Online pszichológiai tanácsadás | Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus és személyközpontú terapeuta honlapja

Pszichológus válaszol

Kedves Látogató!

A szolgáltatás 2017.02.17-től az alábbi linken folytatódik a korábbi, 48 órás határidővel. Felkészült kolléganőimmel együtt szeretettel várjuk kérdését, melyet igyekszünk mielőbb megválaszolni!

http://www.onlinepszichologus.net/pszichologus-valaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és a többi adat megadása nem szükséges.

Kérem a kedves Látogatókat, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjanak. Kérdéseiket az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakban írják meg, mert csak így áll módomban megválaszolni őket.

Felhívom szíves figyelmüket, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során  létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat, személyes véleményemet tükrözi.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 3 munkanapon belül történik.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta jelölt

A hozzászólás elküldésével kijelentem, hogy elmúltam 18 éves. Kijelentem, hogy 14 és 18 év közötti vagyok, de a törvényes képviselőm hozzájárulásával használom ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelentem, hogy a törvényes képviselőm jár el helyettem.

 

Share

12 332 Comments

  1. Válasz K. Alexandra

    Kedves Melinda!
    23 éves lány vagyok volt egy fiú akibe teljesen bele szerettem mielőtt megtudtam, hogy hívják megálmodtam, hogy van egy barátnője. Közösségi hálón a név alapján megtaláltam a fiút és akkor láttam, hogy van barátnője. Eltelt kb.3-4 hónap megálmodtam, hogy a srác aki a lakhelyemnél buszt vezet ( mert buszsofőrként dolgozik) elkezdett más helyen buszt vezetni ott voltam mellette láttam, hogy az nem az a környék ahol eddig vezetett. és ismét eltelt kb 2-3 hónap és az álmom be is bizonyosodott áthelyezték őt máshová vezetni aztán eltelt ismét pár hónap megálmodtam, hogy a barátnőjével az oltár előtt állnak ismét eltelt kb 1 hónap és akkor láttam a közösségi hálón, hogy megkérte a kezét most ismét vele álmodtam, hogy megint máshol kezdett el vezetni. Miért van ez ? miért álmodom meg előre azt ami történni fog vele? ez egy kicsit ilyesztő is. Soha senki mással nem történt még ilyen, hogy megálmodom mi fog vele történni. Remélem megtudom rá a választ!

    Előre is köszönöm a válaszát

    Tisztelettel: Alexandra

  2. Válasz Edina

    Kedves Doktornő!
    Én egy 21 éves lány vagyok, nem Magyarországi lakos, a családommal élek. És ezzel kapcsolatban lenne szükségem tanácsra.
    A családom mintha az ellenségem lenne.
    Gyermek korom sem volt valami nagy szám, “terrorizálás” testileg, lelkileg. Van egy testvérem (19) Nehéz megfogalmazni, amit át szeretnék adni, de a lényeg, hogy nem érzem magam teljes biztonságban a családomban. Egész gyermek korom úgy zajlott le, mintha az öcsémet jobban szeretnék, tisztelnék, mint engem….sőt ez mai napi így van. Az ő szava szent és sérthetetlen, az enyém nem is létezik. Kis koromban fenyegetőző és erőszakos volt velem szemben, semmi tiszteletet nem nyújtott felém.
    Nagymamámmal és édesanyámmal a legrosszabb a helyzet. Tudni kell, hogy édesanyám rendszeresen megcsalja édesapámat, amiről ő tud és nem bánja, sőt még meg is védi, amit nem értek, volt már ebből sok vita, es mindig édesanyámnak adott igazat és őt védte. Édesanyám pedig jobban szereti a szeretőjét, mint engem….legalábbis ezt érezteti. Mikor messze tanultam volt olyan, hogy hónapokig nem hívott fel, de a szeretőjével órákig tudott beszélgetni. Nagyon ritka mikor megölel és van úgy, hogy napokig nem szól semmit sem.Nagymamámmal a veszekedés napi szintű. Szerinte minden az én hibám, megalázóan beszél és viselkedik velem, rendszeresen kötekedik, csak hogy fel idegesítsen.
    Persze szeretnek, mert ezt nem tagadom, meg kapok szinte mindent, ami pénzért vehető, de nekem nagyobb szükségem lenne egy kis kimutató szeretetre, beszélgetésre.
    Testileg és lelkileg is gyenge vagyok már hozzájuk. 172 cm vagyok de nem vagyok 50 kg és ezzel is állandóan idegesitenek, hogy miért vagyok ilyen sovány. De a lelki a legrosszabb. Már ugy érzem teljesen el fogyott az erőm. A napi szintű idegesség teljesen megvisel. Nálam nem igaz a “Mindenhol jobb, de a legjobb otthon” mondás. Magyarországon dolgozok, mikor haza jövök egy-két napig jó minden aztán kezdődik minden előről, mintha nem is egy család lennénk, mintha nem is az ő gyermekük lennék. Ha pedig még kint vagyok és dolgozom hetente, ha háromszor 40másodpercet beszélek édesanyámmal az már jó, persze édesapámmal mindig szoktam.
    Szavakkal nem tudom már kifejezni milyen rossz huzamosabb ideig itthon lenni.
    Sokszor eszembe jut, hogy megbeszélem velük, de tudom, hogy úgy is csak ki nevetnének és csak nekem lenne a legrosszabb.Ezt a kis töredéket jó volt leírni.
    Ez ügyben kérem a segítségét. Várom a válaszát.
    Előre is köszönöm!

    • Válasz admin

      Kedves Edina!

      Megértem, hogy szörnyen érzi magát ebben a családban! Önismereti munka megkezdését javaslom annak megértése céljából, hogy miért bánnak úgy Önnel a szerettei, ahogy Ön nem érdemli. Átlássa, lehet-e változtatni ezeken a kapcsolatokon. Ha igen, hogyan. A leginkább megbetegítő érzés, amit most átél, hogy ha őszinte lenne, csak kinevetnék, ha meg nem mond semmit, magára marad a problémáival, még jobban elmagányosodik. Ne hagyja hogy így legyen, vegye kezébe a sorsa irányítását! Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  3. Válasz B. Máté

    Kedves Melinda

    21 éves fiu vagyok. Párkapcsolati problémám van. Egy évig voltam eggyütt egy gyönyörű lánnyal akiről tudom hogy ő lehet életem szerelme. ő 19 éves. azert szakított velem mert tulzottan féltékeny voltam mindenkire. illetve tudni akartam hogy merre jár és mit csinál. Azt érezte hogy: “túl szoros a póráz” az eggy évből kb 10 hónapot iszonyatosan jól töltöttünk de szerinte az utolso 2 hónap az nagyon sok volt már neki. egy hónap telt el a szakitas ota de semmi valtozast nem érzek még mindíg szeretem. szakitasunk elott eggy iskolaba iratkoztunk pesten így kedd csütörtök szinte egesz nap eggyutt vagyunk mert éjszakai a képzés. sokat buszozunk ez miatt mert nem pestiek vagyunk. nemrég probáltam vele beszélni kettonkről de mkndketten sírva mentünk haza. ő most sokaig nemakar eggyaltalan parkapcsolatot. aztmondta hogy nem csukja be az ajtomat de ne számítsak sok jóra.. pedig érte megváltoznék sőt már nagyon sokat változtam. de nemakarja tiszta lappal elkezdeni velem újra. A körülöttem és még a körülötte élők is biznak abban hogy egynap ujra osszejovunk mert látta mindenki hogy jol megvoltunk. szülei is azt szeretnék illetve a barátaink is. ő viszont eggyáltalán nem. csökönyös es nem lehet vele beszélni mert hamar felkapja a vizet és elrohan vagy nembeszél velem. baratok vagyunk még az megmaradt de nagyon magam alatt vagyok.. ebben kérem a segitségét illetve tippeket vagy gondolatokat..
    Köszönöm

    • Válasz admin

      Kedves Máté!

