Pszichológus válaszol

A szolgáltatás a korábbi, 48 órás határidővel ide kattintva érhető el, ahol felkészült kolléganőimmel együtt várjuk kérdését!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és a folyamatosan érkező rengeteg kérdésre való tekintettel általában 10 munkanapon belül, random sorrendben történik. Amennyiben ennél gyorsabban szeretne választ kapni, javaslom, hogy kérdését a fenti linken tegye fel.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

14 076 Hozzászólás

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Előre is elnézést ha hosszúra sikeredik a levelem. Volt egy hosszú komoly kapcsolatom, ami maga volt a tökéletesség minden téren. Leírhatatlanul szerelmesek voltunk egymásba. Sajnos évekkel később a családjával megromlott a viszonyom, a mamája mindenáron ki akart fúrni onnan, mindent elkövetett hogy elűzzön, pedig semmit sem ártottam neki soha. Végül elérte a célját sikerült tele beszélnie a volt párom fejét. Mikor elköltöztem persze futott utánam de nekem betelt a pohár. Lett egy új kapcsolatom, bennem nem tudott kialakulni a szerelem, csak szeretet. Azóta is a volt párom után vagyakozom, de kiderült időközben hogy terhes lettem, és már nem tudtam mit tenni, későn derült ki. Teljesen kétségbe estem, pláne hogy a párom azóta teljesen elhanyagol, semmi intimitás nincs köztünk pedig már 3 hónapos a gyerekünk. Az a kis szeretet is elmúlt belőlem.. Úgy érzem csapdába estem ahonnan nem tudok szabadulni, vissza szeretném kapni a régi kapcsolatomat, aki nem tud a gyermekről, de napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és még ő is szeretne engem nagyon is de tudom hogyha elmondom neki a gyermeket abból balhé lesz, és el is veszthetem amibe végképp bele betegednék. Az apuka nem engedné el maga mellől a gyereket, és valószínű nem is hoznám magammal, mert az apja mindent meg tud neki adni, én sajnos jelenleg semmit sem. Emiatt is el vagyok keseredve. Ennek ellenére nem tudok és nem is szeretnék ilyen boldogtalan kapcsolatban benne maradni a baba miatt. Mit tehetnék? Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele nagyon sok, igen bonyolult kérdést vet fel, ráadásul ezek érzelmileg mind igen megterhelőek, ezért javaslom, hogy mielőbb kezdjen önismereti munkába. (TB alapon pszichológust a területileg illetékes pszichiártiai gondozóban talál, magán keretek között pedig én is szívesen segítek.) Ennek során többek között átgondolandó, hogy az anyósjelöltje vislekedése miként és miért tudta szétzúzni a szerelmüket, ebben mi szerelme és mi az Ön része. Mik azok a dolgok, melyek miatt nem tud elszakadni ettől a férfitól, annak ellenére, hogy látszólag már új életet kezdett. Hogyan alakult az, hogy bár érzelmileg ennyire közel érzi magát hozzá, a gyermekéről mégsem beszélt még neki. Miből gondolja azt, hogy azok a dolgok, amiket Ön ad meg a gyermekének kevésbé fontosak, mint amit az apja tud megadni? Abban egyet értek, hogy boldogtalan kapcsolatban élni semmiképp sem szerencsés hosszú távon, de a helyzet megváltoztatására többféle lehetőség is kínálkozik. Hogy az Ön számára melyik a legjobb, azt pedig csakis alapos átgondolás és érzelmi munka után lenne érdemes eldönteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktória

    Tisztelt Doktornö! Tanácsát szeretnem kerni. Öt honappal ezelött megismertem egy fiut, megbeszeltük h csak szex lesz köztünk és csinalunk majd közösprogramokat. Az elejen tetszett de aztan keztem ugy erezni mintha automatikus lennek számára, nem tekintett rám már nőkent. Ekkor szerettem volna befelyezni, de nem hagyta, azt allitotta már több vagyok neki mint egy szeretö. Megbeszeltük hogy egymáson kívül nem fekszünk le mással. Ezt mindketten megszegtük, de bevalottuk egymasnak és nem haragudtunk egymasra. Viszont most már az ötödik honapja ismerem és beleszerettem. Megmondtam neki, de nem igazan reagalt rá. Nem szeretnem vele megszakitani a kapcsolatot mert jol erzem magam vele, és ugy erzem nagyon jo barát, de azt szeretnem hogy ez a kötödes iránta elmuljon. Ha mással szeretkeznek ugy talán enyhülne? Köszönöm valaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Szerintem nem enyhülne a kötődés iránta attól, hogy mással van együtt szexuálisan és ez a helyzet érzelmileg már így is meglehetősen bonyolult. Javaslom önismereti munka megkezdését, hogy hatékonyan végig tudja gondolni, miért volt vonzó az Ön számára egy ilyen pusztán szexualitáson alapuló kapcsolat. Milyen a viszonya Önnek és partnerének az elköteleződéshez és az intimitáshoz. Ez hogyan értelmezhető tágabb kontextusában (péládul hogyan tükrözi a családi mintákat, elvárásokat, melyekben felnőtt).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Virag L.

    Egy kenyes kerdesben kerem a segitseget!
    En kulfoldon dolgozom,ellek, a felesegem othon el es dolgozik.Evente 4_5 szor talakozunk mar lassan 10 eve.
    Kb. 2 eve ereztem rajta hogy megcsal,igaz is volt,beismerte.Kb 2 even keresztul elt egy 10 evvel fiatalab ferfival. Miutan beismerte,megkert,maradjunk egyut,velem akar maradni.Megbocsajttotam,egyut maradtunk a csalad kedveert.Ennek orultem is elejeben,de ahogy teltek a napok minnel jobban ereztem rajta hogy irtozik tolem,a simogatasaimtol,a csokjaimtol.Nekem pedig hianyzik hogy erezzem hogy vonzodik hozzam,hogy ertekel.Hianyzik a noi vozodas erzese,az hogy kivan es ertekel.
    A kerdessem az mit javasol,mit csinaljak?En szeretnek vele maradni,de ez az eltaszitas,az hogy nem kivan es irtozik tollem g nagyon zavar,lassan kibirhattatlan,o nem ismeri el hogy igy van,mindig azt mondja hogy mit akkarok ebben a korban,megjegyzem hogy 50 eves vagyok,a felesegem pedig 44,26 eve vagyunk hazasok.
    Elore is koszonom a valaszat,akarmilyen fajdalmas lesz a szamomra!

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Ragaszkodna is a feleségéhez, de teljesen egyetértek Önnel abban is, hogy egy álásgos kapcsolatban nem érdemes benne maradni. Valamilyen változásra tehát szükség van a kapcsolat javítása vagy lezárása érdekében. Úgy gondolom azonban, hogy bármilyen döntést csak a történtekkel kapcsolatos érzéseinek és gondolatainak alapos elemzése után volna érdemes meghoznia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    55 vagyok, feleségem 53, 35 éve ismerjük egymást, három nagyfiú, kettő házas, jól megvagyunk, hűségesen, feleségem templomba is jár, diplomások vagyunk.
    Utóbbi kb 2-3 éve figyeltem föl arra, hogy a feleségem a kelleténél hosszabb ideig megnézi a férfiakat, utána olvastam, 2-3 másodperc, többször is, pl boltban sorban álláskor vagy strandon, stb, már az az időtartam, ami után bármi is jöhet.
    Van jó pár “esemény” a tekintetekről ,de nem akarom untatni.
    Februárban volt az első hangosabb szóváltásunk ezzel kapcsolatban és teljesen fel volt háborodva, hogy kapuzárásom van, féltékeny vagyok, magamból indulok ki, nézessem meg magam orvossal, stb. Egyáltalán nem is tudja miről beszélek, májusban már sírt is, hogy nem jön velem sehova, nem bízom meg benne, meg hogy mennyire szeret. Biztos, hogy szeret, csak engem nagyon zavar, hogy az én jelenlétemben is ezek lejátszódnak, ha a barátnőivel van, az nem érdekel, mert nem tudok róla. (Egyébként volt egy pszichológussal egy bejelentkezett beszélgetésem és sajnos semmi érdemlegeset nem tudott mondani)
    Talán ezek a pasi nézegetések már régebbtől vannak és nem volt jelentőségük, vagy neki egy “kapuzárási” korszaka, vagy nekem és tényleg velem van a baj?
    Vagy engedjem el, úgy ahogy van? Mert tulajdonképpen semmi más nem történik, szinte mindenhova együtt megyünk, viszont ha rossz passzban vagyok, lerontja a hangulatomat, pár óráig nem beszélgetek vele, és folyamatosan küzdök magamban, hogy semmi nem volt, hiszen mindenki megnéz mindenkit, ő egy kicsit hosszabban, hát istenem!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a problémát nem egyéni keretek között, hanem párkapcsolati tanácsadás segítségével kellene kezelni. Ennek segítségével feltárható, hogy Ő miért bámul meg az Ön jelenlétében más férfiakat és gyanusítja Önt kapuzárási pánikkal. Elképzelhetőnek tartom, hogy Ő sem érti a saját érzéseit, motivációit, ezért a támadás a legjobb reakciója az Ön kérdéseire. Ha a kapcsolatuk megfelelően bizamlasan és jól működik, akkor meg tudják majd beszéni ezeket a sérelmeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    T.Zsanett! Lehet, hogy amit leirok csak nekem probléma , de nem tudok megoldást rá. A férjemmel közel 30 éve vagyunk együtt mindig is szerette a pornot. Ezt nem ugy kell elképzelni hogy napi gyakorisággal vagy hogy függö lenne, de bele-bele néz. Ez engem mindig is zavart. Elmodtam neki, azt mondta ez csak egy film és csak engem szeret. Ez biztos mert nap mint nap tapasztalom, de ha észreveszem iszonyu rossz kedv és egy csomo más érzés kerit hatalmába. Mit tegyek, hogy ezt eltudtam fogadni hisz nem tesz semmi bünös dolgot. Azt kérni hogy ne nézze szerintem önzés. De én meg rosszul érzem magam. Ne érezzem magam emiatt rosszul ? Gondolom nem olyan nagy bün ez csak én nem tudom elfogadni. Köszönöm. Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Szerintem sem bűn a pornónézés, de könnyen okoz függőséget és irreális elvárásokat a szexualitás terén. Javaslom, hogy beszélgessenek az Ön ezzel kapcsolatos rossz érzéseiről illetve arról is, hogy neki miért okoz ez örömöt. Mit talál benne, ami miatt nézi. Ha izgalmat, vagy újdonságot keres, azt együtt is megtalálhatják a szexualitásban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Lili

    A párommal egy hónapja szakítottunk, próbáltam randizni, de akkor mindig csak az jutott eszembe milyen jó volt vele..
    úgy érzem nem találok jobbat. Leszek még szerelmes ? Van értelme külső segítséget kérni ? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Levele alapján azt gondolom, hogy valószínűleg azért nem megy a randizás, mert erre még nem áll készen érzelmileg. Ha elgyászolja a kapcsolatuk felszakadásával kapcsolatos veszteséget, minden bizonnyal ismét készen áll majd egy párkapcsolatra. Ha erősen szenved, vagy úgy érzi, szeretné pszichológussal átbeszélni a történteket, érdemes lehet segítséget kérnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tímea

    Tisztelt Doktornő!

    Van egy fiu, akit nagyon szeretek, együtt is voltunk, de ő azt mondta hogy a szülei nem engedik sehova, ezért inkább legyen vége. Elhittem neki. Azóta, láttam és mondták is, hogy ugyanugy mehet bárhova. Ez nagyon fáj, és nagyon hiányzik és komolyan bármit megtennék azért,hogy az enyémnek tudhassam. Aztmondták,hogy harcoljak érte, de fogalmam sincs mit kéne tennem. Ön mit javasol? Válaszát köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján felmerül a kérdés, hogy vajon miért mondta ezt a fiú, ha valójában elengedik a szülei. Lehet hogy ez egy kifogás, vagy Ő sem tudja, miért akar pontosan kilépni ebből a kapcsolatból? Ha nem lehet tudni mi volt a baja, ezt orvosolni is nehéz volna.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikoletta

    Kedves Melinda!
    2014 -ben megismerkedtem egy férfival. Nagyon jókat beszélgettünk,röhögtünk. Mikor legelőször megláttam azt éreztem hogy mindig is rá vágytam. Minden nap beszélünk. Ha dolgozott személyesen ha nem telefonon. Egy áruházban dolgoztam ahol volt hogy hirtelen megjelent és meglepett. Mindig kaptam valamit tőle. Vagy egy bon bont vagy egy orchideát,amit mikor oda adott azt mondta addig éljen az a virág ameddig a szerelmünk,és h reméli sose hervad el. Imádtam ezt az időszakot vele,de a fekete leves csak most jön. 30 éves vagyok és ő50. De nem is a kor a bajunk mert azt megbeszéltük hogy a kor miatt nem lehet külön két szerelmes ember. Csak hogy ő nős volt. De nem tettünk semmit,mert szex nem volt köztünk. Bár volt h nagyon nehéz volt,de tudtuk h nem helyes. Aztán egy nap megkeresett és elmondta h a feleségének mesélt rólam. Persze megkeresett a neje bejárkált a munkahelyemre,telefonon zaklatott. Hónapokon keresztül ment mikor beszélhetett vele a férje hogy áljon le. Hál istennek vége lett. Akkor a szeretett férfi bejött hozzám,elmondta h elköltözött otthonról ,de vissza ment pár hónap után mert nem bírja a lánya nélkül hogy ne legyen a mindennapjaiban benne. Tudomásul vettem és ajánlottam,igaz fájó szívvel próbálja meg a nejével. Aztán nagyon rossz napokat éltem meg minden nap mert el is tünt. Aztán az egyik kollégámnak össze jöttünk. Született egy kisfiúnk. Aztán véletlen szerűen találkoztam a szeretett férfival aki elmondta h elvált és külön van a nejétől. Mikor kérdeztem hogy miért nem beszélt velem mikor összejöttem a gyerekem apjával azt mondta nem akart bekavarni mert neki az volt a fontos h boldog legyek és tapasztaljam meg milyen családban élni. 50 évesen ő tudta h gyereket nem akar. Azóta többször láttom. A problémám az h még mindig nagyon szeretem. Szeretem a gyerekem apját is de szerelmes a másik férfiba vagyok. De itt ez a tündéri 1 éves kisfiú akit nem tudnék elszakítani az apjától mert imádják egymást. Borzasztó rossz ez az állapot. Mert nagyon vágyom a szeretett férfira. Hogy miért szültem akkor egy másik embernek gyereket? Mert azt gondoltam a szeretett férfi választott és tovább akartam lépni hogy boldog legyek . De hiába itt a kisfiam aki a mindenem,még sem vagyok boldog. A gyerekem apjával képtelen vagyok szexuálisan együtt lenni vele. Ön kívülállóként hogy ítéli meg a dolgot? Előre is köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Nikoletta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, mert érzelmileg ez egy nagyon bonyolult helyzet. Önismereti munka megkezdését javaslom annak kiderítésére, mire vágyik Ön a leginkább (és miért) illetve hogy hosszú távon melyik út volna Önnek és a kisfiának a legjobb.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Renáta

    Tisztelt Doktornő!

    Nagyjából egy pár hónapja vannak gondjaink a párommal. Azaz inkább nekem vannak gondjaim, a párom próbálja ezeket kezelni. A probléma a féltékenység. Sajnos olyan mértékeket ölt, amiket nehez tudok kezelni. Amit már nem csinálok, de volt példa rá korábban, hogy beléptem a közösségi oldalára ott letiltottam egyes nőket, majd folyamatosan ellenőriztem, hogy így is maradtak e. Kerestem üzeneteket, amik nagy valószínűséggel soha nem is léteztek. Egyes képeken visszavontam a kedvelést, vagy kiléptettem nekem nem tetsző csoportokból. Ami még mindig gondot okoz, hogy nem tud eljárni a barátaival esténként (közös megegyezés alapján rz akkor történik amikor én este dolgozom, mert így nem vesz el a közös időnkből) mert én sokszor képtelen vagyok megállni, hogy üzeneteket irjak neki. Olyankor nem tudok figyelni a munkámra, egyre csak az jár a fejemben, hogy kivel van, mit csinál. Többször fordult elő, hogy írtam az adott barátnak, hogy tényleg vele van e stb.
    Ezek sajnos olyan dolgok lettek, amiket az esetek többségében egyszerűen mem tudok megállni és mindenféle összeesküvés elméletet szőni köréjük.
    Emiatt bajba került a kapcsolatunk, és mivel nem szeretném ha el kellene válnunk, látszólak gyerekes gondok miatt, úgy döntöttem tennem kell valamit,remdeznem kell a fejemben zajló gondolatokat.

    Köszönettel
    Renáta

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a féltékenysége megértéséhez és leküzdéséhez önismereti munkára volna szükség. Ennek segítségével a túlzott féltése és az emögött rejlő összesküvés elméletek is nagy valószínűséggel feloldhatóak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.Kamilla

    Tisztelt Melinda!
    6 éves párkapcsolatomnak 3 hónapja lett vége. Ez idő alatt nem keresett engem, és ő kezdeményezte a szakítást. Voltak néha pontok, amikor beszéltünk egymással, egy két alkalommal amikor kerestem őt, és volt amikor nem reagált semmire. Az utóbbi 3 hétben heti egyszer felkeresett, volt amikor válaszoltam neki, viszont ő már nekem nem. És az elmúlt egy hónapban én őt egyszer sem kerestem fel, viszont az elmúlt egy hét során ő olyat csinál hogy letilt Viberen, majd két nap múlva feloldja, én ekkor sem kerestem,majd pár nap múlva letiltott, utána feloldott írt nekem, viszont válaszolni nem tudtam ugyanis újra letiltott, majd egy másik közösségi oldalon ahol két hónapja szintén letiltotta az üzeneteket, feloldott egyik nap majd másik nap újra letiltott. Érdeklődnék hogy ez a viselkedés mire utal, hiszen egyáltalán nem kerestem hogy esetlegesen ez zavarja és emiatt tegye ezt.
    Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kamilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy az exe vívódik azon, hogy akar-e Önnel bármilyen (online) kapcsolatban maradni, vagy sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Heni

    Kedves Melinda,

    az exem külföldi, én itthon vagyok 2 éve kb…de mindig kapcsolatban vagyunk.( Viber) Most közös nyaralást szervezek vele…nem birom öt elfelejteni akkor se ha minden ellenünk van. Kint nem volt állásom…és munka miatt jöttem haza…sokat is vitáztunk az utobbiakban mikor együtt éltem vele….de senkivel se éreztem olyat mint vele..bár volt pár kalandom itthon azota…de még mindig töle akarok gyereket. Mi a baj velem? Mit tegyek….olyan se veled se nélküled…megörülök igy.

    • Habis Melinda

      Kedves Heni!

      Megértem, hogy igen nehéz lehet Önnek ez a párkapcsolat, de mégsem tud kilépni belőle. Sőt, a nehézségek ellenére mintha még jobban kötődne ehhez a férfihez. A se veled, se nélküled kapcsolat dinamikájának megértéséhez önismereti munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Emese

    Azzal a problémával fordulok ide hogy a barátom akivel 8 hónapja együtt vagyok egyszerűen gyűlöli a családom beleértve édesanyámat is. 15 éves vagyok es először érzem azt hogy igazán szerelmes vagyok lehet hogy gyerekes de kimondhatatlanul szeretem ezért okoz akkora fájdalmat hogy folyamat ocsarolja illetve szidja nekem a családomat. Próbáltam vele beszélni egy kis ideig minden rendben ment aztan újra kezdődött..mit tegyek? Tanácstalan vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Megértem, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a párja nem kedveli a családját és ezt rendszeresen kifejezésre is juttatja. Javaslom, hogy beszélják át egyszer alaposan, kivel mi a baja, ha szükségét érzi bíztassa Őt a konfrontációra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • -

    Tisztelt Doktornő!
    14 éves lány vagyok, és tanácsot szeretnék kérni. Pár hete kezdődött, hogy abbahagytam a rendes étkezést. Először 3 napig nem ettem, aztán némi zöldséget. Négy napja valamivel több ételhez nyúltam, de akaratlanul meghánytattam magam. Azóta nem tudok vele leállni. Mindennap próbálok tenni ellene. Próbálok enni, és ha nagy nehezen sikerül, magamba tartani, de mindig kudarcba fulladok. Mi lenne a helyes? Mit kéne tenném, hogy ez máshogy legyen?
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, mert az evéssel (hányással) kapcsolatos zavarok kezáse nem oldható meg házi körülmények között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beti k.

    Tisztelt doktornő szeretnèm tudni mi történik velem .Az utobbi időben azt tapasztalom hogy mikor tavol vagyok a páromtol őrülten hiányzik és a vonzalom köztünk továbra is a tetőfokon van.De mégis mikor szeretkezünk én érzéketlenné válok .Mintha aktus közben már nem Ő lenne velem és minden vágy amit iránta érzek megszűnik létezni.Mi lehet a gond velem ?Nagyon szeretem Őt és nem tudnám elviselni ha elveszíteném .Félek ha rájön hogy nem tudom élvezni vele a sexet akkor majd elhagy mert nem fogja elhinni hogy szeretem Őt.Előre is köszönöm válaszát,tanácsát

    • Habis Melinda

      Kedves Beti!

      A szexuális aktus közbeni érzéketlenné válásnak sokféle oka lehet, melyet nem lehet levelezés útján kideríteni. Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz személyesen, ahol lehetősége lesz részletesen is átbeszélni ezt a problémát, önismereti munka segítségével megérteni érzelmei és teste működését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. annamaria

    Jo napot kivanok es ojan problemaval fordulok onokhoz szeretnem a segicsegukot keni mitol lehet ez nekem a fejem mindig megy fere inkabb jobb irany ba soha nem tudom egyenesen tartani es remeg is

    • Habis Melinda

      Kedves Annamária!

      Levele alapján neurológiai vizsgálat szükségessége merül fel, javaslom, hogy kérje először a házoirvosa segítségét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ditta

    Tisztelt Doktornő!
    olyan problémával fordulok önhöz hogy 9 éve halva született a gyermekem! sajnos mai napig nem tudtam fel dolgozni ezt a szörnyű tragédiát. azóta a párommal szét mentünk meg tudtam h meg csalt engem és engem hibáztatott a történtek miatt! Próbáltam fel dolgozni de nem sikerült azóta depressziós vagyok pánik rohamaim voltak! de ahogyan próbáltam ujj életet kezdeni elmúlt egy idő után ! Azóta persze van ujj párom de sajnos nem tudok benne meg bízni azt érzem h meg csal engem és a sok képzelgésem miatt újra előjöttek a rohamok ! persze nem teszi félek hogy tönkre fogom tenni a kapcsolatunkat a képzelgéseim miatt!
    doktornő mit tegyek hogy ujjra a régi önmagam legyek ? vagy talán az már soha nem lesz? válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ditta!

      Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz Önnek. A gyermekének halála és a megcsalás azonban olyan szörnyű traumák, melyket pszichoterápiás munka segítségével lehetne csak feldolgozni. Bár talán most hihetetlennek hangzik, érzelmi munka hatására ezekből a nehézségekből akár előnyt is lehetne kovácsolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Tisztelt Pszichológus!
    Olyan problémám van,hogy stresszhelyzetek,illetve unalom esetén nagyon sokszor nyúlok ételek felé,mert az evés megnyugtat és kellemes időtöltésem is. Szeretnék leszokni erről,mert az utóbbi időben sokat híztam. Olyan kérdésem lenne,hogy milyen tevékenységgel tudnám helyettesíteni az evést pl. stresszhelyzetekben?
    Köszönöm a válaszát!
    Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Bármilyen, Önnek tetsző pótcselekvést választhat az evés helyett. Amennyiben nyitott erre én, önismereti munka megkezdését (is) javasolnám, hogy többféle stresszkelési technikát is megtanulhasson, fejlődjön a nehézségekkel való megküzdésre vonatkozó képessége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marcsi

    Tisztelt Doktornő!
    25 éves pánikbeteg vagyok. A problémam 2010-ben kezdődött, szülés utáni súlyos depresszióval, melyet a Falven nevű kedely javítóval kezeltek. Mivel egy idő után jobban éreztem magam, így el hagytam a gyógyszert, a kezelesekre sem jártam. Azt követően, rá 2 évre, családi problémaim miatt, gyakori volt az alkohol és különböző, pszicho aktív szerek használata, amely(úgy vélem és háziorvos szerint is) a panikbetegseg kivalto oka volt. Frontin ajánlottak, amit alkalom szeruen be vettem. Majd az elet vitel hatására szerencsére ez el múlt. Egy kisebb mértékű, “trauma” hatására viszont, a korábbinal is több alkoholt fogyasztottam fel éven keresztül. Ennek véget vetettem, viszont, 2017- októberében elhunyt édesapám, akivel bár kis gyermekként nem volt közeli kapcsolatom, az utóbbi években viszont annál inkább, így a halála eléggé megviselt. Attól a pillanattol kezdve lettem ismét pánikbeteg. Nem éreztem szükségét a gyógyszer szedésnek mert tartottam a függösegtol, de mivel külföldre költöztem, ahol elszigetelten éltem a csaladtagjaimtol és a kommunikáció sem volt lehetséges így teljesen magamba fordultam, ami által a panikbetegsegem és a rohamok is fel erősödtek, így a gyógyszer mellett döntöttem. 0,25-os frontint szedek naponta 2 és felet. De időközben terhes lettem, viszont mára már úgy érzem képtelen lennék, gyógyszer nélkül élni a napjaimat. Sajnos mindezek mellett párkapcsolati problémákkal is küzdök. Amiről úgy vélem, hogy a depresszió illetve a ki égés is közre játszik. Érdeklődésem a pszichológia iránt, elég nagy, igyekszem először fel ismerni magamban a problémakat,viszont ezek megerositesere van szükségem, illetve tanácsra, a panik betegségem kezelesere!. Ezen információk remélem segítenek önnek, hogy megfelelő tanáccsal tud szolgálni, válaszát pedig előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Marcsi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges volna az Önnel történtek pszichoterápiás munkával történő feldolgozása, ami tökéletesen és hosszú távon ki tudná váltani a gyógyszerszedést, amely terhesség mellett a legtöbb pszichiáter és gyógyszerész szerint nem javasolt. A lelki munka csakis speciális, négyszemközti keretek között történhet, ami nem egyenlő az írásos tanácsadással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viki N.

    Kedves Melinda,
    Éveken keresztül vágytam egy kapcsolatra, a szerelemre. Végre összejött 2 hónappal ez előtt, de ez alatt a két hónap alatt én egy másfél hónapig tartó torokgyulladással küzdöttem. Mellette kijött a pánikrohamom is hogy nem javul az állapotom. Mellette elkezdtem fogamzásgátlót is szedni amit sose akartam. Én már tudom mennyi minden bajom volt mellette. Szerencsésen talán mondhatom, hogy most jól vagyok viszont el vagyok keseredve a párom miatt. Én egy nagyon sok szeretetet adó ember vagyok, viszont megtanultam, hogy másoktól ne várjam. Arra nem voltam felkészülve hogy a szerelmemtől se. Nagyon hányatott gyerekkora volt. Verték. Nem szerették. Nem tanult meg szeretetet adni. Én még is hogyan segíthetnék neki ebben ? Mivel nem kapok szeretett tőle úgy ahogy szeretném és sokszor elutasító mert nem tudja kezelni így kicsi lelkemnek néha ez fájó … Nagyon szeretem és szeretnék rajta segíteni nem pedig azt a megoldást választani, hogy elhagyjam …
    Tudna tanácsot adni ?
    Mindig azt mondja hogy megold mindent egyedül, mint eddig is. Nem számíthat senkire. Próbálom rávenni hogy rám számíthat, valamennyire már megnyílt nekem. Mondtam neki hogy beszéljen, beszéljen az érzéseiről, a megélt eseményekről legalább közben is rájöhet valamire. Reménytelenek érzi. Érzéketlennek érzi magát. Azt hiszi nem tudd megtanulni szeretni. Nem tudja ezt hogyan lehetséges. Szívesen fejleszti magát de zsákutcába ért és úgy érzi nincs értelme így …
    Kérem segítsen pár tanáccsal.
    Köszönöm szépen és örök hálám,
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolatgában Ön sem lehet tanító szerepben (vagy, ha ezt választja, akkor pedig a romantikus viszonyt kellene lezárniuk, mert a kettő összeférhetetlen). Ezért párterápiás munka szükséges ahhoz, hogy megismerjék egymás szeretetnyelvét. Közösen kimunkálják az adás és a kapás egyensúlyát a kapcsolatukban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Alexandra

    Tisztelt Doktornő!

    A problémám a következő lenne: Egész életemben szóbeli bántalmazásokat kaptam a családomtól hogy en nem vagyok jó semmire és semmire sem viszem majd az életben, ezért folyamatos megfelelési kényszerrel küzdök/küzdöttem. A szüleim elváltak anyukámmal élek kiskorom óta a nagymamáméknál, mivel az ‘apám’ születésemkor lemondott rólam mert lány nemű gyereke lett. Gyerekkorom alatt sem kaptam túl sok szeretet hanem csak a folyamatos bántásokat bármit is tehettem. Legtöbbször sajnos a pénzen megy a vita, hiszen én még nem dolgozom mert tanulok, és mondván így ők eltartanak engem. Úgy érzem ezektől a dolgoktól teljesen érzelem mentessé váltam, nem tudom elhinni vagyis elképzelni hogy bárkinek is megfelelnék vagy szerethető lennék. Párkapcsolataim sem voltak túl hosszúak, mert ha arra került a sor hogy a családomat kelljen bemutatni vagy átjönni hozzánk inkább hagytam az egészet. A másik pedig hogy nem is tudom hogy ennyi bántás után egyáltalán én képes lennék e bárkit szeretni, mert egyszerűen kiöltek belőlem mindent. Állandó szorongásom van, félek a holnaptól és teljesen döntésképtelen vagyok. Ha valamit elrontok haza sem merek menni, mert megint tudom csak azt kapnám hogy ezt is elrontottad látod semmire sem vagy jó. Nem tudom mit kéne tennem, vagy hogy ne legyek ennyire elcseszett, de ez az üresség annyira elhatalmasodik rajtam hogy én már az öngyilkosság gondolatát is megfogalmaztam a fejemben. Kicsit összeszedetlen az írásom és gondolatmenetem de remélem megérti majd amit akarok ezzel kifejezni.
    Előre is köszönöm válaszát!
    Alexandra

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Teljesen érthetőnek találtam a sorait.
      A súlyosan bántalmazó család negatív hatásait pszichoterápiás munklával lehetne ellensúlyozni. Ha ennek során feldolgozza az Önt ért bántásokat, megszabadulhat attól az érzéstől, hogy Ön nem szerethető és sikeresek lehetnek a párkapcsolatai is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ella

    Kedves Doktornő!

    Van egy volt munkatársam ” akit utálnak a volt munkahelyemen mert nem nyit senki felé ami érthető ezen a helyen” a harcsa hogy nagyon jól néz ki sportos és intelligens de 3 éve nincs kapcsolata. Rendkívül bizalmatlan de annyira ,hogy a telefonszámát is 2-3 ember tudja és nem adja meg senkinek. Az utolsó nap amikor eljöttem 4 órát beszélgetünk de mindenről amit más nem tud róla. Fontos neki és jól esik ha valaki olyan dicséri… Rólam tudni kell ,hogy nem hazudok és nyíltan meg mondom neki is a véleményem . Én vagyok az egyetlen akitől el is tűri. Nem tudom mit gondoljak róla mert mondta Télen meglátogat és lekontrollálja ,hogy igaz-e “jól főzök” Télen nem jött el is felejtettem. Ahogy Májusban kinyitottunk rá 2 hétre ott is volt és ugyan olyan kisfiús volt mint Novemberbe. De el érhetőséget most sem kaptam a válasz ,hogy “ha meg van írva úgy is találkozunk. Amit tudok ,hogy volt egy nagy csalódása 8 éve és a fia az exével lakik. Vér szerinti apukájáról nem tudok semmit de édesanyjával és nevelő apjával nőtt fel de velük se nagyon tartja a kapcsolatot. Mondtam neki bizalom , annyi volt a válasz meg kell tanulnia bízni tőlem . Azóta ugyan úgy felszívódott mint novemberben :S A mondanivalójában felfedeztem rengeteg ellentmondást. Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Ella!

      Levele alapján nem tudom eldönteni, hogy miben/miről várna véleményt. Megkérném, hogy tegyen fel konkrét kérdést, hogy hatékonyabban tudjak válaszolni Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Ella

        Kedves Habis Melinda
        Azt szeretném kérdezni hogy a levelembe leírtak alapján ismerősömnek lehet-e bármilyen személyiség zavara? Ez a túlzott bizalmatlanság mindenkivel szemben ok nélkül és egy olyan maszk félépítése ,hogy jobb ha öt mindenki 3m körzetbe kikerüli . Számomra nem átlagos emberi viselkedés nem ezt tapasztalom 99%ban

        • Habis Melinda

          Kedves Ella!

          A megalapozott pszicho-diangosztikához a kliens szakszerű pszichológusi vizsgálata szükséges. Én úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, van-e valakinek bármilyen diagnózisa (sok a kezeletlen pszichés beteg egyébként), hanem hogy Ön mennyire tudja megtalálni a közös hangot az ismerősével. Ha hosszú távon (többféle stratégia kipróbálása után) sem sikerül megnyugtatóan rendezni a konfliktusaikat, akkor diagnózistól föggetlenül hallgathat az érzéseire és megtarthatja tőle a 3 lépés távolságot. Ha kapcsolatuk az Ön számára jó, akkor pedig lényegtelen, hogy lehetne-e diagnosztikus címkét alkotni Őrá.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aggódó anya

    Kedves doktornő , kisfiam egy éves és másfél hónapos . Nagyon szeretem őt, próbálok a lehető legjobb szülő lenni és rengeteg szeretetet adni neki. Történt két feldolgozhatatlan eset számomra , amit sehogy nem sikerül megbocsátani magamnak , mások szerint butaság , nekem mégse megy.
    Egyik amikor először beteg volt lázas volt , és a férjemmel rohantunk vele egy maganklinikara a legjobb ellátásban reménykedve , ahol nem épp úgy bántak vele ahogy mi el képzeltük, többször meg szúrtak hogy vert tudjanak venni, végül a fejéből sikerült ,szegénykém beteg is volt és ez a “kínzás “‘meg ráadás volt amit végig néztünk , végül kiderült semmi komoly csak egy enyhe vírusos fertőzés . Azóta is ostorzom magam hogy miért tettem ki ennek a gyerekem , hogy nem tudtam mit is kell tenni ebben a helyzetben, és aggódom hogy neme okoztunk valami traumát ezzel neki .
    Másik dolog, amikor ügyesen el kezdett fel állni minden mellett, a baba hintajaba kapaszkodva fel állt és lelkesen rángatta örömében ., meg csinálta ezt , ott voltunk nem történt semmi , egy ijen esetnél én ki léptem a fürdőbe a hajolajamert , gondoltam hamar el veszem amíg így el van…,sajnos magára húzta a hintàt és az az orra alatt egy kis sebet okozott aminek most is látszik a helye, ahányszor rá pillanatok azt látom meg , és tudom hogy az én felelőtlenségem miatt van, másnak nem szembetűnő de nekem a gyomrom mindig össze rándul mikor eszembe jut. Nem tudom fel dolgozni. Többnyire kettesben vagyunk , mivel külföldön élünk és férjem dolgozik. Ha nagymamát meg látogatjuk vagy a rokonokat , nem igazán szeretem mással hagyni , féltem … ha hagyom is max 1 órát azt is hegyi beszéddel hogy nagyon vigyázzanak .
    Magamon kellene változtatni ? Jó szülő akarok lenni és a legjobbat adni a gyerekemnek. Mit tanácsol ?

    • Habis Melinda

      Kedves Aggódó Anya!

      A legtöbb trauma nyoma spontán begyógyul, ha a gyermeket szerető környezet veszi körül. A szülő magabiztossága azonban a gyermek számára elengedhetetlen, ezért ha bűntudata van a korábban történtek miatt, érdemes önimsereti munkát kezdenie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Az én problémám már elég régóta jelen van az életemben.Csak otthon érzem magam biztonságban,ha mégis nagy nehezen ráveszem magam arra,hogy kimozduljak..pánik jön rám és elkezd fájni a hasam.Onnantól kezdve hasmenésem van.Most már odáig jutottam hogy ha mégis mennék valahová,alkoholt iszom.Nem sokat,nem is szoktam máskor inni,de így akkor nem esek pánikba.Természetesen tudom,hogy ez nem megoldás.Senki nem érti meg,hogy nem direkt csinálom.Mindig azt mondják,hogy “már megint fáj a hasad”és ennyi.Dolgozni is csak azért tudok(bár munkahelyen is rosszul szoktam lenni)mert pár lépésnyire van attól ahol lakom.Így már élni sincs kedvem,annyira elvagyok keseredve.Az lenne a kérdésem,hogy ebből hogyan lehetne kikeveredni és normális életet élni?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a hasmenés egy olyan tünet, melyet komolyan kellene venni. Ezért javaslom, hogy keresse fel vele a háziorvosát. A biztonságérzet hiányát pedig pszichoterápiásan lehet kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aggódó anya

    Azért fordulok önhöz mert nem tudok megbocsátani magamnak. Édesanya vagyok és ha valami törteénik a gyerekemell nem tudom magamnak megbocsátani hogy miért nem vigyáztam jobban , állandóan rágòdom rajta. Egy konkrét eset: ezelőtt kb. 3-4 hónapja amikor meg tanult fel állni a kisfiam , a baba hintajaba kapaszkodva fel állt és boldogan rángatta hogy ő milyen ügyes , én gondolván hamar ki lépek a fürdőbe a hajolajamért amíg így el van , a hinta nem volt stabil és hatra dőlt vele , az rá esett és az orra alatt okozott egy fel centis sebet, aminek a nyoma mai napig ott van. ahányszor rá pillanatok a kicsi szép arcára rögtön abban akad meg a szemem és lelkiismeret furdalást érzek , hogy hogy lehettem ijen felelőtlen. Egyébként nem nagyon szembetűnő a sebhely , más nem veszi észre , de én mivel tudom hogy az én meggondolatlansagom miatt van , rengeteget rágoódom miatta. Milyen anya vagyok ?
    Próbálok odafigyelni rá sokkal jobban és rengeteg szeretetet adni de magamban melyen nem tudom fel dolgozni hogy miattam van . Előtte nem sokkal meg volt egy ojan eset , hogy kb 8 hónaposan először meg betegedett, lázas volt és mi reggel rohantunk vele egy magán klinikára , remélve hogy jó helyre megyünk és megfelelően el látják , ott sajnos nagyon meg kínozták , vert vettek több kevesebb sikerrel, karját szúrták nem volt jó , kéz fejét majd a fejecskejebol . Borzasztó volt végig nézni , és utólag ki derült hogy felesleges az egész . Ezt se tudom meg bocsátani magamnak a mai napig hogy nem tudtam abban a helyzetben mit tegyek, attól felek hogy neme okozott a kicsi lelkének ez valami maradandót . Annyira szeretnék jó szülő lenni és a legjobbat nyújtani neki amit tehetek , de ezekkel a lelkiismereti gondjaimmal lehet hogy nem vagyok jó úton . Másik dolog , hogy nem szívesen hagyom senki másra mert nagyon féltem , ha hagyom is nagy hegyi beszéddel hogy vigyázzanak rá , ami persze soha nem volt hosszabb idő egy óránál .
    Valami lelki útmutató jól jönne e téren . Nem nagyon tudom kivel beszélhetnem ezt meg, más butaságnak tartja.

    • Habis Melinda

      Kedves Aggógó Anya!

      Szerintem minden édesanya követ el hibákat a gyermeknevelésben, az ezek által okozott sebek azonban a legtöbbször begyógyíthatók. Ha Ön gondoskodóan ápolja és odafigyelőn neveli a gyermekét, akkor a testi fájdalmat is egyre jobban viseli majd (ezek sajnos az életünk részei, nem elkerülhetők). A bűntudatán azonban úgy gondolom, hogy önismereti munka segítségével kellene dolgoznia. Ahhoz hogy a kisfia jól legyen ugyanis elengedhetetlen, hogy Ön is jól érezze magát (magabiztos legyen) az anyaszerepben és életének többi területén is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Erzsebet

    Szeretnem tudni kedves hogy jol cselekszem e.Az anyai szeretet hianyt szeretnem potolni mert lassan ez tesz tonkre.A sajat anyamtol sose kaptam szeretetet.Az egyik tanarno segit ebben nekem csak nem szeretnem elvesziteni azzal hogy a fejire novok avval hogy surun keresem mert nagyon megszerettem hianyzik.Torodese legfokepp nagyon ragaszkodom hozza.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsébet!

      Szerintem a tanárán és Önön is múlik, hogy mennyi és milyen mindőségű kapcsolatot tartanak elfogadhatóak. Javaslom, hogy ha módjuk adódik rá, beszéljen neki a félelmeiről és a múltjáról is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andi

    Tisztelt Doktornő!
    Sokat gondolkoztam érdemes e egyáltalán problémámmal bárkit is megkeresni, végül úgy látom talán egy kis útmutatás segíthet nekem is.
    Az én életem elégé problémás szó se róla, de a legnagyobb gondom a párkapcsolatomban van. Én 27 éves vagyok, a barátom 22. Most lettünk 5 évesek, ami eddig a leghosszabb kapcsolat mindkettőnk életében. Természetesen szeretjük egymást ez nem is kérdés, tudom jól hogyan érez irántam. Ugyanakkor mindig is sokat vitáztunk, mostanában már a leg apróbb dolgokon is összekapunk. A gondot az jelenti, hogy én szeretnék elköltözni vele közösen és egy életet kialakítani.., gyerekek…házaság..stb.
    Mert jelenleg a szüleivel élünk, dolgozik ugyan de egyáltalán nem azon van hogy akár csak megkérje a kezem vagy egy családi fészket kialakítson velem. Egy csöppet sem törekszik, helyette hétvégente és munka után esténként ül a gép előtt és játszik. A barátaival is sokkal többet beszélget mint velem, már nem egyszer kétszer beszéltem vele ezekről de mindig csak rám fordítja vissza és csak ordibálunk. Abszolut nem visz el sehova hétvégenként sem, nem is járunk el itthonról. Mindig csak itthon ülünk és ő Szombat reggel beül a géphez és ki se száll egész nap. Én egyedül járhatok vásárolni, vagy igazából akárhova. Még örül is neki ha eljárok a barátnőmmel ritkán. Igazából mindent barátnőmmel csinalok amit vele kéne, eljárunk moziba, enni és a többi. Ráadásul már legalább 2 éve nem csókolózik velem, hiába kezdeményezek. Azt mondja nem szereti! Már egy ideje a szexben sem figyel rám csak lezavarja hogy neki jó legyen. Én igényelném a törődést a gyengédséget, a simogatást a csókokat…, mint minden normális ember. Nem rossz ember a párom, de egyszerűen túl sokat enged meg magának. Ő így érzi jól magát ebben az egész mindenségben. Egyszerűen nem akar elszakadni az anyjától vagy nem tudom. Tényleg nem tudom mit tegyek, érdemes egyáltalán még ebben a kapcsolatban maradnom? Félek eltelnek fölöttem az évek és talán végül meg sem éri mellette küzdenem és csak várnom, hogy valami változzon.
    Nagyon nehéz lenne egyedül, csak magamra számíthatok a világban szinte. Köszönöm, hogy szánt időt a levelem elolvasására! Előre is köszönöm válaszát!
    Üdvözlettel Andi

    • Habis Melinda

      Kedves Andi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ebben a kapcsolatban, mert eltűnt az intimitás Önök közül és a közös tervek, célok is hiányoznak. A tartós párkapcsolatok érzelmi klímájáról itt írtam részletesebben. A konkrét problémaára visszatérve pedig azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiát kezdeniük, megérteni, mi tartja össze ezt a kapcsolatot, hogyan lehetne ismét mindkettőjük számára kielégítő a viszonyuk. A változásokért meg kell küzdenünk, magától sajnos nem szokott bekövetkezni a kedvező fordulat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Vivien

    Az lenne a kérdésem, hogy moért történik velem az, hogyha elmegyünk vásárolni sétálni a férjemmel kisbabámmal rögtön rám jön a hasmenés. Nem értem az okát mert nem érzem magam idegesnek.

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Levele alapján azt javaslom, hogy menjen el a háziorvosához és kérjen kivizsgálást a tünetei miatt. A lelki feszültség szubjektív, tehát az, hogy Ön nem érzékeli ezt nem jelenti azt, hogy a testében ne jelentkeznének az erre jellemző biokémiai változások.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karolina.L

    Jó napot kívánok!
    Olyan élethelyzetbe kerültem amiben még nem voltam soha. Tanácstalan vagyok. A párommal 2 éve vagyunk együtt. Ő már elmúlt 40 éves én nemsokára 30 leszek. A probléma, hogy nem akar gyereket. Azt mondta, most véglegesnek gondolja a választ. Az okául a szorongásos betegségét említi. A téma felhozásakor leveri a víz és remeg a gyomra, aludni sem tud napokig. Nagyon szeretjük egymást. Nem tudom nélküle elképzelni az életem, de gyerek nélkül sem. Ketyeg a biológiai órám. Úgy érzem ha tovább eröltetem/rábeszélem, elhagy 🙁
    Válaszát előre is köszönöm!
    (nő/29)

    • Habis Melinda

      Kedves Karolina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a gyermekvállalás kérdését párterápia segítségével lehetne hatékonyan körbejárniuk. A párja ezzel kapcsolatos szorongása nagy valószínűséggel kezelhető volna ennek során.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Krisztina

    Üdvözlöm!DEcemberben kiderült a férjem megcsal,már 2 éve 🙁 3 éve Németországban dolgozik,kettős eletett élt a nő akivel megcsalt úgyszintén! 4 gyerekünk van,a nőnek akivel megcsalt 3 .A nő elhagyta a gyerekeit a férjem miatt miután kiderült,a férjem december óta 10 szer jött vissza hozzám,10 jere most két hete,én elengedtem,nem kerestem ,ő keresett hívott hogy velem akar élni szeret stb,újra hidtem neki,haza ért és újra minden kezdődött elölről,a nő hiányzott neki hivogata ,az én lelkem újra össze tört,és azt mondta nem tudja mit akar ,azt mondta szerinte kell egy nagy szünet ,úgy döntöttem ha elmegy újra nem veszem fel ha hivna és én semm keresem ,nem tudom ezek után még reménykedhet e hogy eltudja azt a nőt hagyni,vagy engem örökre a távolság és ,hogy azza a nővel lesz,nap mint nap.De mindig veszekednek ! Kérem a tanácsát ! Mit tegyek még mindig szeretem és jó lenne észhez terne !

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha a történtek után újra szeretné kedzeni a párjával, akkor mindenképpen érdemes volna párterápiát kezdeniük. Ennek segítségével megérteni, miért távolodik el és jön vissza újra meg újra. Egy ilyen esetleges kapcsolatban a bizalom újraépítése alapvető kell(ene) hogy legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nóra

    Üdvözlöm!

