni
Kedves Renata!
Levele alapján azt gondolom, hogy a jelenlegi kapcsolatában rejlő feszültségek bizonyára nem függetlenek attól a sok traumától, melyet a korábbi kapcsolatában szenvedett el. Érdemes pszichológust felkeresnie és a bántalmazás feldolgozásán vele együtt dolgoznia, hogy nyugodtan tudják megbeszélni a felmerülő problémákat, nehézségeket a jelenlegi párjával.
Üdvözlettel: Habis Melinda
7 év után egy elmaganyosodott, megalázó, manipulatív kapcsolatból szabadulni szerettem volna. A párom nem enged. Összeomlik, fenyeget, zsarol, manipulál, sír, könyörög, igyekszik…január óta megy…mostanra már félek is tőle. A szeretteim már jönnének értem, h elvigyenek innen, de nem merek menni, mert félek a következményektől (miben tesz kárt). Szeretnék normálisan, szépen szakítani. Nagyon szerettem őt és még mindig szeretem, de teljesen ledózerolt 7 évig és most is, ahogy nem enged el. Csak róla szól minden. Kertem csak időt, azt se adott.
Kedves Zita!
Nem lehet minden kapcsolatot szépen, nyugodtan zárni, mert ahogy írja is a levelében, ehhez mindkét fél akaratára szükség van. Előfordulhat, hogy az Ön esetében is a menekülés az egyetlen megoldás. A NANE weboldalán tájékozódhat a bántalmazó kapcsolatokról és az ebből való kilépésről.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét. Andrea vagyok. Ma kiderült, hogy öt hetes terhes vagyok, viszont a párommal szakítottunk. Elmondtam neki de nem repesett az örömtől ugyanis ketté válltak volna útjaink. Szüleimmel holnap találkozom és tanácsot kérek tőlük, de nagyon bizonytalan vagyok, ugyanis a párom nem szeretné velem felnevelni a közös gyermekünket és folyamatosan veszekszünk ez miatt. Mit tegyek? Nem tudok dönteni. 22 éves vagyok, a párom 28 de nem akar felelősséget vállalni. Hozzá teszem, hogy terveztük a gyereket, de hamarabbra. Sajnos rosszkor jött össze. Előre köszönöm válaszát.
Kedves Andrea!
Levele alapján nagyon nehéz helyzetben lehet.
Amennyiben lehetséges, érdemes pszichológussal konzultálni az érzéseiről, arról mire van szüksége, akár azzal kapcsolatban is, merre irányítsa most az életét.
Ha lehetősége van rá, érdemes arról is beszélni a szakemberrel, hogy ágyazódik a kapcsolatuk történetébe a terhessége, a hogy a párja személyisége mennyire magyarázza a történteket és mi várható tőle a későbbiekben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívánok!
Remotiv extrát szedek, ez gyógynövény kapszula. -Hogy enyhüljön a stressz, a szorongás bennem. Mindent megtennék már, csak érezzem jól magam lelkileg.- A munkában… a boltokban, a barátommal. Mert folyton zavarban érzem magam. Felszabadult szeretnék lenni. De minden nap szomorú vagyok, depressziós, és 1 filmet nemtudok megnezni, mert állandóan agyalok, és ezért nagyon nehezen figyelek. Egyszerűen nemtudom mitől lehetnek ezek a tünetek.. Félek ha megbolondulok.Vagy esetleg mit tehetnék, hogy jobban érezhessem magam? Köszönöm előre is a válaszát!
Kedves Nikolett!
Szerintem nagyon jó, hogy keresi a megoldást a stresszre. Önismereti munka segíthet megérteni félelmeit, új megküzdésmódokat találni a feszültséggel teli helyzetek kezelésére. A felszabadultság z egészséges, tudatos életmódból és az érzelmek megfelelő kezeléséből fakad, amely tanulható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kezét csókolom,jó napot!
Ha kicsit vonz a bi élmények de érzem,hogy nem igazán szeretném talán nem is helyes erkölcsileg,egészségügyileg és ki akarok ebből szállni.És normális heteroként akarok élni.Akkor mit tanácsol mit tegyek.Amúgy régen egyátalán nem foglalkoztatott a dolog sőt…lehet egészségügyi probléma hormonális?Mit tanácsol?! Mielőbbi válaszát köszönöm!!
Kedves Géza!
Az ember érzései/vágyai önismereti munka segítségével érthetők meg. Az egészségügyi problémáknak lehet hormonális oka is, de az emóciók a vegetatív idegrendszeren keresztül minden testi működésünket befolyásolják.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Van egy 4 éves lányom és egy 6 éves kisfiam. Az édesapjától külön élünk több, mint 2 éve. Apukánál a gyerekek nem beszélhetnek rólam, a családomról, szóval senkiről a környezetemben. Egy nap úgy jöttek haza pár hónapja, hogy apánál “Tiltólista” van, nem említhetnek/beszélhetnek senkiről. Egyszsrűen nem tudom a miértjét, a pszichikai okát, hogy apuka milyen indokból tesz ilyet. Tudna ebben segíteni? Biztos van erre ilyesfajta magyarázat. Azóta más csonka családoknál is észrevettem, hogy van ilyen. Nem tartom normálisnak a dolgot és egyszerűen értetlenül állok ez előtt. Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Lillien!
