Kisbabával otthon – kimerültség, bizonytalanság, párkapcsolati problémák

Kisbabával otthon – kimerültség, bizonytalanság, párkapcsolati problémák

Mi várható a szülés után?

Mindenki tudja, hogy a szülés mekkora testi-­lelki erőpróba, kevesen beszélnek azonban arról, hogy ezután mekkora változás történik minden nő életében, amit nem mindenki tud olyan könnyedén feldolgozni, alkalmazkodni a megváltozott elvárásokhoz. Régen a nagycsalád vagy a szomszéd, egyéb kortárs közösségek segítő és megtartó ereje miatt kevesebben élték ezt meg olyan nehezen, a mai anyák többsége azonban egyedül kénytelen az újonnan kialakult nehézségekkel szembe nézni. Az anyaság pedig mindamellett, hogy mennyire csodálatos dolog százszázalékos erőbedobást kíván a nap huszonnégy órájában és sokszor lemondást igényel. Ha viszont hosszú távon nincs meg az adás és kapás egyensúlya, az a belső erőforrások kimerüléséhez vezet. Ráadásul az elismerés is hiányzik, ritkán dicsér meg minket bárki azért, hogy neveljük gyermekünket és ellátjuk a háztartást.

Mi az a GYES betegség?

Az ún. GYES­ – szindróma (más néven: GYES – ­betegség, GYES – ­neurózis), bár gyakori jelenség, mégis megosztja a közvéleményt és a szakembereket is (ritkán hallani róla, hiszen nem valódi diagnózist, hanem csak tünetek összességét jelenti, melyekről ráadásul csak egy speciális élethelyzetben, szülés után beszélünk). A köztudatban az unatkozó kismamák nem létező problémájaként él, akik jó dolgukban nem tudják mitévők legyenek. A GYES – ­betegség valójában egy alkalmazkodási nehézség a megváltozott élethelyzethez, melyet gyermekünk születése okoz.

Az anyuka többnyire egyedül marad egy magatehetetlen csecsemővel, aki teljes mértékben rá van utalva, kiszakad addigi életviteléből (munkahelyi, baráti közösségek), ráadásul a szülés okozta hormonális változások lelkileg is érzékenyebbé teszik. A kialvatlanság, a felelősség és magára maradás érzése nyomán idővel úgy érzi, kezd kicsúszni a talaj a lábai alól. Gyermekünk születése miatt ráadásul megváltozik a párkapcsolatunk, férjünk háttérbe szorul az új jövevénnyel szemben. A társadalmi elvárások nyomása (az újdonsült anyuka legyen mindig tökéletesen boldog, kiegyensúlyozott és türelmes), az azoknak való megfelelési kényszer, a kisgyerekes létről elképzelt idilli kép és a megélt hétköznapi valóság közötti különbség, a hétköznapok egyhangúsága, monotonitása, ingerszegénysége, a bezártság­érzés, az állandó fáradtság, az anya saját inkompetenciájának megélése váltja ki, majd mélyíti el ezt a szorongó állapotot. A Gyes – ­neurózis tehát nem más, mint a bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés, ingerlékenység, indokolatlan félelem, melyhez súlyosabb esetben kényszeres viselkedés vagy depresszió is társulhat. Az anya úgy érzi, nem tud megfelelni feladatainak, amelyek váratlanul, csőstül szakadnak rá, emiatt folyton kimerült, frusztrált. Nincs türelme a gyermekhez, ingerlékennyé válik. Kedélyállapota unott, esetleg testi tünetei vannak (pl. fej­ és gyomorfájás) a folyamatos feszültség miatt. Mindinkább befelé fordul, emiatt idővel valóban nem fog tudni megfelelni mindennapi feladatainak, elszakad a környezetétől, a valóságtól. Mindez az egész család életét megmérgezi, hiszen a gyerekek megérzik a szülő elbizonytalanodását és szorongását, ezért maguk is szorongani kezdenek. Többet sírnak, nehezebben alszanak el, fáradtak és fárasztóak, hisztiznek. A gyerek egyre nehezebben kezelhető, a szülő pedig még jobban szorong, kész is az ördögi kör.

Mi az, ami segít a GYES betegségben szenvedő anyukának?

A GYES­ – betegség tehát fokozatosan alakul ki, és ­ ha nem érkezik időben segítség egyre mélyül, talaján komolyabb pszichiátriai kórképek jelenhetnek meg, például a szülés utáni depresszió (melyeket diagnózissal címkéznek és valódi betegségként, gyógyszerekkel kezelnek). A környezet sokszor valóban nem érti az anya problémáját, az anya pedig teljesen egyedül, segítség nélkül marad, holott ebben a helyzetben az anyáknak megértésre, együttérzésre és támogatásra van leginkább szükségük. A megoldást többnyire a környezet megértő odafordulása, egy kis tehermentesítés jelentik. Pihenés, akár rövid időre való kiszakadás is a fojtogató környezetből, valami valódi feltöltődést eredményező külső program (pl. találkozás a barátnőkkel, rendszeres testmozgás). A lényeg, hogy az anyukának néha (hetente pár órára) legyen ideje saját magára, amivel szabadon rendelkezhet. Fontos az új emberi kapcsolatok kialakítása, gyermekkel szintén otthon lévő kismamákkal való beszélgetések. Nagyon lényeges, hogy jusson a párnak ideje kettesben is lenni. Ne felejtsenek el házaspárként, egymás társaként is funkcionálni, hiszen anélkül úgysem lehetnek jó szülők. Nem könnyű, de többnyire szervezésen és odafigyelésen múlik az egész. Természetesen, ha mindez nem elég, szakember segítségét kell igénybe venni, ami elsősorban pszichoterápiás segítséget jelentsen.

