Pszichológus válaszol

A szolgáltatás a korábbi, 48 órás határidővel ide kattintva érhető el, ahol felkészült kolléganőimmel együtt várjuk kérdését, melyet igyekszünk mielőbb megválaszolni!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakban írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni őket.

Felhívom szíves figyelmüket, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat, személyes véleményemet tükrözi.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 5 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

12 691 Hozzászólás

  • K. Emma

    Tisztelt Doktornő!
    Olyan problémàval fordulok Önhöz, hogy a pàrom, akivel 2,5 éve vagyunk együtt nem kívànja az együttléteket. 27 éves fiatal férfi .
    Àltalàban én kezdeményeznék, de elutasít.
    Heti 1 maximum 2x történik aktus közöttünk.
    Nem akar csókolózni, nem kívànja az intimitàst.
    Azt mondja szeret és nem tudja miért van ez vele,szeretne ő is erre megoldàst talàlni.
    Az ő megàllapítàsa tesztoszteron szint csökkenés. Mi lehet a probléma, van erre megoldàs?
    Köszönöm vàlaszàt!
    Emma

    • Habis Melinda

      Kedves Emma!

      A párja járt endokrinológusnál? Hogyan állapítottaák meg a tesztoszteron szint csökkenést? A testi közelség elutasításának, nem kívánásának sokféle oka lehet, ezért a szervi kivizsgálás után érdemes pszichológust felkeresni, vagy párterápia segítségével végiggondolni a kapcsolatukat. Elképzelhető az is, hogy egyszerűen a párjának eleve kevesebb az igénye erre, mint Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • egy anyuka

    Kedves doktornő.!
    nekem egy olyan problémám van hogy van egy 17 honapos kisfiam.. és olyan szinten vagyok már hogy néha ugy érzem megbántam hogy megszültem.. idegesít és türelmem egyre kevesebb hisztis és akaratos..
    nem fogad szót nekem és ezis idegesít..
    mit tegyek hogy konnyebb legyen?? már a sirógörcs jön rám…

    • Habis Melinda

      Kedves Egy Anyuka!

      Javaslom, hogy keressen pszichoterápiás támogatást. Ennek segítségével meg lehet érteni (és hatékonyan kezelni) azt, hogy mivel akasztja ki Önt a gyermeke, türelmesebb, empatikusabb szüklővé válhat. Ennek alapja azonban az önsimeret és önelfogadás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. Brigitta

    Kedves Doktornő!
    A kamaszkorba lépő 14 éves öcsém miatt írok önnek. Az utóbbi pár hónap alatt egy aranyos, szeretettel teli kissé lemaradottan gyerekes fiúból egy szélsőségesen zárkózott kamasz lett. Bűntudat nélkül hazudik, semmit nem ér, ha mond valamit (rajtakapják hogy rosszat csinál, megígéri hogy másképp lesz, majd legközelebb ugyanúgy csinálja és kezdődik minden előről), nem látja a tettei következményeit, rosszabb (nem drasztikus de a korábbiakhoz képest rosszabb) az étvágya, mindenkitől elzárkózik (minnél közelebb állt az illetőhöz régen annál inkább), kényszeres tünetei vannak (pl. étkezés után muszáj hogy magának mosogassa el az edényeit, de nem tudja megindokolni, hogy miért.
    Maga szerint ez még belefér a “csak kamasz” kategóriába, vagy komolyabb lépések kellenének? Nagyon aggódik érte az egész család. Ha az utóbbi, milyen szakemberhez forduljunk? Nagyon aggódik érte az egész család. (Budapest környékén élünk, így Székesfehérvár sajnos nem opció.
    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Szerintem érdemes volna gyermekpszichológust felkeresni, az öccse viselkedésével kapcsolatban az ő véleményét kikérni. Családterápia is szóbajöhet, hiszen valójában a szüleinek kellen megtanulni bánni az öccsével. A hétköznapokban ők tudják a legjobban segíteni Őt, miután képessé válnak erre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Szófia

    Jónapot!

    Segítséget szeretnék kérni. Úgy érzem kezdek depressziós lenni és nagyon magányos vagyok, nincsenek barátaim.
    És félek emberek közé menni. Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves Szófia!

      Azt javaslom, hogy forduljon mielőbb pszichológushoz, kezdjern terápiát, hogy a tünetei ne súlyosodjanak és hogy javuljanak a társas kapcsolatai.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy szomorú anya és,feleség

    Kedves Doktor Nő!
    Párommal 4 éve vagyunk együtt, van egy 4 hónapos kisfiúnk. Neki volt egy előző házassága, abból van egy 5 éves lánya. 2 év együtt élés után úgy döntöttünk, összeházasodunk. Az esküvő előtt kevesebb, mint egy hónappal kiderült, hogy megcsalt a volt feleségével (állítólag azt mondta, ha nem teszi meg, nem láthatja a lányát). Próbáltam megbocsájtani. Azóta, hogy mindez kiderült, eltelt két év, de a mai napig nem tudom túl tenni magam ezen. Pl azt mondja, hogy én hozzá tartozom, egyből az jut eszembe, hogy bárcsak azon az estén is hozzá tartoztam volna. És mióta mindez kiderült, a lányához sem tudok úgy viszonxulni, ahogy kéne. Nem szeretem, ha itt van, nem szeretem, ha hozzáér vagy hozzá szól a kisfiamhoz, sőt azt sem szeretem, ha arról van szó, hogy ők testvérek. Férjem is csak abban tud gondolkodni, hogy négyesben csináljunk programot, de én szeretnék hármasban is. Csúnyán hangzik, de nekem az ő lánya “csak egy gyerek”,mint pl a sógoroméké. Hétvégén van itt nálunk, de mindig úgy érzem, hogy csak azt a két napot bírjam ki valahogy. Amióta megszületett a kisfiuúnk, nem voltunk sehol hármasban, mert mindig azt a választ kapom, hogy majd, ha itt lesz a kislány is. Amit a fiúnk után kapott apa 5 nap szavbadságot, azt is arrara “használta fel”, hogy elhozta a lányát. De volt olyan is, hogy egy péntek délután megkaptuk a családi fotózásunkon készült képeket (persze a lánya is ott volt), erre este nagy örömmel és büszkeséggel mutatja a telefonján a lányáról a videót, ahol mesét mond, de a mi képeinket elfelejtette megmutstni a nagyszülőknek. Lehet, hogy ezek apróságok, de nekem nagyon rosszul esnek. Szóvá tettem neki ezt is, azt a választ kaptam, hogy mond az öcsinek, hogy ő is mondjon verset, akkor büszkén mutatom őt is, de mivel ő még nem tud, majd később. Annyira bántott ez a mondat is, mert én a 4 hónapos gyerekemre is büszke vagyok pl azért, hogy milyen ügyesen fordul oldalra, vagy milyen édesen gőgicsél. Tudom, hogy a kislány nem tehet semmiről, de egyszerűen úgy érzem, hogy minden szomorúságot neki és az anyjának köszönhetek. Mit tegyek, hogy el tudjam fogadni ezeket a dolgokat?
    Köszönettel: egy szomorú anya és feleség

    • Habis Melinda

      Kedves Szomorú Anya és Feleség!

      Szerintem érthető, hogy hármasban is szeretne porgramot csinálni a párjával és a kisfiával. Levele alapján úgy gondolom, hogy a megcsalás akkora érzelmi törést okozott, hogy párterápiás munkával kellene dolgozniuk azon, hogy helyre álljon a bizalom a kapcsolatukban. Ha a párja erre nem hajlandó, az Ön szenvedése csökkentésére egyéni terápia is szóbajöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E. Noémi

    Kedves Doktornő!

    Önértékelési,önbecsülési problémáim vannak. Pár hónapja úgy érzem,hogy nem vagyok jó semmiben és semmire.A jelenlegi munkámban,nem érzek örömöt,nagyon sokat vagyok egyedül az irodában. A gond az,hogy nincs annyi munka ami letudna foglalni napi 8 órában.
    10 hónapja párkapcsolatban élek,de az utóbbi időben,nagyon sokat veszekszem a párommal,folyamatosan valami zavar a viselkedésében.Nyilván vannak olyan dolgok amiben igazam van,és ő belàtja ha úgy érzi téved,de nagyon sokszor bolhából elefántot csinálok.Nem akarom elveszíteni,mert nagyon szeretem,és tudom,hogy ő is engem.Viszont a legnagyobb gond az,hogy nem tudok megbízni benne.Pedig nem nagyon adott okot rá,sőt…A gyerekkorom nem volt zökkenőmentes, az apai kép nm példamutató volt,mindig csalta anyukámat.
    Nem szeretném a sok” hiszti” miatt elveszíteni a párom,de a napi negatív gondolatokat nehéz kitörölni a fejemből.
    Előre is köszönöm válaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Ahogy levelében is célzott rá, az, hogy nem tud megbízni a párjában összefügghet nem csak a jelenlegi kapcsolatukkal, hanem az Ön személyes élettörténetével, családi kapcsolatrendszerével is. A megoldás tehát az, ha pszichoterápiásan átgondolja, mik történtek Önnel, min ment át a múltban, ez hogyan befolyásolja azt, hogyan érzi magát a most.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitti

    Tisztelt Szakértők, már többször fordultam Önökhez ugyanezzel a kérdéssel, de a dolgok nem fordultak jobbra: 40 éves nő, 15 éves gyerekkel. Gyógyíthatatlan, véglegesen mozgássérült férjemtől 2 éve külön élek, az én döntésem volt ez. Rövid ideje felvállalt párkapcsolatom van. Szüleim erkölcsi hullának tartanak, gyerekem szintén. Szerintem édesanyám a gyerekemet ellenem hangolja, bár ő ezt nem ismeri el. A családomban mindenki úgy gondolja, nincs jogom, csak olyan morális szabályok szerint élni, ahogy a szüleim jónak látják. Sok ideje próbálom elfogadtatni velük az álláspontom EMK-val, úgy látom, eredmény nélkül. Ha kiállok magamért, ahogy ma is, sértődötten reagálnak. Gyerekem félő, hogy elköltözik tőlem. Zsarol. Azt kell belátnom, hogy nekem kell rendezni magamban a dolgokat, a szüleim nem fognak változtatni az álláspontjukon? De mi lesz a gyerekemmel és velem? Rövid ideje ő is terápiára jár, eddig nincs jelentős eredmény. Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Levele alapján az gondolom, hogy érdemes volna négyszemközti konzultációt igénybe vennie, mert szükséges alaposan átgondolni, hogy mit gondol Ön pontosan, hogyan tudja magát hatékonyabban képviselni a szüleiel szemben. A szülő szerepben is magabiztosabb lehetne ezáltal, melyre a gyermeke miatt is szükség van. Ha kettejük kapcsolata javul, nagy valószínűséggel a gyermek terápiája is jobban fog haladni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beatrix B.

    Kedves Doktornő!
    Nagyon sok feldolgozatlan dolog van bennem, úgy erzem. 22 éves vagyok, elsőéves egyetemista, külföldön, egyedül. Vannak barátaim otthon, itt is egy. Édesapám kilépett az életemből áprilisban. Most léptem ki egy 3,5 éves fizikailag es érzelmileg is bántalmazó kapcsolatbol. Maradtak bennem érzelmek, szeretem, megszakad a szívem erte. Új kapcsolatom van, ami nagyon komplikált es meg 300 km is van közöttünk, igy nehezebb is az egész, az ismerkedés. Részemről mar komolyabb érzelmek is vannak. Ő óvatosabb. Sokszor érzem, hogy egy sírás jól esne, sokminden kijönne, megkonnyebbulnek. Egyszerűen nem bírok sírni. Emellett ontudatlanul, amikor nem figyelek oda vagy álmomban tepkedem a hajam. Mar egy tenyérnyi kopasz foltom van. A mindennapokban pozitív vagyok es úgy érzem többnyire tudom kontrollálni az eletem. Néha viszont osszeomlok, es akkor sem bírok sírni. Nincs megkönnyebbülés, nincs
    menekvés a stressz elől -amit a hetkoznapokban nem
    Is érzek. Elvezem
    Az eletem, de néha alattomosan lecsap rám valami. Van erre valami megoldás esetleg? Köszönöm a segítséget.

    • Habis Melinda

      Kedves Beatrix!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna négyszemközt beszélnünk, vagy más pszichológussal beszélgetnie az Önt foglalkoztató dolgokról, az Ön által említett feldolgozatlan dolgokról. Az, hogy érzi, alattomosan lecsap Önre valami, a haját tépkedi azt mutatják, hogy érdemes elgondolkodnia, mi történik Önben, Ön körül, min lenne érdemes változtatni, hogy őszintén élvezze a napjait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Vera

    Kedves Melinda!

    39 éves anyuka vagyok. A férjemmel (41) 10 éve vagyunk házasok. Van 3 gyermekünk, mindegyik kisfiú. A legidősebb 5 és fél éves, a két kicsi meg 3 és fél évesek. 21 hónap különbség van a nagy fiam és az ikrek között. Nagyon szeretem őket.
    Nándi 2018. május 21-én tölti be a 6. életévét, elvileg mehet iskolába jövő szeptemberben. Viszont én inkább visszafognám, mert egy kicsit zárkózott, önállóan nem kezdeményez barátkozást, csöndes gyermek idegen helyen/oviban, otthon persze nem. Az oviban mindig azt mondják, ha kérdezem, hogy hát “elvan” nincs semmi gond vele. Ha kérdezik halkan válaszol, ha válaszol. Van egy kis barátja aki ugyan úgy májusban született, ő a fiam ellentéte. Eleven, barátkozó, nyitott a világra, sok barátja van, izgő-mozgó…stb.
    Nándi k.b. 3 hete kezdte el, ha később megyek érte az oviba, nem 15:00-ra, hanem mondjuk 15:17-re érek oda, hatalmas krokodil könnyekkel vár, hogy elkéstem és ő hogy várt engem. Minden változásra érzékenyen reagál. Az óvónők is kérdezték, hogy nem akarnám-e visszafogni, hogy ne 2018. szeptembertől menjen iskolába? Én mondtam, hogy de örülnék neki, és most jön a kérdésem.
    A férjem hallani sem akar arról, hogy visszafogjuk, mert szellemileg alkalmas az iskolára, illetve a másik érve, hogy akkor kiszakad a megszokott társaságból és a legjobb barátjától!!!!
    Mit tegyek? Elküldjem az iskolába az érzékeny, visszahúzódó gyermekem? Vagy várjak egy évet, az új ovis csapatával és szakítsam el a jó barátokat egymástól?
    Mikor teszek jól?

    Illetve, én hogyan segíthetnék neki, hogy ne legyen ennyire zárkózott?

    Előre is köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel,
    Vera

    • Habis Melinda

      Kedves Vera!

      Szerintem érdemes gyermekpszichológiai vizsgálatot kérni azügyben, hogy érdemes-e visszafogni a kisfút vagy menjnen már iskolába. Az óvónő tud segíteni ennek kezdeményezésében. Álatlánosságban pedig csak annyit mondanék, hogy a szociális képességek szükségesek a sikeres iskolai teljesítményhez, de szeptemberig még rendgeteg idő van, sokat változhat Nándi ezalatt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Veronika

    Tisztelt Doktornő! Azèrt irok önnek mert teljesen elvagyok keseredve 18 èves lànyom miatt.
    16 èvesen adott èletet kisfiànak ès az utobbi időbe azt mondja hogy nem birja a gyereknevelèst sok neki munkàval együtt szeretne èlni.
    Èn külföldön èlek ő otthon de hetvègente van segitsège hogy eltudjon jarni szorakozni hiszen nagyon fiatal.
    Mèg is engem okol mindenèrt ami vele törtènik.
    En mindig segitettem neki ahogy csak birtam.legyen anyagi lelki tamaszra szüksège.Mèg is ugy èrzem semmi nem jó neki aminek hangot is ad.
    Hiàba probàlom neki szèpen mondani ne làssa ennyirre sotèten a helyzetet de semmi eredmèny.
    Kèrem segitsen pàr mondattal nekem mit tegyek hogy viselkedjek vagy hogy segitsem kibillenteni ebből a negativ gondolat vilàgàból? Esetleg depresszios szüksège lenne segitsègre?.vàlaszàt előre is köszönöm
    Üdvözlettel:Veronika

    • Habis Melinda

      Kedves Veronika!

      Levele alapján egyértelmű, hogy Ön nagyon szeretne segíteni a lányának, de az is valószínű, hogy neki valójában nem erre van szüskége. Hiába próbálja Ön vagy más meggyőzni Őt, hogy ne lássa ilyen borúsan a helyzetet, ezt megérteni kell, majd ennek mentén megváltoztatni. Erre a lánya pszichoterápiás segítséggel lenne képes. Javaslom számára pszichológus felkeresését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktor Úr! Az a kérdésem, hogy a borderline személyiségzavar új párkapcsolatban mikor, mennyi idő után jön ki? Meddig tudja valaki ezt nagyon jól”titkolni”, illetve álcázni? 1-2 hónap, esetleg tovább? Volt ilyen az ismeretségi körben, sajnos nehéz velük. Most választás előtt vagyok, mit tegyek. Ilyen emberrel élni nemszeretnék, viszonz itt a kezdet kezdetén (2 hónapos a kapcsolat) még mindent meg tesz, hogy ne kerüljön felszínre a szélsőséges viselkedés, a dühkitörés, a rohamok, a hangulatingadozás. Ez a betegség mikor tör ki igazán, mennyi idő után, meddig palástolható? Köszönöm válaszát: Mary

    • Habis Melinda

      Kedves Mary!

      Szerintem jó, hogy a partner-jelöltje igyekszik fejlődni, megadni Önnek a biztonságot, amire szüksége van. Ha megfelelő kezelésben részesül a borderline beteg, jó életminőségben élhet, hosszú távon is csillapodhatnak a szélsőséges viselkedések, hangulatingadozások, akár teljesen megszűnhetnek a dühkitörések. Úgy gondolom, hogy érdemes kerülni az általánosítást, ne a diagnosztikai címkét, hanem magát az embert, aki mögötte van nézzük!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • István

    Kedves Melinda!

    Egy eléggé érdekes témában fordulnék Önhöz segítségért. Nem rég megismerkedtem egy lánnyal az interneten, akivel komoly szándékkal kezdtünk el ismerkedni. Nagyon tetszett nekem mind külsőleg, mind belsőleg. Ráadásul közös ismerősünk is van (bár ezzel a közös ismerőssel már rég beszéltem). Elég hirtelen megnyíltunk egymásnak. Rólam tudni kell, hogy sajnos a múltban történtek olyan dolgok amik miatt lelkizősebb típus vagyok, illetve a lánnyal is történtek ilyenek (mondta is, hogy mennyire depressziós és hogy senki nem érti meg őt). Szóval így hamar úgymond egymásra találtunk. Őszintén szólva én benne nagyon megbíztam, gyakorlatilag úgy megnyíltam neki, mint még soha senkinek. A kérdésem viszont az lenne, hogy létezik olyan hogy kettős személyiség? Vagy nagyon hirtelen hangulatváltozás? Nem tudom minek minősülhet ez. Egy darabig tök jól megvoltunk, lelkizett ő is. Aztán volt mikor egyik percről a másikra megsértődött rám, hogy én milyen hisztis vagyok meg stb… Már eleve azt sem értettem, hogy egyik pillanatban azt bizonygatta nekem, hogy milyen jó velem, meg már olyat is mondott, hogy így szeretem engem amilyen vagyok…. Illetve olyanokat mondott, hogy ő azonnal nem veti magát egy pasi ágyába…. Másik pillanatban meg már azzal jött, hogy mennyire szexhiánya van, meg hogy már volt jópár alkalmi kapcsolata is… és hogy mennyire szeret orális tevékenységet végezni (gyakorlatilag úgy mondta, hogy neki diplomája van belőle 😀 ), de ha én szexuális utalást tettem, megsértődött, hogy ez neki még túl korai…. És onnantól nem válaszolt facebookon (ennek viszont előzménye, hogy a melleiről fotót küldött). Másnap megkérdeztem mi volt ez az egész, elpoénkodta, hogy biztos részeg volt (pedig nem volt az). Egyik pillanatban egy tök aranyos, lelkizős, értelmes lány, következő percben (akár 1-2 perccel később csak) viszont egy igazi bunkó, és úgy adta elő magát, mint egy igazi útszéli. A mai nappal megszakítottam vele a kapcsolatot. Még tegnap este is amikor beszéltünk, teljesen lelkes volt az irányomba. Sőt… még ma reggel is. Tegnap este abban maradtunk facebookon, hogy reggel hívjuk egymást telefonon, ha már jobban érzem magam (beteg vagyok épp). Reggelre elment a hangom, így mondtam neki, hogy most nem tudok így beszélni. Erre megjegyezte szomorú fejjel, hogy akkor nem beszélünk ma… Későbbre vissza jött a hangom úgy ahogy, így mondtam neki, hogy felhívnám. Erre azt mondta, hogy épp készül melóba, de miközben hajat vasal, kihangosítva tudunk beszélni 10 perc múlva. Na erre nem írt akkor, hogy hívhatom vagy stb… Én csak annyit írtam 15 perccel később, hogy most már mindjárt be kell érnie, így akkor már nem fogunk tudni beszélni, és tettem egy szomorú fejet. Erre olyan hisztit levágott üzenetben, hogy olyan vagyok, mint egy gyerek, meg hogy nem szereti a lelkizéseket és hogy köztünk emiatt nem lesz semmi meg stb…. És bunkó módon még sértegetett is. Tegnap este meg még azt írta szeret….

    Mire véljem ezt az egészet? Létezik olyan lelki gond ami egy emberből ilyen gyors hangulatváltozásokat idéz elő? Megszakítottam vele a kapcsolatot a most délelőtti eset után, csak szeretném tudni egy szakembertől, hogy ezt az egészet mire véljem. Azért esett ennyire rosszul, mert én még tényleg soha életemben ilyen szinten nem nyíltam meg senkinek. Csak ő neki. Amit ezen alkalmakkor úgy reagált le, hogy megtisztelve érzi magát és örül neki, meg hogy lát bennem potenciált, hogy legyen köztünk több is.

    Köszönöm válaszát!

    Tisztelettel,
    István

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Valóban igen sok ellentmondás van a hölgy viselkedésében. Vágyik egy párkapcsolatra, de nem akar sérülni, kiadni magát. Mivel Ön már így is sokat tud róla, talán sebezhetőnek érzi magát Önnel szemben. Persze, lehet lelki gond is a viselkedése hátterében, de ezt nehéz lenne látatlanban megmondani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Annamari

    Szép napot

    Segítséget szeretnék kérni, mivel nem tartozkodom Magyarorstágon ezért itt és így.
    Depresszios és pánikbeteg vagyok rendszeresen gyógyszert szedek, ennek ellenére 3 napja teljesen szét vagyok csúszva, nincs kedvem semmihez nincs étvágyam és el vagyok teljesen veszve…
    Szeretném ha elmúlna ez az érzés ami 3 napja folyamatos, most már aludni sem tudok.
    Mit tanácsol mit tegyek hogy elviselhetöbb legyen ?!
    Kérem segítsen !!!
    Köszönettel Annamari

    • Habis Melinda

      Kedves Annamari!

      Ma már Skype-on keresztül is tud beszélni pszichológussal, közös munkával pedig megérthetik az állapotrosszabbodása okait, segítséget kaphat, hogy előbb-utóbb egymaga is kordában tudja majd tartani a betegségét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Kedves Doktornő!

    Most lesz egy éve hogy, együtt vagyunk a barátommal, de felmerül mindig az exe, és ez zavar. Kezdődött azzal, hogy elmesėlt mindent a kapcsolatukról, 1 évig voltak együtt, mennyire szerelmes volt a lányba, előtte még nem volt senkivel, csak vele. Én vagyok a második, meg hogy megcsalta, akkor lett vége…
    Nagyon sokat beszélgetek vele erről, de egyszerűen már nem tudok mit csinálni, mert nincs olyan nap hogy eszembe ne jutna. Ez már kihatással van a kapcsolatunkra is sajnos.
    Tanácsot szeretnék kérni, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni, mivel tudnék magamon segíteni?
    Köszönöm..

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Mit jelent az, hogy folyton felbukkan a batárja exe? Hogyan viselkedik ilyenkor a fiú? Miért zavarja az Önt, hogy a párja őszinte volt Önnel az előző kapcsolata kapcsán?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Joli

    Tisztelt Doktornő! Szeretnék tanacsot kérni 10 eves unokam nagyon szereti a focit.Be is irattuk egy jo hirnevű foci képzesselfoglakozo csapatba 1 eve .
    De nem akar a labda utan futni ha labda van nala nem viszi azonnal tovabb adja .Most az utobbi időben all a pályan es nem is koncentral oda.Meccs alatt! Ha azt mondja neki a szülei hogy akkor nem fizetik be a dijat ne jarjon .akkor pedig megijed es sir .Nem tudjuk mi ez Mi lehet az oka? Csapattarsai szeretik edzo szereti .Nem az iskolas tarsaival focizik ,tehat azt sem lehet gondolni hogy valami iskolai kudarc miatt csinalja .
    Köszönöm valaszat

    • Habis Melinda

      Kedves Joli!

      Szerintem nagyon jó, hogy Ön így odafigyel az unokájára. Valamilyen oka kell legyen, hogy az utóbbi időben nem tud koncentrálni. Talán bántja valami. Javaslom, hogy próbáljon meg vele elbeszélgetni, tudja meg, mik járnak mostanság a fejében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara

    Kedves Doktornő!
    Egy olyan problémával fordulnék önhöz hogy a párom a napokban belátta hogy pornófüggő.
    3és fél éve vagyunk együtt.
    Megismerkedésünk elején furcsáltam hogy kevés a szexuális együttlétünk,arra hivatkozva hogy sokat dolgozik és fáradt.Igazából vele sosem voltam az a kezdeményező tipus mert már az elején lerombolta az önbizalmam azzal ahogy az exeiről áradozott hogy milyen csinos barátnői voltak,meg valahogy engem sosem dicsért hogy szép lennék vagy hogy mennyire tetszem neki stb.
    Aztán egy éve lehettünk együtt körübelűl amikor az előzményei között rátaláltam hogy napi rendszerességgel pornó oldalakat látogat.Eleinte nem tudtam hogyan kezeljem ezt vagy szoljak e ezért,de egy kis idő múlva már nem birtam és kérdőre vontam és a válasza csak annyi volt hogy nincs semmi probléba a szexuális életünkkel és hogy velem eddig a legjobb de minden férfi csinálja és ez nem megcsalás.Nem megcsalás de igen is nagyon rosszul esik hogy ahelyett hogy velem összebujna inkább önkielégiti magát
    Ha csak elmentem a boltba,vagy elmentem dolgozni kihasználta az alkamat vagy például olyan is volt hogy munka helyén a mosdóban maszturbált vagy éjjel felkelt mellőlem az ágyból és kiment a mosdóba pornót nézni.
    Egy időbe ugy vettem észre hogy visszább vett ebből a dologból és akkor több is volt a szexuális együttlétünk de ez csak rövid ideig tartott.Manapság ujra látogatja napi szinten az oldalakat,az elmult 3hónapban heti egyszer vagyunk együtt de érezhető hogy valami nem olyan mint régen
    Nincs benne szenvedély és elhanyagol a szexben inkább azon van hogy ő gyorsan tul legyen rajta és kész.
    Önbizalmam a béka feneke alatt van mert rosszul esik hogy más nőkön elégiti ki vágyait,és azt hiszem én nem vagyok neki elég jo.
    Sajnos ez miatt nagyon sokat veszekszünk és nem tudom hogy inkább kilépjek ebböl a kapcsolatbol vagy megfog e ez a helyzet valaha változni
    SzeretSzeretem a páromat de kezdek töle elhidegűlni ez miatt.Mit javasol Doktornő hogyan lehetne ezt a helyzetet kezeleni?Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár valóban sokan végeznek önkielégítést, néznek pornót, de ettől még nem kellene, hogy ez rányomja bélyegét a szexuális együttlétekre, vagy a párkapcsolatuk minőségére. Önöknél azonban azt gondolom, hogy negatív hatású ez, hiszen érzi, hogy megváltozott a kapcsolatuk. Párterápia igénybevételét javaslom, hogy kiderüljön, a párja miért kényezteti inkább önmagát ahelyett, hogy Önnél kezdeményezne. Egyáltalán nem biztos, hogy Ön az oka ennek, minden párkapcsolat bonyolult kölcsönhatások mentén alakul, közös erővel lehet ezen változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Léna

    Kedves Doktornő!
    A segítségét szeretném kérni! Megkérdeztem anyukámat, hogy ott aludhatok e a baratomeknal. Es aztmondta nem, mert az egy olyan város és amugy se szereti ha ott vagyok. Pedig már többször is voltam náluk, és nem is azt tiltotta meg, hogy vele nem aludhatok együtt hanem azért mert egy olyan városban lakik…
    Meglehetne valahogy győzni, hogy megengedje?

    • Habis Melinda

      Kedves Léna!

      Szerintem érdemes megpróbálni meggyőzni őt, hiszen ha a várossal volna csak baja az anyukájának, akkor nyilván máskor sem engedné Önt oda. Mitől tart az anyukája pontosan? Jobban örülne, ha a barátja aludna Önnél?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E. Andrea

    Kedves Melinda!
    15 éves fiamról van szó, akinél az utóbbi időben magas vérnyomást mértek. Tegnap vették le róla a 24 órás vérnyomásmérőt. Szinte minden mérés magas volt. Kérdezte a kardiológus, hogy izgulós-e a gyermek. Nem tudtam értelmes választ adni erre, ugyanis a fiam nem mutatja ki az érzelmeit, ugyanakkor kicsi korától enyhén ugyan, de izzad a tenyere és a talpa. Erre azt mondták, hogy ő “ilyen izgulós fajta”.
    Lehet, de még soha nem láttam dühösnek, mérgesnek, felindultnak, ugyanakkor kitörő örömöt sem láttam rajta. Ön szerint van köze az elfojtott érzelmeknek a vérnyomásához? Hogy tudnám belőle előhozni? Mindig nyugodt, megfontoltnak látszik. Köszönettel várom tanácsát. Andrea

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Igen, elképzelhetőnek tartom, hogy a fia elfojtja az érzelmeit, de ezt akkor tudnám eldönteni, ha vele is találkoznék, beszélhetnék. Pszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hné B. Viktória

    Kedves Doktornő!
    Azzal fordulnék Önhöz, hogy a gyermekem szorong az óvoda miatt, minden reggel sírva megy, utána az óvónők szerint jól érzi magát, ez már a második ovija, mert ahova először járt bántotta a többi gyerek és az óvónőket sem szerette. Mit tehetnék hogy megszeresse és ne félve menjen?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Gyermekpszichológus felkeresését javaslom, aki vizsgálat után tudja Önt tanácsokkal ellátni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Nikolett

    Meg azt szeretnem kerdezni, hogy ez normalis hogy mas fiuval azota nem ereztem magam jol akikkel Talalkoztam es nem ereztem ugy hogy eltudnam veluk képzelni hogy egyutt vagyok? Ez amiatt lehet hogy meg nem leptem tovabb? De mar 4honapja hogy szakitottunk…remelem
    leszek meg szerelmes

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      A szakítás feldolgozásához idő és lelki munka kell. Ne aggódjon, ha ezen túl lesz, felbukkanik majd a szerelem az életében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Noémi Margit

    Kedves Melinda! Nagyon félek, hogy a 18 és fél éves fiam öngyilkos akar lenni, vagy valami végzetes történik vele, ha nem változik valami. Napról napra romlik az állapota, nagyon depressziós, már sehogy sem tudom felvidítani. Semmi öröme nincs az életben. Önmagát lúzernek, nem jó embernek, semmirekellőnek gondolja. Most magántanuló, mert színésznek készül és kevés az ideje. Ez egyébként az érettségi éve.
    Állandóan mérhetetlen szomorú. Kiküldött a szobájából és azt mondta, hogy mindenki hagyja őt békén.
    Sokat szenvedett még általánosban az iskolában. Tanulási nehézségei voltak, a gyerekek kiközösítették. Az itthoni lét számára nagy szenvedés, a légkör miatt. Kényszergondolatok kínozzák. Kisebb korában, már óvodás korától hangokat hallott, amik utasítgatták. (Pl., hogy az utcán menjen át a másik oldalra, mert különben az édesanyja meghal) Többször volt a Vadaskertben, vittem pszichológushoz, semmi nem javult. Most már kritikus a helyzet. Próbálom rávenni, hogy pszichológushoz, vagy pszichiáterhez menjen el megint, de nem akar senkinek beszélni magáról.
    Vajon van arra esély, hogy jól erezze magát még az életben? Hogyan tudnék segíteni neki (rajta)?
    Előre is köszönöm szépen a válaszát.
    Üdvözlettel: Margit

    • Habis Melinda

      Kedves Margit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a fiának mielőbb pszichiártiai kezelésre volna szüksége. Ha erre nem hajlandó, a házoirvosával kell beszélnie. Öngyilkossági veszély esetén pedig pszichiátriai osztályos felvételre van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eva

    Kedves Melinda!
    50 éves két felnőtt lány anyja vagyok. A hugom 3 éve elvált és azóta a férjem utálja őt.Már mindent megpróbáltam amire csak lehetőségem volt /békés megbeszélés, veszekedés, psichológus egyedül és kettesben is stb/, de a helyzet egyre rosszabb. Szomszédok vagyunk ezért elkerülhetetlen a találkozás és nem is akarom vele megszakítani a kapcsolatot, mindig is jó testvérek voltunk. Ha együtt vagyunk halkan de káromkodik, utánozza pl ahogy nevet, undok megjegyzéseket tesz stb.. amiért én nagyon szégyenlem magam. Mivel elválni nem szeretnék /sajnos okot mindig találok rá miért ne:), habár tudom, hogy csak ez volna a megoldás. Arra szeretnék választ kapni hogyan tudnék mindezzel együtt élni úgy, hogy ne menjen az egészségem rovására, mert az utóbbi időben gond van a vérnyomásommal, ami szerintem ennek az áldatlan állapotnak tudható be.
    Az utálkozás okát egyáltalán nem értem mert olyan dolgokat mond pl mert már a házassága altt találkozgatott egz másik férfival, holott a férjem a múltban engem is megcsalt de azt bezzeg bocsánatos bűnnek tartja, vagy hogy anyagilag kiszúrt a volt férjéve ami szintén nem igaz mert a családi házból ahol a hugom maradt a gyerekekkel kifizette a neki járó pénzt.Szóval reális oka nincs erre a viselkedésre és egyébként is semmi köze hozzá ki hogyan oldja meg a problémáit és éli az életét.
    Bármilyen jótanácsra nyitott vagyok, másokat nem tudok megvátoztani de magamat és a hozzáállásomat a saját érdekemben igen.

    • Habis Melinda

      Kedves Eva!

      Szerintem nagyon jó, hogy a saját viselkedésén hajlandó dolgozni! Mivel nem ismerem a részleteket, nem tudok válaszolni a kérdésére. A rossz közérzet természetes, hogy előbb-utóbb az egészségére is rányomja a bélyegét! Bennem az a kérdés merült fel a levele kapcsán, hogy miért haragszik az Ön párja a húgára? Ő mindig is ilyen furán viselkedett? Önnek mi az, ami nem jó a férjével való kapcsolatában? A kérdések alaposabb körbejárásához négyszemközti konzultációra volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Kriszta

    Kedves Doktornő!

    Az én helyzetem elég összetett, de megprobálom leírni röviden: 25 éves lány vagyok, két éve belementem egy viszonyba, ahol én voltam a harmadik személy. Első pillanattól éreztem, hogy nekem ez nem jó és ki is akartam maradni az egészből. MEgpróbáltam lezárni a dolgot, de azóta úgy érzem, hogy csak lefele haladok. Idő közben a férfi ott hagyta a családját, amiért mindenki engem hibáztatott és hibáztat. Megpróbáltam mindent, hogy lezárjam ezt a kapcsolatot…de mégse tudom..de ha vele vagyok, az se mindig jó…önszántából hagyta el a volt felességét, de én mégse tudok túllépni a sok megaláztatáson, ami engem ért. Egyszerűen nem tudom, hogy mit tegyek…mert nemtudom, hogy igazából mit is érzek és mit is akarok.

    Köszönöm,
    Kriszta

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek hiszen várta ezt a pillanatot, hogy végre együt lehessen ezzel a férfival, de közben meg túl sok lelki sebet kapott ahhoz, hogy felhőtlenül örülni tudjon ennek, élvezze az együtt tölthető időt. Ahogy célzott is rá a levelében, az volna a legfontosabb, hogy tudja, értse mi zajlik Önben, világosan lásson abban a kérdésben mi az ami valójában jó Önnek és mi az, amin mindenképp változtatni kellene. Ehhez önismereti munkára van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Magnes

    Tisztelt Doktornő!

    A segítségét szeretném kérni. Férjemmel kb. 4 éve lettünk egy pár, mivel ismertük már évek óta egymást a férjem kijelentette, hogy tőlem szeretne gyereket, amit én meg nem bántam, mivel vele képzeltem el a jövőmet. Kevesebb, mint egy éven belül lett összeköltözés, eljegyzés, házasság és gyermek. A szülésem után egészségügyileg kritikus állapotba kerültem, ahol teljes mértékben mellettem állt a férjem, utána viszont, mintha egy mélyrepülés vette volna kezdetét. A hullámvölgyből kijöttünk valamelyest, de mint egy kapcsolatban mindig jött új. Mire kijöttünk észrevettem, hogy folyamatosan 20 éves lányokat nézeget a facebookon, ami a mai napra odáig fajult, hogy szexpartnerkereső vagy szexmasszázskereső oldalakon is nézelődik. Elmondása szerint csak egyszer nézelődött kíváncsiságból, de én nem így láttam. Nyáron is történt valami flörttől több, hisz vett egy női cipőt amit elmondása szerint nekem vett Valentin napra….Azt tudni kell róla, hogy nem tervez előre, szokott venni nekem ruhát, cipőt, viszont ennyivel előre soha sem tette. Ebben az időszakban kicsit mást is mutatott be az ágyban. Ekkor volt a névnapja is, megleptem, de ő inkább a haverokat és a focit választotta. Viszont amiért írtam, nem tudom mi a megoldás, vagy csak félig tudom. Az elmúlt időszakban amikor közeledtem felé, akár ki/beöltözve akár nem 10-ből 5x elutasít. Közben szerintem a pornót és saját kényeztetését rendszeresen végzi, bár tagadja, és ugye jött a különböző partnerkereső oldalak. Ő 40 múlt én 30. Mi lehet ennek az oka? Közben megszületett a második gyermekünk is. Igazából úgy érzem, hogy bennem csak a gyerekei anyját látja, fontos neki a család, de az is, hogy új élményekre tegyen szert mellettem.

    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Magnes!

      Elképzelhető, hogy ráérzett: a gyermekei anyját látja Önben a első sorban párja, s ha így van, azon házilag nem fognak tudni segíteni sajnos. De nem kell beletörődni abba, hogy alábhagyott a vágy. Ez persze nem jelenti azt, hogy szakítaniuk kellene, de érdemes párterápiára menniük, hogy ismét közeledjenek egymáshoz, minden téren ki tudják elégíteni egymás igényeit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Marija

    Kedves Doktornő!
    Szerbiai anyuka vagyok és egy 27 éves fiam van ,aki Budapesten él.Két évig járt egy lánnyal és június óta amikor szakított vele a barátnője,olyan depresszióba esett,hogy már nagyon aggódok érte.Az idő múlásával nem hogy felejtené csalódását,hanem még inkább rosszabb.Nagyon nehéz gyermekkora volt,mert egy az édesapjával nagyon rossz házasságban éltünk.Hat éves korában elváltunk és ekkor fél évig az apukájánál volt ,aki nem is törődött vele,de nem is volt hajlandó átadni ,mert így akar bosszút állni rajtam.Amikor hozzám került a kis fiam elvittem pszichológushoz,de nem igazán láttam hogy érdemben tudtak volna neki segíteni feldolgozni a történteket.Időközben úgy tűnt,hogy túl tette magát rajta,de sajnos most úgy látszik még sem. Huzamos ideje már próbálok beszélgetni vele ,kérem hogy forduljon szakemberhez segítségért,de sajnos eredménytelen.Teljesen elutasít minden tanácsomat és egyáltalán nem is hajlandó hazajönni.Azt mondja ,hogy itthon csak rossz emlékei vannak .Fogalmam se nincs hogyan tudnám rábeszélni ,hogy elmenjen szakorvoshoz .Nagyon aggódok érte !Néha olyan szörnyű dolgokat mond,hogy borzasztó hallani.Nagyon szépen kérem segítsen!
    Tisztelettel Mária

  • B József

    Szép napot doktornő!Az én problémám a párkapcsolatomban van.Sajnos nagyon stresszelek az együttlétek előtt,sőt inkább talán szorongok.4-hónapja vagyunk együtt,és a kapcsolatunk kezdetén nagyon jól ment minden,sőt talán ennyire jó még soha nem is volt senkivel!Amióta megcsókolta a volt barátja,minden megváltozott,persze ő helyén kezelte a dolgot,és elutasító volt,viszont azóta nagyon féltékeny lettem,és a sok kudarcot követően már tanácstalan is.Folyton azt figyelem,hogy minden rendben van e ott lent,és már a szexuális vágyam se olyan,ha van még egyáltalán.A sok kudarc már beteggé tett,gyűlölöm magam hogy nem tudom boldoggá tenni azt akit szeretek.Azelőtt is volt ilyen,ha olyan lelki trauma ért,vagy sok volt a gondom,de akkor ez 1,2 nap alatt rendszerint magától megoldódott,most ezt sokkal komolyabbnak érzem,és dühít hogy tudom mi a bajom ,és mégsem tudom kezelni.Megpróbáltam mindent,nem szeretnék gyógyszert,vagy alkalmi tablettákat szedni,mivel nem hiszem hogy szükségem lenne rá,hisz ott lent minden rendben van nálam!Nagyon megköszönném a javaslatát! Maradok tisztelettel B. József

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Szerintem érdemes volna pszichológushoz fordulnia, négyszemközti konzultációk segítségével oldani a szorongását, hogy imsét élmény legyen a szex, ne vegye el az örömét semmi. Ennek segítségével meg kell tanulnia a félelmeit leküzdeni, önmagával kevésébé szingorúnak lennie. Ha igényli, elérhetőségeim valamelyikén megkereshet, szívesen segítek!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Zsuzsa

    Jó napot! Én azt a kérdést tenném fel, hogy szerettem valakit 4 évig reménytelenül, folyamatosan találkoztunk, mert ugyanolyan helyekre jártunk, barátok voltunk, de mivel tudtam, hogy elérhetetlen, elkezdtem találkozgatni mással. Már járunk egy ideje, de még mindig képben volt a régi szerelmem, akivel végre sikerült megszakítanom a kapcsolatot. Lehetséges, hogy amíg a régit szerettem, nem tudtam koncentrálni az új páromra? Lehet hogy ezután kialakulhat a szerelem iránta, hogy végre el tudtam felejteni a régit? Meggátolhatja a régi az új szerelem kialakulását?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Ternészetesen igen. Amíg érzelmileg kicsit is kötődik az exéhez, nem tud elmélyülni a jelenlegi párkapcsolata. Kérdés azonban, hogy az eddig történtek mennyire okoztak sebet a párja lelkében, hiszen eddig nem sokat kapott Önből az elődje miatt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Tisztelt Dr. Nő!

    A segítségét szeretném kérni. Párom depressziós, olyanokat mond, hogy sokat csalódott már az életben, feladta már a boldogságot, nem érdekli semmi. Nagyon rossz gyerekkora volt, ahol az anyja miatt többször gondolkozott öngyilkosságon. Nagyon könnyen stresszel és ritkán nyílik meg. Úgy érzi, hogy senki nem érti meg őt. Azt mondja, hogy a stressz gyerek kora óta gyűlik a szomorúsággal együtt és minden újabb stressz csak rá rakódik erre a halomra és sosem tűnik el. Azt mondja, hogy tele van stresszel, szomorúsággal mintha egy pohár lenne amiből kifolyik a víz, de még ömlik bele továbbra is. Amikor álmodik mindig rémálma van. Sötét gondolatai vannak, olyanokat mond, hogyha közli vele az orvos hogy csak egy rövid ideje van hátra, akkor megnyugodna. 30 éves és azt mondja, hogy már túl késő ezen változtatni, ezért nem bírom rávenni egyelőre, hogy szakemberhez forduljon. Mit tudna nekünk tanácsolni? Mit tudnék én tenni érte? Van valamilyen gyógyszeres kúra erre? Ami a legfélelmetesebb amúgy az, hogy elmondása szerint ezek a gondok, a kétségbeesettség és az elégedetlenség az életével mindig a fejeben van. Zuhanyzas közben tv nézés, étkezés l, beszélgetés közben. Ha mosolyog, akkor is ez jár a fejében, csak kívülről nem mutatja. Néha esténként sír.

    Köszönöm előre is

    Gábor

  • Egy Anya

    Üdvözlöm!
    A kisfiam 5 és fél éves. Kb 2-3 hete jelentkezik nála alvászavar, ami abban nyilvánul meg hogy minden éjjel éjfél magasságában felkel átjön a mi szobánkba befekszik közénk, visszakisérem a szobájába, vele vagyok míg elalszik. Reggelig kb 2*-3* megismétlődik a dolog. Teljesen ki vagyok merülve… Még annyi, hogy a 1,5 éves hugával van egy szobába, tehát nincs egyedül, használunk éjjeli fényt. N tudom mit tegyek. Alapjába véve nem egy nyugodt tipusú gyerek nappal sem, folyamatosan beszél, pörög

    • Habis Melinda

      Kedves Egy Anya!

      A kisfia alvászavarának kell hogy legyen valamilyen oka, melynek felderítésében és kezelésében gyermekpszichológiai vizsgálat tud Önnek segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese

    Kedves doktornő!
    A lányom 4 éves és kicsi kora óta abban a problémában szenvedünk, éjjelente szinte percre pontosan( 00:45-01:37 vagy 01:20-2:47-_ig )felül az ágyra és mintha álmában is lenne csak sír, nem lehet megnyugtatni sem, és nappal nem emlékszik, nem minden éjjel azokon az éjszakákon ha nem sír akkor többször is fel ül körbe néz, kapálódzik a kezével, mozog vagy nyöszörög. A napi teendők nála óvoda ott az óvónő dicséri jól viselkedik, nincs panasz és saját meglátás is hogy szót fogad,bár nekünk itthon ritkán, az édesapjával nem tartjuk a kapcsolatot,nagyszüleimmel élek egy nagy házban és a párommal.
    Sokat szaladgál, felmászik sok helyre amit leparancsolunk természetesen, pelenkás volt 3 és fél éves koráig, az is egy nehéz korszak volt. Mostanában teljesen más lett egyre makacsabb többet sír már elviselhetetlen állapothoz kerültünk. Szeretnék segítséget kérni.
    Köszönöm hogy időt szakított.
    Üdvözlettel : Emese

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Szerintem érdemes volna gyermekpszichológust felkeresniük az éjszakai sírás miatt. Ez egy tünet, aminek jelentése van, de csak alapos vizsgálat és anamnézisfelvétel alapján lehet megmondani, hogy mi az. Ahogy azt is, hogyan lehet segíteni rajta.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O.László

    Kedves Doktornő!
    Azért fordulok önhöz ,mert feleségem megcsalt és ráadásul a másodunokatestvérével.össze is költöznek nemsokára.most válunk és van egy közös gyermekünk meg két nevelt.nem szeretném őket elszakitani egymástól de azt sem szeretném hogy igy nevelkedjen ebben a fertőben.tudom hogy törvényileg lehet nekik még házasodni is de ……mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Miből gondolja hogy erkölcsileg nem megfelelő példát mutatnának az Ön gyermekének az exfelesége és az új párja? Hogyan viselekdnek a gyermek előtt? Ön mennyire tudta ezt a megcsalást feldolgozni?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Júlia

    Kedves Melinda!
    Mit tegyek? 5 év házasság, inszeminációval nagy nehezen 3 éves gyermek. Építkezés.
    3 éve várjuk a tesót. 3 sikertelen inszemináció, majd lombikra jegyeztek elő. Petesejt leszívás előtt 2 nappal közölte a férjem, hogy nem szeretné a babát, el akar hagyni engem is, nem boldog. 2 hete fogy, nem eszik, nem iszik. Őszinte velem most, kedves is. Sír. 41 éves vagyok, ő 39 éves.
    Összezavarodtam, kétségbeestem, rémült vagyok. Kedden lesz a beültetés. Mit tegyek?
    Nagyon nagyon nem szeretné a babát most ezt mondja. Eddig akarta.
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Júlia!

      Megértem, hogy nehezen élte, éli meg a történteket. Azt javaslom mindneképpen beszélgessen a férjéval arról, mi zajlik benne, ha kell vegyenek igénybe hozzá családterápiás segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Krisztián

    Kedves Doktornő!

    L.Krisztián vagyok már írtam korábban a problémámről hogy boldogtalan kapcsolatban élek a párommal 7 éve és beleszerettem egy lányba akit nagyon szeretek csak keveset lehetek vele, van két gyerekem egy 8és 9 éves és most el kell költöznünk egyik albérletből a másikba és nagyon nagy nyomás van rajtam azt tanácsolta hogy kérdezzem meg a párom hogy mi a célja azzal hogy bánt hogy így viselkedik velem vagy hogyan reagálna ha tudná hogy nem vagyok boldog vele. Körülbelül három éve egy nagyobb veszekedés után el kezdtem összepakolni hogy elmegyek, de akkor a kisfiam kirohant hogy mégse menjek el, nagyon szeretem azt a lányt, mert ő lelkileg felemel, nem korlátoz, nem féltékenykedik, nem irogat a munkatársaimnak mint a párom, akit sárkánynak nevezek hogy meddig dolgozom nem veszi el a mobilomat és nem ellenőrzi, és már régóta a vagyok amit muszáj megbeszélünk, de sokszor mond valamit, vagy kiabál de én már nem válaszolok mert úgy érzem felesleges is, mert úgyis süket fülekre találok. Kérem segitsen mit tegyek nem tudok pszichológushoz menni, nincs lehetőségem. Attól is félek ha bejelentem neki hogy van valakim mivel az anyukám háza az nevén és a saját három gyereke nevén van eladná anyukám feje felől. úgy érzem soha nem is szeretet csak kihasználta a naivitásomat mert én csak 19éves voltam amikor összejöttünk, ó pedig 15 évvel idősebb 3 gyerekkel de valahogy úgy alakította hogy együtt voltunk egy hónap alatt, mintha azt akarta volna mivel a házukat el kellett adni hogy a gyerekeinek legyen a feje fölött fedél és én naiv voltam belementem, aztán gyorsan szült két gyereket nekem és azóta nem dolgozik, hanem otthon tortákat készít eladásra. Én annyira üres vagyok, sehogy sem érzem magam mert azt a lányt szeretem de nem tudom mit tegyek. Azt terveztük hogy januárban együtt elmegyünk dunántúlra dolgozni és nem mondom el majd csak később hogy nekem van valakim csak azt mondom hogy elmegyek dolgozni, de most hogy közbejött a költözés nagyon rossz, a lány szenved hogy nem láthat hogy nem tölthetek vele időt, a sárkány gyanakszik is hogy van valakim. Kérem adjon tanácsot mit tegyek, mitől ez a nagy üresség bennem?Mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Levele alapján sok kérdés merült fel bennem. Például, hogy miből gondolja, hogy a gyermekeinek jó az, hogy Ön benne van egy ilyen se veled, se nélküled kapcsolatban az élettársával. Ha a maradás mellett dönt, akkor érdemes mindenképp párterápiát igénybe venniük, mert kettesben a hölggyel nem fogják tudni megbeszélni a dolgokat. Ha az elválás mellett teszi le a voksát, akkor egyéni terápia javallott, mert sokmindent át kell gondolnia ennek kapcsán. Tb alapon a helyi családsegítőben illetve a pszichiátriai gonzodóban talál ilyen lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E. Nóra

    Kedves Doktornő! Párkapcsolati kérdésem lenne. Párommal 1,5 éve vagyunk együtt mindketten egy kudarcba fulladt házasságból léptünk ki, neki és nekem is van egy gyermekem. A kapcsolatunk elején minden szépen indult én már 9 hónapja külön éltem a férjemtől amikor megismerkedtünk ő akkor még együtt élt a családjával (igaz a megismerkedésünket megelőzően már éltek egyszer külön egy fél évet, tehát az ő házasságukban a problémák nem az én színre lépésemmel kezdődtek). Szóval az elején minden szépen indult, felvállalta a kapcsolatunkat a kezdetektől külön költöztek elkezdtünk kialakítani egy közös életet. Külön lakunk de a szabad időnket és a hétvégéinket a gyerekeinkkel együtt négyesben szoktuk eltölteni. A problémám hogy a volt feleség még mindig a párom vállalkozásában dolgozik, és elmondásaik alapján nem is szeretnének ezen változtatni mert a közös gyerekük mindennapi logisztikája miatt ez így helyén való illetve a munka bizalmi mivolta miatt a párom sem tervezi hogy keres mást erre a pozícióra. Nyilván a párom gondoskodik is ezáltal róluk mert nincs szíve elküldeni a gyereke anyját (aki pedig olyan szakma birtokában van amivel bárhol könnyedén meg tudna élni (szakfordító) gyakorolja is mellékállásban szépen is keres vele). Engem viszont zavar hogy ilyen szinten szükségük van egymásra. A bennem lévő feszültség emiatt mostanra olyan méreteket öltött hogy folyamatosan pengeélen táncol a kapcsolatunk. A hölgy a válást sem szeretné beadni (pedig a párom már nem egyszer kezdeményezte) mondván ha ez a köteléke is megszűnik nem marad senkije. A másik dolog amit nagyon nehezemre esik tolerálni az az hogy a párom a saját gyerekével intézi a pihenéseit nyaralásait mondván szüksége van kettesben töltött időre a gyermekével. Együtt összesen 4 napot voltunk négyesben pihenni és 2x 2 napot kettesben a 1,5 év alatt. A kisfiával pedig már ez idő alatt 3×1 hétre utazott el. Ami rosszul esik hogy én nélküle csak gyerekkel nem szívesen utaznék mert egyrészt hiányozna másrészt pedig csak a gyerek társasága nem lenne kielégítő számomra fordított helyzetben. Mikor elmennek mindig megfogadom hogy nyugodtan kezelem és tiszteletben tartom a pihenésüket de a sértettség olyan szinten eluralkodik rajtam hogy olyankor mindent a fejéhez vágok és kérdéses hogy amikor hazajönnek van e még tovább kettőnknek. Beszélgettünk már ezekről a dolgokról nagyon sokat és általában azt szoktam megkapni hogy ha ezekkel nem tudok együtt élni akkor hagyjuk az egészet mert úgy érzi nem lehet önmaga mellettem. Egyébként ha kettőnket nézem akkor gondoskodó szerető férfi aki jó partner a mindennapokban és akivel el tudnàm képzelni a további életemet. Persze nem így az előző élete árnyékában. Az elején úgy gondoltam hogy idő kell amíg minden lezáródik lenyugszik átalakul közöttük, de így hogy 1,5 év után is ugyanúgy van minden már nehezemre esik bölcsen gondolkodni sok esetben. Próbáltuk már külön is mert nagyon csúnyán össze tudunk veszni ezek miatt. 3 hétig tartott a szünet de reszketve jött vissza hozzam hogy nem tud nélkülem élni. Viszont minden maradt ugyanúgy. Szeretnék abban segítséget kèrni hogy hogyan kezeljem ezeket a dolgokat úgy hogy ne veszítsen el a páromat. Válaszát előre is köszönöm. Kérem levelemet név nélkül megjelentetni.