      Szerintem nagyon jó, hogy ennyire szereti ezt a lányt, szeretne megváltozni emiatt. A féltékenységben változtatni azonban nem megy egyedül, ugyanis nem csak elhatározás kérdése. Önismereti munkával meg kell értenie, mitől tart ennyire, mi rémíti Őt meg abban, ha a barátnője elmegy valahová. Önbecsülésének és a kapcsolatukba vetett hitének is feljődnie kell, ami csakis terápia segítségével történhet meg. Tiszta lappal ugyan nem lehet és nem is kell kezdeni (el kell ismerni és jóvá tenni a múlt sérüléseit, melyeket Ön okozott neki), csak így lehet remény arra, hogy rendbe jöjjön a kapcsoaltuk, a korábbinál egy magasabb szintem működjenek együtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  4. Válasz Alexandra

    Kedves Melinda!
    15 éves lány vagyok. Újabban kicsit felborult az életem, a családomban és a baráti körömben is vannak problémáim. Tudni kell rólam, hogy nagyon rossz önkritikám van, és bizonytalan vagyok. Egy fél éve körülbelül van 3 barátom, akik 2 évvel fiatalabbak nálam, és fiúk. Emiatt nagyon sok osztálytársam lenéz, és nem érti meg, hogy én szeretek velük lenni, és igenis normális barátság van köztünk a korkülönbség ellenére, ami szerintem nem is olyan nagy. A 3 fiú közül az egyik régebben mindig bántott engem és egy barátnőmet, de egy ideje tisztáztuk az egészet, és most már egész normális. Azonban még mindig nagyon sokszor bunkó (a legjobb barátaival is). Nehéz elmagyarázni, de olyan, mintha nem szeretné, hogy barátok legyünk, közben pedig sokszor keres, és néha nagyon kedves.
    Azonban a másik fiúval nem tudom mi van, és nem tudom tisztázni magamban a dolgokat. Őt csak 2 hónapja ismerem jobban. Abból 1 hónapig nem volt olyan szoros a barátságunk, most viszont azt veszem észre, hogy mindent elmondok neki, ő pedig segít nekem, kedves, érdekli mi van velem, és ő is elmond nekem sok dolgot, és bízunk egymásban. Mégis nagyon rosszul esik, amikor a többi barátnőmmel beszélget, és hülyül, pedig sokszor rólam beszélget velük. Nem tudok rájönni, hogy mi van köztünk. Legtöbbször messengeren éjszakába nyúlóan beszélgetünk, aztán délután találkozunk tanítás után az iskolában, és olyankor mindannyian együtt szórakozunk 2-3 órát. Ilyenkor máshogy viselkedik, mint amikor csak kettesben vagyunk és úgy beszélgetünk, vagy mint amikor felhív. Kicsit kevesebb figyelmet irányít rám, és néha kicsit többet a barátnőmre. Én pedig nagyon féltékeny vagyok erre.
    Olyan nekem, mintha a legjobb barátom lenne, mégsem mondja ezt így ki, valamelyik nap úgy nevezett, hogy én vagyok az egyik legmegbízhatóbb barátja. Egyre szorosabb a barátságunk.
    Mégis mindig sírok miatta, vagy attól rettegek, hogy elveszítem, és már próbáltam vele ezekről beszélni, de nem tudom, hogyan lenne ez helyes. Próbáltam már tőle távolodni is, de amikor rájött, könyörgött nekem, hogy ne csináljam ezt, mert nem szeretne engem elveszíteni. Pedig néha úgy érzem, helyesebb lett volna nem megismerni őt, és nem szenvedni miatta.
    Ki, vagy mi vagyok én neki? És ő nekem?
    Hogyan tehetném még szorosabbá a barátságunk? Vagy inkább el kellene engednem őt?
    Miért szeretnék vele éjjel nappal beszélgetni, és miért fáj annyira a tudat (vagyis én azt hiszem, nem tudom hogy van), hogy én nem vagyok elég fontos neki?
    Nagyon nagy baj ez a 2 év különbség a barátságunkat tekintve?
    Miért félek attól éjjel-nappal, hogy elveszítem Őt?
    Mit tegyek???

    A választ előre is köszönöm.

    • Válasz admin

      Kedves Alexandra!

      Levele alapján az volt a benyomásom, hogy ami Őn és eközött a fiú között van, több puszta barátságnál. Talán romantikus jellegű kötődés is van Önök közt, hiszen vágyna egyfajta kizárólagosságra is. Retteg, hogy elveszíti, hogy mást esetleg jobban kedvel. Talán kicsit beleszeretett ebbe a srácba. Ha így van, érdemes vele beszélni erről, hátha Ő is viszonozza az Ön érzéseit!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Válasz Edina

      Kedves Pszichológus!

      Azzal kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni, hogy lassan egy éve döbbentem rá arra, mivel rohamosan romlott a kapcsolatom az édesanyámmal, egyre többször vitáztunk, egyre nehezebben tudtam elviselni, hogy talán olyan problémával szembesülhetek, hogy nárcisztikus a személyisége. Természetesen nem vagyok szakember, internetes fórumok olvasásával, keresgéléssel találtam rá erre a fogalomra és sok történetben, mintha a saját élethelyzetemet olvastam volna vissza a leírtak alapján. Szeretném kérni a tanácsát, hogy ezt bármilyen módon lehet-e kezelni, illetve valahogyan megoldani? Semmilyen szinten nem tűr ellentmondást, semmilyen problémát, témát nem lehet vele normális keretek között megbeszélni. 24 év után elhagyta őt az apánk, mindennek 7 éve, azóta is az összes keserűséget, problémát folyamatosan tesóm és én hallgatjuk. Sajnos eljutottam odáig, hogy betelt a pohár, félek, hogy vagy én leszek depressziós, vagy esetleg olyan emberré fogok válni, mint ő és esetleg még a házasságom is rámegy (utólag természetesen ezt is másképp látom, nem vagyok benne biztos, hogy kizárólag apánk volt évekkel ezelőtt a bűnbak, mivel akkor megcsalás miatt lépett ki a kapcsolatból, azóta sem beszélünk vele, nem is találkoztunk.)
      Nagyon köszönöm és várom tanácsait, meglátásait, tapasztalatait ezzel a nehézséggel kapcsolatban. Szép napot! Edina

      • Válasz admin

        Kedves Edina!

        Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna Önnek és az édesanyjának is átgondolnia a családjukban történteket. Amennyiben az anyukája nárcisztikus, szakszerű pszichoterápiás segítségre van szüksége. Levele alapján azt gondolom, hogy mindenképp szükséges volna a számára szakember támogatása, a z exe iránti haragban benne ragadni ugyanis nem csak kínzó érzés (az Önök számára is), hanem akadályozza őt a továbblépésben is. Az Ön számára is hasznosnak tartanám az önismereti munkát, hogy mindkét szülője szerepét tisztán lássa a válásban, merjen eltávoldoni érzelmileg az anyjától, valóban önálló életet élni. Ha gondolja, szívesen segítek ebben négyszemközti keretek között.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  5. Válasz Ákos

    Kedves Melinda!

    A barátnőm lakása büdös, bent van 1 macska, 1 kutya, az udvaron még 3 kutya.
    Hogy lehetne az orrfacsaró szagra, igénytelen miliőre felhívni a figyelmét?

    Egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel, életem legszebb nője nagyon jól megvagyunk minden tekintetben, egyformán gondolkodunk, kiváló a nemi életünk, meglátásom szerint boldogok vagyunk.
    Az én lakásomban.
    Nála egyszerűen büdös van, a macskája mindenhova bejáratos, / a kutya csak a folyosón/ volt hogy a franciaágyon az én fejem alatti részt pisilte le, amikor nem voltam ott, nem is aludtam ott hónapokig. A reakciója a tipikus: mircike nem miattad csinálta, egyáltalán nem féltékeny rád. / pedig dehogynem/

    Egyre inkább azt érzem, hogy kezdenek az állatok az első helyen lenni nála. Az meg milyen profán már, hogy egy állattal keljen megvívni egy nőért, egyáltalán, a téma felvetése is lassan kétséget ébreszt saját épeszűségemmel / magammal szemben is, hogy kell-e nekem ilyen kapcsolat?

