Az ismerkedés útvesztői

Az ismerkedés útvesztői

Szinte minden ember vágyik társra, hogy megkaphassa azt a figyelmet és intimitást, amit gyermekkorunkban édesanyánk biztosított számunkra. (Ha ebből nem kaptunk eleget két út lehetséges: vagy fokozottan keressük mindezt, vagy mélyen elfojtjuk ilyen irányú vágyainkat, igyekszünk teljesen érzelemmentesen viselkedni.) Tán merésznek tűnik a fenti kijelentés, hiszen a mai világban egészen más értékek hangsúlyosak, még sincs benne semmi különös, hogy legbelül mindannyian bizalmas kapcsolatra vágyunk. Más kérdés hogy a modern korban a nagyvárosi ember túl sok embertársával találkozik nap mint nap, akikkel kénytelen felszínes kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Ebben az esetben a másikkal való kommunikáció, csak a jó hangulat megtartását szolgálja, nem tükröz valódi érdeklődést. Nem csoda hát, ha néha magányra is vágyunk. Fontos azonban, hogy ebből ne társas magány legyen, amikor vannak ugyan személyes kapcsolataink, azok azonban nem bensőségesek, támogatóak, el tudjuk dönteni, kivel tudunk mélyebb kapcsolatot kialakítani és ki az, akivel érdemesebb a hétköznapi csevegés szintén megmaradni.

Gyermekként fontos feladatunk volt, hogy édesanyánktól (gondozónktól) érzelmileg eltávolodjunk. Felnőttként ugyan ennyire lényeges, hogy találjuk magunknak egy (többnyire ellenkező nemű) társat, akihez közel kerülhetünk, megoszthatjuk vele életünket, gondjainkat. Mégis sok az olyan partnerkapcsolat, amiben ez a kötődés másodlagos, legfőképp valamilyen gazdasági érdek, társadalmi nyomás vagy egyéb ok köti össze a feleket. Emberi mivoltunkból fakadóan a szerelembe esés  egyébként ekkor is potenciális lehetőség, feldúlva a már kialakult stabil párkapcsolatot.

A vonzalom fellobbanásától azonban hosszú út vezet a teljes bizalomig, melyhez a kölcsönös adás-kapás és a testi közeledés is hozzá tartoznak. A történelem folyamán sokáig fenn állt az érdek-, vagy más néven látszatházasság intézménye: a szülők választottak párt gyermekük számára. Ők megtanulták hogyan illik szeretetteljesen viselkedni mások előtt, hiányzott azonban a valódi gyengédség, melyre gyermekeik ráéreztek, követendő mintakánt vihették tovább az érzelmileg sekélyes kapcsolatokat.

A modern világban a szexuális aktus (és az átélt orgazmusok száma) nagy hangsúlyt kap,  az ismerkedés, közeledés bevezető szakaszai, udvarlás azonban igencsak háttérbe szorulnak, leegyszerűsödnek. Régen fordított volt a helyzet, gardedámok óvták a fiatal lányok legféltettebb kincsét: a szüzességüket, amit manapság inkább béklyónak, mint erénynek vélnek a kamaszok. (Ez ma már sok fiatal szemében inkább a szexuális együttlétre való alkalmatlanság jelévé vált, nem pedig a megfontolt, érett kapcsolatok keresésének velejárója.) A házasság előtti szexuális élet elfogadottá válásának természetesen számtalan előnye is van, az udvarlás lerövidülése azonban nem segíti elő a pár tagjai közti kötődés megerősödését, a valódi intimitás kialakulását. Ez nemcsak az kapcsolat bensőségessége, támogató mivolta miatt fontos, hanem az elköteleződés miatt is. Sokan kellemetlennek érzik kapcsolatukban az elképzeléseikről, vágyaikról való kommunikációt, ami természetes velejárója kellene hogy legyen az együttlétnek, elkerülhetetlen feltétele a kölcsönösen kielégítő párkapcsolatoknak.

Hamarosan következik írásom folytatása ‘Szexuális kapcsolataink’ címmel.

