Pszichológus válaszol

A szolgáltatás a korábbi, 48 órás határidővel ide kattintva érhető el, ahol felkészült kolléganőimmel együtt várjuk kérdését!

Weboldalamon a válaszadás  2017 december 21. és 2018. január 5. között szabadság miatt szünetel, ami miatt szíves megértését kérem. Ezúton is kellemes ünnepeket és boldog új évet kívánok!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és a folyamatosan érkező rengeteg kérdésre való tekintettel 10 munkanapon belül, random sorrendben történik. Amennyiben ennél gyorsabban szeretne választ kapni, javaslom, hogy kérdését a fenti linken tegye fel.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

13 055 Hozzászólás

  • B.Ivett

    Kedves doktor nő!

    Szeretném leírni a történetem és egy kis tanácsot kérni mi tévő legyek.

    Boldog párkapcsolatban élek kint Angliában immáron 2 éve. A párom angol. Minden jó vele szeretjük egymást.
    Problémám tavaly július ( 2017) körül kezdődött mikor egyik napról a másikra egy gombóc szerű érzést éreztem a torkomban amit nem tudok lenyelni. Eléggé megijesztett a dolog de vártam vele 2 hetet amikor már nagyon zavart elmentem orvoshoz ( itt kint Angliában) aki megnyugtatott hogy aggodalomra semmi ok teljesen rendben van a torkom azt mondta biztos kicsit szorongok valami miatt. Utána egész jól éreztem magam addig amíg rám nem tört egyszer az akkori munkahelyemen egy pánik roham (onnan tudtam hogy pánikroham mert 1x már előfordult pár éve de soha többet nem jött elő). Akkor mit ne mondjak nagyon megijedtem de hála istennek teljesen megnyugodtam másnapra és mentem dolgozni mintha mi sem történt volna. Akkori munkahelyem egy kávézóban volt ahol felszolgálóként dolgoztam törökökkel. Elég sok stressz ért és rengeteg dolgoztam úgyhogy annak tudtam be a dolgot mondom biztos kimerültem. Egy hónapig semmi bajom nem volt mikor megint előjött egy pánikroham amire nem is gondoltam egyáltalán azóta. Akkor már nagyon megijedtem és eljött egy állandó szorongás érzés. Akkor megfogadtam hogy ez a munkahely már nem jó nekem ezért elmentem onnan pedig nagyon szerettek a vendégek a munkatársak nem is akartak elengedni hiszen megvoltak elégedve velem.
    Haza utaztam Magyarországra 2 hétre hátha jót tesz egy kicsit és feltöltődni is jó lesz. Hat nem így lett. Végig szorongtam és féltem hogy valami komoly betegségem van viszont orvoshoz nem mentem mivel nem találtam a TB kártyám. Mondom egye fene max ha vissza jövök. Ez augusztus körül volt.
    Utána beiratkoztam főiskolára hiszen óvónőként szerettem volna dolgozni. Otthon voltam 2 és fél hónapot és úgy voltam vele jót tesz egy kis pihenés addig amíg a suli kezdődik. Közben kerestem óvodákat hova tudok gyakorlatra beiratkozni. Otthon egymagam napközben kezdtem kicsit be fasulni meg éreztem néha hogy nincs kedvem kimenni az utcára folyton féltem rosszul leszek de mindig erőt vettem magamon és elmentem boltba,barátokhoz stb. Mondom mégsem jó otthon egyedul munka nélkül szóval vissza mentem a régi munkahelyre dolgozni mondom jobb mint a semmi kibirom. Egy darabig el voltam (nagyjából 2-3 hét) utána kezdtem megint rosszul lenni. Állandóan pánikroham és szorongás fejfájás nyakfájás. Sokat sírtam hogy mi lesz velem nem bírok dolgozni? Ez így nem mehet tovább. Elmentem orvoshoz elmondtam a problémákat aki megállapította hogy szorongással és depresszióval küszködök. Adott antidepresszánst amit kiváltottam de nem vettem be egyszer sem. Ekkor már 2 hónapja nem bírtam rendesen aludni csak 3-4 órákat. Mindig féltem hogy halálos beteg vagyok vagy ilyesmi. Be vallom eléggé hipochonder vagyok már évek óta de eddig ilyen sosem fordult elő hogy ennyire rosszul legyek. Na végülis 3 hónap múlva újra ott hagytam a munkahelyet de közben közölték a suliban nem indul az a szak amire jelentkeztem ( elég soká szóltak). Ez olyan november körül lehetett (2017). Közben találtam egy óvodát ahova fel is vettek dolgozni meg ahol iskola része is van viszont sok papír kellett hozza előző munkahelyek stb. Mindent elintéztem de meg mindig várok 2 hónapja hogy kezdhessek ott dolgozni de meg mindig kell 4 évről referencia. Ezalatt a pár hónap alatt vigyáztam gyerekekre magán úton és ki segítettem egy másik kávézóban (ahol rendesek voltak nagyon).Akkor egész jól éreztem magam viszont néha attól féltem hogy nehogy most legyek rosszul amikor jól vagyok. Ördögi kör… Most karácsony óta itthon vagyok és kezdek megint behülyülni egyedül vagyok napközben míg párom dolgozik. Próbálok mindent intézni de félek hogy ez megint csak a visszájára fordul. Megint azt érzem nincs kedvem menni sehova felek hogy rám jön megint pánikroham (holott már régen volt).
    Ja egy dolgot kihagytam. 2017 februárjában elvetéltem 13. hetes terhes voltam. Nagyon nagy nyomott hagyott bennem ez a dolog. Szerettük volna nagyon a babát meg vártuk is. Lehet hogy minden ezen alapul? Ez miatt érzem magam így? Mert kórházba is kerültem mert nagyon vereztem és akkor is volt egy pánikrohamom most igy vissza gondolva hiszen annyira megijedtem és féltem. Hirtelen meg is kellett műteni akkor minden altatás nélkül. Azt hittem ott halok meg.
    Mi tévő legyek? Hol lehet a probléma?
    Bocsánat ha hosszúra sikeredett.
    Válaszát előre is köszönöm!
    B.Ivett
    (28 éves nő)

    • Habis Melinda

      Kedves Ivett!

      Levele alapján pszichoterápiás munka megkezdését javasolm a szorongásos és pánik tünetei megértéséhez és leküzdéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Luca

    Kedves Doktornő!

    25 éves vagyok, a vőlegényemmel az esküvőnket szervezzük, azonban ezt az örömteli időszakot folyamatosan megkeserítik a szüleim. Nem kíváncsiak az elképzeléseimre semmivel kapcsolatban, hanem folyton csak ötletelnek és kéretlen tanácsokkal látnak el, amelyekről úgy érzem hogy egyáltalán nem rólam szólnak. Persze ha udvariasan visszautasítom ezeket, figyelve arra, hogy ne bántsam meg őket, akkor meg a fejemhez vágják, hogy nem vagyok nyitott a véleményükre, és megsértődnek, ha nem fogadom meg a tanácsaikat. Nem csak az esküvő kapcsán ilyenek, mindig is jobban akarták tudni, hogyan éljem az életem, de most ez fokozottan jelentkezik. Próbáltam már beszélni velük, édesanyám talán meg is értette és kicsit nyitottabb lett felém és én is felé, aminek nagyon örüök, de édesapámmal nem tudok mit kezdeni (elég nárcisztikus, és nem lehet “megértetni” vele dolgokat, meggyőződése, hogy ő jobban tudja és kész, képtelen figyelembe venni a szempontjaimat). Szeretném egyszer és mindenkorra lezárni ezt, mert folyton ugyanazokba a játszmákba megyünk bele, és a további életemre nézve (pl. gyereknevelés) szeretném, ha ennek vége lenne. Mit kéne tennem? Megváltoztatni nem tudom és akarom őket, de ezzel a helyzettel nem tudok megbékélni. Előre is köszönöm a válaszát! Luca

    • Habis Melinda

      Kedves Luca!

      Szerintem sem kell és egyébként nem is lehet a szüleit megváltoztatnia, az viszont már az Ön döntése, kinek mit enged meg. Meddig enged a szülei befolyásának és mikor áll a sarkára. Érzelmileg is fel kell készülnie az ebbből fakadó konflitkushelyzetekre, melyhez önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timea

    Üdvözlöm. Olyan problémám van hogy kb. 2-3 hete folyamatosan a halálra gondolok hogy történik velem valami és nem bírom a gyermekeiket felnevelni… Naponta többször sírok ez miatt és szerintem ez miatt van a szedulesem és fulladasom is..nagyon fiatal vagyok és nem ertem miért nem tudok másra gondolni mert eddig ilyen soha nem volt velem. Ki hat az egész napomra és nem látok ebből kiutat…

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb felkeresnie személyesen is pszichológust, hogy közös munkával megérthessék az Önben havargó rossz érzéseket, a haláltól való rettegést. Ezáltal ez jobban kontrollálhatóvá váljék.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mk

    Kedves Doktor Nő. Kitti vagyok. Öt gyermek anya három saját kettő nevelt. Plusz munkahely. Párom iszonyatosan féltékeny. Nekem ha lelki problémám van valakivel meg kell beszélnem. Hogy legalább lelkileg megnyugodjak. Idáig voltak ismeröseim akikkel meg birtam beszélni. Igaz mindig férfi volt. Hisz talán ők jobban tudtak tanácsot adni mivel csak férfi oldalról tudnak javasolni mit tegyek. De párom féltékenysége miatt minden ismerösömmel megszakadt a kapcsolatom. Ez nem volna gondom csak mivel hat napot robotolok hol munkahelyen hol itthon néha kénne egy kis lelki felüdülés. Elfáradtam az utobbi időben. Már lassan minden nap tul frusztrált vagyok hozzá. És ráadásul egy a munka helyünk is. Lelkileg ami megvisel hogy a 6 éves lányát is hozzánk akarja venni. A lánya a mindene és szó szerint mindig az van amit a kislány akar. Erre mindig az a válasz hogy csak kéthetente van itt és azért van ez. Viszont a kislány nem korához képest viselkedik. Bepisil csúnyán beszél folyamatosan hisztizik mindenért. És szerintem valami gond is lehet szellemileg. Amit én meglátásom szerint az anya és apa miatt alakult ki. Hisz 6 éves de 2 hónapos ként viselkednek vele. Semmit se várnak el tőle. Mindent megcsinálnak helyette. Öltözés evés pisilés utáni tisztálkodás… Sorolhatnám. Én párom mellett állok hogy a biróság ő neki adja a felügyeletett. Viszont lelkileg már most beteg vagyok tőle. Mivel van egy három éves kislányom. Akit féltek attól hogy minden butasságot megtanul tőle. Szerettem volna párommal megbeszélni az aggodalmaim csak viszont ő nem akar meghallgatni vagy mindig másra tereli a szót. Szerinte minden rendbe lesz hisz a kislány majd megszokja. Hozzá teszem két fia akit mi nevelünk együtt két éve, az is teljesen kimeritett már. Olyan alap dolgokat nem fogadnak el ami a saját gyerekeimbe én belé neveltem hisz engem frusztrál idegesit ha egy gyerek nem tudja a tiszteletett a szüleivel szemben. Mivel vezessem rá hogy igenis fontos a lelkemnek hogy meghallgason és érezem melletem áll vagy egy kicsit is együtt érez velem.?

    • Habis Melinda

      Kedves MK!

      Javaslom Önnek és a párjának párterápia megkezését, hogy a kapcsolatukat ne mérgezze meg a féltékenység, meg tudják beszélni egymással az Önök számára fontos vagy nyomasztó dolgokat. Az új gyermek érkezése is megváltoztatja az Önök közti kapcsolatot, ezért még fontosabb most ezen tudatosan munkálkodniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anna

    Tisztelt Doktornő!

    Párommal több éve együtt vagyunk, és egy rendkívül figyelmes, kompromisszum kész, kedves férfi Ő. Szeretem, azonban akárhányszor esküvőről van szó bepánikolok. Nem fordult meg a fejemben, hogy emiatt szakítani kéne, de nem tudom, hogy hogy tudnám kiűzni magamból ezeket a rossz érzéseket. Ön szerint mi lehet ennek az oka, és mit tehetnék ellene?

    Válaszát köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      A félelmének megértése komplex önismeerti munka eredménye lehet, melyben ha igényli négyszemközti keretek közt szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Noémi

    T .Doktornő!

    A férjemmel 7 eve élünk együtt,mind a kettőnknek masodik házassága ez.Az edesanyja eleg rossz körülmenyek között él,a mi segítségünkre szorul.Az elmult években nagyon megszerettem az anyukáját,igyekeztem sok gondot levenni a válláról. Aztán 2 éve több alkalommal kiderült,hogy hazudott nekünk a pénzzel kapcsolatban amit kert tőlünk,aztan tavaly karácsonykor,nalunk volt és olyan nyílvanvaló hazugsagot mondott(megint csak pénzzel kapcsolatban) amit mindenki tudott,hogy nem úgy van.Nalam ott eltört valami,hihetetlen nagy csalódásként éltem meg,hogy így viselkedik velünk.En azóta nem találkoztam vele(400 km-re laknak) mert képtelen vagyok rá,meg mindig fáj amit csinált.A férjem ugy kezeli a dolgot mintha semmi nem történt volna.Itthon nem beszélünk erről(1x beszéltünk,elmondtam mit érzek,de csak felszínesen,mert láttam rajta,hogy fájdalmat okozok neki ezzel) az anyjának valamit mindig kitalál,hogy éppen miert nem megyek vele hozzájuk.Egyfolytaban keresem a megoldast,hogy mit kellene tennem ezzel a dologgal,mert érzem,hogy rontja a kapcsolatunkat.Mar arra is gondoltam,hogy házassagi tanácsadóba kellene mennünk,mert nem tudom,hogy mi ezt megtudjuk-e oldani,ugy gondolom a férjem olyan szinten kötődik az édesanyjahoz ami már nem teljesen termeszetes.3 évvel ezelőtt amikor apósom még élt,teljesen mas kapcsolata volt a szüleivel,szoros,szeretetteljes, volt akkor is,de azóta ez már ha van ilyen,túlzottan is az.Olyan problema ez,amit beszélgetéssel vajon megtudunk mi is oldani?(Egyenlőre meg beszélgetni sem tudunk róla)Vagy jobb lenne egy szakember erre?

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy a férje túlzottan kötődik az anyjához és ezért nem lehet beszélni vele az anyósa hazugságáról. Házilag ezen nem lehet változtatni, ezért párterápia megkezdése javasolt (még akkor sem, ha időközben tudnának erről beszélgetni). A férjének önmagának kell rájönnie arra, milyen az anyja, reálisqan látni és érzelmileg eltávolodni tőle, ebben pedig csakis egy semleges idegen szakember segíthet neki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Elnézést a levelemben az elirasokert. Remélem azért érthető valamennyire. Annyit javítanek,hogy megcsalas (tudomásom szerint) nem történt, de lehetseges.
    Előre is köszönöm válaszát.

    Aggódó Anyuka

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Párkapcsolati nehézséggél küzdök és szeretném kérni a véleményét.
    Párommal 3 éve vagyunk együtt. Külföldön élek (nagyon messze) testveremmel. Parom ingazik, legutobb 3 honapot volt velem, aztan fel evig otthon volt. Páromnak sok (barat) barátnője van, amivel már úgy ahogy megbaratkoztam,néhányat ismerek és jó emberek. Mialatt itt volt velem, éreztem többször,hogy valami van a levegőben.Sosem néztem bele a telefonjaba, de akkor úgy éreztem muszáj,pedig utálok más dolgaiban turkálni és én sem szeretem, bár nincs takargatni valóm. Találtam egy üzenetet valamelyik ismeretlen barátnőjével, hogy “de jo veled beszélni, csak veled tudom ezt megbeszélni, itt nincs senki olyan”. Ezen és néhány más uzeneten kifagytam, reggel hozzá vágtam a telefont és elmentem. Estig kocsikaztam,de hazamentem a házba. Végül is megbeszéltuk és békével ment haza majusban. Közben kiderult juliusban, hogy 4,5 hónapos terhes vagyok (az egy másik sztori,hogy miért nem vettem észre a terhesseget). Mindenki nagyon boldog volt, apuka is uton-útfélen dicsekedett a nagy hirrel. November végén eljöttek hozzánk anyukammal. December elején megszuletett kislanyunk, de sajnos (okát nem tudjuk) nagyon kis súllyal született császárral SOS. A babát apukájaval együtt atszallitottak egy másik kórházba, ahová nem tudtam utánuk menni a műtét miatt. Ott voltak két hetig. Mentsegere szolgáljon, minden etetesnel ott volt,aztán már ő csinalta, nagyon szépen gondját viselte a kislanynak, miközben csövek lógtak a kislanybol. Nagyon könnyen barátkozik a parom, főleg a hölgyekkel, és hát egy jó nevű kórházban vannak csinosabbnal csinosabb noverkek, hölgy orvosok. A lenyeg, hogy miután haza jöttek kicsit hülyének voltam nezve, nem éreztem magam mellette anyának, ráadásul kb 5 percet volt a kicsi a kezemben mielőtt elvittek oket. Ezt vegul is megbeszeltuk. A napokban éreztem megint,hogy többet beszél a telefonnal,mint velem és többet tölt a gépe elott, mint mellettem az ágyban. Persze azért is mert az éjszakás etetes az ő dolga. Végül beleneztem a telefonjan az üzenetekben és az egyik barátjának azt ecsetelte (mikor még a másik kórházban voltak), hogy milyen jobbnál jobb csajok vannak és csak kapkodja a fejet. A kedvencerol meg kepet is küldött neki. Az egyik arab doktorneni tetszett neki és írta, hogy még nem volt köze arab csajhoz és hogy mentális flört van, még hogy a csaj is érzi a feszkot, el is hívta az allatkertbe,de nem jött ossze, mert az apja itt volt látogatóban. De még tuti vissza fog menni oda. A baratja meg azt meselte, hogy az (Elnézést) ilyen származású csajok hogyan es mennyire szeretik a szexet,foleg,ha europai valaki stb. Arom irta,hogy biztos bejon o is a csajnak,mert csak egymasra neznek es tudjak..Azok a szemek es szempillak..A baratja meg irta, hogy biztos érzi mit tennél vele. Szerencsére nem volt itthon mikor ezt elolvastam és nem latta, hogy zokogva etettem a kislanyunkat. Aztán tegnap délután egy barátunk volt itt, akinek (előttem) ajánlotta, hogy menjen el abba a korhazba,ha jó csajt akár maganak,stb. Este finoman ra kérdeztem néhány dologra és még a doktornőre is,mivel nekem is küldött két kepet két doktornorol, hogy milyen kedvesek és okosak, jól kezelik a kislanyt,stb. Így rá tudtam kerdezni, de szépen elterelte a szót és kikerte maganak, hogy még a feltételezés is sértő. Nem tudom,hogy felfedjem-e magam azzal,hogy tudok a dolgairól vagy inkább temessem el magamban (ami tartok tole nem sokaig fog sikerulni). Senkinek nem mertem elmondani,mert abból itt háború lenne és azt nem akarom. Mégis nagyon bant,hogy nem néz nőnek, bár azt mondja szeret és ez a legjobb dolog amit eddig csinált eleteben. Ezek utan,hogy “eselyt” adtam a beismerésre és hazudott, ebben sem vagyok biztos. Napok múlva elmegy haza. A barátjának azt is irta,hogy korabban mikor volt valami buliban, már azon gondolkozott “kit kéne felhivni, majdnem össze is jott, majd..” Ez volt az uzenet. A családja is allitja,hogy huseges,de nagyon santit a dolog ezek miatt. Tegnap mondtam neki (igaz viccesen), hogy nem érdekel mit csinal, csak ne csináljon másnak gyereket, ne hozzon haza betegseget és ne tegye tönkre a gyereke életét. Erre megint megsértődött. Nagyon tudja forgatni a szavakat, mivel sok időt töltött a mentális fejlődéssel, azt gondolja le tud rázni (vagy inkább hülyének nez), pedig mondtam neki, hogy ne tegye, mert megerzek minden valtozast. Megerzem,ha valaki hazudik,sajnos. Orlodok és egyfolytában azon kattogok,vajon mikor fog elhagyni, vagy megcsalni,bár azon már túl vagyunk. Legalább lenne annyira figyelmes,hogy minden nyomot eltuntet,ami bármire is utal, de nagyon felületes. Ha most haraggal válunk el a hazautazása előtt, akkor tartok tőle, hogy végleg elvagyok magam nála, de orlodni sem akarok,mert a napokban szinte alig volt tejem emiatt. Annyi verzió ment már le bennem,hígy a számát sem tudom. A legfontosabb mégis a kislány. Ismerem magam,ha orlodok azt a szervezetem nagyon hamar jelzi (vesegyulladas, fullgyulladas, mandulamutetem is volt már, ami párkapcsolathoz köthető). Senkitől nem tudok tanácsot kerni,mert a családom anyatigriskent vedene.
    Kerem, legyen szíves segitsen.
    Aggódó Anyuka

    • Habis Melinda

      Kedves Aggódó Anyuka!

      Szerintem érdemes őszintének lennie és megkérnie a párját, hogy forduljanak párterapeutához, hogy együtt gondolják át, mire van szükségük ahhoz, hogy ismét jobban működjön ez a kapcsolat. A megcsalás sokmindent jelenthet, és az okai is ezerfélék. Kettejüknek kellene tisztázni (szakember segítségével) hol vannak a határok ebben és mág sok más dologban is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Katalin

    Tisztelt Habis Melinda Szakpszichológus! Mindennek előtt köszönöm a lehetőséget, hogy írhatok Önnek. Hatvanas évei kezdetén lévő nagymama vagyok, sokat foglalkoztam kicsi gyerekekkel hosszú éveken át mert ez volt a munkám, de most tanácsot szeretnék kérni Öntől. A lányom négy gyönyörű kisfia után megszületett az ötödik unokám a fiam kislánya. Sajnos nem sokat találkozunk mert a munkám külföldre szólít, hosszabb, rövidebb hónapokra.A másik nagymamája nagyon közel került hozzá mert a születése után két évig együtt, egy házban éltek.Próbálok én is közel kerülni hozzá mert őt is nagyon szeretem, és tudom,hogy ez nem lesz könnyű.Amikor eljön, énekelünk, játszunk együtt és próbálok minden igyekezetemmel figyelni rá. Az utóbbi hónapokban többet vagyok itthon, így sikerült is egy kicsit közelebb kerülnünk, de talán három hete, hogy nem akar velem komunikálni, nem akar bejönni hozzám és nem akar enni sem.Nem igazán értem, hogy mi történt.,a szülők azt mondják,hogy ez máskor is előfordul,a bölcsiben is…Nagyon kellemetlen ez a helyzet számomra, néha én vigyázok rá és nincs gond, idővel felenged és jól elvagyunk, de amikor a szülőkkel jön és együtt vagyunk, akkor szinte idegenként néz rám.Többször mondta már előttem az anyukájának, hogy menjünk a másik mamához…Egyszer előfordult, hogy rászóltam, hogy ez nem szép dolog,hogy nem szól hozzám, és a múlt hónapban pedig az anyuka és apuka szülinapja volt és kaptak egy-egy szelet tortát gyertyával, és ekkor ő kérte,hogy neki is kell torta…,mondtam, hogy neked nem vettem mert nincs születésnapod csak anyának és apának van ezért kaptak ők tortát.Lehet, hogy ezt vette zokon?Nem tudom, csak én nagyon szeretném ha szívesen jönne hozzám és engem is nagymamaként “kezelne”.Még csak három éves lesz áprilisban. Ön szerint mit tehetnék, hogy kezeljem ezt a kialakult helyzetet? Előre is köszönöm segítségét és válaszát! Tisztelettel: Katalin

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Szerintem nagyon jó, hogy szeretné mielőbb megoldani ezt a problémát, amihez valóban a legjobb út, ha megtudjuk mi lehet a gyermek viselekdése mögött. A fiával és a menyével mennyire tudnak erről beszélni? Milyen az Önök kapcsolata? A gyermeknek volt már hasonló tapasztalata, hogy Ő nem kapott ajándékot? Egy hároméves számára még nem feltétlenül evidens, hogy csak az kap tortát, akinek szülinapja van. Talán azt élte meg, hogy Ő kimarad valamiből, amit érzelmileg nem tudott feldolgozni. Érdemes ilyenkor figyelembe venni a kérését. Annak ellenére, hogy nem Ő az ünnepelt, adni neki egy kis darab süteményt, hogy ne érezze magát kizárva. Végtére is ezzel az osztozásra neveljük Őt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Krisztina

    21 éves lány vagyok. Együtt járok egy fiúval pár honapja. És nagyon jól egyezünk, ismétlen nagyon találunk, majdnem mindenben. Igaz, hogy még nem voltünk együtt (szex), mert nekünk az a fontos, hogy hátasság után kerüljön sor erre. Lehet kicsit régi módi, de mindkettönknek ez a fontos. Az a baj, ami aggaszt engem, hogy azt mondja, hogy szeretné érezni h ő is harcol értem, nem csak én érte. Külföldön lakik, de teljesen megbizok benne és nincs is miért kételkedjek. Ez butaságnak hangzik, de ez így van (őt az első komoly kapcsolatában megcsalta az exe és nagyon megviselte) és nem is gondol ilyenre, hogy megcsaljon. Végül ez aggaszt és nem tudom, h mit tegyek vagy, hogy viselkedjek, hogy érezze, ő is harcol értem.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Szerintem érdemes ebben az esetben visszakérdezni, megérteni mire is gondol a párja valójában. Miből érezné azt, hogy harcol Önért? Hogyan kellene szerinte zajlania egy párkapcsolatnak? A megcsalás hogyan történt a párja életében? Hogyan hat Önökre a kettejük közti fizikai távolság? Megróbálják-e valahogyan áthidalni ezt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsazsa

    Kedves Doktornő!
    Házasságom már vagy 4 éve tönkre ment. Válni akartam, de a férjem és a gyermekem(22 éves) sírva könyörögtek, hogy ne verjem szét a családot. Hát maradtam, és így voltunk egymás mellett. Közben lett egy titkos kapcsolatom, ami 3 évig tartott. Boldog voltam vele, neki is volt felesége, és megegyeztünk, hogy amíg lehet titokban tartjuk a kapcsolatunkat. Néhány hónapja a kedvesem hirtelen meghalt. Gyászolni is csak titokban gyászolhatom. Szörnyü érzés elveszteni valakit, aki a másik felem, akivel egy hullámhosszon voltunk. Lelkileg teljesen összetörtem. Nem tudom ezt senkivel megbeszélni. Közben egyre erősödik bennem a tudat, hogy válnom kell, mert ez a helyzet megfojt. De túl gyáva vagyok hozzá, mert fájdalmat fogok okozni a lányomnak, aki imádja az apját. De így meg én megyek tönkre. Segítsen kérem! Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsazsa!