    A macska egyébként kinti benti macska, alma nincs bent, maga macska büdös. / pedig ivartalanított kan/
    Amikor gondolja bemegy a lakásba, / cukika cicaajtón át/ és miután evett, bármit szabad neki, lehet hogy két napig a mezőn – árokban- szennyvíztelep mellett – vagy a szomszéd padlásán volt, vagy bárhol, ( ki tudja hol) és azzal a testel, bundával fekszik az ember életterébe, amikor nem vagyok ott akkor az ágyába is. mondjuk mindenkor tiszta ágyneműt húzunk amikor ott alszok, olyankor nem jöhet be a hálóba, de ez pusztán parasztvakítás a javából, ezt sztem mindketten tudjuk.

    Nem tudom, hogy vak voltam eddig, vagy mostanában valami folyamat beindult, de undorodok hozzá menni, és félek, ez a végét jelenti a kapcsolatnak. Az összeköltözést tervezgetjük, ám az esélyeket latolgatva, már ami a 10 éves távlati terveket illeti, nem hiszem, hogy a jelenlegi állapotban eljutnánk odáig. Hogyan tudnám a jó irányba terelni, és felnyitni a szemét?
    Nem átnevelni szeretném, mindössze macskaszőrmentes jó illatú tiszta lakásba hazamenni, ahol a komfortérzetem a toppon van. Szeretném azt az állapotot elérni, hogy nem kell 4 törölközőt kidobnom a szekrényből a szennyesbe, mielőtt kiviszem a fürdőszobába, törölközni, mert a macska egész nap azokon feküdt a szekrényben, és nemcsak büdösek, de sokszor „furcsán nyirkosak is”. Férfiként szeretem az illatokat, a maszkulin vonások rendben vannak, nem vagyok metroszexuális sem, mielőtt túlzottan nőies jegyekre gondolna. Az otthon melege, az otthon árasztotta béke, és nyugalom mind- mind a saját kényelmünket kell hogy szolgálja, és elgondolkodtat, hogy ha ennyire eltérő igényrendszerrel költözik össze két ember, akkor a jövő komplex egészé válhat-e egyáltalán valaha is?

    Válaszát köszönöm.

    Ákos

    • Válasz admin

      Kedves Ákos!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos arról beszélniük a párjával, hogy Ön milyen felételek mellett érezné magát kényelmesen, elmondania és megindokolnia azt, pontosan mi zavarja Önt ebben a helyzetben. Szerintem egyáltalán nem jó, hogy azt érzi, az állatok elsődlegesek a barátnője számára, az ezen veló változatáshoz azonban nem szabad túlzottan tapintatosan fogalmaznia.
      A közös jövő kialakításán minden párnak dolgoznia kell!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Válasz admin

      Kedves Jenő!

      Semmi gond, előfordul, hogy összetévesztünk neveket!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, mert hiában van új párkapcsolata, hogy ha a szíve még Krisztáért dobog! Szerintem érdemes volna pszichoterápis segítséget kérnie, négyszemköztri keretek közt végiggondolnunk, hogy mi az, ami ennyire megfogja Önt benne és ha ezt a nőt szereti, akkor miért nem pórbálkozik nála, van most másik nő az életében. Ez egy olyan helyzet, amiből véleményem szerint egyedül nem lehet kikecmeregni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  6. Válasz Névtelen

    Kedves Krisztina!
    Szeretnék segítséget kérni öntől…
    38 éves vagyok…
    Hol kezdődne a történet?
    Két éve egy társkereső oldalon megismertem egy hölgyet…Úgy kívják mint Önt…
    Összejöttünk szeptember volt ahogy most is…Még soha nem voltam ilyen boldog!Két munka helyem is volt..Olyan energiával voltam,hogy a környezetem csodálkozott…Hogyam birom ezt…Amikor tudtam nála voltam …időnként nálam…Abszolút nem voltam fáradt…Olyan változásokon mentem keresztül amin magam is csodálkoztam…A merevség a mindennapjaimból megszűnt…Laza lettem amit mindíg is szerettem volna…Megváltoztatott ….vagy én változtattam meg magamat,de örömmel……Nem tudom….
    A családja elfogadott…soha nem éreztem ilyen szeretetet …Ez visszafelé is működött!Nagyon megszerettem őket…
    Manjd jöttek a problémák..Sokszor Kívántam…de nem voltam önző…Mindíg figyeltem rá….Neki legyen elősszőr jó…Sajnos ő a spontán helyzeteket szerette..Ezt élte meg eddigi kapcsolataiba..Én meg munka után mentem hozzá…Próbáltam programokat behozni ..ne laposodjon el az este,de sajnos így se érhettem hozzá…Egy héten max ..kétszer…,de volt olyan ,hogy egyszer sem..Az mondta,hogy az elfogadással problémám lehet…Mert nem fogadtam ezt el…Előjött bennem a féltékenység is…mert az elején nem volt ilyen… még ő mondta,hogy ilyen felszabadult…,,érzés nem élt át…,,
    Gyermeke nem volt…A 40 születésnapja olyan meglepi volt ,amit az anyukájával szerveztünk amit szerintem soha nem felejt el…A családja ahogy írtam örűlt nekem…biztak benne ,hogy család is lessz belőlünk..A hangulata változó volt mindíg is…Időnként összefutottunk ,néha csak húsz percre…,,hideg volt,,Amikor kérdeztem tőlle azt mondta nincs semmi baj…A család témát előhoztam amikor meghitten voltunk..támadóan lépett fel…Azt mondta ne terveztünk jön minden spontán…Én ezzel nem értettem egyet…mert Ennyi időssen a spontán dolgok már nem minden helyzetben élnek….Itt tudnia kell,hogy többször voltunk fasirtba…kibékűltünk..összevesztünk..Amikor nem voltunk eggyütt hiányoztunk egymásnak..Az anyukától tudtam meg,hogy sokat sír..Mégse maradtunk eggyütt…Hónapokkal később is…Egy évig voltunk egyébbként eggyütt..Én ,hogy elfelejtsem…belementem egy kapcsolatba azóta is ő vele vagyok…Minden nagyon jó műkődik…csak sajnos szerelem nincs részemről….Ami még baj,hogy Kriszta jár a fejemben…Néha azt érzem,hogy ez már nem egészséges…ezért is fordúltam Önhöz…..Volt olyan,hogy tudtam melyik busszal megy haza….messzíről néztem..Nem mertem odamenni hozzá….A szívverésem duplájára nőtt..Időnként azt éreztem,hogy ott van a közelemben..és azt vettem észre,hogy a buszból csak néz….Sok fura dolog történt…tőrténik,de már félek,hogy ezt beleképpzelem..Egy párszor összetalálkoztunk,de nem nem komunikáltunk…Köszönés max…Egy-egy sms-t kűldtem neki…egy emailt ,de soha nem válaszólt..
    Elemeztem mindent…csalódást már megtaláltam…de azt nem tudom miért gondolok rá..miért jut dolgokról eszembe..stb..
    Ez betegség?A munkámat felelősséggel tudom végezni..Nem befolyásolja..A szerepet tudom játszani a barátnőmmel..nem vesz észre semmit..Időnként a hiányérzet….nagyon rossz…úgy hasonlitanám mint amikor a varatot felszakitom..és nem gyógyul..fáj…Elhesegetem..de újra visszajön..
    Mit tegyek?Kérem segítségét…
    Köszönettel Jenő

  7. Válasz Hajnalka

    Kedves Melinda

    November leszünk 2 évet együtt vagyunk még nem költöztünk össze . Néha úgy érzem akar kisbaby úgy érzem fontos vagyok . Még próbáltam beszélni mi lesz jövőre köztünk.Ő nem igazán szeretne mondatni jövőre.
    Mért nem akarja beszélni jövőre köztünk ?
    Féltékeny típus vagyok. Barátom beszélt másik nővel ott vagyok mit beszéltek néha nem . Ma barátom látja féltékeny vagyok egy nőre veszekedtünk fájt amit mondott nekem azt mondta még egyszer ezt csinálom vége lesz a kapcsolatnak. bocsánatod is kértem a barátomtól .
    Mit csináljak ?
    33 éves vagyok komolyan szeretnék csalatód látom barátom nagyon boldog velem
    Valamit csinálok rosszat csinálok !
    Köszönöm szépen .