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Megértem, hogy zavajra Önt a kialakult helyzet. Azt javaslom, hogy jelezze minél objektívebben a párja felé, hogy több időt szeretne együtt tölteni vele kettesben. A gyermekkel közös programokba Ön nem szívesen vonódna bele? Fontos, hogy ne sértetten közölje ezt vele, mert akkor a mondandója tartalma nem fog átmenni, csak az indulat. Dühét más módon kellene levezetnie. Mondjuk egyéni beszélgetés segítségével. Ez az önismereti munka abban is segítene, hogy értse a párja motivációit, megtanulja ezeket minél bölcsebben lereagálni, kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Nikolett

    Amit meg elfelejtettem az az hogy a legjobb barátnőmmel egyutt voltak nyaralni mert ilyen céges nyaralás es azt mondta neki a volt baratom hogy ha vele van nem hianyzik neki semmi es senki mert mindene megvan. Es nagyon felek hogy osszejonnek mert akkor meg a legjobb baratnomet is elvesztem es nekem ez mind nagyon rosszul esik😭Koszonom a valaszt elore is!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Valyon miért mondhatta ezt az Ön párja? Mit ad meg neki ez a nő pontosan?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ferenc

    kedves doktornő !nekem olyan problémám van hogy a barátnön lassan 3.honapja elkezdet dolgozni és és már 1.5honapja elhidegült tölem van egy 2.5 éves kislányunk és a lánnyal is ingerültebben viselkedik feszültebb .beszélgetem vele de sajnos nem mond semit hogy mi a baj ,baja kb 1hete nagynehezen kinyögte hogy bizonytalan az éruéseiben és azért hidegült el a munka előtt mig nem dolgozot nagyon jo volt a kapcsolatunk esküvöt terveztük most meg már külön menésröl gondolkodik vagy még ö sem tudja mit akar. ezet a problémával mit lehetne kezdeni meglehet még menteni a kapcsolatot most leszünk 3.5éve együtt a párom mot lett 23éves én 33éves vagyok már 1honapja nincs sexuális életünk mert ö nem kivánja nagyon megváltozott és azt mondta hogy szabadságra kikapcsolodásra van süksége barátkozon ismerkedjen pasikal de azt mondja hogy nem új kapcsolatot akar hogy nem csalna meg de én etöl félek hogy még is mert elhidegült és csak szájra puszi van közötünk mikor elköszönük egymástol a melloba indulva beszélgetünk szoktunk de csak amiröl ö beszéni akar hogy mi történt a melohelyen meg mi van a gyerekünkel de ketönkröl semmit mert feszült neki idö kel de nem értem mert nem volt semmi lomoly vita köztünk ha tudna tanácsot adni vagy látja a körülbelül az esélyt hogy menthetö a kapcsolat kérem segitsen nem szeretném ha a lányom nélkülem nölne fel csonka családba mert a barátnömnek valami depresszio félesége vagy hasonlo gondja lehet ?vagy a munka hatására kiszeretet volna belölem a szabadság ilata miat hogy bölcsibe került a kislány és most akar élni?ha tud segiteni irja meg hogy tudom helyrehozni a dolgot köszönettel Ferenckedves doktornő !nekem olyan problémám van hogy a barátnön lassan 3.honapja elkezdet dolgozni és és már 1.5honapja elhidegült tölem van egy 2.5 éves kislányunk és a lánnyal is ingerültebben viselkedik feszültebb .beszélgetem vele de sajnos nem mond semit hogy mi a baj ,baja kb 1hete nagynehezen kinyögte hogy bizonytalan az éruéseiben és azért hidegült el a munka előtt mig nem dolgozot nagyon jo volt a kapcsolatunk esküvöt terveztük most meg már külön menésröl gondolkodik vagy üég ö sem tudja mit akar. ezet a problémával mit lehetne kezdeni meglehet még menteni a kapcsolatot most leszünk 3.5éve együtt a párom mot let 23éves én 33éves vagyok már 1honapja nincs sexuális életünk mert ö nem kivánja nagyon megváltozott és azt mondta hogy szabadságra kikapcsolodásra van süksége barátkozon ismerkedjen pasikal de azt mondja hogy nem uj kapcsolatot akar hogy nem csalna meg de én etöl félek hogy még is mert elhidegült és csak szájra puszi van közötünk mikor elköszönük egymástol a melloba indulva beszélgetünk szoktunk de csak amiröl ö beszéni akar hogy mi történt a melohelyen meg mi van a gyerekünkel de ketönkröl semmit mert feszült neki idö kel de nem értem mert nem volt semmi lomoly vita köztünk ha tudna tanácsot adni vagy látja a körülbelül az esélyt hogy menthetö a kapcsolat kérem segitsen nem szeretném ha a lányom nélkülem nölne fel csonka családba mert a barátnömnek valami depresszio félesége vagy hasonlo gondja lehet ?vagy a munka hatására kiszeretet volna belölem a szabadság ilata miat hogy bölcsibe került a kislány és most akar élni?ha tud segiteni irja meg hogy tudom helyrehozni a dolgot köszönettel Ferenc

    • Ferenc

      Szeretnék segitséget magyarázatot kapni hogy a barátnöm elment dolgozni lassan 3honapja miért változót meg enyire hogy elhidegült kb másfél honapja nem kiván és fokozatosan naprol napra jobban elhidegül van egy 2,5 éves kislányunk is és vele is feszültebb ingerlékenyebb türelmetlenebb volt hogy bántota ok nélkül.lehet szeretöje van? Ö azt mondja hogy nincs senki és nem lépet még félre nemcsalt meg.most egy hete csak anyit tudtam kifagatni belöle hogy szabadságra kikapcsolodásra van szüksége de ezt egyedül képzeli nem velem 🙁 hogy akjar találkozni férfi ismerösökkel mert neki nincs lány barátja csak férfi haverjai vannak én félek hogy megcsal mert eddig nem hiányzott neki a haverság és nem akart találkozni pasikkal. Mit tudok tenni hogy ne veszitsem el hogy vissza kapjam?együt elünk még és nagyon rossz nekem hogy ilyen fajta magányra van szüksége mit tudok tenni ? Lehet hogy vége csak nemmeri megmondani én kérdeztem de ösem tudja hogy mit akar. érzelmi hulámai vannak bizonytalan egyszer nem érez semmit egyszer kelek igy nemtudok segiteni neki van valami szihologiai magyarázat ere vagy segitség hogy tultudja teni magát ezen a nagy sabadság vágyon?? Elöre is köszönöm válaszát Ferenc

      • Ferenc

        Azt szeretném kérdezni hogy a barátnömnek magányra szabadságra ismerkedésre haverokra van szüksége hogy ez neki segitene leküzdeni a kialakult lelki érzelmi hulámokat hogy ha hagyom és nem eröltetem a kapcsolatot akkor eszhez térhet hogy a családját válasza ? Mert én félek hogy jobban eltávolodunk és végleg vége lesz a kapcsolatnak. Beszéltem vele hogy pszichológushoz mennyünk de ö nem akar .hogy vegyem rá hogy fogadja el a segitséget hogy menyünk el közösen párterápiára de nem akar és idegesiti hogy pszichológus segitségét akarom kérni.érzi hogy valami nem oké de nem érzi sükségét mert azt hiszi hogy az egyedül lét meg a barátkozás ismerkedés kikapcsolodás segithet de én meg félek hogy csak nagyobb lesz a szakadék a kapcsolatunk közt 23 éves és 17 évesen már volt depressziója a suliba mert bántoták ,csufolták és nehezen ileszkedet be és bukot egy évet mert nem járt be az iskolába a sok szekálás bántás miat és az iskolában volt ingyenes pszichológus és oda ment alkalmsnként több kevesebb sikerel és most ugy ál ehez a phszihologus dologhoz hogy akoriban nem nagyon segitet hogy nem bizik régen a problémáit iskola kerülésel haverokal logással probálta nyugtatni és etöl félek hogy mostbis azt hiszi hogy ez a megoldás hogy cegyem rá akkor és van e olyan aki hétvégén is fogadna mert 7 órától 19 óráig dolgozik mint biztonságiör portás az a baj csalodhatot bennem mert miota dolgozik azota nagyon megváltozot és feszült furcsa let bántota a kislányunkat és sokat ismerkedet fiukal mert a munkája során elkerülhetetlen a kontaktus mert ö lépteti be az embereket és ki a melohelyröl igy sokan tudnak neki bokolni ismerkedni és és kb egy honapja olyan félreérthetö beszélgetést találtam a mobiljában hogy számon kértem rajta sajnos hirtelen haragbol pofon ütötem mert aznap bántota a lányom és olyan helyzetet teremtet hogy kételkedtem bene ás azota kezödöt a kapcsolatunk mélypontja kb 1honapja azota hidegült el jobban elöte is kezdödtek a elhidegülés jelei és ezért éreztem hogy valami vagy valakie van de ö az mondta hogy csak hülyült ártatlan kis flört volt én ebben meg többet látam mint ami volt a megváltozot viselkedése miatt és most a munka hatására meg hogy adtam neki pofont most vissza eshetet abba a régi depresszióba amiért az említtet viselkedést kiváltota .tudom nem gondolkodtam de van egy kislányunk és nem tudtam kezelni normálisan hogy hetek ota ugy jön haza hogy dul ful is a lányon és rajtam vezete le a feszültséget kiabált csapkodot utána derült ki hogy valakivel flörtölt hülyült és elcsatant az említett pofon ami nem oldot meg semmit csak rontot amin szeretnék helyrehozni ezért szeteném valamilyen pszichológiai segitséget adni meki csak nem tudom hogy gyözem meg?mert most ez a szabadság dolog van benne most lázad hogy senki ne szoljon bele az életébe meg azt csinál amit akar hogy idö kel neki .együt élünk együt alszunk .nem bizik hogy müködni fog

        • Habis Melinda

          Kedves Ferenc!

          Sajnálom, hogy a párja nem együttműködő, érdemes megtudni, miért nem akar elmenni együtt Önnel terápiába. Mitől félhet pontosan? Akarja valójában újrakezdeni Önnel, vagy az eltávoldoási ksíérlet azt mutatja, hogy legbelül már meghozott egy döntést, csak nem amarja/tudja kimondani? A gyermek bántalmazására azt gondolom nem szabad mentséget találni akkor sem, ha a szülőnek rossz napja van.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Habis Melinda

        Kedves Ferenc!

        Azt javaslom, hogy a párjával együtt kérjenek párterápiás segítséget, hogy megérthessék, mi történt a kapcsolatukban az utóbbi időben (minek köszönhető a párja megnövekedett szabadságvágya), hogyan érezhetik mindannyian ismét jól magukat ebben a családban.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a barátnőjének hasznára válna, ha pszichológussal beszélgetne el az érzéseiről. Ha valami bántja, arra nem az ismerkedés a megoldás, hanem az, hogy rájöjjön, mire vágyik valójában, azt a párjától, vagyos Öntől kérje, Ön pedig megadja neki. Ha Önnek sincs ellenére, akár együtt, párterápiába is elmehetnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.Bianka

    Kedves Doktornő!

    21 éves nő vagyok. Idén februárban megismerkedtem a jelenlegi ‘párommal’. Azért teszem ezt idéző jelbe, mert ő még nem határozta el magát abban,hogy kapcsolatban vagyunk e vagy sem. Persze ez neki így kényelmes. Együtt lakunk aktív szexuális életet élünk, kirándulunk mindent megosztunk a másikkal. Voltam már náluk, de csak úgy,hogy a szülei nem voltak otthon.Tudnak rólam a szülei,de még nem lettem bemutatva. Fordítva sem,de az más okok miatt. Az előző párkapcsolata egy 4 .5 éves párkapcsolat volt, nagy szerelemmel indult. Mai napig barátok. Ez a lány egy csinos szőke hajú nő. Én pont az ellentéte vagyok ennek, barna hajú. Az elején nem voltam féltékeny,viszont történt sok dolog az elmúlt hónapokban. Volt egy mély beszélgetésünk,ahol újra feljött a téma,hogy még is mi ez közöttünk. Ő azt mondta,hogy tudja,hogy ez több mint barátság hiszen látható, érezhető viszont még nem is egy kapcsolat de inkább a kapcsolat határát súrolja. Nos, én nem merem neki elmondani,hogy én azt szeretném,hogy együtt legyünk mert félek,hogy akkor azzal a válasszal illene,hogy akkor hagyjuk abba és maradjunk barátok akik mindig számíthatnak egymásra. Viszont, mindig azzal védekezik,hogy
    ő nem akar párkapcsolatot jelenleg, élvezzük a jelent,hogy együtt vagynuk aztán ki tudja mi lesz ebből de ő nem akarja ez előre eldönteni, és jelen életébe nem fér bele a párkapcsolat. Ami egyszerűen akkora hülyeség,hiszen itt él velem, mindent együtt csinálunk, főzök, mosok rá, közös a budgenk is. Persze ez neki nagyon jó,hogy van egy ilyen idióta nő,mint én aki szereti és úgymond kihasználja,kényelmes neki, én biztos pont vagyok neki, nekem meg ő maga a bizonytalanság és nem is bízok benne 100%-san. Tudom,ez az én gyengeségem de szeretem ezt a férfit, tudom,hogy ő is engem és látom is, viszont úgy gondolom,hogy fél párkapcsolatban lenni velem. Természetesen ez engem nagyon bánt. Nagyon sok apró kis meglepetéseket kaptam már tőle,vagy lepett meg, persze fordítva is. Egymás tükrei vagyunk, lelkiekben,gondolatokban mindenben.
    Nem régiben volt a diplomaosztója,ahová úgy gondoltam,teljes természetességgel,hogy megyek, illetve,hogy meg is hív. Ez nem így történt. Ugyan is közölte velem,hogy az exe és az exének a családja ott lesz és nem jönne ki jól ha én is ott lennék, mit mondana.(Az exének azóta van párja, és tudom, mondta érezteti is,hogy nem érez iránta többet sem szexuálisan sem lelkileg). Ez engem szíven csapott amit szóvá is tettem,hiszen együtt élünk közösek a dolgaink. Az első diplomaosztójánál nem ment el a ceremóniára,tudom,hogy nem szereti az ilyen dolgokat ez is kényelmetlen volt neki. Utána, el hívták őt ebédelni a diplomaosztó után. Nekem azt,mondta,hogy azért nem utasította vissza,hogy elmenjenek az exe és családja mert le akarja zárni az egészet és nem akarja megbántani őket,sokat kapott tőlük az elmúlt 4.5 év alatt. Megkérdezte tőlem,hogy nagyon rosszul esik e ez nekem, mondtam neki,hogy igen de megértem ez az ő napja ha így akarja akkor így lesz. Utána elmegyünk ketten vacsorázni és ünnepelni.
    Ebből adódóan, illetve mert nem vagyok elégedett önmagammal, nem azért mert nem vagyok csinos szép és ezt félre ne értse kérem, tisztában vagyok magammal és az értékeimmel még is féltékeny vagyok.
    Féltékeny vagyok minden szép csinos vékony szőke nőre aki velem szemben jön, vagy akit megnéz mellettem.
    Nem vagyok vékony alkatú, átlagos ideális testalkatom van. Tudom,hogy neki az ilyen vékony már majd nem csontváz nők tetszenek és persze a szőkék. Említette persze,többször is,hogy a legelső szerelme is barna hajú volt és nem a külsőségek alapján alakult ki a szerelem persze sokat tett hozzá.
    Nem érzem magamat elégnek hozzá.Tudom ne neki akarjak megfelelni, hanem saját magamnak de egyszerűen rettegek és ez már úgy gondolom,hogy beteges. Tudom,hogy miket csinált a múltba,hogyan csalta meg a volt barátnőit mindezt a másik tudta nélkül, azóta sem tudják az érintett személyek.
    Az édesapám megcsalta az édesanyámat, sok kárt okozva bennünk a testvéremmel gyerekként,lehet ezért is félek. Mert láttam,hogy mennyire fáj és rossz édesanyámnak. Azóta újra együtt vannak, édesapám elhagyta az ex barátnőjét. Nem volt vele fényes a kapcsolatom,ma már jobb a helyzet.
    Nos, ezért fordulok önhöz,hátha tud valamit mondani, mit csináljak,hogy ne legyek féltékenyen és minden szőke vékony nőben a potenciális félt lássam és rettegjek és attól féljek,hogy majd ilyennel megcsal hiszen szebb vékonyabb.
    Külföldön élünk, amikor haza látogatunk és találkozunk,mert más városban élünk, akkor mindig fogja a kezemet mint egy rendes pár. Viszont, amikor vissza jövünk külföldre, nem fogja meg a kezemet, ki sem mutatja,hogy mi egy pár lennénk vagy valami közünk vagy egymáshoz, csak egymás mellett sétélunk az úton de ha kirándulni megyünk, vonatozunk repülünk, akkor oda bújuk, fogja a kezemet.
    Nem értem egyszerűen.

    Kérem,ha tud valami frappáns tanáccsal lásson el és segítsen.
    Köszönettel Bianka.

    • Habis Melinda

      Kedves Bianka!

      Nem biztos hogy ez a fiú szándékosan kihasználni akarja Önt, talán csak fél az elköteleződéstől illetve a konflitkusoktól. Ezt persze az ő reakcióiból, válaszából lehet megtudni, pl. arra a kérdésre, hogy mi a különbség a kettejük viszonya és egy valódi párkapcsolat közt. Ő mire vágyik? Az Ön féltékenységének sokféle oka lehet, egyrészt ez a tisztázatlan helyzet, másrészt pedig az Ön személyes múltja (amire céloztt a levelében), melyeket érdemes volna önismereti munkával átgondolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófia

    Kedves Melinda!
    Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, férjem elköltözött 3 hónapja azóta beköltözött az új barátnőjéhez ( miatta nent el)egy hónapja! Van egy 17 hónapos gyermekünk!Apuka heti 2x az otthonunkba találkozik vele és egy hétvégi nap elviszi ottalvás nélkül, de most minden áron oda szeretné vinni magukhoz a nőhöz!Azt szeretném megtudni, hogy ez a gyermekre nézve jó döntés e? Megtudja ez a szituáció zavarni zavarni?Mivel még nem hiszem,hogy egy kb 6 hónapos szerető viszony biztos kapcsolat!És még én sem vagyok erre felkészűlve,hogy a gyermekem egy másik nő babusgassa! Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Szerintem a levelében benne volt a megoldás maga: meg kellene beszélnie az exével, hogy egyelőre szeretne még várni ezzel. Időt kérni tőle, amíg Ön is megemészti ezt a helyzetet, jó szívvel tudja rájuk bízni a gyermekét. Érthető, hogy fáj Önnek a szakítás, de meg kell próbálnia túllépni ezen, feldolgozni a csalódást – a gyermek érdekében (is). Ha igényli, pszichoterápiás támogatást tud igénybe venni hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Köműves László

    Kedves Doktornő!
    Nem Önre értettem, ez egy kérdés lett volna. Az lett volna a kérdésem, hogy mit jelenthet ez egy kilenc éves kapcsolat után. Volt párom írta ezt nekem. Probléma az az, hogy nem tudom elengedni, mert Én még mindig szeretem. Úgy érzem, hogy Ő is!

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Értem. Milyen szövegkörnyezetben mondta ezt Önnek? A kapcsolatuknak hogyan, miért lett vége?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Nikolett

    15 eves lany vagyok. Segitseget szeretnek kerni. Volt egy fiu az eletemben akit 2 eve ismertem es en egybol tudtam hogy nekem o kell. Eloszor csak baratok voltunk o nem ugy nezett ram aztan egyre közelebb kerültünk egymashoz. Mindent tudtunk egymásról es nagyon jol éreztük magunkat egymassal. Elotte neki se volt baratnoje es nekem se baratom. Nem akart kapcsolatot egy ideig ezert úgymond “baratsag extrakkal” volt koztunk. Aztan osztalytarsak lettunk meg közelebb kerültünk egymashoz es osszejottunk. En annyira boldog meg sose voltam. Sokat egyutt voltunk rengeteg kozos emlekunk volt, tenyleg nagyon szerettuk egymast az a rozsaszin kod volt úgymond. Ami baj volt hogy azert sokat veszekedtunk es enis tul feltekeny voltam es a szuleinek sem akart bemutatni de tudtam hogy kik, valószínűleg azert mert az anyukájának semmi sem volt eleg jo. 3 honapot voltunk egyutt ugy igazabol. En valogatott kosaras vagyok es majdnem az egesz nyarat a valogatottban töltöm. Ez most is igy tortent. 1 hetet voltam es utana hazajottem 1 napra ugye ugy volt hogy talalkozunk. Az 1 het alatt beszeltunk persze mindig de akkor is veszekedtunk meg nemvolt olyan mint maskor. Aztan irt amikor hazajottem hogy neki ez mar nem megy tovabb es mindig kulonleges leszek neki es szeretni fog de mar megunt es nem akarja ezt. Hat en nagyon kiakadtam es mondtam neki hogy talalkozzunk beszeljuk meg de nem volt hajlandó. Nagyon megbántam mert akkor csunyan viselkedtem nem igy kellett volna kezelnem ahogy kezeltem. A szuleink is osszevesztek nagyon. Megutalt teljesen es azota nem is beszeltunk. Es nem csaj volt a hattterben se semmi ami miatt szakitott velem. Egy hatalmas ur volt bennem, ennek mar 4 honapja. Azota ugy vagyok hogy nem tudom elkepzelni massal hogy egyutt vagyok mert csak o az akiért barmit megtettem volna hogy talalkozzunk es senki irant nem erzek igy. Nem tudom elkepzelni hogy massal önmagam legyek es ilyen jol érezzem magam mint vele. Hianyzik az hogy mi mindent tudtunk egymásról es sok élményünk emlekunk es kozos szokasunk volt. Mindenkiben ot keresem es csalódok mas fiukban magam miatt. Nem tudom hogy hozza miert kötöttem igy de felek hogy ez nem mulik el es mast nemfogok tudni szeretni. Minden nap gondolok ra es meg neha kinzom is magam a sok szep emlékkel. Koszonom ha elolvassa es tud segiteni!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Szerintem természetes, hogy nehezen engedi el ezt a fiút, hiszen szereti. Fontos azonban tisztázni, hogy valószínűleg nagyon megharagudott Önre, emiatt nem lesz már ebből párkapcsolat (kérdés, hogy ha nem vesztek volna össze, akkor lehetett-e volna, hiszen korábban is “barátság volt extrákkal”). A gyászfolyxamat tehát természetes. Amennyiben úgy érzi, támogatásra van szüksége ehhez, négyszemközti konzultáció során tudok hatékonyabban segíteni Önnek a továbblépésben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Maya

    Kedves Doktornő!

    Olyan problémával fordulok Önhöz, amivel már nem tudunk mit kezdeni. Párom édesanyja beteges hazudozó. Nemrég, kitalálta, hogy rákos és kemoterápiát kap, külföldön és a férje vele van. Ezt az infót páromnak írta le. Röviden a levelében az állt, hogy ne lepődjön meg ha a temetőbe megtalálja a nevét, egyre nagyobb a baj és az állapota folyamatosan romlik. Jelenleg kemoterápiát kap és a férje vele van. Furcsáltam ezt az egészet hiszen az üzenetébe folyton temette magát. A levele megírása utáni nap átmentem hozzájuk és lám lám a férje fogadott, aki semmiről nem tud. Nem hogy kemoterápiát nem kap de él és virul. Akkor épp a barátnőjével vásárolt. Természetesen a fiát lelkileg kikészítette. Nagyon messzire elment ezzel a morbid hazugsággal. Régebben is már voltak olyan dolgai ami mentális zavarra utal. (Engem és a családomat abszolút nem tudja elfogadni és a kislányunkat sem szereti). Igazából rengeteg közös ismerősünk nem szereti a gonosz viselkedése és a hazudozásai miatt. Abszolút kiszámíthatatlan a nő. A kérdésem az lenne, hogy az ilyen tipusú nők milyen személyiség fajtával azonos? Esetleg Szociopata vagy pszichopata?
    Mit tudnánk csinàlni? Mert Ő nem látja be, hogy nem normális.

    • Maya

      Kedves Doktornő!

      Előző levelemben nem fejtettem ki, hogy a párom édesanyja a világ legönzőbb embere. A vitában is csak azt súlykolja ami Ő vele van/lesz /volt. Nem próbál meg kompromisszumot kötni. Az empátiát nem ismeri. Iszonyatosan szereti a pénzt, ez miatt érdek ember is egyben.
      Kicsit több mindent leírtam a tulajdonságairól. Ezek alapján szeretném megkérdezni, hogy milyen személyiség tipusra utalnak ezek a tulajdonságok?
      Köszönöm!
      Maya

      • Habis Melinda

        Kedves Maya!

        A válaszomon ez nem változtat. Alább olvashatja.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Habis Melinda

      Kedves Maya!

      Levélváltás alapján nem lehet diagnózist alkotni, de sorai alapján azt emelném ki, hogy vannak esetek, amikor a beteg maga nem érzi, hogy probléma van (ez jellemzően személyiségzavarok esetében fordul elő) és ilyenkor a könyezet, szűkebb család szokta kezdeményezni a kivizsgálást és a pszichiátriai kezelést a beteg háziorvosán keresztül. Vele kellene tehát a tüneteket megbeszélni, minden bizonynyal tud majd segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Magdolna

    Kedves Melinda doktornő!
    Magdolna vagyok ,egy 8 èves kislàny,ès egy 8hònapos kisbaba anyukàja.A kislànyom elèg furcsa viselkedèse màr màsoknak is feltűnt.Nèha olyan mintha valahol màshol lenne.Itt voltak vendègsègbe a rokonok ès akkor vettem èszre rajta,hogy valami nincs rendben nàla.Ìrok egy kèt dolgot ami elèggè aggasztò.Van egy 8hònapos kisbabànk.Tèvèt nèztünk a rokonokkal ès a kisbabàt letettem aludni a kisàgyàba.A lànyom megkèrt ,hagy jàtszon a tablet gèpèn amìg filmezünk.Mondtam,jò csak fel ne èbreszd a kistestvèred.Kis idő mùlva rohan ki a szobàbòl,hogy a baba leesett az àgyròl.Berohantam,ès kèrdeztem mit keresett a baba a francia àgyon.Erre ő,hogy kivette jàtszani mert felèbredt.Aztàn valami zajt hallott ès arra figyelt ès akkor leesett a kicsi az àgyròl.Nagy baja nem esett,de mondtuk elvisszük az ügyeletre megvizsgàlni.Akkor amikor öltöztünk,ebben az ideges hangulatban a kislànyom mintha mi sem törtènt volna,megkèrdezte,hogy mikor visszük el a babàt uszodàba.Pedig előtte szidtuk le,amièrt nem szòlt ,hogy felèbredt a kicsi ès csak ùgy kivette az àgyàbòl.Mondtuk neki,hogy ő egy igazi kisbaba,nem egy jàtèkbaba.A màsik ami aggaszt,hogy nehezen èrt meg dolgokat. Pl.hogyan jönnek a napok egymàs utàn,az ünnepek melyik mi utàn következik. Pl.elmondom neki ,hogy hàny nap mùlva lesz Karàcsony,de van hogy aznap mèg többször megkèrdezi. Szeret a nàla fiatalabb kisgyerekekkel jàtszani ès teljesen visszamegy olyankor az ő èrtelmi szintjükre. Èn ùgy èrzem mintha èrtelmileg lemaradt volna. Tanulàsàval nincsen gond,de nagyon lassan csinàl mindent. A tanàrnője is panaszkodott rà,hogy valahol màshol jàr az esze òràn.Megcsinàlja a feladatàt,de jòval több idő alatt,mint a többiek.Mi külföldre költöztünk amikor ő 2 ès fèl èves volt. 4hònapig ameddig rendeztük az itteni körülmènyeket a mamànàl volt.Mikor kihoztuk nagyon idegenül viselkedett velünk. Bepisilt az àgyba ès nem akart hozzànk bùjni. De aztàn az rendbejött,most meg ez.Nem tudom milyennek kell egy 8 èvesnek lenni,de szerintem ő koràhoz kèpest tùl gyerekes.Hovà tudnèk fordulni segìtsègèrt?Köszönettel.Magdolna.

    • Habis Melinda

      Kedves Magdolna!

      Levele alapján elképzelhetőnek tartom, hogy valami megvislete a nagyobbik gyermekét, ezért viselkedik mostanában másképpen. Gyermekpszichológiai vizsgálat tudna választ adni arra a kérdésre, mi lehet az és hogy hogyan lehet segíteni neki. Magyaroszságon nevelési tanácsadó felkeresését javasolnám, nem tudom, hogy abban az országban, ahol Önök élnek van-e ilyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Márk

    Tisztelt Doktornő!
    Az én problémám az lenne hogy a nejemet némileg hanyagoltam az utóbbi pár hónapban és szexuálisan sem nagyon közeledtem felé, de csak miatta.Ugyanis nagyon szerettem volna gyereket és próbáltam minnél kevésbé stresszelni,mivel ő nem nagyon akarta a dolgot(40 elmúlt).A baj az hogy időközben volt egy kis afférja egy másik férfival aminek szex lett a vége.El is akart válni,de végül csak sikerült együtt maradnunk,DE! Körülbelül 1-1,5 hónapja lett vége ennek a “kis” afférnak és azt mondta, hogy ha nem eröltetem a gyereket akkor ez nem történik meg.Viszont azt is mondta,annak ellenére hogy engem választott hogy nem kíván,aminek ellentmond az hogy szeret,állítása szerint.Több mint tíz éve vagyunk együtt,én még mindig halálosan szeretem és nagyon aggódok a nemi életünk miatt.Kértem h végezzen önkielégítést,ha velem nem megy a dolog,de azt mondja az sem jó neki.Lefeküdt azóta velem és nekem nagyon jó volt,azt mondta örül neki,de nála semmi.Szakemberhez nem akar elmenni és ha kérdezem tőle mi a baj,az a válasz hogy nem tudja.Úgy gondolom hogy vagy még érez valamit a másik személy iránt,vagy csak lelkifurdalása van azért amit tett,mert mindig azt mondta hogy nagyon jó ember vagyok,jobbat érdemlek meg ilyenek.Próbálok nagyon a kedvében járni,dícsérni,az önbizalmát erősíteni,meghallgatom a munkahelyi beszámolóit,törődni a lelkével.Ön szerint az idő segíthet ezen a problémán hogy nem kívánja a szexet?Vagy ha kitartóan szeretem és odafigyelek,pozitívan állok hozzá?Mert ez rendkívül gyötör hogy nem jó neki az ágyban.Azt is mondta amikor ment a “békülési” fázis hogy előtte kb 20%-ban volt jó neki az ágyban,a többit színlelte,pedig mindig megkérdeztem hogy jó-e neki,mert ott is fontos volt nekem hogy ne csak nekem legyen jó hanem neki is.És úgy gondolom ha nem működik a szex akkor egy társkapcsolat sem állhat fenn sokáig.Ön szerint van még remény?

    • Habis Melinda

      Kedves Márk!

      Szerintem mindenképpen van remény, de szükséges az, hogy elmenjenek együtt párterápiára, hiszen valószínűleg nem fognak a felesége érzései maguktól helyreállni. Jó, hogy pórbál a kedvében járni, de ez nem feltétlenül elég ahhoz, hogy rendeződjön a kapcsolatuk. Miért érezte úgy a párja, hogy színlelnie kell az ágyban? Meg kellene tanulniuk a szexről és a másról is kommunikálni, mert különben nem lesz jó a szex (sem).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Köműves László

    Olyan indulatot váltasz ki belőlem, hogy félek magamtól!

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Milyennek gondol a weboldalam, vagy a válaszaim alapján? Önismereti munkával lehetne megérteni, ez miért vált ki Önből indulatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andrea

    Kedves Doktornő !
    A fiam 8 éves lesz, egyke. Már az óvodában is probléma volt, hogy ha nem tetszett valami, durcázott, megsértődött, ( volt mikor tudta kontrollálni a viselkedését, volt mikor nem, előfordult, hogy ellökte pl. a társát ) a másik pedig, hogy sokszor elsírta magát kis dolgokon. Az első problémával elmentem nevelési tanácsadóba,( óvoda utolsó hónapjaiban mondta az óvónő, hogy menjek) , de azt mondták a nev.tan-ban, hogy akkor lenne gond, ha veszélyes lenne másokra, verekedne, földhöz vágná magát, stb., illetve hogy némi óvónői túlkapás is lehet a dologban ( nem tudják pl. kezelni az óvodában, illetve fura volt, hogy előző évben 29 gyerek közül 12 gyereket minősítettek csak iskolaérettnek, így az én fiam is maradt még 1 évet. ) Az elsőt most kezdte, itt is hasonló problémákkal küzdünk, az év elején a magatartása nem volt jó, verekedett, kiállították többször, majd jött egy jó időszak , a tanítónénik is megdicsérték, majd most ismét durcázás van, nem annyira figyel, pedig meg tudná a feladatokat oldani, mert okos, (tanító néni mondta) és sokszor elsírja magát kis dolgokon, ami miatt félek, hogy csúfolni fogják. Mit tegyek ? Miről beszélgessek vele ? A tanító néni szerint nem vészes annyira a durcázás, de a sírást valahogy le kéne küzdenie ! Nagyon köszönöm, Andrea

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges volna a gyermek pszichológiai vizsgálata. Nem teljsen értem, a nevelési tanácsadóban miért nem kaptak korábban hatékonyabb segítséget, 8 éves korra már kell, hogy kialakuljon a frusztráció tűrés, tudni kell többnyire agressziótól mentesen rendezni a konfliktusokat. Ez az érzelmi érettség az alap az iskolaérettéghez szükséges képességek kibontakozásához. Meg kellene tehát érteni, mi van a gyermek érzékenysége mögött, hogyan segíthet ezen a család.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Ádám

    Kedves dokornő!
    Nagyon rossz helyzetben vagyok, és nem találom a kiutat.
    A történet: 2012-ben érettségiztem, de csak 2013 nyarán kaptam ki az érettségi bizonyitványt, abban az egy évben, én összeszedtem magam, legalább mondtam nekivágok., aztán a 2013-as tanévben az iskolának.
    Nem így lett,. 2013ban lecsökkentették a korhatárt 22-ről 21 -re. a nappali ingyenességet hogy én tanuljak okjt…. Tehát én 1992 november 26-n születtem, és azok mehettek 2013ban akik 1993 január 1-je után születtek. Egyetle egy hónap miatt, nem engedték, én meg ott álltam érettségivel 0 tudással.
    Szüleim, rokonom nem tudott támogatni, mai napig, nekik sincs pénzük. Én meg nem találtam a kiutat. 20 évesen nem mehettem nappali tagozatra kitanulni a szakmát. Félelembe nem tudtam mi tévő legyek. Beiratkoztam estire, de nem fizették a tbmet, nem járhattam diákmunkára. Abbahagytam, és elmentem gyárba 3 műszakozni, ami fizikálisan lelkileg is kikészitett. 2014-2015 januárig dolgoztam ott, utána létszámcsökkentés és engem kirugtak. Egyetemre nem vettek fel, mert nem értem el a ponthatárt akkor. És körübelül 21 és fél éves korom ota ülök itthon. Elvesztettem,. az időérzékemet, összefolynak a naok, hetek honapok,évek, nem találok érettségivel munkát. Tanfolyamra nincs pénz. Munkanélküli hivatal nem tesz semmit. , mert nincs 360 napos munkaviszonyom. Végig itthon ülök 2015 óta, most telik le az 5 év hogy nem jutottam előre, 2012/2013 2013/2014 2014/2015 2015/2016 2016/2017 tanéveket ülétem itthon.
    Nagyon depressziós lettem, 25 leszek november 26-án, és se munkám sem végzettségem nincsen, és én nem így terveztem. Szerencsétlenül jött ki nekem az egész 2013-ban hogy PONT akkor vitték le korhatárt.
    Nem volt ezalatt az idő alatt esmeény az életemben, nem sportolok, nincsenek abrátaim, kapcsolataim, semmi.
    Nem találom a kiutat, és rengetekszer gondolkodok az öngyilkosságon. 25 leszek, és tulajdonképpen 5 éve ülők itthon, ha azt vesszük nem jutottam előre.
    Nem tudom mit csináljak, gyárba nem tudok visszamenni 3 műszakba, szakmát meg most se mehetek el nappalin tanulni. Amikor nekem ez elveszett, nagyon rossz nem tud az ember, reggel elmenni 8-ra, és igy kiesik a rendszer az életéből. Nekem ez lett. Hiába leszek 25 éves, ha ennyi idő alatt itthon voltam.
    Napjaim ugy telnek hogy alkalmai munkákat keresek, ha van elmegyek 1-1 napokra, ha nincs alszok, vagy gépezek, vagy filmet nézek. Igy telik már ennyi éve az életem. Nagyon depressziós lettem.,
    Nem tudom mit csináljak. Az erdetei tervem az volt: 2013ban elkezdem a sulit, szerzek egy szakmát nappalin, ingyen mellette járok diákmunkázni, és 2015ben megkapom a szakmát és megyek vele dolgozni.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna pszichoterápiás kezelést is igénybe venni a drepessziója kezeléséhez. Ez segíthet kiutat találni ebből a nehéz helyzetből. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondoóban tud kapni ilyen jellegű segítséget. Ha jobban érzi magát a bőrében, munkát is könnyebben fog majd találni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tilda Kovács

    Kedves Doktornő!

    Végül elhatároztam,hogy írok, mert olyan jó lenne, ha valaki tudna valami hasznosat mondani. 21 éves vagyok, színész a végzettségem, összejöttem egy nálam jóval idősebb férfival,aki szintén ebben a szakmában dolgozik. Neki már gyerekei, exnejei vannak és nagy múlt mögötte. Nekem Ő volt az első. A korkülönbség miatt a családom nem túl vidám, de már összeköltöztünk, több,mint fél éve vagyunk együtt. Maga a kapcsolat azt gondolom nagyon jó, szerelmes vagyok, Ő is belém, sok idő volt mire belementem, sokáig udvarolt, őszinték vagyunk egymással és minden nap elmondja, vagy érzem,hogy szeret, mindig megdicsér,hogy mennyire szép vagyok, a munka mellett vannak is közös programjaink, van egy cicánk, szóval úgy az egész kb tökéletes. Előttem volt egy szintén fiatal barátnője, akivel mikor mi ismerkedtünk már 2 éve szétmentek, de tartották a kapcsolatot, tudom,hogy a szakítás után nagyon padlón volt, és még az elején mondta is,hogy azóta nem érzett senki iránt így, mint irántam. A lány miatt lett vége a kapcsolatnak, beszélünk néha róla, kicsit zavarta,hogy a lány nem vette fel Neki a telefont és nem hívta vissza mikor kereste, de aztán hónapokig nem erőltette a dolgot. Majd valamelyik nap megkérdezte,hogy nem zavarna-e ha felhívná? Kérdeztem,hogy miért, azt mondta,hogy Ő tiszteli és fontosnak tartja azokat az embereket,akiket szeretett, érdekli,hogy mivan velük és hogy Ő nem úgy intézi az életét, hogy vége és soha többé semmi. Aztán láttam,hogy másnap megnézte a facebookját. Amit értek és szimpatikus is,hogy így gondolja, csak kicsit féltékeny lettem, a lánynak vannak színházi munkái, csinosabb, van egy közös múltja a párommal, nekem meg még minden kicsit kezdetleges az életemben, tudom,hogy részben az önbizalmam is a gond, elkényelmesedtem kicsit az utóbbi időben. Valahol azt érzem,tök szánalmas vagyok, és nem birtokolhatom Őt és tényleg ezeket is elmondja nekem, szeret és minden ok, de engem ez mégis bánt, belelovalom magam dolgokba, és az ex már óriási én meg egy kis senkinek érzem magam. És ez az én gondom és csak árt a kapcsolatnak az ilyenfajta féltékenység, mert közben meg tudom,hogy nem csalna meg és nagyon fontos vagyok Neki, csak néha úgy összeáll kicsit minden,hogy nem mindig van merevedése az ágyban, eszébe jut az exe…stb. mit csináljak? Mit változtassak magamban, hogy ne görcsöljek ezen és a kapcsolatnak se ártson? Nem akarok már Vele erről többet beszélni..
    Nagyon köszönöm, ha tud segíteni!

    Üdvözlettel,

    K. Tilda

    • Habis Melinda

      Kedves Tilda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel nem csak az Ön féltékenyége itt a gond, hiszen szexuális problémák is vannak a kapcsolatukban. Ezek kibeszéléséhez, megoldásához párterápia igénybevlételét javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tabita

    Udvozlom! Szeretnek egy kis segitseget kerni,megmagyarazhatatlanul erzem magam igazabol.. annyira elveszettnek erzem magam es mintha leragadtam volna az idoben.. nem tudom hoy ki vagyokvagy hogy mit akarok .. tobbszor ramtor a siras..annyira rosszul erzem magam,sokaig nem alszom sot van hogy nem is alszom folyton csak gondolkodom es sirok nem tudom mit kellene tennem.. de nem akarom ezt az allapotot tovabb..koszonom ha elolvassa es vegkepp ha segit is nekem..
    Tisztelettel: Tabita.

    • Habis Melinda

      Kedves Tabita!

      Szívesen segítenék, de néhány sor alapján nem eldönthető, mi bántja Önt valójában. Négyszemközti beszélgetésre volna szükség ahhoz, hogy ezzel kapcsolatban állást tudjak foglalni. Ha érdekli ez a lehetőség, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségaim bármelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Timea

    Kedves doktornő, 18 éves lány vagyok. 2 éve el veszitettem édesanyám és nővéremmel élek, volt egy 3 éves kapcsolatom de nem támogatta ezt a családom és mivel mindenki ellenezte, azt mondták éljem még a fiatalságom…. és közbe jött egy futó kaland amit nagyon bánok.. És mióta ez történt bizonytalan lettem ,nem tudok hejesen dönteni, folyamatosan sirhatnékom van, nem eszek, mindég fárdt vagyok… Mitol lehet ez? Van aki azt mondja depressziós vagyok.. és ha igy van, hogy lehet eut gyógyitani? Mit tegyek? 🙁

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Azt ugyan nem tudom megmondani, depressziós lehet-e (ehhez személyxes találkozásra, pszichodiagnosztikai vizsgálatra van szükség), abban azonban biztos vagyok, hogy sírásának van oka, ami pszichoterápiás eszközökkel megérthető és kezelhető. Javaslom pszichológus felkeresését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • nyanya

    Kedves Doktornő!

    Azt szeretném kérdezni miért pont a volt párom hajait hallom másodjára is ???
    Mert ez a kapcsolatom is ugyan olyan rossz mint az előző ??
    Vagy én hibázom túl sokat ???

    • Habis Melinda

      Kedves Nyanya!

      Elképzelhető, hogy vannak ismétlődések a párkapcsolataiban. Ezek megétéséhez és a hosszú távú változtatáshoz önismereti munka szükséges. Mindannyian hibázunk, de ha eleget, megfelelő módszerek segítségével dolgozunk ezeken, akár előnyünkre is válhatnak, tanulságként szolgálhatnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    Tisztelt Doktornő!

    Képztelen vagyok teljes mértékű elköteleződésre. Párkapcsolatban élek, de folyamatosan azon jár az eszem, hogy mással milyen lenne a szexuális együttlét.
    Boldog vagyok a mostani kapcsolatomban, mindenféle értelemben megkapok mindent, ezért sem értem mi lehet velem a gond.
    Nem csaltam meg a párom, de tartok tőle, hogy ennek előbb-utóbb ez lenne a vége.
    De ez lenne még a kisebb probléma, emelett gyakran érzelmileg bántom őt. Ha rossz napom van, mindenért őt okolom.
    Szeretnék sokkal odaadóbb lenni és értékelni, amit értem tesz.

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Szerintem nagyon jó, hogy elgondolkodik azon, ami a párkapcsolatában történik. Azt, hogy miért nehéz az Ön számára az elköteleződés, bántja ok nélkül is a partnerét, önismereti munkával lehet megérteni és megválzotatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tímea

    Üdvözlöm! Azt szeretném megkerdezni, hogy mennyire mondható egészségesnek a párom és a fia közt a kapcsolat. A fiú 14 éves és ha nálunk van folyamatosan az apján csüng, öleli, bújik oda hozzá, fogja a kezét. Nekem ez már nagyon kellemetlen, nem gondolom, hogy ennyi idősen normális ez a viselkedési forma. Ha otthon vagyunk, ha pl. Egy koncerten, vagy nyaraláson… A párom meg fogja mindkettőnk kezét, ezt nagyon nehezen viselem, mintha nem is a menyasszonya, hanem a másik gyermeke lennék.. Ja, És folyamatosan követi a lakásban is, még a mosdóba is… Ha nem ez van, akkor folyamatosan hívogatja… Kértem azt is válasszanak egy sportot, ahol a többi gyermek mellett tudna szocializálódni, hogy ne legyen ennyira apafüggő.. Segítségét köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Szerintem megalapozatlan volna egy néhány soros levél alapján azt mondani, hogy kóros, vagy egészségtelen ez az apa-fia kapcsolat. Talán kissé túlzott a szeretetkimutatás, amit érdemes alaposan körbejárni, megérteni. Megnézi, hogy abban azt időben, amikor nincsenek egytt hogyan él a gyermek, mennyire elégülnek ki az érzelmi-fizikai szükségletei, miről szól ez az apán csüngés. Javaslom gyermekpszichológus felkeresését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Éva

    Kedves Melinda!

    Tavaly júniusban kezdődött a kapcsolatom, de sajnos hamar megromlott. A barátom már másfél hónap után úgy érezte, hogy kiszeretett belőlem, de ettől függetlenül együtt maradtunk valamilyen szinten. Én a kapcsolat megmentése miatt ugyanabba a városba költöztem, mint barátom, hogy közelebb legyünk egymáshoz, idén januárban. De bő egy héttel a költözés előtt, kijelentette, hogy kibékült az exével, úgyhogy a kapcsolatunk nem javult, hanem inkább romlott. Vagyis, a barátom szerint nincs is kapcsolatunk, szerinte csak haverok vagyunk. Pedig ez nem csak haverság, az biztos. Reménykedem, hogy elhagyja a barátnőjét, és én leszek újra a barátnője, és újra szeretni fog. Van erre esély?
    Köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Nem tudom, hogy mennyi esély van arra, amit leírt. Érthetőnek tartom, hogy erre vágyik, hiszen szereti ezt a fiút. Ahhoz, hogy párkapcsolat legyen Önök között, viszont neki is viszonoznia kellene az Ön érzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita P.

    Kedves Doktornő!
    27 éves nagyotthalló vagyok betanított nyomdaipari munkás, a párom 33 éves tanár. Teljesen különböző családi háttérrel rendelkezünk. 4 éves vagyunk együtt. A szüleinél lakunk még, jelenleg úgy tűnik, hogy költözünk albérletbe. De úgy érzem ez nem fog működni, az ő viselkedése és reakciói miatt. Hiú, annyira nem önző mert néha kapok tőle dolgokat, a legtöbb apró ajándékomat közösen veszi a nővérével. Egyedül nem is tud mit venni. A kapcsolatunk miatt, ő miatta válalltam, hogy másik városba járok át dolgozni több pénzért, hogy elköltözhessünk. Egyébként házat akar venni, de valami ebben is vissza tarta nem csak a pénz. Anyukám szerint azért, mert nagyon is kényelmes is így neki hiába gyűlöl az anyját. Nagyon is jó neki, hogy mos rá, főz stb. Nekem terveim vannak, családot szeretnék, de ő nem. Ha azt mondja mégis, akkor úgy érzem csak azért mondja, hogy vele maradjak. Sokszor ‘szekál’ bizonyos dolgokért pl. túl sokszor fáradt vagyok. Itt állandóan dolgozni kell, nincs olyan, hogy valaki pihenjen az anyja részéről is, állandóan a nyakunkra jár. Szeretném magam fejleszteni mert, az anyagiak egyébként sem engedik meg, de ehez idő kellene. De mindig mindenért megszólnak, ha csinálok valamit a magam szórakoztatására akkor az a baj ha takarítani akarok az a baj. Alakulnak ki időnként viták köztünk mert ő okosabb, én pedig lojálisabbnak látom a dolgokat. A sexuális életünk…hm, nem tudok erről mit mondani, ebben is teljesen odaadom magam, próbáltam feldobni vagy akármi. De az utóbbi egy évben elutasító velem, vagy fáradt vagy fáj a feje. Néha úgy érzem én vagyok a férfi ebben a kapcsolatban, de nem erre vágyom. Felhoztam már egy párszor a házasságot, ő nem az a fajta (honnan ha sosem próbálta), gyereket is ellenzi mert szerinte így is sok hülye kölyköt tanít és nem érzi úgy hogy jó apa lenne. Van egy kolláganője akivel jóban van, és van 2 fia ők apjuknak tekintik őt. Tudom, hogy pár éve ez a hölgy azt mondta a páromnak h nem közömbös neki. de elutasította. mégis napi szinten találkoznak, együtt járnak tanfolyamra, órákat beszélnek telefonon, többet mint velem egész 4 év alatt. Nem nagyon járunk el sehová. Ha én elmegyek jön a nem szeretem hogy elmész hiszti. Csak karcagig mehetek, ha pestre vagy szegedre merészelek menni mindig vita van belőle. Mert mindig a munka, (őstermelők a szülei és segítünk nekik), úgy érzem kijárna nekem ennyi mozgás. De én úgy érzem belefáradtam, hogy nem kapok egy kis gyengédséget több intimitást és megértést. Én mindent engedek neki, azt csinál tőlem amit akar sosem mondom meg neki mikor mit csináljon. De ő nemcsak a családomat, barátaimat nem fogadja el, de úgy érzem még mindig engem sem. Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás, hogy megértse végre engedjen el, ne kínozzuk egymást így. Arra gondoltam azt hazudom neki, hogy megcsaltam. Nem tudom, ön szerint? megtenné, hogy emailben válaszol? nem mindig tudok gép előtt lenni. Köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Sajnos csak ezen a felületen tudok a rendelkezésére állni.

      Levele alapján azt gondolom, hogy ebben a kapcsolatban jelenleg nem tud önmaga lenni, ami érthető módon frusztrálja. Ráadásul a párja igen szoros kapcsolatot ápol egy kolléganőjével, ami nyilván nem jó Önnek. Szerintem vagy párterápiára kellene menniük, hogy megtanuljanak úgy együttműködni, hogy az mindkettejüknek jó legyen, vagy az elengedésre (amire Ön is célzott) kell felkészülni. Mitől tart? Hogyan reagálna a férfi erre?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nemethfanny

    Szép estét!
    Nagyon el vagyok keseredve és nem tudom hogy ez most depresszió vagy pánikbetegség.
    Szeretném segítségét kérni!
    18 hetes kismama vagyok. Van egy 3 éves kisfiam. Párom nem segít semmiben. Minden nap sírok nem tudom vissza folytatni alig eszem amit eszem azt is a babámért teszem a pocakomban. Páromnak csak a motorlétezik, minden szabad idejét motorozással tölti.
    Már van hogy azt gondolom hogy nem akarok terhes lenni, hogy elvetetném ha lehetne!
    Párom nem bújik hozzám nem viselkedik úgy velem hogy érezzem hogy nő vagyok! Ez kihat arra is hogy a terhességem miatt is stresszbe vagyok ahogy nől a pocakom ocsmánynak érzem magam!

    • Habis Melinda

      Kedves Nemethfanny!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Jó volna négyszemközti keretek között átbeszélni, mit lehet tenni ebben a helyzetben, mi változott a párja és Ön közt, hogyan lehetne ezen változtatni. Amennyiben diagnózist szeretne, érdemes volna személyesen felkeresnie pszichiátriai szakrendelést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Attila

    Kedved Doktornő.

    8 hónapja élek párkapcsolatban. A páromat ismertem már előtte is,úgy durván 3 éve. Szóval úgy nagyjából ismertem az exeit. Az egyik srác nagyon zavar engem, rá is kérdeztem sajnos hogy kivel volt neki jobb, azt mondja velem, attol fuggetlenul hogy szeret es hogy velem van párkapcsolatbam. De en mégis azt érzem hogy vele volt neki a jobb. Ez miatt sajnos néha nem megy vele a sex. Mit csináljak? Engedjem el a témát? Előre is köszonöm 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Szerintem fontos volna megérteni, mi van amögött, hogy a barátnője exéhez hasonlítja magát. Mennyire érzi magát megfelelő társnak, van helyén az önbizalma? Ha azt érzi, szeretne ebben fejlőni, önismereti csoport felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kovács Adrienn

    Van egy fiú, nem járunk és nem is jártunk. Távol lakik, már lassan 3honapja megy ez a dolog köztünk. Úgy viselkedünk, mint akik járnak, leirjuk mindig egymás, hogy mennyire szeretjük egymást, Cicámnak és Babámnak nevezzük egymást. Órákig tartó hivásozásaink vannak, De mióta az iskola elkezdődött kevesebb időnk van egymásnak írni. Még amikor csak 1hete beszéltünk, megbeszéltük hogy abba hagyjuk a beszélgetést, mert hogy semmi értelme nincs igy a dolognak. Abba is hagytuk, de utána elkezdtünk rá egy napra újra beszélgetni. És most itt vagyunk. Azt utóbbi egy honapban nagyon sokszor vitáztunk. Egyik héten azt mondta fejezzük be, abba is hagytuk, elköszöntünk végleg, aztán írt hogy nagyon szeret és nem akarja abba hagyni mert fontos vagyok, szóval megint ugyanott tartottunk, ezen a héten egész végig flegma volt velem, és lekezelő, 4napja megbeszéltük újra, hogy abba hagyjuk, de aztán rá pár órára megint írt, hogy ne hagyjuk abba és mardjunk csak barátok, de mostmár tényleg csak barátok. Azutáni két napban, csak lekezelő volt velem. Megkérdeztem miért és azt mondta fontos vagyok de cdak barát akar lenni, tegnap mondta hogy hagyjuk abba de mostmár tényleg komolyan, és írt egy elköszönő szöveget is.. aztán hivogattam beszélgettünk, én sírtam próbált nyugtatni, mondta hogy nagyon nagyon szeret de igy nincs értelme, 24perc hivásozás után elköszöntünk egymástol, majd azt írta messengeren, hogy szeret nagyon erre írtam hogy én is, aztán írta hogy megköszöni ezt a 3hónapot, és hogy mindennél jobban szeret, de nem fog többet reagálni. Utána irogattam és elértem hogy csak barátok maradjunk. Találkozni már nem akar mert fél, hogy jobban belém szeretne. Napok óta allig alszok 1-2orát azt is ugy hogy folyamatossan felkelek. Egyfolytában sírok, gyomor idegem van. Anyukám elött is elsírtam magam. Ahogy a meki közepén a barátaim elött is. Nem tudom mit tegyek, nagyon nem állapot hogy egyfolytában csak sírok és rosszul vagyok..
    Előre köszönöm válaszát!
    Tisztelettel:
    Adrienn

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      Szerintem sem jó, hogy egész nap sír és rosszul van, de sajnos át kell esnie ezen a gyászfolyamaton. Lezárni ezt a kapcsolatot, hiszen ez a fiú, csak barátkozni szeretne Önnel. Amennyiben úgy érzi, nem szeretné egyedül cipelni ezt a terhet, pszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Klaudia

    Kedves Melinda,
    21 éves vagyok,párom 24. 2 éve már, hogy együtt vagyunk, azonban vannak dolgok amiket nem tudok megérteni, s nem is tudom mi lehet a kiváltó oka. Az interneten, hamis névvel nőkkel chatelget,vagy csak egyszerűen kommentálgat, viszont amikor megtaláltam és rákérdeztem azt mondta, hogy ez egyáltalán nem számít neki, csak szórakozásból csinálja, mindezt azért, hogy rámutasson a nők azon rétegére, akik eléggé könnyűvérűek. Mivel nagyon az elején voltunk, ezért megbeszéltük, s én megpróbáltam relatív jól kezelni ezt a dolgot. Azonban kis idő elteltével már képeket találtam az egyik üzenetben, ahol addig irkált a nőnek, míg képet nem kapott válaszul. Nem tudok ép magyarázatot találni a helyzetre, sokszor viccelődtem vele, hogy beteg, mivel egy totál más személynek adja ki magát. Viszont ezektől eltekintve nagyon jól megvagyunk, semmi más problémánk nincs, kapcsolatunk remekül működik minden téren, sőt még az együttlétekkel sincs semmi gondunk, s soha nem is volt.
    Szeretném kérdezni, hogy ez valóban csak egy szórakozás, s a mai fiatalság könnyűvérűségének egyfajta kihasználás a közösségi hálózatokon keresztül? vagy valami más probléma lehet ez az egész mögött?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Üdv,
    Klaudia

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Szerintem kell, hogy legyen mélyebb motivációja a párjának, mint amit elmondott. Milyen szükségletét elégíti ki ez a fajta csetelgetés, kommentelgetés? Mit gondol a könnyűvérű nőkről? A modern világ valóban rengeteg lehetőséget kínál, de a mi szabad választásunk, hogy ezekkel élünk-e, s ha igen, milyen mérékben, mi céllal tesszük azt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Linda

    Kedves Doktornő!
    Több mint 20 éve élek férjemmel. Szerelemből mentem hozzá, nagyon rendes, kedves ember, jobbat biztos nem is kaphatnák.
    A problémám, hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet…az ágyban nem tudom elengedni magam annyira, amennyire azt kellene….pedig megérdemelné ezt is. Most úgy érzi, hogy nem tud tovább várni rám, ő minden téren megtett értem mindent, nem kapott vissza szinte semmit, pedig nagyon kevéssel is beérné.
    Teljesen kilátástalannak találom az életem. Szerinte társaságban sem beszélek vele szépen, én ezt nem vettem észre idáig, ezzel nem értek vele egyet.
    A többivel igen…sajnos. Túl jó volt hozzám, mindent megadott, hobbijaimat támogatta, én pedig nem viszonoztam neki ezeket.
    Azt mondja ő már nem biztos hogy még 20 évet akar várni rám, holott szeret, de fiatal még ahhoz hogy így élje le az életét.
    Beláttam a hibáimat, próbálok változtatni rajta minden téren..nem tudom, hogy sikerül-e?
    Kérem, segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves Linda!

      Szerintem ezen változtatni nem tud egymaga, hiszen nem pusztán elhatározás vagy tudatos döntés kérdése, hogy nehezen viseli el az intimitást. Ez valószínűleg réges régen, a gyermekkorában alakult ki és ezért pszichoterápia segítségével lehet csak rajta változtatni. Pszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • É. Sz.

    Kedves Melinda!

    38 éves nő vagyok, egy fiú édesanyja, elvált. A jelenlegi kapcsolatomnak hosszú előzménye van, próbálom összefoglalni röviden. Kezdem a párommal: a nagyapja felakasztotta magát, mert megcsalta a felesége (nem tudom, igaz volt-e, de az öngyilkosság és az ok igen). A párom apja szinte betegesen üldözte a párom édesanyját, aki állítólag nem csalta meg, de a férje rendszerint ezzel gyanúsította. Páromnak volt egy kapcsolata, ahol a párom gyermekének az anyja csalta meg, állítólag bevallotta. Volt utána is olyan kapcsolata, ahol a másik fél félrelépett. Tehát volt számos olyan előzmény, ami óvatossá tette a nőkkel szemben.
    Most jöjjek én: volt egy férjem, ellaposodott a kapcsolatunk, és nem akarom szépíteni, sajnos megcsaltam őt, nem is egyszer. Egyről biztosan tudott, az utolsóról, aki miatt vége is lett a házasságnak, de hiába akartam az új kapcsolatot, sokáig hitegetett, de végül csak eltávolodott tőlem. Még sokszor találkoztunk intim együttlétekre, és közben ismertem meg a jelenlegi párom, aki akkor külföldön dolgozott, és a korábbi negatív tapasztalataim alapján nem hittem el, hogy ő tényleg komolyan gondolja, és haza akar jönni. Három hónapig így párhuzamosan ment a két kapcsolat, de egyre jobban kötődtem a jelenlegihez, és egy napon végül döntöttem, hogy ő marad, a másik megy. Kb. fél évvel később, amikor már az új párommal összeköltöztünk, kiderült ez a párhuzamos időszak, és a korábbiakról is kifaggatott. Habár úgy éreztem, hogy változtam, nem akartam neki hazudni, egy csomó dolgot így is elhallgattam, hogy ne fájjon neki, és mert le akartam zárni a múltat, de valahogy csak kiderült. De a féltékenység elkezdődött: bizonyítékul lekértem híváslistámat, változtattam telefonszámot, bármikor, bárhogy ellenőrizhetett, nem zavart, mert nem volt okom félni. Aztán munkába álltam, és ő úgy érezte, egyre inkább csak a munkahely számít (fél évig voltam előtte munkanélküli), és biztos nem a hely, hanem valaki miatt járok szívesen be. Elkezdett nyomozni, lehallgatni, bejárogatni, ami egyre durvábbá vált, és hallani vélt erotikus hangokat, amelyek miatt elkönyvelte, hogy megcsalom. Leszoktam számos korábbi szokásomról, péntek körülre időzítettem a hajmosást, hogy ne bántsam egy hétköznapi hajmosással, figyeltem arra, hogy ne vegyek fel kihívó ruhákat, miközben ő biztonsági kamerák felvételeit akarta visszanézni, figyelte a kollégáimat, hogy ki lehet gyanús.
    Voltunk pszichológusnál, mindkettőnket meghallgatott, megállapította, hogy igazat mondok, de végül mégis őt tartotta rossz szakembernek a párom, mivel az én múltamról nem esett szó. Egy-egy rövidebb időszakot leszámítva elkezdtek állandósulni a veszekedések, nehezményezte, ha szerinte szép bugyit vettem fel, és vizsgálta a kidobott tisztasági betéteimet is. Aztán valamennyire ez alábbhagyott, de közben bennem szép lassan megszakadt valami. Már nem érzek szexuális vágyat (főleg, hogy sokszor akaratom ellenére, csak megadtam magam neki), és nemcsak iránta, hanem úgy általában eltűnt a vágy. Általában nem mehetek egyedül sehova, ha itthon is lennék pár órát a fiammal, óránként többször telefonál. Van egy háza egy közeli településen, ahová az alkoholista édesapja miatt nem tudott/tudtunk költözni, de ő nyáron meghalt, és elkezdte felújítani. Sokat segítettem neki, minden héten legalább egy nap ott voltam. Nehezményezi, hogy több idő kellene a házra, de minél inkább erőlteti, hogy menjünk (mert vagy együtt megyünk, vagy sehogy), annál inkább viszolygok a háztól, a költözéstől.
    Tény, hogy a hónapok során megvontam a kedveskedéseket, mert amikor próbáltam ezeket újra előhozni, akkor mindig jött valamiért a gyanúsítás. Voltak fizikai következmények is: néha úgy megszorított, hogy kék-zöld lett a karom, tört el kedves emlékeket (párat ugyan én is). Biztos nem vagyok túl kellemes társ, ritkán mosolygok már szívből, nem közeledek fizikailag hozzá. Ő nagyon vékony, nem fogadja el magát, nekem pont ellenkező a problémám.
    Időközben kipécézte a csütörtököket, hogy akkor mindig kicsípem magam (összesen 3 nadrágom van, amit hordok, felsőkből is 5-6 darabot tűr meg. Sokáig próbáltam a kedvében járni, de elfogyott a türelmem.
    Többször próbáltam elküldeni, de olyankor a szív közbeszól, és előbújnak a régi emlékek. Amikor próbálnék erőt venni magamon, akkor meg visszahúznak a fájó szavak, tettek. Ő azt mondja, én okoztam az első sérülést, nekem kell helyrehozni, de elfogyott az erőm, de ahhoz sincs, hogy elengedjem. Nem félek attól, hogy anyagilag nem tudnék megállni, és éltem is már egyedül (ill. kettesben a fiammal). Kudarcnak érzem, ha mégis vége szakad, de attól tartok, hogy ha együtt maradunk, abból ha más nem, lelki összeomlás következik be valakinél (neki már volt egy ideg-összeroppanása). Félek mellette dönteni, pedig tudom, hogy jó ember volt, hogy ha megnyugodna, és elhinné, hogy tényleg nem csalom meg, akkor odaadó társ tudna lenni. Tanácstalan vagyok, mit lehetne tenni. Megbeszélni képtelenek vagyunk, ő engem hibáztat, én jó darabig csendben tűröm, aztán elszakad a cérna, és kitör a vihar. Felér az ő bántása azzal, amit én adtam neki, a lelkiismeretem pedig tiszta, én hű vagyok hozzá, és felőröl, hogy képtelen elhinni. Jól érzem, hogy a reakcióim normálisak? És hogy nem nekem kell őt ebből kihúzni, hanem magának kell tenni érte? Nem viselkedek kihívóan, nem flörtölgetek, nem értem, miért nem látja ezt. Hogyan kéne innen továbblépni? Elvesztettem a hitet, hogy meg fog változni. Félek attól, hogy a közös költözés a házába nem hozná meg a pozitív változást, de iszonyatosan fáj látni, hogy szenved. A családja mellettem áll, próbálják észhez téríteni, de nem hallgat rájuk.

    • Habis Melinda

      Kedves É.Sz.!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fotos volna párterápia segítségével átgondolni, újraszervezni a kapcsolatukat. Ami most zajlik az ugyanis mindenkinek rossz az én meglátásom szerint. Az, hogy a korábbi pszichológussal nem jártak sikerrel nem jelenti azt, hogy ne volna értelme keresni valakit, aki hosszabb távon tud segíteni rendezni az Önök közti félreértéseket, át nem beszélhető konfliktusokat. Együtt kell, hogy helyrehozzák ezt a kapcsolatot, hiszen mindketten részesei voltak annak, hogy ide jutottak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. erzsébet

    Jónapot 29éves nö vagyok 2 gyekem van aval a panaszal fordulok magához hogy 4napja éjszaka fel kelek és amit álmodok mondjuk rosszat akkor felkeltem a férjemet hogy ott van vala mi de én ezekre a dolgokra nem emlékszek amit álmomba mondok vagy csinálok csak az a baj hogy fel keltem a gyerekeket is ahogy beszélek erre a gondra tud e valamit mondani hogy mi ért van ez ….

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsébet!

      Valami oka nyilván van a rémálmainak, levele alapján azonban ez nem megfejthető. Amennyben igényli, négyszemközti konzultáció során lehetne erről beszélgetni, tudnék javaslatot tenni a szükságkes kezelésre, hogy jobban aludjon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt pszichológus!Segítséget szeretnék kérni, mert sajnos a párommal nagyon meg romlott a kapcsolatunk. 7 éve élünk együtt. Eleinte sem volt jó a szexuális életünk de most már nagyon ritka. Sokszor hetek telnek el,hogy hozzám ér. Tudni kell sajnos elég sokat iszik. Főleg hét végén. Már nem tudom mit kezdjek ezzel a kapcsolattal. Nem tudom mi az oka ,hogy nem foglalkozik velem. Lehet megcsal ? Vagy az alkohol.Sajnos nem lehet beszélni vele ilyenről mert csak az a válasz hogy nincs senkije. Már nem tudom mit tegyek! Szeretnék gyereket de sajnos így nem lesz. Köszönöm a segítségét.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes mielőbb párterápiára menniük, ha szeretné megmenteni ezt a kapcsolatot. Az alkoholizálás is fontos probléma persze, ezen a párja kell, hogy dolgozzon leginkább, amiben Ön is tud neki segíteni, ha eljárnak együtt a tanácsadásra. Segítséggel ki tudják majd beszélni azt, ami a párja szívét nyomja, nem lesz szükség az italra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Brigitta

    Kedves Doktornő!
    A párommal 3 hónapja kerültünk össze, együtt is élünk.Én odáig vagyok érte, ő van a középpontban számomra.Viszont fordítva ezt nem érzem.A fizikai közeledés teljesen minimális, egyszerűen nem tudom érzelmileg biztonságban érezni magam.Ő azt mondja, hogy korábbi kapcsolataiban okozott sérülések miatt ilyen, de engem kiéget ez az érzelmi elérhetetlenség.Azt mondja hogy szeret, és hogy velem tervez, de semmi szenvedély, semmi tűz nincs benne, olyan mintha nem is akarna, vagy legalább is mindegy lenne neki, hogy mellette vagyok-e.Rengeteget vitáztunk emiatt, azt mondja adjak időt, de engem ez lehúz.Miert van ez?Egyszeruen nem tudom rendezni magamban ezt…Köszönöm a segítséget!
    Üdv.: Brigitta

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      levele alapján azt gondolom, hogy Önnek bár nagyon nwehéz a kialakult helyzet, mégis nagyon ragaszkodik a párjához. A férfi csalódásainak feldolgozásához pszichoterápiás segítségre volna szükség. Önismereti munka azonban Önnek is javasolható annak megfejtése végett, honnan ismerős Önnek a kialakult helyzet. Mi fogta meg ebben a fiúban (hiszen felételezem mindig is hasonlóképp viselkedett a férfi, ebben nem változott a 3 hónap alatt).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabolcs

    Kedves doktornő!
    Van egy immár 2 éves párkapcsolatom. Mikor megismerkedtünk, ő még egy másik kapcsolatban volt benne ami 14 éven át tartott. (Ez utólag derült ki) Mivel nagyon megszerettem és elmondása szerint Ő is engem, kitartottam mellette, és végig asszisztáltam egy fél évet a végső szakításig, költözésig. Akkor még boldog és kiegyensúlyozott voltam. Úgy körülbelül 3 hónapja felborult minden bennem. Kiderült számomra, hogy ez a kapcsolat nincs teljesen lezárva. Titokban napi kapcsolatban van az exével, telefonon, sms-ben. Igaz az ex időközben külföldre költözött, de még mindig úgy érzem, hogy itt áll köztünk. Napi szinten tartja vele és a család többi tagjával a kapcsolatot. Próbaltam erről beszélni vele, de sajnos nem sok sikerrel. Azóta szinte folyamatosak a viták, nincs az a boldognak tűnő kapcsolat, mint ami az elején volt. Ha próbálok erről beszélni vele, mindig feszülté válik a hangulat. Igaz dühömben és tehetetlenségemben én sem maradok nyugodt. Ő azt mondja, hogy már nincs semmi, csak 14 év sok idő. Ezzel teljesen tisztában vagyok, próbaltam megertő lenni, de a szétválás óta már eltelt majdnem 1 év. Úgy gondolom, (lehet rosszul), hogy természetesen nem kell elfelejteni, de ezt az intenzitást túlzásnak érzem, pláne úgy, hogy azóta az exnek is van egy másik és, hogy ezt eddig titokban tartotta. Próbáltam tervezni, beszélni vele a közös jövőt, a válasza az volt, hogy “egyelőre nem akar összeköltözni senkivel!” Korábban viszont többször emlegette az összeköltözést, amit viszont akkor még én tartottam korainak az előző kapcsolata után. Nem tudom mit kellene tennem. Szeretem és nem akarom elveszíteni, de sajnos a bizalmam megingott és a féltékenység lett rajtam urrá, amivel nem szeretném tönkretenni a kapcsolatot. De egyszerűen tehetetlen vagyok.
    Előre is köszönöm a válaszát és a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Szabolcs!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sok megbeszélni valója volna a párjával. Például hogy mitől változott meg a váleménye az összeköltözéssel kapcsolatban, mit kap az exével való kapcsolattartástól. A vita önmagában nem feltétlenül rossz, de nem érdemes hagyni, hogy eldurvuljon. Szerintem egyébként érthető a féltékenysége, ráadásul valószínű hogy a napi kapcsolat az exxel nincsen jó hatással az Önök viszonyára.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Szabolcs

      Kedves Melinda!

      Először is köszönöm gyors válaszát. Azt én is úgy gondolom, hogy rengeteg megbeszélni valónk lenne. Én próbáltam lépéseket tenni a beszélgetes felé is. Szépen is, és sajnos sokszor csúnyábban is, de már nem tudom hogyan kezdeményezzek vele egy tartalmas beszélgetést(??), mert pont az a probléma, hogy mikor feljön a téma, akkor látom, hogy zavarja, feszült lesz, ezért szinte már szólni sem merek, csak belülről őrlöm magam rajta. Ezekből (is) adódóan az utóbbi időkben rengeteget fogytam, stresszelek, pánikolok, nagyon rosszul alszom, azt is általában nyugtatóval és persze féltékeny is vagyok. Nem tudom, hogy megnyílni nem tud, vagy valóban van valami “titok”. Korábban ezzel nem volt baj, mindent megbeszéltünk, mindent megosztott. Az előző levélben azt nem említettem, hogy ez egyelőre egy távkapcsolat, 200 km van közöttünk. Amikor Ő emlegette a költözest, mert nem akart egyedül lenni, hanem velem, akkor én el kezdtem tervezni, mert egyik napról a másikra én sem tudok nyilván összepakolni és elköltözni, itthon is elég problémás sajnos az életem. De így már tervezni sem tudok és nem is merek.
      Az elmúlt héten szintén volt egy nagy vitánk amin eléggé kibuktam. Csak remélni tudom, hogy akkor valóban észrevette, hogy baj van, és ez nem csak “hiszti” mert azt párszor megkaptam tőle, hogy ez az. Az az elhatározás született, hogy elmegyek pszichológushoz, mert félek, hogy ez az állapot rosszabb lesz, már így is elég sok. De lehet nem csak nekem kellene, hanem neki is, ha ennyire nem tud megnyílni??
      Azóta úgy néz ki, hogy valamelyest változott a helyzet köztünk, szerencsére pozitív iranyba.
      Ígéretet kaptam, hogy ebben a helyzetben nem hagy magamra, nézünk egy szakembert, mert most az a lehfontosabb, hogy én rendbe jöjjek, aztán megbeszélünk mindent.
      Hiszek és próbálok benne bízni is, mert elveszíteni nem szeretném.

      Maradok tisztelettel!

      • Habis Melinda

        Kedves Szabolcs!

        Megértem, hogy megviseli Önt ez a helyzet, már csak ezért sem szabad(na) annyiban hagynia! Ha kettesben nem tudják ezeket a dolgokat megbeszélni, akkor párterapeuta segítségével kell napirendre tűzni őket. Az egyéni segítségkérés is eljuttathatja Önt a párja motivációinak megértéséig, féltékenyége kordában tartásában is hatékony támogatás lehet, s ez segíthet a konfliktusok kezelésében. A leghatéknyabb megoldás mégis az volna, ha együtt kérnének segítséget. Végtére is az a cél, hogy hosszú távon egymásban találják meg a támogatást.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

        • Szabolcs

          Kedves doktornő!

          Ezt én már egyre kevésbé birom, egyre nehezebben viselem!
          Tehetetlen vagyok és alkalmatlan mindenre ;(

  • F. Tünde

    Kedves Melinda!

    7 éve élek együtt a férjemmel. Soha nem éreztem iránta szerelmet, de szerettem. Megbízható, becsületes ember.
    9 hónappal ezelőtt belesuerettem valakibe. Soha nem éreztem így még senki iránt, bár már 50 éves vagyok!
    A férjem tudomást szerzett a kapcsolatról. Az ezt követő napokban mást nem hallottam tőle, csak azt, hogy tönkreteszem, megölöm őt, nélkülem már nem tud és nem akar élni! Érzelmileg elég labilis, ezért nem mertem elhagyni.
    Egy alkalommal azt mondta édesanyámnak, ha elhagyom, megöli a szerelmemet. Még nem bántott soha senkit, de megteszi!
    Szeretnék elválni tőle, de nem merem megmondani neki! Többször elhatároztam már, de sosem mertem kimondani! Félek attól, hogy reagál majd és sajnálom is őt.
    A szerelmem vár türelemmel, nem sürget, de érzem fogy a türelme, ami érthető. Ő már a kapcsolatunk elején szakított miattam az akkori párjával.
    Hogy győzzem le a félelmemet? Lassan már érzem én is felőrlődöm ettől a helyzettől! Félek attól, hogy öngyilkos lesz, vagy a kedvesem ellen fordul!
    Mit tanácsol, mit tegyek?

    Üdvözlettel: Tünde

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Szerintem nem szabad engednie a zsarolásnak, félelmből vagy sajnálatból benne maradnia egy boldogtalan kapcsolatban. A részletek átbeszéléséhez, valamint a valós veszélyek és lehetőségek felmérésének céljából pszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka

    Kedves Melinda!
    19éves lány vagyok,a párom 31!
    1,5éve vagyunk együtt,és nagyon szeretem,ő is,engem.
    Viszont van egy probléma a kapcsolatunkban,szerinte ok nélkül vagyok féltékeny,és akadok ki dolgokon!
    Kapcsolatunk elején állandóan az exéről beszélt,ami eléggé azt az érzést ébresztette bennem,hogy én soha nem leszek neki elég jó!aztán kiderült más nőkkel is irogatott.Ebből volt egy nagy vita,ahol megígérte többet nem teszi,és ez így is lett.
    Viszonz azota nem bizom a megingathatatlanságában,hogy tényleg én kellek neki. Bármilyen nővel beszélget,és látom hogy röhögcsélnek,és hogy tetszik a másik nőnek,borzaszto mély fájdalmat érzek,elönt a düh,a kétség,a bizonytalanság.
    Ezeknek a vége mindig az,hogy nagyon összeveszünk,nem egyszer volt már,hogy úgy végződött szakítunk.De mindig kibékültünk.

    Esetleg tudna ajánlani valami megoldást a bizalom ujraépitesere,és a féltékenység legyözesere?
    Megköszönöm válaszát!

  • Nina

    Kedves Doktorno!

    23 eves vagyok es 1 eve es 9 honapja vagyok a parommal. Mar nagyon varom a lanykerest de sajnos a paromon nem latom , hogy gondolkodna ezen. Mikor felhozom a temat mindig azt mondja, hogy mindennek eljon az ideje. A nyaron, a parom 20 eves unokatestverenek elottem kertel meg a kezet kinek parja mar 30 eves. Ez igen roszul erintett. Folyton ezen agyalok , hogy nalunk mikor jon el ez a pillanat. Rosszul erint az , hogy sok ismerosom joval fiatalabbak nalam mar az eskuvojuket tervezik. Sajnos nem tudom kezelni az erzeseim es folyton ezzel nyaggatom a parom. Sokszor sirasba fajul a dolog. Egy tanacsot szeretnek annak erdekeben, hogy ezek a gondolatjaim eltunjenek.
    Elore is koszonom.

    • Habis Melinda

      Kedves Nina!

      Szerintem érdemes azon mélyebben is elgondolkodnia, miért érinti ennyire rosszul az, hogy még nem kérték meg a kezét. Mennyire érzi biztonságban magát ebben a kapcsolatban? Fél esetleg attól, hogy elveszítheti a párját? Ha igen, ennek mi az előzénye?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erzsébet Sz.

    17éve ismerem azt a férfit,akihez feleségül mentem 12éve.Kedves,kellemes,embernek látszott,de az anyjához való erőteljes kötődés sok problémát okozott a kapcsolatunkban.
    Az intimitás mindig zavarta,nehézkes volt közöttünk a szexuális kapcsolat.
    Született 2 gyermekünk és az évek folyamán lassan teljesen eltávolodunk.Én ezt sajnos nem mindig tudtam szó nélkül hagyni.Szépen,csúnyán,néha sírva,próbáltam megbeszélni.Volt,hogy ezen beszélgetések folyamodványaként megalázott,megerőszakolt.
    Még házasságban élünk,anyagilag a gyerekek miatt ki vagyok szolgáltattva.
    Felmerült bennem a gyanú,hogy a másik nemhez vonzódik.Soha nem láttam,hogy érdeklődne a szex iránt.Előfordúlt,hogy aktus közben elaludt.Időnként előfordul,hogy valaki érdeklődik irántam,én szólok a férjemnek,akit ez nem,hogy nem érdekel,de abszolút hidegen hagy. Ma pl.meg akartam mutatni,hogy van aki ostromol és szeretne megkapni,de én nem vagyok rá képes(már több okból sem) 🙁 közölte: elhiszem,fáradt vagyok,megyek aludni.10 és 11 ,éves gyermekeink vannak.Nekik már mondta,hogy el fog költözni,mert nem bír engem elviselni.Szenvedek.
    Vajon hol,mit csináltam ilyen átkozottúl rosszúl?

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsébet!

      Levele alapján érzékelhető, mennyire szenved. A helyzetéből való kiút megtaláláshoz azonban pszichoterápiás támogatásra, rendszeres, személyes segítő kapcsolatra van szükség. Fontos megártenie, mi zajlik a családjában, mi tartja Önt benne ebben a boldogtalan kapcsolatban (az anyagiakon kívül persze). TB alapon pszichoterápiás lehetőséget a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy alapítványoknál talál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Erika

    Kedves Doktornő, a kérdésem az lenne hogy van egy 3eves kisfiam és egy 1éves 9honapos kislányom. Most kezdünk az oviban ami elég nehéz beilleszkedés szempontjából, a kisfiammal van valami probléma mindenre azt mondja nem ha meg szidom sír ami nem is sírás hanem hiszti nem fogad szót ami már napi szintről át alakult óránkénti sírás és hisztire amit nagyon nehéz kezelni én rontok el valamit vagy mitől lehet ez?

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Hogyak alakulnak ki ezek a hisztik? Mi az előzménye? Mi játhat ilyenkor a kisfia fejében? Ha ezeket érti, valószínűleg kezelni is könnyebben tudja majd. Két ilyen kicsi gyermekhez rengeteg türelem kell…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Virág

    Kedves Hölgyem!

    Egyik családtagom (25 éves férfi) egyedül él édesanyja házában, időnként párja társaságában.
    Az elmúlt években családi és baráti kapcsolatai beszűkültek. Az életvidám, bulizós fiatal mára lefogyott, személyes tárgyait sorra eladja.
    Tévképzetei vannak, melyek szerint súlyos betegsége van, de a gyógyítás milliókba kerülne. Másrészt tart attól hogy az ajándékba vitt étellel megbetegítik, ártani akarnak neki. Ha párja főz, végignézi hogy mindent megfelelően csinál-e.
    Korábban pánikrohamai voltak, ha városát elhagyta. Azóta inkább ki sem mozdul.

    Édesanyjával korábban járt pszichiáternél ahol gyógyszert kapott de ezt nem szedte, elmondása szerint megváltoztatja gondolkodását.
    Pszichológushoz is járt konzultációra, de eljött, mivel úgy gondolta édesanyjával szövetkezett a szakember, abban hogy őt befolyásolják.

    Az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint mit tehet a család ilyen helyzetben. Hogyan lehet beavatkozni ebbe az egyre destruktívabb folyamatba, úgy hogy a “beteg” nem akarja?

    Kérem szíves segítségét!

    Köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Vannak olyan állapotok, amikor a beteg viselkedése a saját, vagy mások testi épségét veszélyezteti, a levele alapján elképzelhetőnek tartom hogy a rokonáé ilyen (hiszen a valóságtól jelentősen elrugaszkododtt tévképzetei vannak). Ilyen esetben a férfi háziorvosától tud segítésget kérni, aki akár kényszergygykezelést is indítványozhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Kezdem az elején, 2006ban megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki nagyon hamar megfogott. 200 km-es távolság miatt, távkapcsolatként kezdtük de mélyen legbelül nem igazán fűztem nagy reményeket a kapcsolathoz. Ahogy telt az idő és szépen megoldottuk a közénk álló távolságot, a középiskola végeztével felköltöztem hozzá és a családjához. Eleinte minden nagyon szépen ment, soha nem éreztem magam olyan boldognak és szabadnak, mint akkor. Majd lett egy nagyobb összegű megtakarításom a családom által, így hosszabb gondolkodás után az egy millió forintot befektettük arra, hogy a szüleinek a lakásának a legalsó szintjét felújítsuk és berendezzük magunknak és részletekkel visszafizetjük, majd ezt az összeget. Igen, ez túl szép volt és naiv voltam. Idővel rájöttünk, hogy nem tudunk sehogy se félretenni vagy legalábbis minimális összeget visszafizetni. Mind a ketten szép fizetéssel (fejenként 150et kaptunk kézhez körülbelül) nem tudtunk félrerakni. Semmilyen luxusterméket nem engedtünk meg magunknak. Fizettük a rezsit, havi 55ezret a lakrészért a szüleinek és persze a kaját, vegyszereket stb-ket. Idővel azon kaptam magunkat, hogy egyre kevesebb időt töltünk egyet és egyre jobban eltávolodtunk egymástól. Már 8 éve voltunk együtt, mikor megismerkedtem egy tőlem egy évvel fiatalabb férfivel. A kedves szavai és tettei miatt gyengéd érzelmeim lettek vele és bevallom őszintén megcsaltam a páromat. Ez a viszony fél évig tartott, majd el kezdtünk elhidegülni egymástól, így lezártuk. Próbáltam újra rendbe rakni a párkapcsolatomat mert mindeközben kezdett felőrölni a bűntudat is. Mindent megtettem, amit a párom óhajtott. MINDENT. De nem változott semmi. Az idő telt. Újra megismerkedtem egy pasival, aki tőlem 4 évvel fiatalabb volt. Fiatalos lendülete, érdekességei, helyessége és izgalma újra elcsábított és újra viszonyba keveredtem vele. A párom meg csak kérte, hogy emeljem meg a hitelkeretemet mert tartozásunk van a szülei részére. Naivan megtettem. Eltelt egy év. 9,5 éve voltam együtt a párommal, amikor kiderült, hogy nagyon régóta csal engem. Eleinte örömlányokhoz járt, majd rájött, hogy azért minek fizessen így már eljárt szórakozni, hogy hölgyekkel ismerkedjen meg intim módon. Addigra a mi szexuális életünk siralmas volt. Eleinte megbocsájtottam neki, de a végén már úgy ismerkedett lányokkal, hogy nem titkolta, hogy van egy állandó szeretője és mellette még hódít hölgyeket.
    Idővel ez a megcsalás miatt egyre rosszabb volt a kapcsolatunk és állandóan vitáztunk. Eleinte csak szó váltások, majd kiabálások végül már annyira elfajult az egész, hogy fojtogatott, lökdösött, rugdosott, ráncigált, tépett és még a telefonomat is földhöz vágta párszor. El akartam menni onnan de féltem, hogy akkor nem kapom vissza a befektetett egy millió forintomat. De végül mikor már addig fojtogatott, hogy elájultam, majd mikor már teljesen kikészített a terror amiben tartott, találtam egy másik lakást, ahova elköltöztem. Úgy volt hogy fizet, de mindig volt kifogás, hogy miért nem teszi. Majd többször megjelent, volt hogy betört a teraszra, volt hogy fojtogatott az udvaron vagy a kapuban. Rettegtem. Állandóan azt néztem, hogy mikor látom meg a kocsiját, főleg hogy azt ígérte, hogy ki fog készíteni és addig nem áll le amíg bele nem halok. Majd év végén a munkahelyemen pánikroham lett úrrá rajtam. Nagyon nehezen hazakértem magam és onnantól kezdve indultam el a lejtőn. Elveszítettem az állásomat, mert állandó pánikrohamjaim voltak. A végén már a lakásból se mozdultam ki. Kialakult nálam az agorafóbia, ami még jobban beszűkült egészen addig, hogy nem lehetett egyedül hagyni engem a lakásban. A legvégén odáig fajult, hogy nem bírtam már elviselni a több hónapja tartó rohamokat így fel akartam vágni az ereimet. A művelet közben megakadályozott az egyik lakótársam, aki felhívtam az ügyeletes orvost, aki kiérkezve benyugtatózott, majd kirendelt egy mentőt, hogy vigyenek kórházba. Egy agórafóbiás nem mozdul ki. A mentő 40km-re vinne. Elhihetik, hogy ekkor jött egy kiakadás. Végül rendőrök kíséretében vonultam be. Mindez a szüleim fülébe jutott és rögtön elindultak felém. Amikor elengedtek a kórházból, akkor ők jöttek értem, majd a lakásba. Összepakolás és irány haza. Nem tudom, hogy a nyugtató injekció hatása miatt vagy mert tudtam, hogy jót akarnak beültem a kocsiba és megtettem a 200km-t. Eleinte nagymamámnál voltam addig, amíg a szüleim dolgoztak, majd megpróbáltam egyedül lenni a lakásban. Nagy küzdelem volt, eleinte a lakást szoktam meg, majd az udvart és a ház előtti részt.

    26 éves lány vagyok, kinek semmilyen élete nincs jelenleg. Nincsenek barátaim, a szüleimen kívül nincs senkim se. Ők is mondják, hogy már újra normálisnak kéne lennem, dolgozni, ismerkedni, de nem megy. Próbálkoztam ismerkedni, de mivel a lakást nem tudom elhagyni, így egyedül maradtam. Ki akarok törni ebből, de egyszerűen nem bírok egyedül tovább jutni, mint a sarok (az a házunktól 7 háznyira van) vagy a másik irányban úgyszint 7 háznyira. Párszor voltam a szüleimmel nagyapámnál aki két utcányira van. De ez nem haladás. Újra élni akarok, újra élvezni azt, amikor a párommal lehetek. Mikor utazok. Mikor belekap a szél a hajamba, vagy megmossa a lábamat a tónak vagy a tengernek a vize. Boldog szeretnék lenni és látni azt a tavat, amire mindennél jobban vágyok pedig csak 30kmre van tőlem. Barátokat szeretnék, kimozdulni, biciklizni, sportolni. De bárhogy próbálkozok. Egyszerűen nem megy. Szedtem növényi nyugtatókat pl valeriánt de nem használt.

    Mit tehetnék még?

    Tisztelettel
    Gizella

    • Habis Melinda

      Kedves Gizella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna még mélyebben átgondolni, mi történt Ön és a párja között, mik vezettek a férfi eldurvulásához és a kölcsönös megcsalásokhoz, hogyan gyökerezik mindez az Ön és a családja múltjában. Miért nem segítettek Önnek a rokonai, kellett ennyit szenvednie? Borzasztó, hogy ilyen szörnyű erőszakon kellett átesnie. Ennek feldolgozásához mindenképpen pszichoterápiás támogatás igénybe vételét javaslom. A pánikrohamok szakszerű kezeléséhez pszichiáter támogatására is szükség lehet. Ahhoz pedig, hogy újra élvezze az életet szükséges az egyáni terápia, hiszen az érzelmi terhek cipelése ennélkül rengeteg energiát vesz el Öntől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gergely V.

    Kedves doktor nő

    2 bátyám van, Kb 9 évvel ezelőtt a középső testvérem részegen megtámadott késsel, ( többdiplomás szüleink vannak akik becsülettel felneveltek munka és tanulás mellett) külföldön laktunk mindketten egy városban tehát vele többször találkoztunk. Mivel én józan voltam nem bántottam csak próbáltam védekezni, de így is sikerült neki többször megütni aztán eltántorgott ( itt szeretném megjegyezni h mindkét bátyám szerintem valamennyire alkohol és játék függő mindketten család apák de a napi pár üveg lecsúszik és az egyik százezreket vert el nyerőgépen a másik pedig egy telefonos játékra költött nagyjából szintén 1-200 ezer forintot) én is szeretek játszani de úgy gondolom egy játék az csak játék és nem szabad túl komolyan venni. A történetében ez később lesz fontos.
    Tehát a középső testvérem megtámadott ezután másnap felhívtam és megfenyegettem ha mégegyszer meglátom “kitaposom a belét” jó ideig nem találkoztunk a szüleim persze szörnyülködtek de semmi különös nem történt, aztán ki derült h édes anyámnak daganata van megműtötték, szerencsére jól van de én évekig úgy jártam haza h ne találkozzak a középső testvéremmel hiszen tudtam h nekiesnék és nem akartam a családi össze jöveteleket tönkre tenni, vagy a gyerekeiket traumának kitenni.. a középső bátyámmal így 9 éve nem találkoztam a második gyerekét is 1 szer láttam életemben. A nagyobbik bátyám pedig egy telefonos online játékon játszott ahol én is és lényegében mikor jobb lettem nála egyszerűen elkezdett mobbingolni, a csoportokban ahol voltunk megpróbált megalázni ahogy és ahol tudott, a középső bátyám miatti eset után vele még agresszívabban léptem fel ( gondolom érthető miután 9 évig nem vettem szinte egy családi össze jövetelen sem részt és egyszerűen már kívülállónak éreztem magam) őt is megfenyegettem ( előtte kértem szépen h hagyja abba, sőt próbáltam elviccelni is..de szakadt a cérna)
    Természetesen ő kiszemezgette a neki megfelelő dolgokat és ártatlannak beállítva magát a szülein előtt is megpróbált agresszív idiótának beállítani. A szüleim érdekes módon nem tudják ezeket le reagálni 9 év alatt csak annyit hallottam tőlük, hogy ” el kellene már felejteni ” meg h a középső bátyám sajnálja ( soha nem keresett meg bocsánatot kérni egyik sem) olyan mintha egyszerűen nem történt volna semmi szerintük, a feleségem is nagyon furcsának tartja h ennyire alacsony az EQ juk, lévén intelligens emberek normális értékekkel. Egy időben emiatt a szüleimmel is majdnem teljesen megszakadt a kapcsolat, 9 év alatt annyi harag gyűlt fel bennem h el sem tudom mondani ( a feleségem szerint azért bánt ennyire mert a testvéreimet szeretem viszont annyira érthetetlen és igazságtalan a reakciójuk h ezt nem tudom feldolgozni)
    elégtételt szeretnék, szeretném ha mindkét testvérem elém állna szeretnék bosszút állni rajtuk mert egyszerűen szeretném h ugyanazt érezzék amit én ( tudom h a bosszú és az erőszak nem megoldás de egyszerűen ezt látom az egyedüli megoldásnak) értem azt is h a szüleim nem szeretnék hiszen féltik mindegyik gyereküket de nem tartom normálisnak a reakciójukat sőt egyenesen megdöbbentő h nem érzik a súlyát annak h a testvérem lényegében az életemre tört. A környezetemben mindenki más igazat ad nekem ( ez nem jelenti azt h igazam is van) de nagyon szeretném ha egy szakember is leírnák h normális e a szüleim reakciója, és h érthető e az h elégtételt szeretnék azért h végre a testvéreim is megértsék milyen fájdalmat okoztak lelkileg ; testileg
    Előre is köszönöm és nagyon számítok a válaszra

    • Habis Melinda

      Kedves Gergely!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna felkeresie pszichológust (akár engem), mert a családi konfliktusokat először megérteni kellene, utána lehet csak kezelési stratégiákat kidolgozni. A viszont agresszió sajnos nem vezet jóra, csak még jobban elmélyíti az Önök közti szakadékot. A haragját meg kell élnie ugyann, de az értelmezés hatására nagy valószínűséggel csökkenni fog. Szerintem nem szerencsés a szülei reakciója, az ő viselekdésüket azonban csak korlátozottan, a sajátját viszont teljesen meg tudja változtatni, ha szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Gergely V.

        Kedves Melinda, köszönöm a választ, én értem a családi konfliktust, hiszen pontosan az a problémám, hogy a többiek nem értik érzékelik a helyzet súlyát, a szüleim úgy tesznek mintha meg sem történt volna, a másik azt mondja vissza csinálná de nem tesz semmit h jóvá tegye stb. Magam is írtam h az erőszak nem megoldás normális esetben, viszont szeretném h ők is át érezzék milyen a szenvedő félnek lenni, igazságtalan h én eddig tekintettel voltam másra de más rám nem, 8 éve szét hullott a család nekik kellene tenni azért h ez ne így legyen nem nekem, nem vagyok hajlandó engedni sem eltűrni hiszen évekig ezt tettem. Minden ember elér egy pontra ahol azt mondja elég, betelt a pohár, továbbá mit kellene megértenem azon h nekem esett valaki egy késsel utána pedig kifogásként azt állítja bele tettek valamit az italába? (mikor tudom h ez nem így van)

        • Habis Melinda

          Kedves Gergely!

          Én úgy gondolom, hogy amíg az agresszió bármely formáját, vagy az elzárkózást gondolja megoldásnak, addig a sértettség beszél Önből. Ez pedig arra utal, hogy érdemes volna önismereti munkával dolgoznia még a történteken. Empátiát erőszak segítéségvel nem fog kapni, sőt. Végül Ön lesz a szenvedő fél, hiszen az ön agresszióját is megítéli majd a család(és nem az okokat fogják keresni.) Az ördögi körből való kilépéshez új szempontokra van szükség. Csakis a saját viselkedését tudja magváltoztatni, a szeretteiért nem, akkor sem, ha ez fáj.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

          • V. Gergely

            Kedves Melinda , nem empátiát ( azaz nem együtt érzést szeretnék) hanem MEGÉRTÉST , 9 -10 év elég ahhoz h ne legyek megsértődve, az pedig h késsel támad meg a saját testvérem nem ” sértődésre ” ad okot . Ez előtt az eset előtt voltam pszichológusnál aki azt tanácsolta hogy ne járjak hozzá hiszen az önismeretem magasabb az átlagosnál. Azt írja hogy végül én leszek a szenvedő fél.. most is az vagyok . … Számomra csak annyi változna ha agresszíven lépnék fel hogy egyszerűen felszabadulna az a düh ami bennem van , és végre megértené az aki megtámadott hogy milyen a helyemben , .. empátiát semilyen módon nem várhatok hiszen ha tudatosult volna bennük a tett súlyossága akkor nem lennénk itt . Másrészt pedig minden akciót reakció követ, mivel a támadás egy teljesen abnormális akció ezért nem lehet normális reakció rá a válasz. Leegyszerűsítve: ha egy kutya megharap nem jutalmazhatom meg egy darab csonttal hiszen akkor azt hiszi hogy amit tett az jó.. vagy ön úgy látja hogy még kellene köszönnöm neki hogy anno az életemre tört? Köszönöm az időt amit rám szánt

            • Habis Melinda

              Kedves Gergely!

              Véleményem szerint ha agresszíven lépne fel sem kapna megértést a családjától (empátia nélkül ez nem megy). Az Ön döntése, hogy átlépi-e a normalitás határait (nyilván tudja hogy a tettlegességet a törvény bünteti) Amennyiben az önismerete kellőképpen alapos (ahogyan a pszichológusa mondta), akkor egyértelmű, hogy ismeri a saját és a családtagjai viselkedésének mozgatórugóit, nincsen szüksége a megtorlásra ahhoz, hogy továbblépjen.

              Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Edina

    Kedves Doktornő! Friss kapcsolatom van, egyenlőre minden tökéletes, a férfi elhalmoz bókokkal, ajándékokkal, vacsorameghívással. Ismerem a magánéletét, elhagyta a feleségét egy nő miatt, majd albérletbe költözött. Eladták a közös ingatlant, közben tönkrement a kapcsolata az akkori párjával. Ezek után kerültem én nagyon gyorsan a képbe A felesége nem talált albérletet, így most a páromnál lakik. A volt barátnőjétől megtudtam, hogy súlyos anyagi problémái vannak, több 10 milliós hitel, bár ezt a párom tagadja. Nála két gyermek van, akiket közös felügyelettel szeretnének nevelni. Nekem egy lányom van, szükséglakásban élek. Milyen jövője lehet így a kapcsolatunknak? Mire figyeljek oda? Segítségét köszönettel fogadom. Edina

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Szerintem jó, hogy tisztában van a párja előéletével, még jobb, ha van arra vonatkozó elképzelése is, mi vezetett a kapcsolatainak kudarcához (természetesen ez Önre, a korábbi párkapcsolataira is igaz), mert ez segíthet elkerülni a sorsszerű ismétlődéseket. A kommunikációra, közös élményekre pedig mindig fontos odafigyelni, hogy ne hűljön ki idővel a kapcsolat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Orsolya

    Kedves Melinda!
    Nagy elkeseredésemben fordulok Önhöz…
    Van egy 4 és fél éves kislányom és egy 6 éves kisfiam, az utóbbiról lenne szó. Okos, ügyes, értelmes kisfiú…Kb. 1,5-2 éves kora körül kezdődött a problémánk, mégpedig az, hogy úgy érzem egyáltalán nem kötődik hozzám és nem szeret engem (ez naponta többször is elhangzik). Csúnyán beszél velem, azt mondja utál, nem szeret velem lenni, felesel és szemtelen. Ha valamit megtiltok neki az ő érdekében, akkor rögtön bánt (szóban). Ha ugyan ezt az apja tiltja meg, akkor tőle elfogadja. Őt nagyon szereti és nagyon érezteti ezt velem, hogy az apja a mindene. Azt mondja nincs rám szüksége, mert neki itt van apa…
    Napközben én vagyok a legtöbbet a gyerekekkel, edzésekre hordom, én fegyelmezem őket, nagyjából rám hárul minden feladat körülöttük, minden tőlem telhetőt megteszek értük és mégis én vagyok a “gonosz” a kisfiam szerint.
    Ha több a közös programjuk apával, akkor még szemtelenebb és távolságtartóbb velem.
    Ha beteg vagy valami problémája van, akkor mindig apára van szüksége.
    Próbáltam szépen és türelmesen kezelni ezt az egész helyzetet, de mostmár annyira el vagyok keseredve és bele vagyok fásulva, nem tudom mitévők legyek!
    Mostmár én is egyre türelmetlenebb vagyok vele a viselkedése miatt és ezért állandóan bűntudatom van. Nagyon szeretem őt és nagyon nehezen viselem ezt a nehéz helyzetet. Sokat sírok ez miatt.
    A kislányom teljesen más, tőle nagyon sok szeretetet kapok, ő ad erőt nekem…
    Kérem, segítsen néhány jó tanáccsal!
    Köszönöm válaszát!
    Szép napot!
    Orsolya

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Megértem, hogy nagyon szenevd ettől! A kisfia hol láthatott hasonló szemtelenséget, távolságtartást? Van olyan a tágabb környezetben, vagy a családban aki hasonlóképp viselkedik? A gyermek apukája mit szól a kialakult helyzethez?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Német Orsolya

        Kedves Melinda!
        Nem viselkedik így senki körülöttünk, éppen ezért nem értem ezt az egészet.
        Apa rászól, hogy nem szabad így viselkedni, de igazából lazán veszi, mert ő még nem volt ilyen helyzetben…szerinte majd kinövi.
        Csak én addig belebetegedek!
        Üdv.,
        Orsolya

        • Habis Melinda

          Kedves Orsolya!