      Levele alapján egyéni terápia (négyszemközti beszélgetések) megkezdése javasolt. Ennek segítsgével érdemes volna körbejárni az alábbi témákat: A lánya miért élné meg akkora csapásként a szülei válását? Az Ön boldogsága fontosabb kellene legyen ennél a változásánál. Ha mindketten akarnák, a férje és a lánya továbbra is változatlan módon tarthatnák a kapcsolatot egymással. Önnek mi nem jó ebben a házasságban? Mitől tart mégis? A titkos párkapcsolatban mit kapott meg, amit a férjétől nem? A gyász titokban tartása egy óriási lelki teher, amit képtelenség egyedül cipelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Boglárka

    Jo napot. Érdeklődni szeretnék,hogyan találhatnám meg a lelki békém/nyugalmam? Nem vagyok tisztában,hogy mi is az életem értelme,nincsenek céljaim. Nem tudom elfogadni magam,nem vagyok elégedett az élettel. A választ előre is köszönöm!:)

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Önismereti munka megkezdése javasot, hogy választ találjon a levelében feltett kérdésekre. Amennyiben Ön nagyon fiatal (húszas évei legelején jár) javasolható a csoportos forma, amennyiben ennél idősebb, az egyéni terápia gyorsabb és hatkékonyabb megoldás lenne.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O.Mariann

    Tisztelt Habis Melinda!

    Édesapám évek óta kényszeres gyűjtögető, és halmozza a tárgyakat mind a lakásban, és az udvaron. A felhalmozott dolgoknak köszönhetően már több éve nem tudtunk vendéget hívni,képtelen megválni a régi tárgyaktól,még az elromlott régi tévéktől,és számítógépektől sem. A család segítségével édesapám hajlandó lenne változtatni ezen a szokásán,csak nem tudjuk hogyan tudjuk megszüntetni a probléma gyökerét.

    Szeretném a tanácsát kérni,hogy ebben az esetben milyen szakember segítségére lenne szükségünk ?
    Várom mielőbbi válaszát.

    Köszönettel: O.Mariann

    • Habis Melinda

      Kedves Mariann!

      Érdemes volna az édesapjával elbeszélgentie arról, miért ragaszkodik ezekhez a tárgyakhoz. Emlékek kötődnek-e hozzájuk, vagy valamilyen kényszeres tünet lehet inkább a háttérben? Pszichológus felkeresére javasolt a kérdés tisztázásához. Amennyiben az édesapja partner ebben, akár a lelki blokkok feloldása is megtörténhet a szakemberrel való beszélgetés kapcsán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Edina

    Tisztelet Melinda!Pàreommal 10ève élek együtt ö 49èves èn 41.Sajnos mindig is tudtam hogy mióta felfedezte az internet ès a chat vilâgàt mit művel.Nőket jelölget be írogat nekik stb.Eleinte bàntott aztàn aztmondtam ha ez kell az egojànak tegye.De tavaly màjusban vett egy nagy fordulatot engem kezdett ellökni magàtol nem törödött velem stb..Én akkor tudtam hogy nő van a dologban èn ezt mondtam is neki persze tagadta ès èn voltam az idióta.Engem nem hagyott nyugodni a dilog kideritettem ki a hölgy írtam neki kaptam is vàlaszt.persze a hölgy mindent a pâro.ra fog.A pârom fogadkozott hogy befejezi eut az egèsz netes dolgot ès hogy megvàltozik.Mit mindjak semmit nem tesz sőt tovàbbra is hazudik de ugy mintha a vilâg legtermèszetesebb dilga lenne.Èn azt mondom ő beteges hazudozó.A telefonja ki van kapcsolva ha itthon van .Ha nem vagyok itt mellette akkor be van kapcsilva akkor messengerezik hozzâteszem engem letiltott mindenhonnan.A lènyeg hogy èn ezt mâr nem birom elegem volt ès van.Tudo. hogy nekem efyedül jobb lenne neki meg egy orvosra lenne szüksège amit ő megtagad.Ön szerint mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a bizalom annyira kiveszett a kapcsolatukból, hogy azt csak párterápia segítségével lehetne visszahozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valentin

    Kedves Melinda!
    25éves vagyok,barátnőmmel lassan 8hónapja vagyunk együtt. Úgy érzem rátaláltam az igazira s ő az a személy akivel leszeretném élni az életem. Ő is teljesen igy van ezzel.
    Sajnos nehéz múltal rendelkezem,mint családi mint magánéleti problémák sora. Párkapcsolataim sem voltak a legjobbak eddig,hisz senki sem tudott teljes mértékben megérteni elfogadni,hogy sérültem a multba történtek miatt.
    Most itt van ő aki önmagamért szeret s elfogad olyannak amilyen vagyok ezért is tisztelem becsülöm es mindennél jobban szeretem.
    Sajnos előfordult,hogy ha személyes beszélgetésre kerül a sor,azaz ha ő szeretné kifejezni érzéseit nemhallgatom meg igazán,figyelmem másra irányul vagy lefagyok es nemjönnek szavak. Pár perc múlva csak úgy áramlik belőlem a szó iszonyat lelkiismeretfurdalással ,hogy abban a pillanatban ”cserben hagytam” őt. Fel sem merül a gondolat ,hogy megbántsam mégis megtörténik természetesen nem szándékosan. A múltat okolom emiatt,a rossz családi és párkapcsolati élményeket.
    Bármit megtennék érte,sajnos ő ezt néha nemérzi részemről ha egy ilyen beszélgetésre kerül a sor.
    Hálás köszönet bármilyen pozitiv szóért.
    Boldog Új Esztendőt és minden jót kivánok!

    • Habis Melinda

      Kedves Valentin!

      Szerintem érthető az, hogy az Ön által a mútlban elszenvedett traumák megmérgezik a jelenét. Ezt a párkapcsolatot, amelyben azt érzi, a párjától megkapja az Ön számára szükséges figyelmet és szeretetet. Egyéni terápia megkezését javaslom, hogy feldolgozhassa az Önnel történteket és tiszta szívvel tudja önmagát adni a párkapcsolatában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emília

    Kedves Melinda!
    Az én problémám, hogy egy fél évtizedes kapcsolatnak vetettem véget, miután belé szerettem a legjobb barátomba, akitől megkaptam azt a lelki támogatást, lelki egyensúlyt, amit az akkori páromtól nem. Még csak 22 éves vagyok. A szakítás után össze is jöttem ezzel a sráccal(23), az elején jó volt minden, de ő még szűz, és hiába áll fel neki állandóan, mikor magára az aktusra kerülne a sor, egyszerűen lekonyul neki. Két sikertelen próbálkozásunk is volt, az utolsó óta eltelt mostmár majdnem 2 hónap, azóta nem próbálkoztunk, csak pettingelünk. Mint pár napja kiderült, ez az ő sorrendje: kognitív, ezután az emocionális majd a fizikai kötődés. Na most nálam leginkább a fizikaival kezdődik a dolog, 5 éven keresztül megszoktam, hogy heti 1-2-szer együtt vagyok a párommal. A testem ezt most is igényelné és frusztrál, hogy úgy érzem, hogy nem kellek neki testileg, nem vagyok elég jó. Az önbizalmamat a kelleténél is jobban elveszi ez. És tudom, hogy várnom kell (még csak 3 hónapja vagyunk együtt), de találkozott már ilyennel? Hogy kéne megoldani ezt a problémát? Mi az Ön véleménye?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Emília!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem szabad elvárnunk egy párkapcsolatban a másiktól, hogy átvegye a mi ritmusunkat. Jó volna, ha türelmes tudna lenni a párjával, megvárni, Ő mikor áll készen az aktusra. Ez azért nem megy, mert magára veszi azt, hogy nem sikerül az aktus. Önbizalmának megerősítését javaslom önismereti munka segítségével.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Kedves pszichológus,

    Néhány éve elvált férfi vagyok, akinek anyagilag a nulláról kellet talpra állnia és ez sikerült, ugyanakkor új párkapcsolatom nem lett.
    Valamiért nekem is kevés nő szimpatikus és valamiért én még kevésbé vagyok a nőknek szimpatikus, de legfőbb gátként azt látom, hogy úgy szeretnék kapcsolatot, hogy kimaradjon az ismerkedés része.
    Tehát ott folytatni a párkapcsolatot (csak új társsal), ahol az évekkel ezelőtti lezárult, hogy már együtt élünk, jól ismerjük egymást, vagyis folytatni szeretném ott ahol akkoriban abba maradt. Tudom, ez lehetetlen és irreális, de semmi kedvem a randákhoz, az udvarláshoz..stb.
    Hogy miért van bennem ez a gát nem tudom és persze jöttek már létre spontán kapcsolatok, ahol egy két hét után már összebútoroztak, de én ennek a közelében sem jártam.
    Röviden, ismerkednék is, meg nem is, de a társ kellene.

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem érdemes volna önismereti munkával megérteni, mihez kapcsolódik Önben ez a gát. Miért van az, hogy legszívesebben beleugrana a kapcsolatba, megspórolná az erőfeszítéseket, melyek a másik megismerésével, közel engedésével járnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C.P

    Kedves Melinda.
    2 éve lassan hogy megismertem egy fiút aki azóta teljesen megváltoztatta az életem.Első pillanattól fogva tudtam hogy nekem ő az igazi, eléggé nehéz eset ő viszont.Kicsit távolságtartó de mindig is éreztem hogy van valami közöttünk. 1 év után sikerült össszejönnünk és ő is szerelmes lett belém,minden olyan volt mint egy álomvilág. Ő ugyanigy érezte , mondta hogy soha senkit sem szeretett úgy mint engem.Viszont egyik napról a másikra furcsán viselkedett , majd pedig közölte hogy mióta komolyabb lett a kapcsolatunk ő rájött hogy nincs rá felkészülve fél egy komoly kapcsolattól egyszerűen nem nőtt fel hozzá ( Én 23, ő pedig 21 éves).
    Viszont neki is ez mennyire fáj nagyon nehéz .Nem váltunk el haragban , nagyon normálisan megbeszéltük és hogy neki ezen most túl kell tennie magát hogy érett legyen egy kapcsolathoz. Most egyszerűen nem tudom mit csináljak hogy várjak-e még rá mert én tényleg úgy érzem hogy ő az igazi és szerintem ő is, csak még nem jött el az ideje,vagy inkább hagyjam annyiban.Úgy érzem még egy ilyet nem találnék akivel ennyire jó minden és igy érzek,pedig azért már pár fiúval találkoztam,de ilyen még senkivel sem volt.

    • Habis Melinda

      Kedves C.P!

      A levele alapján az volt a benyomásom, hogy a barátja már régebb óta fél az elköteleződéstől, nem gondolom tehát hogy egymaga meg fog érni egy komoly kapcsolatra. Önismereti munka tudna segíteni neki abban, hogy megértse, mitől is fél valójában, kezelni tudja ezt az érzést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Kitti

    Kedves Doktor Nő. Kitti vagyok. Öt gyermek anya három saját kettő nevelt. Plusz munkahely. Párom iszonyatosan féltékeny. Nekem ha lelki problémám van valakivel meg kell beszélnem. Hogy legalább lelkileg megnyugodjak. Idáig voltak ismeröseim akikkel meg birtam beszélni. Igaz mindig férfi volt. Hisz talán ők jobban tudtak tanácsot adni mivel csak férfi oldalról tudnak javasolni mit tegyek. De párom féltékenysége miatt minden ismerösömmel megszakadt a kapcsolatom. Ez nem volna gondom csak mivel hat napot robotolok hol munkahelyen hol itthon néha kénne egy kis lelki felüdülés. Elfáradtam az utobbi időben. Már lassan minden nap tul frusztrált vagyok hozzá. És ráadásul egy a munka helyünk is. Lelkileg ami megvisel hogy a 6 éves lányát is hozzánk akarja venni. A lánya a mindene és szó szerint mindig az van amit a kislány akar. Erre mindig az a válasz hogy csak kéthetente van itt és azért van ez. Viszont a kislány nem korához képest viselkedik. Bepisil csúnyán beszél folyamatosan hisztizik mindenért. És szerintem valami gond is lehet szellemileg. Amit én meglátásom szerint az anya és apa miatt alakult ki. Hisz 6 éves de 2 hónapos ként viselkednek vele. Semmit se várnak el tőle. Mindent megcsinálnak helyette. Öltözés evés pisilés utáni tisztálkodás… Sorolhatnám. Én párom mellett állok hogy a biróság ő neki adja a felügyeletett. Viszont lelkileg már most beteg vagyok tőle. Mivel van egy három éves kislányom. Akit féltek attól hogy minden butasságot megtanul tőle. Szerettem volna párommal megbeszélni az aggodalmaim csak viszont ő nem akar meghallgatni vagy mindig másra tereli a szót. Szerinte minden rendbe lesz hisz a kislány majd megszokja. Hozzá teszem két fia akit mi nevelünk együtt két éve, az is teljesen kimeritett már. Olyan alap dolgokat nem fogadnak el ami a saját gyerekeimbe én belé neveltem hisz engem frusztrál idegesit ha egy gyerek nem tudja a tiszteletett a szüleivel szemben. Mivel vezessem rá hogy igenis fontos a lelkemnek hogy meghallgason és érezem melletem áll vagy egy kicsit is együtt érez velem.?

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Sajnálatos hogy a párja nem hallgatja meg Önt, nem tudnak konstruktívan bszélgetni egymással. Ezt optimális esetben sem helyettesíti, hanem csak kiegészíti a barátokkal, ismerősökkel folytatott eszmecsere. Családterápia megkezsését javasolom, aminek sonán elő fognak kerülni a gyermekneveléssel kapcsolatos témák, és amelynek hatására a párkapcsolatuk is javulhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gréta Gy.

    Kedves Doktor nő!
    Van egy legjobb barátőm akivel igen kibeszélünk másokat, mert boldogságunk útjába állnak én a gimibe szünetekben néha lerendezem intelligensen hogy hagyjon minket békén, barátnőm félősebb ezért ő nem
    De többször is beszéljük hogy utáljuk az ilyen embereket
    És tegnap történt egy olyan eset hogy a barátnőm az utált személynél volt és náluk is aludt
    Maga szerint hagyjuk a barátságot ha ennyire kétszínű vagy csak én reagálom túl, mert már nem tudom mit tegyek?!
    16éves vagy ők pedig 15. Köszönöm válaszodat:)

    • Habis Melinda

      Kedves Gréta!

      Szerintem mielőtt bármit lépne érdemes átgondolnia, megkérdeznie mi is történt valójában ebben a helyzetben. Mit gondol a barátnője erről a gyűlölt személyről? Lehet hogy vannak szerethető tulajdonságai is? Ön és a lány közt mik történtek, aminek kapcsán ennyire utálja Őt? A konfliktusaik mennyire megbeszélhetőek?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Katalin

    Kedves Melinda!Egy éve van barátom,akivel a munkahelyemen ismerkedtünk össze.Ő elvált,én már úgy ismertem meg.21 év korkülömbség van köztünk.Mindenki kibeszél,összesúgnak a hátunk mögött.Nehezen viselem már a munkahely váltáson gondolkodom.Vannak problémák a kapcsolatunkban nem egyezik sok dologban a véleményünk.Mit tegyek?Hogy bánjunk egymással hogy ne menjen a kapcsolatunk rovására.Ő nem akar gyereket ( van neki)én viszont szeretnék családot.A környezetemben mindenki házasodik,szülnek.Keressek magamnak más társat?Ragaszkodom hozzá!
    Üdv. Kata

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sok kérdés felmerül, melyeket érdemes volna a döntés meghozása előtt átgondolni. Milyen az Önnek, hogy a munkahelyén összesúgnak a háta mögött? A kapcsolatukban rejló problémákat mennyire tudják megbeszélni a párjával? Egymás szempontjait figyelembe venni a döntéshelyzetekben. A párja miért zárkózik el a gyermekvállalástól?
      Ezeket a kérdéseket lehatékonyabban négyszemközti konzultáció segítségével lehetne végiggondolni (ennek során sok más egyéb kérdés, szempont is felmerülne) melyek tisztázása segítene a helyzetben való tisztán látásban és végső soron akár a döntésben is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Dániel

    Kiseb koromban voltak egy kis akvábriumban házi halaink. Nem voltak nagyok, elég kicsik. És én megöltem őket. Nem egyszerre. Csak néha-néha. És én ezt élveztem. Most belegondolva elég rossz dolognak élem meg. Miért csináltam ezt?

    • Habis Melinda

      Kedves Dániel!

      Ismeretlenül nehéz volna megmondani ennek okát, mert ehhez rengeteg kérdést át kellene együtt gondolnunk. Javaslom önismereti munka megkezdését, melynek során az agressziója is megérthetővé és ha szükséges jobban kezelhetővé válik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • BM

    Kedves Melinda!
    30 év házasság után, egyre gyakrabban fordul elő, hogy a férjem más nőket bámul, amikor velem van. Az sem zavarja, hogy a kiszemelt nő párjával van. Sokszor összevesztünk ezeken a dolgokon, de végül megbeszéltük, hogy figyelmeztetem, ha még ilyen eset lesz. Így történt ez a napokban is, de végül veszekedés lett belőle, mert le akarta tagadni. Engem nagyon zavar ez a viselkedése, mert miután figyelmeztettem, sem tudott magán uralkodni, továbbra is lopva oda-oda pillantott. Végül el kellett hagyjuk a társaságot. Ez betegség? Mitől jön elő?

    • Habis Melinda

      Kedves B.M.!

      Sokféle oka lehet a férje viselkedésének. Akár ösztönösen is odapillanthat más nőkre, s ilyenkor rosszul eshet neki az Ön egyébként teljesen jogos észrevétele. A kapcsolatuk hogyan változott a 30 év alatt? Mennyire kielégítő az Ön és az Ő számára?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. L. A.

    Kedves Melinda doktornő!

    Van egy történetem:
    Az egész úgy kezdődött, hogy a párom/barátnőm eltörte a tesója vízipipáját(amit a 4 hónapos távkapcsolatban levő barátnőjétől kapott), de csak a víztartálya tört el(ezt azért érzem fontosnak, hogy megjegyezzem, hogy csak egy pótolható része tört el és emiatt nem szükséges másikat venni). Valamiért én is hibásnak éreztem magam, de a lényeg, hogy ez egy szerencsétlen véletlen eset volt, csakhogy a tesója nem úgy kezelte. Elnézését kérem a rizsáért, de fontosnak találtam leírni a részleteket is a történtekről.
    Ezután nem szólt hozzánk és bedurcázott (igen, pontosan mint egy gyerek). Egyszercsak kiment a konyhába és felidegelte magát azon, hogy elfogyott a sajt (tudom, hogy bután hangzik, de szó szerint így volt) és hirtelen annyira elkezdett üvölteni a mamájával, mint valami vadállat, hogy mindig megvéd minket. Ezt követően kimentem, mert valahogy nagyon dühös lettem, de mikor kiértem és bizonygatni próbáltam, hogy nem a mi hibánk az, hogy vele szokott kiabálni a mamája, egyszerűen megszüntek az érzéseim…nem éreztem semmit a szó szoros értelmében. Vendégek is voltak persze…elég kellemetlen volt, hogy ezekután el is mentek. 10 perccel később mikor elindult a haverjaival, akkor mondtam neki, hogy ne haragudjon, hogy véletlen eltörtük, de csak annyit mondott: “nem kell ez most…”. Úgy éreztem, hogy az agyam nem tudja értelmezni a mondatot és dühös lettem, de a haverja (akkor nekem is a haverom/barátom) mutatta, hogy hagyjam, majd megnyugszik és ekkor különös érzés tört rám…megfagyott bennem a vér és az összes dühöm azonnal depresszív hangulattá alakult át. Meg se vártam amíg elmennek, muszáj volt elvonulnom kisírni a szemem és elkezdett szúrni a szívem…nem értem, hogy miért történt ez az egész.
    Ne haragudjon kérem, amiért ilyen hosszúra sikerült.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Tisztelettel: K. L. A.

    • Habis Melinda

      Kedves K.L.A.!

      Megértem, hogy megviselte Önt ez a konfliktus. Szerintem szerencsés lenne, ha – ahogy Ön is próbálta – megbeszélnék a történteket. Kérdés, hogy miért nem volt hajlandó erre a barátnője testvére. Hogyan szokta kezelni a problémákat? Ez miként hat Önre? És a barátnőjével való kapcsolatára? A tehetetlenség érzése lelkileg igen megterhelő, érdemes ezért próbálkozni, újabb utakat keresni a frusztrációja levezetésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Réka

    Kedves doktornő!

    Barátnőmet egy évig csalta a férje egy nővel. Pár hete kiderült a dolog és barátnőm ahelyett, hogy neheztelne, haragudna arra a nőre akivel a férjének viszonya volt, elkezdett vele ismerkedni és szexuálisan is vonzódni hozzá amellett, hogy megkedvelte. Most gyakorlatilag a férje helyett a barátnőm jár a nőhöz… A kérdésem az, hogy ez mennyire beteges (ill. nem beteges), elfogadható dolog? Aggódom a barátnőmért…
    Köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Megértem az aggodalmát, hiszen ez egy szokatlan viselkedés. Érdemes ezért elbeszélgetnie a barátnőjével arról, mit érez a történtekkel kapcsolatban, mi vonzza Őt a rivális hölgyben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Andrea

    A következő dolog történt 1 hete: A 4 éves kisfiammal vendégségben voltunk a barátnőmnél. Az ő fia 7 éves lesz áprilisban. Mikor indultunk haza és készülődtünk a fiam, teljesen természetesen elmesélte, hogy mit játszottak a másik kisfiúval. A játék neve “kukibőr” (fütyibőr). Azt kellett csinálni, hogy mind a ketten elővették a nemiszervűket , felhúzták a bőrt és összekellett érínteni. A játék kitalálója a nagyobb gyemek volt. Mivel az én fiam eddig még nem játszott ilyet, és nem tudta ,hogy ez nem egy játék és hogy rossz,megtette. Az anyuka neki esett a fiának, és nyugtattam, hogy ezt nem így kell, ne előttünk, ne ilyen hangnemben. Én otthon elbeszélgettem az enyémmel, megértette a mondottakat. De még több nap elteltével is felhozta, sőt még szemléltette is a történteket, és azt kérdezte , hogy Gergő (nevezzük így), mikor érti meg, hogy ezt nem szabad? Gergő apukája szerint nem kell ennek az ügynek ekkora feneket keríteni. Még azután se, hogy kiderült, ez az óvódában is már nem egyszer megtörtént, de csak most szóltak az óvónők. Anyuka teljesen kétségbe van esve, de neki nem nagyon mond semmit a gyerek, pl.: hogy honnan vette ezt a játékot? Hol látott ilyet?
    Mindazonáltal,hogy tisztában vagyok azzal,hogy ebben a korban ez “normális”, most kezdik felfedezni a tesüket, de azt gondolom a kérés,miszerint érintsék össze, már nem az.
    Kérdéseim: Ilyen esetben Gergő szülinek mi a teendője? Meddig normális, ha a gyerek ilyet csinál? Szeretnék Gergő szüleinek is segítséget nyújtani,mert úgy látom , nem kezelik jól ezt a helyzetet.
    Az én 4 évesemre ez bármikor lehet negatív hatással? Úgy értem a lelki világában, vagy a későbbi szexuális életében? Én mit tudok tenni ill. kell-e még valamit tennem /beszélnem a sajátommal?

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy legelőször is érdemes megpróbálni megnyugodni, mind Önnek mind a másik édesanyának. Ahogy írta is, az óvodások körében természetes a nemi szerv iránti érdeklődés és a gyermekek még nem tudják, hogy nem illik egymás nemi szervét összeértinteni, hiszen nekik ez teljesen mást jelent, mint egy felnőtt számára. A fiának szerintem azt érdemes elmondania, hogy nincsen ebben semmi rossz, de milyen szabályok vonatkoznak a nemi szervek érintésére. Ha Ön higgadtan és tabuk nélkül tud erről elbeszélgetni a gyermekével, akkor mindent megtesz az esetleges káros jövőbeli hatások elkerüléséért. Gergő anyukája az indulatos/kétségbeesett reakciójával csak azt éri el, hogy a fia teljesen bezárkózik, ezért ezen kellene először változtatni, amihez elképzelhető hogy külső segítségre van szüksége. 7 éves korban egyébként ez a viselkedés kevésbé természetes, mint az Ön gyermekének életkorában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Stefania

    Tisztelt pszihologus,
    Mar 13 eve vagyok panikbeteg(+szorongas,fobiak). 10 honapja fordultam pszihologushoz es 3 honapja pszihiaterhez, mert mar elegem lett az ujabban felbukkano fobiakbol. Kezdtem felni nagyon a kodtol es a kozlekedestol olyannyira hogy amikor kod van nem tudok kimenni a hazbol. Eveken keresztul kitettem magam azoknak a helyzeteknek amitol felek, de ezek a helyzetek annyira megviselnek, hogy utana hetek/honapok kellenek amig enyhul a szorongas es gyakoribbak lesznek a panikrohamok is. A pszihologusom azt tanacsolja hogy nem szabad elzarkozni ezektol a helyzetektol. Nekem rosszat tesznek ha kiteszem magam ezeknek a “felelmetes” helyzeteknek. 3 honapja szedek egy SSRI antidepresszanst ami enyhitett a szorongasomon, de a fobiaim nem multak el. Nem tudom mar mit tegyek. Az en szemszogembol az volna jo ha ezektol a helyzetektol mar nem felnek es nem az hogy atmenjek rajtuk atelve minden alkalommal a “poklok poklat”. Van erre megoldas? Online tanacsadas is erdekel, kulfoldon lakom.Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Stefánia!

      Szerintem érdemes erről a problémáról elbeszélgetie a pszichológusával. Bár vannak olyan módszerek, melyek a félelemkeltő ingerrel való szembesítésen alapulnak (pl kongitív-viselkedésterápia), de én úgy vélem, hogy a rettegésének mélyebb megértése is elengedhetetlen a javuláshoz. Amíg a poklok poklát éli meg, addig nem szerencsés kitenni ennek. Persze a teljes elkerülés sem megoldás, legfeljebb étmenetileg javasolható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Adél

    Jó reggelt kívánok! Nagyon tanácstalan vagyok, van egy 9 éves életvidám kislányom, néhány hete olyan problémával küszködünk, hogy az esti lefekvésnél mindenféle rossz gondolatok jutnak eszébe, fél, hogy vele vagy a család bármelyik tagjával valami rossz fog történni vagy esetleg meg is hal, majd ha nyugtatni próbálom, akkor kétségbe esésében még sírni is kezd. Aztán megnyugszik, elalszik és nyugodtan alszik egész éjjel. Másnap estig nincs semmi probléma, viszont lefekvés előtt kezdődik minden elölről. Mit tanácsol, mit tehetnék? Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Adél!