Az ilyen fiatal gyermekektől nem várható el, hogy titkot tudjanak tartani, s érzelmileg is nagyon megterhelik őket a tabutémák. Javaslom, hogy kezelje ezt lazán, mondja a gyermeknek, hogy bármit elmondhatnak Önnek, amit szeretnének (az elhangzottakat ne kommentálja), s az estleges konfliktusokat az apukával négyszemközt rendezzék.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Dr.Habis Melinda!
25 éves nő vagyok két gyermekem van ,férjem,saját házunk. Mondhatni minden meg van ahoz,hogy boldog legyek,vagyok is de amióta az eszemet tudom külföldön szeretnék élni,a férjem nem,időt kért,hogy várjunk 2-3évet még,hogy alakul az életünk itthon. Neki jó fizető állasa van. Nincsenek anyagi gondjaink nem a pénz motivál úgy érzem jobb lenne a gyermekinknek kint később az iskola miatt is. Hogy tudnék rá hatni? Úgy érzem ő “megfoszt” az álmomtól ,hogy ott éljek ,hogy legalább megprobálhassam/megprobálhassuk az életet ott együtt.
Kedves A.A.!
Amennyiben ilyen alapvető kérdésekben (pl hol éljenek) nehezen jutnak konszenzusra, érdemes párterápia segítségével közelíteni a szempontjaikat egymáshoz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tiszteld Doktornő!
16 éves vagyok, májusban töltöm a 17-et, a korombeli srácok mind érettek, önállóak, nekem valamiért ez nincs meg. Nehezen megy az emberekkel a kommunikáció, nagyon sokszor érzem magam kínosan amikor egy idegennel beszélek, vagy amikor fizetni kell egy boltban….Félek bemenni a suliba,mindíg azon jár az eszem hogy mit gondolnak rólam mások. Nincsenek az osztályból barátaim csak általánosból, nem sikerült beilleszkedni az osztályba. Általában a tesóimmal beszélgetek, vagy egész nap csendben vagyok- kezdem úgy érezni hogy elpazarlom a tinédzser korom. Gyakran szoktak beszólni ok nélkül, amikor meg kell szólalni, vagy ki kell menni a táblához megoldani egy feladatot, remegek, úgy érzem ha elrontok valamit kinevetnek, nagyon kellemetlen, gondoltam arra is hogy iskolát váltok, de szerintem másik iskolában sem tudnék beilleszkedni
ez szorongás? vagy antiszociális vagyok?
Válaszát előre köszönöm!
Kedves Benjamin!
Érdemes a beilleszkedéssel kapcsolatos félelmeiről, kisebbrendűségi érzéséről beszélgetnie a szüleivel, vagy más megbízható felnőttel. Iskolapszichológus is sokat segíthet, hogy reálisabban lássa önmagát és a helyzetét, amennyiben igényli.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A kérdésem az, hogy ha nem ír vissza sokáig az unokahúgom, akkor utál!!?? De amikor felköszöntöttem őt születésnapján csak akkor írt vissza.
Kedves Márk!
Nem feltétlenül jelenti azt! Sok más magyarázat is szóba jöhet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!
Olyan problémám lenne nekem hogy esténként fel ébredek és érzem hogy néz egy férfi alak mostanában sokszor elő fordul. Volt egy ki alakuló kapcsolatom egy régi párommal de nem táplál annyi érzést felém mint kellene szerinte nincs meg az a tűz de mást mutat és annyi jelet adott már nekem. Emiatt érzem esténként hogy nem tudok olyan nyugodtan aludni és elő jön ez a dolog hogy arra ébredek néz egy alak..
Kedves Lúcia!
Nagyon jó, hogy gondolkodott az álmain, s fantáziáin, s meg is találta a magyarázatot. Önismereti munka segíthet Önnek abban (amennyiben igényli), hogy olyan partnert találjon, aki meg tudja becsülni Önt, s kimutassa az érzelmeit.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot, Doktornő!
Van egy fiú, akivel már majdnem 1 hónapja beszélek, de még nem vagyunk együtt. Szinte 24/7beszélünk amióta szüneten vagyunk. Hülyén nézne ki, ha megkérdezném tőle, hogy együtt vagyunk vagy nem? Mivel egyszer feljött, hogy ezt barátnőim kérdezték ő meg annyit mondott rá, hogy igaz, miért nem vagyunk még együtt. Eléggé szégyenlős is vagyok, és néha úgy érzi hogy nem szeretnék vele beszélni, közben meg igen.