    • Válasz admin

      Kedves Hajnalka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy talán az Ön féltékenysége is összefügghet azzal, hogy a párja fél elköteleződni, a közös jövőt tervezni Önnel. Néhány soros levélvéáltéás alapján nem lehet megítélni, lehet-e más emötött, az viszont biztos, hogy ha Ő nem csalta Önt meg, akkor a féltékenységének kordában tartásán Önnek kellene dolgoznia. Ehhez pszichoterápiás beszélgetéséek igénybevételére van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Válasz hajnalka

        Kedves Melinda
        Ön Igazad van mondtal rolam .Akkor benne van okay . Mit tudtok csinalni most ?
        Köszönöm szepen

        • Válasz admin

          Kedves Hajnalka!

          Amennyiben négyszemközt szeretne beszélni (ami fizetős szolgáltatás) kérem vegye fel velem a kapcsolatot a 0620/430-7186-os telefonszámon, vagy a habismelinda@gmail.com elektronikus levél címen. Várom megkeresését szeretettel!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

          • Válasz hajnalka

            Kedves Melinda
            Nem tudtok negyszemkozt beszélni Onel mert oxfordba èlek.
            Mit meg oldas baratom tud segiteni rajta ?
            Szeretnék meg valtozni baratom is lattja komolyan gondolom kapcsolatod.
            Köszönöm szèpen

            • admin

              Kedves Hajnalka!

              Ha szeretne négyszemközt beszélni, akkor javaslom Önnek a Skype-on keresztül történő konzultációt.
              A változás egyedül sajnos nem lehetséges féltékenység ügyben, mindenképpen szükséges hozzá önismereti csoport vagy egyéni terápia támogatása.

              Üdvözlettel: Habis Melinda

            • hajnalka

              Kedves Melinda
              Baratom soha nem mondtja mi gondolja a kapcsolatol . Ezen héten veszeketunk 2 napon nem beszélt velem.
              O nem igazan szereti beszélni problémaval ezt idegesit engemet ok is hibas vagyok szeretem hulyeseget féltékenysegtol csinalok neha .
              Köszönöm szèpen

            • admin

              Kedves Hajnalka!

              Azt gondolom, hogy ha nehezen tudnak szót érteni egymással, akkor érdemes párterápiára menniük a barátjával, hogy Ő merjen őszintén megnyilvánulni, Ön pedig maga mögött hagyhassa a féltékenységét.
              Sok sikert!

              Üdvözlettel: Habis Melinda

  8. Válasz Zsumi09

    Kedves Doktornő!
    Én egy 32 éves, hàzas nő vagyok! Pàr hónapja megismertem valakit, aki nagyon szimpatikus, de sajnos ő sem független( 46 éves férfi). Kölcsönösen bejövünk egymàsnak, ő a legjobb baràtjànak is mesélt rólam. Ő ismeri az én pàrom, gyerekeim…Baràtja szerint fél a botrànytól, ezért inkàbb baràti kapcsolatot szeretne… Nem tudom képes lennék- e csak a baràtja lenni!? Leírtam neki, hogy én is félek, erre azt vàlaszolta: “Megbeszéljük!”. Ha làt, làtvànyosan örül, ha írok neki, azonnal vàlaszol, keresi a tàrsasàgom, ha talàlkozunk… Szerintem nem én lennék az első félrelépése, de akkor tőlem miért fél? Mert fél, ezt is a baràt mondta. Köszönöm előre is a vàlaszàt!

    • Válasz admin

      Kedves Zsumi09!

      Szerintem nagyon sok mindent érdemes átgondolni a levele kapcsán. A férfi félelmei mellett azt is, Önnek mi az ami felkeltette az érdeklődését benne. Mi az, amit a jelenlegi kapcsolatában nem kap meg, hogyan próbálta meg ezt elérni. A dolgok mélyebb átgondolásához négyszemközti keretek közt zajló beszélgetést javaslok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  9. Válasz hajnalka

    Kedves Melinda

    November leszunk 2 èvet egyut vagyunk mèg nem költöztünk össze. Neha ugy erzem akkor kisbaby ugy erzem fontos vagyok . Meg probaltam beszélni vel jovore hogy lesz Ő azt mondja nem tudjunk mi lesz jovore . Ezt mond faj a szivem mert nem biztos erzes igazan szeret engem minding keres hibat mit csinaljak rosszat másik növel beszélt néha ott vagyok mit beszèlnek ,nagyon féltékeny vagyok .
    Baratom mondtja beszélni fog masik novel . Ezt mond nekem ugy erzem baratom keres valakit
    Mit csinaltjak?
    Köszönöm szepen .

    • Válasz admin

      Kedves Hajnalka!

      Szerintem fontos, hogy beszélgessen a párjával a félelmeiről és arról, hogy bizonytalannak érzi a kapcsolatukat. Hogy mire vágyna ő, milyen jövőképet tud elképzelni Önöknek?

      Sok sikert kívánok hozzá!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Válasz hajnalka

        En még bizom a baratommal nagyon.
        Szep csaladot szeretnék elkepzelem baratom fogja kis baby nagyon boldogsagot arcat. Csak ezt szeretnék .
        Köszönöm

      • Válasz Hajnalka

        33 éves vagyok barátom 49 éves
        elképzelem barátom fogja közös baby szeretjük egymást .Ez szeretnék .
        Nagyon nehéz vele beszélni erről. Mostanában látom valami baja a barátommal.
        Meg próbálom beszélni vele.
        köszönöm

        • Válasz admin

          Kedves Hajnalka!

          Egyértelmű számomra, hogy Ön nagyon szereti a párját, de fontos megtudnia, átbeszélniük mitől tart Ő, mi akadályozza Őt az elköteleződésben. Amit Ön tehet ezért, az szerintem nem több, mint hogy beszélget vele erről és persze hogy saját magán dolgozik, hogy ne legyen alaptalanul féltékeny.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  10. Válasz Viktor

    Kedves Melinda!

    Én egy 25 éves egyedülálló férfi vagyok. Sokat dolgozok biztonsági őrként, ezért interneten van jobban lehetőségem az ismerkedésre. Kevés komoly kapcsolatom volt, de számomra azok szerelmek voltak szám szerint 4-ről van szó. Az első egy majd 4 évig, aztán egy féléves, 3 éves és 10 hónapos időtartalomról van szó. Mai napig fontosak számomra ezek a személyek, de sajnos az esetek 90%-ban én rontottam el. Próbálom rövidre fogni és lényegre törően elmondani a problémám. Ha mind a 4 kapcsolatom elemezném regényt kellene írnom, ezért a friss utolsó kapcsolatomról mesélnék, amit még nem hevertem ki. Megismertem egy 39 éves, három gyerekes nőt, akit megkedveltem. Voltunk is együtt, de a gyerekek miatt illetve mivel én még nem voltam túl az előző kapcsolatomon nem jött össze. Megbeszéltük maradunk barátok és úgy tartjuk kapcsolatot. A sors úgy hozta, hogy pár háznyira kerültem hozzá. Ekkor még több időt töltöttünk együtt. Közös programok, közös alvás, filmezés, séta, stb. Számíthatunk a másikra minden téren. Kezdtem megszeretni és közel engedni magamhoz, de féltem teljesen megnyílni előtte, az előző csalódások miatt. Úgy viselkedtünk mint egy párkapcsolat, de még is amikor megkérdezte mi is van kettőnk közt, azt feleltem (amit utólag bánok) barátság. Telt múlt az idő és sok mindenen átmentünk, de a helyzet változatlan maradt. Múlthéten közölte velem új kolléga érkezett cégéhez, akinek bejön és udvarol neki. Rá másnapra randevúztak. Én akkor se nyíltam meg, de utaltam neki nem örülök ennek, hisz féltem elveszítem. Sajnos durva dolgokat is vágtam fejéhez, aztán mondtam ha elmegy felejtsen el. Ő ennek tudatában is elment és nem is keresett. Erre rá, három napra kiderült össze is jöttek és volt köztük viszony. Ekkor még dühösebb lettem és megint durva dolgokat vágtam fejéhez mérgembe. Nem értette miért, hisz barátnak állítottam be és úgy gondolta csak Ő lát ebbe többet. Majd elmondtam neki őszintén szeretem és önvédelmi célból nem mertem közelebb engedni magamhoz, mert féltem az újabb csalódástól (ami most be is következett). Nagyon sokat veséztük a témát, ki hol rontotta el, miért, mit kellett volna másképp, de semmin se változtatott. Közölte, hogy hagyjam békén, felejtsem el, mert rájött mégse lenne jó az új kapcsolatára nézve, ha velem tovább beszélne. Persze amíg nem jött ez az idegen, addig Ő nem értette, miért zárja ki a kettő egymást. Végül kiderültek olyan dolgok is, hogy már régebb óta úgy érzi meg kéne válnia tőlem, de társasági lény, mint én, és félt egyedül marad kitudja meddig. Ezért addig, míg nem talált valakit, jó voltam, aztán már nem kellek neki, semmilyen téren. Azt állította a két hetes ismeretség után, jobban szereti a férfit és mindenbe jobb nálam.

    A rövid regényem után, abban szeretném a segítségét kérni, hogy mint szakember és kívülálló, e rövid belátás után mi a véleménye? Mit rontottam el? Hol hibázhattam? Fog e még keresni, ha például nem sikerül a mostani kapcsolata? Helyre lehetett vagy lehetne még hozni? Mire figyeljek a jövőben? Szeretett e egyáltalán vagy csak használt míg tudott?

    Nem is az fáj legjobban lefeküdt mással vagy, hogy ismerkedett, hanem amiket mondott. Nem a tette fáj, hisz én nem mertem felvállalni és nem nőként néztem rám, hanem az, ahogy tette. Nem adott választási lehetőséget, nem állt elém, hogy neki ez nem jó, döntsek kell e nekem vagy nem, mert akkor tovább lép. Én minden nőt elmartam magam mellől miatta, és Ő az első férfiért elhagyott. Egy két hetes férfiért félretette a tíz hónapos kapcsolatunkat, akármilyen is volt. Én ezek után is kértem bocssáson meg, folytassuk, megváltozok, találkozzunk, beszéljük meg, de Ő elutasított. Ragozhatnám tovább, de a lényeget leírtam.

    Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát!

    Üdvözlettel : Viktor

    • Válasz admin

      Kedves Viktor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy azért nem merte közel engedni magához ezt a nőt, amíg lehetősége volt rá, mert a sok csalódás miatt, mi eddig érte nem tudta belelengedni magát egy mély viszonyba, nem merte felvállalni az érzéseit. Mivel ön barátnak nevezte, Ő úgy is viszonyult Önhöz, ami miatt nem hibázathatja. Hogy feldolgozza ezeket a veszteségeket pszichoterápiás munkára van szükség. ahhoz, hogy legközelebb sikeres legyen az ismerkedésben ezt a caalódást is fel kell dolgoznia. A terápia nem psuztán okoskodás a kudarcok lehetséges okokról, hanem sokkal több annál. Egy bizalmi kapcsolat, amelynek sajátosságait aztán a saját életünkbe is átültethetjük. Ha szeretne velem dolgozni ezen, kérem keressen meg valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  11. Válasz M. S. Csilla

    Kedves Melinda!

    3 gyermek édesanyja vagyok, a legidősebb, 7 éves lányommal kapcsolatosan lenne szükségem tanácsra.Már óvodáskorában is kicsit zárkózottabb volt az átlagnál, lassan kötött barátságokat, de baráti társaságában irányító szerepe volt a játékok során. Ismeretei környezetéről meghaladták életkorát, mert sokat kellett neki mindig olvasnom, és velünk nézte mindig a dokumentumfilmeket is. Imád kirándulni az apjával a természetben,szeret még horgászni is, imádja az állatokat, nagyon szépen rajzol (ezt a rajztanár többször is említette már,egyéni látásmódja van, elmondása szerint), szóval minden érdekli 🙂 és amit csinál, azt nagyon szépen, odafigyeléssel csinálja. Ő most 2. osztályos, érdeklődő, okos, az iskolai dolgait precízen elvégző gyerek, mostanában azonban szorongást, furcsa viselkedést figyeltünk meg nála. Tavaly elkezdtünk járni sakk szakkörre, gondoltuk kipróbáljuk milyen. Anna kicsit félt az elején mert új hely, új gyerekek, új felnőttek közé került (sajnos 3 hét után iskolát kellett váltanunk mert borzasztó osztályközösségbe került, ahol még a tanító néni is nyugtató teákat kellett hogy igyon 🙁 ) De én ott maradtam vele minden alkalommal, és szép lassan megtanulgatta a sakk szabályait és tetszett is neki. Pár hónap után kiderült, hogy tehetséges, és a tanárbácsi (aki FIDE mester) benevezte az első versenyre is. Egy fiú osztálytársa szintén sakkozott a szakkörön, akinek szintén ott volt az anyja minden alkalommal. Ahogy látta hogy az ő kis “zseni” fiacskáját Anna egyre inkább lehagyja, nőtt benne az irigység, és mikor eljutottak a megyei diákolimpiára, akkor már forrt a dühtől,mert a lányom szép eredménnyel ezüstérmes lett, a fia meg nem ért el eredményt. Két nappal később a szakkörön hagytam a lányom, a anyuka ottmaradt hogy szemmel tartsa a kis “zsenikét”, és amikor visszamentem a lányomért, zokogva tört ki belőle , hogy a fiú anyja nekitámadt, hogy ő kigúnyolta a fiát. Anna nagyon csendes, kissé zárkózott, nagyon érzékeny kislány, nem jellemző rá, hogy bárkit kicsúfoljon. Tudtam, hogy ez csak egy mondvacsinált indok volt, hogy a tehetetlen dühét valakin levezesse az a nő. A lányom azt mondta hogy fél tőle, és iskolába se mer menni, mert nem akarja látni !Én akkor kérdőre vontam, persze nagyon mérges voltam és ő, nem törődve azzal hogy az iskola folyosóján voltunk, magából kikelve akarta bizonygatni az igazát. Azóta nem szólunk egymáshoz, (február)és rám se mer nézni az utcán se. Anna nem nagyon beszél róla, de sajnos úgy tűnik a sakkot abba kell hagynunk, mert nagyon szorong, és furán viselkedik míg a tanár itt van nálunk(rágcsálja a pulcsi ujját; az ujjait, sakkbábukat a szájába veszi; nem beszél értelmesen, csak halandzsázik, fújtat, “morog”, a sakktanár pedig érthető módon, felállt és itthagyta. Eltelt vagy félóra, mire értelmes mondatokat tudtam belőle kihúzni, miért csinálta. Amúgy itthon teljesen normális, sokat nevetünk, játszunk, a tesóival is szoros a kapcsolata( 4 éves húga és 15 hónapos öccse van), csak idegen felnőtt jelenlétében változik meg. Most kérte hogy hadd járjon hegedűre, és mi belementünk, de a tanárnénivel is nagyon keveset kommunikált az első órán. Az nem újdonság, hogy nehezen nyílik, de ez a fura viselkedés nagyon ijesztő számomra. Nagyon rossz érzés, hogy amibe annyi időt, energiát belefektettünk, most talán abba kell hagyni, pedig a legtöbb versenyről éremmel térhetett haza, annyira ügyesen játszik. A tanárai is látják hogy nehezen fejezi ki az érzelmeit, a dicséretnek sem látszik hogy örülne, és nagyon ritka hogy felszabadultan viselkedjen. Itthon én nem látom ezeket, csak annyi, hogy noszogatni kell a lecke miatt és alig várja hogy mehessen játszani, vagy a galambjait etetni. Bár ez azt hiszem, természetes.
    Szeretnénk megoldást találni, hogyan oldhatnánk a szorongásait és ki nem mondott félelmeit, hogy felhőtlen, nyugodt gyerekkora lehessen.
    Kérem javasoljon valamit a fentiek alapján.
    Köszönettel: Csilla

    • Válasz admin

      Kedves Csilla!

      Szomorúan olvastam levelében, hogy ennyire rosszul kezelte a másik szülő, hogy a fia nem jeleskedett a sakkversenyen, a frusztrációját az Ön kislányán vezette le. Szerintem fontos, hogy beszéljenek erről egymással részletesen, segítséget kérjen tanároktól, vagy más szülőktől, s ha nem jár eredménnyel, csak akkor vigye el a lányát a szakkörből. Szerencsértlen megoldásnak taratnám, ha emiatt a konfliktus miatt teljesen abba kellene hagynia a sakkot, amit ha jól értem korábban szeretett a lánya. Szerintem nem kell megijedniük a furcsa viselkedés maitt, valószínűleg átmeneti, a vele történtek miatt lehet. Az érzelmek kifejetzésében és a konfliktusmegoldásban nekünk, szülőknek kell segítenünk a gyermeknek, hogy lassan ő maga is megtanulja ezt!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  12. Válasz K. Aisa

    Kedves Habis Melinda!
    16 éves lány vagyok. Még soha nem volt kapcsolatom. Elég érzékeny és vissza húzódó típus vagyok, a fiúkkal képtelen vagyok bármilyen formában kapcsolatot teremteni. Még azzal sem aki iránt semmi érdeklődéssem sincs. Valamiért olyan “alárendeltnek” érzem magam, a környezetükben. Beszélgetni sem merek velük. Pont emiatt a suliban rettentő csöndes vagyok, ezért néha sokan bántanak.
    A lányokkal remekül kijövök, és az ő társaságukban teljesen fel tudok oldódni. Sokszor úgy érzem, hogy csak egy lánnyal tudnék szerelmi kapcsolatot építeni.
    Érzelmileg Biszexuálisnak nevezném magamat, mivel néha bejön egy-két lány, (de nem vagyok benne biztos.)
    Van is, aki nagyon tetszik, de mivel az osztálytársam soha nem merném neki elmondani, hogy érzek iránta valamit. Egy ideje ezen kondolkozom, hogy meg próbáljam e a kapcsolat kezdést egy másik lánnyal..

    Előre is Köszönöm a választ és a segítséget!

    • Válasz admin

      Kedves Aisa!

      Levele alapján nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, csak a sejtéseimet tudom Önnek megfogalmazni. Én úgy vélem, hogy nem lehet reálisan eldönteni, Ön biszexuális vagy sem, amíg meg nem szűnt a félszegsége a férfiakkal szemben. Csak ha már velük is jól megérti magát, dőlhet el, hogy vonzódhat-e hozzájuk.

      Ehhez segítségképp önismereti csoportban való részvételt, vagy iskolapszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  13. Válasz N. Katalin 200

    Kedves Doktornő!
    Mint minden tini lany nagy gondja az, hogy nem tudja elfogadni magát. Nekem nagyon kis problémam van….
    Az zavar hogy az osztalyba egyedul nekem nem jott meg a menstruaciom…. mit tanacsol?

    • Válasz admin

      Kedves Katalin!

      Mivel nem tudom, hogy hány éves ezért csak általánosságban tudok Önnek válaszolni. Az első menstruáció általában 11-14 éves kor között szokott megjönni, de ez nagyban függ genetikai adottságainktól is. Intenzív sportolás illetve tápláltsági állapot is módosíthatja ezt. Azt javaslom tehát, hogy ha a fenti intervallumon belül, vagy annak közelében van és egyébként egészséges, várjon türelemmel. Egyéb esetben pedig keressen fel gyermeknőgyógyászt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  14. Válasz P. István

    Udvozlom.a dolog ami miatt felkerestem a kovetkezo:
    Van egy 5 eves lanyom es egy 9 honapos kisfiam.a lanyom sokszor nagyon jol eljatszik a tesojaval viszont sokszor minden ok nelkul felloki es tegnap minden elojel nelkul rakopott.mi okozza ezt a problemat es mit tehetunk ellene?teljesen jo es kiegyensujozott csaladi eletet elunk,imadjuk a gyerekeket es sokszor forditunk arra figyelmet hogy a lanyommal foglalkozzunk es jatszunk.a pucur ilyenkor a nagyiek felugyelete alatt van es a lanyomra oszpontositunk.a problema megis fent all.de a lanyom is imadja az ocsiket mert minden reggel megpuszilgarja ovi elott es hazaerkezeskor is.
    Valaszat elore is koszonom.

    • Válasz admin

      Kedves István!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy a gyermekek között testvérféltékenység miatt lehetnek konfliktusok, bár azt írja hogy külön odafigylenek rá, hogy a kislány továbbra is azt érezze, kitüntetett figyelemben részesül. Az is elképzelhető természetesen, hogy a kislánynak segítségre van szüksége abban, hogyan kezelje az indulatait, kellemetlen érzéseit. Ez természetes a kora miatt. Azt javaslom tehát, hogy alaposan figyeljék meg ezeket a konfliktushelyzeteket és segítsenek a gyermeknek más, kevésbé agresszív módon levezetni a frusztrációját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  15. Válasz Alica

    Kedves Melinda, 57 éves nő vagyok,a férjem 8 hónappal ezelőtt váratlanul 62 évesen infartban meghalt.Bele betegettem a halálába.Mind a ketten egy rossz házasságból léptünk ki.15 évig éltünk együtt szerettük,tiszteltük egymást,segítettük egymás gyerekeit,Nagyon jó volt hozzám szinte a tenyerén hordott,ezért is volt olyan fájó az elvesztése.Hogy enyhítsem a fájdalmamat ,felmenttem a közösségi oldalára,ahol az ismerőseivel levelezett,sokat ismertem közülük és ő is elmondta ki mit írt,én mivel bíztam benne nem olvastam utána csak most.Míg rátaláltam egy nővel való levelezésére,akivel 40 évvel ezelőtt ismerték egymást.A férjemnél lehetett valami szerelem iránta,de a nő nem értette miről beszél,az fájt a legjobban mikor a férjem elhívta egy találkára is,de sajnos a nő nem tudott menni.Ez a beszélgetés halála előtt fél évvel történt.Nem vagyok féltékeny típus,hisz a férjem sokat utazott a munkája miatt és a kollégái szerint is ő volt a legmegbízhatóbb férj.Tudom,hogy fizikailag nem csalt meg,mert a következő fél évet együtt töltöttük a szülei gondozássával,de a lelkemet sikerült megsebeznie.Vajon hogyan folytatódott volna,ha élne.Eltemettem és megsírattam egy jóságos,szerető férjet,de ez a levél nagy csalódást és fájdalmat okozott.Úgy szeretnék a sok szép emlékre gondolni,de mindig eszembe jut ez a levél,hogyan emlékezzek a férjemre.Szeretném vissza kapni a lelki nyugalmamat. Előre is köszönöm a választ. Alica

    • Válasz admin

      Kedves Alica!