      Levele alapján at gondolom, hogy valami történt a kislánnyal, ami megnehezíti a számára az Öntől való elválást (szeparációt). Az okok kiderítéséhez és kezeléséhez gyermekpszichológiai vizsgálat szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Viktoria

    Kedves Melinda!

    Ket eve elek kint Angliaban, jelenleg kisgyermeknevelokent dolgozom egy helyi maganbolcsodeben. A maganeletemmel elegedett vagyok a kisebb nagyobb nehezsegek ellenre ( peldaul honvagy, nyelvi nehezsegek). A negativok mellett sok pozitiv tapasztalatot is szereztem az itt eltoltott idok soran peldaul talalkoztam a parommal akivel mar egyutt elunk egy eve es nagyon szeretjuk egymast.
    A legnagyobb frusztraciot a munkahelyem okozza, illetve az, hogy ugy erzem itt nem tudom epiteni a karrieremet.
    Nem tudom megszokni, hogy mennyire maskepp mukodnek az itteni bolcsodek az otthoniakhoz hasonlitva. Magyarorszagon egy evig dolgoztam bolcsodeben mielott kikoltoztem es nagyon szerettem. Ugy kezeltem mint a masodik otthonomat. Mind a napirend, a gyermekletszam es a nevelesi elvek is amikhez tartottuk magunkat a gyermekek joletet szolgalta es egyetertettem veluk. A csoportommal olyanok voltunk mint egy szep csalad.
    Itt kint viszont az egesz egy nagy kaosz. Nyomas alatt vagyunk tartva egesz nap, hiszen annyi mindent varnak el Tolunk egyszerre amit hiaba igyekszem nem birok teljesiteni a nagy zurzavarban es a nagyon magas ( akar 23 gyerek) gyermekletszam miatt.
    Azzal sem ertek egyet, hogy vannak olyan napok amikor a fonokom gondol egyet es teljesen masik szobaba rak be engem dolgozni, ahol a gyerekeket nem is ismerem es ok sem ismernek engem. Sem a szemelyi allandosagot, targyi allandossagot nem tartja be a bolcsodeben igy a gyerekek sokszor frusztraltak mivel nem erzik biztonsagban magukat. Ilyet magyarorszagi bolcsodeben sosem tapasztaltam, mindig nagyon finoman kezeltuk pl az uj gyerek beszoktatasat, illetve ha uj gondozono erkezett. Itt semmi fokozatossagot nem latok a gondozono es gyermek kapcsolatepiteseben es ez nagyon kulonbozik az en attitudomtol.
    Az egesz hierarchikus rendszert amit itt felepitenek ( peldaul hogy konkretan felni kell a seniorodtol mert ugy beszel veled mint a kutyaval es Te nem szolhatsz Neki vissza) nagyon rosszul viselem.
    En mindig is tiszteltem a feletteseimet az elozo munkahelyeimen, viszont nagyon nehez hogy itt a fonok sokszor tiszteletlenul beszel velem es a tobbi dolgozoval. Sosem ismeri el mennyire kemenyen dolgozunk csak negativ kommenteket kapunk. Sokszor olyan dolgokert szid le es hibaztat, amit nem en kovettem el. Olyan lehetetlen elvarasi vannak mint figyelj oda 23 harom ev alatti gyerekre, adj nekik feladatot amivel segited a fejlodesuket de kozben csinalj nagytakaritast a csoportszobaban, ird ossze a megfigyeleseidet es toltsd fel a tapestry honlapra mindezt egy delutan alatt egy hihetetlenul hangos es kusza kornyezetben.
    Raadasul nem veszik figyelembe, hogy nekem ez a masodik nyelvem igy tobb ido kell, hogy megirjak helyesen egy megfigyelest.
    Az is idegesito, hogy a fonokom sokszor ugy beszel velem , mint egy idiotaval csak azert mert akcentusom van. Folyton kijavit, amikor beszelek, amit eleg megalazonak erzek. Igyis eleg nehez, mert sokszor ugy erzem nem tudom ugy kifejezni magam ( foleg mikor szakmai temarol van szo), mint magyarul, sokszor butanak erzem magam. Az pedig vegkepp nem segit ha meg ki is rohog vagy egyszeruen van hogy meg sem hallgat, hanem odebb all amig beszelek hozza mert nincs turelme megvarni mit szeretnek mondani.

    Nem tudom mit tegyek, mivel ez mar a masodik bolcsode ahol dolgozom es sajnos mindketto hasonloan mukodott. Faj hogy a diplomam ellenere nem latok itt jovot a karrieremben hiszen nem tesz boldogga. Nagyon osszevagyok zavarodva, merre tovabb.
    Oktoberben szeretnek jelentkezni pszichologusi kepzesre, amivel remenykedem hogy utat nyitok egy jobb karrier fele, viszont addig meg evek vannak hatra es nem tudom hogy fogom kibirni addig.
    Egyelore csak azert nem mentem meg haza, mert nagyon szeretem a paromat es nem akarom elvesziteni.
    O nyitott egyebkent a hazakoltozesre, de nem a kozeljovoben.

    On szerint hogyan probaljam kizarni ezeket a negativ elmenyeket a maganeletembol? Hogyan tudnam boldogabba tenni a napjaimat? On mit tenne a helyemben?

    Elore is koszonom a valaszat.

    Udvozlettel: Viki

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek és levele alapján azt gondolom, hogy évekig semmiképpen sem maradhat egy ilyen egészségtelen munakhelyi környezetben. Hogy mik a lehetőségek, van-e egyáltalán esély arra, hogy a főnöke emberi módon bánjon Önnel, vagy gyermekközpontúbb nézeteket valljon, van-e különbség az intézmények között nem tudom. Javaslom, hogy ha van rá lehetősége, négyszemközti keretek közt gondoljuk át, mi frusztrálja Önt a legjobban, ezen lehet-e változtatni. Hogyan erősíthetné meg az önbizalmát, hogy ne törje Önt annyira össze ez a méltatlan bánásmód.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Dávid

    Tisztelt Habis Melinda!
    Én már több éve egy betegségbe élek , hogy képtelen vagyok dönteni. Egyszerűen nem tudom eldönteni hogy mit akarok. Szinte vagy alig vannak érzéseim. Életem 95-98 százalékában üres vagyok. Teljesen motiválatlan vagyok és nincs semmi önbizalmam olyan szinten bizonytalan vagyok. Járok pszichiáterhez is gyógyszereket is szedek de szinte semmit se segítenek. És kérem valahogy segítsen rajtam ! Előre is köszönöm segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      Fontos volna hogy a nekem leírt tünetekről (pl üresség) az Önt kezelő pszichiáternek is beszámoljon és a gyógyszerek mellett pszichoterápiás kezelést is igényeljen. A hosszú távú változás ettől várható. A pirulák helyett Ön kell hogy megtanulja irányítani az életét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F.Niki

    Kedves Melinda!
    Nem tudom hogy mi van velem de nem birok meglenni hosszú távon az ,,ideiglenes,, barátom mellett egyszerűen nem tudom mit csináljak?! Vagy hogy erre lehet e valamit csinálni !?

    • F.Niki

      Azt kifelejtettem írni hogy nagyon gyorsan szeretek át egyik emberből a másikba

      • Habis Melinda

        Kedves Niki!

        Önismereti munka megkezdését javaslom, melynek során érdemes kitérni arra a kérdésre, mi van annak hátterében, hogy szüksége van egy partnerre akkor is, ha valójában nem érzi jól magát vele, nem szereti. Hogyan gyökerezik az Ön személyes múltjában az, hogy egyik kapcsolatból a másikba rohan.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B Barbara

    Tisztelt Doktornő!
    Nem tudtam, kihez forduljak segítségért.
    Olyan problémám lenne, hogy van a családunkban egy szellemileg visszamaradott személy. Személy szerint a nővéremről lenne szó.
    Kisebb-nagyobb szünetekkel előfordul, hogy elborul az agya és nekitámad embereknek.
    Eddig még le tudtuk fogni, mivel általában amikor ezek az esetek történtek, soha nem egyedül voltunk vele.
    Azonban a mai nap folyamán teljesen fekete lett az agyában minden.
    Ok nélkül felugrott az ágyából és ahogy beléptem a szobába, nekem esett. Az esetről felvétel is készült (persze, nem a legelejéről, mivel ugye nem számítottam rá). Próbáltam dokumentálni azért, hogy be lehessen ezt mutatni az illetékeseknek.
    Sérüléseket is okozott nekem, amiről szintén csináltam fotókat is (az arcom több helyen is vérzik, mélyen belekapott).
    Ki akartam hívni a rendőrséget, azonban a helyi számon folyton foglaltat jelzett. Meg egyébként sem vagyok benne biztos, hogy családi esetnél kijönnek-e egyáltalán.
    Próbálta már a család többször is elvitetni őt pszichiátriára, de mivel felnőtt ember, szabad akaratából dönthet, ő meg persze, hogy nem akart menni.
    A háziorvosunk is csak annyit tudott ajánlani, hogy ő beutalja dokihoz és vigyük el. De itt szintén az a probléma áll fenn, mint az imént leírtakban.
    Fogalmam sincs, hogy kihez fordulhatnánk. Ön-és közveszélyes személy, akit úgy gondolom, hogy minél előbb kezelésre kéne bocsájtani.
    Remélem, tudnak nekem ebben segíteni, hogy mi tévők legyünk.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel
    Barbara

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a nővérének szakszerű pszichiátriai ellátásra volna szüksége. Hasonló esetekben gyógyszeresen szokták kezelni a dührohamokat így biztosítva a család és a nővére testi épségét, biztonságát. Ön- és/vagy közveszélyes, agresszív viselkedés esetén nem szükséges a beteg hozzájárulása a kényszergyógykezeléshez!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dominika B.

    Kedves Dr.nő
    Olyan problémával fordulok most magához,hogy bármikor,ha találkoznom kéne valakivel,lehet az lány is,akivel még nem találkoztam,vagy ha találkoztam is,és ketten mennénk ki,nagyon elkezdek stresszelni,félek…De annyira szeretnék menni,és tudom hogy nincs mitől stresszelnem,de mégis..Mit lehetne ez ellen tenni?Válaszát előre is köszönöm:)

    • Habis Melinda

      Kedves Dominika!

      Ha jól értelmeztem a levelét, fél kimozdulni, ha azt egyedül vagy olyan személlyel kell megtennie, akit nem ismer jól, akiben nem bízik. Javaslom, hogy keressen fel személyesen pszichológust, mert ez akár pánikbetegség tünete is lehet, ami szakszerű kezelést igényel.
      Mielőbbi gyógyulást kívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.K

    Jó estét azzal a kérdéssel vagy inkább kéréssel fordulnék önhöz, hogy van egy barátnőm akivel nagyon szeretjük egymást de bennem akarva akaratlanul felmerül a gondolat hogy mi van ha ő mésem érez igy irántam esetleg tudna nekem ebben segíteni hogy hogy küzdjem le ezt a félelmemet előre is köszönöm?!

    • Habis Melinda

      Kedves Sz.K.!

      Szívesen segítenék megérteni és leküzdeni ezt a félelmét, de ez sajnos meghaladja az írásos kommunikáció kereteit. Amenyiben igényli, keressen fel és beszéljünk erről személyesen vagy online, négyszemközt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anita

    Tisztelt Doktornő!A párom veszekedés után megindul az erkély felé hogy ő kiugrik.Félek mi a tehendő?Nem első eset!Köszönöm válaszát.Egy nő.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Jó, ha meg tudja állítani Őt (vagy hívhat mentőt, akik segítenek). Érdemes nyugodt helyzetben tisztázni, hogy ez nem megoldás semmiféle problémára. Öngyilkossági szándék esetén pszichiátriai osztályos felvétel szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktor nő!
    Nekem olyan problémám lenne,hogy mai napig szeretem a volt párom. 7 év együttélés után az anyja szétszedett minket. Mindent kitalált. Van egy közös gyerekünk is. Imádja . Jön, viszi. A szerelem megmaradt közöttünk. Majdnem egy éve élünk külön. De olyan,mintha együtt lennénk. Szeretjük egymást. De mégsem akar elköltözni az anyjától. Mindig a válasza az,hogy mi menjünk vissza. Tudja,hogy milyen az anyja. Elviselhetetlen. Mindent megtesz,hogy bántson. Mit tudok tenni?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen szerelmes a volt párjába. Javaslom, hogy kezdjenek párterápiát, ha újra szeretnék keznedni ezt a kapcsolatot, mert neki kell rájönnie arra, hogy az anyja milyen, érzelmileg eltávolodni tőle, hogy az Önök kapcsolatában teljes értékű társ lehessen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi

    Kedves Doktornő!
    Abban szeretném a segítségét kérni, hogy hogy lehetne megértetni édesapámmal, hogy orvosi segítségre lenne szüksége.
    A történet röviden, hogy áprilisban édesapám fizikailag bántalmazta édesanyámat és az öcsémet is. Teszem hozzá, hogy nem iszik alkoholt. Rendőrségi ügy is lett belőle 1 év felfügesztettet kapott, elme orvosi vizsgálat is volt, de sajnos letitkosította és nem tudjuk, hogy mi áll benne. Nagyon sok sérelme van és voltak halál esetek is az életébe elveszítette az édesanyját és a testvérét is 2016-ban.
    Mit tanácsol, mert az egész családra kihat és azt mondja neki nincs rá szüksége.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Megértem, hogy szeretne segíteni, de valójában azt gondolom, hogy ezt a jelenlegi helyzetet az Ön szüleinek kellene megoldania. Az édesanyja miért hajlandó ezt az erőszakot elviselni? Amíg ő nem képes kiállni magáért, az apjától sem várhatjuk, hogy vállalja a felelősséget a burtalitásáért. Ez volna az első lépés a változtatás felé vezető úton.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Erzsébet

    Boldog Új évet! Kedves Doktornő, a problémám a következő, ezelőtt 6 évvel külföldre költöztünk családommal ferjem, a fiam 11volt akkor, kis lanyom 3 eves volt, nem volt könnyű egyáltalán beileszkedni egyáltalán meg élni sem a nyelvet sem beszéltük kisfiam es kislányom nagyon hamar megtanultak beszélni, nekem és férjemnek nem ment könnyen még mai napig nehéz, a probléma a kisfiam aki ma 17eves és mindig is tudtam nem tetszik neki anyira it, de most kiderult elmondása szerint hogy szörnyű négy éve volt es elgondolkozott hogy meghaljon szörnyen elszomoritott beszéltünk rola en csak sirni tuttam mért ugy érzem hibás vagyok hogy idehoztam, nem jár sehová de barátja is fojton othon ül es beszélgetnek jatszanak az interneten sosem mondta hogy enyire nehéz neki it megbeszéltük hogy gondolja át mot szeretne én bármiben segitek neki ha akarja az iskolát a régi helyen tovább csinálni, nem szeret semit sem csinalni csak olvasni tem tudom mit csináljak hogy segitsek a fiamnak.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsébet!

      Köszönöm jókívánságát! Önnek is BUÉK!
      Szerintem nagyon szép Öntől hogy a fia mellett áll! Levele alapján azonban azt gondoom, hogy a fiának szüksége volna rá, hogy beszélgessen négyszemközt egy pszichológussal. Valószínűleg Ő maga sem tudja, mire volna pontosan szüksége ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Egy szakember nem csak megértni segítene ezt, hanem elérni is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kávé

    Tisztelt Doktornő!
    Középiskolás kamasz vagyok és a problémám leginkább abból áll, hogy nincsenek barátaim, ami normális esetben nem is zavar. Viszont ünnepekkor, illetve osztálykirándulásokon, bulikban nagyon magányosnak érzem magamat, de ha hirtelen rám ír valaki (most az ünnepekre gondolok), akkor meg természetellenesen boldog vagyok, ami rögtön elmúlik ahogy elköszönünk egymástól. Egyszerűen csak fáj látni, hogy mások mennyire jól kijönnek egymással velem pedig mennyire visszafogottak. Az osztályba szerintem sikerült beilleszkednem, de az eddigi évek alatt nem sikerült igazán összebarátkoznom senkivel és az előző barátaimmal pedig teljesen elvesztettem a kapcsolatot. 2 éve már különösen próbálok legalább egy barátot szerezni, de egyszerűen képtelen vagyok rá. A legtöbb ember akivel megismerkedem egy pár napig keresi a társaságomat utána rám un. Tudom, hogy most nem tettem fel semmiféle értelmes kérdést, az most következne: van valami mód arra hogy úrrá legyek a szomorúságomon egyedül vagy szenvedjek tovább azzal hogy próbálok másoknál bevágódni?
    Válaszát és a rám szánt időt előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kávé!

      Megértem, hogy nehéz Önnek kapcsolódni másokhoz és ez fáj. Javaslom, hogy keressen fel egy iskolapszichológust, aki segít tisztán látni a kapcsolatai dinmikájával kapcsolatban. Amennyiben szükséges, változtatni a viselkedésén, hogy sikeresebb legyen a barátkozásban.
      Sok sikert kívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Irenke

    Jó napot kívánok,

    Egy ismerősöm viselkedését illetőleg írok Önnek, hiszen baráti körben szeretnénk neki segíteni, de nem tudjuk hogyan. A szóban forgó hölgy elég régóta férjes asszony, gyerekekkel. A férje iránt tanúsított viselkedése viszont eléggé furcsa: kontrollálja telefonon, a szociális hálón, nézegeti más nő szociális oldalát (pl. Facebook), akivel a férjének kapcsolata van. Tény, hogy a férje szereti azt a másik nőt. Ha őa feleség maga nem fér hozzá az illető nő oldalán lévő infókhoz, megnézeti mással. A férjét fogyamatosan gyanusítgatja,szekálja, hisztizik neki, féltékeny. Mmindig is ilyen volt, a történtek előtt is kontrollálta a férjét. Néha fenyegetőzik, hogy kárt tesz magában. És valahogyan sakkban tartja. Félő, hogy nem lesz jó vége ennek az egésznek. Próbáltunk beszélni vele, hogy ha már mást szeret a férj, neki is volt más pasi az életében, akkor engedje el, váljanak el és mindenki éli az életét tovább. De hajthatatlan, cirkuszol ha erről van szó, és nem hajlandó tudomásul venni, hogy őt otthon mint nőt, mellőzi a férje (minden szempontból). Azt kérdezném hogy milyen betegségben szenved, aki folyamatosan kontrollálja párját, és évek óta cirkuszol. Mi ez? Kodependencia vagy depresszióra hajlamossag? Hogyan lehet ezt kezelni? Hogyan lehet segíteni neki?Sajnos a házasságuk sohasem volt fényes.A férj részéről sosem voltak valódi “szerelmi” érzések, és úgy gondoljuk, talán a nő részéről sem, inkább valami féle görcsös ragaszkodás. És ha a férj válni akarna, mert már nem bírja tovább, mire számíthat egy ilyen személy részéről?
    Köszönöm szépen a válaszát.

    Üdvözlettel : Irénke
    (Kérem,esetleges megjelentetésnél, név és e-mail cím nélkül. Köszönöm)

    • Habis Melinda

      Kedves Irénke!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az ismerőse viselkedése érthető, hiszen ahogy írta, a férfi szereti azt a másik nőt. Azt is gondolom, hogy ez a kapcsolat nem egészséges egyikőjük számára sem, hiszen ha együtt akarnak lenni, akkor szakember bevonására van szükség, hogy jól érezzék magukat együtt. Kérdés, hogy a férfi is vágyik-e erre, vagy a párját félti csak, ezért marad vele. Javaslom, hogy a barátját irányítsa pszichiáterhez, hogy önmaga kérdjen segítséget. Néhány tanácsnál többre van szüksége ugyanis a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Kedves doktorno!
    Elegge komplikalt az en helyzetem, de rovidre fogom. A ferjemmel tobb, mint 10eve vagyunk egyutt, mondhatjuk elso kapcsolatunk mindkettonknek es van egy 5 eves kislanyunk. A baj az, hogy o egy kicsit olyan bepessedett csaladbol szarmazik, akik nem hisznek a dokikban vagy mas egyetemes tanacsadoknak. Ok csak azt latjak jonak amiben nevelkedtek. En kicsit nyitottabb vagyok es mielott cselekednek utanajarok dolgoknak, eddig ment, hogy elmagyaraztam dolgokat, mit miert teszek maskent, mint ahogy o megvolt szokva de most mar nem megy. Mindegyre veszekszunk es mar nem veszi komolyan a donteseimet… Oda jutottam, hogy azt vagja fejemhez, hogy miert szidom meg ha csunyan szol a gyerek elott ram, legalabb lassa milyen az anyja es ugyis azt teszi vele amit o akar, bar mindig megalaz es ram hordja, hogy nem latom, hogy en mindig egyedul gondolkodom maskent es neki elege van ebbol, hogy o szegyenkezik ertem… Nem akarja hogy a gyereke is ilyen legyen, mint en 😖 igazabol, most is sirva irok, mert mindent csak a gyerek javara teszek, engem nem erdekel mas mit hogyan gondol, de ot nagyon is, voltam mar pszihiaternel, segitett… De ugy gondolom neki is elkellene menjen, de o reggeltol estig dolgozik. Mikor itthon van pedig csak marjuk egymast 🙁 mar nem tudom mit csinaljak, tenyleg annyira kulonleges lennek…?

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolat, amiben él nem egészséges az Ön és a gyermeke számára sem, hiszen a párja sokszor megalázza, szavakal bántalmazza Önt. Ennek mielőbb véget kell vetni! Ehhez javaslom párterápia mielőbbi megkezdését. A gyermekének érdeke is az, hogy Ön boldogan éljen, akár a férjével, akár nélküle!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Léna

    Tisztelt doktornő!
    36 éves nő vagyok.Másfél éve lassan,hogy úgy gondolom depressziós vagyok.A gondolataim nagy részében az elmúlás körül forognak.Nem látom semminek értelmét,nem tudok már örülni semminek,mert úgy érzem,hogy elmúlik minden és akkor minek ez az egész.Olyan érzésem van sokszor,hogy jobb lenne ha nem is léteznék.Gyermektelen vagyok az én döntésem,hogy nem vállalok gyermeket.Párommal élek nagyon jó a kapcsolatunk már lassan 7 éve.Először azt hittem,azért van ez velem,mert nincs gyermekem,de a húgom 3 gyermek mellet ezzel a problémával küzd.Gondolom,hogy akkor ez genetika.Mit tehetnék ellene,hogy ne keserítse meg az életemet?Válaszát nagyon köszönöm! Üdvözlettel: Léna

    • Habis Melinda

      Kedves Léna!

      Én nem gondolom, hogy pusztán a genetikát lehetne okolni azért, hogy értelmetlennek érzi az életét. Bizonyára sokminden történt Önnel, ami összefügg ezzel a szörnyű érzéssel. Javaslom, hogy szakpszichológussal való négyszemközti konzultációk segítségével keresse meg az okokat. Fontos, hogy jól érezze magát a bőrében. A helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban pszichoterápiás és gyógyszeres segítséget is kaphat a depressziója leküzdéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Judit

    Válaszát előre is köszönöm!
    S.Judit

    • Habis Melinda

      Kedves Judit!

      Szerintem valószínűleg nincs túl nagy baj Önnel, de nem szabad, hogy mások mondják meg mit kellene tennie, vagy éreznie. Sokkal inkább előrevezető, ha önismereti munka segítségével megrősíti Önmagát és megérti, miért ragaszkodik ezekhez az elérhetetlen férfiakhoz. Hogyan van ez az Ön személyes múltjában. Átélni és feldolgozni a továbbképéshez szükséges érzelmeket, megélni teljes egészében az ehhez kapcsolódó gyászfolyamatot. Javaslom egyéni beszélgetések megkezdését, hogy önmagára találjon, ne befolyásolják túlzottan a többiek, vagy a körülmények. Ön irányítsa az életét, hiszen Önnél senki sem tudahtja jobban azt, mire van szüksége valójában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Judit

    Kedved Doktornő!Általában elég sok időt töltök egyedül.Szüleim nincsenek csak egy tesvérem van! Vele tartjuk a kapcsolatot napi szinten,de nem élünk együtt.1 éve kezdődött,hogy teljesen egyedül maradtam mivel korábbi párkapcsolatom véget ért.Próbáltam megtalálni a helyem a világban.Próbáltam új dolgokat kipróbálni,új hobbikat keresni ami egy ideig le is kötött mire úgy éreztem helyre jöttem a párkacsolt nyomasztó hiánya miatt.Addira megismerkedtem egy újabb fiúval.Aki egyik napról a másikra eltűnt az életemből.Nagyon nehezen viseltem ezt.Pedig maximum 1 hónapig voltunk “együtt”.De többet képzeltem az egészbe.Aztán megint jó pár hónap kellett mire nagyából helyre jöttem.Napi sírások mindig rá gondoltam.Nézegettem a facebookon mikor elérhető.Meg ,hogy merre jár a facbookon az ismerősök a közelben funkcióval.Itt kezdtem rájönni,hogy valami nincs rendben velem.Aztán megismerkedtem megint egy fiúval akivel eddig a világon a legjobban éreztem magam.Nem is gondoltam volna,hogy mégegyszer ilyet fogok érezni.Nem voltunk együtt,de meg akart ismerni ami eddig nem történt meg velem.Viszont a legjobb barátom barátja volt és a legjobb barátom szerelmes volt belém.Szóval miatta nem lehetett semmi sem.Ami nagyon rosszul érintett.Ezt az érzést azzal tudnám jellemezni mint amikot kiszakítanak valamit belűről és nem lehet elviselni a fájdalmat.Nem tudtam mit csináljak!Csak annyit tudtam egyedül én segíthetek magamon senki más.Nem segített amikor barátaim azt mondták minden rendben lesz.nem ő volt hozzád való.Aztán megpróbáltam elfelejteni őt is.Kezdem úgy érezni nekem ez soha nem fog összejönni.Egyetlen egy hosszúkapcsolatom volt (4 év) és lassan 30 éves leszek.Nem szeretnék már szenvedni.De mindig bizakodok.Most az a legrosszabb érdekel megint egy fiú Dj-nt dolgozik.Mindig róla álmodozok.De tudom ugysem lehet soha semmi köztünk.Ön szerint nagy baj van velem?Kezdem úgy érezni nem vagyok már jó senkinek sem.Beszeretném zárni a szívem,de nem megy.

  • VJ

    Kedves Doktornő!
    29 éves nem egyedül álló srác vagyok aki többre vágyik… sokszor elkezdtem már írni ide mi is nyomja a lelkem de a végén kitöröltem mindent..:) 3 éve együtt vagyok egy lánnyal akit szeretek , tudom magamròl , hogy vonzódom a saját nememhez…. sőt már ki is próbáltam egy párszor.. már a páromnak is jeleztem finoman,hogy mi is van bennem de neki ez nagyon nem jön be.;/ egy ideig sikerült is elnyomni magamban ezt a dolgot de már nem megy.
    Egy ideje amikor együtt vagyunk akkor is arra tudok csak gondolni ,hogy egy férfival vagyok. Regisztráltam egy meleg tarskeresőre és imádtam fennt lenni… nem vagyok erre büszke de úgy éreztem ,hogy most élek igazán. Már egy ideje összejárok egy fiúval akinek ugyan így van párja mint nekem.elmesélte,hogy próbálta ő is rávezetni a párját erre a dologra de ott sem sikerült… hetente egyszer találkozunk de Tudom,hogy ezt nem lehet örökké csinálni és nem is akarom… a nagybajom az, hogy úgy érzem Le akarok bukni… sokszor volt ugy itt a srác ,hogy éppen akkor fejeztük be a sexet ahogy nyílt az ajtó. Az ő párja sztem többet sejt.. mert amikor náluk voltunk akkor látta ,hogy a kocsiban vmi történt…tanácstalan vagyok Doktornő….

    • Habis Melinda

      Kedves VJ!

      Örülök, hogy ezúttal elküldte a levelét!

      Szerintem bár látszólag könnyebb, nem egészséges elnyomni az érzéseinket. Előbb-utóbb ugyanis visszaüt ez. Szerintem érdemes volna önismereti munkával átgondolnia , mire is vágyik Ön valójában, van-e esély arra, hogy ezt megkapja a mostani partnerétől. Mi vonzza ebben a fiúban, mi van annak hátteréáben, hogy vágyik a lebuukásra?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lina

    Kedves Doktornő!
    Néhány évvel ezelőtt hirtelen megszakadt egy mély barátságom.Sok mindennel megrágalmazott,lekiabálta z illető személy.Illúziónak nevezte a több éves barátságunkat.Traumaként éltem meg az egészet.Annyira rosszul éreztem magam lelkileg,hogy nem tudtam volna egyedül kijönni belőle,mentálhigiénés szakemberhez jártam beszélgetésekre.De ezzel vártam majdnem egy évet.Majd még egy vembe került mire azt mondhattam teljesen megbocsátottam a volt barátnőmnek.A barátság nem állt helyre de már köszönünk egymásnak,ha egy társaságban vagyunk beszélünk is egymással,megemlékezünk egymás születésnapjáról.Nem tölt el fájdalommal ha meglátom és már az sem,hogy nincs ez a barátság.De mégis valai visszamaradt ebből az egészből ami fájdalmat okoz.Ezt előhozza belőlem ennek a barátságnak az említése vagy egy művészetterápiás önismereti csoportban egy rajz kiértékelése is ezt hozta felszínre bennem.Utána egy hétig átéltem ugyanazt a fájdalmat de valahogy más minőségben.A fájdalmat a másik személytől függetlenül éreztem.Olyna mintha nem az én fájdalmam lenne,de intenzíven bennem van,Nem tudom mi okozza.Talán sokat foglalkoztam a megbocsátással,elengedéssel és háttérbe szorulhattak azok a dolgok amiket a megszakadt barátság okozott bennem.Sérült bennem a bizalom, a korrektség ,a szeretet, a segítőkészség.Egy ideig nem is nagyon volt kedvem emberekhez,nagyon a felszinen mozogtak az emberi kapcsolataim.Utána ez változott és mostmár jobbnak élem meg az emberi kapcsolataimat mint azelőtt.Ez az eset nagy változásokat hozott a személyiségembe is.Ön hogyan látja az esetet,mi okozza a fájdalmat és mit tehetnék még a gyógyulás érdekében?
    Válaszát nagyon szépen köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Lina!

      Az emberekbe vetett bizalmának sérülésének (mely összefügg a barátséágának kudarcával) megértéséhez és helyreállításához egyéni önismereti munka megkezdése volna javasolt. Jó, hogy eljár csoportba és mentálhigiénás szakembernál is megfordult, úgy látszik azonban, hogy az általa használt módszerek nem voltak megfelelőek az Ön számára. Egy pszichoterápiásan képzett pszichológus azonban tudna segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexam

    Kedves Doktorno!
    A parom fel evig hazudott a szemembe. Beszelt, talalkozgatott egy masik lannyal. Mikor kiderultek a dolgok en azt mondtam megbocsajtok es ujra kezdjuk. Most o az aki nem akarja ujrakezdeni, azt mondta ezzel magat bunteti mert nem ot erdemlem, hanem egy sokkal jobb szemelyt. Nekem nagyon erosek az erzeseim es nem tudom massal elkepzelni az eletem. Kertem, hogy engedje, hogy oldjuk meg egyutt. Segitek neki szivesen es sokkal konnyebb lesz igy. De nem akarja. Van meg esely a kapcsolat ujrakezdesehez?

    • Habis Melinda

      Kedves Alexam!

      Javaslom párterápia megkezdését, ha meg szeretnék menteni ezt a kapcsolatot. Szerintem elég súlyos büntetés az mindkettőjük számára, ha akarattal tartja magát távol Öntől a párja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Kedves Melinda,

    Több éve próbálkozom már hogy találjak egy párt de sikertelenül…30 éves vagyok de sosem volt párkapcsolatom nem félek odamenni és leszólítani egy nőt viszont még egy kávéra sem akarnak velem eljönni…illetve sokszor akinél próbálkozok vagy el van jegyezve vagy pont van párja. Mindegyikük azt mondja jó ember vagyok de nem akar jobban megismerni…
    Próbáltam az online párkeresést is ott azonban 10-20 nőből 1 ha visszaír…nincs túl sok barátom de ők azt mondják nem vagyok csúnya illetve rendes ember vagyok kollégáim is kedvelnek mérnökként dolgozom egy autóipari cégnél.
    Olvastam elég sokat a témában akarok nyitni kilépni a komfortzónámból elkezdtem táncot tanulni szeptember óta ott találkoztam egy nővel akinek még be is jöttem (első alkalom az életemben) viszont ő is le van jegyezve így ott sem lehet semmi (ezt ő is megerősítette).
    A párkeresést sajnos nem tudom feladni, magányosnak érzem magam szeretném átélni milyen lehet szeretni és szeretve lenni és milyen lehet ha egy másik emberrel meg lehet osztani mindent…..
    Olvastam hogy várni kell nem szabad görcsösen keresni majd összejön viszont ennyi év után már kezdek félni hogy csak foglalt nők vannak a környezetemben (persze ez valószínűleg nem igaz) neten meg annyira nem vagyok jóképű hogy visszaírjanak ha van más jobban kinéző férfi….
    Kaptam olyan tanácsot is hogy váltsak állást költözzek el másik városba hátha majd ott.
    Próbálom magamat mással lekötni hogy ne mindig ezzel foglalkozzak rendszeresen járok futni, úszni és most már táncolni is, viszont szabadidőmben még mindig ez jár a fejembe hogy mit kéne még csinálnom vagy mit csinálok rosszul.
    Mi a véleménye mivel tudnám mással lekötni magam hogy ne ezzel foglalkozzak és/vagy mit tehetnék még hogy találjak egy társat?

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem nagyon jó, hogy nem adja fel a párkeresést!
      A magányosságát érdemes lenne jobban megérteni, és megnézni azokat a dolgokat, amik akadályozzák Önt a kapcsolatterentétében. Hogy lehet az, hogy leginkább a párkapcsolatban élő nők vonzzák? Önismereti munka megkezdést javaslom, ami segíthet önmagát és a kpcsolatait is reálisabban látni, magabiztosabban irányítani az életét abba az irányba, ami Önnek jó. A költözés és az állásváltás nem biztos, hogy megoldja ezt a porblémát. Én úgy vélem, mielőtt bármit döntene, érdemes a mostani helyzetet minél alaposabban átgondolni, kielemezni a problémát, melyben sokat segítene egy pszichológussal való négyszemközti konzultáció.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Zsuzsa

    Nekem egy olyan problémám lenne, hogy volt egy kolléganőm akihez nagyon közel kerültem anyàmként tekintek rá, de sajnos úgy hozta a sors, hogy tavaly szeptemberben munkahelyet vàltott, ami engem nagyon rosszul érintett, mert sajnos ő az egyetlen olyan személy akiben meg bíztam. Ürességet hagyott maga után ès sajnos ettől a rossz èrzèstől nem tudok a mai napig elszakadni. Tudom hülyèn hangzik ez az egész de nagyon rossz èrzès. Próbáltam haragudni rá de nem megy. Az sem jó ha beszélünk de az se ha nem. Próbálom magamba azt mondani, hogy ne kínozzam magam vele egy ideig hasznàl de egy idő múlva hírtelen eszembe jut ès kezdhetem előlről. Ön mit tidna nekem javasolni hogy el tudjak tőle èrzelmileg szakadni mert ez nem mehet így tovább. Segítségét előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      A munkahelyváltás miatt érzelmileg is eltávolodtak egymástól? Miért nem tartják a kapcsolatot? Azt javaslom, próbálja meg megfogalmazni (jó ha le is írja ezt) mi az, ami ennyire fontos Önnek ebben a kolléganőben. Az elengedés fontos része, hogy reálisan lássuk a kapcsolatunk dinamikáját, összefüggéseit. A magány ellen is érdemes tennie, hiszen ha nincs más barátja, vagy szerette, az hatalmas függőséget teremt. Ezért önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Kedves Doktornő! Én egy 31 éves fiatalember vagyok. Van egy csodálatos 18 éves unokahúgom akivel nagyon közel állunk egymáshoz. Évekig éltünk egy háztartásban még most is. Születése óta úgy szeretem és foglalkozom vele mint a saját lányommal. Szívem lelkem az övé ha szeretne valamit egy szavába kerül. Sokat költök rá hal kell az utolsó forintomat is képes vagyok odaadni, hogy legyen pénze. Ha elmegy valahova mindig aggódom érte nehogy baja essen mert azért biztos, hogy magamat okolnám hogy nem tudtam vigyázni rá. Ő adott értelmet az életemnek ő tanított meg milyen apának lenni. Úgy érzem azért élek, hogy őt szolgáljam. A gond az, hogy valamiért és nem tudom miért nagyon kötődöm hozzá! Úgy érzem képtelen vagyok elengedni lelkileg. Az utóbbi időben már rendszeresen veszekszünk és gondok vannak ebből adódóan. Legutóbb azon buktam ki, hogy szenteste amiről én úgy tanultam, hogy a családé közölte, hogy elmegy a barátjához (szerelméhez) akit egyébként gyűlölök mert úgy érzem miatta kezd tönkremenni a kapcsolatunk. Ez azóta megy mióta ő van. Ha kibukom valamin olyankor elkap egy düh roham amit nem tudok kontrollálni nem kérdezek semmit csak felkapom a vizet elrohanok és nagyon magam alatt vagyok mert jól esne vele lenni egy kicsit. Nem tudom miért van ez és miért kötődöm hozzá ennyire de ez így nem jó mert őt is lelkileg megviseli ez a dolog fél, hogy ha elrohanok valami hülyeséget csinálok amit eszemben sincs megtenni amúgy nem vagyok az a fajta. Kíváncsian várom a válaszát és köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munkával kellene rájönni arra, miért ragaszkodik Ön ennyire az unokahúgához annak ellenére, hogy Ő közölte, neki ez terhes.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Mónika

    Üdvözlöm Kedves Dr nő!
    Segítséget szeretnék kérni, Mónika vagyok.Azzal a kérdessel fordulok önhöz, hogy a gyámhatóság,december 4 én elvitt 4 gyerekemet nevelőszülőkhöz.Nem tudom merre induljak,a hazagondozás érdekében.A probléma oka az volt,hogy mikor még a volt párommal laktam vagyis a gyerekek apjával,nem segített semmiben így 2014 ben védelembe vették a gyerekeket!Nyírlövő laktunk,én jártam dolgozni,rendeztem a gyerekeket járattam őket iskolába,és az otthoni munkát is én végeztem,és sajnos előfordult ,hogy egyedül nem tudtam mindent megcsinálni,mert sokszor döntenem kellett hogy mikor este 5 órára haza érünk a gyerekekkel akkor takarítani főzni mosni kezdjek vagy a gyerekekkel foglalkozni.Ezt sajnos nem tudtam megoldani mert ha a gyerekekkel kezdtem foglalkozni a lakás maradt rendetlen a ha lakással foglalkoztam nem maradt időm a gyerekekre mert kifaradtak elaludtam ha pedig megpróbáltam
    mind 2 t akkor a gyerekek este fáradtak voltak reggel pedig elaludtunk és lekestuk a buszt nem tudtak iskolába menni én pedig dolgozni.Ezt hiába mondtam neki hogy segitsen sajnos nem tette és igy rendetlenség lett a akásban.A családsegítők mikor kijöttek többször próbálták rábirni hogy segítsen mert egyedül nem bírom csinálni de semmi látszatja nem lett.En megértem hogy a házimunka női munka de a gyerekeket sem egyedül “csináltam.”A családsegítők megelégelték és elindították a kiemelest.Én ekkor úgy döntöttem hogy inkább a gyermekeimet nézem és elköltöztem velük a mostani élettársamhoz,Anarcsra.Itt a gyámhatóság úgy döntött hogy ad még egy esélyt.Ekkor mégjobban össze szedve magam,redberakva magam körül mindent nekiláttam továbbra is az anyai teendőimet ellátni.A családsegítő és az esetmenetzser,is elmondta ,hogy igen látják hogy eltudom látni az anyai teendőimet,és rendet is tartok.Ekkor közbejött egy kutya miatt ruh fertőzés és fejtetvesség amit nem tudtam időben szakszerűen kikezelni így a gyerekek nem tudták időben elkezdeni az iskolát. Mivel nagyon elvoltam foglalva azzal hogy betegek lettek a házban kicsit szétszórtság lett.Ami helyre lett hozva.Ez a családsegitoknek szintén nem tesztett és elindították újra a kiemelést.Hiaba harcoltam hiába tettem meg mindent a gyermekeimert akkor is elvitték őket.Már több helyen voltam segítségért de senki nem tud segíteni.Nem tudom merre induljak mit tegyek hogy a hazagondozási feltételeket elérjem.A gyámhatóság szerint az a feltétel,hogy álljak el dolgozni és menjek el pszichiáterhez mert ők szerintük nem jó hatással vagyok a gyermekeimre,mert 5 évvel ezelőtt,fél év alatt 2 babám meghalt terhesség alatt,nem tudtam feldolgozni és kórházba kerültem.Mar semmi bajom nincs de ők erre hivatkoznak azzal az okkal hogy veszelyeztetem a gyermekeim fejlődését mert akkor kórházban kezeltek.A másik ok pedig hogy dolgozzak de az első tárgyaláson tudták hogy saját boltot vezetek akkor azt mondták,hogy zárjam be a boltot és legyek a gyerekekkel.De kérdezem én azt hogy ha most rossz anya vagyok akkor hogy tudtam eddig 11,9,8,és 3 évig nevelni a gyerekeimet eddig nem voltam rájuk rossz hatással?És ha mégis annyira rossz anya vagyok miért húzták a kiemelést 4 évig.Igen jelenleg idegileg kivagyok de kit nem viselne meg 4 gyermek elvesztése amikor ők az életem!Kérem segítsen ha tud mit tehetek mert úgy érzem jogtalanul vitték el a gyermekeimet!

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Én nem gondolom, hogy Ön rossz anya volna, sőt, a soraiból átjön az a hatalmas, már-már emberfeletti küzdelem, amit nap mint nap csinál. Amennyiben a családgondozók szerint az Ön korábbi pszichés problémája miatt nem alkalmas a gyermekek nevelésére, javaslom, hogy keresse fel a pszichiáterét és kérjen tőle szakvéleményt ezügyben.
      Kívánom, hogy mielőbb visszakapja gyermekeit!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gabriella

    Jó estét kívánok.Az én problémám tulajdonképpen ott kezdődött,hogy a párommal kisbabát szerettünk volna,ami viszonylag gyorsan összejött.Ahogy teherbe estem,onnantól kezdve rizikós terhes voltam.A 10 héten a babámnak megállt a szive,amit természetesen megéreztem.Műszeres befejezést hajtottak végre rajtam március 24-én,ahol az én műtétem előtt kinyitották előttem az ajtót,és végig kellett néznem,ahogy az előttem levő nőt operálják.Ezek után mentem én a műtőbe.Ez megfordította bennem a dolgokat,és azóta nem szeretnék terhes lenni.A probléma viszont az,hogy minden terhességi tünetem megvan.A párommal óvszerrel védekeztünk,és azt hiszem,hogy terhes vagyok.Voltam orvosnál,aki nem állapította meg a terhességet,a vér nem muttatott terhességet,a tesztek negatívak,a menstruációm is megvolt azóta 4×,de magzat mozgásokat érzek a hasamban.Tudna nekem ez ügyben segíteni?Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Gabriella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy a korbbái terhessége a műszeres befejezésének feldolgozatlanságával kapcsolatosak a tünetei. Javaslom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki tud segíteni ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bné Mónika

    Tisztelt Doktornő!Segítséget szeretnék kérni!19 éve vagyok férjnél és most jött el a válság a kapcsolatunkban!5 évvel ezelöttig minden rendben volt szerettük egymást őszintén!de mivel én voltam az első a férjemnek igy hajtotta a kíváncsiság és megcsalt!együtt maradtunk és próbáltam megbocsájtani de nem ment annak ellenére hogy mennyire szerettem!ezek után állandóan féltékenykedtem gyanúsitgattam és egyre többet veszekedtünk és eltávolodtunk egymástól!két hónapja meghalt a férjem nővére 44 évesen és megváltozott irányomban!kiderült megint van valakije !azzal indokolta hogy a testvére halála miatt rájött nem boldog mellettem és már nem szeret úgy mint régen ,nincs már meg felém az a láng mint régen volt !azt mondja az állandó fétékenység veszekedés miatt !nem tudom hogy mit tegyek?én mindennek ellenére nagyon szeretem ŐT!KÉREM SEGITSEN!Köszönöm Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Sajnos minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, nem mindegy azonban, hogy hogyan kezeljük a nehezebb időszakokat. Az Ön féreje keresett valaki mást, ami megtörte a kapcsolatot és az egymásba vetett bizalmat. Párterápia szükséges ahhoz, hogy közösen végigondolják, ilyen út vezetett idáig, hogyan lehet kikormányozni a kapcsolatukat ebből a gödörből, visszaállítani a bizalmat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Pál

    Tisztelt Doktornő!

    A kapcsolatom a feleségemmel sajnos elhidegült több éve, és novemberben el is költözött a lakásunkból. Én szeretném visszakapni, de egyre kisebb rá az esély. Nemrég összejött valakivel, amitől csak rosszabbul érzem magam, de igazából nem magam miatt keresem most önt, bár rám is rám férne egy kis tanács, hogy hogyan tudom kikapcsolni az agyamat, hogy ne feküdjek éjjel órákon át az ágyban arra gondolva, hogy a feleségem többé nem az enyém, és épp egy idegen férfival van.
    Van két lányunk (9 és 7), akiket rettentően szeretek. Jelenleg én hozom-viszem őket az iskolából, valamint minden szerdán, és minden második hétvégén itthon alszanak, de ezen januártól szeretnék változtatni, hogy az idejük felében itt legyenek velem, mert nagyon hiányoznak, amikor nem látom őket és ez a kevés hasznos idő, amit velük tölthetek, nekem nagyon kevés. Amikor elhagyott a nejem, azt mondta, hogy egyáltalán nem akarja korlátozni az időmet a gyerekekkel, abszolút a gyerekek apjának tart, nem akarja elvenni őket tőlem, csak egyszerűen nem szeret már, sőt feszélyezi a jelenlétem. Ezt mondjuk éreztem.
    Öntől azt szeretném kérdezni, hogy amikor kiderül, hogy az anyjuknak van valaki más az életében, akkor azt én hogyan kezeljem, mit mondjak a gyerekeknek, ha ez szóba jön, hogy a legkevésbé sérüljön a lelkük?
    Egyelőre úgy látom, a feleségem előrébb sorolja az új szerelmet, mint a gyerekeit, mert inkább elment bulizni, mint hogy a lánya élete első úszóversenyén részt vegyen, ami számomra nagyon furcsa. Sokszor én sem vettem részt családi eseményeken, de az nem bulizás miatt volt, hanem mert 3 műszakban dolgozok, és kizárólag akkor nem voltam jelen, ha dolgoznom kellett, és nem tudtam elcserélni a műszakomat.
    Szóval a kérdésem, hogy hogyan kezeljem ezt az új helyzetet, ha a gyerekek is tudomást szereznek róla?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Pál!

      Leveléből érzékelem, mennyire szereti a gyermekeit és hogy csakis a legjobbat akarja nekik. Azt gondolom azonban, hogy amíg Ön nem dolgozta fel teljesen a szakítást, addig ez sajnos lehetetlen. Akár mit mond vagy tesz is, a lányok érezni fogják, hogy Ön gyászolja még ezt a kapcsolatot, ami megakadályozza őket is a továbblépésben. Javaslom, hogy kezdjen egyéni tanácsadást, hogy Önnek és a gyermekekek is könnyebb legyen. Elsirassák amit el kell és folytathassák az életüket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. N

    11 éves kapcsolatomnak vetettünk véget. Nem voltak nagy problémáink inkább a sok kicsi vezetett ide. A párom kérte költözzek el, megtettem és már aznap keresett hogy nem döntött jól. Én ekkor elutasító voltam, majd napok multán én kértem hogy hozzuk helyee, mire közölte most neki jobb így. Nem tudom mit tegyel, nem szeretné hogy keressem őr arra kért zárjam le. De bennem még mindig él a remény… Vajon megkeres még?

    • Habis Melinda

      Kedves H.N.!

      Talán mindketten bizonytalanok a döntésükben, vágynak a másikra csak nem tudják min kellene változtatni, hogy ismét jó legyen Önöknek együtt. Szerintem érdemes volna párterápiás segítséggel megérteni mik történtek Önök közt, amik a szakításhoz vezettek. Ki tudja, akár még sikerülhet újtakezdeniük is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edit

    Edit
    Tiszteletem
    Az a problémám hogy nagyon érzékenyen reagálok dolgokra pl. ha megtiltnak vmit vagy ragaszkodnak hozzám úgy érzem hogy el kell menjek arról a helyről volt egy kapcsolatom a párom írányítós típus amúgy nagyon szerettem de szorongtam és el kellett költözzek csak úgy tudtam megnyugodni mit tegyek mi az oka hogy nem működnek a kapcsolataim.

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a fokozott érzékenysége összefügghet a kapcsolatai működési zavarával, ezért édemes volna önismereti munkába kedzenie. Ennek segítségével ez megérthető és megváltoztatható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Júlia

    Jajj nem is tudom hol kezdjem, igazából nagyon nehéz nekem erről írni,magam előtt is szégyellem a dolgot. Remélem tud segíteni.
    16 éves lány vagyok,nagyon aggaszt hogy soha nem voltam még velem egykorúba szerelmes,viszont 40fölötti férfiba igen. Legelső ilyen emlékem kis korombol van,6 éves lehettem,nevelőapum (anyum és apum elváltak mikor 3 éves voltam,de tartjuk a kapcsolatot) barátja táncolt velem,és állítólag egy hónapig róla beszéltem.én csak arra emlékszem hogy egyfolytában elpirultam ,és hogy valami nagyon szimpatikus volt benne. Később 14évesen vettem magam észre hogy egy 50 éves színész tetszik,de senkinek nem mondtam el még. Idén pedig találkoztam egy szintén 40fölötti férfival, elpirultam mikor hozzám beszélt,erősen dobog a szívem mikor meglátom és próbálom kontrollálni az érzéseimet de nem tudom. Nagyon szégyellem magam ez miatt,mivel egyébként sose még csak nem is randiznék nálam 10 évvel idősebbel,és gusztustalannak is találom,amikor egy lány barátja akár az apja is lehetne. Ezért teljesen összezavarodtam,nem tudom milyen érzések ezek.
    A kérdésem az lenne hogy mi lehet ennek a kiváltó oka,és hogyan tudnék változtatni rajta?

    • Habis Melinda

      Kedves Júlia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha van rá lehetősége, érdemes önismerti munkát kezdenie. Az idősebb férfiakhoz való vonzódása esetleg összefügghet a szülei válásával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Múlt

    Kedves Melinda!
    Néhány hónapja nyugdíjba mentem, közel 45 év után de nem találom a helyem. Szinte mindenről a régi idők jutnak eszembe. Állandóan a múltban járok. A jelenben nagyon sok problémám van. Családtagok betegsége. Idős szülő gondozása. Egyáltalán maga az összeszokás. Hiányzik a szellemi kihívás, a “felöltözés”, a társaság. Nagyon elfáradok a monoton házi munkában, amit régen örömmel végeztem. A lakáshoz kötöttség miatt szinte bezártsági érzésem van.
    Akkor érzem jól magam, ha kimozdulhatok. Nyugtatót kaptam ami néhány órát megold, de utána még rosszabb. Sokat szorongok, néha pánikba esem ettől a helyzettől. Szélsőséges lett a korábbi pozitív személyiségem. Antideptesszánst felírtak, de eddig még nem kezdtem el szedni. Kedves Melinda, mit tanácsol?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy a nyugdíjazás egy olyan krízishelyzet, mint péládul a munkahelyvesztés vagy a gyermekszületés, ami sok társadalmi és lelki változást hoz magával. Szükséges ezért az, hogy pszichológus segítségével részletesen átgondolja, hogy hatott Önre ez az életesemény, miként tehető az élete olyan élvezetessé, mint amilyen előtte volt. A nyugtatók és antidepresszívumok csak átmeneti megoldást jelenthetnek. Önnek kell a kezébe venni az élete feletti irányítást!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda,
    Két éve volt nálunk egy betörés!Azóta más ember vagyok!Nem érzékeli senki,csak én.Voltam akkor pszichológusnál,aki azt mondta nem vagyok áldozat típus így annyiba is maradt.Kaptam nyugtatót,de nem szedtem,rá ne szokjak.A mai napig próbálok világosba haza érni,ami tudom,hogy nem normális,de ez van.Nem tudom mi lenne a megoldás.Nem szeretnék gyógyszeren élni,de nézegetek gyógynövény alapú nyugtatókat.Tanácsát,válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalata volt a pszichológusával! Szerintem érhető, hogy megviselte Önt a betörés, az élmény feldolgozatlansága okozhat Önben szorongást, vagy félemlet a sötéttől. Javaslom másik pszichológus felkeresését és a történtek érzelmi feldolgozását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • ELLA M

    21 éves lány vagyok.A barátom aki igazából a vőlegényem mindig szertette az italt .Mára már ez nagyon gonddá nőtte ki magát .Az elmúlt 2 évben egyre rosszabb lett.(Nekem jött sokszor ,provokált és én is neki mert persze nem hagyom hogy megverjen)Semmit nemtudunk megbeszélni,állandóan igérget,és nem kér sosem bocsánatot és nem ismeri be ha ivott még akkor sem ha mutatom a dobozt.Neki mindig én vagyok a hülye…Mára ez csak rosszabbodott.Minden este részeg.Hiába kérdezem mi a baja szintén provokál és lökdös hogy verekedjünk össze.Nemtudom itthon hagyni 1 napra sem mert akkor már részeg…Mi a baja lehet ??
    Tudom hogy e kell hagyjam mert ez a helyes döntés,de akkor is mi lehet a baj?(UI:nevelt gyerek és ápoló az igazi édesanyja előtte halt meg,de nem szerette)

    • Habis Melinda

      Kedves Ella!