    25 éves vagyok és 1 éve vagyok életem egyik legkiegyensúlyozottabb párkapcsolatában. Februárban egy kisebb vita alkalmával derült ki, hogy párom nem szerelmes belém, addig erről nem beszélgettünk, valamiért kerültük a témát, mert ő folyton azt hangsúlyozta, hogy nem igazán kötődik senkihez. Talán ezt csak azért viseltem el, mert mindig máshogy viselkedett velem, úgy éreztem a szavak nem ezt mutatják, de nagyon fájt ezt hallani, amit kezdetben nem tettem szóvá. Nem tisztáztuk, hogy mit jelentünk egymásnak.
    Próbáltam helyre tenni magamban a dolgokat, de nem sikerült és pár hétre rá akkora volt a feszültség bennem, hogy szakítanom kellett. Az indokom az volt, hogy szerelem nélkül számomra nincs kapcsolat. Az akkori beszélgetésben elmondta, hogy “egyszer lehet igazán szerelmes egy férfi. Ő szeret engem, de nem akar hazudik, hogy nem szerelmes belém. És miért lenne jobb ha azt mondná szerelmes és közben olyanokat tenne velem mint az exem?”
    A szakítás után kibékültünk, mert azt mondta nagyon szeret és szeretne bizonyítani, mivel az én érzéseim nem változtak, így szerettem volna ha kibékülünk. Ahogy a szakítás előtt is, most is megkapom amire vágyom . Sok időt töltünk együtt, tervezzük a közös nyaralást, folyton apróságokkal kedveskedünk a másiknak. Nagyon figyelmes,összességében megkapok mindent a párkapcsolattól amit évekig kerestem, de azt nem érezhetem, hogy szerelmes. Mellette rettentően féltékeny lettem az ex barátnőjére, akiről szinte szó sem esik a kapcsolatunkban, mindig hozzá hasonlítom magam. Naponta többször megnézem a nyilvános képeit, ami után még jobban bűntudatom van, mert tudom milyen nevetséges. A párom is megjegyezte, hogy sokszor azt látja rajtam, hogy töprengek . Ilyenkor sokszor az jut eszembe, hogy vele hogy érezhette magát, velem is érzi-e olyan jól magát mint az exével. A tanácsára lenne szükségem, hogy a bennem lévő feszültség, szomorúság feloldására milyen megoldási javaslatot tanácsol?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Miből érezné azt, hogy a párja szerelmes Önbe? Mi az, amit hiányol, de nem kap meg ebben a kapcsolatban? Önismereti munkával lehetne megérteni, mivek kapcsolatos az Önben levő feszültség. Ez azonban csak speciális, négyszemközti keretek között lehetséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • temke

    Lassan 2 éve vagyok férjnél. 8 hónap együttjárás után házasodtunk össze a férjemmel. Ő korábban is az édesanyjával élt, akinek nagy befolyása van az életére. Az édesapjával igen rossz volt a kapcsolata, aki alkoholista volt. Ő 3 éve halt, néhány hónappal a megismerkedésünk előtt. Házasságkötés után odaköltöztem a családi házukba. Az édesanyjával kezdetek óta nem jó a kapcsolatunk. Bevallom én az elején annyira szerelmes voltam, hogy fel sem merült bennem, hogy a férjem ne engem támogatna egy-egy kialakult konfliktusban. De mégis így van. Az édesanyja részben rokkant, és emiatt és a hosszú, szenvedéssel teli házasság miatt eléggé megtört a lelke. A legkisebb dologból is világvége katasztrófát tud csinálni. A férjem nem hajlandó elköltözni, amivel meg is tudnék barátkozni, ha azt érezném hogy mellettem áll és támogat? Hogyan tudnám kifejezni hogy férjként ez “természetes” dolog kellene legyen? Ha pedig neki ez természetes, akkor ez mit jelent?
    Egy ilyen gondokkal küzdő kapcsolatban érdemes előhozni a gyerek témát?
    Köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Temke!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár igaza van abban, hogy természetes kellene legyen, hogy a párja kiáll a kapcsolatuk mellett, ezt hiába mondaná Ön el neki. Azt kellene inkább megérteni, neki miért nem az, melyhez párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    A lányok állandóan elutasitanak,bárhogy közeledek feléjük,már vagy 10 lány utasitott el sorban,és nem tudom,hogy velem van-e a probléma.Kezdem elveszteni a hitem magamban,és letört is vagyok majdnem minden nap emiatt. Azt érzem,hogy egy borzalmas ember vagyok,és az összes lány utál valamiért,és napról napra egyre rosszabbul érzem magam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Hogyan próbált közeledni eddig a lányokhoz? Az ismerkedés is egy megtanulható folyamat, ha elutasításban van része, az nem biztos, hogy Önről szól, sőt. Lehet, hogy csak egy kicsit csiszolnia kell a stratégiáján…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P-né

    Tisztelt Doktornő!
    Van egy 17 éves fiam.Pár éve nem felhőtlen a kapcsolatunk,mivel a volt anyósom ellenünk uszította.Telebeszélte a fejét,hogy odaköltözhet hozzájuk. Ám apuka nem vitte,így minket hibáztat ezért.A férjemmel nagyon jóban voltak,amíg el nem kezdődtek ezek az “agymosások”!
    Azóta nagyon hullámzó a kapcsolatunk.
    2.5 éve van egy barátnője,akit szerettünk mi is. Mind addig,amíg idén januárban szakítottak és a lány elkezdett inni meg csavarogni.Ez a fiamnak sem tetszett,de sajnos kibékültek és azóta teljesen kifordult magából. A lány miatt volt egy komoly vitánk. Borzalmas stílusban beszélt velünk,és azóta nem lehet vele bírni. Elmegy itthonról,azt sem tudom hol van,és akkor jár haza,amikor ő akar. Hiába kértem,hiába próbáltam bármit,egyszerűen hatástalan. Csak az van,ami neki jó. Senkivel és semmivel nem foglalkozik.A tanulással aránylag nincs gond,csak ezzel a kimaradozással. Az apjára abszolút nem számíthatunk,nem foglalkozik vele.
    Mit lehet ilyenkor tenni???

    • Habis Melinda

      Kedves Pné!

      Szerintem érthető, hogy nem felhőtlen a kapcsolatuk a fiával, a konfliktusok természetesek az anya-gyermek kapcsolatban (is). Javaslom, hogy a barátnőjével kapcsolatos vitában elhagzottakat és az egyéb sérelmeiket is próbálják meg tisztázni egymással. Emellett pedig érdemes a békés együttélés szabályait is lefektetni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Zsófi

    Kedves Doktornő!Már régebben írtam Önnek.Az volt a kérdése h honnan tudom hogy megcsal a párom?!Onnan hogy látták mással együtt meg már ezt egyszer megtette velem meg sokszor általába egy hónapba egyszer látom vagy még annyiszor se.A szexre visszatérve meg még jó volt a viszony napi szinten igényelte most meg semmi.Ezért furcsa.Ja az utolsó alkalommal aktus után eltolt magától meg elég feszült volt mintha félt volna valamitől.Azóta a szexet letudja 10 perc alatt ami nekem kevés és ez nekem vérzéssel jár.Én többre vágyok.Olyanokat csinált amikor nem tudtunk találkozni h arra kért h küldjek neki fehérneműs képet..Engem ez is megviselt mert ha kíván akkor jöjjön el.Az meg főképp érthetetlen a számomra hogy miért kérte tőlem ezeket a képeket meg miért irta hogy szeret meg miért szeretkezett velem ha van mellettem párkapcsolata?!Ja és mikor lelepleztem hogy van valakije csak 2 napra rá cáfolta meg.Én ha valakit szeretek nem hagyom kétségek közt.Azt érzem hogy nem őszinte.Az édesanyja nem fogadott el.Rengeteget nyeltem tűrtem az anyukának mindez a semmiért.Az eszem már elengedte de a szívem nem tudja.Rengeteget álmodok vele fáj lelkileg nagyon.Nem tudom mit tegyek.Már volt egy rossz kapcsolat tapasztalatom meg most itt van ez és már nem merek ismerkedni.Ön hogy látja a helyzetemet?Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Szerintem tűrni és nyelni senki kedvéért nem érdemes, finoman mindig ki kellene fejeztünk, ha valami rosszul esik a számunkra. A szexualiás pedig a kölcsönös örömszerzésen kellene, hogy alapuljon. Ha az együttlét után vérzés is fellép, akkor egyértelmű, hogy ez nincs meg. Lelki munka megkezdését javaslom annak megértéséhez, hogy milyen tényezők ragadják meg Önt egy ilyen őszintétlen kapcsolatban. Ismerős-e ez valahonnan? Az ebben és a korábbi párkapcsolatában elszenvedett bántásokat is önismereti munkával lehetne feldolgozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    Egy barátnőnk problémájával fordulnánk Önhöz és kérnénk a segítségét, tanácsát. Előre is elnézést a hosszú levélért. Annyit kell tudni róla, hogy 23 éves és mozgássérült (ujjai össze vannak nőve, Apert-szindrómás).
    A barátnőnknek az az alapvető problémája, hogy teljesen beleszerelmesedett az egyik magyar énekesbe és már többször találkozott is vele egy fénykép erejéig. Ezzel még nem is lenne gond, de már odáig fajult a dolog, hogy 0-24-ben csak róla beszél és róla álmodozik és minden idejét ez tölti ki. Az adott énekesről keresgél állandóan fényképeket, videókat néz róla. Próbáltuk megszervezni, hogy az adott énekes eljöjjön egy fél órára beszélgetni velünk a barátnőnk születésnapján de sajnos nem fért bele az idejébe. Erre a barátnőnk reakciója teljes depresszió, bezárkózás, “én a Dunának megyek” lett. Volt olyan alkalom, hogy előadás után egy gyrososnál ültünk, ahol egyszercsak megjelent az énekes is és konkrétan 40 percig sorban állt. Mondtuk neki, hogy menjen oda hozzá nyugodtan beszélgetni, mert ráér. De nem akart odamenni. Utánna , mivel látásból ismer minket, az énekes még oda is jött hozzánk pár szót váltani, de mivel tele volt a keze, így nem tudott a barátnőnk fényképet készíteni vele. Miután elment, a barátnőm konkrétan hiszti rohamot kapott, hogy ő milyen egy szar ember, mert még oda se mer menni hozzá. Még az a legnagyobb probléma, hogy a nap 24 órája arról szól, hogy az adott énekes milyen cuki, aranyos stb. Elkezd tanulni (egyetemre jár) és 5 perc után azon kapja magát, hogy a fényképét nézegeti és ezzel kb. el is megy a nap. A “legdurvább” álma, hogy az első szexuális kapcsolatát is vele képzeli el. Közben az énekes kétgyermekes családapa, férj. Amikor úgy volt, hogy az énekes többet nem fog játszani a városunk színházában a barátnőmmel teljesen magába fordult, bezárkózott és azt tervezte, hogy tudna az énekes után menni. Amikor vhol koncertje van rögtön az az első, hogy megnézi, hogy hogyan tud oda eljutni és ha nem tud, teljesen letört lesz. Közösségbe nem akar menni, mert fél, hogy kicsúfólják, más fiúktól fél, mert úgy érzi, hogy úgy néznek rá mint egy ufóra. Meghát nem úgy néznek ki mint az adott énekes. Ezért ismerkedni se akar. A másik dolog pedig, hogy mindennek a rossz oldalát látja. Bármi történik a rossz oldalát nézi, hiába történik vmi jó, azt nem tudja értékelni. Mindenhez negatívan áll hozzá. Ebben szeretnénk a tanácsát kérni, hogy hogyan tudnánk neki segíteni. Előre is köszönjük. Amanda és Mariann

    • Habis Melinda

      Kedves Amanda és Mariann!

      Levelük alapján azt gondolom, hogy a barátnőjünkek szakember segítségére volna szüksége, hogy rájöjjön, miért ragaszkodik ennyire ehhez az elérhetetlen szerelemhez. Gubózik be teljesen miatta? Az, hogy a jó dolgoknak nem tud örülni szintén lelki problémák miatt lehet, melyen önismereti munka segítségével lehetne változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonymus

    Kedves Melinda!

    Egy olyan problemaval fordulok Onhoz,amiben ugy gondoltam korabban,hogy soha nem leszek. A ferjemmel 7 eve vagyunk egy par,van egy kislanyunk is. Sajnos a kapcsolatunk nem igazan tokeletes mostanaban,talan ugy erzem,hogy veget ert a szerelem . Szeretem(szeretettel) es tisztelem amiert olyan sokat dolgozik ertunk,es tenyleg szinte megvan mindenunk. De sajnos nem vagyunk mar egymasra hangolva,probaltam errol vele beszelni,o nem erti,hogy mi a baj.
    Lenyegeben, szerintem beleszerettem a munkahelyemen az egyik kollegamba. Nem tortent eddig semmi fizikalis kontaktus,nem randiztunk stb. csak a m.helyen vagyunk kapcsolatban. Feltetelezem,hogy mivel a kapcsolatomban res van,ugymondva ezert tudott ez a srac beferkozni a szivembe. Hozzateszem,en elotte nem foglalkoztam senkivel a ferjem mellett,mert boldog voltam vele.
    Szoval most harcolok ez ellen az erzes ellen,de nem tudom,hogy mit csinaljak,mert most tenyleg foleg csak a negativ oldalat latom a ferjemnek..(szokasait stb.) Es feltettem magamnak a kerdest,hogy igy egyutt maradjak e vele? Viszont az egy nagyon nagy visszatarto ero,hogy van egy kozos gyerekunk…..
    De,egy boldogtalan kapcsolatban nem szeretnek benne maradni, es a kislanyunknak sem fogunk tudni egy megfelelo,jo,pozitiv apa-anya peldat mutatni igy sajnos.
    Elore is koszonom a tanacsat!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem teljesen igaza van abban, hogy egy boldogtalan kapcsolatban nem érdemes benne maradni. Még a közös gyerek miatt sem, mert Ő is érzi a szülei közti távolságot. Erről itt írok részletesebben. Javaslom, hogy önismereti munkával értse meg mi okozta a részt aviszonyukban. A kapcsolat rendezéséhez pedig párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Boglárka

    Tisztelt Doktornő! Férjemmel 11 éve vagyunk együtt. 1 éve vagyunk házasok. 10 éve élünk együtt. Anyósom kicsinál minket. Férjem egyedüli gyerek. Rengeteg problémánk volt emiatt, hogy “elvettem”a kisfiát. /Én egy talpraesett, pörgős nő vagyok, a jég hátán is megélek. Sajnos erre az élet is rákényszerìtett, 8 éve meghalt az édesanyám. 31 éves pedagógus vagyok. / Hosszú idő után elviselhető volt a viszonyunk Anyósommal a kezdeti nehézségek ellenére. Ő vállalkozó, egész nap egy butikban üldögél. Egyetlen egy barátja sincs. Nagyon elmérgesedett közöttünk a viszony, mióta megszületett a kislányunk. 1 éves lesz. Azt hiszi a gyereket neki szültem. Állandóan kritizál. A gyereket folyton rángatná, idegesìtően gügyög neki. 1 héten egyszer megyünk. Amint megérkezünk, tépné ki a gyereket a kezemből. Nem hagyom. A kislány nagyon ingerült, ha ott vagyunk. /Tudom, érzi rajtam./ De úgy látom azt is érzi, amit Én. Megfolyt minket ezzel a viselkedéssel. Megfulladunk a majomszeretetétől. Minden nap látni akarja, sajnos nagyon közel lakunk. Ennek a kislány 3 hónapos korába pontot tettem a végére. Már reggel 7 előtt itt volt. Egyszerűen nem lehet élni tőle. Többször próbáltam ezt vele megbeszélni, képtelen elfogadni bármit amit mondok, kérek. Egyszerűen rosszul vagyok ha a kislányomhoz hozzáér. A ruhája alá nyúkál, szorongatja. Én úgy látom, érzem, ez beteges. Nem akarom tiltani tőle. És nem is fogom. De képtelen vagyok már kezelni ezt a helyzetet. Minden hétvégén fényképezgeti a gyereket, és mondja, egész héten ezt nézegeti. Csak a mi életünkkel van elfoglalva. Nem jár sehova, nincs hobbija, barátja. Unatkozik mindig. Egy érdektelen ember.A férjem többször rászólt már kedvesen. Meg sem hallja. Csak ha már Én szólok rá. Nem akarom a férjemet és a gyerekemet sem ellene uszítani, de nem bírom tovább. Apósom nagyon rendes ember, de csak élnek egymás mellett. Olyan üres az életük. Semmi érzelem benne. Kérem, segìtsen! Mit tegyek, hogy senki ne sérüljön, de kicsit távol tartsam az életünktől az Anyósom. Folyton hívogat minket, ide akar jönni. Már rettegésben élek a saját otthonomban. Szakmunkás végzettsége van. Nekem egyetem. Folyton megkapom, h de okos vagyok. Bármit mondok, kérek, azt mondja valahol olvastam. Imádom a gyerekeket, ők is engem. A munkám is imádom. A kislányommal is rengeteget foglalkozok, dalolunk, mondókázunk, de nem telepedek rá. Hagyom egyedül játszsni, közben kényelmesen elvégzem a házimunkát. Rendszeresen járunk közösségbe is. Nagyon boldog Anya-lánya kapcsolat a miénk. De úgy érzem ő ettől rosszul van, és féltékeny ránk. Nem hagy minket élni. Nincs magánéletünk, megkeserìti az életünket ezzel a viselkedéssel. Várom mielőbbi válaszát! Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes a párjával együtt tisztázniuk a határokat és az elvárásokat a nagyszülők felé. Ha ez nem elég, családterápia megkezdését javaslom, melynek során kimondhatóak lesznek az anyósa elvárásai, a szakember segíthet olyan megoldásmódokat találni ezekre, hogy az minden családtag számára megfelelő legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Nem lakok már otthon, de tudomásomra jutott, hogy az anyám megcsalja apámat. Felemészt ez a tudat, aludni sem tudok. Senkinek nem mondhatom el és nagyon nehezen bírom ezt. Mit tegyek? Forduljak szakemberhez segítségért?
    Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Igen, ha megteheti, érdemes szakember segítségével végiggondolnia, milyen érzéseket és gondolatokat aktivál Önben az, hogy tudomására jutott a megcsalás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Milán

    hogyan értessem meg valaki vel hogy nekem nem tetszik anélkül hogy megbántanám?

    • Habis Melinda

      Kedves Milán!

      Erre sokféle lehetőség kínálkozik. Van valamilyen ötlete?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Viktória

    Kedves Doktornő!
    Egy 6 honapos kisfiú Anyukája vagyok es egy 28 eves szerencsejatek fuggő(rulett) férfi parja.
    Kb 3 havonta ratör az erzes es vagy onlone vagy szemelyesen jatszik, az osszegek valtoznak , a 20etől akar 200e ig is….ami pl. Az egesz fizetése.
    Ezt a kozos szamlankrol a tudtom nélkul tolti fel, általaban kesobb derül ki s akkor is én fedezem fel a helyzetet.
    Ez a problema mar 6-7 éve fenn áll , 1,5 éve vagyok csak részese az életének. Voltak probalkozasok a problema megoldasra, pszihologushoz is eljart par alkalommal de abba maradt….az mar biztos hogy segitseg nelkul nem tudja megoldani ezt a helyzetet…….bár néha ugy gondolom nem is akarja.
    Most érzem azt hogy elegem lett ebbol es nem tudok segiteni neki es ilyen bizonytalansagban es hazudozasokban nem szeretnek vele egyutt élni, annak ellenére hogy nagyon szeretem es alapvetöen jó ember.
    A kerdesem az lenne hogy ilyen helyzetben mi a jó megoldas? Mit tudok tenni hogy segitsek neki?
    Fokozzom-e a helyzetet ha elhagyom ?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      A függőség sajnos egy nehezen megoldható porbléma. Ha a függő maga nem látja be hogy segítségre van szüksége, akkor pedig teljesen reménytelen a dolog. Javaslom, hogy éppen ezért a saját és a gyermeke érdekeit nézze elsősorban. Sok esetben egyébként a család elvesztése okoz olyan krízist, ami a problémával való szembenézés szándékát eredményezi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Roland Sz.

    Kedves Melinda!

    26 éves vagyok jelenleg boldog párkapcsolatban élek a párommal már másfél éve 1 éve együtt is élünk. Gyerekkorom óta vágyom ki az USAba. Nemrégiben kaptam egy munka lehetőséget 8 hónapra az államokban. Párom teljes mértékben támogat viszont én bizonytalan vagyok a dologgal kapcsolatban. Az igazat megvallva nem a szakmai fejlődés vagy a pénz az ami vonz hanem az hogy ott lehetek. Nem vagyok benne biztos, hogy ki akarom tenni a távkapcsolattal járó nehézségeknek magunkat csak azért, hogy lássam az országot. Jelenleg teljesen hullámvölgyben vagyok a dologgal kapcsolatban nem igazán tudom eldönteni hogy mit is akarok vagy mi lenne a jó döntés. Ebben a kérdésben szeretném a segítségét kérni.

    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Roland!

      A kérdés alaposabb átgondolásához négyszemközti konzultációra volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barna K.

    Jó napot kívánok.

    A nevem K. Barna és néhány hasznos tanácsra lenne szükségem, ha lehetséges. Íme a töténetem:
    Angliában élő magyar pár vagyunk. 14 éve vagyunk együtt, és 8 éve élünk boldog házasságban (így gondoltam én), és van egy 6 éves kisfiunk.
    A problémáink tavaly szeptemberben kezdődtek, mikor a feleségem egy új munkahelyen kezdett. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Nem ismert senkit a kollégák közül, és mivel az angol nyelvtudása sem éppen tökéletes ez kissé még megnehezítette a helyzetet, hisz egyetlen magyar munkatársa sem volt. Kis idő elteltével került s férfi kolléga, akik kedvesek voltak, társalgásba elegyedtek vele és “nem nevették ki ha nem éppen helyesen mondott valamit angolul”, és azt is felajánlották neki a szállítást munkába és haza, mivel ők autóval járnak, nem is laknak távol tőlünk, és még van szabad hely az autóban. Feleségem megnyugtatott hogy aggodalomra semmi ok, hiszen nagyon rendes, nős és családos emberekről van szó. Persze utólag kiderült, hogy mindkettő elvált, és 2-2 gyerekük van első házasságból, akik persze az anyukákkal élnek, tehát ebből ítélve nem is lehetnek éppen olyan jó emberek. Visszatérve a gondolatmenetemhez, az elején örültem is neki hogy sikerül beilleszkednie, sikerül barátokat szereznie és nem kell autóbuszra várnia vagy a méreg drága taxit fizetnie. Időközben elkezdet már munka után is facebook messengeren beszélgetni, de még ez sem zavart, örültem hogy gyakorolja és fejleszti az angol nyelvtudását. Azonban rövidesen már elég félreérthető üzenetváltásoknak is lettem tanúja. Megemlítettem neki hogy nem igazán lelkesedek ilyen fajta beszélgetések láttán, aminek az lett a következménye hogy megváltoztatta a jelszavát a laptopján és a telefonján, hogy többé ne tudjak hozzáférni a dolgaihoz, és folytatódott minden tovább mintha mi sem történt volna. Azonban mindez csak rontott a helyzeten, hisz ez a nagy titkolózás még jobban felborzolta bennem a kedélyeket, sokat kezdtünk emiatt vitatkozni. Persze ő égre-földre esküdött hogy nincs semmi, csak zavarja hogy nem bízok meg benne és nyomozok utána.
    Egy alkalommal egy újabb hevesebb vita közepette elvettem a telefonját és arra kértem hogy oldja fel a telefonzárat hadd nézzek bele. Mire ő ordítozni kezdett és azzal fenyegetőzött hogy felvágja az ereit ha nem adom vissza a telefon. Ebben a pillanatban már biztos voltam hogy nem épp egy plátói dologgal állok szemben. Végül nagy nehezen, elefánt könnyek hullatása közben megtette amire kérte. És csodák csodája, mit találtam? Egyik kollégájáról két pucér képet, és a feleségemről több tucat szexi fotót fehérneműben, és akár az nélkül is. Mellékesen megjegyzem, hogy a feleségem több képet azok közül fél órával azután készített hogy a kollégája küldte magáról a fentebb említett két képet. Természetesen a nejem esküszik hogy ő nem küldött magáról senkinek semmi képet, de ezt nem tudhatom, mert a messengerben az üzenetek törölve voltak, a képeket a galériában találtam meg. Gondolom semmi szükség leírnom hogy mekkora pofonként ért az egész. Az elkövetkező napok maga a pokol volt számomra. Minden megfordult a fejemben, válás, öngyilkosság, elbujdosás. De végül gyerekünk érdekeit tettem az első helyre, és megbeszéltem a nejemmel, hogy mindenre szemet hunyok és még csak emlegetni sem fogom a történteket, abban az esetben ha megszakít velük minden kapcsolatot, a facebookon tiltó listára teszi azon két személyt, hogy többé ne is legyen rá mód, hogy kapcsolatba lépjenek vele és persze többet nem megy velük egy autóban munkába, és hozzáférést garantál számomra a telefonjához, stb. Elfogadta a feltételeimet, és attól a perctől kezdve többet meg sem említettem a témát. És kezdtem úgy érezni, hogy azért a dolgok jó irányba megváltoztak. Mindez történt tavaly november elején.
    Közben eltelt 5 hónap ami alatt azt hittem hogy most már minden rendben. Április elején egy este kedves feleségem korán visszavonult a hálószobánkba, mivel másnap reggel korán kellett kelnie, munkába menni. Annak ellenére hogy 5 hónapig nem feszegettem a témát, azért a lelkem mélyén nem voltam soha egészen megnyugodva, hisz a bizalmammal visszaélt. Úgy döntöttem belenézek még egyszer alaposabban a telefonjába, hogy győzzem meg magam, hogy minden rendben, és aggodalomra semmi ok. Azonban sajnálatos módon újra csalódás ért. Találtam egy új, álneves facebook profilt, ahol továbbra is tartotta velük a kapcsolatot. Azt hogy miről beszélhettek most sem tudtam meg, mert az üzenetek akárcsak korábban mind törölve voltak. Nejem szerint semmi komoly, csak hétköznapi dolgok. De nem értem, akkor miért kell kitörölni? Újabb pár nap cirkusz után megint úgy döntöttem hogy még egy esélyt adok magunknak. Megegyeztünk töröljük a profilt, s megígérte (ÚJRA) hogy ezennel valóban végleg befejezte velük. Tehát megint úgy tettem mintha mi sem történt volna.
    Újabb két hét telt el, boldogságban, egyetértésben, mikor egy nap munkában a szünetben küldtem egy üzenetet a feleségemnek, és látom hogy az üzenet nincs kézbesítve, ami azt jelenti hogy ki van jelentkezve a messengerről, amit soha nem szokott tenni. Este mikor hazaértem leültem mellé és azt kérdeztem “Kincsem biztos minden rendben most már köztünk, nincs semmi titkolnivalód, mint például egy újabb facebook fiók vagy bármi?” , mire ő azt válaszolta hogy persze hogy nincs semmi titkolnivalója. Miután elaludt ismét elvettem a telefonját és sajnálatos módon újabb álneves facebook fiókot találtam, ahol újra azzal a két illetővel vette fel a kapcsolatot. Megjegyezném hogy az előző titkos profilját április 6.-án töröltük, és az új 9.-én készült. Tehát 3 napig bírta nélkülük.
    Ekkor nagyon elborult az agyam. Felkeltettem, a kezébe adtam 2 bőröndöt és azt mondtam csomagoljon és takarodjon. És habár fizikailag egy ujjal sem bántalmaztam, azért ami cifra jelző a számra jött azt mind ráhordtam, és a telefonját apró darabokra zúztam(habár azóta vettem neki egy vadonatúj, egyik legújabb típusú telefont, Samsung Galaxy S9+. Tehát még ezzel is jól járt) . Könnyek közt összepakolt, de mégsem volt szívem az éjszaka közepén kitenni az útra. Reggelre viszont haragom csillapodott és végül mégsem küldtem el. Napokig töprengtem mit lehetne tenni, végül úgy döntöttem adok még egy esélyt, azonban ezúttal csak a becsület szavára nem tudok alapozni, hisz ahhoz hogy újra vakon tudjak bízni benne el kell telnie egy kis időnek és mindenek előtt ki kell érdemelje a bizalmam.
    Kértem hogy váltson munkahelyet, és akkor megnyugtat a gondolat, hogy nincsenek egymás közelében, viszont erről hallani sem akar, mert itt már jól boldogul a munka terén, és nem akar újra a nulláról indulni. Akkor mondtam hogy készítsünk egy írott megegyezést, amibe belefoglaljuk, hogy abban az esetben, ha továbbra is bármilyen kapcsolatot fog kezdeményezni vagy fenntartani ezen illetőkkel, akkor lemond szülői jogairól a gyerekünkkel kapcsolatban. De ezt sem hajlandó megtenni, és elgondolkodtat hogy vajon miért? Hisz a gyereket csak akkor veszítené el, ha nem tudná betartani a megállapodást. Attól félne hogy képtelen lesz betartani? Holott újra azt mondja, hogy végérvényesen befejezte velük, viszont akkor aggodalomra nem lenne semmi oka.
    Végül mivel hogy kifogytam minden hasznos ötletből felajánlottam, hogy még egy leges-legutolsó esélyt adok neki feltétel nélkül, de ha ezzel a lehetőséggel sem tud élni, akkor már többet nem tudok megbocsájtani. És legnagyobb meglepetésemre az volt a válasza, hogy annak ellenére hogy belássa, hogy ő rontott el mindent és a két kollégájával véglegesen befejezte, mégis úgy látja hogy a házasságunknak nincs semmi jövője.
    Most érkeztem el a kérdésemhez. Erre most mit kellene lépnem? Eddig is azért nyeltem le mindent hogy bármi áron egyben tartsam a családom, és továbbra is ez a szándékom. Annak ellenére hogy oly sokszor visszaélt a bizalmammal, lelkiismeret furdalás nélkül a szemembe hazudott, megalázott és átvert, mégis szeretem a feleségem és nem akarok több mint tíz évet csak úgy a sárba tiporni. Kérem az önök tanácsát, hogy mit tehetek ezek után.