Habis Melinda

klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Share Button

10 Hozzászólás

  • F. Barbara

    Tisztelt Doktornő,

    38 éves nő vagyok, 8 éve vagyok együtt a párommal, van 3 gyermekünk. Szerelemmel sosem szerettem őt, de mint embert tisztelem és szeretem. Sajnos megismerkedésünk óta gondjai vannak az alkohollal… és az utóbbi időben a szex-szel is, ami nekem nagyon hiányzik, mert egyébként jó vele. A mai napig is teljesen odavan értem, imád, kényztet – testileg is – mindent megtenne értem. Holott valahol érzi, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit. A háttérben mindig volt másik férfi is számomra, de csak gondolatban, fantázia szinten. Úgy éreztem mindig, hogy a másikat szeretem (ezekkel a férfiakkal jóban voltam, beszélgettem velük, tehát ismertem őket). Nemrég viszont megcsaltam őt. Ebből van a problémám, mert ebbe a férfiba én sajnos beleszerettem… Ő azt mondta, nem akar komoly kapcsolatot, mert az előző, hosszú kapcsolatát még nem dolgzta fel. Már jó ideje ostromolt, de én nős férfival sosem kezdtem, így nem is volt köztünk semmi. Idén kerültünk közel egymáshoz, miután elhagyta a családját. Teljesen odavoltunk egymásért, de az a fellángolás aztán pár hét után elmúlt… de ettől függetlenül találkoztunk, lopott fél órákra, ilyenkor mindig volt köztünk szex, ami időben sokkal hosszabb volt, mint a párommal valaha, és én már untam is a végén, tehát nem volt jobb vele, csak más. Mindig azon aggódott, hogy lebukunk, így nem is igazán tudta magát átadni. Annyival volt jobb, hogy neki nem voltak erekciós gondjai… A találkozásaink alatt nemigen beszélgettünk, a szex volt a lényeg, írásban vagy telefonon kommunikáltunk, és igy kezdtünk lelekileg is közelebb kerülni egymáshoz. El is akartam költözni miatta, de végül maradtam, és valahogy a páromal is kezdtek rendbejönni a dolgok. Majd egy hónapra megszakadt a kommunikáció, minden formában. Gondoltam, hogy másik nő lehet a dologban, és most pedig elmondta nekem, hogy valóban barátnője van egy ideje. Ezért nem keresett. Elmondta, hogy még mindig el tudnám csábítani, de mivel nem vagyok független, nem akar bezavarni a kapcsolatomba. Teljesen letaglózott a hír, neki ezt persze nem mutattam. Úgy tettem, mintha örülnék neki, mint egy jó barát. És még fogunk találkozni… Miután elment, csak azután sírtam. Azóta teljesen magam alatt vagyok, sokat sírok, enni is alig tudok (ami azért nem baj, bár nem így akarok a 71 kilómból lefogyni). Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire fog fájni. Mégcsak megbeszélni sem tudom senkivel, otthon nemigen lehet telefonálni, mert mindig hallja valaki. Nem járok el sehova, marad az írásos kommunikáció a barátnőimmel, és önsegítő könyveket olvasok. Ez valamelyest segít. Édesanyám 5 évvel ezelőtti halála nem taglózott le ennyire, pedig imádtam. Össze vagyok zavarodva, szegény párom ha tudná… De nem vett észre semmit idáig. Alig várom, hogy túllegyek ezen az egészen. Úgy érzem, többé nem akarok közel engedni magamhoz senkit, csak a páromat. Ez lenne a legjobb, ha így lehetne. Csak az érzéseim mást mondanak…

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Nagyon nehéz lehet most Önnek. Ezért is lenne fontos, hogy segítséget kérjen pszichológustól. Érdemes személyesen felkeresnie valakit és közösen átgondolnia, feldolgoznia vele ezt a csalódást. A levele végén szomorú következtetést vont le a saját maga számára: hogy közel engedni magunkhoz másokat veszélyes. Egyrészt persze, igaza van, hiszen lehet sérülni egy érzelmi kapcsolatban, de enélkül igen magányosnak és boldogtalannak éreznénk magunkat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Legfontosabb,hogy megismerjük egymást!
    Barátság és szerelem fontos!
    Üdv:RÉKA

