Ünnepre hangolva… avagy hová tűnt a Karácsony meghittsége?
Bár még odébb van a Karácsony, de máris tele vannak az újságok és a TV reklámok ünnepváró hirdetésekkel, ajándékötletekkel. Egész iparágak építenek arra, hogy az évnek ebben a szakában több pénzt vagyunk hajlandóak otthagyni a boltokban. Szinte kivétel nélkül mindenki elgondolkodik rajta, minek örülnének a szerettei, mivel készüljön az ünnepekre. Szülőtársaimnak (és persze nekem is) is nagy fejtörést okoz, mit hozzon a Jézuska a fa alá. Modern világunkban tehát nagy hangsúly kerül a pénzen megvehető dolgokra, a médiumokból zúdul ránk a sok szép, kívánatos termék, melyek szebbé, kényelmesebbé, élvezetesebbé tehetik életünket. Karácsonykor leginkább az ajándékozás gesztusával próbáljuk meg a szeretetünket kifejezni, holott fontos lenne, hogy más eszközöket is előtérbe helyezzünk.
Lényegesnek tartom hangsúlyozni, hogy az ünnep örömét ne a drága ajándékoktól, vagy az elkészült többfogásos menütől, vagy más külsőségektől várjuk. Ne feladatként éljük meg az ünnepre való felkészülést, hanem próbáljuk elengedni magunkat, annyit és úgy készüljünk, amennyi jól esik. (Később úgysem arra fogunk emlékezni, hány fogásos volt a menü vagy mit kaptunk.) A külsőségeknél sokkal fontosabb kell, hogy legyen: az együtt töltött idő öröme. Nagyon jó tud lenni tehát, ha be tudjuk vonni családtagjainkat az adventi készülődésbe. Egy felnőtt számára elképzelhetetlen, hogy ezek a közös programok mekkora élménnyel töltik el a gyermekeket. Készíthetünk akár adventi koszorút, lakásdíszeket vagy süteményeket, a legfontosabb, hogy a gyermeket életkorának (és képességeinek) megfelelően bevonjuk a folyamatba. A legkisebbeknek inkább csak egyszerűbb feladatot, például az elkészült édesség kidekorálását adjuk. Igaz, ezek a programok több energiaráfordítást (előkészületet, majd pedig takarítást) igényelnek, mint az ajándékvásárlás, de a csillogó szemek kárpótolnak minket a plusz munkáért. Ha túl fáradtak és ingerlékenyek vagyunk ahhoz, hogy élvezzük a közösen eltöltött időt, először szánjunk egy kis időt csak magunkra: mozogjunk, relaxáljunk vagy töltődjünk fel a szokásos módon. A családunk érdeke is, hogy MI jól érezzük magunkat a bőrünkben. (Ha ez nem megy, keressünk fel egy terapeutát, aki segít rendbe hozni dolgainkat.)
Fontosnak tartom kiemelni, hogy a közös programokra az év minden szakában próbáljunk meg időt szánni, hiszen ezek kötnek össze minket szeretteinkkel, biztosítják az „üzemanyagot” a nehezebb időszakok során, melyek mindnyájunk életében időről időre előfordulnak.
További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.
Habis Melinda
klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta
