Alkohol és drog serdülőkorban … mitől függ hogy “kinő-e” belőle a csemeténk?

Alkohol és drog serdülőkorban … mitől függ hogy “kinő-e” belőle a csemeténk?

Kultúránkban az alkoholfogyasztás hagyomány. Ünnepekkor legtöbben valamilyen alkoholos ital fogyasztásával fejezzük be az étkezéseket, szinte kivétel nélkül koccintunk a jeles alkalmakkor. A fiatalok körében a szeszfogyasztás még elfogadottabb, a középiskolai évek alatt egyfajta beavatási rítusnak tekinthető, a főiskolai évek alatt pedig gyakran szokássá válnak a bulik és a rendszeres alkoholfogyasztás.

Mitől függ, hogy valaki csak az „buli miatt”, alkalmanként használja ezeket az élvezeti szereket vagy valóban függővé válik?

Egyrészt ha rögzül a szokás (tehát rendszeressé válik , például minden hétvégén jellemző lesz a lerészegedés), nehéz tőle megszabadulni akkor is, ha nincsenek elvonási tünetek (vagyis nem áll fenn kémiai függőség), ilyenkor ugyanis ún. viselkedési függés alakul ki. Másrészt lényeges megemlíteni, hogy az alapvetően szorongó emberek könnyen gyógyírként használhatják az alkoholt (vagy drogot) kellemetlen érzéseik csillapítására. Amikor belekóstolnak a lerészegedés vagy a drogok nyújtotta kábulatba, minden addigi gondjuk elszáll, végre normálisan érzik magukat, ezért náluk egyre gyakoribbá válik ez a viselkedés. A depresszív tünetek előfordulása egyébként a stimulánsok közé sorolható drogfajták fogyasztásának valószínűségét növeli, míg a düh csillapítására leginkább opiát származékokat használnak. Többnyire tehát kétféle út vezet a függőségek hálójába. Az egyik, ha valaki alapvetően szorong, vagy lehangolt, a másik pedig a kockázatkereső viselkedés. Az utóbbi csoportba tartozók az unalom elűzése miatt bármire képesek, nem számolnak tetteik következményeivel. A drogok kipróbálása és az alkoholfogyasztás szinte hétköznapi része lett a serdülők, fiatal felnőttek életének.

Ha valaki már gyermekkorában elsajátítja az érzelmek kezelésének mikéntjét, nagy valószínűséggel fiatal felnőttként (és a későbbiekben is) meg tud majd maradni az alkalmankénti fogyasztás szintjén. Ha azonban már kialakult a probléma, fontos a mielőbbi beavatkozás és a teljes absztinencia. Ehhez orvosi segítségnyújtás válik szükségessé. A kezelés részeként egyébként megküzdésmódokat is szoktak tanítani a drog vagy szezsfüggőknek (pszichoterápiás folyamatba ágyazottan). A megelőzés azonban ebben az esetben is kulcsfontosságú, ezért fontos, hogy gyermekeinket érzelmi munícióval feltöltve indítsuk útnak az életben, hogy az alkohol és a drogok kipróbálása csak a kíváncsiság megszüntetését (és társasági funkciót) szolgáljon, ne pedig menekülési útvonalat nyújtson.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontu terapeuta

Share Button

2 Hozzászólás

  • aggódó anya

    Kedves Melinda, az idősebbik fiunkkal aki 26 éves lesz állandóan gondok vannak, teljesen el vagyunk a párommal keseredve. Gyerekkorban hiperaktív volt, de másban nem különbözött az öccsétől. Nagyobb gondok nem voltak vele a suliban, középsuliban sem, főiskolába is kezdett járni, csak otthagyta egy külföldi állás miatt. Több évig kulföldön dolgozott. A gondok kb 20 éves kora körül kezdődtek, amikor sok pénzünk eltűnt, akkor derült ki hogy drogozik. Akkor sokat beszéltünk vele, és döntenie kellett, ha velünk akar élni, abba kell hagynia. Kiment megint külföldre, komoly barátnője lett és már azt hittük benőtt a feje lágya….de kb 1,5 éve megint gondok lettek….kiderült hogy sok pénzt elkaszinózott, játékgépezett, kölcsönöket vett fel amikor már nem volt mit eladnia ….lopni tőlünk akkor már nem tudott mert éberek voltunk….volt egy lopása is, de felfüggesztettel megúszta, utána a jogosítványát vették el, sok pénzébe került mire visszakapta, a munkáját is elveszítette….kiderült hogy jön a baba a barátnőjénél….örült, de félt is a felelősségtől, mi segítünk nyugtattuk és azt hittük komolyan gondolja hogy megváltozik….drogtesztet csináltattunk vele, negatív lett, de igy is fura nekunk, néha kötekedőbb, izgágább, szerintünk szed valamit, sajnos mindent tagad, hazudik mindig és mindenkinek, kérlelhetjük szépen akkor is, ha zsaroljuk hogy nem fogunk vele szoba állni akkor is, megint kiderült egy lopási kisérlet és jogsimegvonás…..nem tudjuk miként térhetne észhez, miattunk nem aggódik hogy tönkre megyünk ebbe, valahogy nem érdekli, sem az hogz az öccse is aki rendőr szeretne lenni állndóan szégyenkezik miatta. A párja sem tud rá hatni, mi az ami ebből kizőkkententheti, mert a börtön lesz a vége ennek a sok problémának.

    • admin

      Kedves Aggódó Anya!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a fiának pszichoterápiás segítségre volna szüksége, hogy végre megtalálja a saját útját, kiegyensúlyozott családja legyen. Fontos megtudni, Ő miben látja a problémát (miért lop, mitől nyugtalan), támogatni abban, hogy ennek megoldásához szakszerű segítséget vegyen igénybe. A család jó szándéka, ráhatása sajnos ebben az esetben kevés (sőt, akár káros is lehet, ha Ő negatívan éli meg).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.