          Probléma, ha az apuka nem kezeli helyén ezt a dolgoz, mert ez hitelesíti a gyermek viselkedését. Családterápia megkezdését javaslom, ez ugyanis közös ügy, amit a férjével szövetségben (és szakember bevonásával) tudnak csak megoldani!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Krisztián

    Kedves Doktornő!

    A segítségét szeretném kérni most egy boldogtalan kapcsolatban élek van egy párom és két gyerekem és beleszerettem egy lányba, soha nem szerettem még így mint őt viszont olyan anyagi helyzetben vagyok, hogy nem tudom hogy lépjek ki. Ráadásul az anyukám háza a jelenlegi párom nevén van félek ha kilépek eladja a fejem felől. Folyamatosan örlődök úgy érzem minden rossz, üresnek érzem magam, már úgy érzem nem tudok semmit megoldani. Ez a lány felemelt lelkileg mert gyerekkorom óta csak a bántást kaptam a jelenlegi páromtól is azt kapom már 7 éve. Kérem segítsen, mit tegyek hogy ne legyek ilyen üres, hogy ki tudjak lépni, hogy megtaláljam a megoldást. Ez a lány sokszor sír hogy nem lehet velem és ez nekem fáj úgy érzem nem tudom boldoggá tenni őt sem, félek csak rabolom az idejét. Mit tegyek hogy elmúljon ez az üresség eddig tudtam hogy vele akarok elmenni innen de most összezavarodtam.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Megértem, hogy össze van zavarodva, hiszen a helyzete igazán komplex. Úgy gondolom, nem is tanácsra van valójában szüksége, hanem arra, hogy Ön lásson tisztábban ebben a helyzetben. Mi lehet a párja motivációja? Hogyan reagálna, ha megtudná, hogy Ön nem boldog már vele. Azt javaslom, keressen fel pszichológust (akár engem) rendszeres konzultáció céljából a helyzet megoldásáig, aki segít majd meghozni a fájó döntéseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bogi

    Jó napot kívánok! Bogi vagyok. A párommal ketten gondoltuk, hogy írunk önnek. 2016 februárjában jöttünk össze és eddig nem voltak nagyobb vitáink, csak néhány apró nézeteltérés, amit rögtön meg is beszéltünk. De most, hogy elkezdtem a főiskolát nagyon stresszes tudok lenni és ő is, mert nehezen megoldható a találkozás, eddig is iskola időben csak hétvégén találkoztunk, de ez eddig nem volt gond. Most is imádjuk egymást, de valahogy még is egyre többször előfordul, hogy megbántjuk egymást, vagy valamin összekapunk. Szeretnénk helyre hozni a dolgokat, mert együtt képzeljük el a jövőt, ugyanis megkérte a kezem. Mostanában viszont nagyon soknak érzem a vitákat és sokszor dühös is vagyok rá, rengeteget tudok sírni egy-egy vita után és vele is előfordul. Nagyon szeretnénk összeköltözni, de ez még egy darabig nem kivitelezhető és néha emiatt is vita van. Én személy szerint utálok vitázni és nagyon megvisel lelkileg, mégis hamarabb kiborulok, mint ő. A vitáink nagyobb részben telefon beszélgetés alatt zajlik. Élőben nem igazán szoktunk, de az is előfordul. Néha eszembe jut a szakítás, ami nagyon bánt, mert szívből szeretem csak félek, hogy értelmetlenül és reménytelenül küzdünk, félve a magánytól, mert kitudja hány év mire kettesben élhetünk.

    Szép napot! Én Ricsi vagyok Bogi párja.
    Mostanában, amióta páromnak elkezdődött a főiskola, azóta több vitánk keletkezett.
    Lehetséges, sőt biztos, hogy a sok tanulás és az, hogy e-miatt kicsit ritkábban találkozunk stresszessé tette. Mondtam neki, hogy sajnos a főiskola ezzel a következménnyel jár és, ha őszintén szeretjük egymást, akkor az összeköltözésig ezt kibírjuk és mindent megteszünk, hogy elhárítsuk a vitákat.
    Szerintem kezdetnek az a megoldás, hogy külön választjuk a párkapcsolatunkat a számunkra fontos dolgoktól : Példának, nálam a jogosítvány, nála a főiskola, mert ebből adódtak a viták mindig. Telefonbeszélgetés alatt én is és ő is a bajainkról beszélünk szinte sokáig és egy kis idő után ezt valamelyikünk már nem bírja idegileg.
    A párom fenti írásában leírt összeköltözés részt viszont gondolom és egy hatalmas változást hozhatna az életünknek. Kapnánk hideged-meleget, de együtt lehetnénk minden nap, csak ugye “pénz beszél…
    Nagyjából ennyit szerettem volna leírni.
    További szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Bogi és Ricsi!

      Szerintem érdemes volna abba jobban belegondolni, hogy miken szoktak elfajulni az Önök közötti viták, mik azok a fájó pontok az Önök számára, aminek “nyomkodása” a szakítás gondolatához vezet. Miért fáj Ricsinak az, ha Bogi a problémáiról beszél? Mitől ennyire frusztrált emiatt? Az összeköltözés témát is meg kell beszélniük alaposabban. Mennyi erőfeszítést és konflitkust ér meg az Önöknek hogy minden nap egymás hétköznapi életének részei legyenek? Ezekre a kérdésekre mindenkinek a saját válaszát érdemes megkeresnie, majd beszélgetniük az ezzel kapcsolatos érzéseikről, gondolataikról.

      Sok sikert kívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Kedves Melinda!
    A problémám nagyon összetett de muszáj valakivel beszélnem kérem adjon nekem tanácsot!
    Most főként anyós jelöltemről szeretnék beszélni. Én úgy érzem sőt biztosra tudom,hogy nem vagyok neki szimpatikus. A párommal lassan 1 éve már,hogy együtt vagyunk. Én ideköltöztem a családjához 9 hónapja már. Ez volt életem legnagyobb hibája. A párkapcsolatom se jó nem értjük meg egymást a párommal ő másabb mint én. De most azt anyjáról szeretnék inkább beszélni. Számomra az a nő egyáltalán nem szimpatikus. Volt idő amikor elvoltam vele beszélgettünk nevetgéltünk elvitt magával mindenhova. Aztán kb 1 hónapja már csak rettegek tőle. Volt neki szeptemberbe az 50 edik születésnapja és akkor megharagudott rám végleg bár nem mintha előtte annyira kedvelt volna. Az nem tetszett neki,hogy még csak fel se köszöntöttem annyit se mondtam,hogy isten éltesse sőt még a vendégektől se köszöntem el és ez nagyon rosszul esett neki. Azóta haragszik rám egyenesen utál én meg rettegek tőle. Az a legnagyobb baj,hogy anyós jelöltem nem tud engem megérteni és elfogadni. Ezt biztosra tudom,hogy nem fogad el mert a legjobb barátnője mondta nekem amikor itt volt. Hogy fogadjam meg a tanácsát és legyek egy kicsit bátrabb mert jó családba kerültem próbálnak segíteni nekem és elfogadni engem. Ebből azt a következtetést vontam le,hogy nem tudnak elfogadni és szerintem nem is akarnak mert én más vagyok mint ők. Szerintem anyós jelöltem azért nem kedvel mert egy kicsit félénk vagyok és bátortalan meg csendes. Ő meg ennek az ellenkezője nagyon belevaló nő sőt nagy a szája is. Én nem vagyok ilyen. Meg persze azért nem kedvel mert folyton bántom az ő drága kicsi fiacskáját. Mindig azzal bántom,hogy munkamániás mert igenis az. Az anyja persze,hogy védi de néha túlzásba viszi. A páromat úgy kezelik mint egy 15 éves gyereket pedig már felnőtt férfi. Az anyja meg az apja kedvenc gyereke ő ezt meg is mondták nekem. Rajta kívül van még egy öccse is aki nemrég költözött el albérletbe a barátnőjével. Őt is szeretik de viszont nem annyira mint az én páromat. Már nagyon sokszor összekaptunk az anyóssal volt amikor leordította a fejemet és mindig a párom miatt. Az a baj velem,hogy ha nem tetszik valami akkor azt bizony meg is mondom a párom szemébe és néha hangosan is. Akkor szokott az anyja feljönni amikor hallja a veszekedést. Azonnal a fia védelmére kel úgy védi mint egy anyatigris. Engem soha nem védett meg a párom az anyjától csak csendben hallgatott azt mondta ő nem szereti a veszekedést ezért nem is szól bele. Meg hát ugye mindig az anyjának adott igazat nekem soha. Nagyon utálom azt a nőt és ennek több oka is van. Neki csak az a fontos,hogy én is odaadjam a részem amiért ugye itt lakom. Havonta 15 ezret kell leadnom neki. Az viszonylag nem sok és én mindig odaadom neki. Mégis néha úgy kezel engem mintha itt se lennék. Csak akkor tud feljönni az anyja amikor hall veszekedést. De,hogy megkérdezze nem e vagy éhes vagy esetleg kell e valami a felső szintre arra már nem képes.

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Szerintem érdemes volna az anyósjelöltjével elbeszélgetnie, elnézést kérnie a felköszöntés hiánya miatt. Szerintem nem baj az, ha kimondja, ami a szívét nyomja, esetleg ennek móján lehet finomítani, hogy a tágabb család is jól viselje ezt. Ha megtanulják a konfliktushelyzeteket kulturáltan intézni a párjával, az anyósa valószínűleg nem fog felmenni és beleszólni a dolgaikba (ha mégis, ezt nyugodtan kikérheti magának).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mommy to be

    Kedves Szakértő!
    12 hetes terhes vagyok és egy rutin vérvizsgálat után kiderült, hogy a tsh szintem 4,66 (pajzsmirigy alulműködés.) Szinte azonnal sikerült a baba, eddig sosem mutatott rossz értéket a vérvétel. Gyógyszert kell rá szednem valószínűleg egész életemben. Eddig semmi bajom nem volt, nem tudok ezzel megbékélni, illetve nem értem miért alakult ki (& itt nem arra gondolok, hogy örökletes, akár a terhesség is beindíthatja stb.). És mindez egy vérvételből a derült égből, miközben semmit nem tapasztaltam a tünetek közül & itt nem nyugtat, hogy “ez ilyen alattomos betegség”.
    Köszönöm a véleményt!

    • Habis Melinda

      Kedves Mommy to be!

      Szerintem érdemes alaposabban körbejárni a félelmeit. Mitől tart pontosan? Hogyan befolyásolná az életét egy ilyen pajzsmirigybetegség?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Andrea

    Egy problémával fordulnék Önhöz. Egy ideje folyamatosan idegeskedem a tanulmányaimmal kapcsolatban, és szinte folyamatosan az a gondolat jár a fejemben hogy nem tud sikerülni egy-két tárgy lerakása, mégpedig azért mert másodjára vettem fel öket, és nem szeretnék ismét bukni, illetve hogy leesek állami támogatásról. Félek hogy lehet képtelen leszek teljesiteni. A folytonos izgulás, idegeskedés néha ok nélkül is jön mikor nincs semmi ZH vagy számon kérés vagy egyéb hasonló dolog, csak az a tudat hogy mi lesz a szemeszter végén idegeskedésbe torkollik. Sajnos már nem tudok mit tenni ez ellen, beszéltem baratokkal, ismerősökkel, ök azt tanácsolták hadjak fel ezzel, viszont elég nehéz nem erre gondolni, mert mégis számit ha nem sikerülne, igy képtelen voltam orvoshoz fordulni. Ez a probléma szerintem kihat rám. Szerintem már szorongásos beteg lettem, amiben persze nem vagyok biztos, csak feltételezem. Mivel idegeskedéskor ugy érzem a szivem majd kiugrik miközben a pulzus és a vérnyomás rendben van (megjegyzem, ellenőrzésen TSH, EKG voltam illetve vérvételen pár hónapja és minden rendben van), ezért gondolom hogy ez psichés ok miatt alakul ki. Igy tanácsot szeretnék kérni hogy vajon mit tudok tenni ez ellen? Hogyan probáljak másképp állni ehhez?

    Választ előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Szerintem is túlzott a tanulással kapcsolatos szonogása, ami nyilván óriási szenvedést okoz Önnek, érdemes tehát pszichoterápiásan kezelni ezt. Sajnos ez nem csak hozzáállás kérdése, meg kell találni és kezelni a tünet mélyben rejló okát/okait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Fatime

    Kedves Doktornő!
    Továbbra is várom válaszát, ugyanis nem szünt meg a problémám aktualitása. Mindenkit megtisztelt gyors válaszával aki jóval utánam tett fel kérdést, bízom benne egyszer én is sorra kerülök.

    • Habis Melinda

      Kedves Fatime!

      A kérdések megválaszolása nem sorrendben történik, és mint a bevezetőben is írtam 5 munkanapon belül kerül rá sor. Amennyiben sürgős Önnek, hogy választ kapjon, kérem használja az alábbi linket: Pszichológus válaszol

      Megértését köszönöm!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sára

    Tisztelt Doktornő!
    Már nagyon régóta gondolkodtam, hogy leírjam-e Önnek. A legtöbb alkalommal próbálok Önmagam megoldást találni a problémáimra, hiszen tudom, hogy azon csak is én tudok segíteni, most viszont egy kicsit elakadtam. A történetemet tulajdonképpen pár évre vezethetném vissza, amikor egyik barátnőmmel megismerkedtünk egy szakmájában nagyon elismert személlyel. Tulajdonképpen érezhető a különbség, bár ezen nem is aggodalmaskodtam, hiszen nem adok a ranglétára. Nagyon érdekes volt az egész, mert hamar megtaláltuk a közös hangot, még így is, hogy az édesanyánk lehetne. Naponta éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk, tényleg ha bármi nyomta a lelkünket megoszthattuk. Tanácsokat adott, és érezhetően figyelt ránk! Sokszor volt, hogy ő is kiöntötte nekünk a lelkét, és úgy éreztük, hogy sok helyzetben jól esett neki az energia amit adtunk. Aztán több alkalommal történtek egy “kis nézeteltérések”. Azok mély nyomott hagytak bennünk, és azóta már a “barátságunk” sem az igazi. Nem reagál a megkereséseimre, vagy ha mégis, akkor nem olyan jellegű válaszokat kapok tőle a közösségi oldalakon sem, mint annak idején. Keresem az okokat, és fogalmam sincs. Egyszer, még az első vitatkozásunk alatt elszólta magát, hogy az egyik barátnője nem támogatja a mi “barátságunkat”. Az a baj, hogy szerintem ad a környezete véleményére, viszont én már annak idején is úgy vettem észre, hogy az emberek megvezetik. Az esetleges kis negatív hatásoktól is képes padlóra kerülni, sokszor volt, hogy mi merítettünk bele egy kis energiát. Viszont ha találkozunk, akkor úgy veszem észre, hogy való önmaga! Amikor az egyik legjobb barátnőmnek meséltem, ő úgy vélekedett, hogy valószínűleg azért volt ilyen anyáskodó, mert nincs kiről gondoskodnia. Részben egyetértettem, hiszen amikor meglátott minket mindig felcsillant a szeme, és ha anyának szólítottuk, akkor meghatódott… A kis leírásom alapján van valami ötlete, hogy mi állhat a változás háttérben..? Úgy érzem, hogy valami baj van, viszont amikor párszor rákérdeztem, mindig tagadta. Már azon is gondolkodtam, hogy beszélnem kellene vele konkrétan erről, mert nagyon nyomja a lelkem, viszont már nem merek, mert félek a konfliktusoktól.
    Várom mielőbbi válaszát!
    Üdvözlettel: M. Sára

    • Habis Melinda

      Kedves Sára!

      Szerintem nagyon jó tölet, hogy beszéljen vele erről, megtudja, mi van a viselkedésének megváltozása mögött. Érdemes megpróbálni magtundi, miért ellenzik az Önök kapcsolatát a hölgy ismerősei. A konfliktusok akár előre is vihetik a kapcsolatukat, hiszen sokat lehet tanulni belőlük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Katalin

    Kedves Doktor Nő!
    Kérdésem az lenne,hogyan lehet kezelni egy olyan ember viselkedését akit hátulról mozgatnak és szépen lassan a családja ellen fordítanak.
    Közeli családtagot egy férjet a szeretője a felesége és szülei ellen hangolja,megpróbálja őket terrorizálni.A családban több kiskorú gyermek is akik miatt a hölgy nem mer lépni ez ellen.
    A férj egoista emberré vált az utóbbi időben lelkileg bántja a családját.Hogyan tudnánk nekik segíteni ezen probléma megoldásában?
    Válaszát előre is köszönjük!

    A

    • Habis Melinda

      Kedves A!

      Mindenképpen szakember bevonására van szükség a terror megfékezéséhez. A gyermekek elleni erőszak minden formáját bűnteti a törvény, az anya éppen hogy veszélynek teszi ki a gyermekeit azzal, ha tűr, enged a lelki terrorlak. Pszichológiai értelemben igen megterhelő tudni (és ne feltételezzük, hogy a gyermekek nem evszik észre az erőszakot, érzik akkor is, ha nem tudnak etnni ellene) mi zajlik a családban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marianna 28

    Kedves doktornő. Először anyukámat veszítettem el rákban majd 4 évre rá édesapám is elhagyott minket… teljesen széthullott körülöttem minden…. depresszióba estem. Jártam orvoshoz 1 kicsit jobban is lettem. Aztán folyamatosan férfiaktol vartam a boldogsagot…. 3 rövidebb kapcsolaton vagyok azóta túl és mind mikor végetért szinte mar sokkos allapodba kerultem… nem tudtam enni… aludni…. bar egyik férfi se volt hozzám való tudtam hogy nem fog soká tartani en megis belementem mert annyira vagytam ra hogy szeressenek. Ma egy 2 éves kapcsolatomnak lett vége…. a két év alatt szinte ejjel nappal egyutt voltunk… mikor megismertem ő mas volt mint a tobbi. Egyszerű, aranyos…. ereztem hogy szeretett es talán még most is de ez idő kozben elkezdett inni és éjszakakra kimaradt játékgépezni. 2 év alatt most 3. alkalom hogy elhagytam… de most is mint eddig ugy érzem se vele se nélkule nem tudok élni? Mit tegyek? Nélkule semmi vagyok de ha vele vagyok csak veszekszunk az emlitettek miatt. Probaltam mar ezerszer megbeszélni vele… igérget hogy minden mas lessz ha gyerekünk lessz megkomolyodik de nem tudok mar bizni benne. Ugy érzem ez a vége már soha nem leszek boldog…

    • Habis Melinda

      Kedves Marianna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szüksége volna a négyszempközti konzultációra, hogy valamiféle kiutat találjon ebből a se vele se nélküle kapcsolatól, rájöjjön, mire is vágyik valójában, hogyan alakíthatja úgy az életét, hogy ezt meg tudja szerezni. A gyermekvállalás nem oldja meg a problémákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese D.

    Kedves Melinda!

    Egy olyan kérdésem lenne, hogy nem régen ismertem meg valakit, aki több mint egy éve lezárt egy hosszabb kapcsolatot. Azóta több alkalommal is randevúzott illetve volt egy rövidebb kapcsolata, ám saját elmondása szerint nagyon hamar elkezd kötődni ami egyik pillanatról megváltozik és elmúlik. Most attól tart és azért nem mert belekezdeni dolgokba, mert attól fél, hogy meg fogja bántani a másikat. Szeretnék segíteni neki és ebben szeretnék egy kis segítséget kérni, hogy hogyan tegyem ezt.
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      A kötődési zavarok (ami levele alapján valószínűsítható) kezeléséhez pszichoterápiás megközelítésre van szükség. Ön milyen viszonyban van ezzel az emberrel? Barátként az érzései nyílt kifejezésével tud segíteni neki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Csaba

    Meddig tart egy betegség?
    A diagnózis:
    BNO F2300 Akut polimorf pszichotikus zavar (schizofrénia tünetei
    nélkül).
    A kérdésem:
    Van-e gyógyulás ebben az esetben? (pl.: két év tünetmentesség a
    kezelés és gyógyszerszedés abbahagyása után)
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      A tudomány mai állapota szerint a személyiséget érintő zavarok nem gyógyíthatóak (a tünetek időről időre visszatérhetnek), amiennyiben pszichoterápiás kezelés nem segíti a személyiség újraalakulását. Ezzel kapcsolatban a korábbi kezelősorvosától tud személyre szabott tanácsot, vagy tájékoztatást kapni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    Kedves Doktornő!
    23 éves vagyok a párom pedig 30! Zűrös körűlmények közt találkoztunk és nehezen indúlt a kapcsolat. Mindketten a másikhoz menekűltünk az ezelőtti kapcsolatunkból. Ő már eljegyezte az exét engem pedig eljegyzett a volt párom. Szeretem, úgy érzem. Együtt is élünk már 4 hónapja. A probléma csupány annyi, hogy igazából nincsenek komoly problémáink mégos folyamatosan vitázunk. Az én egyetlen gondom az talán, hogy nagyon érzékeny vagxok( anyukám egyedűl nevel 3 éves korom óta). Amikor a páromnak nem tetszik valami csak egy szó vagy bármi mindíg oda lyukadunk ki, hogy felemeli a hangját. Volt példa olyanra is hogy lehülyézett vagy le idiótázott. Vagy olyanokat mondd hogy ” Úr Isten ki ez, kivel élek” tényleg apszolút semmi olyan jogos érvet nem.tud felhozni ellenem. Amit nem értek magamon az az, hogy mért nem viselem ezt el, hogy kiabál velem. Nem tudom megkülönbóztetni azt hogy ez azért van mert nem is normális hogy kiabáljanak vagy azért mert az exem tenyleg nagyon szépen viselkedett velem az egyeteln ok amiért szakítottunk az a féltékenysege volt ami elfajúlt 3 ev után.
    A párom minden beszélgetésben fölűlkerekedik, kikéri magának.. kikéri a tiszteletet, olyanokat mondd hogy ne felejtsem el hogy kivel beszélek. Ha megszólalok akkor azt mondja hogy kinyílt a csipám, hagyjam abba csak össze vissza beszélek..Sosem ad igazat és mindíg támad hogy én csak a rosszat látom benne.
    Csak kíváncsi lennék a vélemenyére. Nem tudom vele megértetni hogy a nezetelterések azok normálisak néha de az én problémam a hangnem és a kemény szavak. Úgy érzem hogy megszakad a szivem olyankor.
    és sosem tudom sírás nélkűl lenyelni.

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Levele alaján úgy vélem, hogy az Ön érzékenysége és a párja indulatossága együttesen okozzák azt, hogy valójában nem értenek szót egymással, apróságokn is képesek hajba kapni. A nézeteltérések valóban normálisak, de nem mindegy, mennyire tudják azokat úgy kezelni, hogy az előre vigye a kapcsolatukat és ne az érzelmi távoslágot mélyítse el Önök között. Párterápia igénybevételét javaslom, ami segíthet a konfliktushelyzetek jobb kezelésében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E

    Tisztelt Doktornő!
    A férjemmel 2 éve vagyunk együtt. Neki van egy most 3 éves kislánya. Rendszeresen elhozzuk. 3 éves kora előtt hetente egy napra, most viszont kéthetente itt alszik nálunk péntektől vasárnapig. Eddig minden rendben volt. Nagyon szeretett nálunk lenni. Mindent megteszünk érte. A gyerek anyukájával nem tartjuk a kapcsolatot. A jelenlegi férje hozza-viszi a gyereket, és vele beszélünk. Igazából többnyire ő van a gyerekkel. Elkezdte őt apának hívni olyan 2 éves kora körül. Gondoltuk azért, mert ő van vele. Viszont megváltozott nagyon a gyerek mostanában. Utoljára mikor itt volt, kint sétálgatott egyedül a konyhában, nem jött be hozzánk, és sírt, hogy az “apja” itt hagyta őt nálunk mert nem szereti őt. Este felöltözött, hogy ő hazamegy az “apjához”. Az igazi apjának azt mondta, hogy nem szeretlek, Te nem vagy az apám. Egész hétvégén semmi kontakt nem volt apa és lánya között. A gyerek lefeküdt a földre, és nyögött. Folyamatosan a nevelő apját emlegette. Az édesanyját soha nem említi meg. Éjszakánként legalább egyszer felkel sírva. Velem is közölte, hogy nem szeretlek, és soha többet nem jövök hozzátok mert bántottatok, hozzáteszem soha nem bántottuk. Tökéletes volt a kapcsolatom a kislánnyal, imádtuk egymást. 3 hét maradt ki a láthatásból, mert beteg volt. Amikor fürdésnél leakarjuk vetkőztetni, akkor elkezd sírni, hogy ne bántsuk. Amikor fürdetem és oda nyúlok neki, hogy megmossam ott is, akkor is sír és azonnal feláll, hogy ő kijön a kádból és ne bántsam. Bárhova máshova nyúljak, de oda ne!! Sokat kapott állítólag kúpot, mert van, hogy 6-7 napig nincs széklete. Olyan érzésünk van, hogy nem fejlődik rendesen. Nem igazán tud mondatokat összerakni még, és visszatért neki a gügyögés, és az, hogy nem értjük amit mond. Borzalmasan megviselte a férjemet ez a helyzet, mert 1,5 éves kora óta így van, hogy ott is van egy családja, és nálunk is. Nem értjük a mostani helyzetet. Egyáltalán nem figyel arra amit mondunk neki. Ha kérdezünk vagy kérünk valamit elmegy, és nem válaszol. Nem tudjuk mitévők legyünk, mert szinte semmit nem tudunk a hétköznapjairól a gyereknek. Csak azt, hogy kéthetente nálunk van.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a kislány viselkedése azt jelzi, hogy a környezet, amelyben cseperedik nem egészséges a számára, ezért családterápia igénybevételét javaslom. Az, hogy a kislány szülei elváltak még nem jelenti azt, hogy a gyermek érdekében ne kellene együttműködniük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen Szerelmes

    Üdv.

    Az én történetem nem egy egyszerű eset, azzal kezdődött hogy volt egy 6 éves kapcsolatom, ami a 3-6. évig már nem volt túl jó, nem szerettük már egymást csak mint barát és talán a megszokás ami minket összetartott, nem kívántam vele a szexet mert nem volt jó, csak magával törődött. Aztán egy nagy elkezdtem beszélgetni egy fiúval mint régi barát, egész este hajnal 5 ig beszélgettünk, és valahogy a szexuális témára terelődött a szó.. Amiket írt mintha csak én írtam volna. A lényeg hogy rájöttem a 6 éves kapcsolatomat nincs tovább idő húzni mert csak rosszabb lesz és sosem leszek boldog, így hát szakítottunk. A fiúval folyamatosan beszélgettem 3-4 hónapon keresztül, de ő mindig azt mondta nehéz vele, de én nem értettem miért írja, és hozzáteszem előtte is írta hogy annyiszor verték át, csalták meg, hogy fél benne már nincs szerelem, én pedig biztos voltam benne hogy ez nem lehet mert mindenkiben van szerelem na de mindegy ki is tűztük a dátumot hogy találkozunk. El jött ez a nap minden tökéletes volt, éreztem hogy fontos vagyok neki, ahogy csókolt ahogy óvott minden tökéletes volt.. Eljött a nap, hogy haza kell mennem (300 km távolság van köztünk), ami ez után történt még mindig nem tudom hogy mi is van és ez miatt is kérném a segítséget mert már nem tudom hogyan kezeljem mi lenne a legjobb.. Megkérdeztem tőle hogy akkor most együtt vagyunk? Mindenre azt írja nem tudom…, és ha megkérdezem miért? Azt válaszolja mert nincs jól lelkileg, nem képes a kapcsolatra, mondtam neki hogy én nem tudtam volna megcsókolni őt érzelem nélkül, azt válaszolta az övé sem anélkül volt.. én meg felháborodottan kérdezem akkor miért akarja eldobni ezt magától? Mire azt mondta mert nincs jól nagyon és nem akar engem belehúzni oda ahova most van, úgy gondoltam ezek után hogy csak játszik velem és egyéjszakás kalandnak tekintett csak, de beszélgettünk tovább mert én nagyon szeretem őt és arra gondoltam biztos csak ídő kell neki, párszor rákérdezek arra mi a baj vele miért érzi magát lelkileg mélyen? van hogy nem válaszol, vagy éppen elmondja hogy nem tud az érzelmeiről beszélni, és lehet hogy ő inkább egyedül érzi jól magát mert ha van vele valaki akkor szorongást érez, de hiányzik neki az életéből az ölelés a csók, hogy valaki szeresse, én ezeket szeretném neki megadni de amikor megkérdezem tőle találkozunk? akkor azt írja nem tudom.., megkérdezem miért? vagy nem válaszol vagy azt mondja mert nem alkalmas állapotban van a találkozásra, nem tudom mit tegyek.. azt írta akar velem találkozni, és azt is leírta hogy szeret hogy félt aggódik értem.. De én egyszerűen ebbe beleőrülök hogy szeret de mégsem olyan velem mint régen, és én megértem hogy nagyon sok lány a múltban megcsalta és átverte, de nem kellene ennyire elzárnia magát attól hogy hagyja hogy szeressék, mert én nem olyan lány vagyok aki bántaná őt.. Mit tanácsol? A legjobb lenne ha elfelejteném mert reménytelen? Vagy adjak neki időt? Úgy érzem túlságosan futok már utána és nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet..

    • Habis Melinda

      Kedves Névtelen Szerelmes!

      Szerintem érthető, hogy “fut a fiú után”, hiszen Ön szereti Őt. Azt gondolom, hogy igaza van abban, hogy Ön nem érdemli ezt a távolságtartást, hiszen Ön nem csalta meg, ahogy írta sosem tenné. Ő mégis a vele történtek hatása alatt áll, emiatt bezárkózik, rosszul érzi magát, Önnel is bizalmatlan. A fiún az önismereti munka segítene, hiszen ennek segítségével rájöhetne, hogy az érzései nem az Önök kapcsolatából, hanem az Ő korábbi csalódásaiból fakadnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ildikó F.

    Üdvözlöm!
    A segìtségét szeretném kérni, van egy 5 éves kisfiam, aki mostanàban nagyon kezelhetetlen! Birzadztó dühkitörései vannak, amik leginkàbb mindìg abból adódnak, ha valami nem úgy alakul vagy sikerül ahogyan azt ő eltervezte! Példàul ha elesik, akkor is példàul engem hibàztat érte, vagy ha nem talàl valamit meg! Ilyenkor teljesen elborul az agya és utasìtgatàsba kezd, illetve okolàsba ( nem szeretlek, haragszom ràd, mert miattad estem el…sttb.) Az utóbbi időben màr csapkod, rugdosódik és lökdösődik is, amit koràbban nem tett!
    Van egy öt hónapos kisfiam is, akit ő nagyin szeret, legalàbbis azt mutatja! Időnként, ha megkérdezzük, hogy mért viseljefik ìgy egyszer – kétszer azr mondta, hogy féltékeny a testvérére, mert szerinte őt jobban szeretjük, pedig ez nem igaz!
    Mindìg mondjuk neki, hogy szeretjük és nagyon sokszor még dajkàlgatjuk, szeretgetjük, hogy érezze ő ugyanolyan fontos mint volt!
    Nem is érzem valódi oknak ezt a viselkedésére, lehet némi kihatàssal rà, de az igazsàg az, hogy ő mindìg mindent megkapott fizikàlisan és érzelmileg is amire szüksége lehet!
    Nem kissé érzem rajta az érzelmi labiritàst ( én csak anyàt szeretem…, csak mamàt…), aztàn bocsànatot kér!
    Több módszert is kipróbàltunk màr, de nem igazàn vezet eredményre, az biztos, ha éhes, akkor biztos, hogy nagyon nehezen kezelhető a viseljedése.
    Az egyes kirohanàsai utàn, gyakran megkérdezem tőle, hofy tudja e hogy mi a problémànk, mért kapott büntetést.
    Elmondja tudja, hisztizni nem szabad, rufdosódni, csapkodni sem! Mindìg mélységesen sajnàlja, de aztàn minden kezdődik előről!
    Nagyon tanàcstalan vagyok, hogy mihhez kezdjek ezzel a problémàval, kérem a segìtsêgét!

    Visszajelzését előre is köszönöm, Üdvözlettel: Ildikó

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Szerintem érdemes tiszteletban tartani a nagyobbik fia érzéseit, még több időt tölteni vele kettesben. Az, hogy Ön azt érzi, mindent megadott neki nem jelenti azt, hogy Ő is így van ezzel. A testvérféltékenység természetes érzés, fokozhatja a gyermek agresszióját. Gyermekpszichológus felkeersését javaslom, aki a részletek ismeretében segít majd nevelési elvek kidolgozásával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Ildiko

    Tisztelt doktornő!Azt szeretném kérdeni hogy 8éves gyermekem (fiú)gyakran megsértődik és dühkitőrései vannak (ez inkább ritkában)és el is sirja magát.Szerető családban van sokat játszunk és van mindene ami egy gyereknek csak lehet.Jár harcművészetre ezt nagyon szereti.De fogalmunk nincs mégis miért.köszönöm Ildiko

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Látatlanban nehéz erre mit mondani ezért szerencsésebb volna személyesen gyermekpszichológust felkeresnie, aki a részletes anamnézis felvétele és a fia vizsgálata után biztos választ tud adni a kérdésére. Általánosságban annyit tudok írni Önnek, hogy az indulatok levezetésének képességét a gyermekek lassan sajátítják el, könnyen lemásolják a környzetükben látható rossz mintákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Fatime

    Kedves Doktornő!
    Van egy 17 éves fiam, akinek szerintem segítségre lenne szüksége, de lassan a család többi tagjának is mivel borzasztóan nehéz vele együtt élni…Néha van 1-2 jó napja, amiket olyan periódusok követnek, amiket én sajnos nem tudok kezelni. Pl.: napokig fekszik a bezárt, sötét szobájában, ilyenkor nem is eszik, nem mosdik stb…aztán a tettlegességig fajuló dührohamok, majd mintha mi sem történt volna egy óra múlva újra az én “kisfiam”. Nincsenek barátai, tulajdonképpen lehetnének, de mindenki eltávolodott tőle, mert próbálta a barátokra is ráeröltetni az ő történeteit, amik a legkülönbözőbbek voltak, pl elkezdett japánul beszélni, mert ő egy anime karakter, aki azért hasonlít rá, mert saját magáról mintázta… nem akarom hosszasan taglalni, jelenleg adott egy ápolatlan fiú,aki mellett nehéz egy átlagos 8 évest nevelni,a sokadik iskolaváltáson van túl, nincsenek tervei, a napi tennivalója abba merül ki hogy furcsán mozgatja a szemeit, van hogy magában beszél, vagy hosszasan telefonál egy nem létező személlyel 🙁 … A fiam nem akar semmilyen terápián, vagy kezelésen részt venni, mert állítása szerint neki semmi baja nincs. Mit tegyek ilyen helyzetben anyaként?

    • Habis Melinda

      Kedves Fatime!

      Szerintem a fia nincsen abban az állapotban, hogy eldöntse, van-e szüksége bármilyen kezelésre, vagy sem. Sajnos sok olyan lelki betegség van, melyekben legfőképpen nem a beteg, sokkal inkább annak családja és környezete szenved. Emiatt ezek kezelését jól kiegészíti a családterápia. Azt javaslom, hogy akár tetszik, a fiának, akár nem, vigye el őt gyermekpszichiáterhez, mert ennélkül nagy valószínűséggel a helyzet nem fog javulni, sőt, nyilvánvaló, hogy önt és a fiú 8 éves testvérét is egyre inkább megterheli ez a probléma.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Monika

    Kedves Melinda!
    7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, mosolygós, de zárkózott kisfiú -elég érzékeny; mindene a foci. Második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak piszkálása után), de megnyugtatás után tovább aludt. Egy hete azonban minden éjjel felsír (11 és éjfél között v. éjfél után), ül az ágyban nyitott szemmel, zokog, remeg, nagyon izzadt és ver a szíve; és nehezen nyugszik meg, ellöki a kezem. Néha érthetetlenül beszél és megnyugtatás után is fel-felzokog újra. Az iskolában minden rendben, a tanítőnők dícsérik (a “hónap tanulója” lett), de túl maximalista -az én szememnek tökéletes vonalakat kiradírozza és újrarajzolja, amíg ő nem látja tökéletesnek; órán, felméréskor nem szól, hogy egy betűt nem ismer (még nem is kéne), csak zokog. Fociedzője is dícséri, mégis többször sír edzés előtt, de ha felvetjük, hogy ne edzen, hallani sem akar róla, megy és végigcsinálja. Hazafelé duzzog az autóban és nem mondja el, mi a baja (edzés után / iskolából hazafelé / hétvégi focimeccs után; mostanában nagyon sokszor). Mi abszolút dícsérjük, szeretgetjük, nincsenek elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a suliban és nem szidtuk egyszer sem (nem volt miért) a sulival kapcsolatban.
    Ezek az éjszakai szívszorító zokogások-remegések nagyon ijesztők és nem szeretnénk ha ez valamilyen problémához vezetne, tudna tanácsot adni, mit tegyünk? Hogyan tudunk neki segíteni oldani ezt az óriási feszülséget, ami éjjel tör elő? Előre is nagyon köszönöm válaszát! Üdvözlettel, Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Szerintem nagyon jó, hogy ennyire odafigyel a kisfiára, szeretné megtudni az éjszakai felírások okait. Ez szerintem is fontos feladat, gyermekpszichológusi vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy erre fény derüljön. Nevelési tanácsadóban ingyenesen tud ilyen jellegű segítséget igénybe venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabina

    Üdvözlöm! Tanácsra lenne szükségem..
    Van egy másfél éves kislányom 21 évesen szültem es úgy érzem azóta mióta gyerekem teljesen megváltoztam persze ez normális csak hogy én depressziós voltam fel évig a baba után, Azthittem elmúlt de úgy érzem folyamatosan visszajön, néha felhőtlen jó kedvem van majd hirtelen egy kis feszültség és sírás depresszió ölel át . A párommal se veled se nélküled a kapcsolatunk, sokat veszekszunk ő nem ért meg én pedig nem ertem öt ! Kertem hogy segítsen mert érzem nagy a baj, az egészségügyi állapotom is rossz és en szentül hiszem hogy a rossz lelkiállapotom miatt van. Kilátástalannak látom az életem és úgy érzem hogy a jó pillanatok nem tartanak sokáig és soha nem leszek már Boldog.
    Ön szerint egy személyes beszélgetés szakemberrel szükséges ?
    Válaszát előre köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Igen, szerintem sokkal jobban érezné magát, ha személyesen konzultálna velem, vagy más szakemberrel a nehézségeiről. Ha igényli, várom szeretettel megkeresését!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot. 16 éves vagyok Hollandiában élek. Édes apám rendszeresen marihuánát fogyaszt ( ennek semmilyen kihatása nincs jelenleg a munkájára engem csak a drog tudata zavar) . Édes anyám fél, retteg mindentől, mindig aggódik. Mik a lehetőségem ha ki akarok törni innen? Tökéletesen beszélek Angolul- Hollandul- Magyarul. Van lehetőségem ki kerülni a családból de az országbann maradni? Akarom mondani a fontosabb kérdés, hogy tudom ezt a helyzetet kezelni akkor , ha olykor fizikai fájdalmat érzek az itthon történtek miatt, és ez kihatással van az életemre? Amíg 18 nem leszek van valami módszer(pszihológiai) amivel ki tudom zárni a fejemből a folyamatos gondolkodást az otthoni történésekről?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnos nem vagyok tisztában a hollandiai jogszabályokkal, de felétéelezem, hogy miután nagykorú lesz és el tudja magát tartani a saját jogán is az országban maradhat majd.
      Javaslom Önnek a naplóírást és azt, hogy ebbe írja ki magából a problémáit, vezesse le többféle eszközzel feszülségét, a gondokat ugyanis nem lehet következmények nélkül elfedni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N .Cs.

    Tisztelt Melinda.

    Számomra egyenlőre feldolgozhatatlan,amiben élek. Sajnos (nem én akartam) de ugyanahoz a nemhez vonzódom azt hiszem amelyet senki nem tud és keményen leplezem is.Volt barátnőm és szerettem is. Nem vagyok boldog, de kizártnak tartom,hogy ezt valakinek elmondjam mert még nem vagyok erre kész és nem is értem miért történt ez meg velem. Több éve küzdök vele.Naponta igyekszem higgadt lenni és pozitiv vicces maradni de fogy az erőm. De ha nem változtatok akkor lelki és egyben fizikai tünetek is előfordulhatnak. Családomnak nem akarom elmondani de szeretnék boldog lenni. Nem bizom az emberekben igy egyenlőre nem tudom kinek mondhatnám el. Kitartó leszek, de csalódott vagyok hogy miért kaptam ezt. Talán tanulnom kell valamit ebből a helyzetből? Maradok tisztelettel és felfedetlenül.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos volna, hogx elfogsdja önmagát olyannak amilyen, amiben az önismereti munka tudna segíteni Önnek. Ha érti önmagát, akkor spontán lesz majd higgadt és vicces, nem kell ezt megjátszania senki előtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen3

    Kedves Melinda!
    Bár tudom nem gyermekpszichológus,de úgy érzem már máshoz másképp nem tudok fordulni,csak Önhöz.Lehet sokan voltak/vannak hasonló helyzetben,mint én,de nem tudhatom. 14éves lány volnék és bár történt néhany éve sok-sok stresszes helyzet,de nem volt annyira nagy hatása rám szerintem.Sokkal inkább az a problémám,hogy bár régebben sok olyan megnyilvánulásom volt,de az utóbbi időben többen közlik az erős önbizalomhiányomat.Bár erről tudtam mindig is inkább a felszín alatt kezeltem,de ahogy jött a középiskola,új szokások megismerése,néhány lépéssel közelebb a “felnőttéváláshoz” valahogy felszínre került az érzés. Egyátalán nem vagyok tökéletes,és megértem,ha ez valaki szemét bántja,de őszintén szólva nem hiszem,hogy a saját anyámnak kell eléggé nyersen megfogalmazott megjegyzéseket tenni rám.Volt egy barátom egy ideig (nem nevezném páromnak azért..) és nos ahogy telt az idő lassan a kapcsolat abból épült fel,hogy én kapálozom megtartani azt,akit szeretek,de ez nem viszonzott,szóval ez az exbarát inkább a testi kontaktusra fókuszált,amit én még nem éreztem helyén valónak.Igazából hosszasan tudnék mesélni ezekről részletesebben,de azaz oka,hogy felkerestem,mert (vagyis ezekhez a történetekhez tudnám kötni) az elmúlt 2-3hónapban (nem vagyok ebben biztos vagy csak nem akarom beismerni) de “pánikrohamok” jönnek rám minden éjszaka.Nos mivel egy éjjeli bagoly vagyok,így sokat vagyok este fent egyedül és próbálom lekötni a figyelmem,de van hogy a gondolataimba temetkezek és ezáltal először erős sírás jön rám,utána pedig csak kapkodom a levegőt,ilyenkor mintha asztmás roham jönne rám (pedig egyátalán nem vagyok asztmás),általában ha ez történik,akkor magamnak próbálom szabályozni a levegővételt többé-kevésbé sikerül is.Nos és ezek a rohamok olyan 10percig szoktak tartani utána meg mintha semmi bajom sem lenne. Őszintén szólva azért írtam Önnek,mert egyre több fizikai hatást is gyakorol rám mindez és valójában nem értem miért,mert én ugyan érzékeny,de nagyon pozitív ember vagyok..és hozzátenném,hogy a szüleimmel nem igazán lehet ilyeket megbeszélni,barátok meg mégsem képzett emberek erre és nekik meg fogalmuk sem lehet,hogy mi állhat a háttérben.Remélem tud segíteni,hátha van valami,amibe eddig én nem gondoltam bele.
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem sem midegy, hogy egy szülő hogyan fogalmazza mega kritikát, bántónak vagy építő jelelgűnek szánja. Niylván a párkapcsolati kudarc is megviselte. Szerintem jó, hogy odafigyel a légzéstechnikára, ez segíthet valamelyest kordában taranai a pánik tüneteket. A pozitivitás sajnos nem segít azon, ahogy ösztönös szinten önmagára tekint, sajnos nem begyógyítja a kapcsolati sérüléseit, legfeljebb elfedi azokat. Önismeretének növelését javaslom, akár iskolapszichológus felkeresése által, ami hosszú távon is megoldást nyújthat a pánik ellen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy lany

    Csodás napot kívánok!

    Én 20 éves vagyok, és egy eléggé fura dologgal fordulok önhöz. Az utobbi 2 evben valamiert egy teljesen, szinte mar beteges felelmem lett. Es ez nem mas, mint a betegsegek, es kulonbozo ezoterikus, igazibol fogalmam sincs hova sorolhato dolgok. Konkretan elsokorben a sulyosabb megbetegedesektol felek, de egy kis megfazas is panikrohamot tud okozni, hogy mi lesz velem. Felek barmit is megenni, meginni, mert felek nehogy valami mergezo legyen az adott etelben, italban. Ejszakankent felek egyedul aludni (korulbelul 4 eves korom ota alszom kulon a szuleimtol es soha nem volt ilyen problemam, hogy barmitol is feltem volna.) tovabba egy bizonyos szamtol, a 11 -es szamtol kezdtem el kenyelmetlenul erezni magamat amikor meglatom. Az utobbi idoben akaratlanul 11:11 kor, vagy 1:11kor nezek ra az orara. Az uj lakasunk ajto szama a 11es. November 11-en fontos nap lesz az eletemben ahol jol kell teljesitenem, de elore felek. Nem tudom mitol alakulhatott ki ez a felelem dolog nalam, mert ugyan rengeteg horror filmet neztem fiatal korom ota, es soha nem feltem semmitol. Ahogy novok egyre rosszabb, es nem tudom mit tehetnek ellene. Sajnos elegge nagy a fantaziam, es nagyon konnyen osszetudok hozni dolgokat amiknek semmi kozuk egymashoz, es elkezdek rettegni attol az adott dologtol.

    Valaszat elore is koszonom, es a problemam valoszinuleg viccesen hangozhat, de nagy mertekben befolyasoljak sajnos a mindennapjaimat.

    Tisztelettel: Egy lany 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Egy lány!

      Én nem találtam viccesnek a porblémáját, érthető módon szenved tőle. Azt javaslom, hogy kerssen pszichoterápiás lehetőséget, hogy a szakemberrel együtt keressék meg és kezelhessék a félelmei gyökerét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Erika

    Kedves doktornő!
    Jártam több pszichológusnál, pszichiáternél, mert sajnos a családi, lelki problémáim nagyon megviselnek.
    Közel 3 évtizedes házasság közben flörtöltem, mire a férjem, teljesen kiborult, szélsőséges reakciói voltak. 1 évig mindent megpróbáltam, pszichiáternél is jártunk, mert a családjukban bipoláris depresszió halmozottan fordul elő. Sajnos 1 év után feladatam és elváltam. Egy mániás szakaszában megütötte a lányunkat, mert ő elmondta az elmúlt 1 év minden bánatát, sérelmét. Sajnos rendőrségi ügy, távoltartás minden volt, azóta sem tudom magam túltenni rajta. Ő többször kérte, hogy várjak vele, én azonban hajthatatlan maradtam és elváltam. Akkor a házeladás, költözés minden energiámat lekötötte. A tinédzser lányom sérült a legjobban. A nagyobbik lányunk már az egyetemen volt, de egyikőjük sem akar az apjukkal igazán kapcsolatot teremteni, bármennyire is kérem őket erre. Azóta eltelt 4 év, nekem volt 2 kapcsolatom, de azt gondolom, hogy ezek “menekülések”. Nem tudom magamnak megbocsájtani, hogy elhagytam a beteg férjemet, szétromboltam egy működő családot és a gyerekeink is “elveszítették” az apjukat. Nyugtatókat és antidepresszánst szedek, mert nélkülük szinte felkelni sincs erőm. Tudom, hogy óriási hibát követtem el, de nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám feldolgozni, hiszen azzal tisztában vagyok, hogy a “múltat visszahozni nem lehet”. Kétszer is megpróbáltam a volt férjemmel újra, de valami már elmúlt, nem működik. Ő kompromisszumkész (lemondana az alkoholról is), én sajnos akaratos, makacs természetű vagyok. Igyekszem önismeretre szert tenni, eddig nem sok sikerrel.
    Doktornő hogyan tudnám az életemet tovább élni “normálisan”? Nem szeretnék egy életen át gyógyszereket szedni. Az egyetemiste gyerekeim jelentik számomra az életet, de sajnos keveset látom őket. Így szinte mindig azon jár az eszem, hogy hogyan lehetne bármit is “helyrehoznom”, mert ez sem számomra, sem a volt férjemnek nem jó. Ő nagyon szeret, tudom, érzem. Én már sokszor nem tudom, hogy mit érzek vele kapcsolatban. Válaszát előre is köszönve:
    Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Szerintem nagyon jó, hogy igyekszik fejleszteni az önismeretét, ezt azonban egy folyamat, amely elköteleződést kíván. Nem elég néhány alkalommal elmenni hozzá egy szakemberhez, rendszeresen kell járni pszichológushoz, vele együtt átgondolni a nehézségeket és ezek tágabb kontextusát, kapcsolati vonatkozásait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vanessa

    Kedves Melinda 18eves vagyok 3honapja vagyok a parommal meg soha nem ereztem senki irant ilyet mint iranta szexualis teren. minden percben kivanom a szexet vele ennek ellenere emberileg is nagyon szeretem de ugy erzem ha nem vagyok vele szexualisan megorulok. Szinte mindennap egyutt vagyunk hiszen o is akarja ha lehetne a egesz nap csinalnam vele masra nem is tudok gondolni ha vele vagyok ha nelkule ez normalis ?
    viszont par napja volt egy fura almom egy 3. szemely egy masik lany is reszt vett. Es azota ezen kattaog az agyam hogy kiakarom probalni.. szegyellem magam mi a tendo ilyenkor mit csinaljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Vanessa!

      Valóban különös, hogy legszívesebben egész nap csak szexelne. Milyen az élete egyébként, vannak más örömforrásai is? Meg tudja fogalmazni, hogy mi izgatja Önt abban, hogy egy másik lány is csatlakozik az együttlétükhöz?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Persze hogy vannak szeretek a testvereimmel lenni az ocsemmel jatszani anyukammal sokat beszelgetni a csaladdal kozos programokat csinalni engem ezek a dolgok is orommel toltenek el es persze a baratommal is szeretek nagyon sok idot eltolteni es a nagy reszet szexel.. elotte is volt baratom de iranta hosszabb ido utan se ereztem ilyet es vele nem szamitott ez az egesz. A lanyos temara vissza terve igazabol nem tudom hogy mi az ami vonz az egeszhez.

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Jó, ha más dolgokban is őszintén, mélyen örömét tudja lelni.
          Érdemes elgondolkodni azokon, amiket nem ért a saját érzéseivel kapcsolatban. Önismereti csoport vagy egyéni terápia sokat segíthet ebben.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Vanessa

        Persze hogy van mas oromforrasom. Mint pl szeretek a hugommal idot tolteni az ocsemmel jatszani anyukammal vasarolni szeretek sutni is egy csomo dolog van ami orommel tolt el a baratommal nagyom sok idot egyutt lenni de ha lehet a nagy reszet szexel es ezzel o is igy van sokszor elmondja hogy nagyon szeret es hogy folyamatosan kivan ha mosolygok ha csak hozza erek es ez kolcsonos furcsalom de viszomr nagyon jo is hogy igy erzunk egymas irant csak meglepo es valoban kulonos hisz az elozo parom irant hosszabb ido utan se ereztem ehhez hasonlot es soha egy fiut se tartottam ennyire vonzonak es ezert fordultam onhoz gondoltam mar arra is hogy most kezdem megismerni onmagam mellette szexualisan kiteljesedni es akar mit kiprobalnak vele.. amit az elozo baratommal soha pedig vele hosszabb idejig egyutt voltam … A lanyos temara vissza terve igazabol az izgat fel hogy a parommal kiprobalhatunk egy uj dolgot es hogy ezzel csak meg jobb lenne az egyuttlet

        • Habis Melinda

          Kedves Vanessa!

