Féltékeny a párjára?

Féltékeny a párjára?

Nyár van, a kánikulában a túlélés fontosabb szempontnak tűnik az öltözködésnél. Az utcán mindenhol kivillanó női combokat és melleket látni. Mi a helyzet akkor, ha a párunk szemei zavaróan hosszasan elidőznek egy vonzó női testen? Meddig egészséges az, ha a társunk megnézi a szép nőket és mikor van okunk a gyanakvásra, hogy a puszta kíváncsiságnál több is van a háttérben?

Mi a féltékenység?

A féltékenység egy igen intenzív félelem attól, hogy elveszíthetjük szerettünket, tehát bizonyos fokig természetes érzés. Annak megnyilvánulása, hogy partnerünket vonzónak, mások számára is kívánatosnak látjuk, ragaszkodunk hozzá. Csak akkor okoz problémát, ha túlzottan felerősödik, kontrollálhatatlanná válik, vagy objektív ok nélkül jelenik meg. A betegesen féltékeny ember  rendszerint faggatja, ellenőrzi partnerét, „rajtaütő” látogatásokat tesz stb. Ez a viselkedés a rövid ideig megnyugvást hozhat (hiszen gyanúnk alaptalannak bizonyul), ezért egyre gyakrabban alkalmazzuk. A másik fél pedig megerősíti párja viselkedését azáltal, hogy felel a kérdésekre, beszámol, hol járt, mit csinált, kivel találkozott. Ez azonban nem hozza vissza a megingott bizalmat, sőt, minkét félben egyre nő a feszültség. A konfliktushelyzetek kiéleződhetnek, ami a kapcsolat eldurvulását, széthullását eredményezheti.

Miben más a nők féltékenysége, mint a férfiaké?

Érdemes tudni, hogy a féltékenységnek a nők részéről evolúciós haszna van, mert az apa közelsége, részvétele az utódgondozásban hozzájárul az gyermekek felneveléséhez, növeli annak túlélési valószínűségét. Férfi szempontból azonban teljesen más az evolúciós érdek: az ő génjeinek továbbadását az segíti leginkább, ha minél több utódot nemz. Ebből logikusan adódik, hogy a nők leginkább azt sérelmezik, ha a párjuk érzelmileg kezd kötődni valakihez, a férfiak viszont inkább a szexuális aktus megtörténtét veszik magukra. Érdekes, hogy a kutatások azt mutatják, a kevésbé vonzó, evolúciós szempontból kevésbé rátermett férfiak hűségesebbek a családjukhoz, odaadóbbak utódaikkal szemben, az értékesebb genetikai állománnyal bírók azonban inkább hajlamosak a hűtlenségre.

Mi zajlik bennünk?

Kutatások igazolták, hogy azok az emberek, akik nem elégedettek önmagukkal, hajlamosabbak féltékenykedni a partnerükre. Ha csúnyának vagy nem kellőképpen szerethetőnek érezzük magunkat, jobban tartunk tőle, hogy párunk elhagy bennünket egy másik nőért/férfiért.
A nők egy-egy félrelépésre inkább szomorúsággal, a másik szerelmének elvesztése miatt érzett gyásszal reagálnak. A férfiak azonban inkább dühöt éreznek, ha megcsalja őket a párjuk. Közös bennünk, hogy mindkét érzés elfojtása esetén várható különféle testi tünetek, betegségek megjelenése. (Például különféle nőgyógyászati problémák kezdődhetnek ilyenkor.)

Mi a megoldás?

Ahogy már a bevezetőben is írtam, nem mindegy valóban van-e alapja a gyanakvásunknak, vagy inkább a szorongásaink játszanak velünk. Ennek eldöntésében sokat segít az önismeret. Ha összefüggő, teljes képünk van magunkról, nincsenek kisebbrendűségi érzéseink, reálisabban átlátjuk az emberi kapcsolatainkat is. Nem ijedünk meg, ha párunk észrevesz más nőket/férfiakat is, de észleljük, ha viselkedése megváltozik, eltávolodik tőlünk és időben, higgadtan kezeljük a helyzetet. Akit korábban megcsaltak már, érthető módon hajlamosabb a féltékenységre, de tudni kell, hogy a gyermekkori elhanyagolás, korai traumák önmagukban is fokozzák sérülékenységünket a párkapcsolatainkban. Ezek kezelése pszichoterápiás feladat, melynek hatására a kóros féltékenység megszűnése is várható.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda
klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta-jelölt

Share Button

13 Hozzászólás

  • Tamara K.