Az írás megjelent a Szülők lapja portálon is, melynek szakértője lettem.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

http://www.szuloklapja.hu/szules/2682/kisbabaval-otthon-%E2%80%93-bizonytalansag-faradtsag-kimerultseg-parkapcsolati-problemak.html

Share Button

4 Hozzászólás

  • Hello

    Hello. Ugyan ebben a cipőben járok én is. Most is épp sírok, ugy érzem nem birom tovább. Lassan 1 éves a kisfiam de egyre nehezebben viselem. Látom rajta is hogy egyre hisztisebb mert ezt látja rajtam, ugyan úgy vergődik, csap, vág mint én. Egyszerűen nincs türelmem hozzá. Nincs türelmem semmihez. Egyedül vagyok, férjem dolgozik 3 váltásban, külföldön élünk, rokonság nincs mellettünk. Egyszer, kétszer megyünk haza 1 évben. Tudom hogy velem van a baj, de nem tudom hogy változtassak ezen, akarom hogy több türelmem legyen hozzá, mivel imádom. Bánt a lelkiismeret miután rá orditok, tudom hogy kicsi es ugyse fogja fel. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Páromhoz sincs türelmem, vele is egyre többet veszekedem, akár mit mond idegesít, pedig megfogatuk egymásnak hogy a baba nem fog semmin változtatni. Könyörgöm valami jó tanács 🙁

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javasolt mielőbb felkeresnie pszichológust, aki segít Önnek abban, hogy mielőbb ismét jól érezze magát a bőrében! Utána remélhetőleg a gyermekével való kapcsolata is könnyebb lesz, s tán a párkapcsolatára is másként tekint majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mindenhol azt írják, hogy csak szervezés kérdése az egész. De hogyan szervezzek ha soha nem érem utol magam, ha előre el is van tervezve minden biztos, hogy akkor üt be valami ami felborít mindent? Hogyan jutna akár egy óra is magamra, ha sokszor még pisilni is alig van időm?
    Állandóan van mit csinálni pl.: mosás, teregetés, vasalás, takarítás, porszívózás, felmosás, ágyazás, kaja készítés a babának (az enyémről ne is essen szó, ha nem főz rám néha anyukám sokszor csak bekapok valami hideget), foglalakozni a gyerekkel, megetetni a macskát (néha fél napig koplal mire odaérek), rendezni a kertet (nagyon megnyugtat ha csinálom, de alig jut rá idő), heti 2-3 alkalommal elrendezni minden ügyet kb 1-1.5 óra alatt (bank, posta, bevásárlás rohamtempóban végig az összes bolton). Persze mondják, hogy a háztartás ráér, de nem bírok porban és koszban, halomban álló mosni és vasalni való ruha között élni.
    Hihetetlen, hogy milyen intenzíven vágyom egy jó órás edzésre, amikor még az alsóneműmből is lehet csavarni a vizet, de szoptatás miatt nem lehet, meg se idő, se anyagi keret nincs rá.
    Mikor este végre 10 óra után nyugalom van, akkor sincs magamra idő, mert akkor ott a párom aki szintén megköveteli (és igaza van, aláírom), hogy vele is foglalkozzak. Imádom a kisembert, de néha elkap a sírógörcs vagy már nem hülledezek, amikor arról hallok, hogy valaki összepakolt és elhagyta a gyerekét, mert megértem. Nem a munkám hiányzik (már nem szerettem csinálni a terhesség előtt sem), nem is vagyok társas lény, az idő hiányzik, de az nagyon.
    Nagy szerencsém van a babámmal, nem egy hisztis típus, de néha ha meghallom, hogy nyafog és már megint félbe kell hagynom amit csinálok, akkor nagyon a határ szélére kerülök, olyankor meg szörnyű lelkiismeret furdalásom van, hogy rossz anya vagyok. Napközben nehezen alszik el és csak babakocsiban, sokszor csak hisztizik, mert fáradt, de nem akar elaludni csak vergődik, na olyankor nagyon ki tudok akadni. olyankor úgy vezetem le, hogy elég lendületesen húzkodom a kocsit előre-hátra (persze a baba erre elalszik) és szidom azt, aki egyszer leírta, hogy a fáradt kisbaba bárhol, bármikor elalszik.
    És igen, fáradt vagyok, rohadt fáradt, 4 óránál nem igen alszom többet egyhuzamban. Ha a baba alszik napközben akkor sem tudok aludni, mert akkor is van mit tenni, ha meg ledőlök nem tudok aludni, mert azon jár az agyam, hogy mit kéne csinálni. Ha valamelyik nagyszülő vigyáz is a babára, akkor sem magamra van idő hanem akkor is háztartás, bevásárlás, főzés a program. Nagyon hiányzik az énidővagy egy kiadós alvás, de nem látom az alagút végét.
    Tudom, hogy csak magam segíthetek magamon, de jól esett, hogy legalább találtam egy oldalt ahol végre valaki leírta, hogy mi is van velem

    • admin

      Kedves Névtelen!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen egy kisbaba gondozása és nevelése mellett a háztartás és a többi klasszikus női teher is az Ön vállán nyugszik. Hogy megpróbál minden szerepben maximálisan helyt állni. Mégis azt mondom, hogy hosszu távon ez nem tartható állapot. Önmagára is kellene időt szánnia és nem rosszul érezni magát emiatt, mert különben azt kockáztatja, hogy a tartós tulterhelődésre rámegy a testi-lelki az egészsége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.