Tudna nekem segíteni hogy hogyan kérdezzem meg tőle, hogy akkor most együtt-e vagyunk?
Kedves Sztázi!
Ha bízik benne, nyugodtan kérdezzen rá. A kapcsolatokat jó esetben mindkét fél formálja, a az Ön visszajelzései is alakítják a másik viselkedését. Ha elmondja, hogy vágyik rá, hogy ez párkapcsolat legyen, a másik fél bizonyára viszonozni fogja a gesztust. Elvégre így is folyton együtt vannak, bizonyára mindketten jól érzik magukat, s nem csak barátként töltik együtt a napokat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktor Nő! Elèggè fèltèkeny tìpus vagyok. Ès zavar, hogy a párom állandóan nőket nèzeget Facebookon. A legnagyobb baj ezzel, hogy engem soha nem dicsér meg. Nem mondja, hogy szèp vagy csinos vagyok, hogy szèp a szemem, semmi ilyesmit, pedig nekem erre szükségem van. Beszèltem már vele erről, azt mondja hogy ő nem ilyen, ès nincs ehhez hozzászokva. 3 ève vagyunk együtt de mèg mindig nem tanulta meg, hogy ez nekem fontos. Mit csinálhatnèk? Ha nem tetszem neki, mièrt van velem? Mièrt nèzeget folyamatosan más nőket, nekem pedig 2 szèp szót sem tud mondani,a szexuális èletünk pedig szinte a nullával egyenlő, pedig 32/34 èvesek vagyunk. Van megoldás? Köszönöm
Kedves Panni!
Pérterápia tud segíteni a szexuális problémák megoldásában és egymás szeretetnyelvének megtanulásában, amennyiben mindketten igénylik, szeretnének tenni kapcsolatuk megjavításáért.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Pár hónapja boldog párkapcsolatban élek, van egy stabil munkahelyem, ahol szeretnek, rosszat nem hallottam vissza magamról, szakmailag is nagyon jó értékelést kaptam, azonban azt érzem, hogy mégis valami hiányzik az életemből. Úgy tudnám leginkább megfogalmazni, hogy azt érzem, hogy egy nagyon ingerszegény közegben telnek a napjaim, ezáltal “megfulladok”, szívesen élném mások életét, azokét akiket irigylek, valamint többször megfordult a fejemben hivatásváltás vagy valami tőlem teljesen távoli, új dolog kipróbálása. Azonban rendkívül önbizalomhiányos vagyok, nem érzem elégnek sose a pozitív visszajelzéseket, egy-egy apróbb hiba vagy baki is eléggé megvisel. A külsőmmel sem vagyok elégedett, pedig számos bókot kapok nap mint nap a páromtól és ismerősöktől. Mi lehet ez az érzés? Már az is felmerült, hogy nekem lehet semmi sem jó és nagyon negatív vagyok. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Otília!
Önismereti munka tudna segíteni abban, hogy jobban elfogadja önmagát, s nem csak a megjelenését, hanem önbizalma is legye azokhoz a dolgokhoz, amikre vágyik. Hogy végig tudja gondolni, valóban szükséges-e a karrierváltás, vagy csak egyfajta új ingert jelentene, ami által átmenetileg levegőhöz jutna.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot kívánok egy hozzátartozóm gyerekéről szeretnék kérdezni, a gyermek horrorfilmekből ismert gyilkosokat rajzol magától, valamint az édes anyját időnként fogdossa és nem lehet leállítani őt szeretném megkérdezni, mi a teendő?
Kedves Greg!
Érdemes a szülőknek jelezni, hogy baj van. A horrorfilm nem gyerekeknek való, a fogdosás pedig egyfajta határátlépés, s akár erőszak kapcsán is megjelenhet tünetként. Amennyiben a szülő nem együttműködő, a gyermekvédelmi hatósághoz szükséges fordulni!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő,
Mostanában elég sokszor gondolok öngyilkosságra. Felmegyek a 10 emeletes panelház tetejére.
De sose tudom megtenni.
Most lett vége egy komolyabb párkapcsolatomnak. De ez nem igazan lényeges, hanem már amikor a végén voltunk , akkor elkezdtem ezeket érezni, újra. Nekem volt ilyen problémám régebben. De az utóbbi időben nem volt kb 4-6 éve. Viszont most úgy érzem kicsúszott a kezem közül az irányítás.
Köszönöm előre is a válaszát
Kedves K.N.A.P!
Fontos, hogy mielőbb felkeresse a korábbi terapeutáját és segítségével megértse, majd leküzdje az öngyilkossági fantáziákat. Sürgős esetben a 112-t kell hívni!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Lassan 14 éves a lányom, és végtelenül magányos. Az osztályban nem érzi jól magát, zavarja az osztalyársai állandó veszekedése és cikizése. Kb. egy éve előállt azzal, hogy szeretne kosarazni. Most meg abba szeretné hagyni, mert úgy érzi az edzések alatt is állandó zaklatás éri. Különben nagyon szerény, csendes kislány, bár osztályelső, végtelenül visszahúzódott. Hogyan segíthetek neki abban, hogy végre kiálljon magáért, higgyen magában és saját képességeiben?
