Nyakunkon az ősz…irány a suli

Beszoktatás az óvodába, iskolakezdés

Nyakunkon az ősz…irány a suli

Mitél meg az újonnan közösségbe kerülő gyermek?

Így szeptember közeledtével sok szülőnek (és persze gyermekeiknek is) okoz szorongást az új közösségbe való kerülés, legyen az iskola, óvoda vagy bölcsőde. Látszólag nagy a különbség a fenti helyzetek közt, a gyermek életkora szerint, mégis a legalapvetőbb kérdések, az újtól való félelem közösek. Sok kérdés, félelem merül fel a szülőben, ezt tetézheti a leválás fájdalma. Vajon gyermekünk hogy fogadja majd az új környezetet, a nevelőket, gyerekeket? Hogy fog beilleszkedni, tud-e nyugton maradni, betartani az új szabályokat, figyelni, sokat sír-e majd utánunk? Ha mi, szülők felkészülten állunk ehhez a kérdésekhez, biztosak lehetünk benne, hogy gyermekünk is sokkal könnyebben veszi majd az akadályokat.

Hogyan segíthet a szülő?

Először is tisztáznunk kell, hogy az új helyzetektől való félelem teljesen természetes dolog, de mivel nekünk, szülőknek kell példát mutatnunk gyermekünknek, először saját magunkban kell helyre tennünk a dolgokat. Melyik szülő ne gondolna könnyes szemmel arra, hogy az ő kicsi fia vagy lánya immár bölcsődébe vagy óvodába járva egyedül tölti majd a hétköznap délelőttöket, a szülőtől külön, idegen gyerekek és felnőttek közt? Nehéz őt elengednünk, hiszen eddig sokkal több időt tölthettünk vele, biztonságban tudhattuk magunk mellett, csak ránk számíthatott. Most, hogy eljött a közösségbe szoktatás ideje, viszont más örömök és nehézségek fogják őt érni, mint eddig otthon. Ha bölcsődébe kell adnunk gyermekünket, esetleg fokozott lelkiismeret furdalással kell szembenéznünk, de higgyük el, hosszú távon a gyereknek is az a jó, ami nekünk szülőknek biztonságot ad. Ők is biztonságban szeretnének élni, amit mi szülők adunk nekik higgadtságunkkal, iránymutatásunkkal. Igen lényeges, hogy a szülő azzal a meggyőződéssel álljon neki a bölcsődébe, óvodába vagy iskolába szoktatáshoz, hogy ott a gyereknek jó lesz, csak meg kell szoknia ezt az új életformát. (Ahogyan nekünk is változik az életünk, hiszen mi magunk is visszamegyünk dolgozni, nekünk is új kihívásokat és örömöket tartogat most az élet.) Higgyük el, a legtöbb gyermek a kezdeti nehézségek után jól érzi magát a közösségben, élvezi majd a kortársak társaságát, jót tesz neki az új tapasztalat. Ha mi higgadtan viszonyulunk a helyzethez, ő is megnyugszik majd, hamar megszokja az új környezetet, szabályokat.

Az első nap…

Fontos, hogy beszéljünk a gyereknek a következő változásról, akkor is, ha a gyerek esetleg fél tőle, nem akarja azt. Előnyös, ha néhány nappal a kezdés előtt ellátogatunk a leendő iskolába, óvodába, megismerjük a nevelőket. Akár el is játszhatjuk, mi fog majd történni az első napon, ezzel is csökkentve a bizonytalanságot, felkészítve gyermekünket arra, ami vár rá. Legyen ez egy jó mulatság, de semmiképp se essünk túlzásokba, ne fessünk hamisan pozitív képet az iskoláról.

Az első nap előtti délután megemlíthetjük, mi történik majd másnap, de az első nap reggelén már ne kerítsünk túl nagy feneket a dolognak, fogjuk rövidre a búcsúzást. Tegyünk úgy, mint ha a világ legtermészetesebb dolga volna az iskola- (óvoda)kezdés. Magunk megnyugtatására megkérhetjük a nevelőt (vagy tanárt), hogy ha gond van a gyermekkel – sokáig vagy vigasztalhatatlanul sír –  hívjon fel minket (de ezt ne a gyerek füle hallatára tegyük, nehogy megérezze, hogy féltjük őt.) Fontos hogy a kicsi csak azt érezze, mi bízunk benne, tudjuk, hogy helyt fog állni és ha megszokja az új helyzetet és idővel jól érzi majd magát. A mi magabiztosságunk erőt ad majd a gyermeknek! A nap végén, a találkozásnál ne arra fókuszáljunk, milyen nehéz volt az egymástól távol töltött idő, hanem inkább arról beszélgessünk, mi történt aznap, milyenek az új barátok. Ha maga a gyerek hozza fel, mennyire el volt keseredve, legyünk megértőek, de hangsúlyozzuk, hogy ez csak egy átmeneti érzés, el fog múlni és jól érzi majd magát. Fontos, hogy ne engedjünk a gyerek szorongásának (akkor se ha közben összeszorul a szívünk) öleljük meg, adjunk egy puszit és nyugodt szívvel távozzunk másnap is. A gyerek ezt megérzi és hamar túljut majd a mélyponton! Olyan  magabiztosságra és önuralomra tesz szert, aminek a későbbiekben is a hasznát veszi majd.