      Megértem, hogy nagyon felkavarta Önt ez a magtalált levelezés, hiszen alapjaiban változtatta meg a férjéről kialakult képét, az ezzel kapcsolatos fájdalom akár visszamenőleg is átszínezheti az együtt töltött időszakot. Fontos, hogy ne folytsa el az ezzel kapcsoaltos negatív érzéseit, ha igényli pszichológusi segítséggel gondolja végig az Önök közt történteket, hogy mielőbb visszanyerje a lelki békéjét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  16. Válasz Zoé

    Kedves Melinda!

    A dolgok, amiket le fogok irni kb. 4 eve kezdodtek, de 2-3 eve lettek komolyabbak, akkor valtottam iskolat, lehet ez is kozre jatszik. Eloszor 4 evvel ezelott decemberben volt egy idoszakom karacsony kornyeken, amikor valamiert nagyon elojottek a hangulatingadozasok, es sokan sirtam, azt ereztem, hogy semmi ertelme elni, es egyszer le is ugrottam a tetonkrol(nem is meghalni, csak igy eltunni szerettem volna, de nem volt olyan magas, hogy nagy seruleseket szerezzek, ezt tudtam). A szuleim nem tudtak rola, talaltam kifogast a kovetkezmenyekre. Akkor nagyon sokat veszekedtem az ikertestveremmel, es ugy dontottem, hogy jo, iskolat valtok(egy osztalyba jartunk). Elmentem, elso evben minden renben volt, csak hangulatingadozas volt, meg sokat voltam kedvtelen, de az apukam csaladi hulyesege miatt volt. Aztan masodik evben(akkor voltam kilencedikes) kezdett megint elojonni minden erosebben, plusz meg ujabb dolgok.
    Abban az evben sokat stresszeltem mind iskolai, mind csaladi okok miatt, es olyan dolgok is voltak amik addig nem, migrenes fejfajas, iszonyatos szedules, hogy nem lattam a tablat, es akkor kaptam szemuveget, de ez nem sok mindent oldott meg. Ez kb egy fel even keresztul ment, es kozben eros hasfajasom volt. Januarban pedig mar ott tartottam, hogy en ezt nem birom, feladom. Vagdostam magam, de olyan helyeken, hogy senki ne lassa, es azert mert csak igy tudtam levezetni a feszultseget. Mason nem tudtam volna, mert nem akartam fajdalmat okozni senkinek. Utana kicsit jobb lett, majd majusban korhazba kerultem vakbel gyanuval, de vegulis azt mondtak, hogy valami gyulladas van stressz miatt, szoval dieta es irany a pszichologus. Utana nyaron viszonylag jo volt(2016). Azutan szeptemberben jartam pszichologushoz, ami segitett abban, hogy a csaladi dolgokat meg tudjam beszelni vele, de a szorongasban, panikrohamokban(mert azok is elojottek)nem tudott segiteni, de nem is mondtam neki. Azt az evet valahogy tuleltem, bar elofordult, hogy hanytattam magam, hogy ne keljen iskolaba mennem, pedig kulonosebb okom nem volt ra, miutan az osztallyal joban voltam, es a tanarok sem voltak a legrosszabbak. Vegul kollegiumba koltoztem, hogy ne keljen messzirol, meg 2 helyrol iskolaba jarnom( a szuleim elvaltak), majd majusban halisten kaptam egy lehetoseget, hogy elmenjek Ausztraliaba 2 honapra. Kint is iskolaba jartam, de ott nem volt semmi a hasfajason kivul. Visszajottem es eldontottem, hogy en iskolat valtok, mert nem birom tovabb. Sikerult is egy jo iskolat valasztanom. De valamiert nem erzem jol magam. Jok a tanarok, ah orak, a diakok, de allandoan faj a hasam, nem tudok enni, es az a baj, hogy eleve nagyon vekony vagyok az alkatom miatt, ezert iszonyat konnyen fogyok, de hizni meg hosszu honapok alatt sem mindig sikerul. Es abba hagytam a pszichologushoz valo jarast, mert ugy tunt, hogy minden oke. De mostanaban sokszor elojon, hogy ugy erzem, felesleges vagyok, hogy nem birok emberek kozott lenni, zsibbad a labam, vagy remeg,meg a kezem nagyon, es sokszor van, hogy fazom, de kozben izzadom, es nem alszok valami jol, pedig regen nagyon jo alvo voltam, altalaban 12-14 orakat mindig aludtam hetvegen estenkent. Es ugy erzem, hogy megorulok, sokszor mintha almodnek olyan erzes nappal ebren lenni, es csak menekulni akarok. Most egy ideig tejmentesen kell elnem, mert azt mondtak, az jot fog tenni a hasamnak. Van meg egy dolog, vagyis ketto. Az egyik, hogy kb 1 eve ramjott az, hogy mindig azt erzem, hogy figyelnek, ezert a sajat furdonkben korbe szoktam nezni, hogy nincs- e kamera. Meg azt erzem valakinel, hogy hallja a gondolatom, tudom, hogy nem igy van, de emiatt sokszor manipulalom a gondolataimat. Es mostanaban mindig tobbszor kell ellenoriznem, hogy elzartam a gazt, vagy becsuktam az ablakot, mert sokszor teszek ugy valamit, hogy nem emlekszem egyaltalan, hogy en csinaltam-e, vagy megcsinaltam-e. Sajnalom, hogy ilyen hosszu lett, csak egyszeruen jol esett kiirnom magambol, mert a szuleimnek ezeket nem tudom elmondani(nyilvan 1-2 dologrol tudtak,de lenyegeben nem). Mit tanacsol? Egyszeruen mar nem tudom mit tehetek. Meg van 2 evem a sulibol es utana tudok, csak kulfoldre menni, hogy itt hagyjam ezt az egeszet, de attol felek, hogy a problemak elol nem tudok elmenekulni, es ott is meg fognak talani.

    • Válasz admin

      Kedves Zoé!

      Szerintme jó, hogy kiírta magából az érzéseit, gondolatait. Köszönöm, hogy megbízik annyira bennem, hogy ezt meg is osztotta velem!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna folytatnia qa pszichoterápiás munkát. Az Önnel együtt dolgozó szakemberenek őszintén beszámolnia minden nehézségéről. Szerintem nem feltétlenül kell elmenekülnie ahhoz, hogy jobb legyen Önnek, sőt nem a lakhelyváltoztatás fogja megoldani a problémáját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  17. Válasz V. Gyula

    33 eves egyedul alo ferfi vagyok egy 3 eves gyerekel nincs senikink es nincs hova menunk valamilyen segitseg kellene

    • Válasz admin

      Kedves Gyula!

      Mit jelent az hogy nincs hová menniük? Amennyiben lakhatási vagy anyagi gondjaik vannak, érdemes a helyileg illetékes családsegítő szolgálatot felkeresnie, ahol az Ön által igénybe vehető szociális juttatások igénylésében tudnak segítséget nyújtani.
      Magányossággal, kapcsolati gondokkal összefüggő kérdésekben pedig szívesen állok a rendelkezésére!