      Levele alapján úgy vélem, hogy a párjának súlyos alkoholproblémája van, ami szakember felkeresését teszi feltétlenül szükségessé. Talán sokminden van, amit a férfi nem tudott feldolgozni a múltjából, de ebben csak egy pszichológus tud segíteni neki. Úgy gondolom, hogy ha Ön el szeretné hagyni, akkor sajnálatból nem érdemes vele maradnia. Ha szereti, ragaszkodik hozzá, akkor lehet hogy érdemes megpróbálni párterápia segítségével dolgozni a kapcsolatukon (“házilag” semmiképp!).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Jozsef

    Üdvözlöm. Nem tudom már kihez forduljak annyiszor beszéltem az esetről több barátommal de valahogy nem tudok tul lépni rajta. Együtt vagyok egy lánnyal 9 hónapja akivel anyira komoly a dolog hogy eljegyeztem és februárban lesz az esküvőnk mindeketen tudjuk egymásnak mi vagyunk az igaziak s ez nem az a szokásos standard szöveg hanem ez tényleg igy van . a bajom az hogy ismerem az exét illetve haverok voltunk és sokat jut eszembe hogy talán ö sok dologban jobb volt bár sok mindent tudok rola s tudom hogy nem csak szinte hanem biztos mindenben jobb vagyok nála mindt testileg lelkileg kinézetre pénzügyileg s az életem is millioszor jobb mégis sokszor nézem az interneten az adatlapját s követem az életét ami már zavar hogy ennyit nézegetem most eljutotta, addig hogy letiiltottam s nem nézem de igy is ott van bennem hogy hát igazábol nem is tudom mi van bennem . igazabol mikor mi a lánnyal összejüttünk ök még együtt voltak illetve már szakitás szélén voltak már nem volt vele boldog s szakitani akart a lány de nem tudta hogy illetve ha jol tudom zsarolta hogy kárt tesz magában a srác ha elhagyja s ettöl s félt s jötem a képbe s sikerült elhagynia mert már nem szerette ..tehát a szakitás nem miattam volt..
    igazábol ugy kezdödött elkezdtünk csetelni s egymásba szerettünk s a kezdetektöl miota együtt vagyunk együtt lakunk nagyon jol megvagyunk szinte minden tökéletes, de valahogy mindig ott az a furcsa érzés illetve ott van hogy tudom s ismerem az exet s ez zavar bárcsak ne ismerném az exet.. nem tudom hogy tudnék felejteni vagy mit tegyek hogy jobb legyen a dolog ez igazábol nem sulyos de mégis zavar hogy tul sokat gondolok arra a bizonyos ex-re s miért érdekel az élete ami sokkal rosszab mindt az enyém/Miénk

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Elnézését kérem a késői válaszért, vaalmi miatt nem jelent meg az adminomon az üzenete a többi levél közt!

      Kérdésére rátérve én azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel az lehet a gond, hogy a saját magáról alkotott képe nem teljesen reális, vagyis hétköznapibb szóval élve nem elég magabiztos. Önismereti munka megkezdését javaslom, hogy jobban megismerje az erősségeit, jobban tudja kezelni a nehézésgeit. Véleményem szerint tehát a megoldás nem a felejtés, hanem a megismerés.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Viktória

    Kedves Doktornő!

    Van egy unokahúgom, akivel nagyon közel állunk egymáshoz. Most az anyja (féltékenységből, irigységből) el akarja tiltani. Nagynéniként tudok tenni valamit ez ellen?

    Köszönettel

    K. Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Szerintem jó hatású lenne, ha megpróbálna beszélni az unokahúga anyjával, megkérdezni miért gondolja úgy, hogy jobb, ha nem találkoznak vagy beszélnek egymással. Mire lehet vajon félétkeny? Ha nincsen nyomós indoka erre, a akkor érdemes megpróbálnia lebeszélni erről, hiszen amennyiben a gyermek szereti Önt, lelki szükséglete az Önnel való kapcsolattartás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • K. Viktória

        Kedves Doktornő!

        Megpróbáltunk beszélni, de sajnos vele nem lehet. Valakitől azt a tanácsot kapta, hogy csak felügyelet mellett lehetek a gyerekkel. A féltékenysége abból adódik, hogy a kapcsolatom a kislánnyal olyan, mint egy anya-lánya kapcsolat. Ő ezt a kapcsot nem tudta kialakítani, most szeretné. Ha a beszéd, békülés lehetetlen, tudok tenni valamit, vagy el kell fogadnom, hogy elveszítem a gyereket?

        Köszönettel:

        K. Viktória

        • Habis Melinda

          Kedves Viktória!

          Azt javaslom, hogy próbálja meg családtertápia segítségével rendezni a lányával való kapcsolatát, hogy megértse, miért ragaszkodik a lánya a felügyelethez, kiakalulhasson Önök közt egy mélyebb bizalom.

          Kívánom, hogy ez mielőbb sikerüljön!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!

    Nagyon megköszönném, ha segítene.
    19 leszek márciusban, és még sosem volt barátom. De még csak csókolózni se csókolóztam senkivel. Persze voltak udvarlók. Voltak randik… Nehéz összefoglalnom, de a legtöbb férfi taszít. Nem szeretem, ha hozzám érnek, még akkor sem, ha az csak egy baráti vállon veregetés. Van, akivel nagyon jól elbeszélgetek, de próbálom a lehető legnagyobb távolságot hagyni magunk között. Nem tudom, hogy mennyire érthető, de nem az érintkezéstől undorodom, csak néhány emberétől, még akkor is, ha évek óta barátok vagyunk. Főleg a férfiak mellett érzem így magam, de már volt, hogy női kéztől is inkább elhúzódtam volna. Azok, akik nem váltják ki ezt a “reakciót” (amit ha nagyon akarok, le tudok nyelni, és borzongás nélkül megvárni azt a pár másodpercet, amíg a bőrünk érintkezik, de mint írta,m inkább kerülöm), ők egyáltalán nem zavarnak. Ölelkezhetünk órákig is, az sem zavar. Gondolom ez a probléma belőlem indul ki, habár én még nem jöttem rá, hogy mitől is lehet.
    Ennek ellenére mégis van, aki tetszik, és persze szeretném, hogy legyen valakim, de semmiféle szexuális vonzalmat nem tudtam még “kicsikarni” magamból ebben a 18 évemben.
    Sajnálom, hogy ezeket a szavakat kell használnom, de így a legegyszerűbb megértetni magam (vagy legalább megpróbálni). A lényeg, hogy próbálkoztam mindenféle pornóval… semmi. Az egyetlen, amit érzékelni tudok, az az undor a legtöbb esetben, a többiben pedig a nagy semmi. Az a tény pedig, hogy minden barétnőm rendszeresen maszturbál, én pedig borzongok a gondolattól, hogy magamhoz érjek bármilyen formában is, egy kicsit… lehangoló.
    Nem az zavar, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, és nem tudom felsorolni az exeim neveit. Inkább azon gondolkoztam el, hogy miért várok egy kapcsolatot, ha valószínűleg nem leszek képes megadni a páromnak azokat a dolgokat, amikre mások még vágynak is?! Lehet úgy együtt lenni valakivel, hogy undorodom egy ilyen bensőséges dologtól, mint a szex? Lehet, hogy nem találtam meg az igazit? Ezt azért nem gondolom, mert ha azt képzelem el, hogy a legnagyobb bálványom csókol meg, azzal semmi bajom, de a többi hát… brrrr… Ismét taszítóvá válik az egész.
    Remélem valamennyire lehet érteni, hogy mi a problémám. Esetleg tudna tanácsot adni, hogy hogyan tudom ezeket a dolgokat… leküzdeni? Vagy csak barátkozzak meg a ténnyel, hogy nagy valószínűséggel aszexszuális vagyok? Esetleg keressek fel egy orvost? Miben tudna nekem segíteni, ha eljárnék hozzá?
    (Szeretném hozzátenni, hogy semmiféle traumám nem volt. Senki sem erőszakoskodott velem, az apukám is egy papucs-férj. Habár nincs sok barátom, és elég visszahúzódó személyiség vagyok, nem húzok 3 méteres falakat a valóság és magam közé. Nem tudom, hogy ez számít-e valamit…)
    Válaszát előre is nagyon köszönöm,
    L.E.

    • Habis Melinda

      Kedves L.E.!

      Szerintem nem érdemes magára erőltetni a tetsi érintkezést, ha ez ilyen heves ellenállást, rossz érzést vált ki Önből. Sokkal inkább javasolnám önismereti munka megkezdését (pszichológus felkeresését), hogy együtt megértsék, mi okozza ezt a kellemetlen érzést. Elképzelhető, hogy ennek segítségével ez enyhülni is fog. A szex valóban fontos része egy párkapcsolatnak, de az erőltetés előbb-utóbb mindig visszaüt. A saját traumáit senki sem látja tisztán. Bár ez a szakmám, lelki nehézség esetén jómagam is felkeresek terapeutát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati

    Ez lemaradt: úgy érzem először vagyok igazán szerelmes. Úgy van, ahogy a könyvekben meg van írva. Csak az lehet a baj, hogy ő nem biztos, hogy érzi azt, amit én. De neki pontosan ugyanazt kell érezni, amit nekem, mert lehet, úgy tűnik, hogy ez az élet értelme, és ha ő ezt más iránt érzi, fogja érezni, akkor úgy kell, hogy legyen. Úgysem maradhatok boldog, ha őt, vagy egyáltalán bárkit, megfosztok az igazi boldogságtól.

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Szerintem egyáltalán nem aj az, hogy nem érzi ugyan azt a szerelmese, mint amit Ön. Ahogy külsőleg, úgy az érzéseinkben, gondolatainkban sem vagyunk egyformák, s ez nem is baj, ettől lesz szép, színes az életünk. Ha a párja megkapja Öntől azt, amire vágyik, nem fogja elhagyni. A boldogság is mindenkinek mást jelent, nem érdemes az egyformaságra törekendi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. L. Alex

    Kedves Melinda Doktornő!
    22 éves fiú vagyok és problémáim vannak a feszültséget okozó helyzetek kezelésével. Van amikor annyira hirtelen felmegy a vérnyomásom, hogy azonnal elkezd fájni a fejem és egész nap fáj, de van olyan is, hogy amint benne vagyok, azonnal pánikba esek és menekülési kényszer tör rám és ha nem tudok menekülni, akkor nagyon dühös leszek ezután ismételten elkezd fájni a fejem.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel: K. L. Alex

    • Habis Melinda

      Kedves Alex!

      Sajnos nem lehet instant megoldást javasolni a problémájára. Önismereti munka megkezdése segítene hatékonyan abban, hogy megérthessük, mi okoz ilyen óriási feszültséget Önnek, hogy arra a testi reakcióval válaszol. Szomatizációnak hívják azt a mechanizmust, amiben a lelki stressz testi tünetet, vagy kezelés nélkül akár testi betegséget is okoz. Ha érdekli hogyan, javasom elolvasásra ezt a cikket a szomatizációról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati

    Hogy lehet túlélni a visszautasítást, ha megint beszerelmesedtem, és elutasító lesz velem, vagy az is velem, csak nem veszem észre? Hogy lehet sokadszorra túlélni, ha vki megint eltűnik az életemből?

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Amennyiben feldolgozza ezeket a visszautasításokat (elképzelhető, hogy pszichoterápia kell ehhez) nem fogja annyira elviselhetetlennek érezni, ahogy most. A veszteségnek azonban sajnos fájnia kell.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T.m

    Szép napot!!Elhagyott a párom 11 év után!!Van egy közös gyerekünk 2.5 éves azt mondta hogy azota változtam meg miota a kicsi megszületett! 3 héttel ezelött elköltözött de akkora hiszti rohamom volt hogy vissza jött! Most ujra Elköltözött egy hete!!Azt mondta nem szeret,de nem hiszem el ennyire ismerem már!!Szerintem lehet van valakije!!Azt mondta hogy ö a régi énembe szeretett bele,hogy legyek önmagam ez nem én vagyok!Nem beszéltünk nem válaszolt az üzeneteimre!!Tegnap este sokat cheteltünk és ma ugy néz ki mégis akar velem találkozni,mert irtam este neki,hogy elmegyünk e kávézni vagy sétálni csak kettesben valamerre!!Akkor lehet hogy mégis érdeklem!!!Mit tegyek

    • Habis Melinda

      Kedves T.m!

      Nyilván érdekli még a párját, az érzései nem tűnhettek el hirtelen. Amennyiben azonban újra szeretnék kezdeni, érdemes abba jobban is belemenniük miben változott Ön a gyermekszületés óta, amit ő sérelmez. Ha nehezen tudnak erről beszélni, párterápia javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szuzanna

    Tiszteletem. 35 éves 4 gyermekes házasságban élő anya vagyok. A férjem rendkívüli jó ember mikor nincs alkohol hatása alatt. De olyankor depressziós és kitör belőle az öngyilkossági hajlam. Fogy a lelki erőm úgy érzem. Józanul sem akar orvoshoz fordulni ez ügyben. Hárítja a témát. Beszélni sem akar róla. Mit tehetek?

    • Habis Melinda

      Kedves Szuzanna!

      Tudnia kell, hogy az alkoholbetegség sajátossága, hogy a beteg nem ismeri fel, nem meri saját magának sem bevallani a problémát, ezért nem is keres kezelést. Ha nem tudja rábeszélni erre a férjét, akkor javasolt párterápiával kezdeniük. Ennek segítségével átbeszélni azokat a dolgokat, amik Önnek nem jók a házasságukban. Ennek hatására valószínűleg be fogja Ő is látni, hogy addigkológiai segítségre van szüksége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M K

    Huh hát akkor….
    A szüleim elváltak 2 éve. Nekem ez még mindig egy nagy trauma. Előtte is voltak lelki gondjaim, de azóta felerősödtek. Minden apró probléma miatt teljesen rosszul leszek és kétségbe esek. Nagyon könnyen dühös leszek. Kis dolgokon is nagyon fel tudom mérgelni magamat. 2-3 évvel ezelőtt bántottam magam először. Az elején még csak kis felszínes vágásokat, de utána egyre mélyebbeket vágtam magamba. Volt hogy az öklömet a falba vertem, és olyan is hogy üvegszilankot szorítottam össze s tenyeremben. Bármilyen kis dolog miatt már bántani akartam magamat. És bántottam is. Kényszeresen bántom magam.
    Mi lehet velem? Ez depresszió? Vagy mi?
    ==============================

    • Habis Melinda

      Kedves MK!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes személyesen is pszichológushoz fordulnia, (ha még nincs 18 éves) elmondani az Önt bántó dolgokat a szüleinek is. Diagnózis csak személyesen történő szakvizsgálat után adható, az azonban biztos, hogy nem egészséges, ha saját maga ellen fordítja az indualatit, kell keresni más utat, melyen keresztül ezt levezetheti. A terápia segítségével napfényre kerülhet az is, hogyan oldhatók meg vagy kerülhetőek el minnél hatékonyabban az Ön számára fesztülséget okozó helyzetek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Attila

    Kedves Doktornő!
    Barátnőmmel 10 éve élünk együtt 30 ) év elején depressziós lett orvoshoz ment rivot írtak fel neki és gyermekkorból hordoz dolgokat nem velünk van a baj ezt mondta. Döntésképtelen, önértékelés, önszeretet hiányban szenvedett.Ha családnak nemet akart mondani szeretet megvonás volt a válasz meg kellett feleljen az elvárásoknak. Egész nyáron alig találkoztunk anyukájának segített vidéken. viszont a viselkedése irányomban megváltozott pl. Nem válaszolt üzenetre,egyre kevesebbet hívott, ez miatt féltékeny is lettem egyre többet vitatkoztunk . Miután szeptemberben hazajött csodásan elvoltunk igaz megbeszélni nem akarta nyugalmat akart de másfél hónap után elfogyott a gyógyszer nem ment vissza dokihoz és megint egyre furcsábban viselkedett nem akart megérteni pedig olyanon veszett velem össze ami rám tartozik és fejéhez vágtam mindent ami gyúlt bennem utána rögtön meg is bántam bocsánatot kértem de meg sem akart érteni bement tesójához pár nap múlva testvére fogta a kezét és elköltöztette anélkül,hogy elmondta volna miért teszi pedig sokkal nagyobb gondokat és leküzdöttünk ‘szerelmesek voltunk végig alig tudtunk meglenni egymás nélkül’ . Mást mondott Anyunak ( ő pártol ) ,Tesónak ,Barátnőnek nekem annyit sikerült anyukája által hogy néha válaszolt hogy se veled se nélküled, vannak érzései, talán mégsem tud elengedni barátnője is ellenem hangolta azt mondta nekem miattam volt boldogtalan pedig nem is ismer! Egyszer eljött hozzám ölelt egész éjjel sirt mikor reggel elment dolgozni de nem tudtam hogy titkolja tesó és barátnő előtt én meg elmondtam ami miatt veszekedtek vele. engem nagyon megvisel hogy semmibe vesz és arra sem méltat hogy elmondja szeret e még vagy nem akar látni többet igaz magától nem is keres de már mindenért bocsánatot kértem szeretettel szólok hozzá mégis megalázva érzem magam hogy emberszámba se vesz tiszteletlennek tartom bevallhatná ha már nem érdeklem. Árulásom miatt facebook-on letiltott és nem vagyunk már kapcsolatban viberen sms-ben beszélünk néha de már nem tudom lehet velem van a nagyobb baj? Segítenem kéne neki? mondjam én ki hogy vége? Válaszok nélkül nagyon rossz és nem tudok magamra koncentrálni de mutat érzelmet lehet fél bevallani hogy visszajönne ? . Szeretem hiányzik is de nem törődik velem és nem segít hogy eltudjam engedni ha ezt akarná ! Kérem segítsen mit tanácsol jön a karácsony és fel szeretném készíteni magam lelkileg de nem szeretnék rossz döntést hozni. Köszönettel T.Attila (39)

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Levele alapján azt gondolom, hogy arról lehet itt szó valójában, hogy a barátnője sem tudja mit akar, mi is nyomasztja Őt valójában. A hölgy depressziójának kezeléséhez elengedhetetlen volna a pszichoterápia, ami segítene neki tisztán látni abban a kérdésben, mik azok a tényezők, amelyek összefüggnek a rossz hangulatával. Ha a kapcsolatukban vannak olyan dolgok, amik kellemetlenek a számára, azon lehet(ne) változtatni. 10 év sok idő, minden kapcsolat rengeteg változáson megy át ez alatt, de ha a felek megfelelően kommunikálnak, tisztában annak a saját és egymás igényeivel, az együtt töltött évek közelebb is hozhatnak egymáshoz. Párterápia igénybe vételét javasolm annak megértéséhez, hogyan lehetnek ismét boldogok együtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Ferenc

    Tisztelt Asszonyom!
    Egy olyan problèma valami küzdök amit nem tudok kezelni.Több éves jó házasságban élek van egy gyönyörű 1 éves kisfiam.Ebben az évben anyosomhoz kellett költöznünk egy 2 szobás lakásban.
    Nagyon jól viselkedik velünk de nálam utálatott kelt ez a helyzet amit nem tudok kezelni.Nem akarom hogy rámenjen a házasságom.Utálom feleségem szülei irányában nem tudom mitől van de sajnos elég erősen fent áll.

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Szerintem nagyon jó, hogy írt erre a felületre, hajlandó foglalkozni ezzel a kellemetlen érzéssel! Azt javasolom gondolkodjon el még mélyebben azon, mi válthatta ki azt, hogy utálja az anyósát és családját. Hogyan viselekdnek Önökkel? Mik azok a tényezők, ami zavarják Önt a velük való kapcsolatban? Miért került sor a költözésre? Szerették volna, vagy kényszerhelyzet szülte ezt a döntést?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Admin

    Kedves Melinda!
    Egy olyan problémával fordulnék önhöz hogy 17 éves koromban volt egy lány akit nagyon szerettem de az első szexuális élményem sajnos nem sikeredett jóra olyannyira nem hogy utána folyton azon izgultam hogy lesz e merevedésem a következő alkalommal és ez rányomta a bélyeget a következő próbálkozásokra is ami mégjobban elvette a kedvemet a dologtól és a végén már féltem belevágni mert attol tartottam hogy kudarc lesz a vége megint…Azóta szakítottunk egyéb okok miatt és másfél évig nem is volt senkim de most van egy lány aki tetszik és nagyon jól elvagyunk csak attól félek hogy nala is felsülök és ezért tartózkodobb vagyok és félek belevágni egy ujabb kapcsolatba….szervi okok nincsenek ez inkább lelki eredetű megérzésem szerint mert reggeli merevedésem van és ha nincs stressz vagy félelem akkor nincs vele semmi probléma
    Boldog lennék ha tudna segíteni!
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Boldogan segítenék Önnek, de ez meghaladja a levelezés kereteit. Személyesen (vagy minimum Skypeon) kellene felkeresnie ahhoz, hogy érdemben tudjunk foglalkozni a problémával, átbeszélhessük az ennek kapcsán felmerülő kérdéseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • huan migel

    Üdvözlöm. Nem tudom már kihez forduljak annyiszor beszéltem az esetről több barátommal de valahogy nem tudok tul lépni rajta. Együtt vagyok egy lánnyal 9 hónapja akivel anyira komoly a dolog hogy eljegyeztem és februárban lesz az esküvőnk mindeketen tudjuk egymásnak mi vagyunk az igaziak s ez nem az a szokásos standard szöveg hanem ez tényleg igy van . a bajom az hogy ismerem az exét illetve haverok voltunk és sokat jut eszembe hogy talán ö sok dologban jobb volt bár sok mindent tudok rola s tudom hogy nem csak szinte hanem biztos mindenben jobb vagyok nála mindt testileg lelkileg kinézetre pénzügyileg s az életem is millioszor jobb mégis sokszor nézem az interneten az adatlapját s követem az életét ami már zavar hogy ennyit nézegetem most eljutotta, addig hogy letiiltottam s nem nézem de igy is ott van bennem hogy hát igazábol nem is tudom mi van bennem . igazabol mikor mi a lánnyal összejüttünk ök még együtt voltak illetve már szakitás szélén voltak már nem volt vele boldog s szakitani akart a lány de nem tudta hogy illetve ha jol tudom zsarolta hogy kárt tesz magában a srác ha elhagyja s ettöl s félt s jötem a képbe s sikerült elhagynia mert már nem szerette ..tehát a szakitás nem miattam volt..
    igazábol ugy kezdödött elkezdtünk csetelni s egymásba szerettünk s a kezdetektöl miota együtt vagyunk együtt lakunk nagyon jol megvagyunk szinte minden tökéletes, de valahogy mindig ott az a furcsa érzés illetve ott van hogy tudom s ismerem az exet s ez zavar bárcsak ne ismerném az exet.. nem tudom hogy tudnék felejteni vagy mit tegyek hogy jobb legyen a dolog ez igazábol nem sulyos de mégis zavar hogy tul sokat gondolok arra a bizonyos ex-re s miért érdekel az élete ami sokkal rosszab mindt az enyém/Miénk

    • Habis Melinda

      Kedves Huan Migel!

      Jó hogy igyekszik megfejteni, mi van Önben. Leveléből azt emelném ki, hogy az érzések elfelejtésére törekedni nem egészséges, így ugyanis legfeljebb elnyomni lehet őket nem pedig megszabadulni tőlük. Sokkal szerencsésebb megoldás, ha önismereti munkával megérti, mi zavarja Önt az ex létezésében. Miért hasonlítja hozzá magát? Milyen az Ön önbizalma?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina K.

    Titti

    Udvözlöm
    Tanácstalan vagyok.
    Találkoztam netes társkeresön egy fiúval (40 éves) 4 találkánk volt (8 órások)
    Minden szép és jo volt mint a mesekben.Nagyon megkedveltem ugy éreztem ez kölcsönös.Vártam a következő találkát.DE…
    Időt kért 1 hét szünetet,mert eltávolodott amit megéreztem,de nyugtatott hogy nincs baj.Majd rájön mi az oka es elmondja.Kérdeztem,de nem tudom volt a válasza mindig.1 hét után bevallotta hogy hazudott,tudja mi törtent.Találkozott véletlenül a volt barátnőjével es összezavarodott.Minket azaz engem félretett.A találkozásból nem lett kapcsolat ami elszomorít.Hittem bennünk igazán,sok szingli év után megbiztam valakiben.Nem tudom van e ertelme harcolni ertunk.Lehet hogy még mindig a volt barátnöjét szereti?Feltephette a sebeit ? Az eszem azt mondja hogy felejtsem el,de a szívem mást mond.
    Tudom mondani mindent lehet,mert elvarázsolt, igaznak hittem minden szavát.Ereztem is a szeretetet a törödest ami hirtelen elszállt.Hátra arc és ennyi volt.Beszélünk még,de csalodás az egesz.Fáj es hihetetlen hogy ezt tette velunk.Megéri probálkozni ? Vagy elfutni elrohanni ?
    Köszönöm válaszát
    Udv:Titti

    • Habis Melinda

      Kedves Titti!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen hosszú idő után nyitott valaki felé, aki a kezdeti fellángolás után ellökte. Mit gondol, miért kérte a férfi a szünetet? Milyennek ismerte Őt meg a személyes találkozások alkalmával? Mi fogta meg Önt benne? Az exéhez mennyire kötődhetett vajon?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tünde

    Szeretném ha segítene! Mert szó szerint haldoklom minden téren és nem tudom azt sem már ki vagyok,miért vagyok és miért érdemlem ezt! Kérem szépen!Segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Nagyon sajnálom, hogy rosszul érzi magát. Remélem levele megírása óta ez javult. Sürgős esetben bármikor hívhatja a 116-123-as számot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    Elsősorban iránymutatást szeretnék kérni. A párom depressziós, amit elismer és részben foglalkozik is vele (önsegítő könyvek, vitaminok), de orvoshoz még mindig nem hajlandó menni. A kapcsolatunk nagyjából jól működik, de két probléma rendszeresen felmerül: egyrészt ritka a szexuális közeledés (de egyébként a gyengédség megvan összebújás formájában), másrészt ha komoly dolgot szeretnék megbeszélni vele, akkor sokszor rám sem néz, nem is válaszol, akkor se, ha éppen jobb periódusban van.
    Tudom, hogy ez valószínűleg a depresszió miatt van, és az lenne a cél, hogy orvoshoz kerüljön, de addig is szeretnék valamit kezdeni ezzel a helyzettel, főleg a beszélgetés résszel, mert rengeteget szorongok miatta. Némi tanácsnak, vagy akár laikusok számára is érthető könyvjavaslatoknak is örülnék, ami utat mutat, hogy hogyan kezeljem ezt hozzátartozóként, hogyan segítsem őt, és hogyan őrizzem meg közben a saját mentális épségemet.