    Hálás köszönet, BK

    • Habis Melinda

      Kedves Barna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás segítséget kérniük a kapcsolatuk megmentéséhez. A tiszta lappal kezdés ugyanis nem szokott segíteni. A bizalom helyreállítása egy érzelmi folyamat eredménye, amihez szakember bevonására van szükség. Nem hibásokat kellene keresniük, hanem megérteni a kapcsolatuk dinamikáját. Mitől távolodtak el egymástól, mit kap ezektől a férfiaktól a párja, amit az Önök kapcsolatában nem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Fiatal koromban lettem anyuka így most 37 évesen van 21 éves fiam. Amit sosem bantam meg 3 gyermekem van , mindegyikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk, mondhatnám barátok vagyunk. A problémám a fent említett már nem kamasz fiammal lenne. Nem olyan régen kikezdett velem. Természetes megbeszeltük, hogy én az anyja vagyok s soha nem lesz köztünk olyan ami amiről ő fantáziál, ugyhogy ezt gyorsan verje ki a fejéből. Viszont felek , hogy ez a késöbbi kapcsolatunkra rányomja a bélyegét, valamint nem ertem hogy ennyi idősen már felnőttként hogy fordulhat meg ilyen, dolog a fejében. Vagy ön szerint e miatt nem kell aggódnom? Esetleg vigyem el orvoshoz? Igazából nem tudom , nem ertem mit tegyek. Amiert a probléma s az aggódás felütötte a fejét az az , hogy 3 évvel ezelött a bátyám kikezdett a 12 eves nevelt lányával 🙁 , s félek hogy ez a beteg gondolat menet esetleg örökletes lehet. Kérem mondja, hogy nem az s hogy ez termeszetes egy ennyi idős fiúnál, vagyis inkább hogy nem szokatlan, hogy ijen gondolatai vannak.

    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nem természetes, hogy valaki az anyjára szexuális értelemben vágyjon. Érdemes volna ezért családterápiás segítséget kérniük. Lehetségesnek tartom, hogy a fia számára az Ön bátyjának mintája követendő példaként szolgált, ez azonban korántsem nevezhető kívánatos viselekdésnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Mònika

    Tisztelt szakertő. Nekem olyan problemam lenne hogy a 20 eves lanyom évek ota agressziv annak ellenere tul sok mindent meg kap. Semmibe nem segit nincs tisztelet. En 3 eve latas serült lettem beteg ez sem hatja meg. Most 3 hete megismerkedett egy fiuval aki drogozik. A lanyomat folyamatosan zaklatjak es engem ragalmaz engem gyanusit hogy én zaklatom masok segitsége alltal. Nos odaig fajult a dolog hogy atneztem a facebookjat ahol olyanokat irt egy baratjaval hogy meg kellene engem ölni mert skizofren vagyok es el kellene valahogy vitetni engem hogy boldog legyen. Az is elhangzott az irasba hogy ejjel sokszor szive szerint parnat szoritana az arcomhoz meg en alszom. Kicsinek beteges volt nem tudtam dolgozni mert mindig kórhazba voltam vele es ezt is mondja sosem tettem le az asztalra semmit es nem tehet rola nem tud halas lenni amit tettem erte. Mondtam menjen albérletbe most meg azzal zsarol hogy nem tehetem ki innen mert ide van bejrlentve. Olyanokat is irt hogy azon lesz az apja elhagyon. Minden baratjanak skizofren elmebetegnek allit be. Mit tudnek ellene tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a legjobb az volna, ha családterápia segítségével próbálnák meg rendezni a kapcsolatukat. A lánya valószínűleg sok minden miatt haragszik Önre, amiket jó volna professzionális keretek közt átbeszélni. Tisztázni, hogy Önt a jó szándék vezérelte a gyermeknevelésben. Ennek ellenére minden szülő követ el hibákat, melyek azonban többnyire jóvátehetőek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anita

    Kedves Doktornő! Szeretném a tanácsát kérni,mert mióta összeházasodtam a párommal a szüleim megváltoztak. Az édesanyám mindent sértésnek vesz akármit mond vagy csinál a férjem és utánna egy nagy vita keletkezik mivel a férjem pedig ugy látja hogy édesanyám csak vitatkozik vele és nem felel meg neki. Én külső szemmel látom,hogy a férjem próbál neki mindent megcsinálni amire kéri az édesanyám, van mikor nem tudja szóljon vagy jobb ha nem szól mert ugyis valamit kezd megint. Édesanyám pedig mindig azt hiszi hogy a férjem nem állja és mindent sértésnek vesz utánna pedig mondja nekem én persze külső szemmel nem úgy látom mint ő ezért kezdődik egy nagy vita én utánna mondom a férjemnek hogy mit mondott már megint, ő ideges lesz hogy ő nem mondott semmi sértőt, ő már semmit nem mondhat. Én pedig ott maradok kiborulva egyenlítenek amit a végén sikerül is de már egyre rosszabb. Elfelejtettem mondani hogy még együtt lakunk a szüleimmel mivel épp építkezünk, és édesanyámnak az sem tetszik hogy elköltözünk. Már azt is mondta hogy biztos nem johet majd oda mert a férjem nem fogja hagyni, pedig az egy szóval meg se említett ilyet. De mostmár látom hogy a férjem sem bírja sokáig hogy mindig ő a rossz és félek hogy a végén az is meg makacsolja magát és tényleg nem lesznek jóban. Nekem mar folytja az ideg a torkomat annyira ideges vagyok sokszor, már volt hogy nagyon is kiakadtam de édesanyám nem veszi észre hogy bánt ezzel,nem is érdekli ha sirok se. Édesanyámat télen rá vettem hogy menjen el egy pszihologushoz 1 alkalommal ment el aki azt mondta hogy tarsfuggo és emiatt nem tud elfogadni maga körül senkit. Lehet ez is közbe játszik mivel mindig otthol van már nem szeret menni sehova mikor beszélgetünk mindig azt mondja őt ez se állja, őt az se állja ő pedig rosszul érzi magát a társaságban nagyon aggódom érte de nem hallgat meg se azt mondja hogy én nem látom jól. De akkor mindenki rosszul látja csak ő nem? Mit tegyek ebben a helyzetben? Mert már tanácstalan vagyok olykor már rosszul is érzem magam az idegtől,mert én velem szembe is ugy tesz hogy ő kigondol valamit,ő azt hiszi ugy van és jön velem veszekedni én pedig persze az én szemszögemből mondom a magamét és vitázunk újra és újra. Kérem segítsen mit tehetnék ebben a helyzetben.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a családi dinamikák megértéséhez önismereti munka volna javasolt. Az ennek során átgondolandó kérdések pélédul: az anyja miért fél attól, hogy a költözésükkel megváltozik majd a kapcsolatuk? Milyen okai vannak arra, hogy nem kedveli a párját? Ez a tágabb családban hogy volt? Van “hagyománya” a férjek/feleségek “kiutálásának”? Valóban elgondolkodható, hogy az anyja szerint mindenki rosszul látja a dolgokat, csak ő nem. Ez a rugalmatlanság gyakran komolyabb lelki betegségek velejárója. A lelki munka lényege azonban az volna, hogy Önt ne idegesítse fel ez az igazságtalan hozzáállás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ismeretlen

    Kedves Doktor/nő

    En mar lassan hogy két és fél éve nem dolgozom ugyan is külföldre költöztem itt mentem ferjhez..es iskolaba jartam mind idáig…de közötte nagyon sokat voltam es vagyok is egyedul
    Ugy erzem depresszios vagyok es mar egy eve sulyos kenyszerbetegségem is volt rossz negagiv szörnyü gondolatok akaratom ellenere es szorongás…. még neha bennem van de nem.olyan erossen nagyon nehez igy elni…. szörnyü szamomra…de munkat keresek mielöbb …mit ajánlana ??? Köszönöm…tisztelettel..B..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy mielőbb kérjen pszichoterápiás segítséget a depresszív gondolatok és a szorongások leküzdéséhez. Ma már szakszerű támogatás érhető el akár Skypeon keresztül is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Tina

    Kedves Doktornő!

    32.hetes terhes vagyok és teljesen kilátástalannak látom az életem. Nem látok jövőt a párommal, úgy érzem magamra maradok a babával. Túl gyorsan történtek az események és még az egyetemet sem végeztem el. Nem vagyok még eljegyezve sem. Kivettünk párommal egy albérletet, ahol majd elférhetünk hárman. Azóta egyedül vagyok itt és fekszem, mert a veszélyeztetett terhes vagyok. Nem csinálhatok semmit, csak pihenhetek, picit sétálhatok. Nagyon magányosnak érzem magam, a barátaim is elfordultak tőlem. Senki nem is érdeklődik felőlem, akár a baba felől. Szüleimet legfőképpen csak az unoka érdekli, de annyira nem izgatja őket amin keresztül megyek. Páromnak is csak a teher vagyok. Mióta itt kell feküdnöm, nem törődik annyit velem sem. Néha örülnék egy kis meglepetésnek, vagy egy kis gesztusnak ami örömmel tölt el. Ő csak azt mondja,hogy rohanós lett az élete, erre nincs ideje. Azt mondja mindig siet haza hozzám, ne legyek egyedül. Úgy érzem, akkor sem törődik annyira velem, és mindent amit tesz a baba miatt teszi. Nem tudok már kiigazodni ezen az egészen. Ön szerint is túl reagálom ezt a helyzetet? Hogyan változtathatnék?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      Szerintem nehéz lehet Önnek, hogy ennyi változás történik egyszerre az életében, ráadásul a veszélyeztetett terhesség miatt az élettere is teljesen beszűkült. Úgy tűnik a barátai, a párja és a szülei sem tudják most azt a támaszt nyújtani, amire szüksége volna. Az ezzel kapcsolatos érzések átgondolásához javasolt volna önismereti munkát kezdenie, akár Skypeon keresztül.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elizabet B.

    Kedves Melinda!
    Nehéz kapcsolaton vagyok túl,úgy érzem teljesen soha nem leszek ezen túl.Nem mert nem akarom,hanem mert mély nyomot hagyott bennem,az illető nagyon megbántott,de én sokáig tűrtem,szerettem őt! Most van egy másik párkapcsolatom,szeretem őt és boldog vagyok vele,de nagyon sokat veszekszünk,én sokszor mondok neki bántó dolgokat “én jobbat érdemlek” “írnék az exemnek” és ő mindent megtesz értünk,szeret engem és én is őt,kitartó és türelmes,semmit nem erőltet,de folyamatosan bántom,és minden összeveszés alkalmával,elhatározom hogy nem bántom tovább,összeszedem magam,de újra és újra előjön és gondoljodás nélkül mondom és cselekszem.
    Ön szerint miért van ez? Mit kellene tennem?
    Válaszát előre is köszönöm
    Elizabet

    • Habis Melinda

      Kedves Elizabet!

      Az ösztönös viselkedések megértéséhez és megváltoztatásához pszichozerápiás munkára van szükség. Mindenképp javasolt a korábbi szakításának (és a kapcsolat alatt történt nehézségek) segítséggel való feldolgozása, ez ugyanis ahogy a levelében is írja, folyamatosan mérgezi a jelenlegi viszonyát.
      Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek ebben!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hné Viktória

    Jó napot kívánok.
    Viktória vagyok. Három éve megszültem a kisfiam. Sajnos azóta depresszióba szenvedek. Ami nem lett kikezelve. Ebben kérnem a segítségüket.

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      A szülés utáni depresszió pszichoterápiásan rendszerint jól kezelhető. Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, vagy magánban is találhat pszichológust. Személyesen Székesfehérváron, vagy akár Skype-on keresztül én is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Ágnes

    Üdvözlöm .Én szakítottam a párommal mert többször bántott .Most pedig zaklat fenyeget és mindenféle videókat oszt meg rólam nyilvánosan és a képeimet is felrakja és szex hirdetést ír a képeim alá .Azt mondta hogy addig csinálja míg nem megyek vissza hozzá.de soha nem megyek vissza hozzá és ezt nem érti meg.mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Szomorúan olvasom, hogy ilyen zaklatáson kell keresztül mennie. Feltételezem, hogy mondta már az exének, hogy bármit tesz is, nem fogja már vele újra kezdeni. Ha ezután sem történik/történt változás, akkor javaslom, hogy jelentse a történteket a hivatalos szervek felé. Az, hogy valaki visszaél az Ön fényképével/videójával ugyanis bűncselekmény!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zavart lány

    Nekem az a problémám, hogy nem tudom ki vagyok. Néha úgy érzem, két elkülönült személyiség lakik bennem. Ehhez hozzájarulhatott az is, hogy két keresztnevem van, és máshogy viselkedek, amikor a 2.at használom, mint amikor az elsőt. Félek, hogy egy nap elvesztem az irányítást, és elborulok. Néha attól is félek, hogy valami rosszat teszek, pl. Sokszor gondoltam már hogy milyen lenne összeroppantani egy fejet. Nem akarok bántani, sot senkit sem, de felek hogy vagy magamban teszek kárt vagy másokban

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a félelmeit szükséges volna komolyan venni és önismereti munka segítségével megérteni. Pszichológusi segítséget TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dori

    Üdvözlöm!
    Az a problémám, hogy kicsinek találom a melleim, és emiatt szegyenlős vagyok melltartó nélkül a párom előtt, hiába vagyunk együtt lassan egy éve. Már mondtam korábban olyat neki, hogy biztosan megfogom majd az orrom és a melleim műttetni, csak túl sokba kerül.
    Most ő pedig azt a “meglepetést” találta ki a születésnapomra, hogy ha megműttetem a mellem ő is beszáll a műtét költségeibe.
    Idézem, amit mondott: “mondtad egyszer, hogy megműtteted majd az orrod és a melleid. Az orroddal nincs semmi baj, de ha a melleid megműtteted abba beszállok én is anyagilag.”
    Ezen én ledöbbentem, nagyon megbántott ezzel.
    Elmondasa szerint ő ezzel csak jót akart, mert tudja, hogy engem zavar és ha én nem mondom korábban, hogy meg akarom műttetni, akkor ő sem hozta volna fel magától.
    De nekem ebből csak az jött le, hogy ő sincs velem ezen a tèren megelégedve.
    Ön mit gondol erről?
    Nem tudom ezt, hogyan tudom elnézni és elfelejteni. Nem haragszom rá emiatt, mert elhiszem, hogy tényleg csak jót akart. De engem még is nagyon bánt ez. Ezekután mégjobban felerősödött bennem az a gondolat, hogy kicsik a melleim és nem vagyok emiatt eleg vonzó a számára. Hogyan tudnék ezen túllépni?
    Ugyanakkor valóban szeretném megműttetni magam, de csakis magam miatt, senki más kedvéért.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Dori!

      Levele alapján azt gondolom, hogy valószínűleg azért esett ennyire rosszul Önnek a párja megjegyzése, mert annyira elégedetlen a testével, hogy azt várta volna, Ő bizonygassa, hogy mást gondol. Ő viszont ezt nem tette meg és ezzel még jobban aláásta az Ön önbizalmát. Én azt javaslom, hogy dolgozzon saját maga elfogadásán (önismereti munkára van ehhez szükség), hogy a saját magáról alkotott megatív képe ne okozzon plusz feszültésget a kapcsolataiban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tina

    A baratom 3 ev utan szakitott velem! Aztmondta mar nem szerelmes belem , es elni akar .. nsgxon megvisel hogy megjatszotta az erzeseit, es hogx igazabol nem is szeretett.. szota folyamatosan minden novel beszelget, ismerkedik .. a kapcsolatunkrol meg mindenkinek ugy beszel hogy csak szenvedett mellettem , es az elejen szeretett csak.. soha nem gondoltam volna ezeket rola.. van esetleg arra esely , hogy kesobb vissza tancoljon es en inthessek neki bucsut?!:) azt mondta fel attol hogy kesobb megbanja

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az, hogy a batátja szakított Önnel, nem jelenti feltétlenül azt, hogy korábban megjátszotta volna, hogy szereti. Nyilván a kapcsolatuk elején nem szenvedett és a döntést, hogy menjenek külön is fontolgathatta már akár korábban is. Mióta meghozta pedig nyugodtan, kötöttségek nélkül ismerkedhet már. Elhiszem, hogy Önnek ez fáj, hiszen talán szereti még, ezért is vágyik rá, hogy bosszút álljon. Ennek azonban szerintem nem sok értelme volna…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • háromgyermekes apuka

    Tisztelt doktornő!

    Szeretném a tanácsát kérni. A feleségemmel a házasságunk mélypontra került. Én 41 éves vagyok, a feleségem 36 éves és három gyermekünk van: 7 és fél éves iskolásfiúnk, 5 éves óvodáslányunk és az 1 éves éppen múlt kisfiúnk. A feleségemmel 9 éve vagyunk házasok, de már 14 éve vagyunk együtt. Házasságunk sosem volt mintaszerűnek mondható, nehezítette a sok anyagi gond is (törlesztjük az egykori svájci frank alapú ingatlanhitelünket és gyakorlatilag egy fizetésből gazdálkodunk). Én korábban kénytelen voltam éjszakás-nappalos váltott műszakban dolgozni, hogy több pénz álljon a házhoz. Nem voltam sosem mintaférj, korábban az alkoholizmus rabja is voltam, de már egy éve teljesen tiszta vagyok. A gondom az, hogy mire felnőttem a feladathoz a feleségemnek elege lett. Négy hónapja (számomra minden előjel nélkül) kijelentette, hogy már régóta nem szerelmes belém és már nem szeret, mint embert se. Azt mondta költözzek a „padlásra” (ami egyébként nincs lakhatásra kialakítva), de a gyerekek miatt ne váljunk el. Nekem eszem ágában sincs elválni és a feleségemet is nagyon szeretem. Sajnos ő azóta nem él velem szexuális életet, mondván olyannal nem bír, akit nem szeret. Azóta nem hajlandó megölelni, nem ad még egy puszit se. Már ezt is nehéz elviselni, de a viselkedése is megváltozott. Korábban is eljárt tornázni, de most már eljár futni is, ami nem lenne önmagában gond, de ilyenkor másfél órára elmegy itthonról. Volt többször is, hogy kimaradt a barátnőivel késő éjszakáig. A nagyobb fiamnak azt mondta, ő 19 évesnek érzi magát és most már nem mond le többet azokról, ami neki jár. Legutóbb koncertre ment a barátaival külföldre több napra, rám hagyta a gyerekeket. Attól félek, hogy sok volt neki a nyolc év „szobafogság” vagy hogy van valakije (mikor ez utóbbira rákérdeztem, tagadta). Nem szeretném elveszíteni őt, nagyon szeretem és hiányzik a szerelme. A három gyermekünknek se jó ez, a legnagyobb már azt kérdezte tőlem, válunk-e. Mondtam a feleségemnek, hogy járjunk el tanácsadásra. Erre elég érdekesen reagált; kijelentette, hogy persze, miért ne, de ő engem már sose fog szeretni, és a jövőben szexről már szó sem lehet. Mi tévő legyek, szeretném jóvá tenni mindazon hibáimat, ami ahhoz vezetett, hogy a feleségem így érez, de ő teljesen elzárkózik tőlem.

    Köszönettel,

    háromgyermekes apuka

    • Habis Melinda

      Kedves Háromgyerekes apuka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna a párjával párterápiás segítséget kérniük. A jelenlegi kapcsolatukat ugyanis minden fél, különösen a gyerekek szenvedik meg. Erről bővebben írtam az utolsó blogbejegyzésemben, melyet ide kattintva is elolvashat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L.Katalin

    KEDVES MELINDA!!

    Van egy 16 éves kamasz Fiam,aki nem beszélget Velem a sexről.Nem foglalkozi semmivel,csak az internetes játékokkal.Egxedül nevelem Őt 3 éves kora óta,nem egyszerű.Nemigazán őszinte Velem,és aggódom.Hozzá hasonló korúak már haveroznak,moziznak,stb,Ő meg csak itthon ül,ki nem mozdul sehová.Semmi nem érdekli,csak a számítógép.Ismerőseim azt mondják,keressek fel egy szexuálpszihológust,én nem tudom,tnácstalan vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján bennem családterápia szükségessége merülne fel. Nagyon nehéz lehet Önnek egyedül nevelnie a fiát, aki valami miatt nem nyit a külvilág felé. Nem gondolom azonban, hogy tulnyomórészt szexuális jelelgű volna ez a probléma, a legtöbb esetben az internetes világ vonzóbb, mint a valódi élet. Ha ez megváltozik, a kamasz sikeresebbnek, vonzóbbnak érzi a valódi kapcsolatait, mint a virtuális világot, a zavar rendeződni szokott.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Szilvia

    Üdv. Étkezési zavarokkal küldöm. Nem tudom elhagyni a kalóriák számlálását. Olykor a hangulatom is az határozza meg hogy az adott napban mennyi kaloria menyiség maradt. Már teljesen belebolondultam. .

