Online pszichológiai tanácsadás | Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus és személyközpontú terapeuta honlapja

Hogyan neveljünk lelkileg egészséges, szüleivel együttműködő gyermeket? 1. rész

Szülőnek lenni felemelő boldogság, de nehéz feladat is egyben, bár erről az oldaláról ritkábban ejtünk szót: sok kihívással kell szembenéznünk, ha anyává-apává válunk. Számot kell vetnünk önmagunkkal, ismernünk kell a világot, gyermekünket és „családi hagyományainkat” is, hogy valóban jól csinálhassuk. Hogyan neveljünk lelkileg egészséges, együttműködni képes, tisztelettudó gyereket? Mivel teszünk jót neki? Erről a témáról igen keveset olvashatunk, annak ellenére, hogy egy újdonsült szülő élete többnyire csupa bizonytalanság. 3 részes cikksorozatomban ehhez próbálok támpontot nyújtani.

Egy D. Winnicott nevű gyermekpszichiáter vezette be az „elég jó anya” ill. az „elég jó szülő” fogalmát a múlt század közepén, hogy leszámoljon az addig a szülőkre tett felelősséggel, ami minden felnőttkori pszichés betegség forrásaként a korai szülő-gyermek kapcsolatot jelölte meg. Az elég jó azt jelenti, sok szempontból megfelelő, kielégítő a gyerek számára. Tehát nem szükséges a tökéletesség miatt szorongani, gyermekünk egészségéhez, ennél kevesebb is elég. Számoljunk hát le a bűntudattal! Biztos vagyok benne, hogy mindent megtesz hogy gyermekét a lehető legjobban nevelje, különben nem olvasná most ezt az írást.

A szülőség tehát viszonyfogalom, ami mindig csak az adott gyerekkel együtt érvényes. A szülőnek a saját gyerekére kell ráhangolódnia úgy, hogy közben saját magával is azonos maradjon, ne tagadja meg tartósan saját vágyait és elképzeléseit. A szülő-gyermek kapcsolat folyamatosan változik a gyermek korának növekedésével: áthelyeződnek benne a hangsúlyok, de legfontosabb, hogy a szülő a saját és gyermeke igényeit is állandóan szeme előtt tartsa, ebben egyensúlyt találjon. Viselkedésünknek az odaadáson túl hitelesnek is kell lennie, hiszen a gyerek megérzi az őszintétlenséget, mártíromságot. Ha „túl sok áldozatot” hozunk gyermekünkért, biztosak lehetünk benne, hogy valahol észrevétlenül „visszavesszük” majd az árát, ami egyikünknek sem lesz jó. Lelkileg egészséges gyereket tehát csak egy többnyire kiegyensúlyozott szülő tud nevelni.

Fontos, hogy ki honnan, milyen családból jött, – milyen szülői mintákat örököltünk, mit láttunk otthon, hogy tudatosan ugyanolyanok vagy mások szeretnénk lenni, mint saját szüleink voltak. Lényegesek az előzetes elképzeléseink, de alkalmazkodnunk is kell a baba igényeihez, megtalálni önmagunkat a szülő szerepben.
Bár az előbb megemlítettem, hogy minden gyermek egyéni és ezért másféle bánásmódot igényel a legoptimálisabb testi-lelki fejlődéshez, az „elég jó szülőséghez” van néhány evidensnek tűnő aranyszabály. Ahhoz, hogy egy csecsemőből a világban jól boldoguló, intelligens felnőtt váljon, szüleinek biztosítania kell számára a megfelelő biztonságot adó, inger-gazdag, szerető környezetet.
Ehhez alapvető fontosságú a kötődés, ami a szülőhöz való testi közelségen, a gyermek szükségleteinek kielégítésén alapul. Manapság divatosak a különféle hordozókendők, mei-tai-ok: a nyűgös csecsemőt valóban megnyugtatja anyja közelsége, de fontos, hogy mások meggyőződése ellenére csak akkor csináljuk, ha mi magunk is jónak, hosszú távon is elfogadhatónak érezzük mindezt, gerincünk is sokáig bírja a ránehezedő plusz kilókat. Enélkül is lehetünk jó szülők, a lényeg csak annyi, hogy ne hagyjuk a csecsemőt magára, ha sír, mielőbb nyugtassuk meg.

Tisztáznunk kell, hogy a hétköznapi logika ellenére csak akkor lesz gyermekünk önálló, ha érzelmileg mindig támaszkodhat anyjára (apjára, gondozójára), akkor meri majd később felfedezni a világot és benne saját magát. Kutatások igazolták, hogy ha azonnal reagálunk a gyermek sírására, később jobb lesz a stressz-tűrő képessége. Tehát minél több szeretetet, figyelmet kap kicsiként, annál kiegyensúlyozottabbá válik felnőtt korára. Ahogy az eddigiekből látható, a gyerek számára létfontosságú az elfogadó, meleg érzelmi kapcsolat, a mai rohanó világban azonban a felnőtteket érő stressz sajnos igen gyakran továbbítódik a gyerek felé. Például indokolatlan veszekedés, kötekedés formájában. A gyerek pedig könnyen magára veszi a szülők konfliktusát, ettől elbizonytalanodik abban, vajon tényleg szeretik-e. Tudnunk kell, hogy a bizonytalanság, a szeretet hiánya egy kisgyermek számára egyenlő a megsemmisüléssel! Gyakori megoldás, amikor az együtt töltött idő hiányát ajándékokkal próbálja meg ellensúlyozni a problémából valamit megérző szülő. A nevelő ilyenkor maga helyett ad valami kézzelfoghatót, s ezzel észrevétlenül vezeti bele a gyereket az eldobható, felcserélhető értékekkel teli fogyasztói társadalomba. Lényeges, hogy szem előtt tartsuk hogy gyermekünknek nem ajándékokra, hanem rá irányuló figyelemre, együtt töltött időre van mindenek előtt szüksége az egészséges lelki fejlődéshez.