    Előre is köszönöm a segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A depresszió egy igen komoly pszichés betegség, ezért nem lehet házilag kezelni. Már csak az öngyilkosság veszélye miatt sem. Javaslom, hogy ha magától nem keres pszichológust és pszichiátert magának, tegye meg Ön, ha kell, akkor menjen el vele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy fáradt kimerűlt nő

    Kedves Doktornő 53 éves vagyok januárba meghalt az apukám akit én gondoztam a beteges édesanyámmal felváltva .Édesanyámmal ötven évet éltek le jóban rosszban.
    Úgy érzem nem tudtam feldolgozni elfogadni hogy nincs köztünk mindenhol tartanom kell magam hozzá teszem nehéz fizikai munkát végzek amit azért nehéz ott hagyni mert 20 éve ezen a helyen dolgozok . Sajnos alvási problémák miatt elkezdtem sztedni nyugtatot. Egy év alatt nagyon sokat romlott a fizikai állapotom egyre többet vagyok beteg az izületeimmel és minden kis apróságon streszelek és sírok,
    A munkahelyemet szeretném otthagyni de ahoz hogy megkapjam 20 év után a lelépőt alkalmatlannak kell nyílvánitani ,kérdésem az pszichés alapon is eltanácsolhat az orvos?

    • Habis Melinda

      Kedves Fáradt, kimerült Nő!

      Igen, lelki szempontból is lehet valaki alkalmatlan egy munkára. Levele alapján azt gondolom, pszichoterápiás támogatással kellene megpróbálnia feldolgozni a gyászt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.B.Szilvia

    Tisztelt Doktornő!
    A férjemmel 14 éve ismerjük egymást 10 éve házasságban élünk,mégis a probléma most jött felszínre vagy inkább most terhes.Ő egy elégtelen ember pedig mindene megvan mégis sokszor úgy érzi,hogy szencsétlen az élet minden területén.Sokszor megbánt embereket,véleményét rá akarja erőltetni és társaságban Ő akar a középpontba lenni ezt el is éri.Sokan dicsekvőnek nevezik,mert az egzisztenciánkat ketten teremtettük meg és 40 évesen szerintem ez szép dolog.Viszont állandóan borúlátó a munkahelyén (kamionozik)csak ő tud mindent a többi mind egy “köcsög” még jó,hogy a munkába maximumot teljesít,ezért becsülik,de Ő ezt sem értékeli inkább visszaél a helyzettel és előbb utóbb munkahelyváltoztatás lesz belőle.Képes azért felhívni,hogy Németo-ban stau van és nem ér oda a lerakóhoz,persze az irányító a hibás és Ő ekkor már a felmondással fenyegetőzik.Csak az a jó vélemény amit Ő mond és képes a másikra ráerőltetni és addig magyarázni még rá nem hagyják .A kapcsolatunk hol jobb hol rosszabb volt már szó válásról,ennek több okát tudott felsorolni. Pl.nincs gyermekünk,mert 3x elvetéltem félidőben ezt is hallottam egy párszor,de,hogy erőt vegyen magán és örökbefogadást elindítsunk azt nem vállalja,mert neki ne mondja meg senki mit csináljon.További kivizsgálásokra nem megyünk,mert Ő nem ad több pénzt az orvosoknak.Bántani soha nem bántott testileg,lelkileg annál többször,de anyagi biztonságot nyújt,mert mindent megteremt amit csak akarunk.Szóval lehet ilyen férjen segíteni? Én nem a váláson gondolkodom,habár lehet az lenne a jó,mert egyedül érzem magam annyi,hogy anyagilag biztosítva vagyok,de rá kell jönni ha semmi másban nem tud segíteni akkor a pénz nem minden.Közben meg Őt is sajnálom.Hova kellene fordulnia ha rászánná magát? Néha van olyan,hogy belátja,hogy segítségre van szüksége. Várom válaszát:KöszönettelSzilvi

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a féje elégedetlenségének, borúlátásának megvan a maga oka, amelyet pszichoterápia segítségével lehet kezelni. Amennyiben a párkapcsolatuk léte vagy felbomlása a legfőbb kérdés, párterápia igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jozefa

    Felnőtt gyermekem már elmúlt harminc. Kis kora óta rengeteg kudatc érte, mert írás olvasás nehézségekkel küzd. Több fejlesztésre vittük. Leérettségizett esti tagozaton. Felsőoktatásban a vége nem sikerült. Több Okj végzettséggel rendelkezik. Férjhez ment sajnos a házassága is 4 év után válással végződött. Nehezen talált munkát jelenleg egy éve dolgozik.Nagyon akar bizonyítani. Túlságosan nyitott, vágyik a szeretetre. Döntően idősebbek értik meg, nem a saját korosztálya, azonban ezekben a kapcsolatokban szélsőségekbe esik. Jelenleg már szinte minden idejét egy családnál tölti, ahol a nagymamával, aki egy régi tanára, foglalkozik, mert beteg. Időközben Tőlünk a saját szüleitől teljesen eltávolodott pedig komoly betegségen estünk át. Időnként olyan mintha a külső kapcsolatokban, azok hatására elveszítené a realitásérzékét. Velünk él. Külön lakrészben. Sok ajándékot vásárol a kedves ismerősöknek. Hiába próbálom a gazdálkodásra tanítani ebben is az aktuális külső kapcsolatok dominálnak. A fontossági sorrendben mi szülők hátul vagyunk. Kritika esetén komoly konfliktus kelezkezik. Tanácsot szeretnénk kérni. Mit tehetek érte. Mi lesz Vele később ha egyedül marad. Sokan visszaélnek jóságával, szeretetéhségével. Kérem lehetőség szerint ne nyilvánosan válaszoljon. Köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Jozefa!

      Ahogy a bevezetőben is írtam, csak nyilvánosan áll módomban válaszolni a megkeresésekre.

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető a lánya iránti aggódása. Kérdés, hogy a szélsőséges viselkedés, ahogyan fogalmazott öszefüggésbe hozható-e az Őt ért sok kudarccal. Mivel a lánya már felnőtt, Ön nem tudja megtanítani sem a gazdálkodásra, sem másra, legfeljebb a véleményét elmondani, amit aztán Ő vagy megfogad, vagy sem. Legfeljebb arra tudja rávenni, hogy gondolja át, miért távolodott el a saját szüleitől, ehhez kérje/kérjék pszichológus segítségét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Laura

    Segitség!
    31 évesen továbbképzőn, erős érzelmekkel kötődöm egy tanáramhoz. Neki családja van ahogyan nekem is. Elmondtam neki is hogy mit vált ő ki belőlem, elég egyhangúan reagált hogy neki családja van.Ez engem annyira letört könnyebben törtem ki és a végén azon kaptam magam hogy az életemről mesélek. Majd hirtelen felbeszakitottak így azóta se beszéltünk soha többet róla. Továbbra is megyek az óráira.
    Annyira furcsa de alig várom lássam, mindig lesem az iskolában is mikor a kávézóban leül…
    A legnagyobb problémám hogy nem tudom kiverni a fejemből, már fantazialtam is dolgokkal kapcsolatosan, vágyom rá, hogy megöleljen, hogy magához szorítson.
    Külföldön élek, így szerettem volna ha egy magyarul beszélő pszichológus mondja el előbb a véleményét mielőtt itt bárki mást is felkeresnék ezzel a problémával.

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Szerintem érdemes végiggondolni, akár pszichológussal való négyszemközti konzultáció segítségvel megérteni, mi fogja meg Önt a tanárában, aki egy elérhetetlen férfi az Ön számára. Azt írja, hogy van családja. Ebben hogyan érzi magát? Mindent megkap-e a párjától, amire vágyik. Ismerős-e valahonnan az Ön múltjából az elérhetetlen utáni vonzódás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elkeseredett fiú

    Kedves Doktornő!
    23 éves fiú vagyok. Általános iskolám, gimnáziumom pokol volt, az osztálytársak élni nem hagytak, csak azért mert jó tanuló voltam. Gimnáziumban érettségihez mire elértem, azokból a tárgyakból, amelyekből 4 évig kitűnő voltam – a tanárokkal jó kapcsolatban voltam elvileg – érettségin hátba támadtak és lepontoztak, csak azért mert elmondtam hogy külföldön fogok továbbtanulni. Egy tanár még a szemembe is mondta, hogy nem tart semmire se és nem fogom semmire se vinni.. Ezek után kimentem és kint tanultam 2 évet. A sok áskálódás és a rossz emlék annyira meggyötört, hogy folyton teljesen magam alatt voltam és a rengeteg tanulásom ellenére, mindig blokkot kaptam vizsgákkor és csak rossz emlékek futottak át az agyamon.. nem bírtam ezt, mivel maximalista vagyok, ez is meggyötört, így hazajöttem.. Szüleimmel többször és folyton voltak nagy vitáink és egyre súlyosabbak.. sok olyan dolgot vágtak a fejemhez, ami mélységesen elkeserített, pontosan azért, mert ők is tudták, hogy egy sem igaz belőlük. Viszont bennem megtört valami és nem olyan a beszélgetés velük, mint egykor volt. Mostanában egyre többször fordul elő velem, hogy nagy hangulat hullámaim vannak, hol elfogadható, hol teljesen magam alatt vagyok megkeseredve. Az utóbbi időben még az is előfordul, hogy egy helyzetben, ahol érzelmet kéne nyilvánítani nem tudok, egyszerűen, mintha kívülről szemlélném az eseményeket.
    Annak ellenére , hogy az utóbbi időben sikeres vagyok a tanulmányaimban, továbbra is gyötör ez az állapot és az elmúlt 14 év. Nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy megváltozzon ez az állapot.

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett Fiú!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a hangulatingadozásai azt jelzik, pszichoterápiás támogatást kellene kérnie, hogy feldolgozza az Önnel történt rossz dolgokat, megérthesse a szülei miért látják hamisan Önt, el tudjon ettől érzelmileg távolodni. Ha igényli, szívesen állok ebben is a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy kíváncsi kérdező

    Kedves Melinda!

    Egy olyan problémám van, amely kb. 3-4 hónapja tart:
    Kb. 12-13 évesen jöttem rá hogy mindig is a saját nemem érdekelt és vonzott, és teljesen biztos voltam ebben, egészen az elmúlt pár hónapig.
    Nem tudom, hogy ez okozta-e, de kb. a probléma kezdete körüli időszakban hallottam egy pár negatív véleményt, amelyek eléggé megbántottak és bűntudatot keltettek bennem, majd ezután arra gondoltam, hogy soha nem fog senki elfogadni, helytelen dolog, amit csinálok. Sokat agyaltam ezen, ami sajnos csak rontott a helyzeten, és mára odáig fajult a dolog, hogy ha meglátok egy saját nemem beli embert, valami gátlást érzek abban, hogy vonzónak találjam. Egy elmondhatatlan érzés van ilyenkor bennem. Talán taszító, de ugyanúgy valamennyi vonzalmat érzek irántuk. Olyan, mintha valamilyen érzés elhalt volna belőlem, és ez eléggé elszomorít. Először libidócsökkenésre gyanakodtam.
    Gondoltam rá, hogy lehet hogy mégis az ellenkező nem tetszik, de ott meg kicsit erőltett és kényszeres érzésem van. Meg is ijedtem, mikor ez eszembe jutott, mert nem szeretném, ha így lenne. Meg nem is érzem azt, amit egy velem azonos nemű embernél. Ha meglátok egy velem ellenkező nemű embert, akkor így elkezdem bebeszélni magamnak, hogy tetszik meg ilyenek.. meg arról gondolkodom, hogy mit kellene bennük szeretnem. És egyébként, ha mindez úgy nincs az eszemben, ez a bebeszélős dolog nincs is, csak néha, bár lehet azt már a sok agyalás okozza tudat alatt.
    Úgyhogy kb. most tartok ott, hogy meg akarom ezt oldani, mert eléggé nyomaszt és foglalkoztat. Mit tudna nekem tanácsolni, illetve mi a véleménye? Talán ez csak a kamaszkor velejárója lenne?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem érdemes önismereti munkába kezdenie. Az, hogy a saját nehéhez vonzódik egy sor konfliktushelyzetet teremt, amit igen nehéz volna segítség nélkül felválllania, megfelelő módon kezelnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lexa

    Jó napot ! Egy 18 éves lány vagyok és depressziós meg iskolás nagyon stresszes és nyomás alatt vagyok.Úgy érzem mindenkinek megkel felelnem ,a szüleim nagy elvárásokkal vannak felém ,úgy érzem nem érdeklik őket az érzéseim mintha csak egy robot lennék aki 2 dologra can programozva tanulás és az érzéseimet félre kell tennem….Minden nap szomorú vagyok és lehangolt egyedül érzem magam ,a nap bármleyik szakaszában rám jön a sírás néha összezavarodva kérdezem magamtól hogy miért? Sokat gondolkodtam már azon ,hogy elmegyek egy pszichológushoz de félek a szüleim eléggé szigorúak és abban a hittben vannak hogy az ilyen helyekre csak az őrültek járnak ,félek ,hogy lekiabálnának ami miatt segítséget kérek.Egyszer őszinte voltam és megmondtam az anyukámnak ,hogy úgy érzem megfulladok a nyomástól amit rám raknak de ahelyett hogy mégertett volna negatívan válaszolt rá “meg ne fulladj” ..fogalmam sincs mit csinaljak nem tudom meddig fogom ezt bírni…

    • Habis Melinda

      Kedves Lexa!

      Szerintem jó ötlet, hogy felkeressen egy pszichológust, aki segít megkeresni a lelkére nehezedő nyomás forrásait és feloldani azokat. Ha van iskolapszichológus a közelében, akár vele is elbeszélgethetne. A pszichiátriai gondozóban is talál ingyenesen ilyen jellegű segítséghet. Amennyiben a 18 éves kort betöltötte, akár nem is kell ezt a szüleinek megtudnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csaba F.

    Hogyan tudnám csökkenteni a szülői zsarolást? Évek óta ezt csinálja mind a két szülő pár és most van az az időszakom amikor lekellene válni mert úgy érzem hogy nekem is jó lenne de sajnos minden egyes tulajdonságom kicsit torz. Hogyan tudnék ettől megszabadulni? Mert úgy érzem így csak leragadok és toporgok egy helyben.

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Önismereti munkára van szükség ahhoz, hogy rerálisan lássa saját magát. Csoportos vagy egyéni formában érdemes eljárnia ide, ennek segítségével megérteni a szülei motivációt, érzelmileg elhatárolódni tőlük (vagy legalábbis a szarolástól, amit csinálnak Önnel).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • LTK

    Tisztelt doktornő! 20éve élek a férjemmel. A húsz év alatt a szexuális életünk szinte egyenlő volt a nullával. Egy gyermekünk van. Nem kívánom a férjemet és nem is tud kielégíteni. 8 évesen meghalt az édesanyja, és úgy érzem mintha anyapótló lennék. Minden rám hárul, minden megoldandó problémára majd anya megoldja mert ügyes a válasz. Teljesen úgy érzem magam mintha lenne még egy gyerekem. Felbukkant egy férfi az életemben akihez nagyon vonzódom és lehetne köztünk kapcsolat. Próbálom a férjemnek megmagyarázni hogy keressen magának mást mert ez így nem működik,de hajthatatlan , azt mondja neki nem kell más. Teljesen elvan ebben a semmilyen helyzetben. Nem tudom mit tegyek mert közben furdal a lelkiismeret hogy mi lesz ha elhagyom,mert nincs senkije. Úgy érzem teljesen életképtelen egyedül,de én szeretnék végre boldog lenni.

    • Habis Melinda

      Kedves LTK!

      Szerintem is az a megoldás, hogy a párját rá kell döbbenteni arra, hogy fel kell végre nőnie, de erre csakis pszichoterápia segítségével lesz képes. Önnek mi tetszett meg az új férfiban? Amíg a házassága nem zárult le minden szempontból, nem fogja Őt objektíven látni, ezért önismereti munka megkezdését javasolm.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szné P. Éva

    Tiszteletem!

    Az lenne a problémám hogy az édesanyám megkeseríti az életünket. Hozzánk költözött a párjával, mert nincs kedvük fűtést fizetni és állítólag lyukas is náluk a cső, de sajnos nem hiszem el. Anyukám nevén van a lakás, amiben élünk, mert elvileg ajándékba kaptuk, de azóta sem lett átírva. Pont ezért a költözésért feladtunk mindent. A párom jelenleg munkanélküli, mert itt mindenhonnan visszautasítást kap. Én apukámmal voltam ápolásin, de már 8 hónapos kismama vagyok, szóval azt nem tudom csinálni. Amióta anyám itt van azóta folyton csak veszekednek. A konyhát teljesen elfoglalta és olyanokat főz, amiket a párom nem szeret és ezt tudja jól. A férjem már alig alszik és eszik valamit. Próbáltam velük beszélni, de mind a kettő a másikra mutogat, ezért elvárják hogy válasszak hogy ki mellett állok. Anyám rám is kiterjeszti a hálóját, mert konkrétan sehova sem mehetek ki a lakásból, ha itthon van. Mindig azt mondja hogy segíteni akar, de semmi életterünk nincsen. A szobából alig merünk kimenni.
    Kérem adjon tanácsot, mert vagy válás lesz a vége vagy rámegyek a gyerekkel együtt!

    Köszönöm előre is a válaszát!

    További szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna személyesen is felkeresnie pszichológust, hogy alaposabban át tudják beszélni, az anyja miért telepszik rá az életükre, meg lehessen vizsgálni, lehet-e bármiféle kiutat találni ebből. Ahhoz, hogy az anyja az Ön otthonába költözzön az Ön és a párja engedélye is kellene. Az anyagi függés ezt nyilván megnehezíti, de ennek ellenére kell hogy legyen valamilyen megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beáta

    Üdvözlöm!
    Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy volt egy párom, aki akkor volt válófélben a feleségétől, amikor mi összejöttünk. Eleinte folyamatosan ajnározott, dicsért, hogy neki én vagyok a tökéletes nő, az ideálja és nagyon boldognak és szerelmesnek tűnt. Én is kezdtem nagyon megszeretni, jó volt a közelében lenni, de már akkor is voltak furcsa megnyilvánulásai felém. Elég bizonytalan személyiség. Én a végén kezdtem jobban megszeretni, mint ő, de a szeretetem elkezdte zavarni, sok volt neki. Akkor költözött haza végleg az anyjához a családjától. Utána mondta nekem, hogy nem érez irántam semmit, így fejezzük be. Ez nekem nagyon rosszul esett, szerettem volna vele lenni, segíteni neki, ezért a mai napig találkozunk. Úgy veszem észre, hogy egyre lejjebb süllyed azóta hangulatilag, nem lelkesíti semmi, sokszor merevedési zavarai vannak, nem kívánja az együttléteket, sokszor nem is beszél. Ma azt mondta nekem, mikor találkoztunk, hogy azon szokott gondolkodni, hogy én teljes mértékben, kívül-belül az ideális nő vagyok számára, de mégsem érez irántam semmit és hogy ezt nem tudja hová tenni. Kérdésem az lenne, hogy nála ez depresszió lehet? És ha az, az a betegség okozhatja-e nála, hogy nem érez irántam semmit? Mert nekem is furcsa ez a kijelentés. Egyébként vannak olyan napjai, amikor kicsit jobban van, akkor nagyon kedves velem, ölelget, puszilgat, simogat.
    Köszönöm előre is és várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Beáta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna együtt elmenniük egy párterapeutához, hogy a segítsgével átgondolják, mi okozza a párjában ezt a változást. Egészséges esetben ahhoz, akit ideális nőnek és társnak gondol egy férfi, ahhoz vonzódni szokott. Ha ez már valójában nem egy párkapcsolat, akkor javaslom, hogy beszélgessenek el erről, a férfi pszichoterápiás segítséggel gondolja végig a probléma kapcsán felmerülő kérdéseket. Ismerje meg jobban önmagát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Peter K.

    Civakodtunk, összevesztünk a baratommal fiu-fiu… Azt mondta, mergeben, hogy esély nincs a megbocsatásra, de en ennek ellenere szeretnek bocsanatot kerni, es tisztazni a dolgokat, hisz fiatalok vagyunk nem hiszem el, hogy mar mostantol haragban elnenk eletunk vegeig… most ignoral, nem hajlando beszelni velem…. gonolkoztam hogy karacsonykor hatha segit a karacsonyi csoda, es esetleg anyukajaval beszelnek hogy segitsen rendezni, mivel hulye voltam, esetleg ez jo otlet?

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Szerintem is érdemes tisztázniuk a konfliktust, megbeszélniük mivel bántották meg egyást, ha ez nem volt szándékos, bocsánatot kérni. Ha ez nem megy négyszemközt, akár a barátja anyjától is kérhet tanácsot, hogyan lehetne a békülést kezdeményezni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ádám

    Tisztelt Habas Melinda! Elso sorban szeretnek elnezest kerni azert, hogy ekezet nelkul irok. Masod sorban pedig azert hogy ha netan amit irok az egy katyvasz lesz.
    Meg sosem mondtam el a gondjaimat igy nehez is rendesen megfogalmaznom. 19 eves fiu vagy ferfi (kinek mit jelent ez a kor) vagyok. Nagyon reg kezdodott nalam az hogy mindenki fontosabb nalam es kotelessegem segiteni masoknak. Ez mara odaig fajult hogy pl; setaltam az utcan es lattam egy lanyt aki sirt az autoban, szerettem volna neki viragot adni hogy ne sirjon de nem volt nalam penz igy elmentem es napokig buntudatom volt.
    Sosem mondtam el a bajaimat senkinek ahogy fentebb irtam es mindig mosolygom, lehet velem komolyan es komolytalanul is beszelni de neha szandektalaul is mosolygom. Baratnommel 2 eve egyutt vagyunk es ugyan az tortenik mint ahogy minden ember viselkedik velem, megteszek barmit azert hogy neki a legjobb legyen es lassam ahogy orul annak hogy en mindent megtesz erte de viszont o ertem szinte semmit sem (szeretlek szot egyszer sem mondta) es most jott el az a pont hogy felek. Eddig is voltam olyan gondolataim hogy folosleges vagyok mert rajtam csak atneznek, nem segitenek, nem kozeleitenek felem pedig nagyon jolesne egy kedves szo is. Nem varok semmit sem amikor segitek vagy barmit teszek egy idegennel vagy ismerossel de rosszul erzem magam amikor tudatosul bennem hogy forditva a negyedet sem kapom vissza. Regota bennem van az a hang hogy nem ide valo vagyok, el kell tuntetnem magam innen. Eddig feltem tole de mostanaban amikor jon es egyre tobbszor akkor megnyugszom es egyre tobbet gondolkodom hogy hogyan tegyem meg ugy hogy masoknak ne legyen trauma (pl, vonatgazolasnal a sofornek nagy trauma). Nagyjabol meg is van a terv. Egyre magabiztosabb vagyok de erdekel egy hozza erto velemenye hogy igy nagyvonalakban mi lehet(ett) velem a baj? Tudom igy leirva nehez velemenyt alkotni, ha nem is sikerul azert elore is koszonom hogy elolvasta.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Szerintem nagyon jó, hogy megpróbálja szavakba Önteni, ami a lelkét nyomja!
      Úgy gondolom, hogy fontos volna, hogy az igényeit világosan megfogalmazza a barátnője felé. Mindenki addig megy el egy kapcsolatban, ameddig a partnere hagyja, ezért fontos mielőbb tisztázni az elvárásokat, kidolgozni azokat a szabályokat amik mentén mindketten jól érzik magukat együtt. Az elvárások kimondva vagy kimondatlanul mindenkiben ott vannak. Öngyilkossági gondolatok esetén bármikor hívhatja a 116-123-as telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Gábor

    Kedves Melinda!
    Egy párkapcsolati problémaval fordulok Önhöz remélve, hogy el tud vinni valamilyen irányba.
    Röviden arról van szó, hogy a párommal már lassan 6 hónapja szakítófélben vagyunk, de mégsem mondja ki véglegesen az utolsó szót. Sokszor mondja, hogy úgy érzi menthetetlen a kapcsolatunk már, volt olyan is, hogy azt mondta legyen vége, de utána mindig oda jutunk, hogy még gondolkozik. Már külön is lakunk 1 hónapja, viszont meg mindig időt kér, mert azt mondja, hogy folyamatosan zsákutcába érzi magát a gondolataiban. Van egy közös 6 éves fiunk is, aki nagyon nehezen viseli ezt a különlétet, én pedig nagyon szetetném, ha ujra egy család lehetnénk. Jelenleg én várok arra, hogy előálljon a válasszal, hogy szeretne e egy uj esélyt adni a kapcsolatunknak.
    Ön szerint mit lehetne tenni, hogy előrébb kerüljünk, vagy mire számíthatok ennyi idő várakozás után?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel,
    Gábor

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem a várakozásnál sokkal jobb megoldás, ha megkéri a párját, forduljanak együtt párterapeutához, aki segít megtalálni, mi a legjobb döntés, mi vezetett ehhez a krízishez és hogyan hozható helyre a kapcsolatuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabinatir

    Jó estét kívánok!

    A problémám a következő lenne, nagyon el vagyok keseredve, mert a férjem az utóbbi 1 hétben nagyon megváltozott semmi türelme nincs a 3 éves kislányunkhoz, s engem ez nagyon bánt.
    Hozzá teszem velem normális csak a kislányunkkal viselkedik furán, eleve alig látjuk, mert örökké dolgozik, s az a kevés idő amit együtt lehetnek arról szól, hogy mindenért kiabál vele, már most az is zavarja, ha közeledik felé a lány, mindig együtt fürödtek már most azt sem akarja párom.
    Próbáltam vele erről beszélni először azt mondta el van kényeztettve a lány, ma reggel mikor szóba hoztam már azt mondta, hogy idegesíti a lány, s hozzá tette hogy én is aztán helyesbített (de nem úgy)
    Mi lehet a baj??
    Mit tegyek?