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Az egészavarok komoly lelki betegségek, ezért javaslom, hogy kérjen mielőbb pszichoterápiás és pszichiáteri segítséget is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katika

    Tisztelt doktornő!

    44 éves nő vagyok,17 éve élek együtt a párommal,4 közös gyerekünk van.
    Ezelőtt 6 évvel derült ki hogy a páromnak szeretője van.
    A probléma az köztünk,hogy én (szerinte) nem vagyok őszinte,nem komunikálok,nem tárom ki a szívem.Ő azóta is üzenetezik,beszél ,találkozik a szeretőjével,de azt mondja hogy csak barátok,vége van a viszonyuknak.Ha elutazik,nem alszik itthon,fel van háborodva,ha felhívom,mert ellenőrizni akarom.Azt mondja bízzak benne,mert ha le is fekszik mással az nem megcsalás,mert gondoskodik a családjáról,s ha én nem tudom a lelki életét kielégíteni,akkor másnáll kell ezt megtalálja.Ha soha nem volt az enyém a lelke miért fáj ha másé.Azt mondja bízzak benne.Nagyon szertnék bízni benne de így nem tudok.Mindig bennem van a kétely.Hogyan tudjak bízni benne?Hogyan tudjak jobban komunikálni?

    • Habis Melinda

      Kedves Katika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, ha nem tud megbízni a párjában. Amennyiben a férfi úgy érzi, hogy Ön nem tudja jelenleg kielégíteni a lelki igényeit, akkor párterápiát kellene kezdeniük, hogy ez megváltozzon és nem pedig egy másik nő meleltt keresni a boldogságot. Javaslom, hogy vesse fel neki ezt az ötletlet. Egy kapcsolat sikere vagy sikertelensége, ugyanis mindkét félen múlik!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. K.

    Kedves Doktornő!
    25 éves lány vagyok szegény családból származom, bár mindig megpróbáltam feljebb jutni a ranglétrán, de valahogy úgy érzem sosem mosom le magamról a múltbeli sérlemeimet. Apám, anyám alkoholista volt. Apám 4 éve lassan meghalt. Amióta el ment egyszerre haragszom is rá és egyszerre megkönnyebbülés ez nekem, mivel rengeteget bántott minket és a testvéreimet. Családommal nagyon szoros a kapcsolatom, egy ikertestvérem is van. Párkapcsolatban élek jelenleg külföldön de álláskereső vagyok. A párkapcsolatom eléggé zavaros. A párom rettentően apás és mindenben igaza van, de egyszerűen nem vagyok boldog, ha ő irányít nem tudok neki megfelelni, szeretem, de nem bírom el fogadni, hogy irányítani próbál. Együtt élünk, de lassan tönkre megy a kapcsolatunk, mert emiatt nagyon sokat veszekedünk. A tisztelet lassan el múlik egymás felől. Dirigál, okít és tanítgat, de nem bírom el fogadni, hogy ennyi megpróbáltatás után, meg kell valakinek felelnem. Csak a párkapcsolatomat szeretném megmenteni, de úgy érzem csak rosszat teszek és el távolodik tőlem. Hogyan tudnék neki eleget tenni? Harmonikus kapcsolatot szeretnék ki alakítani. Önbizalmam a múlt miatt.. egyszerűen sose volt és úgy érzem senki nem érti meg miért vagyok zárkózott és irányíthatatlan. A dühkitöréseim inkább hisztik, sírás és csapkodás ezeket sem tudom el fojtani. Szeretnék kiegyensúlyozott lenni, de semmi nem segít még a sport sem időről-időre visszaesem a szomorúságba és kedvtelenségbe. Várom válaszát. Kérem segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves G.K.!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sok-sok traumán mehetett keresztül a felnövekedése során, egy ilyen családban ez sajnos elkerülhetetlen. Ez ha akarja, ha nem, ez rányomja a bélyegét a felnőtt életére is. Önismereti munkával lehetne ezt az összefüggést behatóbban áttanulmányozni, megváltoztatni a diszfunkcionális kapcsolati mintákat. Amennyiben a párja is érzi, hogy valami nem működik jól Önök között, párterápia igénybevételét javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Milike

    Nagyon elvagyok keseredve 11 éve vagyok férjnél és van 3 kisfiúnk, de 2 éve a férjem megváltozott teljesen mindenbe kötözködik minden nap semmi nem jó neki.Szeretkezni már 9 hónapja nem semmi nincs köztünk még csók sem.Én már próbálkoztam de elutasitott,és nagyon rosszul esett kerestem mást aki miatt váltam volna ha ugy alakult volna de az csak kihasznált eleinte azt mondta szeret de csak hogy megkapjon,de lelkileg megvagyok törve hogy engem senki nem tud szeretni.

    • Habis Melinda

      Kedves Milike!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy sem a férjétől, sem ettől a férfitől nem kapta/kapja meg azt a szeretetet, amire vágyna. Azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát, hogy megérthető legyen, milyen tényezők állnak emögött, ne csak azt gondolja erről, hogy Önt nem lehet szeretni. Az adás és kapás egyensúlyát a szülő-gyermek kapcsolatunkban tanuljuk, de ez az ösztönös tudás érzelmi munkával megváltoztatható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Lilla

    Üdvözlöm!
    A jelenlegi párommal 2,5 hónapja ismertük meg egymást (én 27 éves vagyok, ő 28 éves). Nagyon intenzíven indult ez a kapcsolat. Sajnos nem egy városban élünk, hanem közel 70 km távolságban egymástól, így hétköznap nem tudunk találkozni, jobbára csak hétvégén. Mindketten dolgozunk, a probléma fő gyökere ebből származik. Két saját vállalkozást vezet, így nincs kötött munkaideje, ő gyakran hétvégén is dolgozik. Ezt tudtam is róla, mikor ismerkedni kezdtünk, és elfogadtam, tudom róla, hogy így szereti az életét, és a jövőjéért dolgozik.

    Viszont az elmúlt időszakban hanyagolni kezdte a kommunikációt, lemondja a hétvégi találkozóinkat, arra hivatkozva, hogy rengeteg a munkája. Ezzel egy időben kezdett el hűvösen viselkedni, amit meg is osztottam vele, de azt mondta, csak a csomó munka miatt van. Előtte nem jelentkezett probléma a kommunikációval, mindig igyekezett egy-egy kedves üzenettel bókolni, szebbé tenni a napot, érdeklődött és figyelt arra, amit meséltem. Ez mintha megszűnt volna. Kezdek azon aggódni, hogy megismerkedett egy másik nővel, annak ellenére, hogy az elmondása szerint ő egyenes ember.

    Inkább hagynom kellene, vagy még adjak neki időt?

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem szabad az érzéseit figyelmen kívül hagynia. Ha nem tudnak ketten beszélni arról, mi változott a kapcsolatukban, amitől Ön hűvösebbnek, távolságtartóbbnak érzi Őt, akkor javaslom, hogy keressenek párterápiás segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ági

    Párommal négy és fél év után szakítottunk!!Sajnos én hoztam meg ezt a döntést.Nem fogadja el a családom egyik tagját mivel neki nem szimpatikus ezáltal a vejem(mert róla van szó)minden amit tessz az csak rossz.Szeretnék újra vele lenni de nagyon bizonytalan vagyok!,Ő teljesen ki akarja zárni a vejemet de sajnos ez álltal félek,hogy a lányommal is megromlik a viszonyunk!!Ha tud valami tanácsot adni megköszönném!!Vagy érdemes lenne elmenni neki pszhihologushóz!!(amit már montam is neki)

    • Habis Melinda

      Kedves Ági!

      A családi konfliktusok tisztázása, ha otthoni keretek között nem lehetséges, akkor ezek megoldására családterápia javasolható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Linda

    Szeretném megkérdezni, hogy miért hazudik egy férj a feleségének?

    • Habis Melinda

      Kedves Linda!

      A hazugság sokszor nem szándékos, igen gyakori, hogy valaki nem tud vagy nem akar szembenézni a fájdalmas valósággal, azért állít valótlant. A szándékos füllentésnek is sokféle oka lehet, ezt a részletek ismeretében lehetne megmondani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    A lányom depresszios lett ,mert véget ért 24 éves kapcsolata én már nem tudomhogy viszonyuljak hozzá,mert mindenen felkapja a vizet és akkor rám zuditja az élete összes problémáját 52 éves a lányom tanácstalan vagyok.Kösönom válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a lányának érdemes volna önismereti munkát kezdenie, mert felnőttként – bár meg kell hogy értsük mi miért történik velünk, nem tehetjük a nehézségek súlyát mindig másra. A depreszió legatékonyabb kezelési módja egyébként a pszichoterápia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. LANA

    Tisztelt Doktornő!

    Kb. másfél éve elveszitettem a páromat, 9 éves öszinte szerelmi kapcsolat után hirtelen egyik napról a másikra hagyott itt a völegényem…súlyos beteg volt, amiröl sajnos nem tudtunk. Pár hónapja megismerkedtem valakivel, családom, barátaim örülnek, biztatnak, hisz mind azt mondják fiatal vagyok (31), tovább kell lépnem…pedig tudom, hogy nekik is éppúgy hiányzik volt párom, mint nekem és ez a helyzet senkinek sem könnyü. A probléma az, hogy én lépnék is, de annyira össze vagyok zavarodva, hogy magam sem értem. Egyik nap teljesen boldog vagyok, másnapra már másképp gondolkozok és csak a hibákat keresem új udvarlómban. Neki még nem volt igazán komoly kapcsolata, nem élt együtt senkivel ezért sokszor sok dologban nem értünk egyet és szerintem ő fel sem fogja igazán azt ami velem történt, úgy gondolja, hogy majd az idö segít és az évek múltán elfelejtem azt ami történt. Sokszor mikor emlegetem elhunyt párom (amit természetesen próbálok minimálisra csökkenteni) csak elhallgat és nem szól semmit, pedig néha igazan jól esne egy két vigasztaló szó, vagy egy megértö ölelés. Valójában új párom még sose kérdezte meg, hogy mi is történt, vagy mégis, hogy vészeltem át ezt a tragédiát. Fáj, hogy nem érdekli ez, hiszen ez is én vagyok és voltam. Próbálom magam azzal vigasztalni, hogy lehet nem akarja felszakítani a régi sebeimet, de ez engem mégis bánt. Sokszor ok nélkül ingerült vagyok vele és felesleges vitákat váltok ki kettőnk közt. Én sosem voltam ilyen és saját magamon meg vagyok lepödve. A tragédia után sokan mondták, hogy keressek lelki segitséget, de nem éreztem szükségét, viszont most úgy érzem nem vagyok önmagam, bármikor sírok és ingerült vagyok ok nélkül, bár munkám elég stresszes, de erre mégsem hivatkozhatom minden egyes alkalommal, ha csipös kedvemben találnak. Mindennap azon gondolkozom, hogy vajon helyes döntés volt e új kapcsolatba ugranom, vajon ö e a megfelelö számomra, hogy fogja fogadni a környezetem és egyéb hasonló kérdések. Nem vagyok biztos magamban és ez teljesen kiborít. Kérem adjon tanácsot, mi lehet a baj? Én egy két lábbal a talajon álló személy voltam és most úgy érzem, h minden nap mást érzek és gondolok, nem vagyok tisztában magammal. Válaszát elöre is köszönöm! Tisztelettel Lana

    • Habis Melinda

      Kedves Lana!

      Megértem, hogy nehéz lehet, hogy nem érti meg Önt a párja. A volt kedvese elvesztése nyilvánvalóan egy óriási csapás volt Önnek, melyet nehéz egyedül feldolgoznia. A gyász sajnos tabu a társadalmunkban, ezért a legtöbb ember nem tudja hogyan reagáljon, ha egy szerette ezzel küzd. Nem biztos tehát, hogy a párjának ez a viselekdése az Ön iránti érzéseiről árulkodik. Fájhat neki továbbá, hogy az exéhez még mindig ennyire kötődik, ezért javaslom hogy forduljon szakemberhez, hogy minél könnyebben és gyorsabban le tudja zárni az életének ezt a szakaszát. Nyilvánvalóan nem az a cél, hogy elfelejtse a történteket, hanem hogy a múlt szörnyűségei ne károsítsák a jelenben meglevő kapcsolatait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Segítséget szeretném kérni . Nagyon nehezemre esett írni önnek , de tanácstalan vagyok ezért fordulok önhöz.
    Van egy párkapcsolatom ami viszonylag jól működött. Nézeteltéréseink mindig voltak , de mostanában állandó veszekedés van jelen az életünkben , nem tudunk semmit megbeszélni mindennek az a vége hogy én vagyok a hibás mindenért. Ha ezt felhozom tagadás a válasz . Mit tehetnék? Szüleimtől messze élek , nem jó a kalcsolatom velük , sosem értettek meg , csak én szoktam őket keresni , ők nem . Barátaim nincsennek , nem tudok kikalcsolódni , egy gyárban dolgozom 2 műszakban 12 órában az éjszakázás kikészít nem tudok rendesen aludni . Öngyilkos gondolataim vannak . Nagyon félek , nem tudom mit tegyek.Kérem segítsen! Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta azt, ami bántja Önt!
      Megértem, hogy nagyon megviselik a párkapcsolati konfliktusok. Hibást keresni egyébként nincs értelme, mert minden párkapcsolatban kölcsönhatások zajlanak. Ezek megértéséhez párterápiára volna szükség. Ha erre nincs lehetősége, akkor javaslom önismereti (pszichoterápiás) munka megkezdését. Az öngyilkossági gondolatokat ugyanis mindig komolyan kell venni és kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin H.

    Doktornő! Kérem segítsen nekem abban hogy miként tudjam kezelni a követ kézi helyzetet:párommal 3 éve élünk együtt.Neki 2 élettársi kapcsolatbol van 2 lánya Magyarországon aki 18eves S itt Angliában aki 9 éves Őt imádja szerelemem hívta évekig Nekem nagyon fáj H 3 év alatt azt hallom tőle H nem szerelmes belém nem tud becezni semmi olyan szot nem mond ami megszólítás ként tudná használni max baby a lánya itt van minden heten neki kicsi drágám szeretlek imádlak ..ilyenkor elmegyek másik helyiségbe sírni ..Neki minden helyzetbenegha az negatív dolog is csak szépen beszél nekem ha hibázik stb akkor csúnyán beszél Kérdésem hogy kezeljem ezt a dolgot nem akarok féltékeny lenni egy gyerekre az egyensúly fenntartása az ő dolga lenne ..mikor a gyerek itt van igyekszem dolgozni azokon a napokon bár sok közös program is van 3 ban .tudni kell hogy az exbarátnő sokszor zsarolja apát a gyerekkel manipulativ személyiségű nő .mit tegyek máshogy velem akar élni közös jövőkép stb Lehet H túlzottan elkényeztetett én udvarlok neki kenyeztetem amit anno ő nem tanult meg

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Megértem, hogy fáj Önnek, hogy a párja nem becézgeti Önt, a lányát viszont igen. Azt javaslom, hogy beszéljenek erről. Ha a helyzet nem javul akkor pedig párterápia megkezdése javasolt. Mindannyian úgy működünk ugyanis a párkapcsolatunkban, ahogy a szüleink viszonyában láttuk, míg ezek a minták nem tudtatosulnak. Erről szól tegnap megjelent blogbejegyzésem is. Ha gondolja, olvassa el!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata

    Van egy 6 hetes gyönyörű kislányom, akit mindennél jobban szeretek, de mégsem tudom élvezni az anyaságot, mert a mindennapjaim csak az aggódásból és stresszből, sírásból állnak. Kislányom hasfájós és refluxos, néhány napja visszajött neki a reflux úgy, hogy nem kapott levegőt, fuldoklott. Azóta egy másodpercre se merem magára hagyni. Tudom, hogy a babáknál a hasfájás és a reflux normális, de annyira féltem. Se éjjelem, se nappalom. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy van egy gyönyörű gyermekem, mindig attól félek, hogy történik vele valami, merthogy túl szép minden.

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár az ijedtség természetes ilyen esetben, ha hosszasan fennáll a gyermeke elvesztésétől való félelme, akkor érdemes önismereti munkába kezdenie. Vannak kifejezetten kismamáknak indított csoportok is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    A lányom érzései és problémái miatt vagyok tanácstalan. 21 éves, okos, szép nő, de a gond, hogy mindenki így gondolja, kivéve saját magát. Időnként az önképe vagy önbecsülése még mintha mélyrepülésbe is menne, rátesz egy lapáttal..mivel abszolút nincs alapja a rossz érzéseinek, nem tudom már, hogy mivel nyissam fel a szemét, hogy csak saját magának csinálja a feszültséget. Egyetemre jár, a tanulás jól megy, nem panaszkodhat–de ugye utálja. Barátnői nincsenek, mert nagyon erős a kritikai érzéke, vagyis olyanokba botlott aki csalódást okozott vagy hazudott vagy túl beképzelt vagy az érdeklődése más stb. Pedig nagyon kellene a társaság, szerintem.Van egy barátja, egy földre szállt jólélek, de kíváncsi vagyok meddig bírja a fiú a nyomást, mert őt se kíméli a lányom. Nincs könnyű dolga. Jár kondiba pl. de utálja, hogy nézik…én mindom neki, hogy ilyeneken ne akadjon fel, ezek semmiségek. (megjegyzem, nagyon formás , naná, hogy megnézik) AZt hiszem egyszerre akar tetszeni is meg nem bírja, ha bámulják. A kettő eleve üti egymást. Mondom, hogy lazítson, gondolkodjon pozitívan, de hát ő nem egy laza alkat…na és itt jövök én a képbe. Már nagyon fáraszt, hogy bármi kinja-baja van nekem jön az sms, üzenetek , naponta nem kevés…( távol lakik, albérletben)és én ezt igen unom. Látom, hogy a lelke nincs rendben, alaptalanul elégedetlen a külsejével, az élettel, sokan vannak a vonaton, miért lakunk ott ahol lakunk, miért csak neki van kiütése, miért van hideg stb stb..mindenre van valami zokszava.Semmiségek. De látom, hogy neki ezek nagyon mélyen okoznak lelki traumákat, ez nem normális. Mit tudnék én segíteni javítani a közérzetén. Nem titkolva, hogy akkor én is megszabadulnék a tehertől.Azt gondolom, én azért nem tudok az ő fejével gondolkodni mert én alapvetően pozitív gondolkodású vagyok és megéltem már nehéz időket, szóval én azokkal a dolgokkal amitől őt kikészül, hát őszintén szólva nem is értem az okát.Mivel lehetne őt helyrerázni, főleg, hogy magát megszeresse?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a lányának önismereti munkára volna szüksége, hogy elfogadja, sőt megszeresse önmagát. Ez lehetséges egyéni és csoportos formában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. arnold

    Lenne egy olyan kérdésem hogy mit tegyek?? Szombaton meg ismerkedtem egy lánnyal búcsúzáskor volt csók is vasárn ap még minden oké volt beszélgettünk de már hétfőtől nem akar vissza írní köszönöm előre segítségét

    • Habis Melinda

      Kedves Arnold!

      Megértem, hogy rosszul érinti ez, ha reménykedett a kapcsolatban. Ha fontos Önnek a lány, akkor próbálkozhat még másképpen. Vagy akár várhat is egy keveset, hogy kiderüljön, csak közbe jött-e neki valami, vagy azért nem válaszolt, mert nem akar mégsem többet Öntől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Binda

    Kedves doktornő,nekem az lenne a kérdésem hogy mit tehetnék nekem van egy jól működő párkapcsolatom itt élünk kint Németországban,de a barátnőmnek van egy barátnője akikével állandóan a meszen beszél és azóta engem elhanyagol meg latom hogy rosz hatással van a kapcsolatunkra kérem a tanácsát mit tegyek köszönöm előre is válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Binda!

      Azt javaslomn, hogy mondja el ezt az érzését, észrevételét a barátnőjének.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Zoltán

    Zoltán
    Kedves doktornő!
    A barátnőmmel kb 3hete szakítottunk de ő közben összejött eggyik közös ismerősünkel amit nem igazàn értek. 3évig jártunk és most meg azt mondja h most igy jó neki meg h ő már lezárta ezt velem. Ennyire könnyen túl tett volna magán? Én szeretem es örülnék ha visszajönne. Van értelme várni? vagy ez csak egy menekülés?

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Tapasztalataim szerint ritkán forful az elő, hogy egy hosszú és mély kapcsolatot az egyik napról a másikra lezárjon az ember. Ez egy érzelmi folyamat (munka) hatására történik meg, ami azonban már a szakítás kimondása előtt megkezdődhet. Eképzelhető, hogy az exe egy másik férfi karjaiban vigasztalódik, de ez szerintem önmagában nem ad okot a reménykedésre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szép Napot!

    Az a kérdésem, hogy depressziós vagyok-e? Alapból befordulós vagyok de szeretek magamban lenni. Viszont mostanában észre vettem valamit. Ha szocializálódom, akkor nincs semmi bajom. De ha egyedül maradok elszáll minden motivációm, akaraterőm. Tudom, hogy kéne tenni valamit, és terv is van hogy mit, de egyszerűen úgy érzem nincs értelme. Nem akarok pszichológushoz menni, mert nem hiszek a gyógyszeres kezelésben. Esetleg nincs egy másik módszer, arra hogy az ember magára találjon?

    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az alábbi teszt segíthet megítélni, szüksége van-e rá, hogy szakemberhez forduljon.
      A pszichológusok pszichoterápiával segítenek megérteni, majd leküzdeni a negatív érzésetet, gyógyszert nem írnak fel (azt pszichiáter vagy háziorvos tudna).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Melinda!
    Házasságom ügyében szeretnék tanácsot kérni. Férjem rendkívül kreatív és okos. Viszont a habitusa számomra taszító: rendkívül könnyen ismerkedik, és hölgyek, fiatal lányok a baráti körünkben könnyen a bizalmukba fogadják, és tanácsot kérnek tőle. Sok mindenkinek segített már. Ehhez képest az én depressziómat csak úgy kezeli, mint valami hisztit, és az a véleménye, hogy én csak kötekedni akarok. Boltban, utcán,stb. rendszeresen bókol a jelenlétemben, s ha ezt szóvá teszem, mindig az a válasza, hogy nem dugta meg. Nekem ez konkréten rendkívül taszító, és már nem vonzódom úgy hozzá, mert neheztelek rá. Ha megpróbálom ez ügyben a véleményemet, az érzéseimet megértetni vele, mindig heves vita lesz a vége. Állítólag csak azt keresem mibe köthetnék bele. Pld. spórolásból, kérésem, és érveim teljes figyelmen kívül hagyásával rendszeresen egy elvált asszonynál alszik, ha abba a térségbe utazik, ahol az asszony lakik. Ha jelzem neki, hogy ez nem illendő, akkor is az a válasz, hogy nem dugta meg. (amit én sem feltételezek, ennek ellenére nagyon dühít a dolog, hogy nem érti meg, hogy engem ez zavar) Én már passzív agresszíy vagyok, és nagyon rossz a kapcsolatunk. Édesanyám azt tanácsolja, hogy a házasságom érdekében ne foglalkozzak ezekkel a dolgokkal, mert alapvetően ő egy jó férj. Mániás lennék, hogy ezek a dolgok dühítenek? Ráadásul, most nem lenne pénzünk párterápiára.Én mit tehetek hogy a helyzet javuljon?

    Válaszát előre is köszönöm: Rozália 53

    • Habis Melinda

      Kedves Rozália!

      Szerintem nem lehet megtenni és nem volna egészséges törekedni az érzéseinek elfojtására. Inkább az segítene szerintem, ha párterápia segítségével néznének rá a problémára. Miért van az, hogy a párja empatikusabb másokkal, mint Önnel? Az érzelmei kimondását pedig miért címkézi Ő kötöszködésnek? TB alapon családsegítő központban és alapítványoknál érhető el ilyen jellegű szolgáltatás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Laura

    Jó estét kívánok!
    Nemrég szakitottam a barátommal… Több mint egy éve együtt voltunk és egyszer ő már szakított velem, de en vissza fogadtam ez volt május közepe táján. Viszont rosszabbodott a helyzet napi veszekedesek amik ramentem az egészségemre a napi több órás sírástol egyszerűen nem akarta megbeszelni velem ezt nemtudtam vele normálisan beszelni akárhányszor felhoztam a témát kiakadt rajtam es ideges lett. Nekem betekt a pohár es szakitottam vele, de nemertem miert van lelkiismeret furdolasom?