      Kívánom, hogy mielőbb megoldódjon mindez!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  18. Válasz evelin

    Kedves Doktornő!
    Egy elég összetett probléma miatt írok Önnek. 21 éves vagyok,a barátommal 18 éves koromban jöttem össze,de a nagy problémám az,hogy nem feküdtem még le vele.Röviden szólva “minden megtörtént,csak AZ nem”. Az osztálytársam volt,sokáig nagyon tetszett nekem,mielőtt kiderült hogy neki is tetszem.Össze is jöttünk,de sajnos kezdtem úgy érezni (már az elejétől kezdve),hogy valami nem jó,pedig úgy éreztem szeretem őt.Nagyon sokat olvasok már tinédzser korom óta,nagyrészt romanikus regényeket.Persze nem úgy van a valóságban mint a könyvekben,de mégis úgy érzem,hogy valami más is van a háttérben,mintha egyáltalán nem úgy kívánnám őt,mint “ahogy kéne”.Nagyon gondolkodós típus vagyok,mindent a fejemben élek meg inkább,mint a valóságban és már az elején elkezdtem görcsölni, hogy “ez így nem jó” meg “lehet nem is vele akarok lenni” . Telt az idő,és csak úgy hirtelen eszembe jutott,hogy mi van, ha azért nem olyan ez az egész,mert valójában nem is a fiúkhoz vonzódom,hanem a lányokhoz.Ez már egyszer eszembe jutott kislány koromban,amikor vastam egy másik lány üzenetét egy magazinban: “tetszik a barátnőm”. Nekem nem tetszett meg soha nő/lány,ezért akkor sem értettem,meg is ijedtem.Szóval alapja nem volt.De amikor összejöttem Vele,hirtelen megint előjött a kérdés: mi van ha ez a baj? Megijedtem hogy elveszítem Őt, ha ilyeneken gondolkozom,ezért gyorsan ejtettem is a témát.Akkor sem volt senki nőnemű, aki megtetszett volna,ilyen fantáziáim sem voltak soha.Viszont eltelt 2 és fél év,februárban lesz 3 éve,és még mindíg úgy érzem hogy valami baj van és még mindig nem jutottunk el a “fináléig”. Nekem és Neki is ez az első kapcsolata,én pedig alapból féltem a testiségtől mindíg is. Az még fontos információ,hogy én 150cm,ő pedig198,ezért attól is féltem már az elejétől kezdve,hogy sokkal nagyobb, mint én.Szóval sokat olvastam,elbújtam a könyvekbe és nem akartam igazán ,megélni(mostmár azt sem tudom miért).Ígybotlottam bele két fiú szerelmi kapcsolatába. Két fiú szerelme nekem mindíg is pozitív gondolat volt,a szexjeleneteiket olvasni is élvezetes volt.Szóval ahogy belekerültem ebbe,beleéltem magam,de még mindíg a két férfi gondolata tetszett.Na és így jött megint fel,mostmár harmadjára a gondolat: azért tetszik ennyire ez a két férfi történet,meg szex stb.,mert valójában tényleg a nők tetszenek? Valamint a barátomat ezért nem kívánom “ahogy kéne”? Vagy csak már annyira rágörcsöltem a “végső” részére a szexnek,hogy az a baj? Mivel eddig ebbe a”nő témába” nem gondoltam bele teljesen,nem is jutottam semmire,de mostmár muszáj vagyok,mivel tényleg kétségbe estem,hogy lehet ez a baj. Hiszen most harmadjára előjött ez a kérdés,akkor kell hogy legyen benne valami? Vagy nem? A 20 év alatt mindíg is srácok/fiúk tetszettek,a könyvekben is őket preferáltam,velük tudtam magam elképzelni.De mostmár annyira felhergeltem magam,hogy csak ezt hallom a fejemben:”Te a lányokat szereted,ezért nem volt minden olyan ahogy szeretted volna.Most végre kiderült.Csak fel kell dolgoznod.” Belegondoltam,próbáltam elképzelni,milyen lenne,mivel sokat olvasok és élénk a fantáziám nagyon sok szituációt elképzeltem nőkkel,hátha találok magamban valamit. Undorítónak nem találtam,sőt volt olyan amit vonzónak ítéltem,de valahogy mégsem érzem hogy jó lenne,pláne hogy nagyon nem érzem ezektől a gondolatoktól jól magam.A legrosszabb,hogy mindkét nemmel el tudom ezeket képzelni,és hiába érzem,hogy érzelmileg férfihoz tudnék kötödni romantikusan,valahogy mégis kétségek között vagyok,hogy akkor mégis miért gondolkozom ilyeneken,és miért “sikoltom magamban”,hogy “de te AZ vagy.” Szóval jó lenne egy kis útmutatás,hogy így első benyomásra mi lehet a baj,mert nagyon szeretném a “2 gyerek,férj,kutya” boldog véget,és félek,hogy végül nem ezt a kártyákat osztották le nekem,ami viszolygással tölt el. Körülbelül egy hónapja gyötörnek ezek a gondolatok,a családom támogat,az ő véleményük szerint itt nem a “lányokkal van a baj”,hanem az intimitástól való félelmemtől,vagy attól,hogy a barátom mégsem nekem való.De már odáig jutottam,hogy azt gondolom csak “gondolatban tetszenek a fiúk” és most,hogy nőkre is gondolok,azért reagálok ilyn intenzíven,mert csak azt hittem,hogy az ellenkező nem kell.Főleg,mivel régen is,amint kiderült,hogy valakinek én is tetszem,olyan volt,minthna elfújták volna a vonzalmamat és már majdhogynem taszított az illető.Ez egyszerű ijedtség volt csupán?Szakítanom kéne Vele,vagy csak a görcsösséget kéne megoldani? Vagy nem is a szex a baj,hanem hogy inkább nővel szeretnék lenni,csak nem tudom magamnak bevallani? (Persze ezt a mondatot leírva egyből jön a hang:”Igen ez a baj,nővel szeretnél lenni”.) Nem tudom mit tegyek,hogy mi az igazság.
    Remélem ez a kusza történet érthető lesz,nagyon próbáltam magamból mindent szisztematikusan kiírni. Előre is köszönöm a választ és a segítséget!

    • Válasz admin

      Kedves Evelin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes nem csak végiggondolni, milyen érzések és gondolatok vannak Önben a nőkkel illetve férfiakkal kacsolatban, hanem a gyakorlatban is megtapasztalni azt, mit váltanak ki Önből. Mit érez, ha megfogja a párja kezét? És ha egy nőét? Az előjáték a párjával még nem egyenlő a szexxel, érdemes alaposabban átgondolni az ezzel kapcsoaltos félelmeit és szép lassan leépíteni azokat. Az intimitástól való félelem ahogy írta is jól megmagyarázhatja azt, miért jöttek hirtelen elő a homoszexualitással kapcsolatos elképzelései. (Talán akkor is előjönne valamilyen gáltó gondolat, ha ugyan ez egy lánynal történt volna meg). Önismereti munka megkezdését javaslom, melyben szívesen leszek a partnere, ha úgy dönt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  19. Válasz Tímea

    Kedves Melinda,
    23 éves lány vagyok. Van egy párom (28), aki külföldi és már 11 hónapja együtt vagyunk. Ő az első komoly kapcsolatom. Szeretem őt de nem vagyok belé szerelmes. Próbálom magamat rávenni, de néha úgy érzem hogy nem is akarok vele lenni. Együtt lakunk 2 hónapja. Szerintem korai volt az összeköltözés de már a kapcsolatunk elején is egy házban laktunk. Ha vele vagyok jó de mégsem. A szex jó vele, de nem tudok teljesen kielégülni. Lehet hogy betegnek hangzik de ha nem szexelünk akkor néha önkielégítek. Szex közben nem tudom pontosan mit is kell érezni de az én érzéseim többnyire haloványak. Néha van hogy lángolok de nagyon ritkán. Mitől van ez? Általában a stresszre fogom, mert dolgozom és egyetemre is járok, ráadásul külföldön. Nem tudom milyen kapcsolat ez mert úgy érzem tudnám szeretni csak valahogy mindig olyan dolgokat csinál ami kiábrándít. Igazából leírni sem tudom hogy mit érzek most ebben a kapcsolatban, mert annyira nem értem…
    Előre is köszönöm válaszát!
    Tisztelettel,
    Timea

    • Válasz admin

      Kedves Tímea!

      Szerintem jó hogy írt és nekem is az a véleményem, hogy fontos volna megérteni az Önben kavargó érzéseket, hogy annak megfelelően tudja irányítani az életét, ami valóban jó Önnek.
      Hogyan alakultak a párjával kacsolatos érzelmei a 11 hónap alatt? Miért költöztek össze? Mik azok a dolgok, amik kiábrándítják Önt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

A hozzászólás elküldéséhez kérjük, oldja meg a következő feladatot! Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.