Kedves Erzsébet!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes pszichológust keresniük a lányának. Természetesen fontos beszélgetnie vele arról, mit él meg cikizésnek, veszekedésnek, zaklatásnak de azt gondolom, hogy önmagában ez itt kevés a probléma megoldásához.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Habis Melinda!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy nen régebben voltam egy szórakozóhelyen, ahol megismerkedtem egy fiúval,nagyon szimpatikusnak tűnt,végül az állomásig eljött velem,majd megkérdezte a nevem és azt említette hogy másnap írni,fog azóta 3 nap telt el de még mindig nem írt,számomra ez csalódás volt,reménykedhetek abban hogy fog még keresni? Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Erre a kérdésre nem tudok válaszolni sajnos.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm dr nő! Olyan kérdéssel fordulok önhöz hogy a párom 16 éves lány, én pedig 27 éves vagyok, és most született egy kis babánk. És azt szeretném meg tudni hogy mivel a barátnőm kis koru így mindenhova vinunk kell az édes anyát hogy alirjon papírokat neki? Mert általába mindig vinni kell magunkkal mert csak ő írhat alá de nem jövünk ki az édesanyával a barátnőmnek. Hogy valamit lehetne e csinálni hogy ne a gyámja írjon alá? Gyámhatóságnál is próbálkoztunk elintézni a házasságot de egyszerűen eletünk utasítva hogy nem engedélyezik. Írtunk is kérelmet és jót a papír hogy nem. komolyan mondom hogy egy 16 éves lánynak semi joga nincs mindig hurcolnunk kell magunkkal a gyámját minden hova? Uhhh kivagyok! Várom válaszát előre is köszönöm.
Kedves Atti!
Sajnos nem tudok válaszolni a kérdésére, javaslom, hogy jogászt kérdezzen meg erről.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot egy. Olyan probléma van hogy megismertem egy lányt 1 hónapja madár együtt vagyunk de ő írta nekem hogy gyors a kapcsolat es nem érez olyan erősen mint az elején.
Ez félek hogy szakít velem de. Nem szeretném nem tudja mitől lehet?
Kedves Bence!
Javaslom, hogy erre a lánynál kérdezzen rá. Neki kellene tudnia, mi változott Őbenne. Az Ön számára önismereti munka javasolható, ami a kapcsolat jobb megértésére, s benne a saját szerepének feltárására irányulhatna.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő nekem az apám 69 éves nagydarab ember 197 körüli mindig a vérnyomása állan doan hirtelen haragu állan doan agressziv. Én félek töle mert többször is meg vert bántalmazot engem fizikailag. 42 éves vagyok gyenge jelemü ember170 cm magas vagyok 53 kgram. és évek otota félek töle mert mindig fizkailag bántalmaz mengem meg ojan okat magyaráz szétéplek meg megölek. Dögöjmeg nekem sajnos én nem túdokelenecsinálni elene semi csak retegek. És amugyis pánik beteg vagyok 2017 ota. Tiszteletem dóktornö
Kedves János!
Amikor az apja agresszív, akkor ki lehet hívni a mentőt, vagy a rendőrséget rá. A bántalmazás (rendszeres/ismétlődő fizikai erőszak egy személy ellen) Magyarországon törvénybe ütközik. Aki a társadalmi együttélés szabályait megszegi különféle következményekre számíthat. Javaslom, hogy konzultáljon az apja háziorvosával erről a viselkedésről. A lelki/fizikai terrortól mindenki tönkremegy lelkileg (ahogy Ön fogalmazott, gyenge jelleművé válik).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Úgy érzem,hogy elkéne szöknöm otthonról,mert az anyukám egy kicsit “idegesítő” számomra.
Tettem egy dolgot ami nem volt szép tőlem de megbántam és nem is akartam megtenni.Már vagy több mint 1 hónapja tilt a telefonomtól és a barátomtól, akit szeretek.Én már úgy érzem sokat bizonyítottam hisz elpakoltam mindenki után,megcsináltam a házi rendet(kiszedtem a mosogatógépet,szárítót stb…)de az anyukám nem enyhült meg.Hazudott is nekem mivel megnéztem amit írt a barátommal(azt tettem amit ő) és hazudott pár üzenet váltásról.Arra gondoltam, hogy pár napra egy baráthoz elmennék.
Mit gondol erről?
Válaszát előre megköszönöm!
Kedves Lilla!