Mint láthatjuk, a gyermekek nagyon pontosan érzik, mi szülők milyen belső bizonytalanságot, szorongást élünk át egy új élethelyzet (amit az iskola vagy óvoda, esetleg bölcsődekezdés okoz) kapcsán, ez könnyen átragad rájuk, ami megakadályozza őket abban, hogy jól érezzék magukat. Higgyük el, ha mi megnyugszunk és ezt a higgadtságot gyermekünk is megtapasztalja, a lelkileg egészséges gyermek könnyen veszi majd az akadályokat és jól fogja magát érezni az új közösségben.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Share Button

4 Hozzászólás

  • Edina

    Tisztelt Doktor Nő!

    Tanácsát, véleményét szeretném kérni a 2. osztályos kisfiam problémájában. Egyedül nevelem Bencét 3 éve, nem volt, és most sincs új kapcsolatom, ketten élünk. Az apukájával nagyon jó a kapcsolat, a személyes látogatások havonta valósulnak meg, de napi szinten telefonálnak egymásnak. A probléma az iskolában mutatkozik meg. Szellemileg nagyon jó képességű, 4-5-ös osztályzatai vannak, de a magatartása hullámzó. Egyik nap 5-öst kap,másik nap 1-est. Egy hét alatt 2 db 1-est szerzett be magatartásból. A tanítónénivel beszélve elmondta, hogy produkálja magát, szórakoztatja a többieket, nem bírnak vele. Személyes véleményem, hogy túl nagy szigorral bírnak a gyerekek felett, már szinte teljesíthetetlen feltételekkel. Egyik testnevelés órán azért kaptak tömegesen 1-est a gyerekek, mert beszélgettek. Már tesi órán sem ereszthetik el magukat? És sajnos pont az a tanító osztogatja a rossz jegyeket, aki 50 éves, és nincs saját gyermeke. Bencének mondtam, hogy a tanító néni hogyan látja a problémát, és a gyerek mondja, hogy a tanító hazudik, mert bizonyos cselekvéseket nem is csinál meg. De bizonyos viselkedéseket elismer. Mivel egyedül nevelem, ezért bevallom, hogy én is keményen nevelem, mert nem tudom, hogy milyen mértékig legyek az anyja, és mennyiben az apja. Lehet, hogy otthon engednem kellene a szigoron?

    Ha kell, bárhova elmegyünk, terápiára, tanácsadásra, csak derüljön ki, hogy melyik fél a hibás a gyerek hullámzó viselkedésében.

    Köszönöm megtisztelő válaszát, üdvözlettel: Edina

    • admin

      Kedves Edina!

      Azt gondolom, hogy a nagy iskolai szigor óriási önfegyelmet vár el a gyermektől, ami a számára még túl nagy erőfeszítést kíván, ezért feszültséget okoz benne. Kisiskolás korban még nagyon fontos lenne, hogy ne állandóan a külső elvárásoknak (maximális teljesítmény, példás magatartás) kelljen megfelelni, hanem legyen tere a szabad játéknak, mozgásos feladatoknak is. Persze, fontosak az otthoni szabályok, de azt is vegye figyelembe, hogy a fáradt gőzt is ki kell engednie Bencének valahol. Az iskolai szabályokhoz muszáj alkalmazkodni, de ha Ön túlzottnak tartja a szigort, akkor ne feddje meg a fiát a viselkedése miatt, próbáljon nem állást foglalni az iskolai kérdésekben. Egy kis rosszalkodás, a határok megismerése azt gondolom, az egészséges gyermeki lélek velejárója (akkor is, ha ezt a tanítók nem nézik jó szemmel) Ha Ön szerint is túlzott mértéket ölt a probléma, kérje gyermekpszichológus segítségét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Seres

    Udvozlom.
    Az en nevem Reka. A fiam most kezdte az iskolat, eleven, furge gyerek.
    Nagyon jo eszjarasu, a feladatait jol oldja meg,de nagyon aggaszt a kovetkezo::
    A problemamegoldasnak a verekedest hasznalja. Csak az iskolaban. Itthon nincs vele ilyen problemank. Belekot tarsaiba, veszekadik, verekedik.
    Itthon soha nem latott ilyet, meg ot sem bantottuk. Veszekedest nem hall, itthon. Igyekszunk egy biztos hatteret nyujtani neki. A hugat szereti soha nem bantja.
    Nem tudom mitevo legyek. Hogyan kezeljem a helyzetet.???

    • admin

      Kedves Réka!

      Fontos megjegyezni, hogy a gyerekek nem csak az otthonról hozott mintát ismétlik, nagyon erősen tud hatni rájuk a tv, videojáték, vagy bármilyen a környezetéből származó inger, ahol elfogadott az erőszakos viselkedés. Azt javaslom, jobban gondolja végig, mit enged nézni a fiának, ha mégis durvaságot lát, erről mindenképpen beszélgessen el vele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.