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Hogy miért van lelkiismeretfurdalása, amiért kilépett egy olyan kapcsolatból, amiben Ön szevedett önismereti munkával lehetne megérteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Júlia

    Kedves Doktornő!
    Van egy barátnőm akit nagyon szeretek barátilag.Szeptemberben lettünk nagyon nagyon jó barátnők csak azomban oktoberben kibékült a legjobb barátnőjével..így szüneteken 4-en sétáltunk az udvaron..mostanáig odáig fajult higy 3-an mennek kacagnak,beszélgetnek és én hátul egyedül maradok,ha kérnek valamit szívesen segítek nekik de ha én kérek valamit le vagyok szarva.Ma az egyik lány hiányzott 4-ünk közül és az a lány akivel jóba voltam mindig melletem ült majd szó nélkül vette a cokmokját és elült a másik lány mellé engem egyedül hagyva,ha nekem van valamennyi pénzem mindig elköltik,és szerintem ki is beszélnek….hogy tudnák magamon segíteni?ne barátkozzak többet vele vagy mondjam el neki mit érzek(valoszínű hogy le se szarja vagy megharakszik rám)és az a legrosszab hogy ők mind a suli legmenöbbjei és szépek én meg nem mondanám annak magam..és amikor valaki mond rólam valami rosszat az a lány mindig momdja hogy engem kurvára szeret stb..pedig tudom hogy nem..kérlek segítsen helyes döntést hozni..válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Júlia!

      Én mindenképpen azt javaslom, hogy mondja el azt, ami Önt bántja. Nem kell sem a pénzét odaadnia, sem a kibeszélést eltűrnie senkitől. Ha esetleg nem lesz ennek ellenére sem együttműködő a lány, akkor talán nem is értékeli eléggé az Ön barátságát, vagy nem tudja hogyan kellene ezt kimutatnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező

    Kedves Melinda! Tortent velem egy olyan eset hogy osztállyal buliztunk ittunk stb. Es egy osztalytarsammal elkezdtunk setalni leültünk egy helyen Es hogyan is mondjam a fiu rendesen elkezdett nyomulni, megcsokolt Es be akart nyúlni de nem engedtem, erőszakos volt Es lehúzta a gatyáját Es megfogatta velem a peniszet. Nem akartam de elkezdte mozgatni rajta a kezem Aztan elvettem Es ez folytatódott addig amig En csinaltam neki “önkényesen” nagyon rövid ideig mivel be voltam rúgva, tudtam hogy nem kene Es féltem hogy mi lesz belole. Ilyen eset mar tortent az osztályban csak masokkal Es azt a lányt emiatt sokaig csesztettek piszkaltak Es nem szeretnem hogy velem is ez legyen
    A fiu kozben mindig nyugtatott hogy nem lesz semmi baj meg koztunk marad de Nemtudom hogy mennyire hiszek neki.
    Emiatt mar 2. Napja nem megyek iskolaba, nagyon szorongok miatta folyton eszembe jut
    Egyik osztalytarsamnak elmondtam akivel jóba vagyok Es ois jol ismeri a fiut Es mondta nekem hogy nem kell aggódni miatta de benne is benne volt a minimális félelem hogy mi van ha elmondja
    Mit tegyek hogyan tudnám legyőzni ezt a szorongást? Beszéljek a fiuval hogy tenyleg komolyan vegye hogy maradjon minden koztunk? Nagyon reménytelennek erzem magam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen szexuális visszaélés áldozatává vált. Ráadásul a lepelpeződéstől is tart. Azt javaslom, hogy a szüleivel, vagy más felnőttel (pl. iskolapszichológus vagy tanár beszélje meg a történteket). A bántalmazás mindig az elövető felelőssége, Önnek nincs mit szégyellnie azon, ami történt!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rita

    Kedves Doktornő!
    Szeretnék segítséget kérni. A párom egy jó ideje már elkezdett úgy viselkedni, hogy ha van egy helyzet, elmondja, hogy ezt vagy azt szeretne és részemről teljesen rendben van a dolog és mondom neki, hogy “persze, rendben” vagy “igen, szerintem is” vagy bármilyen egyetértést fejezek ki, akkor az esetek egy részében minden teljesen rendben van, de néha (számomra teljesen váratlanul és kiszámíthatatlanul) felhúzza magát mondván, hogy megsértődtem és nem igaz, hogy ezt csinálom… Eleinte nagyon elszégyelltem mindig magam, hogy te jó ég, lehet tényleg úgy válaszoltam, és magamat hibáztattam, hogy jobban kéne figyelnem a szavaimra, hangsúlyra, akármire, lehet fáradtabb vagyok és bántóan szóltam. Szóval kerestem magamban a hibát. De mostmár elviselhetetlenségig fajult ez. Egyszerűen már nem bírom, hogy van egy helyzet, amiben teljesen egyetértek azzal, amit szeretne vagy kér, tök jól érzem magam, mondom, hogy persze jó, azt hiszem, hogy minden rendben és mint a derült égből villám bumm, jön az, hogy na persze megint megsértődtem, nem igaz, hogy ezt most kell, direkt akadályozni akarom, stb. És már komolyan elszaladnék ilyenkor, hogy ilyen a világon nincs. Ne haragudjon, hogy ennyire felzaklatva írok, de már egyszerűen nem bírom ezt. Szeretem őt és ő is engem. De ez a… nem is tudom “üldözési mániája” már teljesen tönkretesz mindent köztünk. Ma is történt egy ilyen eset, amivel már egyszerűen nem tudok mit kezdeni, elsőre próbáltam kedvesen elmondani, hogy egyáltalán nem sértődtem meg, tényleg egyet értek. De erre mindig az jön, hogy persze még nézzem hülyének és tagadjam le. Azt mondja ezzel csak mégjobban bántom, ahelyett, hogy legalább beismerném. De hát nincs mit beismernem!!! 🙁 Kérem, segítsen, hogy mit lehet ilyenkor tenni, mert megőrülök így. Alapvetően teljesen normális minden, de időről időre, hol gyakran hol ritkábban jön egy ilyen, ami után van hogy még másnapis rossz a hangulat és úgy érzi, hogy direkt játszom vele és szándékosan csinálok hülyét belőle. Hogyan lehet bebizonyítani, hogy az ember nem sértődött meg?? Ez annyira abszurd. Mitől működik ugyanolyan helyzetekben normálisan a dolog és mitől van az, hogy egyszercsak ez történik? Az élethelyzetünk most olyan. hogy mindkettőnknek nagyon sok a munkája és sok a feszültség a munkahelyünkön. Szóval ezt még betudnám ennek, de ez akkor sem megoldás így. Nagyon sokszor leültünk már ezt átbeszélni. Legutóbb konkrétan tegnap. Nyugodtan, nem veszekedve, megegyeztünk, hogy igyekszik nem egyből ideges lenni egy ilyen helyzetben, hanem elhiszi, hogy nem sértődtem meg. Erre ma máris megint ez van. Most kicsit megint ezt megbeszélni, de most csak azt hajtogatja, hogy jó, majd akkor eljátssza a hülyét és úgy tesz, hogy elhiszi, hogy nem sértődtem meg. De hát én nem ezt akarom, hogy eméssze magát közben! Én szeretném, ha tényleg elhinné, mert így van! És tényleg már kétségbe vagyok esve ettől.
    Elnézést és előre is köszönöm a válaszát!
    Rita

    • Habis Melinda

      Kedves Rita!

      Levele alapján az gondolom, hogy érdemes volna alaposabban górcső alá venni a kapcsolatukban zajló kölcsönhatásokat. Miért bizonytalanítja el Önt a párja abban, megsértődött-e valójában. Mi van amögött, hogy a kedvese azt várja, hogy Ön bizonygassa a szándékait. Miből feltételezi a párja, hogy Ön negatívan áll Őhozzá? Mitől fél a párja mi történne, ha Ön tényleg megsértődne? Milyen korábbi tapasztalatai vannak a duzzogással?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Zsófi

    Kedves Doktornő!Tanácsát szeretném kérni!Arról lenne szó hogy van egy 2 éves kapcsolatom ahol a párom fiatalabb mint én.Nagyon hamar összeköltöztünk meg eljegyeztük egymást.Náluk laktunk és az édesanyjával nagyon rossz volt a viszonyom.És emiatt nagyon megromlott a kapcsolatunk.Hazajöttem és azóta van olyan hogy hónapokig nem látom mindig van valami kifogás.Hazaköltözés után lehuztuk a gyűrűt.Ha találkozunk néha akkor is még órákat sincs velem.Közben hallottam olyat h megcsal mert látták más nővel.Rákérdeztem de csak napokkal később válaszolt rá h nem igaz.Ön szerint egy fiatal férfi birja egy hónapig vagy akár több hónapon keresztül szex nélkül?Mert szerintem nem.Csak nem értem miért kell hazudozni miért nem tud őszinte lenni és azt mondani h nem akarok veled lenni van valakim?!Mert én elengedném ha mondaná ..Én igy csak örlődök..Miközben én már családot szeretnék mivel már olyan korban vagyok.Ön mit tenne a helyemben?!Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Azt gondolom a sorai alapján, hogy önismereti munkával lehetne megérteni, hogy miért alakult úgy a viszonyuk ahogy alakult. Miből gondolja, hogy a férfi hazudik Önnek? Konkrét kérdésére válaszolva pedig, bírhatja szex nélkül egy fiatal férfi hónapokig, ez teljesen egyénfüggő (ezért nem is érdemes általánosítani).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rozsa

    Tissztelt dőktórnő. Van nekem egy problémám. Az egyik szülő rosszul bánik a gyermekével miot őssze jőtt egy srácal tőbb szerettet kap a srác mint a gyerek az anya nem foglalkozik a gyerekével és a gyerek 7 éves fél az anyátol az anya azt szeretné ha lánya szeretné a srácot a gyerek azt mondja az anyának hogy szereti mert fél és az anya iszik a srácal és a srác nem szereti a kislány és milyen dolog hogy a srác a kislány után megy a wécébe utána hogy segicsen neki. Mit tegyek hogy segicsek a kislányon.?

    • Habis Melinda

      Kedves Rozsa!

      Leveléből nem derül ki a számomra, hogy Ön milyen viszonyban van a gyermekkel. Amennyiben közeli hozzátartozó, javaslom, hogy a szülőkre próbáljon meg hatni, hogy azok a kislánnyal törődjenek, félelmektől mentesen neveljék és találkozzon rendszeresen a gyermekkel is. Ha nem családtag, és felmerül fizikai vagy érzelmi bántalmazás gyanúja, akkor a gyermekvédelem értesítése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Szilvia

    Tisztelt Doktornő!

    Férjemnek egyetlen barátja van 14éve aki nő,(férjemnek volt már feléje fellángolása,ami miatt a házasságunk tavaly majdnem véget ért,).Most ez a nő épp válik a férjétől 2 gyereke van és állandoan keresi a férjem társaságát,minden nap beszélnek telefonon,és messengeren,és kb 2hetente találkozok velük,vagy rendezvényen vagy az otthonunkba.
    Ugy érzem ránk telepszik( a férjem olyan kijelentéseket tett nemrég,hogy ha nem lenne neki család vagy én akkor már rég megszerezte volna magának.)2 napja megbeszélték a férjemmel hogy átjön hozzánk,ugy hogy a férjem tényként közölte velem.
    És ma is olyan kérdéssel állt elő felém a nő,hogy hétvégén elmehetnénk játszotérre(nekunk is van egy 3,5 éves kislányunk)
    Nem tudom mitévő legyek,egyáltalán hogyan kezeljem ezt a baráti kapcsolatot(mert számomra férfi és nő között ilyen nem létezik csak szex után) És náluk miota ismerik egymást csak plátoi szinten volt minden,sose semmi.
    Elég féltékeny természet vagyok és most megint ugy érzem urrá lett rajtam,mit csináljak?
    Válaszát előre is köszönöm!

    Tisztelettel : Szilvia

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mélyebben átgondolniuk miért kapott ilyen nagy szerepet ez a barát az életükben. A férje mit kap ettől a nőtől, amit Öntől nem? Mi magyazázza a fellángolását? Ennek mitől lett vége, milyen most az Önök viszonya? Párterápia megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Kornél

    Tisztelt Doktornő!

    Segítségét szeretném kérni, hogy hogyan tudnék túllépni, vagy elfogadni-feldolgozni, hogy a feleségemmel, műtét során (vakbél műtét-itt ugye teljesen meztelenül van) más is látja anyaszült meztelenül, illetve nőgyógyászati vizsgálatok alkalmával is.
    Rendkívül zavar, hogy fiatal fèrfiak a lábaközött dolgoznak, vizsgáljàk ès, hogy egyaltalán más is látja azt amit elég lenne nekem làtni! Talán kicsit komikusan hangzik, de nagyon hosszú ideje ezen gondolkodom és sokszor nagyon nagy dűh-és harag alakul ko bennem 🙁

    Tisztelettel Kornél

    • Habis Melinda

      Kedves Kornél!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna tovább gondolni, mi áll a haragja mögött. Mitől fél valójában, mi történhet, ha más is látja a felesége testét vagy nemi szervét. Milyen a viszonyuk, mennyire biztos Ön ebben? Önbizalom terén mennyire erős Ön?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Edit Nikolett

    Kedves Doktornő!
    Nem tudom mit tegyek, a párommal nagyon boldogok voltunk… Aztán még boldogabbak mikor kiderült hogy kisbabánk lesz, megszuletett a gyönyörű szép kislányunk aki már 1 éves . A kapcsolatunk a szülés után 4 hónappal szépen lassan ment tönkre… Ma már úgy érzem néha, hogy már nem szeretem és sokkal jobb lenne nélküle (csak a kislányommal) lenni,van amikor meg jó minden . Sajnos a csaladjàt egyáltalán nem szeretem és is befolyásoló tényező. Már mondtam neki hogy menjen el, költözzön el, de nem foglalkozik vele…

    • Habis Melinda

      Kedves Edit Nikolett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni, hogy mi történt a kapcsolatukban, aminek kapcsán érzelmileg ennyire eltávolodtak egymástól. A kislányuk születése körül milyen változások történtek, hogyan élték meg az anyaságot/apaságot, ez hogyan hatott a viszonyukra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kezi csokolom.
    Röviden az a gondom h azt hiszem feltekeny vagyok a Nevelt lányomra.
    Amiket eszre veszek magamon:azonnali harag,ha megemliti a baratja nevet,ha hallom h vele beszel telefonon,V barmi ami a baratjat és öt erinti. Söt tovabb megyek – ez a srac volt a lányom eleteben az elsö Akit en nem talaltam megfelelonek De a lányom igy dontott. A lényeg h mar szexualis vonzalmat is erzek a lányom irant. Ezt mar nem tudom kezelni.! Ezert fordulok önhöz.
    Biztos vagyok abban h elmondani neki ezt nem fogom,sem pedig kozeledni nem fogok. /tisztaban vagyok vele / ! hogy ez lehetetlen. De sajnos a haragom egyre csak nö. Ö nem tudja miert romlik rohamosan a kapcsolatunk. Veszekszem vele-elutasitom a baratjat-Sok mindent nem teszek mar meg vele. Együtt csavargas,mozi,hetvegi csatangolasok. Csak azt halja menyire elutasitom a baratjat. /mindezek mellet utan/ meg mindig ragaszkodik hozzam / Ez az allapot 8 honapja tart. Kezdem el veszteni az önkotrolom.
    Kerem adjon tanacsot. Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy meg akarja érzeni az érzéseit: a haragot és a vonzalmat, melyet a nevelt lánya iránt érez. Önkontrollja további megtartásához azonban önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N

    Tisztelt Doktornő!
    Lassan 9 éve vagyok együtt a párommal,és sajnos az idei évben a részemről be lépett egy harmadik fél is a kapcsolatunkba. Semmi nem történt köztünk,sms váltás, műszak át adás közbeni találkozás és ennyi. Munkahelyen kívül egyszer sem találkoztunk, mert én Győrben ő pedig Bécsben él. A párom szeretné helyre hozni a dolgot, kész változtatni a dolgokon,amik nem mindig mentek jól köztünk,kevés volt a kommunikáció,nem voltak őszinte beszélgetéseink sem,és az évek haladtával mindketten meguntuk egymást. Ő most szeretné helyre hozni a dolgokat én pedig nem tudom mit tegyek. A legnagyobb problémám, hogy vágyom az újdonságra és vágyom arra a férfira,akivel össze ismerkedtem. De fogalmam nincs mi lenne a helyes megoldás. Maradjak ebben a kapcsolatban és próbálkozzak vagy lépjek ki?Nem tudom mi lenne a helyes megoldás!

    • Habis Melinda

      Kedves N!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munka megkezdése volna javsoltható, hogy végiggondolhassa, mire vágyik valójában. Mit adott meg Önnek az új férfi, melyre régóta vágyott. Próbálta-e ezeket a dolgkat a partnerétől is kérni. Ragaszkodik-e hozzá még valamennyirte, hogy érdemes legyen dolgozni a kapcsolatukon? Ha nem, akkor is érdemes átgondolni mi biztosítaná leginkább, hogy a következő viszonya másképp végződjön.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P Józsefné(Julianna)

    Szép napot kivánok. Nagyon fontos lenne megtudnom ha 21 éves fiam nembirja a kőmüvesmunkát mivel tériszonyos,ésmár az első napon maximális elvárások voltak nemtudott teljesiteni egyáltalán.Nehéz tárgyakat nembir felemelni.sem hegeszteni.Ma kén választ adni mert egik közeli rokona aki akarná alkalmazni.Sajnos nemérti meg hogy nembirja a munkát és döntés elé állittota hogy vállajae tovább a munkát?….Utóirat Már első nap kiabált vel stb..arogáns volt..Fél a fiam már menni..SNI-s de nemtudja és nem merei mondani se mivel engem is hibáztatnak mint anyát oy én miattam ilyen..Engem okolnak mindenért éshogy nembirja a nehéz munkákat…Sajnos 5 osztáltól kollégimos voltmár…Mit tegyünk hogy harag ne legyen belőle mit válaszoléjunk?..Sajnos ők ezt nértik meg hiába közeli rokon….Köszönömszépen..:(

    • Habis Melinda

      Kedves Julianna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a fiának olyan munkát keresni, amit el tud végezni. Addig átmenetileg is lehet keresni valamilyen lehetőséget, hiszen a fizikai erőnlétet is fokozatosan lehet csak felépíteni. A rokon munkaadóval kapcsolatban pedig az őszinteséget tudom javasolni Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Ágnes

    Kedves Melinda !
    Igyekszem röviden ,de lényegre tőröen leírni mindent!Az én történetem januárban kezdödött egy fiúval ,nekem akkor volt egy 7,5 éves kapcsolatom! elkezdtem ezzel a fiúval beszélgetni ,nagyon figyelmes volt ,kedves …már szóba jött a nyári nyaralás ,sok közös program ! Elköltöztem ,pár hét múlva a fiú azzal állt elő ,hogy ne haragudjak de neki nem alakultak ki olyan érzései..,majd megbeszéltük ,hogy rendben akkor jóban leszünk…majd kis idő múlva szóba jött ,hogy legyünk barátok “extrákkal …ez a mai napig tart! Minden héten találkozunk ott alvás szempontjából ,és mindig is van ez az úgy nevezett “extra ” viszont ilyenkor mindig szoktunk inni egy két pohár bort…és mintha egy másik embert kapnék…odaadó,figyelmes,hozzám ér ,megcsokol,rengeteg félre érthető kijelntése van …ami azt mutatja hogy a jövöben is lesz olyan hogy “Mi ” és még elnem jön a másnap reggel ,teljesen jó minden….de utánna minden a régi…mindennap órákon át beszélgetünk ,mindenről…utánna jön az újjabb találkozás …és ő megint teljesen más…olyan mint aki szerelmes…mindig figyel,hogy csak valahogy megérintsen…hozzám érjen…lehetséges az hogy ez neki tényleg csak egy barátság “extrákkal ” ? azt még fontosnak tartom leírni,hogy ő hamarosan elmegy kamionozni …ez is benne lehet abban hogy nem mer ” szeretni ” ? Válaszát előre is köszönöm ! Tisztelettel : Ágnes

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna belegondolni, mi jó Önnek ebben a barátság extrákkal helyzetben és mik azok a dolgok, melyekre vágyna, de nem kapja meg. A férfi érthető módon élvezi ezt a helyzetet, hiszen nem kell elköteleződnie a kapcsolat mellett, ami nem felétleül függ össze a kamionozással. (Sokan vannak, akik csalódtak már és ezért kerülik az érzelmi közelséget, vagy egyszerűen ez az ismerős kapcsolati minta számukra.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    tisztelt doktornö
    AZt szeretném megkérdezni hogy én miért nem kellek egy férfinak normális párkapcsolatra ???
    Másfél éve kezdödött egy szakitáson voltam tul és megismertem egy srácot aki ugyanugy maga allatt volt mint én és össze barátkoztunk megkedveltük egymást és több is lett belöle mint barátság szo szerint az anya voltam az anyja helyett és a szihologusa a szihologus helyett
    a srác elkezdett féltékeny kedni kedves kedni ugy viselkedett vellem mintha járnánk az megfogta mindenhol a kezem mindig ö csokolt elöször mindig tudni akkarta hol vagyok kivel vagyok
    és mikor elmondtam neki hogy mivan válaszoljon csak anyit mondodt hogy ö nem szeret
    aztán jöttek a veszekedések mer én többet kezdtem érezni iránta bárhogy probáltam lerázni magamrol nem tudtam mindig vissza jött
    egyszer husvét elött azt mondta ne találkozunk többet jobb lesz mind ketönknek
    viszont most május végén megin felkerest és találkoztni akkart nem tudom hogy én miért is kellek neki ???? hogy tönkre tegye az életem ??