Szerintem nagy kockázatot vállalna ezzel a tettével, javaslom, hogy inkább beszélgessen vele arról, hogy tudja, mit tett (pl hazudott). Érdemes arra is rákérdeznie, hogy miért ellenzi a kapcsolatát a barátjával, vagy hogy rosszul esik Önnek, hogy ilyen mértékben avatkozik bele a dolgaiba. Ha hazugságra és manipulációra építik a kapcsolatukat, mindketten sokat veszíthetnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo napot. Az en párom egy szexualisan nagyon aktiv multal rendelkezik( vannak a barati tarsasagaban is “esetei”). A mi kapcsolatunkat komolyan gondolja. Engem nagyon zavar, hogy barhova megyünk, mindig van a korben egy volt szerető, egyszerűen megorjit. Persze ezt elmondtam, de csak annyi a válasz, hogy mar lezarta a múltat. Azt gondolom, talán velem van a baj?
Kedves Mónika!
Ez egy komplex kérdés, fontos szempont, hogy a barátjával mennyire intim a kapcsolatuk, mennyire tudnak olyan jellegű kérdésekről beszélgetni, hogy mit gondol egyikük-másikuk a hűségről. Hogy miért volt a korábbiakban annyi szeretője a párjának, s mi változott meg azóta. Ahhoz, hogy bízni tudjanak egymásban szükséges tisztázni efféle alapvető kérdéseket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda! Boldog új évet Önnek!
A volt párom szakítás után teljesen megváltozott. Nem voltunk sokáig együtt, de az szép volt.vgyis azt hittem. Ő szakított, üzenetben. Erre nem tudtam egyből reagálni, nem akartam bántó lenni, pár nap múlva jeleztem, hogy ezt jobb lett volna személyesen megbeszélni, nekem ez a korrekt. Erre olyan szitok, gyűlölet, lenézés, agresszió, földbe döngölés áradatot kaptam, hogy nem hittem el. Soha egy rossz szót nem mondtam neki. Tudom, egy kapcsolat két emberen múlik, meg van az én szerepem is, hogy ide jutottunk, mégis fájó pont, és nincsenek válaszok a kérdéseimre. Vissagondolva fura volt, hogy amikor segítettem egy idegennek, azt kaptam, mit hősködök. Vagy amikor lemondtam egy találkozót, mert egyedül élő édesanyám nagyon beteg volt, és mellette akartam lenni, akkor még mit szivatom kamu dumákkal. Sajnos mindig utólag okos az ember, ez is egy lecke. A dühkitörést akkor sem értem, mi visz rá valakit, hogy ennyire földbe akarja döngölni a másikat, aki nem is akarta, hogy vége legyen. Köszönöm!
Kedves András!
A volt párja dühe sok mindenről szólhat. Ahogy írta, talán nem vette észre a kapcsolatuk alatt, hogy a barátnője nehezen viseli, ha nem az van, amit ő szeretne. Elképzelhető, hogy akadékoskodásnak vélte, hogy kérte, beszélgessenek. Egy másik embert kiismerni egy párkapcsolati helyzetben sok időbe telhet. Amennyiben igényli, önismereti munka segíthet választ adni a nyitva maradt kérdéseire.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő.
Nejem kijelentette, hogy válni akar. Tudom hogy nagy mértékben az én hibámból és most van némi remény arra, hogy vissza fordítsuk az elhidegülést.
Ez viszont újabb problémát szül.
Nincs már ellenséges hangulat és veszekedés, de olyan mintha nem érezne semmit irántam. Időt kér de nem bírom már a fájdalmat. Nagyon fáj, hogy pont azt bántottam akit szeretek.
Mit tegyek, hogy újra legyen érzelem?
Kedves Csaba!
Az elhidegülést párterápia segítségével lehetne hatékonyan kezelni. Rendszerint nem elég az egyik fél igyekezete a párkapcsolati problémák helyrehozásához, ugyanis a kapcsolatokatokat cirkuláris okság jellemzi. (Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindketten felelősséget kell vállaljanak a saját viselkedésükért és a kapcsolatuk építéséért is a siker érdekében).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép jó napot kívánok
27 Éve nő vagyok és minden egyes mozdulatom viselkedésén beszédem hasonlo a szüleiméhez .(sajnos nem jó)
Nem akarom azokat a hibákat elkövetni mind ők nem szeretnék úgy viselkedni beszélni.
Mit tegyek ez ellen?
Kérem segítsen!
Kedves DK!
Önismereti munka segíthet mélyebben átlátni az összefüggéseket az Ön és a szülei viselkedése között, s érzelmileg eltávolodni a negatív mintáktól, melyeket a szüleitől látott, s megerősíteni önmagában azt, ami bevált, s jó hatással van Önre és a kapcsolataira.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívánok!
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz, hogy amióta megszületett a kisbabánk azóta nem tudok a férjemmel aludni. A kislányom és én külön szobában alszunk. Este a kiságyába teszem le, de az első kelés után magam mellé veszem az ágyba. A férjem külön szobában alszik. Hiába próbálok mellette aludni egyszerűen nem tudok nyugtalan vagyok és minden hang zavar. Kezdem nagyon azt érezni hogy eltávolodunk egymástól. Mit tudnánk kezdeni ezzel a helyzettel ? Nagyon el vagyok keseredve.