    Előre is köszönöm a választ

    • Habis Melinda

      Kedves Szabinatir!

      Elképzelhető, hogy történt valami a férjável, ami megviselte Őt, ezért változott meg a viselkedése. Jó, ha tudnak erről beszélgetni egymással. Szerintem nem érdemes erőltetnie, hogy foglalkozzon a gyermekkel, ha ismét jól érzi majd magát, úgyis ismét lesz kedve és türelme is hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Andrea

    Tisztelt Doktornő!
    Problémám a következő:
    Már több mint 3 éve komoly párkapcsolatban élek. A kapcsolatom nagyon jól működik, de fél éve vénetlenül észre vettem, hogy a párom néha felnőteknek való filmeket néz. Ez nagyon zavar. Megbeszéltük, azt mondta, hogy csak kiváncsisagból nézi, azt is megígérte,hogy többet nem fog ilyeneket nézni. De engen ez továbbra is nagyon zavar. Van mikor úgy érzem,hogy már túl tettem magam rajta, de minden nap eszembe jut, és van mikor nagyon zavar, egyszerüen hányingerem lesz és olyankor durván beszélek a párommal, erőszakos vagyok és mindennek ez az oka. A páromnak hiába mondom, hogy én nem tudom túl tenni magam ezen, számára ez a téma már rég lezárult, és igaza van. Már számtalanszol megbeszéltük de nem segít, egyszerüen nem tudok tovább lépni… Számomra ez olyan mintha megcsalt volna. Tisztában vagyok azzal, hogy túlreagálom a helyzetet de nem tudom mit tegyek, hogy ne így fogjam ezt fel és tovább lépjek. Már nem bízom benne, féltékeny vagyok, nagyon megváltoztam. Én csak szeretném ha minden olyan lenne mint ez előtt.

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Mi az, ami zavarja Önt abban, hogy a péárja megnézi a felnőtt filmeket? Mennyire elégedett a szaxuális életükkel és a kapcsolatuk egyéb aspetkusaival? Volt már, hogy megcsalták Önt? A fltékenységének megértéséhez és leküzdéséhez egyéni beszélgetés(beszélgetések) javasolt (ak).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Uné B. Zsófia

    Tisztelt Dr. Nő!
    9 éve vagyok együtt a férjemmel van két kisgyerekünk. Eddig minden jol ment kettőnk között de az utolsó időbe sokat vitáztunk amit eddig sosem. Most azt mondja ő lelkileg üres boldogtalan nem tudja kezelni az érzéseit és el akar válni bár tudja hogy boldogok lennénk de fél hogy meddig. Ő nem akar senkinek megfelelni és tudja hogy nem lesz boldog nélkülünk de a sok vita ami mostanában volt visszatartja és nem tudja megemészteni. Boldogtalan de nem tesz semmit hogy ez változzon. Semmi nem vidítja fel és eléggé búsnak látja a jövőt csak azt hajtogatja hogy nyugalmat akar. És hogy belőle minden kihalt. Semmit nen tesz a kapcsolatért mert fél hogy ha most jó is lenne mikor jönne egy másik probléma. Nem értem őt.

    • Urbánné Balogh Zsófia

      Semmi és senki nem érdekli nincs már türelme a gyerekekhez. Magába fordúl és csak azt hajtogatja hogy boldogtalan.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Levele alapján felmerült bennem, hogy a férje esetleg olyan pszichés problémával küzd, ami megakadályozza Őt a segítség kérésben, ezért szükséges az Ön támogatása. A helyzetén csakis Ő tud változttani, ha most még nem is érez erőt magában ehhez, pszichoterápiás munka segítségével találhat magában és olyanná teheti az életét, ami a saját maga és szerettei számára is jó.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sándor

    Tisztelt doktornő
    Sándor vagyok 45 éves 25 éve házas 22 évvel ezelőtt majdnem megcsaltam a párom de az aktusig nem jutottunk el szerencsére a feleségem megtudta ,be vallottam neki megbocsájtott. 20 év múlva úgy döntött itt az idő a bosszúra és megcsalt egy nála jóval fiatalabb fiúval majdnem a fia lehetett volna.Kiszedtem belőle ki az. Ő azt mondja hogy szeretet és velem akarja leélni az életét, az a furcsa hogy ennek ellenére is szeretem imádom ,hogy tudnám a féltékenységemet legyűrni .

    • Habis Melinda

      Kedves Sándor!

      Szerintem nagyon szép Öntől, hogy a történtek ellenére is szeretné helyre hozni a kapcsolatot a feleségével! A féltékenységének legyűrése és a bizalom helyreállítása a kapcsolatukban egy komoly érzelmi munka eredménye lehet, melyhez párterápiás munka szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Bálint

    Üdv!
    Előre leszögeznem ez nem egy tinédzserkor beli attitűd, ez körülbelül az egész életem körülölelő “valami”
    16 éves múltam el, és nem arról szeretnék írni hogy mennyire rossz az életem, utál mindenki, depressziós vagyok és a társai. Ez a dolog az életemben egészen különös, és nem tudom hogyan tudnám kezelni.
    Kitűnő tanuló vagyok, a tanult szakmámban ügyesen jeleskedem, nagyon sok barátom van, szeretnek a lányok,szerető barátnőm van, és egy csodálatos családom, akik mindent megadtak nekem régen is, és most is.
    De egyszerűen nem tudom hogy jól van-e ez így.
    Sok ember van körülöttem, hisznek bennem, de egyszerűen én levegőnek nézem őket. Nem tudok az emberekkel azonosulni, és nem is szeretnék valahogy. Most ez hatalmas ellentmondás, mivel pont hogy egy másik embertől kérem a segítséget.. 🙂
    Egyszerűen mindennap arctalan robotokat látok akik mennek a munkába, iskolába, céltalanul élve az életüket,csak mennek.Nem hinném hogy ezt kinövöm, mivel mintmondtam ez régóta tart, de senkinek nem beszéltem erről mivel nem éreztem szükségességét.Gyerekkori traumám nagyon nincsen, a valódi édesapám az már elhagyott születésem előtt, de sosem hiányzott, és nem éreztem szükségességét hogy itt legyen.
    A való életben az emberek egy kisugárzó egyinéséget látnak bennem aki sokra viheti, mindig dícsérnek, és én eljátszom az engedelmes jó fiút.
    Szociopatának, vagy valami elmezavarodottnak nem érzem magam, mivel ide fordulok segítségért ez azt is igazolja.
    De még mindig nem tudom mit tegyek. A fő problémám az hogy az emberek az érzelmeik palástolják. Én azt próbálom palástolni hogy nincs. Legalábbis így éreztem egész életemben.

    • Habis Melinda

      Kedves Bálint!

      Szerintem jó, hogy kiírta magából a gondatait és örülök annak is, hogy ezt megosztotta velem.
      Az emberek általában nem szoktak tudatában lenni az őket ért traumáknak (egyszerűen nem úgy vagyunk összerakva), ezért jó az, ha lelki kérdések esetén önismereti munkába kezdünk, hiszen a tapasztalt pszichológus egy-egy beszélgetés során rávilágít ezekre.
      Kérdés, hogy valóban nincsenek érzelmei, vagy megtanulta elnyomni őket, nem tudomást venni róluk. Ha gondolja, kibogozhatjuk ezt együtt, amennyiben megkeres elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.Anett

    Kedves Doktornő!
    21 éves vagyok, a barátom szakított velem. 2 hónappal ezelőtt egy átmulatott éjszaka után agresszív lettem és adtam neki egy pofont. Akkor megbocsátott. Azt mondta 2 héttel később hogy minden olyan mint régen. Pénteken voltunk 1 evesek, semmit nem mutatott hogy bármi baj lenne, azonban hétfőn szakított velem. Azt mondta már akkor érezte ezt hogy megtört benne valami amikor megtörtént pofon. Mit csinaljak? Ő is tett rossz dolgokat velem részegen. Azt mondta szeretne magával foglalkozni, és azért nem szakított mert sajnalt. Keressem vagy ne keressem? Mit tegyek hogy újra ugyanolyan legyen köztünk minden? Remenykedjek vagy sem? Nagyon szeretem ot és ezerszer megbántam amit tettem. Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Szerintem érdemes a volt barátjának is elmondania, hogy megbánta, ami történt és szeretné újra kezdeni. Hogy benne mi van, azt csak Ő tudhatja, talán érdemes rákérdeznie erre, mert az segíthet újrakezdeni, vagy ha Ő ezt nem akarja, akkor továbblépni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Attila

    Kedves Doktornő !

    Fiam 7 éves. Átlagos gyerek. Szófogadó,nem visszahúzódó,szeret iskolába járni, keresi a közösséget. A bibi annyi lenne, hogy 2 éve rendszeresen igazgatja elől a nyakán a pólót.(játék, tv nézés,iskolába, beszélgetés közben is.) Azt mondja ,azért mert lecsúszik és nem bírja megállni, hogy ne nyúljon hozzá. Illetve az utóbbi időbe a lábán lévő zoknit is elkezdte igazgatni, arra hivatkozva ,hogy az is lecsúszik. Ami hab a tortára, hogy a kisebbik fiam (3 éves) ezt látva, ő is elkezdte a pólót igazítani. Nem tudom mi tévő legyek, milyen irányba induljak el?! Üdvözlettel: Attila

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Amennyiben azt érzi, hogy valamilyen célja lehet a fiának a póló illetve a zokni igazgatással, érdemes gyermekpszichológust felkeresni, aki segíthet az okok feltárásában. Teljesen természetes, hogy a kisebbik fia utánozza a nagyobbat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N . Szilveszter

    Üdv! Én egy 24 éves meleg férfi vagyok, amit titokban tartok a mai napig. Még soha nem voltam senkivel, sem nővel, sem pasival! Belülről felemészt ez az egész, nem akarok meleg lenni de nem megy már, 24 éves vagyok engem is megillet a boldogság, de annyira félek a családom és a környezetem elítélésétől. Ha a környezetem megbánt egy meleget én is azt teszem, hogy ne lógjak ki és nehogy ki derüljön. Ha kérdezik hogy hiszek-e Istenben, azt mondom hogy nem mert melegnek teremtett, nem pedig normális embernek. Segítséget szeretnék kérni esetleg tanácsot hogy mi tévő legyek ? Az 100% hogy a férfiak vonzanak! Várom mielőbbi válaszát, Szivleszter!

    • Habis Melinda

      Kedves Szilveszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb személyesen is felkeresnie egy pszichológust (amennyiben igényli, akár engem), dolgoznia vele saját maga elfogadásán. Ez olyan dolog, ami nem fog automatikusan megtörténni, szakszerű támogatásra van szüksége hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • valaki......... nevet nem irhatok -

    Ilyesmit még nem is hallotam soha (Nem akarok gondot röviden irok ((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((Nevet nem írok egy régi osztálytársamról van szó, nem várja az ünnepeket. Nemrég meg halt egy jó barátja is. ))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))Segíteni szeretnék neki valami tanácsot adni.. De nem tudom mit tehetnék.. Vagy mit irhatnék neki, hogy ne bántsam meg esetleg. (most jött el végleg az az idő hogy egy ünnepet se fogok még tartani mert már nincs kivel majd (((((((((((((((talán ha lesz egy tisztességes feleségem és tőle egy-két gyermekem… Vagy csoki helyett ajándék ötlet – jóba vagyok vele…)))))))) ha lehet gyors választ szeretnék- egy iskolás

    • Habis Melinda

      Kedves Iskolás Kérdező!

      Sok oka lehet annak, hogy valaki nem várja az ünnepeket. Az osztálytársa barátjának halála kapcsán azt tudom javasolni Önnek, hogy legyen mellette, figyeljen a srác szükségleteire, kéréseire. Legyen nyitott, ha beszélni szeretne az elhunytról, de fogadja el azt is, ha nem. Más barátja, vagy családtagja nincs, akivel ünnepelhet?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • valaki ismeretlen

        Kedves Melinda
        ((((((((((az
        osztálytársam az anyukájával és (((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((a tesóival fog ünnepelni szerencsére. (((((((((()))))))De nehéz elfelejtenie a dolgot.)))))))))))))))))))) Sokat beszélgetek vele, köszönöm a tanácsot……. )))))))))))))))))))))))) ismeretlen

        • Habis Melinda

          Kedves Ismeretlen!

          Örülök, hogy ismét tudnak beszélgetni az osztálytársával, elásták a csatabárdot!
          Kellemes ünnepeket kívánok!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara.H

    Jo napot kivanok, nem tudom pontosan hogyan is fogalmazzam meg a kerdesemet. A baratom, aki eletem szerelme, es nem csak szavak hanem biztos erzesek alapjan mondhatom, idot kert hogy elfelejtsuk a tortenteket (veszekedesek) es ujra tudjuk igazan kezdeni. Az egeszhez meg annyit, hogy eleg bonyolult a kapcsolatunk, nekem kellett volna hozzakoltozni ese n mindig halogattam, mert nem voltam biztos magamban. Nem az erzeseimben, hanem abban hogy megerdemlem ot es eleg leszek e neki. Mivel o tul szep hogy igaz legyen. Egesz eletemben az igaz szerelemre vartam es most amikot megtalaltam elszurtam. Mert feltem belevagni. Neki meg elege lett a varasbol. Azt mondta felebredt es mar nem szeretett tobbe mert rajott hogy minden amit almodott eltunt. Neha van olyan erzesem hogy Narcisz szemellyel van dolgom. Probaltam neki elmagyarazni es kerni, hogy ne tegye, egyik pillanatban azt mondta ok, a masikban hogy adjak idot. De idokozben eszrevettem, hogy hazudik is es nem akar komminikalni velem. Nem tudom. Hiszek abban ami koztunk volt, de nem az a szemely vagyok aki tud varni, egyszeruen belebolondulok a varasba, megorit es amikor kertem egy eselyt egy utolsot, mert mar kaptam egy parat akkor azt mondta o is akarja, de adjak neki idot. Nem tudok idot adni, felek hogy elveszitem ez ido alatt. De azt mondta nyomast gyakorolok ra. Kozbe jo tudni, hogy nagyon egy tokeletes ferfi es a nok rajonganak erte, szoval neki nem lesz nehez dolga az eletben, mert ra ragadnak, es mar volt is egyel setalni, szoval nem tudom. Mit kellene tennem, felek hogy a kapcsolatunk egy empatista es narcisztikus kapcsolata ami a mennybe repit de a fold ala nyom. Felek hogy teljesen tonkre megyek, pedig egy igazan eletvidam ember voltam, de most felek magamtol, hogy kart teszek magamba. Dolgozok es emiatt pszihologushoz mennem nem nagyon van idom, de kell a segitseg nagyon! Elore is koszonom valaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Sokmindenről írt a levelében, amire lehetne reagálni, de azt emelném most ki, hogy Ön olyen dolgot várt el a párjától, amelyre Ön is képtelen: a várakozásra. Szerintem nem felétlen szándékos hazugdság az, hogy a másik nem kommunikál, sok más oka is lehet ennek. Önismereti munka megkezdését javasolm, hogy elfogadja önmagát, sikeresebb legyen a párkapcsolatában is. Ez valóban időbe és befektetésbe kerül, ami hosszú távon bőségesen megtérül. Amennyiben öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai vannak, pszichiátriai osztályos kezelsére lesz szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Dominika

    Jó Napot! Több problémám is van. Nagyon stresszes vagyok annak ellenére hogy még csak 15 éves vagyok. Minden apróságra rá tudok stresszelni és minden apróságon fel tudom húzni magam. Félek hogy a későbbiekben ez ártani fog az egészségemnek. Mit tehetnék ellene?
    A másik problémám pedig az hogy önbizalomhiánnyal küszködök. Alulértékelem magam és egy héten többször is előfordul ez. Mit tehetnék hogy végre elfogadjam magam?
    Segítségét előre is köszönöm!:)

    • Habis Melinda

      Kedves Dominika!

      Az önbizalomhiány elgjobb ellenszere az önismeret. Javaslom ilyen jellegű csoport felkeresését. A stressz levezetésében és kezelsében korábbi, Megbetegíthet a stressz?‘ című cikkem nyújthat segítséget. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek köztött lehet a problémát hatékonyan orvosolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot!
    Már majdnem egy hónapja beletelik vagy 45 percbe az elalvás, ami mellé folyton felkelek este többször is(ahol szintén nehézkes a visszaalvás) Ennek köszönhetőn reggelente ki sem akarok kelni az ágyból, egész nap kicsit fáradt vagyok és a koncentrálás is nehezebb, főleg ha közben háttérzaj is van. Levert, komor és ideges vagyok a napok felében. Túl nagy a nyomás rajtam(iskola), ami miatt kezdek összeroppanni. Kevesebbet eszek, csúnyának érzem magam, fáj a gyomrom, hasmenésem, székrekedésem van.Elkezdem magam hibáztatni és súlykolni, hogy nekem azért sem lehet valami jó dolgot csinálnom. Az érdeklődésem csökkent minden iránt. Legszívesebben azt kívánom, hogy mindenki hagyjon békén. Az osztályomból(11.o.) elbeszélgetek emberekkel, de csak ismerősként tekintek rájuk(azon pár emberre, akik nem idegesítenek, mert a legtöbben ezt teszik, csak egy szimpla szia mondatukkal is), miközben ők barátként rám. Keveset tudok pihenni és van olyan, hogy az sem segít a fáradságomon. Ha ez nem lenne elég akkor gyerekkorom óta szinte mindig félek bármilyen közlekedési eszközön utazni, boltban vásárolni, egyedül elmenni valahová, ahol pedig tömeg van ott egyenesen elvérzek. Ismeretlenekkel és tanárokkal utálok beszélni. Elkezdek stresszelni és néha még a szívverésem is érzem csak egy szimpla beszélgetés miatt. Néha elkap a sírógörcs akkor is, ha csak egy válaszom volt rossz. Folyton száraz a szám, de nem érzem hogy folyadékra lenne szükségem, a lábam és a kezem folyton hideg, de nem fázom. Nem szeretek emberekkel beszélgetni, de magányosnak érzem magam, ha körülnézek és mindenki jól elvan, csak én nem. Semmi családi problémám sincs, szóval nem értem mi lehet a problémám.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie a szüleivel azokról a dolgokról, amiket nekem is leírt. Pszichológus segítségét kérni az alvásproblémája, az emberekkel kapcsolatos irritáltsága (türelmetlensége) és a félelmei miatt. Ezek önmagunkban is kezelendő problémák, nem szabad őket a szőnyeg alá seperni, mert hosszú távon visszaüthet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tara

    Üdvözlöm!
    Azért írok Önnek, mert összezavarodtam és nagyon kétségbe vagyok esve.
    Közel egy éve vagyunk együtt a párommal, nagyon boldog és harmonikus volt a kapcsolatunk mindvégig.
    Én nagyon szeretem, úgy érzem ő életem szerelme, és ő is engem, úgy érzem, úgy cselekszik és mondja is nekem. Azt mondja én leszek a felesége, a gyerekei anyja.
    Azonban észrevettem, hogy 1-2 naponta rákeres a Facebookon a volt barátnője adatlapjára.
    Nem tudom, hogy ezt mire véljem, én nem nézegetem a volt barátaim adatlapját.
    A lány hagyta el a volt páromat, mielőtt mi összejöttünk, azelőtt egy évvel szakítottak, tehát most két éve hogy annak vége lett. Gondolom, hogy a páromat az a szakítás megviselte, csalódott volt.
    Nemrég rákérdeztem nála, hogy túltette e már magát azon a kapcsolaton és azt mondta hogy igen, ő előbb lezárta mint a lány. Akkor miért nézi, keresi rendszeresen a lányt a Facebookon?

    Kérem segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves Tara!

      Azt gondolom, hogy oka kell legyen annak, hogy éáhány naponta nézegeti a párja az exét a közösségi oldalán ezzel feltépve régi sebeket. Ha valójban nem fájnának neki a történtek, mi értelme lenne ezt tennie? Talán nem meri saját magának sem bevallani, hogy nagyot csalódott, amin nem tette még túl magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsi

    Kedves Melinda! 37 éves anyuka vagyok, a tanácsát szeretném kérni.Mivel nehéz élethelyzetbe kerültem. 20 évig éltem egy házasságban, Időközben a házasságunk megromlott, a férjem alkohol problémái miatt.Ezért nem bírtam tovább otthon maradni, mivel arról szólt a élete hogy a kocsmába töltse idejét. Időközben elveszítette a munkáját is alkohol problémája miatt,ezért úgy döntöttem elhagyom el is költöztünk a gyerekekkel. I Megismerkedtem valakivel akivel, Szeretnék egy új kapcsolatot kialakítani.Kaptam egy álláslehetőséget Németországban,és ezért a közös lakásunkban visszakerült a két gyermekem. Édesanyámat kértem meg ,hogy gondoskodjon róluk.Németországi munkám sajnos kudarcba fulladt, ezért haza kellett jönnöm. De mivel a férjem is a közös lakásunkban lakik,ezért nem szeretnék hazamenni mert lelkileg terrorizál.Igéri hogy most minden más lesz, megváltozik de én már nem szeretném ezt a kapcsolatot. A jelenlegi barátom felajánlotta hogy költözzek hozzá 350 km- re a gyerekeim től. De mivel volt már egy iskolaváltásunk és a gyermekeim nem akarnak oda jönni,mert a jelenlegi iskolájuk ban nagyon jól érzik magukat. Költözésünk miatt kerültek vissza.A gyermekeimről most édesanyám gondoskodik, de nagyon bánt hogy a férjem nem érti meg hogy ennek a kapcsolatnak már vége, és képtelen talpra állni. Ha édesanyám nem volna ott nem merném a gyermekeimet otthagyni. A fiam 18 éves a lányom 16 és nem akarnak velem jönni. Ha hazamegyek akkor arra én megyek rá, ha viszont elfogadom a barátom ajánlatát akkor elveszítem a gyerekeimet. Mivel most vesztettem el a munkámat ,ezért nem tudom megtenni anyagilag hogy a közelben béreljek egy lakást. A barátom az ő gyermeke miatt nem akar elköltözni. Ezért így most nagyon nehéz helyzetbe kerültem, nem tudom a helyes döntést. A férjemnek a házasságunk vége felé próbáltam segíteni orvost keresni ajánlatot tenni de ő nem akart semmit azért hogy tegyen érte hogy meggyógyuljon most már elmondja, hogy ha hazamegyek akkor megváltozik, de még most sem tesz ellene semmit és már nem bízom benne.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsi!

      Megértem, hogy nehéz most Önnek. Azt gondolom, hogy fontos lenne alaposan átgondolni és követni azt, hogy Önnek mi a jó, akkor is, ha a gyermekei emiatt átmenetileg neheztelnek majd. Érdemes velük mélyebben is elbeszélgetni az érzéseiről és a helyzet egyéb aspektusairól. Ha mindannyian akarják akkor nem lesz akadálya a kapcsolattartásnak a távolság ellenére sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Beáta

    Üdvözlöm!
    Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy volt egy párom, aki akkor volt válófélben a feleségétől, amikor mi összejöttünk. Eleinte folyamatosan ajnározott, dicsért, hogy neki én vagyok a tökéletes nő, az ideálja és nagyon boldognak és szerelmesnek tűnt. Én is kezdtem nagyon megszeretni, jó volt a közelében lenni, de már akkor is voltak furcsa megnyilvánulásai felém. Elég bizonytalan személyiség. Én a végén kezdtem jobban megszeretni, mint ő, de a szeretetem elkezdte zavarni, sok volt neki. Akkor költözött haza végleg az anyjához a családjától. Utána mondta nekem, hogy nem érez irántam semmit, így fejezzük be. Ez nekem nagyon rosszul esett, szerettem volna vele lenni, segíteni neki, ezért a mai napig találkozunk. Úgy veszem észre, hogy egyre lejjebb süllyed azóta hangulatilag, nem lelkesíti semmi, sokszor merevedési zavarai vannak, nem kívánja az együttléteket, sokszor nem is beszél. Ma azt mondta nekem, mikor találkoztunk, hogy azon szokott gondolkodni, hogy én teljes mértékben, kívül-belül az ideális nő vagyok számára, de mégsem érez irántam semmit és hogy ezt nem tudja hová tenni. Kérdésem az lenne, hogy nála ez depresszió lehet? És ha az, az a betegség okozhatja-e nála, hogy nem érez irántam semmit? Mert nekem is furcsa ez a kijelentés. Egyébként vannak olyan napjai, amikor kicsit jobban van, akkor nagyon kedves velem, ölelget, puszilgat, simogat.
    Köszönöm előre is és várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Beáta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár nagyon szép gesztus Öntől, hogy segíteni próbál a barátjának, ezt hatékonyan nem tudja megtenni, neki pszichológusra volna szüksége. Amíg a férfi fel nem dolgozza a válást, addig nem lesz meg az öröm, hiszen a fájdalmas érzések elnyomása miatt az öröm is elvész. A diagnózsialkotáshoz a férfi szakvizsgálatára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    47 éves nő vagyok. 25 éve élek házasságban 2 gyerekkel.( 2o éves fiu és 17 éves lany. .) Sajnos 9 évvel ezelőtt egy olyan hibába estem, hogy szerelmes lettem. A férfi 3 évvel fiatalabb nálam. Nős volt, én pedig férjes. Olyan rossz kapcsolatban éltek a feleségével, hogy Ő elvált. (Talán miattam is). Azt megbeszéltük már az elején, hogy én soha nem fogok elválni!
    Olyan furcsa helyzet alakult ki, hogy mivel a szeretőm a férjemnek is nagyon jó barátja egyben, egy időre a válás után nálunk lakott. Kettő évig. Az italt is letette es a cigit is. Teljesen . Férjem nagyon jó ember. megbízik bennem. Imád, és ezért nem is gyanakodott soha.
    Miután tőlünk elköltözött a szeretőm saját lakást vásárolt hitelből. A lakást együtt ujítgattuk a férfi és én…Mindent megtettem érte. Nagyon megszerettem. Berendeztem a lakást, holott az Ő lakása volt. Imádtuk egymást. Én minden ünnep előtti napot (dec 23), husvét elott is nála töltöttem…azokat a napokat, amelyik nap összejöttünk, fordulónapként nála töltöttem, szülinapokon névnapjainkon is együtt voltunk. …amikor tudtam és tehettem, nála voltam. Minden pénteken főztem nála,hétvégére legyen ebéd. Olyan kétlaki életet éltem, amit azelőtt el sem tudtam képzelni. A férjem nem gyanakodott. Mivel baratok voltak a szeretőmnel , elnézte, h főzok es segitek neki, hisz egyedül él. Dolgozni együtt jártunk hárman (szeretőm, férjem és én), mert egy munkahelyen, egy városból, egy autóval egyszerűbb volt a bejárás. .
    A baj az, hogy ez a férfi borderline személyiségzavaros, annak ellenére imádtam, imádom. De most szerelmes lett más nőbe és nagyon nagyon. ..Azt mondta egy nap nekem, hogy “nem vagyok beléd már szerelmes, nem tudlak megölelni, nem tudlak megcsókolni..” Azt hittem, hogy egy világ omlik bennem ossze. Nem tudom, hogy mi történt vele. Végsőkig ragaszkodott, irtózatosan félt az egyedülléttől es a magánytol. Nagyon félt, h senkije nem lesz soha. Azt mondta ha elhagyom, kiugrik az erkélyről. van ket gyereke 19 éves es 16 éves.nem tul jo veluk a kapcsolata .. Én nem veszekedtem vele soha. Mondjuk neki nem egyszer voltak dühkitörései..néha ördög volt, néha angyal…megéltem mellette a poklot. Ha ivott, akkor vagy agressziv volt, vagy önfeledten szeretett. Lábfetista volt, voltak dolgai. Nagyon nehéz vele. De most, hogy szerelmes lett én nagyon kiborúltam hosszu idő volt vele. Romokban hever a lelkem. Az életemnél is jobban szerettem…elmondani sem.lehet. Én tudom, hogy ő sem maradhat egyedül, nem lehetek önző, de olyan szinten megromlott a kapcsolatunk, hogy azt elmondani nem lehet. Addig nem engedett el, amig nem lett neki valaki. Ez a majom effektus. Nagyon fáj ..mintha szaggatnák a lelkem…
    A hölgy akivel összejött, iszik es dohányzik. Igy már ő is visszaszokott valamilyen szinten az italra is. Dohanyozni akkor dohányzik, ha iszik.
    A hölgyet ismerte régebbről, egy este a nő hivta fel, hogy szüksége vanvalakire Azóta együtt is élnek. Nem tudom hogy tudta megtenni? Szeretett engem nagyon. Rohadt féltékeny volt mindenkire.
    Kedves Melinda! Kérdezzen nyugodtan ha még szüksege van információra ahhoz, hogy vélemenyt formálhasson. Egyenlőre én 3 hónapja sirok, 7 kg fogytam az 58 kg-bol…széthasad a lelkem, ha arra gondolok, hogy mással van. Es , hogy minden szenvedés ellenére jo volt vele. Ön szerint a borderlune visszajöhet? Ha nem sikerül az a kapcsolat, akkor van reményem? Tudom, hogy ott az ital erős összekötő kapocs, de ugy érzem, hogy megőrülök nélküle. Egyszerűen olyan sok volt ez az idő év…vannak nálam holmijai..ruhái még.. És a szobába, amekyikben nálunk lakott, be sem tudok menni. És mivel ezt itthon senki nem tudja, sírni is titikban tudok…holott belefulladok a könnyeimbe…
    Varom segitő valaszát! Mary

    • Habis Melinda

      Kedves Mary!

