Az ismerkedés útvesztői

Tisztelt Doktornő,

38 éves nő vagyok, 8 éve vagyok együtt a párommal, van 3 gyermekünk. Szerelemmel sosem szerettem őt, de mint embert tisztelem és szeretem. Sajnos megismerkedésünk óta gondjai vannak az alkohollal… és az utóbbi időben a szex-szel is, ami nekem nagyon hiányzik, mert egyébként jó vele. A mai napig is teljesen odavan értem, imád, kényztet – testileg is – mindent megtenne értem. Holott valahol érzi, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit. A háttérben mindig volt másik férfi is számomra, de csak gondolatban, fantázia szinten. Úgy éreztem mindig, hogy a másikat szeretem (ezekkel a férfiakkal jóban voltam, beszélgettem velük, tehát ismertem őket). Nemrég viszont megcsaltam őt. Ebből van a problémám, mert ebbe a férfiba én sajnos beleszerettem… Ő azt mondta, nem akar komoly kapcsolatot, mert az előző, hosszú kapcsolatát még nem dolgzta fel. Már jó ideje ostromolt, de én nős férfival sosem kezdtem, így nem is volt köztünk semmi. Idén kerültünk közel egymáshoz, miután elhagyta a családját. Teljesen odavoltunk egymásért, de az a fellángolás aztán pár hét után elmúlt… de ettől függetlenül találkoztunk, lopott fél órákra, ilyenkor mindig volt köztünk szex, ami időben sokkal hosszabb volt, mint a párommal valaha, és én már untam is a végén, tehát nem volt jobb vele, csak más. Mindig azon aggódott, hogy lebukunk, így nem is igazán tudta magát átadni. Annyival volt jobb, hogy neki nem voltak erekciós gondjai… A találkozásaink alatt nemigen beszélgettünk, a szex volt a lényeg, írásban vagy telefonon kommunikáltunk, és igy kezdtünk lelekileg is közelebb kerülni egymáshoz. El is akartam költözni miatta, de végül maradtam, és valahogy a páromal is kezdtek rendbejönni a dolgok. Majd egy hónapra megszakadt a kommunikáció, minden formában. Gondoltam, hogy másik nő lehet a dologban, és most pedig elmondta nekem, hogy valóban barátnője van egy ideje. Ezért nem keresett. Elmondta, hogy még mindig el tudnám csábítani, de mivel nem vagyok független, nem akar bezavarni a kapcsolatomba. Teljesen letaglózott a hír, neki ezt persze nem mutattam. Úgy tettem, mintha örülnék neki, mint egy jó barát. És még fogunk találkozni… Miután elment, csak azután sírtam. Azóta teljesen magam alatt vagyok, sokat sírok, enni is alig tudok (ami azért nem baj, bár nem így akarok a 71 kilómból lefogyni). Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fog fájni. Mégcsak megbeszélni sem tudom senkivel, otthon nemigen lehet telefonálni, mert mindig hallja valaki. Nem járok el sehova, marad az írásos kommunikáció a barátnőimmel, és önsegítő könyveket olvasok. Ez valamelyest segít. Édesanyám 5 évvel ezelőtti halála nem taglózott le ennyire, pedig imádtam. Össze vagyok zavarodva, szegény párom ha tudná… De nem vett észre semmit idáig. Alig várom, hogy túllegyek ezen az egészen. Úgy érzem, többé nem akarok közel engedni magamhoz senkit, csak a páromat. Ez lenne a legjobb, ha így lehetne. Csak az érzéseim mást mondanak…

Kedves Doktornő!
Ami az én történetemet illeti , 22 éves vagyok,és van egy làny akivel tini koromban elég jóban voltam. Aztàn összevesztem vele, kb 7 éve,mert “lenyúlta ‘ az akkoro baràtomat tőlem,akivel 1 évig jàrtam. Egyik legjobb baràtnőm volt. Azóta eltelt 7 év,és mai napig próbàl beférkőzni az életembe. Pl. eddig minden volt baràtommal kialakult neki valamilyen viszony,akikkel nekem valaha valamilyen közöm volt,ahhoz neki is. Van baràtom most,több mint egy éve, és a làny eddig csak làtàsból ismeri őt. Azonban amióta elkezdett velem jàrni baràtom, a làny megàllítja őt az utcàn, beszél vele, majd megöleli és megpuszilja a baràtomat elköszönésképp!!
Nemrég felvetettem a baràtomnak,hogy ha a beszédet nem is,de az intimitàst hagyja ki (ölelés,puszik) megigérte,hogy teljesiteni fogja a keresemet,de par napja csalodottan lattam,hogy megszegte az igeretet.. Mintha semmit nem igert volna meg nekem. Hogyan lehetne egy ilyen beteg lanyt kiuzni az eletembol? Udv. Anita