          Szerintem jó, hogy egyre inkább önmaga tud lenni a szexben! Mielőtt belevágnak a többes kalandba szerintem érdemes erről részletesen elbeszélgetniük a párjával, páldául kigodnolni miből lehet azt tudni, ha valaki esetleg menet közben meggondolja magát.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Tisztelt Doktor Nő.
    A Parom 9 évvel idosebb tolem. Van neki egy 14 eves fia. Egxutt elt a gyermek anyjaval 10 evig csak a gyerek miatt. Ah evek alatt tobbszor is megcsalta. A mi kapcsolatunk az őszonteségen alapult. Tehát mindent elmondott a multjárol.
    Nagyon félek, hogy engem is megcsal.
    Ha kérdezek valamit támadóan válaszol, és úgy hozza ki, mintha már megint en lennék a hibás.
    A telefonjához tilos hozza nyulnom(ezert szoktam akkor amikor alszik). Tudom hogy szokott nézni pornot, bar letagadja.
    Allandoan jatszik a telefonjan, ha ilyenkor kozeledek fele akkor mindig mondja hogy nem hiszi el hogy nem tudom nyugton hagyni majd ezután ha ő szeretkezni szeretne de én már fáradt vagyok mert hajnali harom van azt vágja a fejemhez hogy mert nekem soha nincs kedvem.
    Az egyik munkatársa kikezdett vele ( vagyis a hölgy rossz munkat végzett a párom azt mondta h elfenekeli, es a hölgy azt válaszolta hogy amikor csak szeretné) de ő ezt el is mesélte nekem. Termeszetesen nagyon merges lettem, amit ő nem ért, mivel azt mondja hogy ha lenne köztük valami akkor nem mesélné el…
    Ez a beszélgetés utan teljesen megvaltozott.
    Elotte lefekveskot mindig mondta hogy szeret, ha felebredte mindig kuldott uzenetet.teljesen mas hangnemben szol hozzam
    Ön szerint hogyan dolgozzam fel a féltékenységemet, hogyan legyek kevésbé az. Egyáltalan Ön szerint van e okom ra vagy tényleg csak én tulzom el?
    A kapcsolatunk elejen azt mondtuk ha valami hianyzik a masikbol, mielozt felre lepnenk megbeszeljuk…

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Szerintem a féltékenységének oka kell legyen, amit fontos megérteni és kezelni. Az jó, hogy korábban őszinte volt Önnel a párja, kimondta a szeretetét. Egyéni pszichoterápia megkezdését javasolm az érzései alaposabb közbejárásához, önbizalma hatékony növeléséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ildikó K.

    Kedves Tímea !
    Kérem segítsen nekem ,mert kilátástalannak érzem a helyzetem.
    Szüleim már régen nem élnek, volt párom kisemmizett gyermekemet is elvette ,kapcsolatom vele 7 éve nincs. 51 évesen állás, otthon ,pénz nélkül vagyok egy idegen országban ahol semmire nincs lehetőségem. Jelenleg lakom valakinél és eszem is de én aki mindig talpraesett ember voltam ,teljesen döntésképtelennek érzem magam ,mihez kezdjek. Rokonok sincsennek kik segíthetnének, magam vagyok a depressziós énemmel. Már régóta próbálkozom erős lenni de mivel még barátok sincsennek nem tudok határozni nem tudok senkitől tanácsot sem kérni és nem bízom senkiben sem amióta a bírósági meghurcolásoknak nem lett eredménye, mihez kezdjek legyengült fizikummal és lélekkel. Kérem adjon tanácsot hogyan tovább ?! Gyermekem távolléte gyengített le főképpen ,fájdalom,szenvedés. Üdvözlettel : Ildikó

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Szerintem jó, hogy írt erre az oldalra, mert fontos, hogy ne küzdjön egyedül. Azt javaslom, hogy keressen pszichoterápiás lehetőséget a lakóhelyén, ami hosszú távon is támogatást és új szempontokat adhat a változtatáshoz, a gyermekével való kapcsolat újraépítéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Artur Ep

    Tisztelt Doktornő! Az én problémám a következő. Idén kora tavasszal elváltam feleségemtől,van két gyermekünk 20 éves lányunk 13 éves fiunk. A házasságunk zátonyra futott,érzelmi elhidegülés végett. Közben 2 és fél éve volt egy kapcsolatom,közös jövőt terveztünk a hölggyel. A válás,majd a közös házunk eladása kissé megviselt,így ez a kapcsolat is megszakadt. A sors úgy hozta hogy a ház amit válás után vettem az a feleségemtől 3 háznyira van.Az én elképzelésem szerint nem volt rossz ötlet,a gyermekem legyen közel az anyjához. Idő közben a hölggyel kibékültünk és szeretném ha hozzám költözne,de mióta megtudta hogy hol lakom teljesen magánkívül van. Ilyen dolgokkal ostoroz ,hogy így nem lett szétszakítva a család,így ő csak egy betolakodó lesz,mert a gyerek azt fogja érzékelni hogy a család egyben maradt,nem lesz egy normális karácsonyunk sem.Ha csak egy villanyizzó ég ki akkor máris ugrok a gyerekem anyjának.Meg hogy képzeljem el milyen jó lesz neki napi szinten találkozni az ex feleségemmel. Az lenne a kérdésem hogy ön szerint is hibás döntést hoztam? Köszönettel Artur

    • Habis Melinda

      Kedves Artur!

      Szerintem a legfőbb kérdés, hogy a párja miért sérelmezi ezt a fizikai közelséget. Ön mennyire ápolja a kapcsolatot a volt feleségével? Érzelmileg mennyire tudta elgyászolni a kapcsolatuk megromlását és a válást? A barátnőjével miért szakadt meg a kapcsolata?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Klaudia

    Kedves Melinda!!
    10 éves párkapcsolatom van…2 gyermekkel
    A Párom saját céget vezet,az utóbbi időben sokat vállalt magára,és a nyár folyamán teljesen a munkájára orientálódott…
    Mi kicsit háttérbe szorultunk,majd nyár közepe felé valami megváltozott,
    ellenségesebb lett ,elutasítóbb,állítása szerint valami történt vele,de nem tudja maga sem mi az.
    Kiüresedett,nem szeret már,a munka sem érdekli
    a házaséletünk rendben volt,még az utolsó pillanatig is jött hozzám.
    nem meri vállalni az érzéseit,nem akar itt hagyni minket,de menne is..
    Az a feltételezésem,hogy kiégésben szenved!
    Pszichológusnál is járt,
    nem hinném,hogy harmadik személy lenne a dologban ,mert akkor biztosan nem ment volna orvoshoz!
    Mit tehetek én,jelenleg nem lakik itthon,talán könnyebb is neki így
    elképzelhető ,hogy ez a beszűkült tudat.lelki állapot ezt eredményezte,hogy elfordult tőlünk?
    Szakember szemével ilyenkor mit tehet a másik fél,???????már mindent megpróbáltam,de nem hozott eredményt.
    Köszönettel:Klaudia

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Levele alapján azt érzem, hogy bár talán könnyebb az Ön helyzete, mint a párjáé, Ön is szenved, ezért érdemes volna beszélgetnie négyszemközt pszichológussal (ha ígényli, velem). A párja mit mondott a párja a motivációiról? Mi az, ami miatt kilépne a kapcsolatukból? Érdemes alaposan átgondolni mi van a viselkedése, hogy könnyebben megtalálja vele a közös hangot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Aniko

    6O Éves vagyok és mindég szomoru , lehangolt , nem találom a helyem a világban .A ferjemmel éllek és vannak elég sok viták köztünk az alkoholl miatt .Van 3 fiunk akik távol élnek töllünk és nagyon hiányoznak ugy érzem nem birom nélkülük és az unokák nélkül és , hogy már értelmetlen az életem .Értelmetlen lett az életem . MiT TEGYEK?

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Azt javaslom, hogy keressen pszichoterápiás lehetőséget, hogy imsét megtalálja az örömforrásokat és a célokat az életében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonym

    Tisztelt Doktornő !
    Számos problémám adódik mostanában és egyre inkább azt gondolom, hogy pszihológus tanácsát kellene hogy kérjem de valahogy képtelennek tartom magam arra,hogy egy idegen szemébe nézzek és elmeséljem az életem ! A barátaimmal kezd a kapcsolatom megromolni, párkapcsolatot képtelen vagyok kialakitani mindenkit elutasitok , sokszor nincs kedvem senkivel sem beszélni csak egyedül lenni csendben , az onbizalom hianyarol meg ne is beszeljunk . Mi a bajom doktorno ? en nem akarok ilyen lenni meg akarok gyogyulni csaladot szeretnek baratokat es hogy eltudjam fogadni magam de nem megy ….

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem jó ötlet a kezébe vennie az irénytást és pszichológust felkeresnie, akivel közösen ki tudná gondolni, mit lehet a baráti kapcsolatok megromlása mögött (mit tehet ez ellen), segítene Önnek a saját magáról alkotott képét reálisabbá tenni. Mitől tart pontosan? Az önelfogadás tanulható!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Julia G.

    Kedves Doktornő!

    26 éves vagyok, és sosem volt önbizalmam, önbecsülésem, és ambícióim sem. Idén nyáron Ausztriában voltam 3 hónapot szezon munkán, ahol önmagamra találtam, lettek céljaim, terveim, és nagyon boldognak és energikusnak éreztem magam minden egyes nap. Ezt követően a nyáron gyűjtött pénzzel, felköltöztem a párommal Budapestre, lassan 1 hónapja élünk itt. Azért költöztünk fel, hogy programozást tanuljunk, tanfolyamra járunk, és ebben látjuk a jövőnket. Imádom a várost, imádom az albérletet, és mindenem meg van úgyhogy nem panaszkodom. Egyetemre járok Kaposvárra levelezőre, most fogok végezni, csecsemő-és kisgyermeknevelő leszek, de nem érdekel már egyáltalán ez, mégis be szeretném fejezni az egyetemet. Az a jó, hogy pár hetente kell csak leutaznom előadásokra. Emellett most járok betanulásra heti 2-szer, egy jógastúdióba, recepciós leszek novembertől heti 2 nap. Közben elkezdtem járni angol nyelviskolába is heti 2-szer 4 órát. És amiért igazából ide költöztem, az a Java programozói tanfolyam, amire nagyon sok pénzt fizettem be, és 3 hete járok rá. Viszont nagyon nehéz, nehezen értem meg, és nem tudom, hogy azért, mert nem való nekem, vagy azért, mert sok idő és gyakorlás kell hozzá. Elveszett emiatt a motivációm, levert és fáradt vagyok minden nap. Nem tudom már, hogy képes vagyok- e megtanulni mindent, miközben pedig tudom, hogy ezzel a szakmával biztosan lenne mindig jól fizető állásom, és nagyon büszke lennék magamra, ha programozó lennék, hiszen szeretném azt is, hogy megbecsüljenek, és mivel ez nem fizikai munka, ezért is nagyon vonzó számomra, hogy logika kell hozzá, tehát aki programozó, az okos is. Az a gondom, hogy a napjaim úgy be vannak osztva, hogy reggel elmegyek itthonról, és este érek haza, és akkor már nincs erőm a programozással foglalkozni, gyakorolni. Nagyon fáradt és álmos vagyok minden nap. De nem értem miért. Hiszen minden ember, akinek vannak céljai, tervei, az egész nap úton van, tanul, dolgozik és teszi a dolgát. Én mindig lusta voltam, az iskolában sem tanultam régen soha semmit, és mivel nem voltak ambícióim, diákmunkákat elvállaltam mindig, mert szeretek dolgozni, de mellette nem csináltam semmit. Nem sportoltam, nem tanultam, nem jártam semmilyen foglalkozásra, szakkörre, semmire. Most hirtelen sok dolgot kezdtem el tanulni, és amiért igazából itt vagyok Pesten, a programozás, teljesen háttérbe szorult, pedig ezzel kéne a legtöbbet foglalkoznom , a tanárom szerint napi 4 órát kellene tanulnom itthon a tanfolyamon kívül… Ha nem dolgozok heti 2 napot sem, akkor hamar elfogy a félretett pénzünk. Ha nem járok angolra, nem tanulom meg és nem lesz nyelvvizsgám sem. Viszont írnom kéne a szakdolgozatom amihez sem időm, sem kedvem nincsen. Feljöttem programozni, és helyette minden mást csinálok. Nem értem miért, és mi kellene ahhoz, hogy legyen újra motivációm, hogy ne legyek fáradt, hogy legyen időm itthon a háztartásra és a páromra is. Mert jelenleg minden nap hazaesek fáradtan, és se tanulás, se háztartás, se pedig a páromra nincs időm. A sok tanulástól jobban elfáradok, mintha dolgoznék. Nem tudom, mi a megoldás, hogy újra egyensúlyban legyen minden. Előre is nagyon köszönöm a válaszát, tanácsát.

    J.

    • Habis Melinda

      Kedves Julia!

      Megértem, hogy fáradt, hiszen sok mindent csinál nap mint nap. Fontos volna végiggondolni, mi az ami valóban vonzza és az energiáit erre összpontosítania, mert a folyamatos kimerültség előbb-utóbb tarthatatlanná váik, ha kizsigereli a szervezetét az hosszú távon visszaüt. Ehhez segítségképp önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    Tisztelt Holgyem!

    5 fos baratnoi tarsasag vagyunk.
    Baratnom egyedul neveli kislanyat.
    Sajnos az utobbi idoben azt vettuk eszre hogy iszik, elegge komolyan. A legnagyobb baj, hogy tagadja meg elottunk is, ezert nagyon erzekeny a tema, mert ha dzolunk vagy megkerdezzuk, akkor tagadja az egeszet. Volt alkalom amikor ugyjott el egy talalkozora hogy be volt rugva, es nem ertette miert kerdezzuk mit ivott.
    Elkezdett hizni, begubozik, nincs kedve eljarni sehova (se torna, se vacsi, se buli)
    Minket szeret, jol elvan velunk, de nagyon maganyosan el, nem is akar nyitni a vilag fele.
    Megszakad a szivunk erte, szeretnenk segiteni neki/rajta de nem tudjuk mit tegyunk. Hogyan kezdjunk neki. Ha elmondjuk a problemat nem hallja, meg tobbet iszik mert meg jobban sajnalja magat.
    A kislanya 5 eves es ebben el, nem jo hogy ezt latja.
    Nagyon, de nagyon jo edesanya! Imadja a gyereket es mindent megtesz erte, csak neki el, de ez nem biztos hogy jo fele fogja vinni.
    Szakemberhez nem fog elmenni, mert szerinte “nincs baj es nem is iszok”

    Mit tegyunk??

    Udvozlettel: a baratai

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Szerintem sem jó hatású, hogy a barátnője csak a gyerekének él, aki ráadásul gyakran láthatja őt ittasan, rossz állapotban. Ez nem segíti a kicsi egészséges személyiség fejlődését. Talán ezen keresztül rá lehetne beszélni, hogy forduljon pszichológushoz és az italt is tegye le, hiszen vannak ennél jobb búfelejtő stratégiák.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bernadett

    Üdvözlöm!
    Haragszom az anyámra azaz inkább csalódott vagyok.Testvéreim és apám hibáinak árnyékában élek,miattuk valaha adósságba került és müst mikor nekem lenne szükségem segítségre mindenféle kifogással elutasított engem és a páromat.Nagyon rosszúl esik és dühít.Ráadásul még ő van megsértődve,pedig a párom őszintén megmondta,hogy tőle soha semmire nem számíthatunk.Fáj az igazság,tudom,de így van.Mit tegyek?köszönöm válaszát.Bán Bernadett

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Szerintem érdemes azt tovább gondolni, amire a levelében célzott, hogy hogyan hat az apja viselkedése az anyjára és mi áll amögött, hogy nem ad Önöknek kölcsön. Ez segíthet a harag feldolgozásában és a továbblépésben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dzsenifer

    Kedves Doktorno!
    Segitseget szeretnem kerni, mert sajnos a barataim nem tudnak, nem tudjak aterezni amit en erzek mert veluk meg nem volt ilyen.
    Parkapcsolat teren szeretnek segitseget kerni, mindketten 18 evesek vagyunk egy iskolaba jarunk.
    Masfel eve jottem ossze a baratommal eloszor de aztan szakitottunk mert nem ismertuk elegge egymast es azt gondoltuk hogy nekunk nem kell barat/baratno, de 2-3 honap utan ujra osszejottunk mert mindketten rajottunk hogy szuksegunk van egymasra es szeretjuk egymast es fel evig egyutt is voltunk minden jo volt, de aztan ujra szakitott velem mert neki szuksege volt idore, o elni akart meg es nem leragadni 18 evesen egy lanynal, en rettenetesen osszetortem (elso alkalommal is) foleg azert estem szet mert nem az volt az oka hogy nem szeretett, es tudtam hogy idovel visszatalal hozzam ha kieli magat massal, de en ezt nem akartam mert tudtam hogy vissza fogom fogadni de addig szenvedni fogok mert ha nincs velem en ertelmetlennek erzek mindent ami korulottem van, es ezt a nyarat kulon toltottuk csak o a barataival en meg 4 fal kozott mert teljesen meg voltam zuhanva, lefogytam es lelkileg osszetortem, tudtam hogy volt mas lannyal, amit be is vallott hogy megtortent amit en nem szerettem volna, lefekudt vele, es ott megjobban darabokra hullottam mert mindig szerettem, es azert mondta el mert megbanta es vissza akart szerezni es par honap alatt sikerult is mert bizonyitott nekem hogy szeret es velem akar lenni es barmit megtenne, es el is hittem neki majd ujrakezdtuk harmadjara is mivel nem tudunk egymas nelkul meglenni, hiaba tudom hogy nem szabadna eselyt adnom harmadjara is ha ezt tette velem de ha szeretem es nem enged el o sem mert keresi a tarsasagom, ezert adtam neki eselyt, amit nem bantam meg mert tudom es erzem mennyire szeret, szoval most is egyutt vagyunk, es szeretem ot, o eletem ertelme, de megis valamiert nem ugy bizom benne, es felek, nem attol hogy megcsal, mert tudom nem tenne meg velem, de felek rajon amire 2 szer rajott hogy megsem kellek neki mert idore van szuksege es megbant es ettol rettegek, a barataival sokkal tobb idot tolt, velem hetvegente talalkozik es hetkoznap neha suliban osszefutunk, de a barataival minden hetkoznap es hetvegente is es ugy erzem elhanyagol ami nem azert van mert nem szeret mert amikor velem van latom mennyit torodik velem de nem ertem ram miert nem szan kicsit tobb idot es nemtudom vele megbeszeleni mert kiborul es osszeveszunk mert gyorsan felkapja a vizet, folyton vele almodom rosszakat: megcsal vagy a baratait valasztja helyettem mindig es minden masnap ezekhez hasonlot almodom es estenkent ramjon hogy jobb lenne ha nem lennek vele mert meg fel kell nonie es elnie mert o nem olyan erosen szeret mint ahogyan en, de o megsem tud elengedni, de csak este vannak ilyen gondolataim hogy mi lenne ha szakitanek vele, de ha vele vagyok eszem agaban sincs otthagyni mert szeretem es ez lenne eletem legnagyobb hibaja ha ot elhagynam, gyakran sirok estenkent a multra gondolva hogy hanyszor magamra hagyott es mennyire faj, de valamiert nem megy a bizalom 100% osan es nemtudom mit tehetnek hogy ne gyotorjon a mult es ne feljek, ne gondoljak ilyenekre vagy hogyan kellene ezen valtoztatnom?

    • Habis Melinda

      Kedves Dzsenifer!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy nem tud igazán megbízni a párjában. Ez egy komoly érzelmi munka végeredménye lehet a történtek után, melyhez párterápiás támogatásra van szükség (ennek során közösen kell végiggondolniuk a megcsalás és a közös múlt fontos állomásait, tényezőit). Ha ez megvan, nagy valósznűséggel a barátokkal együtt töltött időt is meg tudják majd beszélni, helyreállhat Önk közt az érzelmi közelség-távolság.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Tisztelt Doktornő!

    Nekem a kislányommal kapcsolatban lenne kérdésem.5 éves a kislányom és nagyon szorong .Elvittem néptáncea és el kezd sírni ,kitalál mindent,h.fáj a hasa, éhes,csak hogy ne maradjunk ott,mert nincs ott senki ismerős gyerek és jozzám bújik szorosan .Majd elvittem aerobicra,ott is igy viselkedett.1 éves kora óra vannak erős hisztik,amikor néha magán kívűl is van.Idegi sérülése van a halló járatban,igy egyik fülére halló készülék kell.Abban kérném a tanácsát,h.tudnám kezelni ezt a szorongást,mert már tanácstalan vagyok és el vagyok keseredve.

    Előre is köszönöm a választ!!

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Megértem, hogy megviseli Önt és a kislányt is ez az erős szorongás, de azt javaslom, hogy keressen fel gyermekpszichológust, aki a halláskárosodását is figyelembe véve tudja majd tanácsokkal ellátni Önöket.
      Sok sikert kiívánok!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László

    Jó Estét!
    Párommal fél éve vagyunk együtt , eddig viszonylag jól ment minden most is jól megy minden , de észrevettem kb 3-4 napja sokkal kevesebbet ír, ha nem vagyok vele, és rövidebben válaszol, illetve több oldalon ahol fent van instagram, facebook, stb egy pasas jelölte ,követi stb, 31éves egyedülálló pasas,

    3nap múlva viszem el páromat, őszi kiruccanásra,

    lehet nincs semmi gond, de ha valami változik picit is az nekem feltűnik egyből,
    kérdezem én, ez normális ha alig ír mikor nem találkozunk?
    meg amit leírtam az minden normális dolog?

    nem akarom elvesziteni, azt se hogy más pasi ismerkedjen beszélgessen vele , mert az akár bekavarhat is, illetve el akarom kerülni hogy megkérdezzem a párom ki ez a srác ki új ismerőse, abból csak gond lenne…

    Várom tanácsát Kedves Melinda,

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Szerintem érdemes rákérdeznie a párjánál, mi az oka ennek a változásnak. Szerintem nem kellen,e hogy tabu legyen a kapcsolatukban, hogy kivel barátkoznak, irogatnak. Ha a párkapcsolatuk bensőséges, a párja számára is kielégítő, szerintem egyetlen férfi sem jelenthet veszélyt rá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • dora m.

    Kedves Melinda!En egy 11 eves leany anyukaja vagyok,szlovakiaban elunk.szeretnek Ontol tanacsot kerni a lanyommal kapcsolatbna.A lanyom most kezdett uj iskolaba jarni,mivel atirattuk a 8 eves magyar nyelvu gimnaziumba .Nagyon boldogan jar iskolaba,de a tanulassal nagyon nagy gondjai vannak.Nagyon nehezen tanul.Mindig elkalandozik tanulas kozben.pld.ma is delutan 3-tol tanulja a Komives Kelement,most van fel hat es meg egy versszakot is alig nyog.nagyon tanacstalan vagyok.Kerem adjon valami tanacsot hogy milyen modszerrel probaljak ra hatssal lenni hogy vezessem ra arra, hogy csak oda legyen a figyelme:Koszonom a megerteset es a figyelmet! Dora

    • Habis Melinda

      Kedves Dora!

      Szerintem érdemes lenne elmennie a lányával pszichológushoz, hogy kiderüljön, a figyelmével, vagy a képességeivel van gond. Ha előbbivel, annak érzelmi, sőt családi oka is lehet, ami kezelhető. Az utóbbi nehezen változtatható, de arra is vannak stratégiák, természetesen.
      Sok sikert kívánok!
      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot olyan kérdésem lenne hogy nem értem oszezavarodtam felbukkant az exem az életembe és furán viselkedik a mostani párommal eloszor utálta amit nem is tagadom most még barátkozik miattam nem is értem koszonom előre a valaszt

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Valamilyen oka kell hogy legyen a viselkedésének, amit érdemes tőle megkérdeznie. Ha alapvetően egyes ember, akkor talán megmondja (persze csak ha nincsen hátsó szándéka vele, pl nem akarja Önt visszakapni). Hosszú távon a viselkedéséből is kiderülhet persze, de ehhez az kell, hogy Önnek jó legyen az önismerete, ami az emberismeret alapja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • senki

    Kedves Melinda!

    Azért írok önnek, mert egy ismerősöm javasolta, hogy online kérjek segítséget, és gondoltam egy próbát megér.
    Nagyon bonyolult és összetett az én problémám, és erre most itt megoldást úgysem fogok kapni. A legnagyobb baj, amit lassan már tényleg nagyon nehezen tudok elviselni, az a folyamatos fizikai rosszullét, ami hol erősödik (szorongás hatására), hol enyhül, de állandóan jelen van, és teljesen életképtelenné tesz, mindenbe gátol. Nem lehet így élni. 18 éves vagyok, még iskolába járok, de ezek miatt a tünetek miatt oda is nehézkesen. Próbáltam dolgozni menni, de arra már tényleg képtelen vagyok. Tudom, hogy pszichoterápiás kezelésre lenne szükségem, de nem tudom finanszírozni. Az lenne a kérdésem, hogy Ön mit ajánl? Van-e valami ingyenes dolog, amitől legalább egy kicsit jobb lesz? Hogy tudjak keresni pénzt majd rendes kezelésre..
    A jelenlegi életem egyszerűen élhetetlen. Mindenre hajlandó vagyok, gyógyszeres kezelés kivételével.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem is az volna a megoldás, ha pszichológus segítségével végiggondolnák a tünetei gyökerét. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud pszichoterápiás ellátást igénybe venni. Relaxációs technikák is taníthatók kiegészítő kezelésként.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.Berni

    Kedves Doktornő!
    A párommal három és fél éve vagyunk együtt és közel 2 éve együtt is lakunk. Eddig soha semmi kételyem nem volt afelől hogy vele szeretném leélni az életem,illetve épp nemrégiben került szóba nálunk a lánykérés és a házasság is. Ennek nagyon örültem,és nagyon várom azóta is a nagy kérdést. Azonban kb olyan 1 hete furcsa érzéseim vannak, mintha megváltoztak volna az érzéseim a a párom iránt, szeretem, de valami megváltozott. Nem tudom hogyan deríthetném ki, mi változott meg. Továbbra sem tudom elképzelni nélküle az életem, de úgy érzem szükségem lenne egy hétre legalább egyedül hogy atlassam a helyzetem, sajnos erre nincs lehetőségem. Mit tehetnék?
    Előre is köszönöm válaszát!

    • K.Berni

      Kedves Doktornő!
      A párommal három és fél éve vagyunk együtt és közel 2 éve együtt is lakunk. Eddig soha semmi kételyem nem volt afelől hogy vele szeretném leélni az életem,illetve épp nemrégiben került szóba nálunk a lánykérés és a házasság is. Ennek nagyon örültem,és nagyon várom azóta is a nagy kérdést. Azonban kb olyan 1 hete furcsa érzéseim vannak, mintha megváltoztak volna az érzéseim a a párom iránt, szeretem, de valami megváltozott. Nem tudom hogyan deríthetném ki, mi változott meg. Továbbra sem tudom elképzelni nélküle az életem, de úgy érzem szükségem lenne egy hétre legalább egyedül hogy atlassam a helyzetem, sajnos erre nincs lehetőségem. Mit tehetnék?
      Előre is köszönöm válaszát!

      • Habis Melinda

        Kedves Berni!

        Szerintem is érdemes átgondolnia, mi váltzott meg Önben. Megijeszette-e ez az elkötzeleződés. Milyen mintái vannak a tartós párkapcsolatról? Mitől, hogyan működik Ön és a szerettei szerint?

        Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Habis Melinda

      Kedves Berni!

      Szerintem jó, hogy elgondolkodik azon, mi változott meg Önben amióta elérhető közelségbe került a lánykérés. Milyen előzetes elvárásai, félelmei vannak a házassággal kapcsolatban? A szerettei életében hogyan alakult ez az életszakasz? Önismereti csoport vagy egyéni terápia segíthet minél alaposabban körbejárni ezeket a kérdéseket (és mindent, ami még ezzel kapcsolatban felmerül).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Anita

    Általános iskolánk első osztályába jár egy kisfiú, akit előzőleg az orvosi vizsgálat alapján ön és közveszélyesnek ítéltek meg majd szülői “behatásra” nehezen kezelhetőre módosítottak, így iskola kötelesnek minősült. De az osztálytársaihoz és a tanárnőhöz való hozzáállása is nagyon agresszív. A tanórákon passzív, inkább zavaró a magatartása. Társai félnek tőle, amit Ő szemmel láthatóan élvez, és állandó provokációval ugymond sakkban tartja őket. Az lenne a kérdésem, hogy tudna e tanácsot adni a gyerek jobb kezelhetősége érdekében. Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      A gyermek nevelési tanácsadó általi szakvizsgálatát javaslom, ahonnan ez után írásos véleményt és részletes tanácsokat fognak kapni a kisfiú nevelésére vonatkozóan.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Tisztelt Doktornő!

    Azért írok Önnek, mert olyan problémát észleltem, hogy már nem kívánom a hagyományos szeretkezést.Ez egy hosszú folyamat eredménye de oda tudnám visszavezetni, hogy már tinédzserkorban is az izgatta a fantáziám ha alárendelt szerepem van nővel szemben.Ez nem tudom mennyire normális de mára ez olyan szintre jutott, hogy rámehet a kapcsolatom.Én csak hagyományos szeretkezésre vágyom de ahogy elkezdjük rögtön ( pár perc) eltűnik a vágy és ez a férfiasságomon is látszódik.De ha olyan gondolataim vannak ahol alárendelt szerepben vagyok akkor pedig nincs probléma.Na de szeretkezés közben nem akarok erre gondolni csak szimplán élvezni a párom és az együttlétet.Szeretném ha hagyományos gondoltaim lennének és szeretném elfeledni ezeket.Tudna tanácsot adni?

    Tisztelettel: Gábor

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Levele alapján azt tudnám javasolni, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel közösen végiggondolhatja, mi vonzza Önt ennyire az alárendelt szerepben, hogyan gyögyezetik ez az Ön személyes vagy családi múltjában. Ennek hatására gyengülhetnek, vagy akár teljesen megszűnhetnek az ilyen irányú vágyai.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Meli

    Jó napot Doktornő!

    Tanácsot szeretnték kérni.
    A kérdés maga hogy engedjem a barátomat akivel lassan már 2éve együtt vagyunk más lányokkal együtt lenni csak azért hogy kapcsolatunk elöreláthatolag hosszabb távú legyen.
    Ezt ő felhozta nekem kérdésnek nem most elöször ( második-harmadik alkalom) mert engedélyem nélkül hátam mögött nem szeretne ilyet csinálni ezért is szeretné megbeszélni velem és amig nem adok neki engedélyt nem tesz ilyet,eddig nem is adtam. De én ha tudom ha nem megbeszéltük e vagy nem nekem igy is ugy is megcsalásnak minösül.
    Szeretjük egymást csak neki nagyobb szexuális igényei lennének mint nekem és néha egy kis “plusz”.
    Csak én attol tartok ezzel kapcsolatba hogy akinek egyszer engednek az rászokik és már nem lesz jo és elég neki az ami van.

    Válaszadását,véleményét ezzel kapcsolatba elöre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Meli!

      Szerintem fontos volna beszélgetniük arról, miért érzi azt a párja, hogy más nőkkel kellene együtt lennie. Mi az ami ebben vonzza Őt? Van olyan, amit Öntől nem kap meg és szeretné? Mennyire tudják az igényeiket összehangolni a szexualitásban és az élet más területein?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Nikolett

    Kedves Melinda!
    Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy a párom aki 26 éves most ,kapott pár napja egy erős pánikrohamot.Mivel nekem is volt már hasonlóban részem, így pontosan tudom, hogy sok türelem és megértés kell hozzá. De ő sajnos ahogy látom már a szorongásos pánikban van…. Sajnos nekem sincs sok tapasztalom ezen a téren. Viszont én tényleg próbálok minden megtenni az ő érdekében ,de nagyon rosszul esik, hogy visszafelé ez a megértés nincs meg. Sajnos nem élünk együtt és nem tudok ott lenni mellette minden nap, de próbálom írásban illetve telefonon segíteni őt.
    Ami nagyon fájó nekem, hogy velem szinte egyáltalán nem szeretne találkozni! De a miértet sajnos nem igazán értem. Azt mondta nekem, hogy ő neki jobb a családjával, de közben tudom, hogy mindenki mással beszél és megosztja a problémáit,csak engem zár ki valamilyen szinten ebből. Én nagyon megértő vagyok egy bizonyos szintig,de ezt nem tudom párhuzamba hozni a betegségével, hogy egyáltalán még látni sem szeretne engem.
    Én úgy gondolom, hogy ez nála jóval korábban kezdődött ez a betegség ,mégpedig a családjában keresendő a baj. De sajnos beszélni nem szeretne róla. Ő támogatja az anyukáját minden téren és mindig csak ő van ott amikor a szülei összevesznek. Sajnos szinte 0-24 óráig be van zárva a házba és még csak kimozdulni is nagyon nehezen akar, pedig nem vagyok az a nagyon féltékeny típus.
    Voltak vitáink , mert sajnos szeret kicsapongó életet élni,de megbocsájtottam neki és elfogadtam a múltját. Ezt azért említettem meg, mert felhoztam neki, hogy elszeretnék menni meglátogatni és egyenesen megtiltotta nekem ,mondván ő nincs felkészülve semmilyen lelki dologra és nem szeretne ilyenek miatt idegeskedni, mert ő rájött ,hogy a nők miatt van ez a pánik betegsége és valahol ezt rám is rám hárítja ,hogy én vagyok a hibás. Pedig tényleg mindenben támogatom.
    Tudom egy kicsit össze visszára sikerült a levelem, de remélem kivehető belőle a problémám?!
    Várom válaszát!

    Üdvözlettel: Nikolett

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Érthető, hogy fáj Önnek, hogy a párja nem akar találkozni Önnel. A pánikbetegség szakszerű kezeléséhez pszichoterápiás meggközelítésre van szükség, szerintem érdemes effelé irányítania Őt, ha engedi, hiszen ez esetleg a párkapcsolaukkal összefüggő problémák átgondolásában is segítheti a barátját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.

    Kedves Melinda,
    Érdekelne a véleménye azzal kapcsolatban, hogy online tanácsadás keretein belül Ön szerint kezelhető-e egy – a felmérések, illetve kardiológus véleménye alapján – középsúlyos depresszió? 31 éves nő vagyok aki sajnos elvesztette önmagát. Szívesen kifejtem, de úgy gondolom ez itt nem elég ehhez… Viszont felismertem és elfogadtam, hogy beteg vagyok, szeretném megoldani. Leszoktam a dohányzásról, elkezdtem sportolni, beszélgetek a párommal de még valami mindig nem az igazi. Tudna segíteni ezt kideríteni? Előre is köszönöm. B.

    • Habis Melinda

      Kedves B.!

      Szerintem jó, hogy felismerte, hogy baj van, kész tenni önmagáért! Nagy dolog ez, ahogy a cigiről való leszikás és a sport is. A konkrétumok ismeretének hiányában nehéz lenne a kérdésére válaszolni. Ha érdekli a lehetőség, azt javaslom, hogy beszéljünk egy alkalommal online és ezután tudok javaslatot tenni a kezelés pontos menetére vonatkozóan. (Időpontot e-mailben vagy telefonon tudunk egyeztetni hozzá.) Általánosságban annyit, hogy a középsúlyos depresszió kezeléséhez a gyógyszeres támogatás is szükséges szokott lenni a pszichoterápia mellett.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő!
    Szeretek egy fiút (járok is vele).Nyáron elmentem egy táborba és szerelmes lettem egy másik fiúval.Ő nem tudom mit èrez irántam de ő tudja ,hogy èn mit.Nagyon jól elváltam vele.Viszont azóta nem merek ráírni.Mit csináljak ?
    Üdv.:Bogi

    • Habis Melinda

      Kedves Bogi!

      Kérdés, hogy mi tetszett meg Önnek ebben a fiúban, mit szeret a másikban? Érdemes esezen elgondolkodnia, hogy előbb-utóbb egyetlen társban találja meg azt, amit keres.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor

    Kedves Melinda!
    30 éves férfi vagyok. 16-18 éves korban vettem észre, hogy homoerotikus fantáziáim vannak. Gondoltam, ez csak kíváncsiság, ezért kiéltem a fantáziák egy részét férfiakkal, de a fantáziák ettől nem múltak el, azóta is tartanak. Kb 22 évesen volt több éves komoly kapcsolatom lánnyal, ami érzelmi és szexuális téren is jó volt. Jelenleg egy másik lánnyal vagyok kapcsolatban, több mint 4 éve, a kapcsolatban a szex is jó, de homoerotikus fantáziáim azóta is tartanak. Ezek a fantáziák főleg akkor törnek rám, amikor egyedül vagyok, munka közben vagy társaságban nem.
    Kérdésem, hogy van-e esély arra nem gyógyszeres terápiával, hogy ilyen fantáziák nem jussanak az eszembe? (Az okai annyira nem érdekelnek). Vagy innen az elfogadás irányába érdemes lépnem?
    Kívülről szemlélve magam, tudatosan azt gondolom, hogy nem szeretném az időm ilyesmikkel tölteni, és a kapcsolatom sem szeretném tönkretenni. Viszont frusztrál az, hogy nem élhetem ki a fantáziákat, mivel ha ismerősök/barátnőm megtudnák, akkor szégyelleném magam előttük. Válaszát köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Azt gondolom, hogy a fantáziálgatás alapvetően ártalmatlan dolog, ha Önt ez zavarja, akkor az elfogadás irányába kellene elmenni, amiben egyéni terápia (esetleg önismereti csoport) lehet a segítségére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Kristóf

    Kedves Doktornő!
    Én egy barátommal kapcsolatban szeretnék kérdezni. Magányos típus, erőteljesen szeretethiányos, feltételezhetően depressziós. A problémám lényege, hogy jelentősen rám van akaszkodva évek óta. Van egy szint, illetve időtartam, amíg bírom, hiszen tisztában vagyok vele, hogy a barátságok időt és energiát igényelnek, de kettőnk barátsága teljes mértekben egyoldalúvá vált. Nem mutat tendenciát a barátkozásra, de közben panaszkodik, hogy rajtam kívül nincsenek barátai. Az egészben az a legrosszabb, hogy úgy érzem kihasználja, hogy én egy empatikusabb jellem vagyok. A szánalomból és lesajnálásból kovácsol magának előnyöket, kihasználja a jóindulatomat. Már többször megtörtént, hogy a visszautasításomra azt válaszolta, hogy öngyilkos lesz. Sajnos a családi hátterét nem ismerem, de nem sejtek jót.
    Igazából részben segíteni szeretnék neki, mert a barátomnak gondolom, és az életben így nem fog tudni érvényesülni. Másrészt pedig magamon is segíteni szeretnék, mert nem bírom már. Korábban már volt időszak, hogy megszakítottam vele a kapcsolatot, de fél év után megtört, és azóta nem változott semmi. Nem akarom áltatni magamat, mert bár segíteni szeretnék neki, de muszáj önző legyek, mert már a saját életem rovasára megy.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kristóf!

      Megértem, hogy segíteni szeretne a barátján, de közben meg a saját életét is élnie kell, figyelembe venni az Ön érzéseit, érdekeit. Milyne szituációkban érzi azt, hogy Ő nem viszonozza az Ön barátságát? Mi zavarja Önt pontosan a viselkedésében? A fiú múltjának és családjának ismerete sokat adhat hozzá ahhoz, hogy megértse őt, segítsen a konfliktushelyzeteik során elkerülni, hogy észrevétlenül az Ő gyenge pontjait nyomkodja, és ezzel öngyilkossági zsarolásnak essen áldozatul.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Veronika

    Párkapcsolati és főleg személyiség problémával kapcsolatban írok Önnek. Nagyon el vagyok keseredve és nem látok kiutat a problémák alól. A párkapcsolataimra egy ismétlődő forgatókönyv jelelmző,nem tudok megnyílni,túlzott féltékenység lakozik bennem,folyton fennakadok mindenen,sokszor követelező vagyok,aki felesleges hisztiket generál. Sajnos 22 éves fejjel összvissz ez a második alkalom,hogy szerelmes vagyok,de nem akarom elveszíteni a páromat és szeretnék megoldást találni a problémákra. Nem tudom,hogy azért viselkedek így a kapcsolataimban,mert szeretem fontosnak érezni magam és ha napi szinten kimutatják,hogy szeretnek,vagy pedig ez egy elfojtott teher,amit gyerekkorom óta cipelek. Amióta Apám levelezni kezdett egy másik nővel Anyám mellett,megrendült a férfiakban vetett hitem és attól félek,hogy rám is az a sors vár,mint Anyára. Nem csalta meg fizikailag Anyát,de lelkileg igen. Eddig mindig én szakítottam a férfiakkal,sosem hagytam,hogy velem szakítson valaki. Ezt sosem tudtam megbocsátani Apámnak és mint apa,leszerepelt számomra. Mindig ellenpélda volt számomra a szüleim házassága,mert Anya kiszolgálta Apámat készségesen,és neki semmit nem kellett segítenie a házimunkában,egy tányért,ha el kell mosnia,már egyből agresszív lesz,mint egy elkényeztetett kisgyerek. Sajnos Anyát Apám cselédként kezeli és túl jó dolgában már nem tudja mihez kezdjen. A párkapcsolataimban mindig egyenlőségre törekedtem,de mivel féltem,hogy velem is az történik,mit Édesanyámmal,egy idő után szakítottam,vagy követelőztem,hogy rajongjanak körbe,állítsanak piedesztálra,éreztessék,hogy milyen szerencsések velem…Ha ez nem történt meg,akkor felesleges hiszti vagy veszekedés lett a vége. Sajnos Anyától meg nem kaptam elég szeretetet gyerekkoromban,így a párkapcsolataimban napi szinten igénylem a szeretetet,de sokszor túlzottan is és lehetetlen elvárásokat támasztok a másik fél elé. Nem szándékosan próbálom szabotálni a párkapcsolataimat,de lehet,hogy tudat alatt ezt művelem. Viszont nagyon hűséges,őszinte vagyok és mélyen tudok érezni,nagyon tudok szeretni. Sajnos nagyon ritkán engedek bárkit is magamhoz közel és annak is egy védelmi rendszeren kell átverekednie magát. A mostani párkapcsolatom hirtelen jött,mint derült égből villámcsapás,mégis itt is fennállnak a problémák és hiába próbáltam rajtuk változtatni,ideig-óráig megy csak és tisztelem és becsülöm a páromat annyira,hogy magam és ő miatta is változnom kell. Rendkívól empatikus és megértő,elfogadó velem szemben és elhalmoz szeretettel,őszinteséggel. A gyerekkoromat olyan légkörben töltöttem,ami tele volt vitával,konfliktussal,balhéval és lehet,hogy ez már a természetes számomra,de nem akarok így élni és hogy drámáznom kelljen. Ma volt egy vízválasztó veszekedés párom és köztem és egyszerűen 2 hónapból majdem minden héten volt felesleges hisztim,vagy követelőztem,féltékenykedtem,bizonygatnia kellett állandóan,hogy szeret. Nem vagyok rossz ember,és ezért is próbáltam változtatni ezen,de segítség nélkül nem megy. Félek a kudarctól is és szeretek halogatni mindent,amit lehet. Párom mondata volt ébresztő számomra,hogy ezek a problémák miatt nem tudja átadni magát a szerelemnek és ezért nem tud nekem úgy megnyílni és ezért nem alakult ki olyan mértékű bizalom a részéről. Alapvetően pesszimista ember vagyok és rengeteget idegeskedek,agyalok,viszont tudok örülni az apró dolgoknak is és tudom élvezni az életet is. Attól is félek,hogy egy férfi elnyom vagy megaláz,ezért tudat alatt az első szerelmemet terrorizáltam,manipuláltam,ellenőrizgettem, nem bíztam benne,és sajnos el akartam nyomni. Pedig mindent megtett értem,és hihetetlenül szeretett,megértő,elfogadó volt,de besokallt a dolgaimtól és elmartam magamtól. Nagyon sok terhet cipelek a hátamon és szeretnék ezektől is megszabadulni,de nem tudom,hogy hogy. Mint szomjazó,úgy vágyok az igaz szerelemre,folyton kapcsolatban voltam,de mégis az igazit keresem,aki mellett le akarom élni az életemet. Rettegek attól,hogy nem vagyok elég jó nő,ezért nagyon odafigyelek a külsőmre,mégis próbálom az eszemet és a lelkemet előbbre venni a fontossági sorrendben. Ezek a problémák visszatartanak attól,hogy boldog,elismert,sikeres legyek és hogy harmonikus,egészséges legyen a párkapcsolatom. Nagyon el vagyok keseredve,mert nagyon szeretem a páromat,boldog szeretnék lenni,boldoggá akarom őt tenni és közös jövöt tervezünk,de mindez akadályoz ebben. Nem tudom,hogy mitévő legyek,de nem érzem jól magamat a bőrömben sem és nem tudok kiegyensúlyozott lenni. Szeretnék minden problémát megoldani és a régmúlt terheit hátrahagyni,mert mintegy csontot,rágom őket és a múltban is élek. Édesanyám szerint nekem semmi problémám nincsen,csak túl jó dolgom van. Anya sosem magam miatt szeretett,sosem dicsért és még ölelést,puszit is ki kellett érdemelni nála. Nem szeretnék a múltam árnyékában élni,mert úgy érzem,hogy felemésztenek ezek a lelki problémák. Türelmetlen is vagyok nagyon,azonnal akarok mindent,főleg a párkapcsolatban,pl bizalom . Mindig olyan férfiakat hozott az utamba az élet,akik nem voltak olyan erősek,mint én,akik nem tudtak elnyomni,jobban ragaszkodtak hozzám,mint én hozzájuk,aztán jött a mostani párom és vele minden más lett,egyenlő felek vagyunk,egyenlően erősek és jobban ragaszkodok hozzá,mint ő hozzám. Sohasem gondoltam volna,hogy lesz ilyen és ilyen hamar elkezdek neki megnyílni,hogy életemben leszek többször is szerelmes. Nem akarom a szüleimet hibáztatni,azért amivé lettem,nem keresek kifogásokat,de én már máshogy,másmilyen szellemben nevelném a gyerekeimet. Több probléma is van itt,nemcsak egy,amin változtatni kell.és önsegítő könyvek is csak ideig-óráig segítettek. Nem szeretnék többé második sem lenni senki életében,épp elég volt,hogy Anya nővéremet megkülönböztetett figyelemmel és törődéssel szerette és akármit elértem,mindig csak második lehettem nála. Önbizalmam van,de inkább látszólagos,47 kg vagyok,mégis sokszor kövérnek látom magam és attól félek,hogy párom talál jobb nőt nálam. A szüleim nem bíznak bennem,Anya minden dolgomat ellenőrzi,kutat utánam,gyerekként kezel,meglepődik,hogy éretten viselkedek,manipulál érzelmileg,nem fogad el olyannak,amilyen vagyok,nem érdekli a véleményem,lelki és szellemi dolgaim,mindig a hibát keresi bennem és akármikor találkozunk,veszekedés alakul ki és legtöbbször felesleges hisztivel párosítva. Mindig azt mondja,sőt letagadja,hogy rá hasonlítok,de szerintem nagyon hasonlítok rá. Mind abban,hogy idegeskedek,agyalok,féltékenykedek,ellenőrizgetek,bizalmatlan,bizonytalan vagyok és még sorolhatnám. Szeretnék megváltozni és mivel nem szeretném a páromat sem elveszíteni,ezért kérem,segítsen nekem,itt már csak drasztikus lépés a megoldás.

    • Habis Melinda

      Kedves Veronika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy a párkapcsolati problémáit összefüggésbe tudja hozni a szülei kapcsolatával, ezeket a dolgokat, amiket leírt érdemes volna élőben tovább gondolnai velem, vagy egy másik szakemberrel a párkapcsolata sikere érdekében. Talán még fontosabb idnok arra, hogy rendet tegyen a gondaolatai között, hogy végre jól érezze magát a bőrében, önmaga lehessen. Valódi önbizalommal. Csak akkor tudja a saját gyermekeit más szellemben nevelni, ha tudatosítja az otthonról hozott mintákat, begyógyulnak a múlt sebei, melyhez pszichoterápiás munkára van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    1 èv ès 3 hónapot jàrtunk a baràtommal!Szakìtottam vele mert nem.tudta elfogadni hogy egy màsik valàsba szeretnék átàllni
    Most egyfolytàban rà gondolok…láttam is…nem tudom hogy felejtsem el
    Nem.birok semmit nem tudok nèlküle élni…mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Érdemes átgondolnia a kapcsolatuk alakulását, mi volt, ami működött benne, mi nem. Mi az, amit nem tudott elfogadni a férfi az Ön új vallásában? Ez mit hozott Önnek? El kell gyászolnia a szakítással kapcsolatos veszteséget a továbblépéshez. Ha gondolja, ebben négyszemközti keretek között is szívesen segítek!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mónika

    Kedves Doktornő!
    Édesapám halála(és egyéb stresszes időszak) után két hónappal rosszul lettem egy buszon.(valószínűleg pánikroham volt,nem ettem,és enyhe szédülést ,szapora légzés ,követően bepánikoltam és lemenekültem róla.)Azóta szerencsére nem volt ilyen,viszont minden nap utazás közben az ettől való félelem miatti rossz érzés megmaradt .Próbálom a természetes testi jeleket nem félreértelmezni,és azok miatt pánikolni(már 6hónapja)De attól félek hogy ez már így marad.Ezzel a helyzettel lehet valamit kezdeni?Mert a sok utánaolvasásnak köszönhetően már moziban is érzem a “jeleket”,de légzésre figyelve stb.. ezekből nem lesz roham.A mindennapi életemben abból a szempontból nem befolyásol semmit hogy nem kerülöm ezeket a helyzeteket,viszont azok a félelmi gondolatok zavarnak.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Természetesen lehet tenni ellene, nem kell együtt élnie a félelmekkel, ha hajlandó elmenni egyéni pszichoterápiába, ahol feltárják a rosszulléttel összefüggő okokat, tesznek ezek feloldásáért. Ahogy írta is, elképzelhető, hogy az édesapja halála is feldolgozatlan még, amin a terápiával együtt járó érzelmi munka segít.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Sarolta

    Szép napot kívánok elég kényes dolog de nem hagy nyugodni sokszor arra ébredek hogy a férjem saját magát elégíti ki de álmában és ő erre nem emlékszik… Kérem nyugtasson meg hogy ez nem nagy problema!!! Teljesen magam alatt vagyok arra gondolok hogy nem vagyok jó pedig mindent megteszek..

    • Habis Melinda

      Kedves Sarolta!

      Szerintem elég nehezen elképzelhető, hogy valaki álmában végezzen önkielégítést. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a párja ezt szándékosan teszi, csak fél bevallani Önnek. Párterápia igénybevételét javaslom a helyzet tisztázásához, a kimondhatatlan konfliktusok tisztázásához. A szexuális problémáknak (inkább vágybéli különbségeknek mondanám) sokféle oka lehet, egyáltalán nem biztos, hogy éppen az Ön viselkedése az.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S

    Kedves Doktornő!
    19 éves lány múltam, eddig csak fiúkkal volt kapcsolatom, de régóta érzem, hogy a lányok is vonzanak, aminek nem örülök, mert az én családom nem elfogadó, nem így neveltek, ez számukra nagy kudarc lenne, és így is annyi mindenben eltérek mindenkitől, még ez is… Viszont nagyon jó érzéssel tölt el egy másik lány közelségének a gondolata. Elkezdtem lányokkal is ismerkedni, de naponta változó a hangulatom ezen a téren, van, hogy rossz és taszító dolognak találom ezt magamtól, de van, hogy nagyon vágyom rá és izgalommal tölt el, ez főleg nyugalmi állapotomban van és akkor érzem, hogy szeretnék lányokkal is lenni. Viszont ezt a helyzetet nem tudom, hogyan kezeljem magamban. Félek, hogy később nagyon megbánnám ezeket a dolgokat és taszítónak találnám a tetteimet, nem tudok megbékélni a saját vonzalmaimmal és szükségleteimmel. Mit tanácsol, mit tegyek?
    Előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves S.!