      Megértem, hogy felemészti Önt ez a helyzet, hiszen rajongásig imárta ezt a férfit, aki most új párra lelt. Bár a szíve mélyén talán érezte, hogy a kapcsolatuk nem tarthat örökké, féj most elengednie őt. Javaslom, hogy a veszteség feldolgozásához kérjen pszichoterápiéás segítséget. TB alapon a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyet.
      Ne cipelje egyedül a titkát!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Daniella

    Kedves Doktornő!
    Volt egy fiú, akibe első látásra beleszerettem egy táborban és rá három hétre elkezdtünk beszélgetni Facebookon. Már első éjszaka rengeteget beszéltünk, kezdeményezte a találkozót, hamar belementünk a dolgokba, otthon is bemutatót, feltűnt, hogy nagyon meg akar felelni a szüleinek és hogy még eléggé “anyuci picike fia” . Másfél hónap után megváltozott, mikor mondtam neki, hogy nekem kicsit kevés ez az egész. Aztán rá egy hétre elmondta, hogy ő nem áll készen egy komoly kapcsolatra és neki ez így nem megy, de amúgy elvileg szeret. Semmi konkrét indokot nem kaptam, ami miatt elég nehéz továbblépni, reménykedtem, úgyhogy rairtam és megkerdeztem, hogy reménykedjek e vagy felesleges és elég csúnya hangsúlyban közölte, hogy fogadjam el. Ő amúgy 18/F én 20/L. Szeretett egyáltalán? Vagy mi lehet az oka annak, hogy szakított? Van esetleg még esélyem?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Daniella!

      Levele alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a fiú megijedt ettől a kapcsolattól. Talán nem mert szembe nézni az elvárásokkal, amiket Ön (szerintem nagyon helyesen) közölt vele és ezért inkább kimenekült a helyzetből. Talán nem érezte magában az erőt a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina T.

    Tisztelt Doktor No
    Eloszor is elnezest az ekezet nelkuli irasert. A kerdesem a kovetkezo lenne. Az ocsemrol lenne szo aki 37 eves,anyukammal el a mai napig, valami oknal fogva nem akar elkoltozni pedig mar tobb baratnoje is probalta rabeszelni. Ez a kissebbik problema. A nagyobbik az hogy akarhany baratnoje volt/van a kapcsolataiban folyamatos a veres az o reszerol. A noket megalazza,cselednek tartja. Ha szakitasra kerul a sor folyamatosan hazudik hogy nem az o hibaja volt o nem csinalt semmit. À lenyeg hogy o tisztan jojjon ki belole. Barmit kepes hazudni hogy tiszta maradjon.Anyukam a partjat fogja hisz neki folyamatosan, nem meri fel azt hogy ezzel csak megerositi azt hogy jol van fiam ugyes voltal.Most az utolsonàl le is tartoźtattak. Elmondtam anyunak millioszor ha ot vedi azzal jot nem tesz. Persze hiaba beszelek. Megutni barkit barmiert nem szep dolog. 37 evesen olyan mint egy gyerek. Otthon ilyet soha nem latott. Hosszu eveken keresztul drog fuggo volt bortonben is volt miatta. 3 eve szabadult azota drog problemaja nincs. A verekeďesei mar joval azelott kezdodtek. Kerdesem hogy egy pszichologus tud e rajta segiteni es egyaltalan hogyan tudnam rabeszelni hogy elinduljon? Jelen pillanatban megszakitottam vele a kaocsolatom emiatt es addig nem is szeretnek szoba allni vele amig ez helyzet nem oldodik meg egy pszicholigus segitsegevel. Ha tudod nekem tanacsot adni azt nagyon megkoszonom.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján az a benyomásom, hogy Ön bármit mond vagy tesz, az az édesanyjának csak olaj a tűzre. Valóban neki kellene máshogy bánnia az Ön testvérével, ha magától nem tud rájönni, miért nem működnek a párkapcsolatai. Ahogy célzotam rá az előbb, azt javaslom, hogy függetlenítse magát ezektől a dolgoktól, hiszen mindent megpróbált már, az energiái azonban kűrba vesztek. Pszichológus is akkor tudna csak az öccsének segíteni, ha ő komolyan gondolja, valóban akar változtatni a viselkedésén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katka

    Tisztelt Doktornő!
    Kérem adjon tanácsot, mit csináljak? November 6-án megismerkedtem egy tőlem 16 évvel idősebb férfival, nagyon jól találtuk a hangot, hamar ráéreztünk, hogy szeretünk egymással levelezni. Szinte mindennap írtunk egymásnak alig vártuk, hogy a másik írjon. Ő közben elutazott egy másik városba, ott talált munkát, mert 2,5 éve van még nyugdijig. Onnan is ahogy tudott mindig írt. Ő egyedül élt már 7 éve. Sajnos sokszor panaszkodtam neki, hogy nekem van egy rossz házasságom, és én egyenlőre barátot, majd esetleg később társat keresek. Tudta azt is hogy régóta a váláson gondolkozom? Mindig úgy csinált, hogy adott tanácsot. Közben kiderült az a munka amit ott elvállalt, mégse jött be, mert nagyon nyomasztotta ott a légkör. Fiatalokkal dolgozott ,volt hogy 3 napig egymásután 12 órázott, lelkileg nagyon kifáradt, aggódtam érte ne hogy baja essen, akkor azt írta, hogy nagyon jól esik, az aggódásom neki és, hogy ilyen nővel mint én nem találkozott. Próbaltam neki tanácsot adni, lelkileg támogatni és mindig dícsért, hogy hálás a sornak, hogy ilyen levezőtársra akadt. Amikor végképp elege lett, akkor is írt, hogy köszönni, hogy mellette álltam igaz csak távolból, de ő hazautazik mert nem bírja ott, úgy hogy aznap mikor írt, akkor este hazament. Kértem, ha hazaért küldjön sms-t, hogy szerencsésen hazaért. Amikor hazaért elküldte az sms-t, és aznap éjjel fönnt maradt, hogy írjon nekem. Egy kicsit úgy éreztem, hogy talán több is van köztünk a részéről, mint barátság. Nekem nagyon jólestek a levelei, olyan boldog voltam. Akkor gondoltam, hogy felhívom. Megbeszéltük mikor hívjam és nagyon jól megértettük egymást, utána este még beszéltünk skype-on is, és akkor elkövetem a legnagyobb hibát, hogy mindent elmondtam, amit még nem tudott addigi életemről. Mert én úgy éreztem, hogy már meg van köztünk az a kapocs ami kell, de sajnos mekkorát tévedtem. Elmondta, hogy ajánlottak neki egy munkát nem messze, ott ahol lakik, mondtam is neki, hogy örülök, remélem beválik. Amíg beszéltem közben ő már mást csinált, sajnos nem vettem a lapot, hogy már unja.
    Másnap írtam neki smst, és mondtam, hogy fodrásznal voltam és akarja teszek fel képet ahol láthatja a hajamat, de nem válaszolt. Dél körül jött egy email, hogy nagyon sajnálja, de egy héten csak egyszer tud velem foglalkozni, és írni. Ő neki más elfoglaltsága is van, mint hogy velem levelezen. De, ajánlott valamit könyvet, hogy pszihológiával kapcsolatban olvasam el, és kiváncsi a véleményemre. Még azt is írta, hogy sok kötelezettsége van a testvérei, rokonai és gyerekei felé. Először nagyon ledöbbentem, aztán nagyon csalódott lettem, hogy lehettem ilyen buta, hogy hittem neki, amikor csak akkor voltam jó neki, ha szüksége volt egy barátra és most mikor nekem lenne rá szükségem meg nincs sehol. Pedig mindig azt hangoztatta nekem, hogy mivel én is mindig jó voltam, ő rá is mindig számithatok, és hogy önbizalmat adunk majd egymásnak.
    Akkor kérdeztem, tőle, hogy hol van amit ígért, hol van a barát, amit felajánlott nekem. De azt írta várjam meg, azt a napot amig jövő hét lesz, és akkor írjak. Úgy, hogy nem kaptam magyarázatott a viselkedésére. Addig a napig amíg, nem történt az a butaságom, amit leírtam, mindennap írt nem is egyszer, néha még többször. Mindig szinte én voltam a szent nő, az istennő, az angyalka. Küldött nekem virágos képeket, zenéket és mindig éreztem, hogy mellettem áll még a háttérből is.
    Most meg már tudni sem akar róla, ennyit jelentettem csak neki, hogy amikor nekem van rá szüksége elhagy, és milyen kegyetlenül tette. Azóta azon rágodom, hogy miért teszi ezt velem, meg is kérdeztem tőle, hogy miért csinalja ezt velem, amit mondott mind hazugság volt, csak játszott velem. Én már bocsánatot is kértem tőle, de arra sem reagál. Úgy érzem megbíztam valakibe aki rútul kihasznált és lelkileg összetőrt. Azt is írtam neki, hogy ezt nem vártam volna tőle, hogy egyetlenegy hibámért így bánik velem. Mindig ha rágondolok elsírom magam, hogy ilyen kegyetlen volt velem, és nagyon nehéz elfelednem mert vele úgy éreztem megértem vele, akkor miért okozott nekem ekkora bánatot. Megírtam neki ezt is, hogy sírok, de a válasz, hogy egy héten csak egyszer ír. De igazán már csak azt akarom tudni, hogy miért volt kegyetlen velem.
    Csak egy hónapig leveleztünk, és még nekem van lelkiismeretem-furdalásom, az ő kegyetlensége miatt, összetörte a szívemet, nagyot csalódtam benne, ezek után nem tudom, hogy tudnék valaki mással megismerkedni, mert kihasználta a jóhiszemüségemet.
    Barátság jelige

    • Habis Melinda

      Kedves Katka!

      Megértem, hogy csalódott a levelében leírtak miatt! Szerintem érdemes volna alaposan átgondolni, hogy mit várt és mit kapott pontosan ettől a férfitól. Ő mit várt Öntől. Levele elején azt írja, Ön barátságot kért, de amikor azt kapta, mégis csalódottá vált. Miért van az, hogy csak hetente egyszer akar levelezni vagy beszélni Önnel, amikor korábban nem így volt. Mi lehet az a hiba, amiről írt? Ön miért akar ismerkedni, amikor van párja? Ha nem néz szembe a nehézségekkel, teszi rendbe egy új pártól függetelnül is az életét, azzal nem fog a problémáktól megválni, sőt, valószínűleg újabb “álságos” embereket talál majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Boglár

    Üdvözlöm!!!
    Ma este édesapámat kellett, hogy meg keresem. Főlhívta édesanyámat telefonon, hogy ő el ment, őtett többé nem fogjuk láttni. Én tudtam, hogy hol kellen keresük, ugyanis az egyik családtagunk , az én 2 unokatestvérem meghalt idén, pár hónapja. Neki ő olyan volt mind, hogy ha a testvére lett volna , úgy gondolom , hogy ő a halálat nem tudta még most sem fel dolgozni. El indultam a keresésére édesanyámal s a tesvéremel. Gyomára is akadtunk hiszen pont az unokatesvérem sirjánál sírt. Nekem azt mondta hogy ma ő megy s nem jön vissza soha sem, ne megyek utána és hogy ő nem tudja itt hagyni a sirboltban az unokatesvérét folyton csak ezeket ismételgette. Alkoholt fogyasztott de keveset. Modtam neki, hogy jöjön megyünk haza hisz a lánya vagyok tegye meg értem , a válasza az volt hogy csak anyámnak kellettem neki nem, én sem kellettem sem az öcsém. Fájdalmas volt ezt hallani tőle. A temető mellett erdő van , ő ebbe az erdőbe el indult megölni magát. Én követtem, mindig kiabált, hogy menyek haza mert ő eztett nagyon régen eltervezte, hogy megöli magát de a házunkban, felakasza magát s mireánk felgyujtja a házat, de ezt ma este át gondolta s meghadja nekünk a házat s ő el megy, s megöli magát. Még azt is el mondta, hogy nem szeretné még azt sem, hogy az ő csontjait megtaláljuk. Édesanyám, testvérem mondta neki szépen, hogy jöjjön velünk haza, nagy nehezen haza jött , sírt közben s kiabált is. Meg szeretük volna beszélni vele ezt a dolgot de nem engedte most sem. Lefekvés elött azt mondta, hogy nem lesz nyugodt éjjszakánk úgy sem s mivel, hogy ma utána mentünk s megkerestük egy váratlan alkalommal ránk fogja majd gyújtani a házat s ő meg felköti magát. Én ezt ma megéreztem, hogy ő megakarja magát ölni, még régebben magam elött láttam ahogy lóg meghalva itt nálunk egy helyiségbe, ezt eddig soha senkinek nem mondtam el csak ma édesanyámnak s testvéremnek. De azért mondtam el mert pont azt helyiséget modta édesapám hogy itt fogja meg tenni majd ahol én is láttam ötett ,ez egy ilyen megérzés s hírtelen elképzelés volt többszöri alkalomal is nekem. Lehett furcsának tünik, de sok mindent megszokatam érezni előre, meg így mint ha láttnám is, vagy csak meg álmodom. Annyira ismerem is apámat, hogy elöbb de utóbb ezt megfogja tenni. A tesvérem nagyon ki készült dühös is egyben rá nagyon, nagyon féltem. Édesanyámnak ma azt mondtam, hogy ha véletlenül lesz még ilyen hasonló helyzett akkor fel hívom a sürgőségit, hogy vigyék el kezeltettni. Régebben is fel akarta gyújtani a házat meg el is ment itthonról…meg több alkalomi veszekedés is volt. Jól gondoltam ezt, hogy el akarom vitettni kezeltettni vagy mit táncsol még, mert én lelkileg ki készültem, de édesanyámat és a testvéremet meg akaróm óvni tőle, ez a remény éltet s ad erőt ezt el viselni s átélni, meg az Istentől való kegyelem s hitt add erőt.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglár!

      Nagyon megterhelő dolgokat ír, megértem, hogy ki van készülve ezektől, ráadásul nem az Ön dolga volna hogy ezeket a dolgokat elrendezze. Borzasztó, ami a családjukban történik! Az apjának mielőbb pszichiátriai osztályos kezelésre van szüksége, hogy elmúljanak az öngyilkossággal kapcsolatos vágyai. Akut veszély esetén (amiről a levelében is írt) akár mentőt is lehet hívni, nem szükségees az Ő hozzájárulása a gyógykezeléséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anikó

    Kedves Melinda!

    Egy ideje érzem, hogy valami nem jó.

    Kitöltöttem egy tesztet, aminèl az jött ki, hogy enyhén diszharmónikus vagyok.

    Utánna olvastam a dolognak, de nem tudtam pontosan merre is induljak meg, sok helyen sok félét írnak.
    Ezért a segítségét szeretném kèrni.
    Mi is ez pontosan?

    Kis figyelemzavar lènyegében?

    Valamint, egy kérdésem lenne még.
    Nagyon nehezen megy a barátkozás másokkal. Valamiért nem tudok elmélyülni a barátságokban. Hiába próbálok kedveskedni másoknak, igyekszek megkérdezni mindig a hogylètüket, de valahogy nem megy mégsem.
    Gondolom azért is, mert valahogy nem megy a közös témába való belemélyülés.
    Zavar, mert így szinte mindig egyedül vagyok, és tudom, hogy ez miattam van..

    Segítségét előre is köszönöm!

    Üdvözlettel,

    Anikó

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      A szövegkönyzeteből kiemelve nem tudom én sem értelmezni ezt a szót, alapvetően ambivalens, nem harmónikusat jelent, de ezt sokmindenre érthetjük.
      Levele második felére reagálva pedig többféle oka is lehet annak, hogy nehézséget okoz a barátkozás és az elmélyülő kommunikáció, melyen leghatékonyabban önismereti munkával lehetne segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy elkeseredet nő

    Üdv!
    39 eves nő vagyok, 21 éve vagyunk házasok a férjemmel..
    Igen koran férjhez mentem és szinte gyerek voltam. A férjem szépen lassan az évek alatt uralkodni kezdett rajtam ,az önbizalmamat teljesen lerombolta lelki es fizikai fájdalmat okozott…Tudni kell , hogy addig minden rendben van amíg úgy cselekszem ahogy a férjem akarja!! A szex eleinte szinte mindennapos volt mert ő igy akarta… olyan segédeszközöket alkalmazott szex közben ami nekem kellemetlen volt…közben született 2 gyerekünk akik a legjobb dolog az életemben..
    Pár éve komoly válságban került a házasságuk , mert már nem hagyom magam és merek nemet mondani!
    Már nem félek..
    Mára oda jutottam , hogy egyáltalán nem vágyom a szexre.. 🙁 ebből komoly vitáink vannak … lehet hormonális a probléma hashimotom van ..
    elvagyok keseredve😞

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett nő!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes mielőbb pszichoterápiás támogatást kérnie/keresnie, hogy jobban át gondohassa a helyzetét, bele értve a párkapcsolatát is. Nagyon fontos, hogy az életének minden területén, köztük a szexben is érvényesüljön az, amrie Ön vágyik, ne kelljen túl nagy áldozatokat meghoznia. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Jánosné

    Borika vagyok.
    Tisztelt Doktor Nő!
    A férjem meghalt 2016.februárjában nagyon rosszul éltünk,de úgy voltam vele már megszoktam 37 év eltelt édesanyját is én ápoltam beletörődtem az egészbe.Közben tönkrement az egészségem.Miután meghalt felhívtam egy régi ismerősömet május környékén sokat beszélgettünk Ő volt az első igaz szerelmem,de rég volt és még mindig ő járt az eszemben.Találkoztunk július augusztus környékén,azóta együtt vagyunk csodállatos ez az érzés ez a szeretet és boldogság.És itt jön a neheze.Elmondtam a lányoméknak és ordítás volt a részéről hogy még el sem temettük aput és én már másik emberrel vagyok.Én vagyok neki az egyetlen aki tud segíteni ha betegek az unokák állandóan náluk vagyok ezután hogy lesz hogy én a párommal leszek nekem ő a fontosabb mint a családom kiabálta a lányom.Azelőtt sem volt nyugtom,most pedig kezdi a lányom.Úgy érzem önző lett,pedig ahol tudok segítek nekik.Arra is megkért ne menjek nyugdíj után dolgozni,mert szüksége van rám.Közben beteg lettem műtötték a lábamat ,azt mondta hogy a kanapém ülve is tudok vigyázni a 4 éves gyerekre,ott is voltam de meg sem álltam egész nap dagadt is a lábam szépen.Borzasztóan érzem magam lelkiismeret furdalásom van,mit tegyek nekem már nincs életem csak az ő telefonjukat kell várnom mikor mehetek a gyerekekhez?A vőm közben viccel velem hogy ha így érzem magam már 60 évesen is sokan öregotthonba mennek.Borzasztó ez belefogok bolondulni.Mit tanácsol mit tegyek?Köszönöm válaszát előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Borika!

      Szerintem érdemes lenne megpróbálni higgadtan beszélni a lányával az ő elvárásairól és az Ön igányeiről. Teljesen természetes, hogy az egészségére vigyáz, más dolga is van, mint az unokákra vigyázni. Ha Ő ezt nem érti meg egykönnyen, akkor annak valamilyen leki oka lehet, nem lepődnék meg azon sem, ha Őt is megiselte volna az Ön korábbi boldogtalan házassága. Ezt azonban már nem lehet így jóvá tenni.

      Kívánom, hogy meg tudják beszélni, amit kell!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktória

    Kedves Doktornő!
    11 hónapja a párom úgy döntött ne folytassuk a kapcsolatunkat. Mindezt nem személyesen, hanem üzenetben közölte velem. Azelőtt pár nappal megnyílt nekem, és elmondta mennyire szomorú neki,hogy az előző kapcsolatából született fiát nem láthatja. Addig is tudtam hogy mennyire rossz neki, de akkor tudott jobban beszélni róla. Akkor azt mondta, hogy egy ideig szakítsuk meg a kapcsolatot, mert át kell rendeznie az életét.A mi kapcsolatunk addig a pontig harmónikus, egy részről mély baráti volt, és szeretetteljes. Elmondta hogy fáj neki hogy felbomlott a házassága, fiatalon lett apa, de felelősségteljesen viselkedett, feláldozva a 20-as éveit. Elmondása szerint ő is nagyrészt felelős amiért megromlott a házassága, mivel hogy mindent megteremtsen a családjának, elég sokat dolgozott. Aztán egy idő után a felesége elhagyta és másik országba költözött a fiával. Ezután találkozott velem. A mai napig nem értem miért szakított velem, mivel most sincs együtt a családjával. A szakítás után levelet írtam neki, arra nem reagált, pár hónappal később a születésnapján felköszöntöttem üzenetben, és ajándékot küldtem neki, amit megköszönt, de a kérdésemre, hogy hogy van nem válaszolt. Ez volt áprilisban. Azóta nem kerestem. Láttam róla képeket, van neki egy barátnak mondható lány ismerőse. Egyértelműen nem tudom megmondani, hogy együtt vannak e, mert a képeken ő a lányt a vállán öleli át, nem a derekán. A volt párom most lesz 31, a lány 21, illetve ugyanaz a neve mint nekem,és a szeme színe is. Ön szerint van ennek valami jelentősége. Szerintem, és mások szerint is a fiatal éveit szeretné most visszakapni, azért bulizik most ennyit, és ezért van annak a lánynak a társaságában. A szakítás előtt elmondta, hogy én vagyok az egyetlen az életében, akinek ennyire meg tud nyílni. Többször mondta a kapcsolatunk alatt hogy én lennék a tökéletes számára, ha jó időben találkoztunk volna.
    Ön szerint miért szakított velem? Vagy van még esélyünk együtt lenni?
    Illetve milyen jelentősége lehet annak a másik lánynak?
    Előre is köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel: Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Szerintem nagyon fájdalmas lehet Önnek ez a szakítás! Szép dolog, hogy Önnek tud leginkább megnyílni az exe, ez azonban sajnos nem jeletni azt, hogy érdemes volna reménykednie. A szakításunkban talán szerepet játszott a férfi múltja, emiatt nem állt készen egy kapcsolatra. Talán emiatt nem akar egyáltalán elkötelezúdni, hiszen egyszer már megégette magát, s ezt nem tudta feldolgozni. Ezért inkább kerüli a mélyebb kapcsolatokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Krisztina

    Kedves Doktornő! 23 éves vagyok a párom 29. Lassan 2 éve együtt vagyunk,és született is egy kislányunk. Azért írok,mert a párom múltját nem tudom elfelejteni ( ismerem már régebbről). Nagy csajozó gép volt. Akárhányszor felhozom a témát az ex barátnőiről lehurrog hogy ne a múltban éljek. De ez nekem nem megy. Amikor eszembe jut,akkor elkezdek vele csúnyán beszélni,valamikor nem is szólok,csak lehajtott fejjel,elgondolkozva elém jön a kép hogy velük jobb volt meg ilyenek. Próbáltuk megbeszélni,de mindig veszekedés lett a vége,miszerint “ne a múltban éljek”. Ez nekem nem megy. Amikor testileg is közel kerülünk egymáshoz akkor is elém jön a kép hogy kivel volt. Nem tudom mit tegyek,érzem hogy nem lesz ennek hosszú távon jó vége.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Megértem, hogy nyomasztja Önt ez a spontán megjelnő kép. A párkapcsolatát milyennek érzi? Van benne valami, amivel elégedetlen? ha igen, emnynire tudnak erről beszélni? Megcsalta valaha Önt ez a férfi? És más?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.