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem önismereti munkával lehetne magválaszolni a levelében feltett kérdést (miért nincs hagyományos párkapcsolata). Pszichológus-kliens kapcsolatból nem szokott több, más jellengű kapcsolat lenni, ezért nem szerencsés arra törekedni, hogy ilyen jellegű, vagy anya-gyermek viszony legyen a párkapcsolatban. Ez a helyzet ugyanis sok indulatot szülne, melyet a kapcsolat nem szokott kibírni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Mostanában úgy érzem számomra miden a lehető legrosszabb. Eszméletlenül lelkiismeretes és maximalista vagyok. 11.-es vagyok a gimnáziumban ami azt jelenti rengeteget tanulok és nagyon komolyan veszem. Ez által hatalmas stresszben vagyok nap mint nap és soha nem tudok megelégedni magammal. Emellett fél éve ért véget a kapcsolatom ami szinten hatalmas lelki teherrel járt ugyanis a volt barátom nem tudott békén hagyni hónapikig fenyegetett, zaklatott. De sikerült tul lennem rajta. A zaklatások közepette egy fiu állt mellettem akivel annyire tökéletes összhangban voltunk annyire megértettük egymást minden velem volt és mindenben segített. Beleszerettem. Azonban egyik pillanatról a másikra lekoptatptt és azóta sem keresett. Nagyon nagyon nagyon nehéz időszak volt ez nekem. Hiszem egy iskolában járunk sőt óránk is van együtt és mindennap látnom kellett ugy hogy szinte hozzám sem szólt az előtt pedig napi 12 órában csak egymással beszéltünk. Hihetetlenül nehéz időszak volt számomra de a barátaim segítettek. Akad egy masik fiu par honapra erre, aki szinten ezt csinalta velem. Majdnem hogy ugyanezt. A különbség az volt hogy ő még csak le sem koptatott hanem szimplán nem keressett és nem reagált az üzenetemre. Ezek után itt vagyok most és Önnek írok. Ugyanis szörnyen nehéz és nem tudom hogy élem ezt az egészet túl .Egy jelentéktelen embernek érzem magam akinek semmi helye a világban és semmi értelme hogy napról napra ne éljek csak létezzek ezen a Földön. Kérem segítsen. Magamtól nem biztos hogy kibirom ezt.
    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnálom, hogy ennyire szörnyen érzi magát, javaslom, hogy kérjen pszichológustól rendszeres négyszemközti segítséget az Önnel történt szörnyűségek feldolgozásához, a kapcsolatai átgondolásához és önmaga elfogadásához. Ha iskolapszichológussal átbeszélné az Önt nyomasztó dolgokat, valószínűleg az Önön levő fokozott nyomást is jobban viselné, sőt ez akár enyhülhetne is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gergö

    Üdv Doktornö!!olyan kérdésem lenne h mitöl van az h egyszerüen felesleges dolognak tartom az életem?nem vagyok depis vagy ilyesmi ugyan az öngyilkossag megfordult már a fejemben de a jozan paraszti eszem és a logikam eztis feleslegesnek tartja….ez a dolog lassan 3 éve kezdödött nálam ….4éve összejöttem egy lánnyal mondhatni mesebe illöen jött össze az életem minden fazisa…..mindig szegeny körülmények között éltem de egyszer csak az ölembe hullot egy vagyon amire mindig vagytam lett egy álom baratnöm egy baromi jo autom és egy jol fizetö állás ami ugymond a semmittevesröl szolt és mégis jol fizetett teljes gondtalanság volt minden szinte majd egyszer csak eggyik naprol a másikra összedölt minden csalodas a csajban munkahely elvesztese az összes vagyonom tönkre tétele autotol a telefonig mindent azota bármibe fognek bele lassan 2 éve semmi nem jön össze elkezdtem hiteleket felhalmozni h befektessek pénzt ami megvaltoztatja a jövömet de ott tartok h ujjab több millio ft ment a kukaba mer barmibe kezdtem mindenbe eluszott a pénzem és nem h elöre vitt volna inkább jobban padlora kerültem ….szo szerint semmi sem sikerul de semmi…már ott tartok h a hazbol kisem mozdulok mer félek a pénzköltestöl még egy üditöre is …és ezek mellett semmi nem érdekel és senki nincsenek barataim nincs élet célom nincsenek álmaim sem vagyaim csak h valami olyan történjen ami megszunteti a létezésem kb…állando fekvés alvás fekvés alvás….se séta se a természet nem kelti fel a figyelmem állando sttressz ideg övez de föleg az emberektöl undorodom h közéjük menjek …tulestem egy gyogyszerfuggösegen és kábitoszerfüggöségen is ez idö alatt már amiböl magam kilábaltam nemis tudom miér …de ennyi ….nemtudok talpra állni sehogy …jelenleg 25éves srác vagyok aki a semmiböl feljutott a csucsra sikeres volt és most egy hajléktalan szintjén vagyok h szarok mindenre bármi lessz nemtudom mit tegyek hogyan tegyek nincs kihez forduljak ismeröseim közül senki semmibe nem segit nem támogat szoval totális padlon vagyok ….változtatni akarnék probaltam magamra eröltetni mindent egyiknaprol a masikra kimentem külföldre dolgozni h valtozas erjen de teljesen antiszocialis voltam az emberekhez konkrétan nem érdekelt még a nevük sem munkaundorom lett h szaros fillérekér kell dolgozni reggeltöl estig a belem kihajtva h élehssem a szar eletem erre hazajöttem és fekszem tovabb….elmentem setalgatni külömbözö helyekre de mindenhova egyszer most sehova nem megyek mer ugyavagyok vele minek menjek voltam már és nem.érdekel….nemtudom magam kizökkenteni ebböl a létformabol és nemtudom mit tegyek ….van értelme bárminek is?mer sztem abszolut nincs ugyanaz a körforgás zajlik az életben és csak kinlodás és szenvedés minden mozdulat…..illetve semmi nem tud örömet v boldogságot okozni ….nem nevettem lassan 3éve még egy kacagast sem ….nemtudom hova tenni magam ….kérem segitsen ha tud elöre is köszönöm mer nemtudom hova vezet ez az ut de kilátástalan az egeész szamomra és csak pörögnek az évek!!! tisztelettel : g.g

    • Habis Melinda

      Kedves Gergő!

      Javaslom, hogy kérjen mielőbb pszichoterápiás segítséget, mert valamilyen lelki probléma állhat amögött hogy nem élvezi az életét (ennek okait nem szívesen tippelném meg egy levélváltás alapján, szakvizsgálatra volna szükség hozzá), melyen ily módon lehetne segíteni. Ha ezt nem teszi, a vegetáció, levelében részletezett kilátástalanság csak tovább folytatódhat, sőt, fokozódhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 0120

    Kedves Melinda!
    Párommal (ffi 28) 5 honapja vagyunk egyutt, ő már össze szeretne költözni, nagyjábol ki is tűztük a datumot. Heti 4szer alszunk egyutt, erzem rajta nagyon, hogy szeret, viszont amikor külön vagyunk, nem nagyon keres, jobb esetben felhiv estenkent es atbeszeljuk a napot 2 perc alatt, de legtobbszor nem is ir. Ha kerdezem hogy vegzett e mar, altalaban az a valasz h igen a barataival van, utana tobb hirt nem kapok rola. Tudja, hogy engem zavar, mondtam neki hogy ilyenkor azt erzem h nem is szeretne velem lenni igazan, mindig azt a valaszt kapom, hogy ne gondoljak semmi rosszra, nyugodjak meg nagyon szeret es oda van ertem, ha nem igy lenne nem lenne velem. 100%ig megbizom benne, de ugy erzem hogy ilyenkor eszebe sem jutok, es csak akkor vagyok jo, ha eppen egyutt vagyunk.En sem irok neki megallas nelkul, ha a baratátaimmal vagyok, de mindig tudatom vele h eppen hova tartunk, vagy ha hazaertem. Ennyit varok el en is tole. A kapcsolatunk elején ilyen szempontbol aktivabb volt, mióta biztos a kapcsolatunkban azota ilyen. Aggodhatok, hogy ennek van valami oka mégis, vagy hozzá kell ehhez szoknom? Válaszat előre is köszönom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem érdemes volna a rossz érzéseit önismereti munkával megérteni. Miért nehéz elfogadnia azt, hogy a párja csak este hívja fel és meséli el, ami aznap vele történt? Miért kell tudnia, pontosan hol és kivel jár ahhoz, hogy biztosnágban érezze magát ebben a párkapcsolatban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Én

    Tisztelt Doktornő!
    Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos merevedési problémám van mikor a partneremmel akarok szeretkezni. De csak ilyenkor van ilyen gondom. Ha önkielégítést végzek akkor semmi ilyen gondom és a reggeli merevedésem is általános. 49 éves vagyok és kb 3 éve van ez a problémám. (Sajnos ezt személyesen ki sem merem mondani , vagy ha ki is mondanám akkor nagy bizalom szükséges hozzá.) Azután jött ez a probléma, hogy elváltam. 2 gyermekem magam nevelem és ha esetleg van valakim akkor a 2 gyermekem rögtön megpróbál szétszakítani minket , persze szép alattomosan. Nem mondják, hanem mindig utalnak rá, hogy …. szidják a partnerem. Szervi gondra nem gyanakszok, mert nincs panaszom , vérnyomásom rendben és semmilyen gyógyszert nem szedek. Már nem merek kapcsolatot létesíteni , mert félek egyrészt a gyermekeimtől másrészt a “leégéstől”. Titokban csinálom és talán ez is lehet a baj forrása.
    Válaszát előre is Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez egy összetett probléma, mellyel érdemes volna pszichológust felkeresnie. A gyermekei csak addig tudják Önt elválasztani a partnerétől, amíg Ön megengedi ezt nekik. Fontos volna velük tisztázni, hogy Ön szeretne egy társat, akit nekik el kell fogadniuk az Ön boldogsága érdekében. A megfelelő startégiák kialakításában szintén négyszemközti konzultáció segítene.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Á. Annamária

    Tisztelt Hölgyem/Uram!
    Jelenleg a 3-dik gyermekemmel vagyok gyed-en, és néhány hónapja úgy érzem, hogy céltalan, monoton az életem, és közben folyematosan szorongok, hogy mi lesz a jövőben(sokat gondolok a múltbeli sikertelenségekre). Régen nagyon határozott, céltudatos voltam, szerettem barátkozni, és mindig a középpontban voltam. Most nem vagyok képes beszélgetésbe elegyedni emberekkel, félek, hogy rólam beszélnek a hátam mögött…, nagyon gyenge, szerencsétlen és társaságkerülő lettem. Nem szívesen teszem ki a lábam itthonról. Plusz 35 kg-ot híztam a terhesség alatt, és szégyenlem magam a barátok előtt is.
    Kérem segítsen, mit tehetnék?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Annamária!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges volna szembenéznie a negatív érzésekkel, önismereti munkával átdolgozni azokat. Ebben szívesen segítek négyszemközti keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim

    Kedves Szakértő!

    21 éves nő vagyok. A párommal közel 6 évig voltunk együtt, első szerelem volt. Osztálytársak voltunk általános iskolában és mindig nagyon közeli volt a kapcsolatunk, lelki társi. Tudom, hogy nagyon fiatalon találtunk egymásra, de nagyon harmonikus és kiegyensúlyozott volt minden, össze is költöztünk 2 éve. Sajnos féltékeny típus vagyok és emiatt többször volt konfliktusunk, illetve ő nagyon hirtelen haragú és türelmetlen. Nagyon zavart, hogy neki sok lány csoporttársa volt, pedig nem adott okot féltékenységre. Nagyon féltem benne megbízni és az elején közel engedni magamhoz, mert féltem, hogy egyszer minden figyelmeztetés nélkül elhagy. Voltak nagyobb konfliktushelyzetek de mindig meg tudtuk beszélni és mindent együtt terveztünk. Mindenkinek azt mondta, hogy én leszek a felesége és utólag kiderült, hogy a nyáron tervezte megkérni a kezem. Hozzáteszem, hogy kb. 2 éve kiderült, hogy az Édesanyja, aki egyedül neveli gyógyíthatatlan beteg. Ez is megbélyegezte a kapcsolatunkat, hiszen mikor kiderült teljesen eltaszított magától egy időre. Azóta többet kellett otthon lennie és az Anyukájával tölteni az időt. Lelkiismeret furdalása volt sokszor, hogy néha az Anyukája egyedül van otthon, ő meg velem van.
    A 2018. március stresszes volt nagyon számomra, minden teher rám nehezedett és emiatt én is türelmetlen voltam vele, mindketten a saját problémáinkkal foglalkozunk, nem mindig úgy szóltunk egymáshoz, ahogy kellett volna. Április elején az egyetemi képzése miatt táborba kellett utaznia de ott is végig beszéltünk, minden napra írtunk egymásnak levelet, amibe beleírta azt is, hogy én vagyok a mindene és nagyon csodálatos életünk lesz. Mindig bebiztosított olyan üzenetekkel, hogy ő sosem kételkedik az érzéseiben és értsem hogy ő érzi, mi egymásnak vagyunk teremtve. Az utolsó este viszont hazudott nekem. Mikor azt mondta zuhanyozni megy és aludni, akkor bulizni ment, de csak egy félórára-órára. Amit másnap tudtam meg egy közösségi oldalról. Nagyon csalódott voltam és azt hittem, hogy mindenben hazudott. Nem tudtam, hogyan lendülhetünk azon túl, hogy inkább hazudik, csak ne legyen probléma. De tudom már, hogy azért nem mondta el, mert biztosan nem örültem volna neki. Csalódottságomban sok mindent a fejéhez vágtam, többek között, hogy sosem fogok benne megbízni és részletesen szerettem volna tudni, hogy miért tette ezt. Akkor még könyörgött, hogy jóvá szeretné tenni és nagyon szeret, nem akar elveszíteni. Mégsem múlt el a feszültség, nem bírt enni, rosszul volt, hányt az idegességtől, amit okoztam neki, vagy a helyzet, nem tudom. Ezt rettenetesen sajnálom. 2 napra rá elém állt, hogy szeret de az erősségében nem biztos. Teljesen hideg zuhanyként ért. Mert a szerelmében én biztos voltam. Semmi jelét nem adta, hogy másképp lenne. Meg szerette volna oldani, majd mindketten egyedül maradtunk pár órára, hogy kiszellőztessük a fejünket és ő úgy jött vissza, hogy szakítsunk mert ennek nincs jövője, nem bírja a számonkérést és a túlzott féltést. Nem bírja ezt a feszültséget magában. És állítása szerint ő már 1 hónapja bizonytalanságot érez az érzéseiben (az volt a nehéz hónap számomra lelkileg) de magában tartotta, nem mutatta. Számomra ez azért is felfoghatatlan mert közben azt állítja, hogy mindaz amit mondott nekem (szeret, nem akar elveszíteni) az igaz volt és ez szerintem nem tud 2 nap alatt megváltozni. Volt érintés, dicséret, törődés, féltékenység az ő részéről is abban az 1 hónapban is. Semmi jele nem volt a bizonytalanságnak. Lassan 2 hónapja történt a szakítás és nem térek magamhoz. Nem tudom a kapcsolatunkat lezárni. Megesküdött rá, hogy nincs harmadik és nem érdekli senki más, de nem szeretne visszazökkenni. Hiába próbáltam vele beszélni, hiába mondtam, hogy próbáljuk megoldani, kész vagyok változtatni. Teljesen elzárkózik. Azóta is beszélünk egy-egy szót és ha a kapcsolat nem kerül szóba normálisan tudunk. Én ennyi idő és azok után, hogy elhagyott is szeretem és még mindig bízom benne, hogy az a sok dolog, amit együtt terveztünk valóra tud válni, tiszta lappal. Lehetséges, hogy ő sincs tisztában az érzéseivel? Lehetséges, hogy hirtelen döntés volt? Azóta nagyon szabad és meg sem áll, sokat sportol. Állítása szerint gondolkozni sincs ideje, nem gondolta még át ezt az egészet. Nem volt egy jól átgondolt döntés. De azt érzem, hogy nem hiányzom neki és félek, hogy egyáltalán nincs szüksége rám. Közel 6 év után nincs kötődés? Rettegek a gondolattól, hogy megjátszotta magát. Azt mondja, hogy vonzódik hozzám és mikor meglát vannak érzései, de nem szerelmes. Januárban még arról számolt be, hogy a pillangók is megvannak neki ha rám gondol. Olyan sorsszerűnek gondoltam a kapcsolatunkat, ahogy mindenki körülöttünk és most minden összeomlott. Imádta a családom, nemrég könnybe lábad szemmel mesélte az Apukámnak, hogy alig várja, hogy gyerekeink legyenek. Nem értem. Azóta nagyon sokat fogytam az amúgy is átlag alatti súlyomból és minden nap sírok, nem tudom elengedni. Sosem szerettem mást. Van esély, hogy rájön, szüksége van rám? Lehetséges, hogy szeret még?

    Köszönöm szépen előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon alaposan át kellene gondolni a kapcsolatukat ahhoz, hogy érzelmileg le tudja azt zárni. A sorai alapján én nem éreztem az Ön féltését túlzónak. Egy párkapcsolatban azonban mindig bonyolult kölcsönhatások zajlanak, melyeket az egyéni félelmeink (sérüléseink) is jelentősen befolyásolnak. Vannak olyan szituációk is, amikor az ember úgy reagál a korábbi sérülésekre, hogy kerüli az érzelmi bevonódást egy párkapcsolatba. Ezért kilépni ebből sem különösebben megterhelő.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anyuka

    Kedves Doktornő!
    Segítséget szeretnék kérni hova forduljak? A lányom 18 éves, sajnos magas pulzus problémái vannak,mellyel kezelik 6 éve.Emellé társul egy IR problémája is.Teljes életmódváltás 2 éve.Nehezen,de elfogadta ezeket a betegségeket.
    Sajnos előfordultak rosszullétei ezen betegségek miatt. Az utóbbi időben egyre többször és sajnos ezek miatt egyre rosszabbul viseli.
    Napi szinten ingadozik a vérnyomása, magas a pulzusa.Nem nagyon van étvágya.Melegség önti el,majd fázik, remeg.Leginkább ami zavarja,hogy úgy érzi mint ha nem ő irányítaná a testét ilyenkor. Azt mondja olyan az agya mint ha “kótyagos lenne”. Ez egy nap alatt 2-3 alkalommal előfordul.nem szeret kimozdulni emiatt.Fél hogy mi lesz ha ezek a tünetek nem múlnak el.Már reggel úgy ébred,hogy feszült és jár az agya ezeken a dolgokon.Mit javasol hova forduljunk?
    Várom mielőbbi válaszát.
    Üdvözlettel: egy aggódó anya

    • Habis Melinda

      Kedves Aggógó anyuka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az egészségügyi problémákkal kapcsolatos lelki megterhelés feldolgozásához a lányának pszichoterápiás támogatásra volna szüksége. Ezt TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudja igénybe venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Petra

    Kedves Melinda!
    Volt párommal 6 évig voltunk együtt, kisebb megszakítással. Közös jövőt terveztünk együtt, hiszen szóba jött az összeköltözés is, illetve az esküvő. Legutóbbi számításunk alkalmával az egyik közösségi oldalon letiltotta az üzenetet, hogy ne tudjam őt felkeresni, de két nap múlva pár szót beszéltünk telefonon, ahol kért pár napos időt, mire ő nem jelentkezett, a szakítást ő kezdeményezte. Közben a tiltást feloldotta majd én kerestem fel őt, viszont azt mondta ne folytassuk tovább ugyanis idézem ‘nem tudsz sajnos boldoggá tenni, ez itt a baj’ választ kaptam, illetve hogy ő már mással ismerkedik, és ez a szakítást követő egy hét múlva volt. Én próbáltam kérni hogy próbáljuk meg sajnos sikertelenül, mire ő mindenhonnan letiltott. Ezt követően én volt amikor próbáltam őt kérni hogy beszéljünk mégis. Majd egy másfél hétig egyáltalán nem kerestem és újra feloldotta a tiltást. Pár nap múlva írtam neki nem a kettőnk kapcsolatáról, hanem teljesen általános dologban. Majd újra letiltott válasz nélkül. Ezt követően két hét múlva máshol kezdeményeztem nála a kommunikációt, mire újra írta hogy neki ‘van más nő a képben’, de időközben én tartom a kapcsolatot a nővérével aki azt mondta nincs neki kapcsolata, barátnője. És amikor újra felvettem vele a kapcsolatot, akkor ő is feltett egy kérdést nekem teljesen általános dologban, illetve még azt mondta ‘szerezzek valami palit’. Én volt amikor leírtam az érzéseim neki, hogy még nagyon szeretem, de nem kaptam rá válaszokat, mire én írtam neki hogy akkor tényleg én is ismerkedek másokkal, letiltott újra. Szeretném megkérdezni, mire utalhat ez a viselkedés?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Petra!

      Levele alapján szerintem egyértelmű, hogy ez a férfi nem akar Önnel párkapcsolatot. Érdemes volna szerintem azt végiggondolnia, milyen tényezők vezettek a szakításhoz a kapcsolatukban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Piri

    Tisztelt Doktornő! Sajnos már gyerekkorom óta van az hogy nem tudok beilleszkedni egy normális társaságba, és csak 1-2 fiubarátom, haverom van, meg van egy komoly párkapcsolatom is. Meg van egy barátnőm de sajnos az csak netes, pedig iskolában hiába próbáltam kialakítani barátságokat vagy átvertek, vagy elmentek messzire tanulni és megszakadt a barátság. Velük jól érzem magam, de már ha több emberrel kell beszélnem lefagyok és csendes vagyok, pedig szeretek barátkozni megismerni új embereket. Kiskoromba valami kihatott rám valamilyen félelem és azóta tart ez sajnos. Már 27 éves vagyok. Akik beképzeltek, meg vagányok azok sajnos lenéznek, meg a romák. Velük nem tudom megérteni magam az ilyen emberekkel mert nem olyan vagyok. A munkámban is megmutatkozik sajnos, voltam már szocális gondozó de sajnos azt mondták az öregek, még fiatal vagyok ehez meg nem nekem való, meg hiába elbeszélgettem velük meg takarítottam mindent megcsináltam sajnos nem volt jó nekik. Aztán most dolgoztam legutóbb bolti eladóként, mármint nem a kasszánál hanem csak annyi feladatom volt hogy az árut fel kellett tölteni, csipogókat tenni a ruhákra táskákra stb, meg kiszolgálni a vevőket. De egy roma asszony miatt nem maradtam ott mert belémkötött hogy nem vagyok munkára alkalmas, maradjak otthon a párommal, valami bajom van szte, meg egy érettségivel semmire sem megyek, meg egyáltalán nem vagyok sem tanult sem művelt, még főzni mosni meg takarítani sem tudok, nem beszélve a fizetésről hogy napi 9 órát dolgozunk, és csak 8 órába vagyunk bejelentve és 4 órás bért kapunk naponta, napi 3125 ft ot nettóba. Meg feketén akartak bejelenteni, de letagadják, már sokszor bejelentették a kinai üzletet a NAV felé. Ön szerint mit csináljak? Romokban hever az életem. Pszichológushoz elmennék de nem tudom kifizetni mert még munkahelyem sincs. Néha nem tudom kifejezni önmagam, önbizalom hiányos vagyok, félek az uj dolgoktól, és előfordul néha hogy többször kell elmondani dolgokat mert nem jegyzem meg elfelejtem, de ez lehet csak a fáradságtól van? Igaz barátnőket és munkahelyet is szeretnék találni. Mit tanácsol nekem? Köszönöm szépen előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Piri!

      Javaslom, hogy forduljon TB alapon pszichológushoz, akivel lehetősége lesz rendszeresen találkozni és részletesen átbeszélni minden nehézségét és megoldásokat keresni rájuk. Az önbizalom alapja a reális önkép, ami önismereti terápia segítségével érhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 123

    Szia! Névtelenül írok. Több traumán is átestem életem során. 23 éves vagyok. Sikerült mindent feldolgoznom barátok segítségével , szerencsém volt mert mindig volt mellettem valaki aki támaszt nyújtott. Ez sosem a családom volt. velük is gondban vagyok sosem volt kiegyensúlyozott csaladi életünk. Apám alkoholista, testvérem “autista” anyukám szerint ő is az, magyarán a családban úgy nőttem fel, hogy normalis viselkedést nem láttam.. Persze nem autisták hanem pszichés betegek, de nem járnak kezelésre és sohasem jártak. Az évek során erőt vettem magamon és szembenéztem a problémáimmal mi miért lehet így például a viselkedésem miért ilyen és volt szerencsém visszakanyarodni olyan emlékképekig, hogy legtöbb esetben megtaláltam a problémám születése pontját. Öngyógyításban vagyok , mindig próbálom segíteni magamat és leásni a gyökerekig, hogy megértsem ezáltal gyógyuljak. Sajnos ami megmaradt a visszahúzodottságom és ilyen lehangoló viselkedésem, ami álltal sajnos nem nagyon tudok beilleszkedni munkahelyre, ez szorongást vállt ki belőlem. Nem tudom, hogy milyen munka lenne nekem a jó, de azt tudom, hogy nem vagyok emberek közé való, nem vagyok lelkes és életrevaló típus. Depresszív hangulat jellemez engem, de én magamon szinte észre se veszem. Kitől tudnék segítséget kérni?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Nem lehet könnyű Önnek ebben a családban élni! Tudnia kell, hogy túlélni és feldolgozni valamit, nem ugyan az, sőt. Önisemereti munkával érezne rá a kettő közötti különbségre, alakíthatna ki “normális” mintákat a kapcsolatok működtetésére vonatkozóan. Ami kapcsolatban romlott el (például a közérzete, a saját magáról kialakult képe), az csakis egy másik kapcsolatban jöhet teljesen rendbe. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud pszichológustól rendszeres segítséget kapni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva

    Tisztelt Doktornő!
    Olyan problémával fordulok önhöz, hogy van egy 13 éves lányom aki nem tudja kezelni az indulatait. Jártam már vele pszichológushoz azt mondták nincs vele semmi probléma csak a kudarc helyzeteket kezeli nehezen. Ha valami sérelem éri az iskolában vagy itthon vagy valami nem úgy történik ahogy ő szeretné akkor ennek hatására dühkitörései lesznek. Nagyon csúnyán beszél jellemzi a körülötte lévőket. Van egy öccse is őszintén nehezen viseli el maga körül, és Jelenleg most vagyok várandós aminek elmondása szerint nagyon örül, mégis a minap a hiszti során azt mondta nekem dögöljön meg a baba a hasadba. Próbálok leülni vele és megbeszélni a dolgokat de minden támadásnak vesz föl azt hiszi mindenki őt bántja és nem érti meg de mikor segíteni próbálok azt sem fogadja el. Már egyszerűen nem tudom hogy mit csináljak hogy a helyzet változzon.