  • RÉKA

    Nagyon tetszik és gratulálok!Üdv:RÉKA

  • Richard24

    Kedves doktornö!
    Külföldön élek 2 éve a párommal jöttem ki. Tüz és viz vagyunk, egymás ellentétei de talán ezért is szerettem meg ennyire. Bár sosem volt rózsás a kapcsolatunk, sosem kaptuk üeg egymástól amire vágyunk demégis vmiért nagyon szeretem. Nemrég közös lakást vettünk ki és uj miunkahelyet váltottunk mert a régi pocsék lett. Az elejétöl fogva egy munkahelyen dolgoztunk váltomüszakban. A közös lakás után meg lettem gyanusitva, miszerint a volt munkatársnönkkel megcsalom, de ennek semmi alapja nem volt. Szépen eltávolodtunk emiatt is egymástól, vagyis inkább ö tőlem, sosem engedte hogy bebizonyitsam én szeretem. Az új munkahelyen viszont dolgozik egy magyar srác akivel elég jól hangot értenek, de a srácnak is ott dolgozik a barátnöje, igy hiába bántott nem éreztem veszélyesnek bár tudtam hogy nagyon tetszik neki a srác viselkedése. Közben annyira megromlott a kapcsolat hogy kezdeményezte hogy szétköltözzünk, amibe elkezdtem belebetegedni de végül hogy öt kiméljem ezektöl a terhektöl elköltöztem pár napja. De még utolsó reggelemen a közös lakásban bizonyitékot találtam rá hogy szexuális kapcsolatot létesitettek egymással 2 hete. Teljesen összeroskadtam, nem tudom mi tévö legyek, nincs eröm bemenni dolgozni tudva azt a szégyent amit velem müveltek és hogy mindkettö arcát kell odabent nap mint nap látnom, nem tudok ezzel a tudattal együtt élni. A sok stressz elöidézett nálam egy emésztörendszeri betegséget is ami nem gyógyítható. Folyamatosan ö és az a szörnyüség jár a fejemben amit tett. Nem tudom mit tegyek….

    • admin

      Kedves Richard!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne pszichoterápiás segítséget kérnie a szakítás feldolgozásához. Óriási csalódás lehetett Önnek, hogy a párja megcsalta! Nem szabad mégsem beletörődnie abba, hogy testileg-lelkileg belebetegszik a történtekbe!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Ami az én történetemet illeti , 22 éves vagyok,és van egy làny akivel tini koromban elég jóban voltam. Aztàn összevesztem vele, kb 7 éve,mert “lenyúlta ‘ az akkoro baràtomat tőlem,akivel 1 évig jàrtam. Egyik legjobb baràtnőm volt. Azóta eltelt 7 év,és mai napig próbàl beférkőzni az életembe. Pl. eddig minden volt baràtommal kialakult neki valamilyen viszony,akikkel nekem valaha valamilyen közöm volt,ahhoz neki is. Van baràtom most,több mint egy éve, és a làny eddig csak làtàsból ismeri őt. Azonban amióta elkezdett velem jàrni baràtom, a làny megàllítja őt az utcàn, beszél vele, majd megöleli és megpuszilja a baràtomat elköszönésképp!!
    Nemrég felvetettem a baràtomnak,hogy ha a beszédet nem is,de az intimitàst hagyja ki (ölelés,puszik) megigérte,hogy teljesiteni fogja a keresemet,de par napja csalodottan lattam,hogy megszegte az igeretet.. Mintha semmit nem igert volna meg nekem. Hogyan lehetne egy ilyen beteg lanyt kiuzni az eletembol? Udv. Anita

    • admin

      Kedves Anita!

      Szerintem érdemes volna beszélnie ezzel a “barátnőjével”, megtudnia, miért furakszik bele az életébe és megkérnie Őt, hogy változtasson a viselkedésén. A párjával is érdemes volna konzultálnia a dologról, elmondania, hogy rosszul esett Önnek, hogy nem tartotta be az ígéretét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Judit20

    Jónapot!
    5éve vagyunk együtt a barátommal,és abból 2éve elhozta az unokatesósát a közelünkben lakni a jobb élet reményében,azóta megváltozott a kapcsolatunk nagyon sokat veszekszünk az unokatesója miatt.nagyon sokat van vele és mindenhova elviszi magával mert hogy ő is lásson valamit az életbe mert szegèny családból jött!egykét hónapra elment dolgozni messzebb és nem volt a közelünkben csak napi szinten tartották a kapcsolatot,de a mi kapcsolatunk úgyéreztem hogy ujra a régi lett,és minden működött!aztán hazajött arról a munkahelyről és kezdődött minden előről…sajnos!most már az utóbbi időbe nagyon sokat veszekedtünk emiatt,feltettem neki azt a kérdést is hogy vagy az unokatesója vagy én és ő azt válaszolta hogy mindkettő!a veszekedések után egy-két napig jó a kapcsolat de utánna megin kezdődik minden előről!Nem tudom már mi tévő legyek?

    • admin

      Kedves Judit20!

      Úgy gondolom, hogy érdemes végiggondolnia, miért tud a barátja unokatestvére Önök közé állni. Milyen változásra van szükség Önök közt ahhoz, hogy ismét kielégítő legyen ez a kapcsolatuk?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.