    Kedves Doktornő! Hónapokig tudtom nélkül szeretői viszonyban voltam egy férfival. Azt mondta elvált, amikor meg már komoly lett a dolog, és bevallotta, házas, és évtizede megromlott a házassága, ostoba módon kitartottam. Nyáron elmondta, mindennél jobban szeret. Hazamegy, és elmondja a feleségének, és elköltözik tőle, hogy új életünk kezdődhessen. Másnap írt egy levelet, hogy velem vége mindennek, megbeszéltek mindent. Pár napra rá, mert látott mással, és féltékeny lett, elmondta, hogy aznap este a felesége öngyilkosságot kísérelt meg a hallottak miatt, ezért a gyerekek miatt úgy döntött, vele kell maradnia. Rá 3 hétre mégis beállított, hogy ezt nem bírja tovább, szeret, velem akar lenni. Elfogadtam, gyakorlatilag hozzám költözött. (Van albérlete, de oda csak a láthatásokra viszi a gyerekeit.) A legutóbbi láthatást a (válófélben lévő) feleség az otthonukba kérte. Mindent elkövet ,hogy visszakapja a férfit. Új ruhák, smink, kedvesség, ami kell. Én pedig ezt elmondtam neki, nem szeretném hogy mégegyszer oda menjen, mert bánt, félek hogy a feleség újra kitalál valamit, ahogy eddig évekig a gyerekekkel zsarolta. Veszekedés lett belőle. Azóta, 3 napja, bennem a félelem, az önbizalomhiány, és benne a szomorúság.
    Nem tudom, hogy tudok ebből kilábalni.

    Azt mondta, szeret, és velem tervez. Igen, de nyáron is szeretett, mégis hatott a feleség lelki zsarolása.

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Megértem a kétségeit. Hiszen egyszer már visszament a párja a családjához, érthető, hogy fél, megismétlődik ez! A párkapcsolatuk megerősítésében pártrápiás munka tudna segíteni Önöknek, ha igénylik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő! Nyolc hónapja ismerkedtem meg a párommal aki 8 évvel fiatalabb nálam, én 45 éves nő vagyok. Mint időközben kiderült mániás depresszióban szenved a párom gyógyszereket szed, pszichiáterhez jár. A kapcsolatunk elején még működött a szex (akkor kezdte el nemrég szedni a gyógyszereket) ami mostanra teljesen megszűnt közöttünk. Viszont észrevettem hogy párom rendszeresen önkielégítést vègez amikor nem vagyok otthon.Kérdőre vontam emiatt, először tagadta, majd azt mondta hogy csupán feszültséglevezetésként végzi, pornót nem néz. Kérdésem, h normális dolog ez, feszültséget maszturbálással oldani, úgy hogy közben a kettőnk közötti szex megszűnt? És hogyan lehetne ezen változtatni?
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Nem, ha a párkapcsolatban nem kielégítő a szexualitás, akkor az önkielégítés nem szerencsés. Az emberi szexualitás igen komplex, 21-én jelenkezem a legfrissebb blogcikkemmel, melyben részetesen körbejárom ezt a témát. Várom vissza szeretettel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Tisztelt Doktornő!

    Gratulálok az oldalhoz,sok mindent lehet tanulni belőle!
    Nagyon szeretem és gratulálok!
    Üdv:RÉKA

    • admin

      Kedves Réka!

      Köszönöm szépen! Örülök, ha hasznosnak találja!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Tisztelt Doktornő!

    Elnézést kérek a zavarásért!Igaz és én is azt voltam.Már nem találkozok és nem foglalkozok!
    Nagyon fájdalmas,de új életet választottam!
    Köszönöm szépen,hogy segítettél,jól esett nekem!
    Szép hétvégét,Jó pihenést kívánok Doktornőnek!
    Üdv:RÉKA

    • admin

      Kedves Réka!

      Sok sikert kívánok az új életéhez!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • RÉKA

        Tisztelt Doktornő!

        Nagyon köszönöm szépen és reménykedem!
        Kellemes hétvégét kívánok Doktornőnek!
        Köszönöm szépen és majd írok!Üdvözlettel,Tisztelettel:RÉKA

        • admin

          Kedves Réka!

          Szívesen! Önnek is kellemes hetet!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

          • RÉKA

            Tisztelt Doktornő!

            Köszönöm szépen!Mindent jót és köszönöm a segítséget!
            Hálás vagyok Doktornőnek!
            Üdvözlettel,Tisztelettel:RÉKA

            • admin

              Kedves Réka!

              Minden jót Önnek is!

              Üdvözlettel: Habis Melinda

    • RÉKA

      Tisztelt Doktornő!

      NAGYON SZÍVESEN!!!!!ÜDVÖZLETTEL:RÉKA

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.