      Azt javaslom, hogy önismereti munkával értse meg a vágyait, szükségleteit. Akár elfogadó, akár nem a környezete, kell hogy önmaga lehessen, a saját elképzelései mentén építse fel az életét. Ebben egyéni terápiás keretek között szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alma

    Tisztelt Doktornő!
    31 éve élek házasságban. A férjem féltékeny típus. Én észrevettem már az elején ezért vigyáztam, hogy ne legyen ebből gond. 10 évig otthon voltam a gyerekekkel akkor annyira nem féltékenykedett de mindenben belekötött és én próbálta mindig úgy csinálni, hogy jó legyen de soha nem sikerült. 2004-ben elkezdem dolgozni akkor is belekötött mindenben soha nem volt jó semmi. Ha valami nem úgy történt ahogy ő akarta felhúzta az orrát és nem szólt hozzám napokig. A munkahelyem miatt is állandóan piszkált, hogy csak hobbyból járok dolgozni mert közalkalmazott voltam és miért nem keresek másik munkahelyet. 2011-ig birtam aztán gondoltam hogy jobb ha otthagyom és otthon maradok majd keresek másik állást. Ez nem volt egyszerű mert 2013-ig nem találtam megfelelő munkát és már azt mondta hogy ingyenélő vagyok. 2014.ben Budapesten találtam állást ami tetszett és fel is vettek. 2015-ben eladtuka családi házunkat és újra építkezésbe fogtunk. De már ahogy elkezdem dolgozni jöttek a féltékenységek. Egy éve dolgoztam mikor azt mondta, hogy ő úgy érzi van nekem valakim. Hiába mondtam, hogy nincs 2 férfi dolgozik a csapatba az egyikkel már össze is hozott. Egy évig ette az életemet állandóan nem bírtam bebizonyítani az ellenkezőjét. Ha elmentünk társaságban akkor megvádolt, hogy néztem a férfiakat és hogyha akkor mikor ott van ezt csinálom akkor a munkahelyemen mit csinálok. Idősekkel dolgozom tehát még az sincs hogy találkozzak valakivel. A tavaly rávett hogy őt megnyugtatná ha elmennék egy hazugságvizsgálatra mert ha kiderül, hogy nincs senkihez közöm a tenyerén fog hordani. 99%-os lett de azóta sem változott. Most az van hogy a férfiakat nézem. Annyira vigyázok nem nézek senkire bárhova elmentünk (színházba, moziba, társaságba) mindig veszekedéssel zártuk mert én csak a férfiakat nézem. Elmentünk most egy négynapos wellnesre annyira vigyáztam, hogy ne nézzek senkire az ebédlőben de mágis kiszúrt valakit, hogy azt néztem. Hiába állítottam hogy nem igaz nem tudom meggyőzni. Másnap este megint a vacsoránál csak az asztalig mentem nyilván ott ült az is akit kiszemelt mert én nem is tudom kiről van szó és megint elkezdett veszekedni. Másnap összecsomagoltunk és hazajöttünk. Hiába mondom menjünk párkapcsolati terápiára hallani sem akar én már félek lassan egy házba lakni vele mert fenyegetőzik. 2x már a rendőrséget is kihívták a gyerekek mert annyira dühös volt (csak a féltékenység miatt)hogy a most szépen felépített házban az egyik ajtót betörte. Én már nem tudom mit csináljak elmennék de nincs hova mennem próbálok segíteni neki de nem tudom elvinni orvoshoz. Mit tehetek ez ügyben?

    • Habis Melinda

      Kedves Alma!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a férje féltékenysége beteges, azt javaslom kérjen segítséget a háziorvosától, mivel valószínűleg ön és közveszélyes az állapota. Ha szeretné helyrehozni ezt a kapcsolatot, a párterápia hasznos lehet, de a férfi pszichiátriai kezelésére mindenképpen szükség van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Bella

    Kedves doktornő! Az volna a kérdésem ,hogy van egy sógornőm és egy anyósom . Nagyon kedvesek meg minden de azért tudom hogy nem mindig azt mondják amit valóban gondolnak rólam. Tudom nem kellene érdekeljen de azért kicsit zavar . Megpróbálok megfelelni mert nagyon szeretem a párom és nyitott próbálok lenni feléjük de igazából valamiért olyat érzek velük kapcsolatban hogy nem bírók megnyílni előttük ..idegeneknek érzem őket hol ott már évek óta ismerem őket és együtt is éltünk 2 évig . Hibásnak érzem magam . Az normális hogy féltékeny vagyok a párom noverere (sogorno) amiért például úgy ragaszkodik a testverehez? Mi a baj velem? Onertekelesi zavarom lehet ? Válaszát előre is hálásan köszönöm !

    • Habis Melinda

      Kedves Bella!

      Szerintem érthető, hogy valójában nem akar megnyílni az anyósa és a sógornője előtt, hiszen ahogy írja, nem teljesen őszinték Önnel. Vannak olyan családok, ahol a nyíltság nem kifizetődő, de ezekben a helyzhetekben is kell találni utat, hogy önmaga lehessen. Ebben egyéni vagy csoportos önismeret tud segíteni Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    21 éves, egyetemista lány vagyok. Az utóbbi két hétben vettem észre magamon, hogy nem bírom a tömeget. A tarkóm felől indul egy zsibbadás, merevséget érzek, csak szaggatottan tudom a fejemet mozdítani a különböző ingerek irányába, mint egy “robot”. Idén tavasszal már tapasztaltam hasonlót, amikor egy középiskolai ballagáson vettem részt. Azt hittem, el fog múlni, de egyre gyakoribb lett, ahogy elkezdődött az egyetem. Gyors megoldást szeretnék találni, hiszen az előadásokon részt venni így elég kellemetlen.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Megoldásként azt tudom javasolni, hogy keresse fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol gyorsan ható gyógyszert kaphat, de azt javaslom, hogy a hosszú távú megoldást jelentő pszichoterápiát is kezdje meg. A stressz kezelését fontos volna mielőbb megtanulnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    A páromnak van egy 2 éves kislánya az előző kapcsolatából. Havi rendszerességgel látogatja(sajnos 200km-re lakunk tőle, illetve a munkája miatt sem tudjuk megoldani, hogy akár hetente láthassa). Amikor elhozza, a kislány boldog, jó kedvű, az anyja után soha nem sír. A gondok akkor kezdődnek, amikor viszi haza az anyjához. Amikor meglátja a kislány elkezd sírni, kapaszkodik az apjába. Sajnos még nem beszél, így nem tudjuk, mi a baja, miért nem akar haza menni. (Egyébként éjszaka sokszor felsír, tépi a haját, alig lehet megnyugtatni.) Félünk, hogy az anyja nem megfelelően neveli, nem ad neki elég szeretetet, netán bántja és azért sír, amikor meglátja. Az érintést sem szereti, nem hagyja, hogy megsimogassuk, megérintsük, ilyenkor elhúzódik.
    A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e ekkora gyereket pszichológushoz vinni, meg tudják-e vizsgálni anélkül, hogy beszélne?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy megalapozott lehet a félelme, érdemes lenne gyermekpszichológus segítségét kérni. Ebben a korban azonban a család vizsgálata van előtérben, hiszen a gyermek viselkedésének sajátosságai igen szorosan összefüggnek a környezeti és kapcsolati tényezőkkel. Az, hogy minden éjjel felriad, vigasztalhatatlanul sír azt jelentheti, hogy valami kínozza, a hozzátartozói segítségére van szüksége!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin

    Kedves Melinda!
    Kisfiam augusztusban betöltötte a 6 évet. Négy éves korától szobatiszta, ritkán történtek “balesetek”. Most viszont, egy hónapja minden éjjszaka bepisil, ritkan történik meg hogy nem. Szeptemberben megkezdtük az iskolát, párhúzamosan az iskola kezdéssel, újj lakásba is költöztünk és egy hónap múlva kistesó is születik.
    Tudom, hogy ez egy 6 éves gyermeknek kicsit sok egyszerre, de szeretnék neki valahogy segiteni, de nem tudom hogyan.
    Az lenne a kérdésem, hogy mit tehetek én? mennyi ideig húzódhat ez igy? vagy esetleg elmúlik-e idővel szakember bevonása nélkül?
    Eőre is köszönöm válaszát!
    Tisztelettel,
    Katalin

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Valóban sok változás ez egy ekkora gyermek számára! Hogy milyen hamar múlik el a bepisilés attól függ, hogy milyen az iskola (milyennek éli Ő meg), az Önök kapcsolata hogyan működik a párjával, milyen a tágabb családjuk, a gyermek mennyire stabil érzelmileg stb. A kistestvér születésére is érdemes őt felkészíteni, elmondani mi az, ami várható ezzel kapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda

    Megközelítőleg másfél éve vagyok párkapcsolatban a barátnőmmel, akit úgy érzem mindennél jobban szeretek. Amikor összejöttunk én pornófüggőségben szenvedtem. Még az elején, őszintén elmondtam neki, hogy úgy érzem a pornó befolyásolja az életemet és ezt a dolgot szeretném teljesen elhagyni, hogy esélyünk legyen egy egészséges kapcsolatra.
    Körülbelül 2 – 3 hónap alatt teljesen abbahagytam és nagyon boldog voltam, hogy az ő hatására ez sikerült. Én 27 éves vagyok, a barátnőm 20 éves, sosem zavart a korkülömbség, mert mindig is úgy éreztem hogy nagyon értelmes, okos lány.
    Sajnos azonban, van közöttünk egy olyan konfliktus, amin sehogy sem tudunk túllépni. Úgy érezzük, folyamatosan mérgezi a kapcsolatunkat. Nagyon nehezen tudta feldolgozni, hogy egy fiú, még előttem, kihasználta őt és azóta nagyon kevésre tartja magát. Úgy érzi, hogy semmire sem jó, hogy szenvedés neki az élet, nagyon kevés örömét leli benne. Mikor aztán egymásra találtunk, úgy érezte boldog és velem akar lenni. Elhagytam a pornót de akkora sebet ejtett rajta, hogy nekem ez nem sikerült egyről a kettőre, hogy úgy érzi azok mellett a dolgok mellett, amiket az interneten láttam, ő labdába se rúghat. Ez nekem is nagyon fáj és próbálok mindent megtenni, hogy éreztessem vele, mennyire különleges számomra. Sajnos, minden egyes alkalommal amikor kimegyünk az utcára, én nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá más nőkre. Nem bámulom őket, egyszeruen csak rájuk nézek, ha valaki kihívóan öltözködik, arra többször rápillantok, valószinüleg még mindig valamennyire a függőség hatása alatt állok, de minden egyes alkalommal ő van a szívemben, nem akarom őt bántani. Őt ez nagyon rosszul érinti, mert úgy érzi ő nem rendelkezik olyan testi adottságokkal. Nagyon sokszor beszélgettunk erről, és próbáltam elmondani, hogy számomra ő nem egy tárgy, hogy nem vágyom más közelségére és hogy számomra ő igenis egy vonzó nő.
    Néha talán egy kicsit enyhít a fájdalmán, de legtöbbször azt mondja, egyszerüen nem tud túllépni ezen. Hogy minden nap minden órájában próbálja elmagyarázni magának, hogy nem jó ez a felfogás, de nem megy, mindig visszasüllyedünk. Igyekeztem minden nemü szexuális jellegü behatást elkerülni, nem nézünk filmeket, amik tartalmazhatnak ilyen utalásokat vagy jeleneteket, bár valljuk be ebből nagyon kevés van, nem játszom olyan videójátékokkal, nem nézek ilyen jellegü tartalmakat. Úgy érzem nem akarok többé a pornó hatása alá kerülni, úgy érzem, hogy túl sokat ártott ez a dolog és hogy mindenkinek be kéne látni, hogy milyen kártékony az ember lelkére.
    Nem csak lelkileg érzi rosszul magát hanem testileg is, állandó fejfájással küzd, hónapok óta allergiás ekcémája van a kezén, ami nagyon nehezen gyógyul. Nem bízik az orvosokban, állandóan antibiotikumokkal tömik. Női problémái vannak, ami meginkább rontja az önbecsülését.
    Szeretném boldoggá tenni a páromat, hogy ha valami jó történik velünk, azt mindketten egyaránt tudjuk élvezni. Kérem mondja el, hogyan támogassam őt. Próbálom félretenni a személyes sérelmeimet, hogy ne rontsak a helyzeten, mert tudom, hogy mellette akarok állni, amikor sikerül túltennie magát ezeken a dolgokon. Valahogy rá kéne beszélnem, hogy keressünk fel egy szakembert, de tudom hogyha el is mennénk, nem bízna benne, hogy segít, mert rossyak a tapasztalatai.

    Válaszát előre is köszönöm.

    Üdvözlettem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon szép Öntől, hogy ennire odafigyel a párjára, próbálja Őt bíztatni, de a korábbi kihasználás feldolgozásában pszichológus tudja csak hatékonyan megtámogatni a lányt. A pornó valóban igen kártékony tud lenni, de az Önök esetében nem gondolom hogy minden problémát erre lehetne ráfogni. Ha beszélteti Őt a pszchológusokkal kapcsolatos félelmeiről, rossz tapasztalatairól, találhatnak valakit, akivel mindez máshogyan alakul, akinek meg merne nyílni, de akár párterápia is szóbajöhet, ahová ketten együtt mehetnek el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő!
    Tanácsot szeretnék kérni 28 éves anyuka vagyok,a fiam 4 éves.A gond az lenne,hogy a testvérem mióta megnősült azóta a fiam nem akar beszélni,a sógornömmel.Ennek már 5 hete.Eddig szereték egymást a fiam és a sógornöm.Most kijelentette a fiam,hogy nem szereti.Pedig sógornöm nagyon kedves vele.Addig fajult ez az ügy,hogy már nem is beszél hozzá.Tanácsot kérnénk hogyan kezeljük,ezt a dacosságot?!Köszönöm ha tud segíteni.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos megérteni mi van a kisfia dacossága mögött ahhoz, hogy megfelelően kezelni lehessen ezt. Történt valami közte és a sógornője között? Vagy korábban sem kedvelte igazán? Az Ön tetsvérével milyen a gyermek viszonya?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tímea

    Tisztelt Doktornő!
    5 ève èlek együtt a párommal egy leszbikus kapcdolatban. Fèl ève van egy lelki társam akivel mindent meg tudok beszelni ès akivel naponta többször is beszèlgetünk. Párom fèltèkeny rá. Engem a baráti kapcsolat felölt ès pozítív hatását èrzem. Párommal ezt sose èreztem. Mostanában egyre fèltèkenyebb erre a számára már nem is baráti kapcsolatnak tűnő dologra. Ami pusztán lelki pedig.
    Nem tudom mit tehetnèk hogy elfogadja azt a párom hogy nekem nagyon fontos ez a lelki kötelèk.
    Mostanában egyre rosszabb a kapcsolatunk emiatt pedig èn őt szeretem. De nem hiszi el mindig bizonygatni kell.
    Sokat veszekszünk. Mindíg próbálok veke beszèlgetni erről de eredmèny nincs…közeledèsem testileg ès lelkileg is mostanában ezèrt elutasítja…nagyon fáj hogy úgy èrzem ő is örülhetne hogy találtam egy embert aki fontos lett nekem de fèlek emiatt veszítem el a párom.
    Úgy gondolom hogy a kettő kapcsolat nem zárja ki egymást.
    Kèrem vèlemènyèt mi az amit tennem kène Ön szerint.
    Koszonettel: Tímea

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Szerintem sem kellene, hogy kizárja egymást ez a két kapcsolat, bár nyilván fontos volna, hogy a párjával is meg tudjon beszélni olyan témákat, amik az Ön számára fontosak. Ahhoz, hogy ebben feljődjön a kapcsolatuk, párterápiára lehet szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ani

    Jó estét doktornõ!
    10 hetes kismama vagyok….tervezett volt a baba…..de a bàrom elköltözött 1 hete….mert nem úgy mutattam ki az érzéseimet…mint a kapcsolatunk elején…5 hónapot voltunk együtt…..csalódott bennem és kiàbràndult……a babàt így nem szeretné….mert nem szeretne hétvégi apuka lenni…mindketten szerettük volna ezt a babàt….de úgy döntöttem….hogy megtartom..sajnos sokat bàntottam meggondolatlan dolgokat mondtam neki….érzelmileg összetört teljesen…..annyit mond hogy idõre van szüksége….kérdésem az lenne…..valaha leszünk még boldog család….ha én is változtatok a dolgokon?

    • Habis Melinda

      Kedves Ani!

      Azt javaslom, hogy próbálják meg megbeszélni, mi változott negatívan a kapcsolatukban a baba megfoganása óta, ha szükséges, vegyenek igénybe ehhez párterápiás segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cz. Tunde

    Tisztelt Szakerto asszony!

    15 eves fiam miatt irok Onnek!
    A fiamat 5 eve nevelem,a birosag egyeduli gyam kent engem jelolt ki,es a lakohelyunk Anglia.
    Gyermekem nagyon jol beilleszkedett Angliaba,iskolai eredmenyei jok,kicsit a matekot kell gyakorolni,de nagyon sok a dicserete.Ezen kivul,police cadet programban is reszt vesz sikeresen!
    A birosag altali apai lathatason volt,illetve meg mindig van,mert nem jott vissza hozzank!
    A lathatas alatti idoben,3 hetig nem is lattam,illetve telefonon uzent,hogy nem jon vissza,mert ugy bantam vele!!
    Teljesen megdobbentem,mert a kapcsolatunk,igaz nagyon elkezdett kamaszodni,nagyon jonak volt mondhato!Kisebb-nagyobb vitaink voltak!
    Elmenetele delelottjen is meg uzente,hogy mar most hianyzok neki!
    Legelso beszelgetesunk alkalmabol,amire akkor kerult sor,mikor kozoltem az apjaval,hogy mind az angol,mind a magyar rendorsegen megteszem a feljelentest,olyan stilusban beszelt velem a fiam a skype-on,hogy a dobbenet es sokk hatasara megszolalni alig tudtam!!!Az apja is szinten arrogansan,es orditva!!!
    Az elso mondata,hogy minek megyek a rendorsegre,ugy sem jon haza!!Majd kovetkezett,hogy meg a lanykori kapcsolatomat emlegette fel,hogy en milyen no is vagyok!!!????A hatterben az apa es jelenlegi feleseg,mindezt helyeseltek es alatamasztottak!!!Majd sorolta a serelmeit,miszerint en ot 7.osztalyban megvertem egy beirasert!!Egyszeruen nem is ertettem,mert voltak beirasai es sosem bantottam erte,sot volt meg a beirastol komolyabb buntetese is a suliban,mondtam viseld a kovetkezmenyeket!!
    Az egyik lanyom,aki szinten itt el egy masik varosban,o emlekezett az esetre,a problema az volt,hogy a fiam alairta a nevemet a beirasanal!!Panaszolta,nem ultem le vele tanulni!!De nem is kellett,mert egyebkent jol tanult,csak a matek!Azt meg feladtam,egy magyar gyakorlo fuzetben,es ezek a feladatok az alap matematikara epultek,tehat semmi bonyolult, leellenoriztem,es szukseg eseten javitas,illetve szoveges feladatot egyutt csinaltuk.Az apa felesege,kozolte magasak voltak az elvarasok!Ha magas elvaras,hogy a szobajat tartsa rendben,amibol eszik mossa el,vagy alkalmankent ki vihetne a kukat,akkor sajnalom!Kozoltek velem,hogy ott nem kell!!Nagy fajdalma a laptopja!Osszetortem!Egy alprofilnak a fiam a bankkartya adatait adta ki,egy online jatekra,amit az apjaval csinaltak,mikor meg 10 eves sem volt !!A faim azt mondta,miert kellett,majd adtak volna masik bankkartyat!!!Mikor az eset tortent,akkor megertette,es mikor az apja kerdezte miert nem azon beszelnek,mondtam a fiamnak meselje el mi tortent,de nem tette!!Akkor tudtam,hogy megertette,hogy amit tett az helytelen,viszont most mar ugy gondolja adtak volna masik bankkartyat!!!
    A beszelgetes alatt,sokszor kellett mondanom,hogy nezzen a szemembe,volt mikor elforditott fejjel a plafont nezte!!!
    Az apja azt mondta,hogy a gyerek mar egy eve panaszkodik ram!!!
    Kerdeztem miert nem szolt akkor nekem??Hat erre valaszolni nem tudott az apuka!!!
    Az iden majus vegen junius elejen otthon voltunk,es mehetett volna az apjahoz,de azt mondta,inkabb velem marad!!Nem ment!!!
    Husvetkor is,szoval volt lehetosege az elmult” panaszos” egy ev alatt,hogy ne jojjon vissza,megis jott,es irta az uzeneteket,hogy mar alig varja hogy HAZA erjen!!!Mar itt volt otthon!!
    Egy szoval a dobbenet van rajtam,rajtunk!!!
    A tisztesseges becsuletes eletre szerettem volna neveli,arra,hogy az eletben megallja a helyet!!
    Kerdem milyen hatassal lehet a jovojere,hogy amit itt felepitett,es tett erte sokat es jol,azt most megtagadja,es most hirtelen rossza valt az egesz!!!???A rendori palyat szerette volna kiskoratol,es itt mar
    masod eves volt,es sikeres!!
    Sajnos nagyon erzem a befolyasolast!!!!
    Jelenleg nem tudom jar-e iskolaba,mikor eljott Magyarorszagrol,akkor kezdte a 3.osztalyt,most meg mar 15 eves!!Itt nalunk mar ki volt epitgetve a jovoje!!
    Az apjaek,mint egy tabla csokoladet,ugy tortek ossze a gyerek jovojet!!!
    Nem beszelve,hogy lelkileg milyen zavarokat okoznak,milyen hatassal lesz ez a felnott eletere???
    Nem tudok vele beszelni,az apja telefonja lenne az egyeduli elerhetes,viszont azt kinyomjak mikor csorgetem!!

    Nagyon el vagyok keseredve!!!
    Tisztelettel varom valaszat!
    Udvozlettel!
    Tunde

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Levele alapján egyértelmű, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen a fia valami maitt nem akar visszamenni Önhöz. Azt gondolom, hogy ennek gyökere a gyermek apja és Ön közötti rossz viszony, versengés lehet, ami igen negatívan hat a gyermekre. Egyéni pszichoterápiás támogatás igénybe vételét javaslom Önnek ebben a helyzetben, melynek során az is végiggodolható, mit lehet tenni, hogy imsét javuljon a kapcsolata a fiával, ahogy Ön fogalmazta meg, kikerüljün az apai befolyás alól.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Csenge

    Kedves Doktornő!
    Az én személyes problémam eltörpül az eddig itt olvasottak mellett, de számomra hatalmas lelki vívódást jelent. 18 éves vagyok 8 hónapja ért véget egy 2 és fél éves kapcsolatom ami akkor lelkileg nagyon összetört, de már stabilan állok! Egy hónapja találkozgatok,randevúzok egy fiúval. Eddig minden tökéletes volt azonban a fiú ex-baratnője mindig keresztbe akar tenni. Tegnapi nap folyamán felkereste őt a lány hogy a ruháit,tárgyait visszaadja, de közben elmondta neki hogy hiányzik és szereti, kezdjék újra. A fiú, akivel eddig úgy tűnt egy nagyon jó kapcsolat alakul kezd elfordulni tőlem. Nemtudom mit kellene tennem. Nagyon megvisel a helyzet. Beszéltem vele, de össze van zavarodva, mert a “megszokás és persze a lány is hiányzik neki, de ugyanakkor erzi hogy velem egy harmónikus kapcsolata lehetne és nem akarja velem elrontani az eddigieket. Tanácstalan vagyok így a segítségét szeretném kérni.
    Előre is köszönöm a válaszát!
    Tisztelettel: Csenge

    • Habis Melinda

      Kedves Csenge!

      Megértem, hogy nagyon megviseli Önt ez a helyzet! Szerintem a fiú érzéseit nem érdemes befolyásolni, ha jó a kapcsolatuk, az elég kell legyen. Bízzon önmagában és abban, hogy a párja érzései komolyak Ön iránt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Dalma

    Kedves doktorno,en egy 32 eves nagyneni vagyok,a hugomnak van ket nagyfia es egy ujszulotz babaja,mindharom gyerek harom kulunbozo apatol,azzal a problemaval fordulnek onhoz hogy a kozepso fiu 8 eves,nem ismeri az apukajat es sajnos mi sem,viszont gyakran kerdez rola es elmondja hogy milyen rossz neki hogy nem ismeri ot,nem igazan tudjuk higy hogyan fogjunk hozza egy ilyen kisgyereknek elmagyarazni azt amit igazabol mi sem tudunk ugy hogy ne gondolja azt hogy az apukaja ot elhagyta mert nem akarta es azt sem hogy ezert az anyukajat hibaztassa,a gyerek viselkefesen magatartasan es talulmanyi eredmenyein nem erzejelheto a lelki tramuma de valoszinu emeszti magat es meg ha rakerdez kielegito valaszt sem kap tolunk,az anyukaja nem veluk el a nagymama neveli oket es mi de az anyukajukkal napiszinten kontakban vannak csak sajnos megvan egy bizonyos foku elhidegules reszukrol azaz ilyen kerdest hogy ki az apukam szivesebben feltesznek nekem mint az anyukanak,kerdedem az lennen hogy egy 8 eves erzelmileg serult kisfiunak hogyan lehetne ezt elmagyarazni ugy hogy meg is ertse es ne magat hibaztassa a vegen hogy esetleg ot nem akartak

    • Habis Melinda

      Kedves Dalma!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az őszinteség fontos volna a gyermek lelki egészsége szempontjából is. Szerencsés volna, ha a kisfiú anyja, vagy nagymamája (aki a legközelebbi hozzátartozója érzelmi szempontból) mondaná el neki, amit az apjáról tud. A hallgatásnál lelki szempontból minden egészségesebb.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    18 éves és gimnáziumba jár.Úgy kb.két éve kezdődött amikor is elkezdett éjszakába nyúlóan tanulni.Sajnos ez már addig fajult, hogy jelenleg a 4. évét kezdte és a fáradtság miatt többször hiányzott az iskolából és a legyengült immunrendszer miatt beteg is lett.(influenzás).Sajnos már többször kértem szinte minden reggel veszekedés van emiatt, hogy ébredjen fel,készüljön el és érje el az autóbuszt ami a szomszédos városba viszi ahol tanul. Az éjszakázásai miatt úgy indul a hét, hogy már vasárnap éjjel 2 és 3 körül fekszik, majd a következő hetet már úgy inditja amikor hazajön az iskolából, hogy alszik, ez már mindennapos dolog.Emiatt teljesen átállt az időrendszere,egyszerüen képtelenség, hogy az ember legalább éjfélig rábeszélje, hogy feküdjön le. A héten is volt úgy, hogy 2,5 órát aludt éjszaka, kész csoda hogy meg tud felelni és éjjel is tud tanulni. A másik problémám ezzel kapcsolatban, hogy emiatt reggelente mivel a nagyszülőknél lakunk szinte mindennapos, hogy az apósom viszi autóval iskolába, különben lekési a buszt.Erről is egyszerüen már képtelenség leszoktatni. Tudja, hogy elalszik úgyis elviszik akkor miért is kellne fel úgye?Haragszom rá és a nagyszülőkre is emiatt én idegeskedem, hogy időbe elkészüljön, veszekszem vele, ők pedig állnak szolgálatára hagyva, hogy a gyerek kihasználja ezt a lehetőséget. Jővőre főiskolára jelentkezik, mint szülő probálom vele megértetni, hogy ott nem lesz senki aki szállítgatja, próbálja meg beosztani az idejét, mint a tanulást, mint a reggeli ébredést készülődést illetően.De sajnos hiába, csak saját magamat készítem ki. Kérem a Doktornőt adjon tanácsot mit tegyek a lányomnak hiába is beszélek.Sajnos az ember próbálja a gyermekét felelősségre, következetességre nevelni azonban ha mások úgy próbálnak segíteni, hogy azzal csak rontanak a helyzeten így nagyon nehéz.El sem tudom képzelni, hogy ez az egész helyzet a tanév végére hova fog vezetni, arról nem beszélve, hogy ez ügyben megkerestem régebben a lányom osztályfőnökét is, aki próbált beszélni a fejével de mindhiába.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nehéz Önnek, mert amit Ön elvár a lányától – szerintem jogosan, azt a nagyszülők keresztül húzzák. Szerintem kellene a nagyszülőkkel is beszélni, megérteni a motivációjukat ebben a kérdésben. Nyilván ők is látják, hogy hamarosan mindenéppen változások jönnek, kérdés, hogy ezt akarják-e támogatni a viselkedásükkel, vagy sem. A lánya számára pedig pszichológus felkeresését javaslom, mert a teljesítmény szorongása egészségtelen mértékú, egymaga pedig nem fog tudni úrrá lenni rajta.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő !
    20-èves lány vagyok, aki folyamatosan azzal küzd , higy fèl egyedül utazni bárhová is ès fèlek egydül döntèseket hozni .
    mi az ami segítene nekem abban hogy ez megváltozzon?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Néhány sora alapján azt a sejtésem, hogy a bizonytalansága hátterében önbizalomhiány állhat, amin önismerettel, vagy egyéni terápiával lehet javítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedved Doktornö
    Szeretnèm a segitsègèt kèrni teljesen tehetetlennek èrzem magam. 9 èves lànyomnàl possztraumatius stressz szindroma a diagnozis. Amit most EMDR teràpiàval kezel a pszihiàtere. Ami nagyon zavar engem hogy szinte minden naposak a dühkitõrèsei. Ez nagyon megneheziti az èletünket Talàn tudna valamit javasolni hogy tudnèk segiteni neki vagy milyen hatèkony mòdszer van ami gyors segitsèg? Sajnos a nyugodt környezet mèg nincs biztositva most kèszülünk elkölt9özni vàrom vàlaszàt tisztelettel Andi.
    P

    • Habis Melinda

      Kedves Andi!

      Javasolt a kislánya kezelőorvosával megbeszélnie a kérdéseit, mert ő ismeri a legjobban az Önök problémáját. A nyugodt környezet mindenképpen fontos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bella

    Tisztelt Doktornő!
    22 éves lány vagyok, a párom 27, lassan 4 éve vagyunk együtt, de egy régi alkalmi kapcsolatából egy idősebb nő folyamatosan próbál minket szétszedni.
    A történet úgy kezdődik, hogy a páromnak volt egy nagy csalodása, ezután barátkozott össze ezzel a kolleganőjével, de voltak mellette egyidejűleg más lányok is, akikkel felválalt kapcsolata is volt. Ezt a nőt sosem válallta fel senki elött, csak a közeli kollégák tudták vagy sejtették a dolgokat, de gondolom nem sokan, mivel a munkahelyéről volt a többi, vele korban hozzávalóbb barátnője is. Mikor mi össze jöttünk ugy tűnt nincs senkije, hozzám költözött, de havonta többször is elment, azt mondta az egyik barátjánál alszik, az elején nem is gyanakodtam,aztán ez a nő egyre több közös programot szervezett vele és kezdtem furcsálni a dolgokat. Elhozta hozzánk bemutatni az egyik gyerekkori barátját, aki még meg is jegyezte hogy látott a nő álltal megosztott képet az interneten róluk, erre ő rögtön azt mondta, hogy csak nagyon jó barátok, nem akar tőle semmit, mivel az anyja lehetne, meg amúgy is egy elég könnyű vérű ember. Ezen a ponton kezdtem gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Végül hetek múlva szakított velem, azt mondta jobbat érdemlek nála és sajnálja amit tett, nem értettem miről beszél, de elfogadtam a döntést, néha találkoztunk, beszélgettünk, meghivott egy kollégája születésnapi bulijára is, amit azért furcsáltam,mert abba a társaságba sose hívott, hiába voltunk együtt fél évig. A buli elötti napon elmondta, hogy megbánta a szakításunkat, rájött, hogy mennyire szeret engem és szeretne még egy esélyt, ha lehet. Végül újra összejöttünk, de megkértem rá, hogy ezzel a nővel ne beszéljen többet, mert nagyon úgy érzem, hogy miatta vesztünk össze. Ő persze tagadott,de megígérte, hogy többet nem beszélnek, hiába dolgoznak egy helyen. Sajnos voltam olyan buta és elkezdtem nyomozgatni és kiderült, hogy régen többször is lefeküdtek, megkerestem a nőt is, megkérdeztem, ő hogyan látta a dolgokat, azt mondta csak barátok voltak, de ennek vége és legyek büszke magamra, mert az egész az én hibám. Folyamatosan nézegettem a közösségi oldalát, rengeteg félre érthető bejegyzés és idézet volt rajta, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni az egészet, de folyamatosan bennem volt a kétely, hogy a párom azért szakított velem régen fél év után , mert közben ezzel a nővel is összejárt mellettem. 2 év után nagy nehezen kinyőgte a párom, hogy igen, így van, abban a fél évben megcsalt, viszont soha nem szerette ezt a nőt, csak azért volt vele, mert nem akarta magát senkinek elkötelezni és vele működött csak baráti alapon a szex, de nagyon sajnálja és mikor rájött, hogy belém tényleg szerelmes,akkor megváltozott és azóta soha semmi nem volt közöttük. Próbáltam túltenni magam a dolgokon, úgy döntöttem, hogy szeretem Őt annyira,hogy meg tudok neki bocsátani.
    Persze a gyanakvásra késztető megosztások nem maradtak abba, de úgy voltam vele, hogy mostmár tényleg nem érdekel.
    A nő 2016 nyarán munkahelyet váltott.
    Januárban a párom eljegyzett, nagyon boldog voltam, de vissza jutott hozzám, hogy elvileg ez a nő azt terjeszti, hogy a párom együtt volt vele azok után is 1 évig, hogy mi kibékültünk. Számon kértem mind a két félt, hogy mi ez az egész, a párom tagad,azt is mondta, hogy megpróbálta felhívni, de a nő rá nyomta a telefont. A nő meg két értelmű válaszokat ad, azt mondja, hogy kérdezzem a párom, mert van amiről nem tudok,meg nem is érti miért vagyunk együtt, ha nem tudok bízni a páromban,azt viszont tagadja, hogy hívta volna őt a párom. Bevallom rengeteg baromságot elkövettem annak idején féltékenységemben, hogy tudjam a párom tényleg nem csal e meg, telefonos applikáción követtem merre jár, figyeltem a hiváslistáját is, de soha nem kaptam rajta semmi gyanuson. Végül úgy össze vesztünk, hogy elöttem felhívta a nőt és még kérte, hogy fejezze be amit csinál, ő meg csak mentegetőzött, hogy jó , de nem is biztos hogy róluk szól, meg ő nem akar keresztbe tenni senkinek, ő boldog, sajnálja hogy a mi kapcsolatunk ennyire rossz.
    Nagyon megromlott a kapcsolatunk, nem tudom kinek kéne hinnem és mit kéne csinálnom.
    Mindenki azt mondja körülöttem, hogy a nő találta ki az egészet, mert tudja, hogy ezzel szét tud minket szedni.
    Tudna nekem segíteni?
    Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Bella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párja hűtlenségét megbocsátani nem elhatározás kérdése, hanem egy bonyolult érzelmi folyamat eredméye, melyet egymaga nem tud végigvinni (nem csak azért mert az a másik nő még mindig a képben van valamennyire). Páterápia igénybevételét javaslom, hogy megérthessék, mi vezetett a megcsaláshoz, mitől vehető biztosra, hogy ez nem fog többé megismétlődni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ildik

    Kedves doktorno! Van egy baratom akivel kozeli kapcsolatba kerultunk,depresszios tunetei vannak . Sot mar volt neki egy idegosszeroppanasa , de orvossagot nem szed.Nemtudom hogyan kellene viselkednem vele, hogy tudnek neki segiteni. Az egesz helyzetet megneheziti , hogy nemtudok mellette lenni mert o Londonba dolgozik es ritkabban talalkozunk interneten keresztul tartjuk a kapcsolatot. Sajnos a betegsege altal sokszor visszahuzodik es szinte taszit el magatol, mintha menkulne hogy ne kelljen beszelni neki velem. A munkajaba temetkezik ami sok energiat vesz igenybe es hogy fellazuljon alkohollal enyhiti a feszultseget. Voltak ongyilkossagi kijelentesei is. Hogyan tudnam ravenni hogy szakorvoshoz forduljon. Valaszat nagyon szepen koszonom.!

    • Habis Melinda

      Kedves Ildik!

      Pár napja írtam egy cikket, ami nagyon szorosan kapcsolódik az Ön problémájához. Arról szól, mit tehet a nő, ha a párja depressziós. Ide kattintva olvashatja el.
      Kívánom, hogy mielőbb megoldódjon, elfogadja a szakszerű kezelést a párja!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • CsillagAnyu

    Kedves Doktornő!

    51 éves, fiatalos, talpraesett, karakán nő vagyok, mégis nagyon-nagyon érzékeny. Elég, ha énekel a 2 éves unokám, vagy ha egy megható történetet olvasok, már folynak is a könnyeim. Van két gyönyörű lányom és egy csodálatos unokám. Rendben van az életem, de mégis úgy érzem néha, hogy nem vagyok elég jó.

    A férjemmel 12 évi külön élés után ismét együtt vagyunk és a kisebb-nagyobb gondokat leszámítva, azt mondhatom, hogy jól vagyunk. Természetesen mi is szoktunk vitatkozni, de kik nem?
    A jellembeli különbségekből adódnak a vitáink. A férjem egy rendkívül nyugodt, megfontolt ember. Mindig is az volt, de a kor előrehaladtával most még inkább az.

    Én, ezzel ellentétben elég hamar kimondom a véleményem, bár már én is “javultam”, sokszor próbálom rendre inteni magam. Mert nem mindig szerencsés, ha az ember kimondja a véleményét. De én ilyen vagyok. Nem tudok színészkedni, és meglátszik rajtam, hogy mit gondolok a másikról. Nincs pókerarcom. Nagyon nem szeretem az igazságtalanságot, a buta, pökhendi embereket, nem szeretem azokat, akik többnek mutatják magukat a kelletténél és pláne azokat, akik más emberek “tollával ékeskednek”. Van egy pár belőlük az ismeretségi körömben.
    Egyik kedvenc mondásom: ” Életem legjobb befektetése lenne, ha embereket vehetnék meg annyiért, amennyit érnek, és adhatnám el őket annyiért, amennyire tartják magukat.”

    Egyszerűen dühít az ilyen emberek viselkedése. De mint írtam, próbálom moderálni magam. Sajnos nem mindig sikerül.
    Szeretnék ezen változtatni, hogy jobb legyek. Mert ez sok vitát generál a férjem és közöttem. Ha van valami hivatalos ügyünk, vagy egy lakás eladás, hát én mint a búgócsiga. Addig végig feszült vagyok, amíg túl nem vagyunk a dolgokon. Míg a férjem…., olyan nyugodt, mintha csak egy kg kenyérért kellene a boltba menni. (Az is igaz, hogy minden hivatalos ügyet, minden levelezést én intézek.)
    Pedig én igyekszem, de nem mindig sikerül. Azt mondogatja nekem mostanában, hogy legyen hobbim és ne takarítsak annyit. Hetente egyszer takarítok, ami azt gondolom, hogy egy teljesen normális dolog, és igen, szeretem a rendet és a tisztaságot. Nekem valahol a hobbim a takarítás. Persze rengeteget segítek a lányomnak és szinte minden nap találkozok/zunk az unokámmal.
    Nagyon sok minden érdekel, sokat olvasok minden témában, tudok kötni, masszírozni, idézeteket gyűjtök, sőt már a blogírás gondolatával is kacérkodom. Érdekelnek a hányatott sorsú gyerekek és idős emberek. Olyan jó lenne nekik segíteni. (Tudom, nem lehet mindenkinek.)
    Sőt már hónapok óta készülök rá, (de ez a baj, hogy csak készülök), hogy rendszeresen tornázzak, és/vagy jógázzak. Mert ez is érdekel. És még annyi minden. De az időbeosztással is küzdök. Mert sok mindent szeretnék egyszerre csinálni.
    Így is van, hogy azt mondja a férjem, hogy olyan vagyok, mint akit felhúztak, és szokta kérdezni, hogy van bennem ennyi energia, hogy egész nap csinálok valamit.
    Jelzem, én mindig ilyen voltam.

    Egyszóval, mintha nem találnám a helyem. Mindenkinek meg akarok felelni a családomon belül, szeretnék nekik tőlem telhetően mindenben segíteni, sokszor még úgy is, hogy magamat háttérbe szorítom.
    Itt van velünk a 81 éves közepesen demens anyukám. Hát ő sem egyszerű eset, elég nehéz természete van. Tegnap mondta a kisebbik lányom, hogy ” Anya, meghajolok előtted, minden tiszteletem a tied, hogy ekkora türelmed van mamihoz.”

    A nagyobbik lányomat pedig a minap kérdeztem meg, hogy jó anyának tart-e , jó embernek tart-e engem. Természetesen nagyon pozitív választ kaptam, amin persze megint bőgtem, mert tudtam, hogy őszintén mondja és nagyon jólesett.

    Szeretnék sokkal felszabadultabb lenni, kevésbé görcsölni dolgokon. De hogyan?????

    Köszönettel várom válaszát!
    CsillagAnyu

    • Habis Melinda

      Kedves CsillagAnyu!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek saját magára időt szánni a sok teendő melett, de érdemes volna ezt megtenni. A blogírás és a mozgás mellett, melyek ha jól értettem örömet okoznak Önnek kellene, hogy az önismeretén is dolgozzon. Erre azért volna szükség, hogy ismét megtalálja a helyét a világban, ne kelljen önmagát a háttérbe szorítania ahhoz, hogy jó anya, gyermek és feleség legyen. Az érzékenysége is változik majd a lelki munka hatására.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bné Sz. Erika

    Üdv!
    Azzal a problémával fordulok önhöz ,hogy van egy 6 éves lányom aki most kezdte az iskolát és minden reggel sír hogy nem akar ott maradni.Már nem tudom mit csináljak hova forduljak ,azt mondták majd szépen leszokik róla.Lesz e egyáltalán ilyen?Vannak ismerősök az osztályba de még azokkal sem akar ott maradni.Az osztályfőnökök csak pozitívat tudnak mondani róla mert ügyesen figyel,dolgozik az órákon csak ez a reggeli sírás nem marad el.Mit tehetnék?

    Válaszát előre is köszönöm:Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Szerintem is érdemes megérteni mit akar üzenni a kislánya a sírásával. Mit mond erről Önnek? Mi az, ami nem tetszik neki az iskolában? A tanítónők milyenek? Mennyire iskolaérett?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timea

    Kedves doktornő !
    Új tanáccsal fordulnék önhöz !
    A párommal lassan , 3 évet töltünk el együtt ! Az utóbbi időkben nagyon sokat veszekedünk . Nagyon sok minden áll a kapcsolatunk során , először is nagyon zavar engem az utóbbi időben , nagyon meg változtak a barátom szülei , meg tiltottak hogy már lány nem aluhat náluk csak ha feleség lesz . Miért van ez ? Mire vehetem ezt ? Miért bánnak velem es a barátommal így a szülei ? Azt mondtak túl sokat vagyunk együtt úgy viselkedünk mintha össze költöztünk az ok lakásukban , és régen nem így volt hogy a lány ment oda aludni fiuhoz ! Ezért sokszor veszekedtunk mert neki sem jó így aztán lassan .Montam ezzel kapcsolatban az érzéseim neki , de ő a szüleit védi ezzel kapcsolatban már ot nem zavarja annyira ez a dolog . Sokszor több időre ki utazzunk dolgozni , együtt el vagyunk fel éveket egymás mellet Jol meg vagyunk . De akkor is a szülei bosszantják és engem nagyon zavar és haragszok meg hogy mindig mondjak szívesen várják haza , sajnáltasak mindig magukat ! Nem nagyon örülnek ha velem , el kel jojon Kiss időre külföldre.
    Mivel haza kellet jöjjünk mert barátomnak van ithon egy állása , én nem szeretem volna haza jonni mert itthon engem is csak a szüleim stresszelnek nagyon fel és zaklatnak mindennel ami teljesen nagyon ki készít , és meg sok minden probléma van , ezért szeretem volna egyedül ott maradni mert tudom ithon semmi sem jo és nagyon faj , ezért barátom meg fogadta és meg ígérte nekem ne aggódjak minden rendben lesz és meg ígéri mellettem lesz és mindenben támogat .
    Erre fel haza jöttünk és mindent csinal mindig tevékenykedik csak hogy ne találkozzunk mikor nekem nagyon szükségem van ra , el mondom a problémám akkor fel van háborodva rám , hogy én soha nem értem ot meg ! Zavar engem hogy én ithon ülök , várok ra , kitartók mellet stb
    Nagyon sokat hisztizek e miat mert semmi sem jó a szüleivel kapcsolatban sem sem a szüleimmel és meg ő is így van melletem !
    Nagyon sok mindent kel ki birnom mivel ithon nincs állásom de neki van és , itthon ülök a házban , ő meg dolgozni jár néha télen pedig több időt , hétköznap s hétvégén reggeltől estig se ünnep se semmi , és persze nagyon faj és zavar engem mert magamra hagyot ! Mindig beszélek érzéseimrol mert nagyon rosszul vagyok belül és nem tudok így kedves lenni vele mikor meg bánt engem azzal hogy fejezem be a hisztijeimet és nojjek fel . És hogy ez nem jó így és legyek normális mint más ember , közben csak jót akkarok én neki ő meg ellenem áll mindennek le hord aminek csak tud , sokszor mondja ,hogy ő ezt nem bírja és többet soha nem akkar engem látni ilyen szövegekkel bánt engem . Én közben várok ra vele szeretnek lenni mert meg ígérte nem hagy egyedül és együtt leszünk . Mindig magát kezte mostanában látni mindig csak magát intézi engem nem lát , mintha nem is lennék nem lássa hogy érzem magam el várja tőlem hogy ne puffogjak egyszerűen nem vagyok boldog nem ezt érdemlem . És hányja a fejemre hogy elégedetlen vagyok és hogy mindennem meg van , ketonkert csinal mindent és ő azt várja el ne hisztizek és értsem meg mindig csak a munkát nézi , mint hogy velem legyen . Azt mondta egyedül sokal jobban érzi magát mint velem , van néha olyan hogy hivom mert szeretném hallani a hangját vagy beszélni akkarok vele mert egész nap nincs akivel beszélgessek , és nem hajlandó fel venni a telefont vagy teljesen ki kapcsolja és el küld mindennek . De ha hívja az anyukája vagy a barátai egyből fel veszi a telefont . És azt vetem észre már barátaival is lassan jobban érzi magát mint melletem ! Ha el megyünk bárhova , mindig nagyon nezzi a nőket és persze rosszul esik és ki mondom amit érzek . Mert én kitartó vagyok és mindig minden szart el kel viseljék egyedül , és nem tudom hogyan tudnak kifejezni neki hogy ra jojon ezekre és észre vegye magát ? Mindenbe már sak magát lássa hogy neki mi a jó ! Köszönöm válaszát ! És segítséget !

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos, hogy ne viselje meg ennyire a magány, hiszen érezhetően erősen szemnved ettől, ráadásul ez óriási terhet ró a párkapcsolatára is. Jó lenne még a saját és a párja családjával kapcsolatos konfliktushelyzeteket is jobban kezelnie. Ehhez önismereti munkára van szüksége, amit csoportos formában, vagy egyéni terápiás keretek között tud igénybe venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Beáta

    Tisztelt Doktornő! Egy kèrdèsem lenne Önhöz! Már többször èszrevettem hogy a 11 èves kislányom maszturbál! Ès egyre gyakrabban!!! Mitèvő legyek? Nagyon kètsègbe vagyok esve. nem tudom hogy szidjam vagy, ne figyeljek rá? Kérem segítsen.

    • Habis Melinda

      Kedves Beáta!

      Az, hogy a gyermeket érdekli a saját teste, teljesen normális, ahogy az is, hogy az erogén zónái ingerlésével kellemes érzéseket okoz saját magának. Szidni ezért semmiképpen sem érdemes. Ha extrém mértéket öltene esetleg a jelenség, érdemes eltöprengni azon, mi lehet amögött, hogy ez az örömforrás egyre nagyobb szerepet kap a gyermek életében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Enikő

    Kedves Doktornő!

    A kisfiam 6 éves és mostanában furcsa “látomásai” vannak. Az egész tavaly kezdődött, amikor az édesapám meghalt, akkor a plafonon látott egy szemet, ami sárga színű volt és az mondta, hogy a papára hasonlít és őt figyeli. De ez egy pár hónap múlva eltűnt és nem foglalkozott vele. 2 hete sajnos megjelent ismét a szem a plafonon és azóta azt mondja, hogy mindenhová követi. Az egész napja 2 napja abból áll, hogy egyfolytában oldalra figyel és nézi a mellette levő, állítása szerint: szellemet. Fél is tőle, mert néha oldalra néz és annyira megijed, hogy átfut a másik szobába. Agresszívabb is lett, a haragját verekedéssel fejezi ki.
    A férjem testvére skizofréniás, 18 éves korában diagnosztizálták nála a betegséget. Érdeklődnék, hogy esetleg örökölhette ezt a betegséget és azért lát maga mellett “szellemet”, vagy esetleg a halálhoz van köze és nem tudja feldolgozni. Mennyire kell ezt a látomást komolyan venni?
    Köszönöm válaszát!

    Üdvözlettel, Enikő

    • Habis Melinda

      Kedves Enikő!

      Szerintem ez a tünet azt jelezheti, hogy a kisfia nem tudja egymaga feldgolgozni ezt a veszteséget, érdemes volna gyermekpszichológushoz fordulniuk, aki hasznos tanácsokkal játhatja el Önöket azzal kapcsolatban, hogyan lehet Őt megtámogatni a gyászában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ilona

    Tisztelt Doktornő! Lányunk, aki 31 éves, 10 évvel ezelőtt Olaszországba költözött, ott elvégezte a Zeneakadémiát, opera énekesnő lett, de amint kiment, összeköltözött egy ott élő török férfival, akitől 9 hónapon belül született egy kisfia. Mi nem szóltunk bele, látogattuk őket, de ennek ellenére a lányunk teljesen elhidegült tőlünk, és nem ad rá magyarázatot, hogy miért. 3 éve elköltözött ettől a férfitól, új barátja lett. Az unokánk elhelyezését az ottani bíróság mindkettőjük között osztotta el. Az apa egyáltalán nem szereti a fiát, pszichopataként viselkedik. Este későn telefonon zaklatja a gyermekét, olyan mértékben bánik rosszul vele, hogy a gyermek retteg tőle, 9 éves és állandóan, amint megszólal a telefon azonnal bekakál, fogja a fejét, mert fenyegeti, hogy hozza össze az anyjával, és, ha nem teszi megveri, ettől az iskolába figyelmetlen, állandóan idegsokkot kap és zokog, erre a tanítók megbuktatták, most már a gyerekek is csúfolják, így a kicsi elvesztette az életkedvét, ha mi a nagyszülei odamegyünk, azonnal elviszi az apja, mert látja, hogy kölcsönösen nagyon szeretjük egymást és ezt nem tudja elviselni. Az apa egy nagyfőnök ott, mindenkit lefizet, így nem tudunk ellene semmit tenni. A gyermek nem tud csak olaszul, a lányunk nem tanította meg az anyanyelvére. Nem tudjuk úgy szavakba önteni, ami valójában van, de az unokánk már most egy lelki nyomorék, amelynek látványába már mi a nagyszülők is, főleg én a nagymamája belerokkantam a tehetetlenség miatt és, hogy az egyetlen lányunk is olyan hideg és érzéketlen, amikor ritkán elmegyünk, akkor sem foglalkozik velünk, ő viszont 4 éve egyáltalán nem látogatott haza és dolgozni sem dolgozik, csak néha, mikor kedve tartja. Mit tegyek kedves doktornő, mert közel állok a megbolonduláshoz. Itt a szeretetadás, a kedvesség, jóság és hasonlók szóba sem jöhet, mert ránk csapja az ajtót érte. De leginkább az unokánk hogyléte nem hagy nyugton, mert ő éppen olyan kiszolgáltatott helyzetben van, mint mi, vagy talán még ennél is jobban. Mit tehetnénk érte, hogyan segíthetnénk rajta? -mert, ha nem segítünk, ebbe a gyermek bele fog pusztulni. Kérem adjon tanácsot!
    Köszönjük előre is. Tisztelettel a nagyszülők.

    • Habis Melinda

      Kedves Ilona!

      Megértem, hogy nagyon fáj Önnek ez a helyzet. Sorai alapján úgy gondolom, hogy a lányán keresztül lehetne közelebb kerülni a megoldáshoz, vele kellene mielőbb szorosabbra, bensőségesebbre fűzni a viszonyt valahogy. Felnőtt embereknek is lehet olyan konfliktusa, melyet szakamber segítségével lehet csak feloldalni, megindítani a valódi, őszinte kommunikációt!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Diana

    Jó napot ! Én már egyszer írtam Önnek a hányás fóbiával és a hozzá társuló étkezési problémákkal kapcsolatban . Ezúton szeretnék válaszolni az Ön által feltett kérdésekre.
    1.Milyen volt számomra a pszichologusnál / pszichiáternél tett látogatás? Hat a pszichológus nem igazán segített…Tanultunk ilyen relaxációs szöveget…de ez nálam nem volt túl hatásos….kb 1-2 hónapig jártam ..megpróbaltuk megkeresni a félelem okát …de nem értünk el jelentősebb sikereket.
    Ezután felkerestünk egy pszichiátert…mert már nagyon aggasztó volt a helyzet.Ő pedig felírt valamilyen hangulat javítot vagy antidepresszánst amit nem értettem hisz nem voltam depresszios egyszerűen csak félek.Végül ez sem vezetett sehova…abba hagytam a szedését..eléggé az orvoságok ellen vagyok..ha lehet inkább nem szedek.
    2.kérdésre a válasz:Nem igazán találtam meg a közös hangot egyikőjükkel sem.