Következő cikkemben arról beszélek majd, hogy milyen hibákat kell elkerülnünk elfoglalt szülőként, hogyan tudunk együttműködésre képes gyermeket nevelni.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Share

About the Author: admin

9 Comments

  1. Válasz 757800anya

    Kedves Doktornö! Nagyon aggódom a lányom miatt. 15 éves, nagyon csöndes, érzékeny,visszahúzódó gyerek. Pici korától ilyen, már az oviban is észre vettem. A társai körében feszült, nem tud feloldódni.Nagyon nehezen barátkozik, az iskolában is csak 1-2 barátja van, igaz aki megszólítja, érdeklödik iránta azzal elbeszélget, de ö nem kezdeményez. Iskolán kívül nem találkozgat senkivel, nem jár el sehová. El kell mondanom, hogy a mi kis családunk nyugodt, problémák nincsenek. Nagyon szeretünk itthon együtt lenni. A gyerekek is jòl érzik magukat.Attòl félek, hogy ez kevés már egy 15 éves gyereknek. Nem kellene többet eljárnia, barátkoznia? Nem fog ez kihatni a késöbbi kapcsolatteremtésre? Egyébként jó tanuló, az iskola váltás sem okozott túl nagy tanulmányi eredmény romlást. Mit tanácsol doktornö vigyem esetleg pszichológushoz ezzel a problémával? Válaszát elöre is nagyon köszönöm.
    Egy aggòdò anyuka.

    • Válasz admin

      Kedves Aggódó Anyuka!

      Levele alapján az merül fel bennem kérdésként, hogy Önök élnek-e társasági életet, vagy inkább családi körben töltik szívesen az időt? Járnak társaságba, vannak barátaik? A kislánya eddig is szorongott társaságban? Ha nem, mikor kezdődött mindez? Érdemes lehet felkeresniük pszichológust a problémával, megérteni mindek szól a gyermek szorongása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  2. Válasz c. arabella

    szeretnem meg kerdezni mit tehetnek mert elegem van a csaladombol legsziveseben elmenek lakni kulon koltozni toluk mine tavolab mert ideg roncsot csinalnak belole az edes anyam is es a testverem is ojan lene mintha edesanyamnak nem is volnak a gyermeke szerencsere mar munkaba alok ez valamenyire boldogit lesz keresetem mitevo legyek mert itthol nem birok leni utalom oket mar betelt a pohar

    • Válasz admin

      Kedves Arabella!

      Amennyiben szeretne külön költözni a szüleitől, érdemes ennek anyagi feltételeit negtervezni és ezután megtenni a szükséges lépéseket.
      Sok sikert kívánok hozzá!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  3. Válasz Szép Edina

    Kedves Melinda!
    Lenne egy óriási gondom. Van egy 12 éves lányom, akit elég rosszul neveltem. A szüleimmel együtt élünk és persze ők is beleszóltak a nevelésébe. Ennek az lett az eredménye, hogy a gyerek egy elkényeztetett, szorongó gyermek lett, aki mindent megkap. Aki mostanra azt sírja el nekem, hogy miért is szültem őt erre a világra, ő utál élni, őt mindenki utálja!
    És tényleg így van, az iskolában nem jön ki se a tanárokkal, sem a diákokkal, barátai sem nagyon vannak, mert mindegyik hamar eltávolodik tőle. Itthon is rondán viselkedik, ezáltal mindenkivel, ordítozik, csapdos, az ereit is próbálta már elvágni! Korán nagy lány lett belőle(10évesen), ezt sem tudja még feldolgozni, sokszor vannak hőhullámai, sírógörcsei, stb.
    Azt szeretném kérdezni hogyan tudnék segíteni neki, rajta ????? :'( :'( :'(
    Egy elkeseredett anyuka 🙁 :'(

    • Válasz admin

      Kedves Elkeseredett anyuka!

      Azt gondolom, hogy a múlt hibáit sosem késő jóvá tenni, főleg amíg a lánya még “kicsi”, nem ért bele a valódi kamaszkodba.Azt írja, a lánya vagdosni kezdte az ereit, ennél egyértelműbb jelet nem is küldhetett volna Önnek: késlekedés nélkül komolyan kell vennie ezeket a segélykiáltásokat és szakember felkeresésével megoldani a problémákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

A hozzászólás elküldéséhez kérjük, oldja meg a következő feladatot! Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.