A gyerekünk egy éves múlt.
Kedves Zsé!
Önismereti munka segíthet mélyebben feltárni a nyugtalansága okait és a párkapcsolati nehézségek összetevőit. Ennek része, hogy az alábbi kérdéseket mélyebben átgondolja velem, vagy más szakemberrel, négyszemközti keretek között. Mi indokolja, hogy a gyermek miatt ennyire aggódik, van-volt-e valamilyen egészségügyi problémája a kicsinek? A párkapcsolatuk hogyan alakult a csecsemő érkezése óta, mennyire volt közös döntés a gyermekvállalás. A terhesség, szülés körül milyen nehézségek adódtak, s ha volt ilyen mennyire tudott ezekben megfelelő segítséget kapni?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Sokszor a párom hív a haverjaihoz/val, mert ő nem szeretne nélkülem menni. Én ezeket az alkalmakat azonban mindig lemondom, mert már többször volt rá példa, hogy elmentem, de nem voltak érdeklődőek felém, nincs közös téma. Azonban mikor lemondom, és a párom elmegy, mindig megbánom, és nagyon rossz kedvem lesz. Ön szerint mi lenne a jó megoldás? Menjek vagy ne menjek? Mert ha belegondolok nem érezném jól magam, ezért nem megyek. De mikor a párom elment, akkor arra gondolok, hogy megint nem töltjük együtt az időt, ami akár lehet, hogy jól is elsülhetett volna… köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy nehéz helyzetben van, mert a párja invitálására nem szívesen mond nemet. Ennek ellenére érdemes a megérzéseire hallgatnia, mert érthető, ha vannak olyan emberek, akikkel nem szívesen tölt időt. A párkapcsolatokban a megfelelő közelség és természetesen a közös programok mellett a távolságra is szükség van, ettől lesz izgalmas és értékes az együtt eltöltött idő.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Hello!49 éves vagyok,családanya,és mindig nagyon megvisel érzelmileg és lelkileg a családtagjaik problémái.Szeretnek mindegyiknek segitni és szeretném hogy minden jól legyen,de többször azt mondják hagyják békét .Én az ilyesmin sokat szoktam toprengni és már érzem nincs jól mertindig igen beleelem magam a problémáik a.Nm tudom hogy kellene megoldjam ezt a helyzetet és ne mindegyiknek mind én keressem a megoldásokat.Erzem hogy idegileg lemerit ez a sok probléma.
Kedves Ilona!
Megértem, hogy érzelmileg megterhelő ilyen mélyen átérezni mások gondjait. Önismereti munka segítségével meg tudná erősíteni magát abban, hogy bár érzelmileg továbbra is elérhető legyen, több önállóságot adjon szeretteinek, éreztesse velük, hogy bízik bennük, s abban, hogy meg tudják oldani a problémáikat. Vagy tundak arról felelős döntést hozni, miben kérnek segítséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
6 éve vagyok a jelenlegi párommal. Ebből 3 éve együtt élünk és van egy 3 éves gyermekünk. A párommal folyamatosan vannak kisebb nagyobb (de inkább nagyobb hullámvölgyek). Nem tudom miért de nagyon irritál a jelenléte ok nélkül, nem szeretnék de ellenséges vagyok vele. Ha itthon van semmihez sincs erőm. Csak feküdnék és aludnék. Fogalmam sincs miért érzem ezt. Próbál szeretgetni, közeledni de nem bírom elviselni és üresnek, magányosnak érzem magam így is. Nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat. Mi lehet ez nálam?
Kedves Melinda!
Önismereti munka segíthetne mélyebben átgondolni az ellenérzéseinek okait, gyökereit, s akár változtatni valamin. Erőt találni magában ehhez.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő,15 éve élek házasságban.A nejem 15 évvel fiatalabb,3 gyerekünk.Problémáink a nejem “hűtlensége” miatt.Megbeszéltük a dolgokat de úgy érzem, manipulál engem.Tipikus jeleit mutatja ennek.Viták után azt gondolja, hogy még nekem kellene bocsánatot kérnem és kedveskednem.Hűtlenségét is az én terhemre írja,én tehetek róla.Lány korában nagy számban “falta” a pasikat,ezt később tudtam meg.Már volt egy fiunk amikor kiderült.Ennek ellenére jó irányt vett a házasság és gyerekek születése.Sajnos kiderült, hogy újra a “régi, pasivadász” életet élt mellettem ez év februártól.Éreztem, hogy “valami” nem stimmel majd szeptemberben lebukott.”Sajnos” nagyon szeretem őt,megbocsájtottam.Mostanra rájöttem,hogy ő egy manipulátor,manipulál engem. Kérem adjon tanácsot mit tehetek ez ellen, hogyan tudnám az erkölcsös oldalát erősíteni, hogy bűnbánó emberként ő tegyen azért, hogy bízni tudjak benne, hogy kedvességgel, szeretettel ő tegyen többet a kapcsolatunk jövőjéért. Előre is köszönöm.