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      A rossz tapasztalatai nem azt jeletnik, hogy nem hatékony az Ön számára a pszichoterápia, hanem hogy nem a megfelelő szakemberrel próbálta ezt eddig. Fontos, hogy szimpatikus legyen az Ön számára, meg tudjon nyílni előtte és hogy szakmailag is felkészült, hiteles szakember legyen a pszichológus, akivel együtt dolgozik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien

    Kedves Doktorno!

    En 3 eve koltoztem Belgiumba fel evvel azutan, hogy megismertem a parom. Most leszek 24 eves es szornyen erzem magam a boromben, a helyzetben amiben vagyok. Mindig is egy porgos lany voltam sok barattal es ismerossel, Budapesten egy etteremben dolgoztam ahol minden napom csupa nevetes volt. Amiota kijottem itt csak takaritoi allast talaltam, mert hiaba tanultam meg alapfokon a Flamand es Francia nyelvet, emellett Angolul, Olaszul es persze Magyarul perfekt vagyok, sem a repteren sem ruhaboltokban, sehol nem talaltak eleg erdekesnek, hogy egy probanapot ram szanjanak. Az etteremben ahol dolgoztam mint takarito es mosogato masfel evig nagyon megalazonak ereztem az egesz helyzetet, hiszen elotte sosem gondoltam volna, hogy ilyen munkakorben vegzem ilyen fiatalon, raadasul nagyon sokszor nem volt jo nekik amit csinaltam es ramszoltak, meg ugy ereztem a viselkedesukbol, hogy leneznek. Ez vegul ki is derult, hiszen megprobaltak atverni penzugyileg es amikor ezert szoltam megkaptam, hogy egy lopos Magyar vagyok es kileszek paterolva az orszagbol. Bennem olyan szintu gorcs van mar akkor is ha a boltba vagy a postara megyek, hogy nehogy ne ertsek amit mondok vagy nehogy barki elkezdjen velem beszelgetni, mert nagyon kinos lesz es ki tudja mit gondolnak majd rolam, hogy teljesen antiszocialis lettem. Ezt csak itt Belgiumban tapasztalom, plusz a parom sokszor 7-bol 7 napot dolgozik, szoval gyakorlatilag teljesen egyedul vagyok, sokszor egesz nap itthon ulok, pedig kint sut a nap ( ami itt ritka kincs ). 65-rol 80 kg-ra hiztam, egyedul erzem magam es idegesit, hogy az ertekes ido a fiatalkorombol igy eltelik. A parom azt mondja negativ vagyok es mindenert leszolom ezt az orszagot, bar o is tudja jol, hogy itt az emberek nagy resze ilyen ellenszenves a kulfoldiekkel. O 30 evesen beinditott egy vakolos ceget amiota itt vagyok, en segitem a szamlak megirasaban, a munkasoknak intezek lakhelyet, stb. Ez megsem egy bejelentett munkahely, vagy barmi ami mindennap lefoglalna es haladnek is vele valamire. En nem akarok kitartott no lenni, de most ugy erzem magam. A parom el sem tudja kepzelni, hogy itt hagyja a ceget, hiszen jol keres nagyon, en viszont ot nem akarom itt hagyni es tehetetlen vagyok. Most azon gondolkozok, hogy elkezdek mukormozni, hiszen a tehetsegem megvan hozza, de mar most felel a nyelvi nehezsegektol, ha egy vendeg jon hozzam, meg egyaltalan attol, hogyan szereznek vendegeket, ha ilyen felenk lettem?! Doktor no, remelem van szamomra par jo tanacsa. Koszonom szepen elore is.
    Vivien

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Megértem, hogy nehéz Önnek, külföldön megtalálni a helyünket rengeteg nehézséggel jár. Ezek leküzséséhez pedig elengedhetetlen, hogy Ön jól érezze magát a bőrében, amin egyéni terápiával lehetne segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. jázmin

    Elkezdtem járni egy fíúval de mikor ott vannak mások nem merünk egymáshoz szólni de mikor egyedül vagyunk akkor is mindig közbe szól valaki mit tegyek??

    • Habis Melinda

      Kedves Jázmin!

      Milyen dolgok szoktak közbe szólni? Miől tartanak pontosan? Mennyire friss a kapcsolatuk? Szeretnék felvállalni azt mások előtt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika

    Tisztelt Dokornő!
    Szeretnék tanàcsot kérni, 29 eves talpraesett, erős karakternek mondhatom magam aki az élet minden teruleten megallja a helyet! A visszaigazolasok is azt mutatjak h szep es csinosnak talal a masik nem. Sokaig nem volt parkapcsolatom ennek egy 24 eves kori csalodas tudhato be illetve gyerekkoromba edesanyam altal latott parkapcsolati problemak is biztos nagy szerepet tolttenek be az eletembe. Egyszeruen fantasztikusan erzem magam singlikent csak ugy sugarzok ha parkapcsolatba adom a afejem szorongok es vigonytalan vok, befordulok. Ketsegek gyotornek! Ezt nem normalis dolognak tartom, es inkabb elmenekulok. Mit tehetek vagy inkab forduljak szakertohoz? Koszonom Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Megfelelő szakértőhöz fordult a kérdésével, csak az írásos keretek nem alkalmasak arra, hogy jobban belemélyedjünk a problémába. Azt javaslom vegyük fel a kapcsolatot és találkozzunk rendszeresen (akár online), hogy átbeszéljük, miből fakadnak a szorongásai, bizonytalansága, amikor párkapcsolatban van, vagy keressen fel személyesen egy pszichológust, gondolják végig együtt az ezzel kapcsolatosan felmerülő kérdéseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Segítségét szeretném kérni. Lányom iker gyerekei decemberben lesznek 2 évesek.A problémám az hogy túlzottan félti őket a gyerekeket sem nálam sem anyósánál nem hagyja nem engedi hogy segítsen bárki neki a férjén kívül hozzá kell tennem már két alkalommal hagyta ott férjét költözött hozzám. mert a férje bántotta a gyerekek szeme láttára. A kisfiúról kiderült. 1 évvel ezelőtt,hogy reflúxos beteg, de már jobban van ezért ő olyan szinten fél etetni. hogy minden ételre azt mondja nem szabad neki enni a gyereknek keksz kemény stb.
    Mikor megszülettek sem segíthetett senki és azóta sem. Ha néha hazalátogatnak olyan szinten félti őket, hogy ha valamelyik elesik már azt mondja csak ő tud rájuk vigyázni akkor egyik sem esik el. Ezért nem hozza haza már több mint egy hónapja könyörgök hogy jöjjenek mindig kifogás van ha esik az eső azért nem.,Betegek voltak segíteni akartam nem engedte inkább a férje nem ment dolgozni. ugyanez a helyzet az anyósával is. És felháborodik hogy ő a legjobb anya. Nagyon fáj. hogy nem láthatom őket, de tehetetlen vagyok. Egész nap csak a gyerekekkel foglalkozik semmi mást nem csinál takarítónő takarít főzni sem főz mert szerinte ez két gyerektől lehetetlen ha alusznak mellettük ül nehogy hányjanak felszólítással. Már mindennel bróbálkoztam mondtam kérem hivatalosan a láthatást, mert különben nem láthatom őket ha én el is mennék a a 82 éves édesanyám a dédike már nem vállalkozik 60 km. utazni és erre sincsen tekintettel.
    Nagyon szépen megköszönném a tanácsot már bármit megtennék csak nem tudom mi lenne a helyes megoldás.
    Tisztelettel:
    Marika

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Szerintem érdemes lenne arról beszélni a lányával, milyen félelmei, ellenérzései vannak azzal kapcsolatban, ha más vigyáz a gyermekeire. Esetleg az Ő férjének a véleméynét is kikérni erről. A hivatalos láthatás egy létező lehetőség, de elképzelhető, hogy még jobban megmérgezi a kapcsolatot Ön és a lánya között. Ha van rá mód, jobb volna ezt az ügyet családi körben tisztázni, akár úgy hogy együtt elmennek családterápiába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Kedves Doktornő!

        Marika vagyok nagyon szépen megköszönöm a gyors válaszát csak annyit szeretnék írni,
        hogy kérdésére válaszolva a férje velünk ért egyet csak ő mindig azt mondja akkor jönnek és oda mennek ahová a felesége mondja, mert fél hogy otthagyja a felesége a terápiákról pedig hallani sem akar a lányom ez nem megoldható erőszakkal nem lehet elvinni . Azt is megmagyarázta a férjének hogyha betegek a gyerekek akkor a férjének kell a munkából otthon maradni ezért kell annyira vigyázni rájuk én is az anyósa is több gyereket felneveltünk hozzáteszem másik két gyermekem nem így viselkedik és ezt a viselkedést ők is elítélik. Tehetetlenségbe már én is belebetegszem. Elnézését kérem hogy még egyszer megzavartam Önt kérdésemmel.
        Üdvözlettel: Marika

        • Habis Melinda

          Kedves Marika!

          Nem zavart a kérdésével, szívesen segítek, ha tudok a válaszommal.
          Bennem az a kérdés fogalmazódott meg, miközben a levelét olvastam, hogy a veje vajon miért tűri mindezt? Fél talán az Ön lányától? Elvégre ez az ő családja is, kellene, hogy legyen beleszólása a dolgokba…

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda! Érdekes dolgok történnek velem mostanában, amivel kapcsolatban lehet hogy nem is Önnek kellene írnom, de nem tudok máshova. Írtam már Önnek valamikor. 1.5 évig együtt dolgoztam egy férfival, kollégák voltunk. Nekem ő szerelem volt első látásra, nem is tudom leírni a dolgot. Emlékszem a napra mikor megláttam őt, a pillanatra. Ahogy megláttam, elmeséltem a kolléganőmnek, hogy van egy új dolgozó aki nagyon megtetszett és valahonnan olyan ismerős. Aztán én pár napig abban a hitben voltam, hogy az előző munkahelyemen láthattam őt (üzleteket látogattam, sok helyen megfordultam). De aztán megtudtam, hogy ő sosem dolgozott boltban, teljesen más volt a munkája. Már ez egy furcsa dolog volt, mert ismerősnek tűnt. Aztán hol közeledett felém, hol én felé, hol flörtölt, hol csak baráti szinten beszélgettünk. Napi szinten beszélgettünk egymással 5-10 perceket. Aztán kiderült, hogy egy lakótelepen laktunk mikor születtünk. De én 3 éves voltam mikor eljöttünk, ő meg 10. És ennek több mint 20 éve, tehát nem onnan volt ismerős. De már ez is egy érdekes egybeesés. És ő már eljött a cégtől ahol megismerkedtünk 2 hónapja. De a 2 hónap alatt 4-5 alkalommal futottam vele össze itt-ott. Hol az egyik áruházban, hol a posta parkolójában láttam, hol a benzinkúton, hol egy másik áruháznál. Volt, hogy beszélgettem vele, volt hogy csak messziről láttam őt. Egyik beszélgetésnél nagyon jó volt, sokat beszélgettünk, tartalmas volt. Viszont pont ma futottam vele újra össze és ma annyira nem sikerült jól mint a múltkor. Pár futó mondat volt, igaz ő jött oda hozzám, ő vett észre, kedves volt, viccelődött, de mondta hogy dolga van, mennie kell. Én meg szinte alig köszöntem el tőle. És nekem ő a gondolataimban úgy szerepel (ami valószínűleg jó nagy butaság) de mintha közünk lenne egymáshoz. Nincs kapcsolatom, nincs férfi az életemben, de úgy érzem mintha ő ott lenne. Mikor kilépett a cégtől, nem is köszöntem el tőle, és azt mondogattam magamban hogy “úgyis találkozunk még” . És azóta többször is láttam őt, és tényleg találkoztunk. Ön szerint ezt én vonzom be ezeket a helyzeteket, vagy csupán a véletlen műve? Én úgy érzem nekem dolgom van vele, de az is lehet csak az elmém játszik velem, na meg a kétségbeesésem, esetleg a magányom…. Gondolom a pszichológia meg az ezoterika nem igazán fér össze, és ez már-már olyan téma, de köszönöm ha válaszol.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem mindegy, hogy véletlen, vagy sem a találkozásuk, a legfontsabb, hogy Önnek megdobogtatja a szívét ez a férfi! S ha már így van érdemes lépnie, hogy ne csak a fantáziájában, hanem az életben is szorosabb legyen a kapcsolatuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lilla

    Kedves Doktornő!
    A huszas éveim elején járok, de az anyukám nem akar elengedni, ezáltal pedig semmi önbizalmam sincs, úgy érzem, csak teher vagyok a világnak és mindenkinek. Állásinterjúkra és mindenhova jön velem, ez részben az én hibám is, mert rettentően félek az emberektől és attól, hogy valamit elrontok, emiatt pedig rengeteget szorongok. Viszont sokszor adódott már lehetőségem, hogy megvalósíthassam egy nagy álmomat, viszont másik városban, ahova nem akar elengedni, úgy viselkedik, mintha még mindig öt éves lennék, teljes kontroll alatt tart és kijelentette, hogy sosem fog elengedni. Ezekkel a dolgokkal mindig elbizonytalanít és újra a reménytelenség mocsarában kötök ki.
    Kérem szépen adjon tanácsot, mert ezt már nem sokáig bírom. Úgy érzem, hogy megfulladok, a céljaimtól pedig egyre messzebb sodródom.
    Előre is köszönöm a választ!

    • admin

      Kedves Lilla!

      Szerintem nagyon fontos volna, hogy merje úgy élni az életét, ahogy Önnek a legjobb. Mivel Ön már felnőtt, nem szükséges engedélyt kérnie senkitől sem a költözéshez. A félelmei legyőzésében, önbizalma megerősítésében azonban a pszichoterápia tudna Önnek segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Jó napot kedves doktor nő!
    A tanácsára lenne szükségem mert nem bírom tovább. Megpróbálom röviden
    leírni,hogy mi a probléma. A párkapcsolatomról lenne szó. Lassan 1 éve
    már,hogy együtt vagyunk a párommal és azt kell,hogy mondjam egyáltalán
    nem vagyok boldog mellette. Vannak problémák nem is kevés. Azt tudni
    kell,hogy itt lakunk a szüleinél vagyis én költöztem hozzájuk ami nagy
    hiba volt. Annyiba jó ez az egész,hogy mi nekünk van egy felső szint
    ahol külön vagyunk a szülők meg lent vannak szóval nagyon ritkán
    jönnek fel hozzánk. De viszont nekem ez így akkor sem jó mert nem
    akarok örökké a szüleivel élni azt szeretném ha csak mi ketten lennénk
    vagyis elmennénk külön lakni. De a párommal sajnos ezt lehetetlen
    megvalósítani. Mert ő nagyon ragaszkodik a szüleihez és szerintem soha
    nem is fogja őket itt hagyni ebben biztos vagyok. Amióta itt lakom
    nálunk észrevettem ezt az én se vagyok vak meg hülye. Nekem az jött
    le,hogy a párom még nagyon
    gyerekes nem tud leválni a szüleiről nem tudna külön élni. Ő persze
    mindent tagad azt mondja,hogy már nem gyerek és komolyan is
    gondolkodik. Pedig ez egyáltalán nem igaz. Egyrészt komoly a
    gondolkodása de csak bizonyos dolgokba. Pl a munka terén mert nagyon
    dolgos bármit megcsinál és itthon is mindig segít főleg az apjának.
    Ezzel még nem is lenne baj mert így természetes ha segítjük a
    szüleinket. De viszont ahogy a párom csinálja az szerintem gyerekes.
    Annyira látszik rajta,hogy még gyerekként kezelik a szülei. Pedig ő az
    idősebbik fiú mert rajta kívül még van egy öccse is neki aki 3 évvel
    fiatalabb. És ő sokkal komolyabb srác mint a párom. Egyrészt azért is
    mert tanultabb okosabb. Meg ami a legfontosabb ő már egyáltalán nem
    gyerekes. Sőt nemsokára elmegy innen albérletbe lakni. És ő teszi jól
    neki van esze. A páromnak viszont eszébe sincs elmenni innen. Nem
    látom rajta azt az elszántságot hogy igenis el akar menni
    külön életet kezdeni a párjával. Ezt hiányolom benne nagyon. Mindig
    azt mondja nekem amikor felhozom ezt a témát,hogy ahhoz két fizetés
    kell,hogy külön tudjunk menni az övé nem elég. Nekem is egy jól fizető
    állást kéne keresnem és utána lehetne tervezni. De szerintem ha lenne
    is nekem egy jó állásom ő akkor sem hagyná itt a szüleit ebben biztos
    vagyok. Az édesapjával is beszélgettem erről a témáról és ő ellene van
    annak,hogy a fia elmenjen. Azt mondta,hogy minek menne külön lakni
    amikor itt van a lakása ott a felső szint ami kizárólag csak a miénk.
    Egyáltalán nem akarja elengedni a fiát szerintem ha rajta múlna le is
    beszélné róla,hogy elmenjen. Az anyja viszont másképp vélekedik erről
    a dologról ő azt mondta,hogy nem tartja vissza egyik gyerekét se ha
    menni akarnak akkor menjenek nyugodtan ez az élet rendje. De szerintem
    ő is azért mondta ezt mert ismeri a fiát nagyon jól tudja,hogy úgyse
    menne el innen soha. Az sem
    tetszik amúgy,hogy a páromat úgy szólítják felnőtt létére mint egy
    iskolás pisis kisgyereket. A keresztneve amúgy Csabi és mindenki úgy
    szólítja,hogy Csabika a szülei a haverok ismerősök mindenki. És engem
    ez baromira zavar szerintem már nem kisgyerek,hogy így szólítsák. De
    azt mondták ők így szokták meg mivel az első gyerek ő volt. Meg is
    látszik amúgy mert ő a kedvenc és nem az öccse. Ez tudom nem nagy
    probléma ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak. A másik dolog ami
    nem tetszik az,hogy nagyon ritkán megyünk el szórakozni. A párom
    dolgozik egész héten reggeltől valamikor estig ez változó. Sőt volt
    olyan is nyáron amikor hétvégén is mennie kellett szombaton is meg
    vasárnap is. Na akkor voltam én teljesen magam alatt nagyon rosszul
    esett,hogy mindig csak dolgozik és velem alig foglalkozik. Ebből is
    sok vita volt már mert nekem nem tetszett,hogy ő mindig dolgozik.
    Mindig azt szokta mondani,hogy dolgozni muszáj mert csak
    abból lehet megélni ha itthon ül az ember akkor nem lesz belőle semmi
    a csekkek meg folyamatosan jönnek. Én ezt nagyon jól tudom,hogy
    dolgozni kell de szerintem akkor sem csak a munkából áll az élet.
    Hanem az embernek néha kell egy kis kikapcsolódás szórakozás. De a
    párom nem igazán igényli ezt neki így jó ahogy van. Mindig csak itthon
    legyünk a ház körül. Egész nap dolgozik ő elvan ott szereti is azt
    amit csinál a másikra meg nem gondol,hogy neki mi lenne a jó mit
    szeretne. Hányszor de hányszor beszéltem én már vele erről de hiába
    volt. Mindig mondom neki,hogy mi a bajom mit szeretnék hogy lenne a jó
    szerintem de egyáltalán nem változtat rajta,hogy nekem is jobb legyen.
    És ebből van elegem,hogy mindig csak itthon kell legyünk soha magától
    nem jutna eszébe,hogy elvigyen valahova. Havonta szoktunk elmenni
    édesanyámhoz oda érdekes módon elvisz de máshova nem igazán. Mindig
    csak a kifogásokat keresi vagy azt,hogy sok a munka itthon
    is meg kell csinálni mindent vagy pedig a pénzre fogja a dolgot. Most
    megbeszéltük azt,hogy októberbe elmegyünk valahova nagyon remélem be
    is tartja a szavát. Mert ez így nem élet számomra mindig csak itthon
    meg itthon. Nem vagyok én még 70 éves öregasszony,hogy itthon üljek. A
    másik nagy gondom a pénz meg ahogy a párom viszonyul ehhez a témához.
    Én már az ismerkedésünk elején észrevettem,hogy a párom fukar vagyis
    sóher. A majdnem 1 éve alatt amióta együtt vagyunk az édesanyjától
    sokkal több mindent kaptam mint tőle. Mert a párom nagyon sajnálja a
    pénzét vagyis nem akar költeni rám. Ő meg is mondta a szemembe,hogy
    addig amíg nem vagyunk házasok addig a pénzügyek külön vannak és nem
    fogja feleslegesen szórni a pénzét a barátnőjére. Ő csak akkor szokta
    meglepni a barátnőjét ha van valamilyen alkalom mint pl szülinap,
    nőnap, karácsony, húsvét stb amúgy meg nem szokott venni semmit. Nekem
    ez a dolog sem tetszik mert
    szerintem nem mindegyik pasi ilyen. Én bevallom az igazat magának
    szeretem ha a páromtól kapok valamit annak mindig örül az ember. Az
    más hogy ha magamnak veszem meg. Mivel nekem a ruha a legnagyobb
    mániám ő meg pont az a típus aki nem költ ruhára. Meg is mondta,hogy
    ha a barátnője akar valamit venni magának akkor ő is dolgozzon meg
    érte és a saját pénzéből vegye meg amit szeretne. Szerintem ez is egy
    tahóság tőle. Ilyet kijelenteni nem szép dolog. Nagyon félti a pénzét
    a párom ezt észrevettem már. Egy dolog van amire költ azt pedig az
    autója meg a hangtechnika. Mindig mikor mondom neki ezt a dolgot ő
    csak annyit válaszol rá,hogy az autó az fontos mivel azzal jár
    dolgozni. Őt csak ezek a dolgok amik igazán érdeklik a munkája a
    kocsija meg a családja és csak utána jövök én. És ezekből a dolgokból
    amiket most leírtam ezekből vannak a viták mert egyszerűen nem ért meg
    engem. Mindig azt hiszi,hogy csak neki van igaza és én
    vagyok a rossz. Egyáltalán nem tesz azért,hogy nekem jobb legyen. Neki
    is vannak gondjai velem állítása szerint én vagyok a rossz én
    viselkedek rosszul. Mert sokszor agresszívvá válok és akkor csúnyán is
    beszélek vele. Nekem mindig is voltak lelki gondjaim főleg
    szeretethiányom. És az a baj,hogy senki nem ért meg még a párom se.
    Pedig semmi gond nem lenne velem ha úgy csinálná a dolgokat,hogy nekem
    is jó legyen. Az a baj velem,hogy nagyon stresszes vagyok ideges
    feszült szorongó típus és ez az ami nem tetszik a páromnak. mindig azt
    mondja,hogy sokat idegeskedek legyek nyugodt és akkor minden sokkal
    jobb lesz. Állítása szerint mindenen hamar felhúzom magam és ezen kéne
    változtatnom. Hogyne húznám fel magam amikor nem azt kapom amit
    megérdemelnék. Nem úgy bánik velem ahogy egy nővel kell. El sem hiszi
    doktor úr én mennyit idegeskedek minden áldott nap. Sokszor tényleg
    feleslegesen húzom fel magam. Ahogy ő mondaná még a bolhából is
    elefántot csinálok. Az a baj,hogy ő más mint én az ellentétem
    mindenben. Én nagyon stresszes ideges ember vagyok ő meg végtelenül
    nyugodt semmin nem húzza fel magát. És ez az ami zavar benne,hogy
    nyugodt mindig ez húz fel engem sokszor. Ez a végtelen nyugodtság. És
    nem tudom magam türtőztetni ha valami olyat csinál ami nekem nem
    teszik azonnal belekötök és felhúzom magam. Utána a szívem is hevesen
    kezd verni remeg a gyomrom is borzasztó érzés. Az a nagy
    szerencsém,hogy ő nem az a fajta aki veszekedik inkább rám hagyja
    megvárja,hogy lenyugodjak és utána szól csak hozzám. Nem szeret
    veszekedni és ez a jó benne. Nem tudom mit tegyek az a baj,hogy
    szeretem őt és nem tudom elhagyni. Egyszerűen nem megy. Ismerem magam
    ha egyszer véget is ér ez a kapcsolat én biztos,hogy bele fogok
    betegedni. Az a baj,hogy társfüggő vagyok ha nincs párom akkor
    teljesen magam alatt vagyok és depresszióba esek. Mindig kell,hogy
    legyen mellettem valaki.
    Amikor véget ér egy kapcsolatom utána azonnal keresek valaki mást
    pedig ez az amit nem kéne. De nem tudok megváltozni kell,hogy legyen
    mellettem valaki. Nekem már volt 3 évvel ezelőtt volt egy komoly
    kapcsolatom aminek szintén csalódás lett a vége. Ő volt az első az
    életembe és sajnos az egészségem ment rá arra a kapcsolatra mivel
    teljesen kikészültem a sok veszekedés miatt és kijött rajtam a
    pánikbetegség. 1 évig szedtem gyógyszert azt hittem meghalok olyan
    rosszul voltam minden nap. A pánikroham összes tünete ami csak van
    mind kijött rajtam. Borzasztó volt amit átéltem akkoriban. Utána
    szerencsére nagy nehezen kigyógyultam ebből. Amikor a mostani páromat
    megismertem még az elején voltak rosszulléteim aztán ahogy ide
    költöztem egyre jobban lettem elkezdtem hízni és a rohamok is lassan
    megszűntek. Ez a kapcsolat nagyon jó hatással volt rám. Amikor
    eljöttem otthonról 42 kg voltam a sok stressz meg idegeskedés miatt
    fogytam le.
    De aztán szépen lassan elkezdtem hízni és most már 53 kg vagyok és ez
    ami jól áll nekem. Nem akarom,hogy a sok stressz meg idegeskedés
    megint kihozza belőlem a pánikrohamokat. Hogy tudnám magam
    visszafogni? Hogy tudnám elérni azt,hogy nyugodt tudjak maradni?
    Érzem,hogy teljesen tönkre fogok menni 🙁 Nem akarok megbolondulni.
    Kérem adjon nekem tanácsot doktor úr mert így nem lehet létezni,hogy
    az ember minden nap stresszes meg ideges. Ne haragudjon,hogy egy
    kicsit hosszúra sikeredett a levelem de muszáj volt valakinek
    leírnom,hogy mi a bajom.

    • admin

      Kedves Mária!

      Mondta már ezeket a sérelmeket a párjának? Ha igen, hogy reagált?
      Nagyon jó, hogy önmagán is elgondolkodott, a saját részét is hajlandó megnézni a konfliktushelyzetekben. Önismerete fokozását javaslom, hogy egymaga is jól érezze magát a bőrében, ne legyen kiszolgáltatott a párkapcsolataiban. Az Ön hangulata nem szabad hogy attól legyen jó, hogy van Ön mellett valaki! Egyetlen egy párkapcsolat sem gyógyítja meg a pánikbetegséget, legfeljebb az ezzel járó eufória csökkenti a tüneteket egy ideig. Ez azonban nem valódi gyógyulás. Utóbbi a pszichoterápiás munkától várható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lilla

    Kedves Doktor nő!
    32 éves nő vagyok, bulimias. 4 éve szedek antidepresszánst fluoxetin zentivát. Az utolsó 1 éven belul jelentősen javult az állapotom, a hányásaim majdnem hogy elmultak.Ez köszönhető a párkapcsolatomnak!Szeretném abbahagyni a gyógyszert, mert a párommal babát terveznénk a gyógyszer abbahagyása utána fél évre.Ön mit tanácsolna hogyan tudnék errol az antidepresszánsrol leszokni? Napi 1 szemet szedek belőle, de már ugye ennek 4 éve ahogy az elején is irtam.. Egyszer megpróbáltam abbahagyni, de nagyon lehangoló állapotban voltam… igy sajnos ujrakezdtem. A leszokás mindig nehézséggel jár, esetleg mellékhatással? Mit tanácsolna?
    Köszönöm a válaszát!
    Tisztelettel: Lilla

    • admin

      Kedves Lilla!

      Azt tanácsolom, hogy keresse fel azt az orvost, aki írja Önnek ezt a gyógyszert és kérje tőle tanácsot az antidepresszáns elhagyásához. Tudnia kell még, hogy ha nem részesült eddig pszichoterápiában, akkor érdemes azt is kérnie, mert egy esetleges terhesség előhozhatja a korábbi tüneteket, amit fontos volna megelőzni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Egy 18 éves lány vagyok.Sajnos már 3 éve ugyanazzal a problémával küszködök,nagyon félek a hányástól.3 éve kezdődött a dolog azóta tart es nem tudok ellene mit tenni.Nem merek rendesen enni 3 ev alatt több mint 10 kilót fogytam,folyton írom miből mennyit eszek,nézem a szavatossagi időt stb.(mindent hogy elkerüljem a rosszullétet).Utánanéztem az intefneten a dolognak és emetophobia neven talatam meg…viszont nem minden tünet jellemző rám …..Viszont mostanaban egyre roszab pedig tudom hogy én csinalom magamnak ….mert ha elterelik a figyelmem akkor minden elmúlik..nem pánikolok hogy uristen rosszul leszek…Tanácstalan vagyok mit lehetne ezzel kezdeni….egy csomo mindenben hátráltat ez a dolog…Voltam pszichológusnál is gyógyszert is írtak fel de semmi sem használt..Ön mit javasol?Válaszát előre is köszönöm 🙂
    Tisztelettel,Diana

    • admin

      Kedves Diana!

      Az evéssel kapcsolatos panasza pszichoterápiásan nagy valószínűséggel kezelhető. Amikor járt pszihiáternál és pszichológusnál az milyen volt Önnek? Mennyire tudtak együtt működni?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Kedves Melinda,

    25 eves vagyok. Kulfoldon elek es dolgozok, haza ritkan latogatok. Edesapammal orokre megszakitottam a kapcsolatot mert egy beteges hazudozo, pszichopatakent jellemeznem es rengeteg fajdalomnak oka. Edesanyam szeret, felnevelt de lelkileg o is elegge meghurcolt. Onzo, turelmetlen, maganak valo, nem mutatja ki az erzeseit csak a negativat, de azt annal gyakrabban. Ok egyebkent elvaltak, neveloapukam volt sok evekig, o rendes de alkoholista. Tole van egy feltestverem is akit nagyon szeretek.

    A gondom az h sose tudtam elfogadni magam, sose vagyok elegedett a kornyezetemmel, nem merek felelosseget vallalni a donteseimert. Nagy szelsosegek jellemzik az eletem minden teruletet amitol szenvedek. Nem ismerem onmagam, es nemtudom azt hova szeretnek eljutni. Elveszettnek erzem magam.

    Hogyan segitseg magamon?

    Koszonom,

    • admin

      Kedves Anna!

      Önmagán önismeretének növelésével tud segíteni! Választhat ehhez egyéni vagy csoportos formát, bár a külföldön elérhető lehetőségekkel nemigen vagyok tisztában. Akár velem, Skype-on keresztül is dolgozhat ezen, ha igényli.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Rebeka

    Tisztelt Doktornő!
    Kérem segítsen nekem. Másfél-két hete rosszul vagyok a gondolattól hogy szakítok a barátommal. Nem tudok enni sem a gondolattól. A legrosszabb ,hogy az zavar hogy 9-10 cm van köztünk (ő a magasabb) és eddig is tudtam ,hogy így van ,de elfogadtam. Lassan kér éve vagyunk együtt és iszonyatosan szeretem és ő is engem. Nem tudom miért kezdett el ez zavarni, arra gondoltam ez csak kivetülése valaminek. Nem tudom ezt nem nézni, ha mellém áll nézem mennyivel magasabbon van a válla, mindig a tükör előtt ölelgetem hogy méregessem mennyivel magasabb… iszonyatosan hülyén érzem magam… nem tudom miért zavar de nem akarom ezt érezni, nagyon fáj… Azt hittem ha beszélek vele jobb lesz, de nem lett jobb… szakítottam vele ,de úgy érzem megbánom másrészt úgy érzem ez volt a helyes. Emellett az is ott van hogy jövőre tovább szeretnék tanulni és nem tudom még mit vagy merre, sokat gondolkozok külföldben is de ő nem tud nyelveket sem, és nem is szívesen menne ki. Úgy érzem néha nincs közös jövőnk, de tudom a szeretet ezt is letudná küzdeni.beszélgetek vele és közben arra gondolok, nem követtem el hibát? El bírom képzelni vele az életem de mégsem… tele vagyok kételyekkel. A sex kettőnk között mát kb. fél éve nem működik.. és tudom hogy ennek is oka van, félek hülyeséget csináltam, mert igazán szeretett/szeret. Lenne esélyem visszamenni hozzá… mit kellene tennem ? Piszkosul érzem magam. Gondoltam arra ,hogy a távolság lehet a baj, mivel eddig baján tanult, ahol én is ,de idén már pakson tanul én viszont maradtam baján.. és csak hétvégenként látjuk egymást, és tudom ha jövőre továbbtanulok felsőoktatásban ez még rosszabb lesz… két vagy három hetente találkozhatunk majd. Van egy furcsa nyomó érzésem és azt hittem elmúlik ha beszélünk majd de nem múlt el , hozzábújtam de attól sem lett jobb… valami elromlott bennem de nem tudom mi lehet a baj… kérem segítsen , mert megőrjít a gondolat… gyűlölöm magam amiért ezt tettem vele! a Tv-ben is azt nézem hogy a párok mennyivel magasabbak egymásnál… egyszerűen röhejesnek tartom magam.. de nem tudom nem ezt nézni. 19 éves vagyok

  • Sára

    Kedves Melinda!
    20 éves egyetemista lány vagyok, 8 hónapja élek komoly távkapcsolatban de egy hónapban van,hogy többször is tudunk találkozni a barátommal és akkor több napot is együtt tölthetünk. Távkapcsolatban élünk mert az elmúlt egyetemi év során ismerkedtünk meg,két különbözõ városban tanulunk de mindketten úgy éreztük a távolság ellenére is mūködne ez a kapcsolat és két év múlva már egy városban is lakhatnánk,mivel én hamarabb befejezném az egyetemet. A nyáron a barátom diákmunkát végzett külföldön, 2 és fél hónapot nem láttuk egymást de azt is sikeresen kibírtuk. A problémám az,hogy akárhányszor találkozunk számomra az elválás egyszerūen rémálom,nem tudom hogyan kezelhetném jobban,folyton lehangolt vagyok utána, és elkeseredetté,céltalanná válok. Próbáltam már lazábban kezelni a dolgokat,hogy lefoglaljam magam de ez az érzés elõbb utóbb kitōr belõlem és ismét céltalanná válok majd napok kellenek ahhoz,hogy újra összeszedjem magam. Attól tartok túlságosan ragaszkodom hozzá bármennyire is próbálom megadni számára azt a szabadságot ami szükséges,hogy a kapcsolatunk ne laposodjon el de félek,hogy elveszítem félek,hogy túl sokat adok ebbe a kapcsolatba és õ teljesen másképpen gondolja,hogy a kapcsolatunk számára már nem lesz kihívás és továbblép.Én hiszek abban,hogy két ember igazán szeretheti egymást a végsõkig, sokszor kimutatja,érzékelteti,hogy szeret de én félek a csalódástól, õ csendesebb típus õ nem beszél folyton az érzéseirõl de én egyszerûen azt érzem,hogy minél több idõ eltelik annál inkább akarom õt magam mellett és sokszor emésztem magamban ezeket a dolgokat. Félek,hogy nem érez bennem elég életerõt. Mit tehetnék?
    Elõre is köszönöm válaszát!
    Tisztelettel,Sára

    • admin

      Kedves Sára!

      Levele alapján azt gondolom, hogy két szinten lehet kezelni ezt a problémát. A kapcsoaltuk szintjén érdemes volna beszélniük az Ön félelmeiről, ragaszkodásáról illetve arról, milyen jövőt képzel el a kapcsolatuknak. A mélyebb szinten való szembenézést pedig az jelenti, ha a saját önismeretén, önbizalmán dolgozik hogy elhiggye a párja számára szerethető személy marad, a későbbiekben is meg tudja majd adni neki mindazt, amire vágyik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A.

    Kedves Melinda! En inkabb emailt irtam volna onnek, de ha itt is kapok segitseget nagyon halas leszek! Nekem az Anyukammal lenne problema…En kulfoldon elek a parommal igy nem latok bele az eletebe, de mindig problemak voltak az eletevel. En velmenyem szerint nem tudja amultat elengedni, semmi nem jo neki,es iszik. Mar gyerek koromban is,demost mar egyre jobban! Trombozisa van amirol nem is tudtam igy nem is ihatna…probaltam mar vele beszelni h o alkoholista, es menjen el orvoshoz, de mindig azt mondja h hogy mondhatok ilyet…de tegnap os beszeltem vele es hallottam rajta h az es amikor mondtam neki megkoszonte h lealkoholistazom es letette a telefont. Mivel mar nincsenek lenyszer elvonok, nem tudom mit tehetnek vele…beszeltem a testvereimmel is h vmit talaljunk ki. Apukam ott hagyta egy masik ferfival el, de az sem jo…most a legujabb hepjeh hol itt lakik hol ott. Kethetente megy vissza a faszijahoz,aki vossza fogadja mindig,aztan ossze vesznek es elmegy. Kerdeztem mar tole h de mi a baj?! O az ocsem bnojere fogta a dolgot mert h nem dolgozik,de ezmiert zavarja annyira?! Foleg h vagy naluk lakik vagy a faszinal! Probalta. Ocsemeknek mondani h ne engedjek h piat vigyen ha megy. Adjanak neki ultimazumot es a baratjanak is azt mondtam ha vissza megy csak akkir ha nem iszik. Nem tudom jo otlet volt e…de en mar nem birom…ha igy folytatja temethetem egy par ev mulva es nem szeretnem meg 50 eves… 🙁 koszonom a par jo szi tanacsot elore is! A.

    • admin

      Kedves A.!

      Levele alapján azt gondolom, hogy igen nehéz lehet Önnek, mert hiába van igaza azzal kapcsolatban, hogy az anyjának segítségre van szüksége az alkoholproblémái miatt, ő ezt nem hajlandó elfogadni. Ilyenkor a családtagok összefogása szokott segíteni, hogy az anyja ráébredjen, segítségre van szüksége, mert így nem maradhat. Ha ez is kevés, akkor sajnos Ön nem tehet mást, mint hogy végignézni a vesszőfutását, melyhez pszichoterápiás támogatás igénybevételére van szüksége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy elkeseredett feleség

    Kedves Melinda!
    A párommal 4 éve vagyunk együtt,2 éve házasok.Alapjában véve kiegészítjük egymást,és nagyon szeretem a férjem.Sajnos az utóbbi időben egyre többet mondja nekem,hogy ő nem bírja ezt a terhelést ő öngyilkos lesz,és én nem veszem komolyan.
    Amikor összejöttünk,még nős volt.Próbáltam mindenben támogatni őt,mellette lenni.Együtt mentünk a válásra is,illetve jó ideig egy házban is éltünk az exével,mert muszáj volt.1,5 évig,de túléltük mindannyian…Reménykedtem,hogy ha majd csak ketten leszünk,saját házban a párom nem lesz annyira feszült,és jól elleszünk.A nulláról kezdtük az életünket.A páromnak olyan a munkája,hogy csak akkor tud dolgozni,ha jó idő van,tehát kb fél évet.Ez alatt keresi meg az évi keresetünket.Engem nem hagy dolgozni,mindig maga mellett akar tudni.Eddig is igyekeztem mindenben segíteni neki..
    Sajnos egyre antiszociálisabb.Utál maga körül minden embert csak engem fogad el.Először örültem,hogy mindenhová együtt megyünk,de ez lassacskán kezd nekem teher lenni.Utálja magát is,úgy érzi,hogy hiába dolgozik kifolyik a kezéből a pénz,a semmiért hajt,és nem jut előrébb sosem.Másokra nem hallgat,barátaink nincsenek.Nem keresi mások társaságát.A családjaink sem állnak mellettünk.A szülei is csak irigyek rá és mindig megbántják.Az én szüleim szintén ilyenek,így nem tartjuk a kapcsolatot.Ebből kifolyólag senkihez sem tudok fordulni segítségért.Szeretnék valahogyan segíteni a páromon,mert jó ember és amúgy segítőkész,de annyira el van keseredve,meg sem hallja már ha vigasztalom,odamegyek hozzá,hiába szeretgetem meg,azt mondja nem állok mellette.
    Próbáltam rábeszélni,hogy menjünk el pszichológushoz,vagy terapeutához,hallani sem akar róla.Kineziológushoz sikerült egyszer elvinnem,de többször nem akar menni..Nem tudom mit tegyek.Nem akarom elveszíteni.
    Kérem adjon tanácsot mit tehetnék…
    Tisztelettel:H.D.

    • admin

      Kedves Elkeseredett feleség!

      Levele alapján én is úgy vélem, hogy a párjának szakszerű segítségre volna szüksége, méghozzá mielőbb. Ha nem akar elmenni egymaga terapeutához, érdemes a párterápiával megpróbálkozniuk, közösen segítséget kérniük. Nem tartom egészségesnek, hogy a férjének ilyen szinten szüksége legyen Önre, nem elvárható Öntől hogy folyton vele legyen, a kedvéért túl sok mindenről mondjon le. Ráadásul ezzel nem is segít rajta, hiszen így is azt mondta, úgy érzi Ön nem áll mellette (ami nyilván nem igaz, csak neki nem erre van szüksége).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L.Kriszta

    Kedves Melinda,

    az lenne a kérdésem, hogyan lehet a rossz párkapcsolati mintát feloldani? Arra célzom, hogy ha pl. felismertem, hogy az eddigi párkapcsolataimban apám tulajdonságai köszöntek vissza- nem képes kimutatni az érzéseit, nem képes viszonozni azokat, nem képes felelősséget vállalni, olyan mint egy nagy gyerek, fontosabbak a saját örömei, nem veti meg az alkoholt és dohányt sem- akkor mit tegyek, hogy legközelebb olyan embert válasszak, aki képes viszont szeretni, nem fél beszélni az érzéseiről, felelősséget vállal pl. a gyereknevelésben? Úgy érzem, nem elég az, hogy tudom mit akarok, elfogadom magam, szeretem magam, tisztában vagyok a pszichológiai háttérrel, megbocsájtottam a múltbéli sérelmeket és elengedtem őket..stb. mert mégis visszatért előbb utóbb a szülői minta, tehát valamit mégis rosszul csináltam. Azt is tudom, hogy elvárásokkal egy kapcsolatban a csalódás nyilván nagyobb, de az embernek akkor is vannak elképzelései, hogy mit vár el egy kapcsolattól, a párjától. Az sem lenne jó, ha ilyenkor teljesen a szülői mintától eltérő párt választanék, mert az annak a megtagadása lenne, valahogy egy arany középutat próbáltam eddig keresni, hogy ha már tudattalanul is apámra hasonlít a párom, legalább a jó tulajdonságai köszönjenek vissza. A legfőbb problémák azonban így sem tűntek el. Próbálom magam egyedül is jól érezni, hobbijaim vannak, elfogadom magam, mégsem érzem magam teljesnek igazán, mert már annyi idő eltelt hogy így élek pár nélkül, hogy akaratlanul is érzem annak hiányát, hogy társra van szükségem, szerelemre. Azt érzem sok szeretet van bennem, és mindig olyannak akarom adni, aki nem képes viszonozni, aki meg igen, az meg nekem nem kell. Nincs egy konkrét módszer, amivel tudatosan el lehet ezt kerülni? Amikor a legutóbbi szakítás után eltelt egy-két év, nagyon nehezen szedtem össze magam, viszont sikerült és annyira jól éreztem magam egyedül is, hogy nem is akartam volna belebonyolódni semmibe. Természetesen pont ilyenkor jön az ember életébe az új szerelem, megismertem az első olyan férfit, akinél éreztem azt a pluszt, akire azt mondtam, hogy miatta képes lennék újra kapcsolatot kezdeni valakivel, de kiderült, hogy rá is illenek a fenti példák..akkor gondolkoztam el, hogy vajon mi lehetett megint a probléma..rossz után jön a jól megérdemelt, itt viszont megint az ördögi kör..be akarom ezt fejezni, normális embert szeretnék magam mellé, aki tisztel és megbecsül úgy mint én saját magam, nem kell több rossz minta, csak nem tudom mit kéne máshogy csinálni.
    Köszönöm a válaszát.
    Kriszta (25)

    • admin

      Kedves Kriszta!

      Szerintem nagyon jó, hogy észrevette ezeket az ismétlődő kapcsolati mintákat. A feloldásukhoz egy másik, terápiás kapcsolatra van szükség. A pszichológussal való professzionális kapcsolatban önmaga lehet, kipróbálhat másfajta viszonyulásokat, megismerheti ezek másikra gyakorolt hatását. Nem elég, ha legközelebb más szempontok mentén választ partnert magának. Az Ön kmmunikációjának, viselkedésének is vátoznia kell ahhoz, hogy egy másik kapcsolat sikeresebben alakuljon! A konkrét módszer, amit keres az önismeret, ami nem tanulható könybvől csakis egy objektív másik tükrében alakul. Önmaga ráadásul senki sem képes felmérni, valóban elengedte-e a múltat, feldolgozta-e már a családi kapcsolatainak negatív vonatkozásait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Alexandra

    Kedves Melinda!
    23 éves lány vagyok volt egy fiú akibe teljesen bele szerettem mielőtt megtudtam, hogy hívják megálmodtam, hogy van egy barátnője. Közösségi hálón a név alapján megtaláltam a fiút és akkor láttam, hogy van barátnője. Eltelt kb.3-4 hónap megálmodtam, hogy a srác aki a lakhelyemnél buszt vezet ( mert buszsofőrként dolgozik) elkezdett más helyen buszt vezetni ott voltam mellette láttam, hogy az nem az a környék ahol eddig vezetett. és ismét eltelt kb 2-3 hónap és az álmom be is bizonyosodott áthelyezték őt máshová vezetni aztán eltelt ismét pár hónap megálmodtam, hogy a barátnőjével az oltár előtt állnak ismét eltelt kb 1 hónap és akkor láttam a közösségi hálón, hogy megkérte a kezét most ismét vele álmodtam, hogy megint máshol kezdett el vezetni. Miért van ez ? miért álmodom meg előre azt ami történni fog vele? ez egy kicsit ilyesztő is. Soha senki mással nem történt még ilyen, hogy megálmodom mi fog vele történni. Remélem megtudom rá a választ!

    Előre is köszönöm a válaszát

    Tisztelettel: Alexandra

    • admin

      Kedves Alexandra!

      Szerintem a válasz Önben illetve pontosabban az érzéseiben lehet. Teljesen normális jelenség, hogy annyira szerelmes ebbe a fiúba, hogy vele álmodik, megérez vele kapcsolatban dolgokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina

    Kedves Doktornő!
    Én egy 21 éves lány vagyok, nem Magyarországi lakos, a családommal élek. És ezzel kapcsolatban lenne szükségem tanácsra.
    A családom mintha az ellenségem lenne.
    Gyermek korom sem volt valami nagy szám, “terrorizálás” testileg, lelkileg. Van egy testvérem (19) Nehéz megfogalmazni, amit át szeretnék adni, de a lényeg, hogy nem érzem magam teljes biztonságban a családomban. Egész gyermek korom úgy zajlott le, mintha az öcsémet jobban szeretnék, tisztelnék, mint engem….sőt ez mai napi így van. Az ő szava szent és sérthetetlen, az enyém nem is létezik. Kis koromban fenyegetőző és erőszakos volt velem szemben, semmi tiszteletet nem nyújtott felém.
    Nagymamámmal és édesanyámmal a legrosszabb a helyzet. Tudni kell, hogy édesanyám rendszeresen megcsalja édesapámat, amiről ő tud és nem bánja, sőt még meg is védi, amit nem értek, volt már ebből sok vita, es mindig édesanyámnak adott igazat és őt védte. Édesanyám pedig jobban szereti a szeretőjét, mint engem….legalábbis ezt érezteti. Mikor messze tanultam volt olyan, hogy hónapokig nem hívott fel, de a szeretőjével órákig tudott beszélgetni. Nagyon ritka mikor megölel és van úgy, hogy napokig nem szól semmit sem.Nagymamámmal a veszekedés napi szintű. Szerinte minden az én hibám, megalázóan beszél és viselkedik velem, rendszeresen kötekedik, csak hogy fel idegesítsen.
    Persze szeretnek, mert ezt nem tagadom, meg kapok szinte mindent, ami pénzért vehető, de nekem nagyobb szükségem lenne egy kis kimutató szeretetre, beszélgetésre.
    Testileg és lelkileg is gyenge vagyok már hozzájuk. 172 cm vagyok de nem vagyok 50 kg és ezzel is állandóan idegesitenek, hogy miért vagyok ilyen sovány. De a lelki a legrosszabb. Már ugy érzem teljesen el fogyott az erőm. A napi szintű idegesség teljesen megvisel. Nálam nem igaz a “Mindenhol jobb, de a legjobb otthon” mondás. Magyarországon dolgozok, mikor haza jövök egy-két napig jó minden aztán kezdődik minden előről, mintha nem is egy család lennénk, mintha nem is az ő gyermekük lennék. Ha pedig még kint vagyok és dolgozom hetente, ha háromszor 40másodpercet beszélek édesanyámmal az már jó, persze édesapámmal mindig szoktam.
    Szavakkal nem tudom már kifejezni milyen rossz huzamosabb ideig itthon lenni.
    Sokszor eszembe jut, hogy megbeszélem velük, de tudom, hogy úgy is csak ki nevetnének és csak nekem lenne a legrosszabb.Ezt a kis töredéket jó volt leírni.
    Ez ügyben kérem a segítségét. Várom a válaszát.
    Előre is köszönöm!

    • admin

      Kedves Edina!

      Megértem, hogy szörnyen érzi magát ebben a családban! Önismereti munka megkezdését javaslom annak megértése céljából, hogy miért bánnak úgy Önnel a szerettei, ahogy Ön nem érdemli. Átlássa, lehet-e változtatni ezeken a kapcsolatokon. Ha igen, hogyan. A leginkább megbetegítő érzés, amit most átél, hogy ha őszinte lenne, csak kinevetnék, ha meg nem mond semmit, magára marad a problémáival, még jobban elmagányosodik. Ne hagyja hogy így legyen, vegye kezébe a sorsa irányítását! Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Máté

    Kedves Melinda

    21 éves fiu vagyok. Párkapcsolati problémám van. Egy évig voltam eggyütt egy gyönyörű lánnyal akiről tudom hogy ő lehet életem szerelme. ő 19 éves. azert szakított velem mert tulzottan féltékeny voltam mindenkire. illetve tudni akartam hogy merre jár és mit csinál. Azt érezte hogy: “túl szoros a póráz” az eggy évből kb 10 hónapot iszonyatosan jól töltöttünk de szerinte az utolso 2 hónap az nagyon sok volt már neki. egy hónap telt el a szakitas ota de semmi valtozast nem érzek még mindíg szeretem. szakitasunk elott eggy iskolaba iratkoztunk pesten így kedd csütörtök szinte egesz nap eggyutt vagyunk mert éjszakai a képzés. sokat buszozunk ez miatt mert nem pestiek vagyunk. nemrég probáltam vele beszélni kettonkről de mkndketten sírva mentünk haza. ő most sokaig nemakar eggyaltalan parkapcsolatot. aztmondta hogy nem csukja be az ajtomat de ne számítsak sok jóra.. pedig érte megváltoznék sőt már nagyon sokat változtam. de nemakarja tiszta lappal elkezdeni velem újra. A körülöttem és még a körülötte élők is biznak abban hogy egynap ujra osszejovunk mert látta mindenki hogy jol megvoltunk. szülei is azt szeretnék illetve a barátaink is. ő viszont eggyáltalán nem. csökönyös es nem lehet vele beszélni mert hamar felkapja a vizet és elrohan vagy nembeszél velem. baratok vagyunk még az megmaradt de nagyon magam alatt vagyok.. ebben kérem a segitségét illetve tippeket vagy gondolatokat..
    Köszönöm

    • admin

      Kedves Máté!