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Van a családban más is, akinek nehézségei vannak az indulatok kezelésével vagy az érzelemkifejezéssel? Ha igen, akkor a gyermek kezelése ebben az iránybán csak kisekégsző megoldás lehet. Hiába a szép szó szülőként, elsősorban a saját példánkkal nevelünk. Hogyan lehet elfogadott módon levezetni az indulatokat a családjukban? Érdemes ezt átgondolni, majd együtt is átbeszélni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Tisztelt Doktornő!

    Elnézést kérek,hogy írok!
    Szeretnék kérdezni,hogy valakibe szerelmes vagyok,de még nincs kapcsolatunk.Jóba vagyunk,de mit tegyek?Elmondjam,mit érzek,mit szólna?Nagyon nehéz,jót akarok!Nagyon rendes férfi!Köszönöm előre is!
    Üdvözlettel,Tisztelettel:RÉKA

    U.I.:Szép napot kíván:RÉKA

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Örülök, hogy írt ide, a weboldalra!
      Szerintem ha jóban vannak akkor tehetne felé gesztusokat, péládul szervezhetnének kettesben valamilyen programot. Ha férfinek is tetszik Ön, valószínűleg Ő is tesz majd lépéseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki Cs.

    Kedves Melinda!
    Azért fordulok Önhöz mert időközönként egy kérdés röppen fel az életemben. Röviden volt egy nagyon hosszú kapcsolatom amiből egy másik férfi karjaiba menekültem. Viszont mind a kettőnk párban élt, a kémia volt az egyetlen ami működött köztünk. Sokszor beszéltünk a szakításról de sosem léptük meg,az egyikünk sosem akarta. Mikor én megtettem a viszonyunk még évekig tartott ám Ő nem lépett, pedig titokban akartam. Nem szerette szerelemmel a már menyasszonyát, de valószínűleg a leányzó jómodja fontosabb volt neki mint a boldogság De a legrosszabb hogy azóta Én megtaláltam az igazit, akit nekem szántak még ott fent is, és boldog vagyok. De még is sokat gondolok arra a viszonyra! Rá! A pillanatokra
    Mi a baj velem?

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Szerintem nincsen Önnel baj, de szükséges volna alaposabban átgondolnia, mi ragasztja még mindig ehhez a férfihez? A párhuzamosan zajló viszonyok mögött rendszerint igen bonyolult érzelmi dinamikák húzódnak meg. Ezek átgondolása volna szükséges a viszony érzelmi lezárásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Melinda

    Tisztelt Doktornő!

    A problémám elég bonyolult és összetett, ezért kérném az Ön segítségét.
    26 éves egyedülálló nő vagyok, megismerkedtem egy 38 éves, nős férfivel.
    Ő több mint 10 éve házas, a felesége beteg, sokszor gyenge emiatt, nem tudnak sehova elmenni, se nyaralni, se szórakozni. (hasmenés, kórház, láz, nap nem érheti…)
    Egy közös ismerős által találkoztunk, az első alkalommal felfigyeltünk egymásra, mint később kiderült.
    Elkezdtünk messengeren beszélgetni,az ismerősről, később kérdezgetett rólam, és egyértelmű volt, hogy érdeklem, mert szexuális jellegű kérdése is volt. Én pedig válaszoltam és kerestem én is őt később.
    Én külföldön dolgozom, egyszer tudtunk találkozni pár percre akkor volt pár csók, semmi több.
    Hamarosan utazom haza, és szeretnénk találkozni, akkor pedig valószínű szex is lenne.
    Nekik saját gyerekünk nem lehet, a feleség miatt, a férfi egyébként elfogadta ezt,bát vágyna sajátra. Folyamatban van az örökbe fogadás. A férfi dolgozik csak, ő teremti elő az anyagiakat, és helyt áll otthon is, ha a felesége nem jól van. Erre még jön majd egy gyerek is, de vállalja, ebből azt gondolom, igazat mond, hogy szereti feleségét, de kell neki, egy kis kikapcs ebből a monoton mindennapokból.
    Nem beszéli ki a feleségét, kb.ennyit tudok a házasságukról, és azt, hogy van otthon szex, de a töredéke se annak amit a férfi igényelne.
    Több mint egy éve megy ez a beszélgetés köztünk, majdnem napi szinten, a szex minden oldalát körbejártuk már, volt kép csere, kívánjuk egymást, ez biztos.
    Nem akarjuk bántani a feleséget, többször megbeszéltük már, hogy befejezzük ezt, de pár napnál tovább sosem bírtuk.
    Én is voltam megcsalt barátnő, azt a részt is tudom hogy milyen.
    Úgy érzem mindketten harcolunk ez ellen, de a vonzalom erősebb.
    Nem értem ha több mint egy évig nem tudtuk megoldani a találkát, miért foglalkozik még velem.
    Lehetséges, hogy kialakult egyfajta kötődés részéről is? Mert részemről biztosan.
    Tanácstalan vagyok most is, hogy jó ötlet-e találkozni. Szexuálisan teljesen egy hullám hosszon vagyunk, és bár erről nem beszél, úgy gondolom, otthon ezeket a dolgokat nem kapja meg, a vágyait nem élheti ki.
    Megmondta az elején, hogy nem fogja elhagyni a feleségét, utána többször mondta, hogy nem igazán tudja mit akar. A feleség rá van utalva, és ezt ő is tudja.
    Közben biztos vagyok benne, hogy nem boldog, mert akkor nem jöhettem volna én a képbe.
    Mi lenne a helyes megoldás? Én nem akarom pángálni a felsége ellen, közben szeretném ha velem lenne.
    Hiányzik ha egy két napig nem tudunk beszélni.
    Engedjünk a Vágynak vagy szakítsuk meg a kapcsolatot? Hogy lehet elszámolni a lelkiismerettel ha mégis megtörténik a szex? Hogy lehet elnyomni ezeket a vágyakat?
    Attól is tartok, mi lesz ha esetleg lebukik, és azután miattam megy teljesen tönkre a házassága.
    És attól is, hogy a testiség után még jobban fog fájni, hogy nem lehetünk együtt.
    Előre is köszönöm ha ad egy kis iránymutatást ebbe a kusza történetbe.
    Tisztelettel Melinda

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna felntennie Önmagának azt a kérdést, hogy mit vár ettől a kapcsolattól. A férfi nem fogta elhagyni a párját, ezt elmondta Önnek. Mi az ami megfogja Önt ebben az elérhetetlen férfiban? Szerintem teljesn érthető lenne, ha a szexuális együttlét után még jobban fájna Önnek az Önök közti távolság.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Ágnes

    Kedves Melinda !
    A felnőtt fiammal kapcsolatban lenne kérdésem. 21 éves korában kiment külföldre dolgozni, 3 évig volt kint. Ott volt egy barátnője, akit nagyon szeretett, de mivel a lány jóval idősebb volt (10 évvel), egy idő után vége lett a kapcsolatnak, és mivel én meg az apja, abban az időszakban váltunk szét, ő, akkor haza jött. Nagyon rendes, nem iszik, nem csinál balhékat, éveken keresztül segített nekem a – nála 16 évvel fiatalabb – testvére nevelésébe. Az a probléma, hogy megrekedt az életébe, és, sehogy nem tudom rávenni, hogy elmenjen dolgozni, ill. társasága, baráti köre sincs. Számítógépen csinálgat valamit, de abból még bevétel nem jött össze – valamilyen szinten szerintem függő is, mármint a számítógéptől . Egyszer, annyit mondott, hogy valami nagyon rossz dolog történt vele, de, azt nem mondja el senkinek. Próbáltam rábeszélni, hogy menjen pszichológushoz, de, sehogy sem akar. Nem tudom, hogyan tudnék neki segíteni. Tudom, hogy, amíg ő nem akar változtatni, addig nem lehet, de egyszerűen nem tudom feladni a próbálkozást, hogy változtassak ezen a dolgon, mert most már 30 éves és az élete elmegy mellette. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Megértem az aggodalmát. Szerintem is szükséges volna a fiának pszichológus segítségével átgondolnia, mit is akar az életétől. Mivel önmaga erre nem hajlandó, javaslom családterápiás munka megkezdését. Elvégre is nem élhet otthon a végtelensgig és várhatja, hogy a szülei tartsák el, előbb-utóbb meg kell tanulnia vállalni a felelősséget. Ön pedig ebben sokkal hatékonyabb tanítója lehet, ha együtt fordulnak szakemberhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Piroska

    Tisztelt Doktornő!

    Ez már végső elkeseredésemben teszem,hogy szakembernél kérek tanácsot párom miatt. 32 éve vagyunk együtt nyugodtan mondhatom teljes boldogságban, veszekedések nélkül. Másfél éve egyszer csak azt vettem észre nem érdeklődik utánam szexuálisan,nem ad puszit kerüli a testi kontaktust. Mint aki írtózik. Nem érdekli semmi a régi barátai hobbijai ,mindent szinte kötelesség szerűen csinál . Megkérdeztem mi a gond de nagyon nehezen lehet lelki dolgokról beszélni ,ez mindig így volt de most fokozottan. Begurul és faképnél hagy. Rákerestem és minden depressziós tünetet produkál. Aluszékony ,fáradékony.Stb Most lesz az első unokánk és az sem tölti el örömmel inkább nyűgnek érzi. Gondoltam arra is van valakije de mikor kérdeztem mereven elutasította és tudni kell nem tud hazudni az első lenne ,hogy elmondja nekem de nem is az a fajta. (tudom senki sem de ő főleg nem,ezt kizárhatjuk) Idáig próbáltam megértően kerülni a témát és tenni a minden napok dolgait, ő is kedves ,megcsinálja a dolgait de már mindenki észre vette milyen rossz kedvű. Ma újra megpróbáltam beszélni vele de annyival elintézett ő sem tudja mi a baj de ez így nem jó ,céltalanul van a világba és ha lenne annyi pénze már vett volna egy kis házat és egyedül lenne. Semmi nem érdekli. Nagyon megijesztett de arra ,hogy menjünk el pszihiáterhez segítséget kérni ,merev elutasítás volt a válasz és ,hogy hallani se akar róla őt nem érdekli mi lesz és kirohant a műhelybe dolgozni. Most ezért kérem adjon tanácsot ,hogy tudok rajta segíteni? és helyre lehet ezt hozni?? Nagyon szeretjük mind annyian mi voltunk a minta pár a gyerekeknél és ,most itt tartunk. NAgyon félek!! Előre is köszönöm a tanácsát ha tud adni nekem!!! Tisztelettel N piroska

    • Habis Melinda

      Kedves Piroska!

      Szerintem helyre lehet és kell is hozni ezt! Ha nem hajlandó a párja egyedül elmenni szakemberhez (pszichológushoz is elég lenne, a terápia segítene megfejteni, miből gondolja hogy jobb volna neki egyedül. Mit nem mer mondjuk az Ön társaságában megtenni, amire vágyik). Párterápiás segítség kérését javasolnám, mert attól, hogy úgy tesznek, mintha nem lenne gond, nem fog semmi sem megváltozni, sőt. Mindketten egyre magányosabbak és szomorúbbak lehetnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.Emma

    Kedves Melinda,

    18 éves vagyok és a barátommal évek óta vagyunk együtt. Én külföldön élek a szüleimmel. A szüleim nagyon szerették a baràtom, és személyesen is ismerik. A barátom is szerette őket. De, sajnos nagyon csúnyán összevesztek, és sosem fognak már kibékülni. Az anyukám tilt a barátomtól. Viszont én és a barátom továbbra is együtt vagyunk, és titokban beszélünk. Viszont mindkét fél választás elé állít. Nemtudom mi tévő legyek. Mindkettőjüket nagyon szeretem, egyiket sem szeretném elveszteni. Attol tartok, hogy ezeket hiába ülnék le és beszélném meg az anyukámmal, nem értené meg. Azt mondják nem való hozzám stb. De én szeretem, és Ő is engem. És elfogadom Őt akármilyennek.
    Ön mit tenne a helyzetemben?
    Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Emma!

      Szerintem érdemes volna alaposabban átgondolni, miért is hanagudtak meg ennyire egymásra a párja és a szülei. Miért nem akarják rendezni ezt a konfliktust, hozzák inkább Önt ilyen fájdalmas helyzetbe? Bármelyiküket is választja, komolyan sérül ugyanis. Azzal, akit szeretünk nem viselekdhetünk így…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Gabor

    Udv.Gabor vagyok.
    Kerdesem lenne.Kovetkezo:
    -Van egy parkapcsolatom.4eve.Ebbol van egy kozos kisfiunk.
    Egy jo ideje nem volt kozottunk se romantika,se testi kapcsolat.Vitak abbol eleg sok.
    Facebook,a csalad,baratok,ill.ingatlan haztartas nem jo vezetese,es az anyagi resze.
    En vasarolok,gyerek orvoshoz hordas,szamlak fizetese,O ad a rezsi felet(90-100e bol 70e rezsibe,etelbe.A tobbit elteszi,en sporolok,felaldozom a fizetes tobbi reszet O felhaborodik mikor elszorta a honap vegere a tobbit hogy nincs penze.Zsarol hogy itt hagy.Biztos van vmi kapcsolata kialakuloba mert szoktak hivogatni mikor itthon van.
    —Van ertelme folytatni a kapcsolatott?
    Van tobb gyermeke de az elozo kapcsolatabol.Akiket ott hagyott a volt ferjnel,viszont a gyermeket nem akarom elvigye.
    Engem mindennek elmond hogy milyen szornyu vagyok..
    Koszonom figyelmet es varom velemenyet,es tanacsat.Udv. Gabor

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolatát párterápia segítségével lehetne csak megmenteni, ha mindketten szeretnék ezt. A folyamatos fenyegetésben és kritikában pokoli lehet élni, nem javaslom hogy megpróbáljanak úgy tenni, mintha ez nem lenne probléma.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Viktória

    Kedves Doktornő!
    Hónapok óta őrlődöm egy kérdésen, mely nagyon megosztja az embereket, ezért szeretném tanácsát kérni. Sajnos egymás után kétszer jártam úgy, hogy olyan férfival hozott össze a sors, akinek kapcsolata van.
    Az első csalódás sem volt könnyű, de mivel ott a férfi színt vallott nekem, és döntését,miszerint maradna a 10 éves kapcsolatában (!) meg is indokolta, könnyebb volt elfogadni a szituációt. Bár megfordult a fejemben,hogy a másik lánynak joga lenne tudnia,hogy kinek fog gyereket szülni,merthogy a döntés oka az volt, hogy férfi mindenképpen gyereket akart, amit én (két gyerekem egyedül nevelem) nem adtam volna már meg neki. Vívódtam egy-két napot,hogy felkeressem-e a lányt, hogy gondolja át döntését, hogy hanyatló kapcsolatukra valóban ez lesz-e a gyógyír, de aztán nem tettem meg.
    Ezután a második eset már teljesen padlóra tett. Ennek indulásakor különélő feleségről, már csak papíron meglevő házasságról kaptam információt, aki mellett végre megtalálta most személyemben a nagy szerelmet, akivel a jövőjét képzeli…így itt első perctől fogva próbáltam ezt a helyzetet tiszta útra terelni, kérni a férfit,hogy vállaljon fel,és csak aztán tervezze velem a jövőt. Egy év alatt lassanként kiderült, hogy a különélés csak feleség külföldi munkája miatt van, mikor nem dolgozik, közös házukba megy haza, gyerekeik előtt pedig ők egy családot alkotnak. Bár az utolsó percig hitegetett, megértést várt tőlem, hogy csak tini korú gyereke lelki békéje miatt nem léphet még…feladtam a küzdelmet, lezártam a nagy szerelmet. Gyűlölnöm kéne ezt az embert, de a szívem még mindig szereti, annak ellenére,hogy ma már tudom, nem az első esete voltam, hosszú évek óta hitegeti a szeretőit, hogy ő ki akar lépni a házasságából. Én már nem akarok tőle semmit, nem tudnék bízni benne, de…
    Ismét őrlődöm, hogy a feleségének elmondjam-e, mit művel vele, és több más nővel a férje. Tenném ezt azért, mert felháborít, hogy mivel az emberek többsége szerint nem helyénvaló mások életébe beleavatkozni, épp ezért tart itt ez a világ, ahol tart, hogy ki tudja hány nő él ilyen megalázó kapcsolatokban, mit sem tudva róla. Tudom, hogy nem váltanám meg ezzel az esettel a világot, de ha hallgatok, és csendben továbbállok, úgy érzem, az ilyen “férfiakat” támogatom, akik minden következmények nélkül folytathatják tovább kicsapongó életüket. Ha az előttem levő szerető megtette volna, hogy kitálal a feleségnek, épp én lettem volna az, aki nem válik ennek az embernek lelki áldozatává.

    Írja meg nekem kérem, hogy valóban ilyenkor hallgatnom kell, és ha felkeresem az asszonyt, én viselkedem elítélendő módon?!

    Véleményét kíváncsian várom, és előre is nagyon köszönöm!
    Viki

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      A levelében feltett kérdést (hogy miért gabalyodik szerelmi viszonyba foglalt férfiakkal) önismereti munka segítségével lehetne megválaszolni, melyben ha igényi négyszemközti keretek közt szívesen leszek a partnere. Hogy elmondja-e a férfi felségének a történteket szerintem azon múlik, Önnek könnyebb volna-e feldolgoznia a történteket, ha tudná, hogy rossz perceket szerzett ezzel mindkét embernek. Hiszem, hogy előbb-utóbb úgyis minden turpisság kitudódik. Mennyire intim lehet az a párkapcsolat, melyben nem tűnik fel, hogy a másik fél félre lépeget? Vagy valójában azt reméli, hogy ha egyszer kiderül a megcsalás, akkor a férfi nem meri már többször (mással) megtenni ugyanezt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Margit

    Tisztelt Hölgyem!
    Először is Rólam idén töltöm a 30at, van egy 13 éves kapcsolatom, ebből született két lány és egy fiú gyermekem. Közös háztartást alkotunk, jó anYagi körülmények között.Párom nagyon sokat dolgozik, napi 11-12 óra hosszát. Itthon szinte minden Rám szakad. A legkisebbik gyermekem 7 hónapos a legnagyobb idén tölti az 5évet. A párommal olyan problémáink vannak hogy a gyermeknevelésben nem igazán partner, olyan értelemben hogy mivel kevés időt tud Velük tölteni, így az engedékenységgel próbálja kompenzálni. A szüleimmel jobban itt is az Édesanyámmal és a kisebbik húgommal van problémám. Édesanyáméknak Én egy nem tervezett gyermeke vagyok, Édesanyám 21 Édesapám 19 éves volt amikor megfogantam. Édesanyámnak Én szerintem a legkisebbik húgom a “kedvenc”, mert nagyon sok bántás után is Őt védelmezi bármilyen probléma esetében. Bocsánat a kifejezésért de Édesanyám a Tőlem hallott dolgokat másítva adja tovább akár húgomnak akár Édesapámnak. Valamint ha Édesapám vagy bárkitől hoz valami sérelemmel kapcsolatos információt az kicsit megcsavarva teszi, de ezt is nagyon ritkán.Ez már nem egy alkalommal így történt. Valamint kritizálja a gyereknevelésemet, mert próbálok kiabálást, “verekedést” alkalmazni. A kezükre jelzésértékűen ritkán rászoktam csapni, de a pofoszkodás, verés nagyon távol állnak Tőlem, pedig Én kaptam a szüleimtől. Az Én általam elképzelt Anyai kép nem ilyen mint amilyen az Édesanyám. Húgom Én úgy jellemezném, hogy egy gyerek aki felnőttnek képzeli Magát és a gondolkodását is, pedig egy felelőtlen személy (idén lesz 25). Korán elköltözött a szülői házból, még középiskolás volt. Vitákban fellengzősen, lekezelően, okoskodóan,számára ” felnőttesnek tűnően nyilatkozik, mikor szerintem butaság. Sok esetben generál problémákat Én és a Szüleim között. Jelen esetben is van egy vita a családommal egy kérdést tettem fel Mindenkinek mert nagyon ritkán és kis időre látogattak meg otthonunkban, Főleg a Szüleim részéről esett rosszul, meg a nagyobbik húgomtól, de velük az Apró problémákat sikerült megbeszélni. Míg a kisebbik húgommal is sikerült a problémákat megbeszélni, de tett a beszélgetésbe olyan megnyilvánulást amit nem tudok mire vélni. Pl.: lelkileg terrorizálom a Családomat azért mert megjegyzem hogy hozzájuk tudnak menni ide pedig nem. Valamint hogy beteges ahogy viselkedek, ezt úgy kell értenem hogy forduljak orvoshoz? Szeretném kérni a segítségét, hogy most mit tegyek, Én látom tényleg rosszul a dolgokat, vagy Én gondolom túl. Most ebben az esetben mit javasol. Válaszát nagyon szépen köszönöm, és további jó munkát.

    • Habis Melinda

      Kedves Margit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a szerettei viselkedését önismereti munkával lehetne megérteni. Az, hogy Önt nem tervezték a szülei már önmagában okozhat egyfajta konfliktust, hiszen emiatt már gyerekként eltérően bánhattak Önnel és a testvéreivel. Az eltérő bánásmódra azonban a gyerekek is sokszor rátanulnak, tovább szítva az otthoni feszültséget. Mivel ebben a családban Ön az aki legjoban szenved, Önnek javaslom, hogy forduljon szakemberhez, de nem azért mert betegesnek találom amit leír. Sőt, valószínűleg a rokonai ítélkező, ellenséges viselkedése komolyabb lelki problémákat takar.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Krisztina

    Kedves Doktornő!

    Segítségét, tanácsát szeretném kérni. Van egy nagycsoportos, 6,5 éves kislányom. Apukájával fél éve romlott meg a kapcsolatunk és 3 hónapja élünk külön. (Ő költözött el.)
    Szeptembertől iskolás és mindenfelől ezzel sokkolják, hogy így meg úgy viselkedj, meg így meg úgy ne csinálj, mert te már mindjárt iskolás vagy… Főleg apuka szülei, de szerencsére messze laknak, és mára már erőteljesebben lépek fel velük szemben is, hogy fejezzék be a kritikát. Nincs rá szükség.
    Viszont az óvónő jelezte, hogy kislányom az oviban sírdogált. Következő nap már testi tüneteket produkált, hogy fáj a füle. Tudtam, hogy csak azért mondhatja, mert nem akar menni oviba. Megbeszéltem vele, és elmondta, hogy otthon akar maradni velem, ezért találta ki.
    Viszont nem szeretnék belemenni ebbe a spirálba, hogy otthon maradok vele, mert akkor mindig ezt az eszközt veszi majd elő, ami nem lesz jó irány.
    Reggelente úgy kell rólam lefeszíteni, hogy be tudja adni a csoportba. Eddig ilyen nem volt, még kis korában sem. Most viszont már a táncon sem szerepelt a csoporttal. Elkezdett sírni, hogy pisilni kell, nem veszi fel a ruhát, a haját sem lehet úgy ahogy a többieknek. Csak anya öléből nézte a kicsiket.
    Nem tudom mitévő legyek. Teljesen tanácstalan vagyok.
    Én őszintén, szépen megfogalmazva beszélem meg kislányommal a válást, és hogy apukája szereti. Csak szép szavakat használok, de nem vagyok túlcsorduló sem.
    Minden megfeszülésem ellenére megzuhanni látom. Padlón van és nem tudom mi a jó, mit tegyek?
    Nem tudok tanácsot kérni ismerőstől, baráttól, szerencsére nincs ilyen cipőben senki.

    Köszönöm, ha válaszol és annak nagyon örülni fogok.

    Üdvözlettel: Krisztina

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nyilván nehéz lehet ennek a gyermeknek a családi viszonyok miatt, ezért érthető, hogy most jobban ragaszkodik Önhöz. Javaslom, hogy az iskolával kapcsolatban ne hozzanak fel negatív elvárásokat, hiszen nem a suli miatt kell rendesen viselekdni, ráadásul ez felesleges félelmeket kelt a gyermekben. Gyermekpszichológus felkeresését javaslom a gyermeke szorongásának megértéséhez és a megfelelő szülői viselkedési stratégiák kialakításához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Dalma

    Kedves Melinda!
    Sulyos szerelmi csalodason vagyok tul,tortent ez 4eve.
    Azota ha egy ferfi kozeledni probal felem szinte gyomorgorcsom tamad es olyan erzesem,mintha fuldokolnek.
    Miert lehet ez?
    Valaszat elore is koszonom!

    Tisztelettel,
    Dalma

    • Habis Melinda

      Kedves Dalma!

      Akár amiatt is lehet, amit a levelében leírt, hogy nem dolgoztamég fel a 4 évvel ezelőtti szerelmi csalódást. Ennek megoldására önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.