Kedves Péter!
Ahhoz, hogy a kapcsolatuk kölcsönösebbé váljon, párterápiás munkára van szükség. Egy hűtlenség után sem várható el, hogy a bizalom automatikusan helyreálljon Önben, érdemes pszichoterápiás eszközökkel megvizsgálnia történtek okait, hogy az újabb “kilengés” elkerülhetővé váljon.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Van egy 3 és fél éves kapcsoltam. A páromnak van egy fia 15eves az első kapcsolatából. Már az elején kijelentette hogy ő nem szeretne gyerek, oké mert akkor még én se. De most kezdett el foglalkoztatni a téma,én 31 éves vagyok a párom 43 éves. Nagyon vágyók arra,hogy anya lehessek. Minden rendben a párom és köztem, szeretjük egymást. Szeretnék vele beszélni erről a dologról, de félek, hogy nagyon gyorsan elutasító lesz. Mit tudnék tenni,hogy meggondolja magát?! Előre is köszönöm a választ
Kedves Kitti!
Érdemes beszélniük erről, s elmondania hogy az Ön számára ez most vált fontossá. Ráerőszakolni a másikra az akaratunkat nem szerencsés. Ha szeretünk valakit, akkor elfogadjuk a vágyaival együtt, vagy legalábbis megpróbálunk megoldást találni rá, hogy minél jobb legyen neki (is).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Miért mondta a barátom úgy szeret mint a nővérét?
Kedves Szabina!
Ezt a kérdést neki is tegye fel!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét kívánok szeretnék érdeklődni ha van olyan szerelem ami nem szabad pl tiltotak
Kedves Kérdező!
Szerintem az életben sok minden lehetséges, gyakran még a fantáziát is felülmúlja, amit produkálni tud. Más kérdés, mit kezdünk ezekkel a sokszor váratlan, máskor lassan kialakuló, de érzelmileg megterhelő szituációkkal.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szia aszt szeretném tőled kérdezni, hogy mitt tegyek 2év vsgyok együtt a barátnőmmel, és 1 és fél éve történt az hogy voltam egy táborban és mások álitásával aszt jutot a barátnőm fülébe hogy meg csaltam
És ez az anyja fülébe került ez a dolog .és màr vsgy hogy 1 éve nem mehetek hozá és csak a suliban találkozhatunk .ijen kor mitt csináljak nagyon szeretem és az anyjának is el mondtam hogy nem volt semmi sem de ő nem hiszi el eszt és ebben kérném a segítséged hogy ijenkor mitt lehet csinálni
Kedves Lolig!
Megértem, hogy bántja Önt ez a helyzet. Fontos kérdés, hogy a barátnője hisz-e Önnek. Ha igen, érdemes vele beszélgetnie arról, hogy hogyan tudják a kapcsolatuk határait képviselni a tágabb család felé. Hogy neki milyen érzés, hogy csak az iskolában tudnak már találkozni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot kívánok ! Olyan kérdéssel fordulok önhöz , hogy a párom most 10 hónapig rendészeti kollégiumban van , csak hétvégén jár haza . Amikor elment minden jó volt köztünk , már egy ideje nem is vitáztunk ! Amikor az első hét leteltével haza jött , stresszes volt , nem úgy állt hozzám , ahogy szokott ! Ő is mondta , hogy sokat kell tanulnia és stresszes meg , hogy gondolkozott és ra jött , hogy nem élte még ki a fiatal korát , nem
Mehet ide oda a többiek akik ott vannak vele azok meg mindig járnak mindenhova ! Soha nem mondtam neki , hogy ne menjen el kikapcsolódni ( ő neki sosem volt kedve ) nagyon ritka volt amikor ra vette magát és elment a haverjaival )! Teszem hozzá van egy gyermekünk , eddig ez sem volt probléma , de most valahogy megváltozott a véleménye és mondta , hogy jobb neki ott most egyedül a koleszba ! Nem tudja eldönteni mit is szeretne ! Én meg itthon ülök , és nem tudom mi tévő legyek ezzel a helyzettel , ami hirtelen jött neki ) letámadni nem szeretném , mert abból csak vita lenne ! Mit tud ajánlani ? Mit csináljak ? Köszönöm előre is válaszát !
Kedves Merci!
nagyon megterhelő érzelmileg ez a helyzet, melyről ír. Pszichológussal való négyszemközti konzultációt javaslok emiatt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot kivánok
Van egy 14 éves fiam.
Nagyon szereti videózni a vonatokat.
Az ő elmondása szerint szereti.
De szerintem csak unatkozik nincs neki barátja.
Amióta egy ismerősétől meglátta.
Azóta nem bírok vele.
Tiltsam vagy engedjem?