      Szerintem nagyon jó, hogy ennyire szereti ezt a lányt, szeretne megváltozni emiatt. A féltékenységben változtatni azonban nem megy egyedül, ugyanis nem csak elhatározás kérdése. Önismereti munkával meg kell értenie, mitől tart ennyire, mi rémíti Őt meg abban, ha a barátnője elmegy valahová. Önbecsülésének és a kapcsolatukba vetett hitének is feljődnie kell, ami csakis terápia segítségével történhet meg. Tiszta lappal ugyan nem lehet és nem is kell kezdeni (el kell ismerni és jóvá tenni a múlt sérüléseit, melyeket Ön okozott neki), csak így lehet remény arra, hogy rendbe jöjjön a kapcsoaltuk, a korábbinál egy magasabb szintem működjenek együtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexandra

    Kedves Melinda!
    15 éves lány vagyok. Újabban kicsit felborult az életem, a családomban és a baráti körömben is vannak problémáim. Tudni kell rólam, hogy nagyon rossz önkritikám van, és bizonytalan vagyok. Egy fél éve körülbelül van 3 barátom, akik 2 évvel fiatalabbak nálam, és fiúk. Emiatt nagyon sok osztálytársam lenéz, és nem érti meg, hogy én szeretek velük lenni, és igenis normális barátság van köztünk a korkülönbség ellenére, ami szerintem nem is olyan nagy. A 3 fiú közül az egyik régebben mindig bántott engem és egy barátnőmet, de egy ideje tisztáztuk az egészet, és most már egész normális. Azonban még mindig nagyon sokszor bunkó (a legjobb barátaival is). Nehéz elmagyarázni, de olyan, mintha nem szeretné, hogy barátok legyünk, közben pedig sokszor keres, és néha nagyon kedves.
    Azonban a másik fiúval nem tudom mi van, és nem tudom tisztázni magamban a dolgokat. Őt csak 2 hónapja ismerem jobban. Abból 1 hónapig nem volt olyan szoros a barátságunk, most viszont azt veszem észre, hogy mindent elmondok neki, ő pedig segít nekem, kedves, érdekli mi van velem, és ő is elmond nekem sok dolgot, és bízunk egymásban. Mégis nagyon rosszul esik, amikor a többi barátnőmmel beszélget, és hülyül, pedig sokszor rólam beszélget velük. Nem tudok rájönni, hogy mi van köztünk. Legtöbbször messengeren éjszakába nyúlóan beszélgetünk, aztán délután találkozunk tanítás után az iskolában, és olyankor mindannyian együtt szórakozunk 2-3 órát. Ilyenkor máshogy viselkedik, mint amikor csak kettesben vagyunk és úgy beszélgetünk, vagy mint amikor felhív. Kicsit kevesebb figyelmet irányít rám, és néha kicsit többet a barátnőmre. Én pedig nagyon féltékeny vagyok erre.
    Olyan nekem, mintha a legjobb barátom lenne, mégsem mondja ezt így ki, valamelyik nap úgy nevezett, hogy én vagyok az egyik legmegbízhatóbb barátja. Egyre szorosabb a barátságunk.
    Mégis mindig sírok miatta, vagy attól rettegek, hogy elveszítem, és már próbáltam vele ezekről beszélni, de nem tudom, hogyan lenne ez helyes. Próbáltam már tőle távolodni is, de amikor rájött, könyörgött nekem, hogy ne csináljam ezt, mert nem szeretne engem elveszíteni. Pedig néha úgy érzem, helyesebb lett volna nem megismerni őt, és nem szenvedni miatta.
    Ki, vagy mi vagyok én neki? És ő nekem?
    Hogyan tehetném még szorosabbá a barátságunk? Vagy inkább el kellene engednem őt?
    Miért szeretnék vele éjjel nappal beszélgetni, és miért fáj annyira a tudat (vagyis én azt hiszem, nem tudom hogy van), hogy én nem vagyok elég fontos neki?
    Nagyon nagy baj ez a 2 év különbség a barátságunkat tekintve?
    Miért félek attól éjjel-nappal, hogy elveszítem Őt?
    Mit tegyek???

    A választ előre is köszönöm.

    • admin

      Kedves Alexandra!

      Levele alapján az volt a benyomásom, hogy ami Őn és eközött a fiú között van, több puszta barátságnál. Talán romantikus jellegű kötődés is van Önök közt, hiszen vágyna egyfajta kizárólagosságra is. Retteg, hogy elveszíti, hogy mást esetleg jobban kedvel. Talán kicsit beleszeretett ebbe a srácba. Ha így van, érdemes vele beszélni erről, hátha Ő is viszonozza az Ön érzéseit!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Edina

      Kedves Pszichológus!

      Azzal kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni, hogy lassan egy éve döbbentem rá arra, mivel rohamosan romlott a kapcsolatom az édesanyámmal, egyre többször vitáztunk, egyre nehezebben tudtam elviselni, hogy talán olyan problémával szembesülhetek, hogy nárcisztikus a személyisége. Természetesen nem vagyok szakember, internetes fórumok olvasásával, keresgéléssel találtam rá erre a fogalomra és sok történetben, mintha a saját élethelyzetemet olvastam volna vissza a leírtak alapján. Szeretném kérni a tanácsát, hogy ezt bármilyen módon lehet-e kezelni, illetve valahogyan megoldani? Semmilyen szinten nem tűr ellentmondást, semmilyen problémát, témát nem lehet vele normális keretek között megbeszélni. 24 év után elhagyta őt az apánk, mindennek 7 éve, azóta is az összes keserűséget, problémát folyamatosan tesóm és én hallgatjuk. Sajnos eljutottam odáig, hogy betelt a pohár, félek, hogy vagy én leszek depressziós, vagy esetleg olyan emberré fogok válni, mint ő és esetleg még a házasságom is rámegy (utólag természetesen ezt is másképp látom, nem vagyok benne biztos, hogy kizárólag apánk volt évekkel ezelőtt a bűnbak, mivel akkor megcsalás miatt lépett ki a kapcsolatból, azóta sem beszélünk vele, nem is találkoztunk.)
      Nagyon köszönöm és várom tanácsait, meglátásait, tapasztalatait ezzel a nehézséggel kapcsolatban. Szép napot! Edina

      • admin

        Kedves Edina!

        Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna Önnek és az édesanyjának is átgondolnia a családjukban történteket. Amennyiben az anyukája nárcisztikus, szakszerű pszichoterápiás segítségre van szüksége. Levele alapján azt gondolom, hogy mindenképp szükséges volna a számára szakember támogatása, a z exe iránti haragban benne ragadni ugyanis nem csak kínzó érzés (az Önök számára is), hanem akadályozza őt a továbblépésben is. Az Ön számára is hasznosnak tartanám az önismereti munkát, hogy mindkét szülője szerepét tisztán lássa a válásban, merjen eltávoldoni érzelmileg az anyjától, valóban önálló életet élni. Ha gondolja, szívesen segítek ebben négyszemközti keretek között.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ákos

    Kedves Melinda!

    A barátnőm lakása büdös, bent van 1 macska, 1 kutya, az udvaron még 3 kutya.
    Hogy lehetne az orrfacsaró szagra, igénytelen miliőre felhívni a figyelmét?

    Egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel, életem legszebb nője nagyon jól megvagyunk minden tekintetben, egyformán gondolkodunk, kiváló a nemi életünk, meglátásom szerint boldogok vagyunk.
    Az én lakásomban.
    Nála egyszerűen büdös van, a macskája mindenhova bejáratos, / a kutya csak a folyosón/ volt hogy a franciaágyon az én fejem alatti részt pisilte le, amikor nem voltam ott, nem is aludtam ott hónapokig. A reakciója a tipikus: mircike nem miattad csinálta, egyáltalán nem féltékeny rád. / pedig dehogynem/

    Egyre inkább azt érzem, hogy kezdenek az állatok az első helyen lenni nála. Az meg milyen profán már, hogy egy állattal keljen megvívni egy nőért, egyáltalán, a téma felvetése is lassan kétséget ébreszt saját épeszűségemmel / magammal szemben is, hogy kell-e nekem ilyen kapcsolat?

    A macska egyébként kinti benti macska, alma nincs bent, maga macska büdös. / pedig ivartalanított kan/
    Amikor gondolja bemegy a lakásba, / cukika cicaajtón át/ és miután evett, bármit szabad neki, lehet hogy két napig a mezőn – árokban- szennyvíztelep mellett – vagy a szomszéd padlásán volt, vagy bárhol, ( ki tudja hol) és azzal a testel, bundával fekszik az ember életterébe, amikor nem vagyok ott akkor az ágyába is. mondjuk mindenkor tiszta ágyneműt húzunk amikor ott alszok, olyankor nem jöhet be a hálóba, de ez pusztán parasztvakítás a javából, ezt sztem mindketten tudjuk.

    Nem tudom, hogy vak voltam eddig, vagy mostanában valami folyamat beindult, de undorodok hozzá menni, és félek, ez a végét jelenti a kapcsolatnak. Az összeköltözést tervezgetjük, ám az esélyeket latolgatva, már ami a 10 éves távlati terveket illeti, nem hiszem, hogy a jelenlegi állapotban eljutnánk odáig. Hogyan tudnám a jó irányba terelni, és felnyitni a szemét?
    Nem átnevelni szeretném, mindössze macskaszőrmentes jó illatú tiszta lakásba hazamenni, ahol a komfortérzetem a toppon van. Szeretném azt az állapotot elérni, hogy nem kell 4 törölközőt kidobnom a szekrényből a szennyesbe, mielőtt kiviszem a fürdőszobába, törölközni, mert a macska egész nap azokon feküdt a szekrényben, és nemcsak büdösek, de sokszor „furcsán nyirkosak is”. Férfiként szeretem az illatokat, a maszkulin vonások rendben vannak, nem vagyok metroszexuális sem, mielőtt túlzottan nőies jegyekre gondolna. Az otthon melege, az otthon árasztotta béke, és nyugalom mind- mind a saját kényelmünket kell hogy szolgálja, és elgondolkodtat, hogy ha ennyire eltérő igényrendszerrel költözik össze két ember, akkor a jövő komplex egészé válhat-e egyáltalán valaha is?

    Válaszát köszönöm.

    Ákos

    • admin

      Kedves Ákos!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos arról beszélniük a párjával, hogy Ön milyen felételek mellett érezné magát kényelmesen, elmondania és megindokolnia azt, pontosan mi zavarja Önt ebben a helyzetben. Szerintem egyáltalán nem jó, hogy azt érzi, az állatok elsődlegesek a barátnője számára, az ezen veló változatáshoz azonban nem szabad túlzottan tapintatosan fogalmaznia.
      A közös jövő kialakításán minden párnak dolgoznia kell!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Jenő

    A nevet elnézést,de elnéztem…!
    Kedves Melinda!…
    Üdvözlettel Jenő

    • admin

      Kedves Jenő!

      Semmi gond, előfordul, hogy összetévesztünk neveket!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, mert hiában van új párkapcsolata, hogy ha a szíve még Krisztáért dobog! Szerintem érdemes volna pszichoterápis segítséget kérnie, négyszemköztri keretek közt végiggondolnunk, hogy mi az, ami ennyire megfogja Önt benne és ha ezt a nőt szereti, akkor miért nem pórbálkozik nála, van most másik nő az életében. Ez egy olyan helyzet, amiből véleményem szerint egyedül nem lehet kikecmeregni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Krisztina!
    Szeretnék segítséget kérni öntől…
    38 éves vagyok…
    Hol kezdődne a történet?
    Két éve egy társkereső oldalon megismertem egy hölgyet…Úgy kívják mint Önt…
    Összejöttünk szeptember volt ahogy most is…Még soha nem voltam ilyen boldog!Két munka helyem is volt..Olyan energiával voltam,hogy a környezetem csodálkozott…Hogyam birom ezt…Amikor tudtam nála voltam …időnként nálam…Abszolút nem voltam fáradt…Olyan változásokon mentem keresztül amin magam is csodálkoztam…A merevség a mindennapjaimból megszűnt…Laza lettem amit mindíg is szerettem volna…Megváltoztatott ….vagy én változtattam meg magamat,de örömmel……Nem tudom….
    A családja elfogadott…soha nem éreztem ilyen szeretetet …Ez visszafelé is működött!Nagyon megszerettem őket…
    Manjd jöttek a problémák..Sokszor Kívántam…de nem voltam önző…Mindíg figyeltem rá….Neki legyen elősszőr jó…Sajnos ő a spontán helyzeteket szerette..Ezt élte meg eddigi kapcsolataiba..Én meg munka után mentem hozzá…Próbáltam programokat behozni ..ne laposodjon el az este,de sajnos így se érhettem hozzá…Egy héten max ..kétszer…,de volt olyan ,hogy egyszer sem..Az mondta,hogy az elfogadással problémám lehet…Mert nem fogadtam ezt el…Előjött bennem a féltékenység is…mert az elején nem volt ilyen… még ő mondta,hogy ilyen felszabadult…,,érzés nem élt át…,,
    Gyermeke nem volt…A 40 születésnapja olyan meglepi volt ,amit az anyukájával szerveztünk amit szerintem soha nem felejt el…A családja ahogy írtam örűlt nekem…biztak benne ,hogy család is lessz belőlünk..A hangulata változó volt mindíg is…Időnként összefutottunk ,néha csak húsz percre…,,hideg volt,,Amikor kérdeztem tőlle azt mondta nincs semmi baj…A család témát előhoztam amikor meghitten voltunk..támadóan lépett fel…Azt mondta ne terveztünk jön minden spontán…Én ezzel nem értettem egyet…mert Ennyi időssen a spontán dolgok már nem minden helyzetben élnek….Itt tudnia kell,hogy többször voltunk fasirtba…kibékűltünk..összevesztünk..Amikor nem voltunk eggyütt hiányoztunk egymásnak..Az anyukától tudtam meg,hogy sokat sír..Mégse maradtunk eggyütt…Hónapokkal később is…Egy évig voltunk egyébbként eggyütt..Én ,hogy elfelejtsem…belementem egy kapcsolatba azóta is ő vele vagyok…Minden nagyon jó műkődik…csak sajnos szerelem nincs részemről….Ami még baj,hogy Kriszta jár a fejemben…Néha azt érzem,hogy ez már nem egészséges…ezért is fordúltam Önhöz…..Volt olyan,hogy tudtam melyik busszal megy haza….messzíről néztem..Nem mertem odamenni hozzá….A szívverésem duplájára nőtt..Időnként azt éreztem,hogy ott van a közelemben..és azt vettem észre,hogy a buszból csak néz….Sok fura dolog történt…tőrténik,de már félek,hogy ezt beleképpzelem..Egy párszor összetalálkoztunk,de nem nem komunikáltunk…Köszönés max…Egy-egy sms-t kűldtem neki…egy emailt ,de soha nem válaszólt..
    Elemeztem mindent…csalódást már megtaláltam…de azt nem tudom miért gondolok rá..miért jut dolgokról eszembe..stb..
    Ez betegség?A munkámat felelősséggel tudom végezni..Nem befolyásolja..A szerepet tudom játszani a barátnőmmel..nem vesz észre semmit..Időnként a hiányérzet….nagyon rossz…úgy hasonlitanám mint amikor a varatot felszakitom..és nem gyógyul..fáj…Elhesegetem..de újra visszajön..
    Mit tegyek?Kérem segítségét…
    Köszönettel Jenő

  • Hajnalka

    Kedves Melinda

    November leszünk 2 évet együtt vagyunk még nem költöztünk össze . Néha úgy érzem akar kisbaby úgy érzem fontos vagyok . Még próbáltam beszélni mi lesz jövőre köztünk.Ő nem igazán szeretne mondatni jövőre.
    Mért nem akarja beszélni jövőre köztünk ?
    Féltékeny típus vagyok. Barátom beszélt másik nővel ott vagyok mit beszéltek néha nem . Ma barátom látja féltékeny vagyok egy nőre veszekedtünk fájt amit mondott nekem azt mondta még egyszer ezt csinálom vége lesz a kapcsolatnak. bocsánatod is kértem a barátomtól .
    Mit csináljak ?
    33 éves vagyok komolyan szeretnék csalatód látom barátom nagyon boldog velem
    Valamit csinálok rosszat csinálok !
    Köszönöm szépen .

    • admin

      Kedves Hajnalka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy talán az Ön féltékenysége is összefügghet azzal, hogy a párja fél elköteleződni, a közös jövőt tervezni Önnel. Néhány soros levélvéáltéás alapján nem lehet megítélni, lehet-e más emötött, az viszont biztos, hogy ha Ő nem csalta Önt meg, akkor a féltékenységének kordában tartásán Önnek kellene dolgoznia. Ehhez pszichoterápiás beszélgetéséek igénybevételére van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • hajnalka

        Kedves Melinda
        Ön Igazad van mondtal rolam .Akkor benne van okay . Mit tudtok csinalni most ?
        Köszönöm szepen

        • admin

          Kedves Hajnalka!

          Amennyiben négyszemközt szeretne beszélni (ami fizetős szolgáltatás) kérem vegye fel velem a kapcsolatot a 0620/430-7186-os telefonszámon, vagy a habismelinda@gmail.com elektronikus levél címen. Várom megkeresését szeretettel!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

          • hajnalka

            Kedves Melinda
            Nem tudtok negyszemkozt beszélni Onel mert oxfordba èlek.
            Mit meg oldas baratom tud segiteni rajta ?
            Szeretnék meg valtozni baratom is lattja komolyan gondolom kapcsolatod.
            Köszönöm szèpen

            • admin

              Kedves Hajnalka!

              Ha szeretne négyszemközt beszélni, akkor javaslom Önnek a Skype-on keresztül történő konzultációt.
              A változás egyedül sajnos nem lehetséges féltékenység ügyben, mindenképpen szükséges hozzá önismereti csoport vagy egyéni terápia támogatása.

              Üdvözlettel: Habis Melinda

            • hajnalka

              Kedves Melinda
              Baratom soha nem mondtja mi gondolja a kapcsolatol . Ezen héten veszeketunk 2 napon nem beszélt velem.
              O nem igazan szereti beszélni problémaval ezt idegesit engemet ok is hibas vagyok szeretem hulyeseget féltékenysegtol csinalok neha .
              Köszönöm szèpen

            • admin

              Kedves Hajnalka!

              Azt gondolom, hogy ha nehezen tudnak szót érteni egymással, akkor érdemes párterápiára menniük a barátjával, hogy Ő merjen őszintén megnyilvánulni, Ön pedig maga mögött hagyhassa a féltékenységét.
              Sok sikert!

              Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsumi09

    Kedves Doktornő!
    Én egy 32 éves, hàzas nő vagyok! Pàr hónapja megismertem valakit, aki nagyon szimpatikus, de sajnos ő sem független( 46 éves férfi). Kölcsönösen bejövünk egymàsnak, ő a legjobb baràtjànak is mesélt rólam. Ő ismeri az én pàrom, gyerekeim…Baràtja szerint fél a botrànytól, ezért inkàbb baràti kapcsolatot szeretne… Nem tudom képes lennék- e csak a baràtja lenni!? Leírtam neki, hogy én is félek, erre azt vàlaszolta: “Megbeszéljük!”. Ha làt, làtvànyosan örül, ha írok neki, azonnal vàlaszol, keresi a tàrsasàgom, ha talàlkozunk… Szerintem nem én lennék az első félrelépése, de akkor tőlem miért fél? Mert fél, ezt is a baràt mondta. Köszönöm előre is a vàlaszàt!

    • admin

      Kedves Zsumi09!

      Szerintem nagyon sok mindent érdemes átgondolni a levele kapcsán. A férfi félelmei mellett azt is, Önnek mi az ami felkeltette az érdeklődését benne. Mi az, amit a jelenlegi kapcsolatában nem kap meg, hogyan próbálta meg ezt elérni. A dolgok mélyebb átgondolásához négyszemközti keretek közt zajló beszélgetést javaslok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • hajnalka

    Kedves Melinda

    November leszunk 2 èvet egyut vagyunk mèg nem költöztünk össze. Neha ugy erzem akkor kisbaby ugy erzem fontos vagyok . Meg probaltam beszélni vel jovore hogy lesz Ő azt mondja nem tudjunk mi lesz jovore . Ezt mond faj a szivem mert nem biztos erzes igazan szeret engem minding keres hibat mit csinaljak rosszat másik növel beszélt néha ott vagyok mit beszèlnek ,nagyon féltékeny vagyok .
    Baratom mondtja beszélni fog masik novel . Ezt mond nekem ugy erzem baratom keres valakit
    Mit csinaltjak?
    Köszönöm szepen .

    • admin

      Kedves Hajnalka!

      Szerintem fontos, hogy beszélgessen a párjával a félelmeiről és arról, hogy bizonytalannak érzi a kapcsolatukat. Hogy mire vágyna ő, milyen jövőképet tud elképzelni Önöknek?

      Sok sikert kívánok hozzá!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • hajnalka

        En még bizom a baratommal nagyon.
        Szep csaladot szeretnék elkepzelem baratom fogja kis baby nagyon boldogsagot arcat. Csak ezt szeretnék .
        Köszönöm

      • Hajnalka

        33 éves vagyok barátom 49 éves
        elképzelem barátom fogja közös baby szeretjük egymást .Ez szeretnék .
        Nagyon nehéz vele beszélni erről. Mostanában látom valami baja a barátommal.
        Meg próbálom beszélni vele.
        köszönöm

        • admin

          Kedves Hajnalka!

          Egyértelmű számomra, hogy Ön nagyon szereti a párját, de fontos megtudnia, átbeszélniük mitől tart Ő, mi akadályozza Őt az elköteleződésben. Amit Ön tehet ezért, az szerintem nem több, mint hogy beszélget vele erről és persze hogy saját magán dolgozik, hogy ne legyen alaptalanul féltékeny.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktor

    Kedves Melinda!

    Én egy 25 éves egyedülálló férfi vagyok. Sokat dolgozok biztonsági őrként, ezért interneten van jobban lehetőségem az ismerkedésre. Kevés komoly kapcsolatom volt, de számomra azok szerelmek voltak szám szerint 4-ről van szó. Az első egy majd 4 évig, aztán egy féléves, 3 éves és 10 hónapos időtartalomról van szó. Mai napig fontosak számomra ezek a személyek, de sajnos az esetek 90%-ban én rontottam el. Próbálom rövidre fogni és lényegre törően elmondani a problémám. Ha mind a 4 kapcsolatom elemezném regényt kellene írnom, ezért a friss utolsó kapcsolatomról mesélnék, amit még nem hevertem ki. Megismertem egy 39 éves, három gyerekes nőt, akit megkedveltem. Voltunk is együtt, de a gyerekek miatt illetve mivel én még nem voltam túl az előző kapcsolatomon nem jött össze. Megbeszéltük maradunk barátok és úgy tartjuk kapcsolatot. A sors úgy hozta, hogy pár háznyira kerültem hozzá. Ekkor még több időt töltöttünk együtt. Közös programok, közös alvás, filmezés, séta, stb. Számíthatunk a másikra minden téren. Kezdtem megszeretni és közel engedni magamhoz, de féltem teljesen megnyílni előtte, az előző csalódások miatt. Úgy viselkedtünk mint egy párkapcsolat, de még is amikor megkérdezte mi is van kettőnk közt, azt feleltem (amit utólag bánok) barátság. Telt múlt az idő és sok mindenen átmentünk, de a helyzet változatlan maradt. Múlthéten közölte velem új kolléga érkezett cégéhez, akinek bejön és udvarol neki. Rá másnapra randevúztak. Én akkor se nyíltam meg, de utaltam neki nem örülök ennek, hisz féltem elveszítem. Sajnos durva dolgokat is vágtam fejéhez, aztán mondtam ha elmegy felejtsen el. Ő ennek tudatában is elment és nem is keresett. Erre rá, három napra kiderült össze is jöttek és volt köztük viszony. Ekkor még dühösebb lettem és megint durva dolgokat vágtam fejéhez mérgembe. Nem értette miért, hisz barátnak állítottam be és úgy gondolta csak Ő lát ebbe többet. Majd elmondtam neki őszintén szeretem és önvédelmi célból nem mertem közelebb engedni magamhoz, mert féltem az újabb csalódástól (ami most be is következett). Nagyon sokat veséztük a témát, ki hol rontotta el, miért, mit kellett volna másképp, de semmin se változtatott. Közölte, hogy hagyjam békén, felejtsem el, mert rájött mégse lenne jó az új kapcsolatára nézve, ha velem tovább beszélne. Persze amíg nem jött ez az idegen, addig Ő nem értette, miért zárja ki a kettő egymást. Végül kiderültek olyan dolgok is, hogy már régebb óta úgy érzi meg kéne válnia tőlem, de társasági lény, mint én, és félt egyedül marad kitudja meddig. Ezért addig, míg nem talált valakit, jó voltam, aztán már nem kellek neki, semmilyen téren. Azt állította a két hetes ismeretség után, jobban szereti a férfit és mindenbe jobb nálam.

    A rövid regényem után, abban szeretném a segítségét kérni, hogy mint szakember és kívülálló, e rövid belátás után mi a véleménye? Mit rontottam el? Hol hibázhattam? Fog e még keresni, ha például nem sikerül a mostani kapcsolata? Helyre lehetett vagy lehetne még hozni? Mire figyeljek a jövőben? Szeretett e egyáltalán vagy csak használt míg tudott?

    Nem is az fáj legjobban lefeküdt mással vagy, hogy ismerkedett, hanem amiket mondott. Nem a tette fáj, hisz én nem mertem felvállalni és nem nőként néztem rám, hanem az, ahogy tette. Nem adott választási lehetőséget, nem állt elém, hogy neki ez nem jó, döntsek kell e nekem vagy nem, mert akkor tovább lép. Én minden nőt elmartam magam mellől miatta, és Ő az első férfiért elhagyott. Egy két hetes férfiért félretette a tíz hónapos kapcsolatunkat, akármilyen is volt. Én ezek után is kértem bocssáson meg, folytassuk, megváltozok, találkozzunk, beszéljük meg, de Ő elutasított. Ragozhatnám tovább, de a lényeget leírtam.

    Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát!

    Üdvözlettel : Viktor

    • admin

      Kedves Viktor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy azért nem merte közel engedni magához ezt a nőt, amíg lehetősége volt rá, mert a sok csalódás miatt, mi eddig érte nem tudta belelengedni magát egy mély viszonyba, nem merte felvállalni az érzéseit. Mivel ön barátnak nevezte, Ő úgy is viszonyult Önhöz, ami miatt nem hibázathatja. Hogy feldolgozza ezeket a veszteségeket pszichoterápiás munkára van szükség. ahhoz, hogy legközelebb sikeres legyen az ismerkedésben ezt a caalódást is fel kell dolgoznia. A terápia nem psuztán okoskodás a kudarcok lehetséges okokról, hanem sokkal több annál. Egy bizalmi kapcsolat, amelynek sajátosságait aztán a saját életünkbe is átültethetjük. Ha szeretne velem dolgozni ezen, kérem keressen meg valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. S. Csilla

    Kedves Melinda!

    3 gyermek édesanyja vagyok, a legidősebb, 7 éves lányommal kapcsolatosan lenne szükségem tanácsra.Már óvodáskorában is kicsit zárkózottabb volt az átlagnál, lassan kötött barátságokat, de baráti társaságában irányító szerepe volt a játékok során. Ismeretei környezetéről meghaladták életkorát, mert sokat kellett neki mindig olvasnom, és velünk nézte mindig a dokumentumfilmeket is. Imád kirándulni az apjával a természetben,szeret még horgászni is, imádja az állatokat, nagyon szépen rajzol (ezt a rajztanár többször is említette már,egyéni látásmódja van, elmondása szerint), szóval minden érdekli 🙂 és amit csinál, azt nagyon szépen, odafigyeléssel csinálja. Ő most 2. osztályos, érdeklődő, okos, az iskolai dolgait precízen elvégző gyerek, mostanában azonban szorongást, furcsa viselkedést figyeltünk meg nála. Tavaly elkezdtünk járni sakk szakkörre, gondoltuk kipróbáljuk milyen. Anna kicsit félt az elején mert új hely, új gyerekek, új felnőttek közé került (sajnos 3 hét után iskolát kellett váltanunk mert borzasztó osztályközösségbe került, ahol még a tanító néni is nyugtató teákat kellett hogy igyon 🙁 ) De én ott maradtam vele minden alkalommal, és szép lassan megtanulgatta a sakk szabályait és tetszett is neki. Pár hónap után kiderült, hogy tehetséges, és a tanárbácsi (aki FIDE mester) benevezte az első versenyre is. Egy fiú osztálytársa szintén sakkozott a szakkörön, akinek szintén ott volt az anyja minden alkalommal. Ahogy látta hogy az ő kis “zseni” fiacskáját Anna egyre inkább lehagyja, nőtt benne az irigység, és mikor eljutottak a megyei diákolimpiára, akkor már forrt a dühtől,mert a lányom szép eredménnyel ezüstérmes lett, a fia meg nem ért el eredményt. Két nappal később a szakkörön hagytam a lányom, a anyuka ottmaradt hogy szemmel tartsa a kis “zsenikét”, és amikor visszamentem a lányomért, zokogva tört ki belőle , hogy a fiú anyja nekitámadt, hogy ő kigúnyolta a fiát. Anna nagyon csendes, kissé zárkózott, nagyon érzékeny kislány, nem jellemző rá, hogy bárkit kicsúfoljon. Tudtam, hogy ez csak egy mondvacsinált indok volt, hogy a tehetetlen dühét valakin levezesse az a nő. A lányom azt mondta hogy fél tőle, és iskolába se mer menni, mert nem akarja látni !Én akkor kérdőre vontam, persze nagyon mérges voltam és ő, nem törődve azzal hogy az iskola folyosóján voltunk, magából kikelve akarta bizonygatni az igazát. Azóta nem szólunk egymáshoz, (február)és rám se mer nézni az utcán se. Anna nem nagyon beszél róla, de sajnos úgy tűnik a sakkot abba kell hagynunk, mert nagyon szorong, és furán viselkedik míg a tanár itt van nálunk(rágcsálja a pulcsi ujját; az ujjait, sakkbábukat a szájába veszi; nem beszél értelmesen, csak halandzsázik, fújtat, “morog”, a sakktanár pedig érthető módon, felállt és itthagyta. Eltelt vagy félóra, mire értelmes mondatokat tudtam belőle kihúzni, miért csinálta. Amúgy itthon teljesen normális, sokat nevetünk, játszunk, a tesóival is szoros a kapcsolata( 4 éves húga és 15 hónapos öccse van), csak idegen felnőtt jelenlétében változik meg. Most kérte hogy hadd járjon hegedűre, és mi belementünk, de a tanárnénivel is nagyon keveset kommunikált az első órán. Az nem újdonság, hogy nehezen nyílik, de ez a fura viselkedés nagyon ijesztő számomra. Nagyon rossz érzés, hogy amibe annyi időt, energiát belefektettünk, most talán abba kell hagyni, pedig a legtöbb versenyről éremmel térhetett haza, annyira ügyesen játszik. A tanárai is látják hogy nehezen fejezi ki az érzelmeit, a dicséretnek sem látszik hogy örülne, és nagyon ritka hogy felszabadultan viselkedjen. Itthon én nem látom ezeket, csak annyi, hogy noszogatni kell a lecke miatt és alig várja hogy mehessen játszani, vagy a galambjait etetni. Bár ez azt hiszem, természetes.
    Szeretnénk megoldást találni, hogyan oldhatnánk a szorongásait és ki nem mondott félelmeit, hogy felhőtlen, nyugodt gyerekkora lehessen.
    Kérem javasoljon valamit a fentiek alapján.
    Köszönettel: Csilla

    • admin

      Kedves Csilla!

      Szomorúan olvastam levelében, hogy ennyire rosszul kezelte a másik szülő, hogy a fia nem jeleskedett a sakkversenyen, a frusztrációját az Ön kislányán vezette le. Szerintem fontos, hogy beszéljenek erről egymással részletesen, segítséget kérjen tanároktól, vagy más szülőktől, s ha nem jár eredménnyel, csak akkor vigye el a lányát a szakkörből. Szerencsértlen megoldásnak taratnám, ha emiatt a konfliktus miatt teljesen abba kellene hagynia a sakkot, amit ha jól értem korábban szeretett a lánya. Szerintem nem kell megijedniük a furcsa viselkedés maitt, valószínűleg átmeneti, a vele történtek miatt lehet. Az érzelmek kifejetzésében és a konfliktusmegoldásban nekünk, szülőknek kell segítenünk a gyermeknek, hogy lassan ő maga is megtanulja ezt!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Aisa

    Kedves Habis Melinda!
    16 éves lány vagyok. Még soha nem volt kapcsolatom. Elég érzékeny és vissza húzódó típus vagyok, a fiúkkal képtelen vagyok bármilyen formában kapcsolatot teremteni. Még azzal sem aki iránt semmi érdeklődéssem sincs. Valamiért olyan “alárendeltnek” érzem magam, a környezetükben. Beszélgetni sem merek velük. Pont emiatt a suliban rettentő csöndes vagyok, ezért néha sokan bántanak.
    A lányokkal remekül kijövök, és az ő társaságukban teljesen fel tudok oldódni. Sokszor úgy érzem, hogy csak egy lánnyal tudnék szerelmi kapcsolatot építeni.
    Érzelmileg Biszexuálisnak nevezném magamat, mivel néha bejön egy-két lány, (de nem vagyok benne biztos.)
    Van is, aki nagyon tetszik, de mivel az osztálytársam soha nem merném neki elmondani, hogy érzek iránta valamit. Egy ideje ezen kondolkozom, hogy meg próbáljam e a kapcsolat kezdést egy másik lánnyal..

    Előre is Köszönöm a választ és a segítséget!

    • admin

      Kedves Aisa!

      Levele alapján nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, csak a sejtéseimet tudom Önnek megfogalmazni. Én úgy vélem, hogy nem lehet reálisan eldönteni, Ön biszexuális vagy sem, amíg meg nem szűnt a félszegsége a férfiakkal szemben. Csak ha már velük is jól megérti magát, dőlhet el, hogy vonzódhat-e hozzájuk.

      Ehhez segítségképp önismereti csoportban való részvételt, vagy iskolapszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Katalin 200

    Kedves Doktornő!
    Mint minden tini lany nagy gondja az, hogy nem tudja elfogadni magát. Nekem nagyon kis problémam van….
    Az zavar hogy az osztalyba egyedul nekem nem jott meg a menstruaciom…. mit tanacsol?

    • admin

      Kedves Katalin!

      Mivel nem tudom, hogy hány éves ezért csak általánosságban tudok Önnek válaszolni. Az első menstruáció általában 11-14 éves kor között szokott megjönni, de ez nagyban függ genetikai adottságainktól is. Intenzív sportolás illetve tápláltsági állapot is módosíthatja ezt. Azt javaslom tehát, hogy ha a fenti intervallumon belül, vagy annak közelében van és egyébként egészséges, várjon türelemmel. Egyéb esetben pedig keressen fel gyermeknőgyógyászt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. István

    Udvozlom.a dolog ami miatt felkerestem a kovetkezo:
    Van egy 5 eves lanyom es egy 9 honapos kisfiam.a lanyom sokszor nagyon jol eljatszik a tesojaval viszont sokszor minden ok nelkul felloki es tegnap minden elojel nelkul rakopott.mi okozza ezt a problemat es mit tehetunk ellene?teljesen jo es kiegyensujozott csaladi eletet elunk,imadjuk a gyerekeket es sokszor forditunk arra figyelmet hogy a lanyommal foglalkozzunk es jatszunk.a pucur ilyenkor a nagyiek felugyelete alatt van es a lanyomra oszpontositunk.a problema megis fent all.de a lanyom is imadja az ocsiket mert minden reggel megpuszilgarja ovi elott es hazaerkezeskor is.
    Valaszat elore is koszonom.

    • admin

      Kedves István!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy a gyermekek között testvérféltékenység miatt lehetnek konfliktusok, bár azt írja hogy külön odafigylenek rá, hogy a kislány továbbra is azt érezze, kitüntetett figyelemben részesül. Az is elképzelhető természetesen, hogy a kislánynak segítségre van szüksége abban, hogyan kezelje az indulatait, kellemetlen érzéseit. Ez természetes a kora miatt. Azt javaslom tehát, hogy alaposan figyeljék meg ezeket a konfliktushelyzeteket és segítsenek a gyermeknek más, kevésbé agresszív módon levezetni a frusztrációját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alica

    Kedves Melinda, 57 éves nő vagyok,a férjem 8 hónappal ezelőtt váratlanul 62 évesen infartban meghalt.Bele betegettem a halálába.Mind a ketten egy rossz házasságból léptünk ki.15 évig éltünk együtt szerettük,tiszteltük egymást,segítettük egymás gyerekeit,Nagyon jó volt hozzám szinte a tenyerén hordott,ezért is volt olyan fájó az elvesztése.Hogy enyhítsem a fájdalmamat ,felmenttem a közösségi oldalára,ahol az ismerőseivel levelezett,sokat ismertem közülük és ő is elmondta ki mit írt,én mivel bíztam benne nem olvastam utána csak most.Míg rátaláltam egy nővel való levelezésére,akivel 40 évvel ezelőtt ismerték egymást.A férjemnél lehetett valami szerelem iránta,de a nő nem értette miről beszél,az fájt a legjobban mikor a férjem elhívta egy találkára is,de sajnos a nő nem tudott menni.Ez a beszélgetés halála előtt fél évvel történt.Nem vagyok féltékeny típus,hisz a férjem sokat utazott a munkája miatt és a kollégái szerint is ő volt a legmegbízhatóbb férj.Tudom,hogy fizikailag nem csalt meg,mert a következő fél évet együtt töltöttük a szülei gondozássával,de a lelkemet sikerült megsebeznie.Vajon hogyan folytatódott volna,ha élne.Eltemettem és megsírattam egy jóságos,szerető férjet,de ez a levél nagy csalódást és fájdalmat okozott.Úgy szeretnék a sok szép emlékre gondolni,de mindig eszembe jut ez a levél,hogyan emlékezzek a férjemre.Szeretném vissza kapni a lelki nyugalmamat. Előre is köszönöm a választ. Alica

    • admin

      Kedves Alica!

      Megértem, hogy nagyon felkavarta Önt ez a magtalált levelezés, hiszen alapjaiban változtatta meg a férjéről kialakult képét, az ezzel kapcsolatos fájdalom akár visszamenőleg is átszínezheti az együtt töltött időszakot. Fontos, hogy ne folytsa el az ezzel kapcsoaltos negatív érzéseit, ha igényli pszichológusi segítséggel gondolja végig az Önök közt történteket, hogy mielőbb visszanyerje a lelki békéjét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoé

    Kedves Melinda!

    A dolgok, amiket le fogok irni kb. 4 eve kezdodtek, de 2-3 eve lettek komolyabbak, akkor valtottam iskolat, lehet ez is kozre jatszik. Eloszor 4 evvel ezelott decemberben volt egy idoszakom karacsony kornyeken, amikor valamiert nagyon elojottek a hangulatingadozasok, es sokan sirtam, azt ereztem, hogy semmi ertelme elni, es egyszer le is ugrottam a tetonkrol(nem is meghalni, csak igy eltunni szerettem volna, de nem volt olyan magas, hogy nagy seruleseket szerezzek, ezt tudtam). A szuleim nem tudtak rola, talaltam kifogast a kovetkezmenyekre. Akkor nagyon sokat veszekedtem az ikertestveremmel, es ugy dontottem, hogy jo, iskolat valtok(egy osztalyba jartunk). Elmentem, elso evben minden renben volt, csak hangulatingadozas volt, meg sokat voltam kedvtelen, de az apukam csaladi hulyesege miatt volt. Aztan masodik evben(akkor voltam kilencedikes) kezdett megint elojonni minden erosebben, plusz meg ujabb dolgok.
    Abban az evben sokat stresszeltem mind iskolai, mind csaladi okok miatt, es olyan dolgok is voltak amik addig nem, migrenes fejfajas, iszonyatos szedules, hogy nem lattam a tablat, es akkor kaptam szemuveget, de ez nem sok mindent oldott meg. Ez kb egy fel even keresztul ment, es kozben eros hasfajasom volt. Januarban pedig mar ott tartottam, hogy en ezt nem birom, feladom. Vagdostam magam, de olyan helyeken, hogy senki ne lassa, es azert mert csak igy tudtam levezetni a feszultseget. Mason nem tudtam volna, mert nem akartam fajdalmat okozni senkinek. Utana kicsit jobb lett, majd majusban korhazba kerultem vakbel gyanuval, de vegulis azt mondtak, hogy valami gyulladas van stressz miatt, szoval dieta es irany a pszichologus. Utana nyaron viszonylag jo volt(2016). Azutan szeptemberben jartam pszichologushoz, ami segitett abban, hogy a csaladi dolgokat meg tudjam beszelni vele, de a szorongasban, panikrohamokban(mert azok is elojottek)nem tudott segiteni, de nem is mondtam neki. Azt az evet valahogy tuleltem, bar elofordult, hogy hanytattam magam, hogy ne keljen iskolaba mennem, pedig kulonosebb okom nem volt ra, miutan az osztallyal joban voltam, es a tanarok sem voltak a legrosszabbak. Vegul kollegiumba koltoztem, hogy ne keljen messzirol, meg 2 helyrol iskolaba jarnom( a szuleim elvaltak), majd majusban halisten kaptam egy lehetoseget, hogy elmenjek Ausztraliaba 2 honapra. Kint is iskolaba jartam, de ott nem volt semmi a hasfajason kivul. Visszajottem es eldontottem, hogy en iskolat valtok, mert nem birom tovabb. Sikerult is egy jo iskolat valasztanom. De valamiert nem erzem jol magam. Jok a tanarok, ah orak, a diakok, de allandoan faj a hasam, nem tudok enni, es az a baj, hogy eleve nagyon vekony vagyok az alkatom miatt, ezert iszonyat konnyen fogyok, de hizni meg hosszu honapok alatt sem mindig sikerul. Es abba hagytam a pszichologushoz valo jarast, mert ugy tunt, hogy minden oke. De mostanaban sokszor elojon, hogy ugy erzem, felesleges vagyok, hogy nem birok emberek kozott lenni, zsibbad a labam, vagy remeg,meg a kezem nagyon, es sokszor van, hogy fazom, de kozben izzadom, es nem alszok valami jol, pedig regen nagyon jo alvo voltam, altalaban 12-14 orakat mindig aludtam hetvegen estenkent. Es ugy erzem, hogy megorulok, sokszor mintha almodnek olyan erzes nappal ebren lenni, es csak menekulni akarok. Most egy ideig tejmentesen kell elnem, mert azt mondtak, az jot fog tenni a hasamnak. Van meg egy dolog, vagyis ketto. Az egyik, hogy kb 1 eve ramjott az, hogy mindig azt erzem, hogy figyelnek, ezert a sajat furdonkben korbe szoktam nezni, hogy nincs- e kamera. Meg azt erzem valakinel, hogy hallja a gondolatom, tudom, hogy nem igy van, de emiatt sokszor manipulalom a gondolataimat. Es mostanaban mindig tobbszor kell ellenoriznem, hogy elzartam a gazt, vagy becsuktam az ablakot, mert sokszor teszek ugy valamit, hogy nem emlekszem egyaltalan, hogy en csinaltam-e, vagy megcsinaltam-e. Sajnalom, hogy ilyen hosszu lett, csak egyszeruen jol esett kiirnom magambol, mert a szuleimnek ezeket nem tudom elmondani(nyilvan 1-2 dologrol tudtak,de lenyegeben nem). Mit tanacsol? Egyszeruen mar nem tudom mit tehetek. Meg van 2 evem a sulibol es utana tudok, csak kulfoldre menni, hogy itt hagyjam ezt az egeszet, de attol felek, hogy a problemak elol nem tudok elmenekulni, es ott is meg fognak talani.

    • admin

      Kedves Zoé!

      Szerintme jó, hogy kiírta magából az érzéseit, gondolatait. Köszönöm, hogy megbízik annyira bennem, hogy ezt meg is osztotta velem!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna folytatnia qa pszichoterápiás munkát. Az Önnel együtt dolgozó szakemberenek őszintén beszámolnia minden nehézségéről. Szerintem nem feltétlenül kell elmenekülnie ahhoz, hogy jobb legyen Önnek, sőt nem a lakhelyváltoztatás fogja megoldani a problémáját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Gyula

    33 eves egyedul alo ferfi vagyok egy 3 eves gyerekel nincs senikink es nincs hova menunk valamilyen segitseg kellene

    • admin

      Kedves Gyula!

      Mit jelent az hogy nincs hová menniük? Amennyiben lakhatási vagy anyagi gondjaik vannak, érdemes a helyileg illetékes családsegítő szolgálatot felkeresnie, ahol az Ön által igénybe vehető szociális juttatások igénylésében tudnak segítséget nyújtani.
      Magányossággal, kapcsolati gondokkal összefüggő kérdésekben pedig szívesen állok a rendelkezésére!

      Kívánom, hogy mielőbb megoldódjon mindez!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • evelin

    Kedves Doktornő!
    Egy elég összetett probléma miatt írok Önnek. 21 éves vagyok,a barátommal 18 éves koromban jöttem össze,de a nagy problémám az,hogy nem feküdtem még le vele.Röviden szólva “minden megtörtént,csak AZ nem”. Az osztálytársam volt,sokáig nagyon tetszett nekem,mielőtt kiderült hogy neki is tetszem.Össze is jöttünk,de sajnos kezdtem úgy érezni (már az elejétől kezdve),hogy valami nem jó,pedig úgy éreztem szeretem őt.Nagyon sokat olvasok már tinédzser korom óta,nagyrészt romanikus regényeket.Persze nem úgy van a valóságban mint a könyvekben,de mégis úgy érzem,hogy valami más is van a háttérben,mintha egyáltalán nem úgy kívánnám őt,mint “ahogy kéne”.Nagyon gondolkodós típus vagyok,mindent a fejemben élek meg inkább,mint a valóságban és már az elején elkezdtem görcsölni, hogy “ez így nem jó” meg “lehet nem is vele akarok lenni” . Telt az idő,és csak úgy hirtelen eszembe jutott,hogy mi van, ha azért nem olyan ez az egész,mert valójában nem is a fiúkhoz vonzódom,hanem a lányokhoz.Ez már egyszer eszembe jutott kislány koromban,amikor vastam egy másik lány üzenetét egy magazinban: “tetszik a barátnőm”. Nekem nem tetszett meg soha nő/lány,ezért akkor sem értettem,meg is ijedtem.Szóval alapja nem volt.De amikor összejöttem Vele,hirtelen megint előjött a kérdés: mi van ha ez a baj? Megijedtem hogy elveszítem Őt, ha ilyeneken gondolkozom,ezért gyorsan ejtettem is a témát.Akkor sem volt senki nőnemű, aki megtetszett volna,ilyen fantáziáim sem voltak soha.Viszont eltelt 2 és fél év,februárban lesz 3 éve,és még mindíg úgy érzem hogy valami baj van és még mindig nem jutottunk el a “fináléig”. Nekem és Neki is ez az első kapcsolata,én pedig alapból féltem a testiségtől mindíg is. Az még fontos információ,hogy én 150cm,ő pedig198,ezért attól is féltem már az elejétől kezdve,hogy sokkal nagyobb, mint én.Szóval sokat olvastam,elbújtam a könyvekbe és nem akartam igazán ,megélni(mostmár azt sem tudom miért).Ígybotlottam bele két fiú szerelmi kapcsolatába. Két fiú szerelme nekem mindíg is pozitív gondolat volt,a szexjeleneteiket olvasni is élvezetes volt.Szóval ahogy belekerültem ebbe,beleéltem magam,de még mindíg a két férfi gondolata tetszett.Na és így jött megint fel,mostmár harmadjára a gondolat: azért tetszik ennyire ez a két férfi történet,meg szex stb.,mert valójában tényleg a nők tetszenek? Valamint a barátomat ezért nem kívánom “ahogy kéne”? Vagy csak már annyira rágörcsöltem a “végső” részére a szexnek,hogy az a baj? Mivel eddig ebbe a”nő témába” nem gondoltam bele teljesen,nem is jutottam semmire,de mostmár muszáj vagyok,mivel tényleg kétségbe estem,hogy lehet ez a baj. Hiszen most harmadjára előjött ez a kérdés,akkor kell hogy legyen benne valami? Vagy nem? A 20 év alatt mindíg is srácok/fiúk tetszettek,a könyvekben is őket preferáltam,velük tudtam magam elképzelni.De mostmár annyira felhergeltem magam,hogy csak ezt hallom a fejemben:”Te a lányokat szereted,ezért nem volt minden olyan ahogy szeretted volna.Most végre kiderült.Csak fel kell dolgoznod.” Belegondoltam,próbáltam elképzelni,milyen lenne,mivel sokat olvasok és élénk a fantáziám nagyon sok szituációt elképzeltem nőkkel,hátha találok magamban valamit. Undorítónak nem találtam,sőt volt olyan amit vonzónak ítéltem,de valahogy mégsem érzem hogy jó lenne,pláne hogy nagyon nem érzem ezektől a gondolatoktól jól magam.A legrosszabb,hogy mindkét nemmel el tudom ezeket képzelni,és hiába érzem,hogy érzelmileg férfihoz tudnék kötödni romantikusan,valahogy mégis kétségek között vagyok,hogy akkor mégis miért gondolkozom ilyeneken,és miért “sikoltom magamban”,hogy “de te AZ vagy.” Szóval jó lenne egy kis útmutatás,hogy így első benyomásra mi lehet a baj,mert nagyon szeretném a “2 gyerek,férj,kutya” boldog véget,és félek,hogy végül nem ezt a kártyákat osztották le nekem,ami viszolygással tölt el. Körülbelül egy hónapja gyötörnek ezek a gondolatok,a családom támogat,az ő véleményük szerint itt nem a “lányokkal van a baj”,hanem az intimitástól való félelmemtől,vagy attól,hogy a barátom mégsem nekem való.De már odáig jutottam,hogy azt gondolom csak “gondolatban tetszenek a fiúk” és most,hogy nőkre is gondolok,azért reagálok ilyn intenzíven,mert csak azt hittem,hogy az ellenkező nem kell.Főleg,mivel régen is,amint kiderült,hogy valakinek én is tetszem,olyan volt,minthna elfújták volna a vonzalmamat és már majdhogynem taszított az illető.Ez egyszerű ijedtség volt csupán?Szakítanom kéne Vele,vagy csak a görcsösséget kéne megoldani? Vagy nem is a szex a baj,hanem hogy inkább nővel szeretnék lenni,csak nem tudom magamnak bevallani? (Persze ezt a mondatot leírva egyből jön a hang:”Igen ez a baj,nővel szeretnél lenni”.) Nem tudom mit tegyek,hogy mi az igazság.
    Remélem ez a kusza történet érthető lesz,nagyon próbáltam magamból mindent szisztematikusan kiírni. Előre is köszönöm a választ és a segítséget!

    • admin

      Kedves Evelin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes nem csak végiggondolni, milyen érzések és gondolatok vannak Önben a nőkkel illetve férfiakkal kacsolatban, hanem a gyakorlatban is megtapasztalni azt, mit váltanak ki Önből. Mit érez, ha megfogja a párja kezét? És ha egy nőét? Az előjáték a párjával még nem egyenlő a szexxel, érdemes alaposabban átgondolni az ezzel kapcsoaltos félelmeit és szép lassan leépíteni azokat. Az intimitástól való félelem ahogy írta is jól megmagyarázhatja azt, miért jöttek hirtelen elő a homoszexualitással kapcsolatos elképzelései. (Talán akkor is előjönne valamilyen gáltó gondolat, ha ugyan ez egy lánynal történt volna meg). Önismereti munka megkezdését javaslom, melyben szívesen leszek a partnere, ha úgy dönt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tímea

    Kedves Melinda,
    23 éves lány vagyok. Van egy párom (28), aki külföldi és már 11 hónapja együtt vagyunk. Ő az első komoly kapcsolatom. Szeretem őt de nem vagyok belé szerelmes. Próbálom magamat rávenni, de néha úgy érzem hogy nem is akarok vele lenni. Együtt lakunk 2 hónapja. Szerintem korai volt az összeköltözés de már a kapcsolatunk elején is egy házban laktunk. Ha vele vagyok jó de mégsem. A szex jó vele, de nem tudok teljesen kielégülni. Lehet hogy betegnek hangzik de ha nem szexelünk akkor néha önkielégítek. Szex közben nem tudom pontosan mit is kell érezni de az én érzéseim többnyire haloványak. Néha van hogy lángolok de nagyon ritkán. Mitől van ez? Általában a stresszre fogom, mert dolgozom és egyetemre is járok, ráadásul külföldön. Nem tudom milyen kapcsolat ez mert úgy érzem tudnám szeretni csak valahogy mindig olyan dolgokat csinál ami kiábrándít. Igazából leírni sem tudom hogy mit érzek most ebben a kapcsolatban, mert annyira nem értem…
    Előre is köszönöm válaszát!
    Tisztelettel,
    Timea

    • admin

      Kedves Tímea!

      Szerintem jó hogy írt és nekem is az a véleményem, hogy fontos volna megérteni az Önben kavargó érzéseket, hogy annak megfelelően tudja irányítani az életét, ami valóban jó Önnek.
      Hogyan alakultak a párjával kacsolatos érzelmei a 11 hónap alatt? Miért költöztek össze? Mik azok a dolgok, amik kiábrándítják Önt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.