Én nagyon ellene vagyok.
Köszönöm
Kedves Kérdező!
Nem gondolom, hogy egy 14 évesnél a tiltással elérne bármi olyasmit, amit szeretne. Inkább beszélgessenek arról, mit szeret ebben, s mit gondol a barátokról. Ha elmondja Önnek, milyen nehézségei vannak, az már fél siker.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Pszichológus!
Az alábbi gondom van:
Lefekvéskor leginkább, de néha napközben is előfordul, hogy a homlokomon olyasmit érzek,mintha az agyam erősen erőszakosan akarna valamire koncentrálni, pedig nem akarom. Olyan érzés, mintha valaki megkérne, hogy fókuszáljak erősen valamire, itt ugyanez a helyzet, de ezt nem én kezdeményezem, egyszerűen létrejön és kényszerítő hatású. Tárgya nincs… Mintha az agyamban lenne egy másik szemem. Ilyenkor gyakran vagyok mozgásban ügyetlen, a gondolkodásom beszűkül, a világ kicsit távolinak tűnik. Általában szokott segíteni, hogy lassan mélyeket lélegzem, vagy tudatosan elkezdek gondolkodni, vagy iszom egy kávét. Ez az említett állapot gyakran jár izzadással és nagyfokú homloktáji fejfájással, időnként remegéssel. Ön szerint mi a bajom? Elég kínzó ez az állapot. Megtisztelő válaszát előre is köszönöm! Zoltán
Kedves Zoltán!
Javaslom, hogy konzultáljon a háziorvosával, a mentális kivizsgáláshoz pedig személyesen végzett pszicho-diangosztika szükséges klinikai szakpszichológussal/pszichoterapeutával.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm.
Sok problémám van a szüleimmel de főleg az anyámmal,számomra ők buta rosszindulatú emberek.Ha nem ez lenne a kapcsolat köztünk nem is lennének a közelemben. Nagyon félek h csak elkényeztetett hálátlan gyerek vagyok,mert menekülhetnèkem van tőlük. Anyám mindig panaszkodik minden emberre,rám is.Mostanában visszafogja magát.Sokat kritizált is gyermekkoromban ès kontrollált .Ő tökéletesnek látja magát ezt hangoztatja is amitől kB hányok. Ráadásul állandóan elvárja h dicsèrgessem mintha a gyerekem lenne.Ez is terhes nekem. Rettenetesen erőltetett minden ami az ő álszemèlyisègèhez tartozik, mert szerintem folyamatosan megjàtsza magát ès azt hiszi ez az ő valós ènje ami jófej, jó ember vicces,szuper anya ès amúgy mindenben tökéletes.Távol lakom ès ritkán jelentkezem ezt mindig a szememre veti de nem tudom elviselni. Mitől van ez? Ő tènyleg jó anya volt a klasszikus értelemben,szeretnék már elszakadni h erről pörgök túl sokat. Sajnálom a gyerekkora szörnyű volt de egyszerűen akkor sem tudom elviselni,feláll a hátamon a szőr tőle.Mièrt nem tudom túltenni magam? 35 èves vagyok. Van egy kislányom nem akarom ezt a mintát tovàbbvinni a mi kapcsolatunkban mi a meggoldás?
Kedves Sabrina!
Önismereti munka segíthetne jobban képviselnie magát az anyjával szemben, s megakadályozni a transzgenerációs minták átadását a kislánya számára.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő! Sajnos a házasságom nem a legjobb…a férjem sokat iszik. Egy munkatársam iránt többet érzek pár hónapja mint kellene. Vannak napok mikor nagyon ragaszkodom hozzá, máskor nagyon idegesít. Még nem tortént semmi, pár baráti puszi. Nem tudom eldönteni mit tegyek. Emiatt egyre idegesebb, kedvetlenebb vagyok. Nagyon köszönöm a segítséget!
Kedves Lidia!
Önismereti munka segítségével lehetne alaposabban átgondolni, mire van szüksége, hogyan tudja ezt a párkapcsolatában is érvényesíteni/kommunikálni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Habis Melinda. Nekem a 2,5 eves kislanyommal kapcsolatban lenne kerdesem. Mindenkivel bizalmatlan. Nehezen megy a beszoktatas a magan bolcsibe is (2 honapja es egyre rosszabb). Ott is csak sir mikor megyek erte. elloki az ovonoket ha vigasztalni akarjak. Egyedulallo anyuka vagyok es mar orultem volna annak ha beszokik lenne egy kis enidom. Mivel tudnam OT segiteni? Vagy Meg nem eleg erett Ra? Varjam Meg a szeptembert? Koszonettel: Reka
Kedves Réka!
Javaslom, hogy konzultáljon a gondozónőkkel, s amennyiben kevésnek tartja az ennek során kapott segítséget, keressen szülőkonzultációs lehetőséget pszichológussal.
Üdvözlettel: Habis Melinda