Hónap: 2014 március

Immunrendszerünk és a stressz

Hogyan hat a stressz az immunrendszerünkre? Milyen testi változásokat indít el?

Az immunrendszer testünk természetes védekezőképességét jelenti az őt károsító hatásokkal (kórokozók vagy méreganyagok) szemben. Stressz hatására a stressz-hormonok (adrenalin, kortizol, stb.) mennyiségének növekedésével párhuzamosan immunrendszerünk működésének csökkenését lehet megfigyelni. A stressz-hatások a hypothalamust corticotrop-releasing-hormon (CRS) kiválasztására késztetik, ami koordináló szerepet játszik a fiziológiai és a viselkedéses stressz-válaszban. Aktiválja a hipofízis-mellékvesekéreg rendszert, és szimpatikus aktivitáshoz vezet. (Csökken az étvágy, libidó, megváltozik a motoros aktiváltság, megnő a szorongás stb).

A következő lépés során a hipofízisben olyan hormonok képződnek (pl.:ACTH, α-MSH, β-endorphin) melyek a stressz-válasz szabályozását végzik.
Az ACTH (adreno-cortikotrop hormon) hatására a mellékvese kéregben fokozódik az kortikosteroidok képződése, amely erősen gátolja az immunfunkciókat. A kortizol fokozza a készenléti állapotot. Magas szintje egy idő után visszacsatolás révén leállítja a stressz-választ. Minél több vagy érzékenyebb kortizol receptor található az agyban, annál gyorsabb lehet a stressz-válasz leállítása. Ha ezeknek a receptoroknak a száma vagy érzékenysége lecsökken, a stresszválasz időtartama elnyúlik (ennek következménye a fokozott éberség, szorongás, egyfajta készenléti állapot), az immunrendszer védekezőképesség ezzel párhuzamosan lecsökken. A stressz-hormonok túlzott szintje elpusztítja a kortizol-receptorokat, így nem lesz, ami visszacsatolás révén leállítsa a stresszválaszt.

Érdekességként megjegyzem, hogy a depressziók egyes fajtáiban magas kortizol és CRH szintet talátak, ami alapján a depresszió inadekvát, generalizált stresszválaszként írható le. Ez egyértelműen mutatja, hogy lelki porblémák, családi vagy munkahelyi konfliktusok is súlyos stresszforrásnak minősülnek. Lelkünknek is van tehát “immunrendszere”, melyet önismeretünk bővítésével tudunk serkenteni.

Mi az, ami javítja immunrendszerünk működését?

Most hogy áttekintettük, hogy a stressz pontosan hogyan rontja immunrendszerünk működését, nézzük meg mi minden tudja javítani azt.

  • A viszonylagos éhezés (alacsony kalória, de magas tápanyag bevitel) jó az immunrendszernek. Ennek oka még nem tisztázott, de valószínűleg testi regenerációs folyamatot indít be. A kiegyensúlyozott táplálkozás támogatja az élettani folyamatok egészséges egyensúlyát.
  • Alvás (δ fázis) alatt nő a növekedési hormon (GH) termelődése, ami javítja immun-működésünket. A stressz rontja az alvásminőséget, ami rontja immunrendszerünk hatékonyságát. A GH mennyisége korral természetes módon is csökken.
  • A testmozgás javítja az immunrendszert. A testedzés hatására akut válaszok jönnek létre, amelyek a testedzés befejezését követően 6 órán belül elmúlnak. Közvetlenül a testedzést követően a teljes leukocita szám 50-100%al emelkedik. A leukocita-szám változásának mértéke nagyban függ a testedzés intenzitásától (és az ezáltal okozott adrenalin és kortizol szint növekedéstől). A rendszeres testedzés hatásaként a természetes ölősejtek (NK) sejtölő (citotoxikus) aktivitása szignifikánsan megemelkedik, ami hatásos segítség lehet a rák megelőzésében. A rosszindulatú daganat kialakulásának esélye összefügg a testmozgás hiányával. Ülőmunkát végzők esetében például 1,6-szor nagyobb kockázatot találtak a végbélrák kialakulására az aktív tevékenységet végzőkhöz képest. Nem sportoló nőknél pedig 1,8-2,5% -al magasabb volt a nőgyógyászati daganatok aránya. Ennek hátterében is több mechanizmus állhat. Például a testedzéssel kapcsolatos általános életstílus, ösztrogén szint, alacsony testzsír-mennyiség, csökkent salakanyag-tranzit idő stb. Fontos megemlíteni, hogy a túlzott testedzés kifejezetten immunszupresszor (gátló) hatású. Kíváncsi rá, milyen lelki tényezők állnak a rákbetegség kialakulása mögött? Következő cikkemből kiderül!

 Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Öngyilkosság-sorozat Székesfehérváron, szakértői szemmel

Tragikus módon az elmúlt három hónapban négy fiatal is megpróbálta városunkban saját életét eldobni. 2013. november végén egy 17 éves székesfehérvári gimnazista fiú ugrott ki egy Cserepes közben levő 8. emeleti lakás ablakából. December 15-én az Árpád Szakképző Iskola diákja, Márk és társa Kiscséripuszta megállóhely közelében a vonatsínekre feküdtek. 2014. január 7-én pedig a szintén 17 éves Krisztián ugrott le az imént említett szakközépiskolában a belső aula 3. emeletéről öngyilkossági szándékkal. Utóbbi tragédiáról többet lehetett olvasni, hallani: a társak szekírozásáról, a fiú visszahúzódó természetéről, egyes források az iskola és a tanárok felelősségét is felvetik. Mindenkit megérint a fiatalok öngyilkossági szándéka, de legtöbben csak a fejünket fogva értetlenkedünk. Érdemes lenne tehát a történtek mögé nézni és többet megtudni az öngyilkos viselkedésről és a mögötte meghúzódó okokról.

Mit kell tudni az öngyilkosságról?

Az öngyilkosság sajnos egyre növekvő tendenciát mutat, serdülőkorban a 2—3. leggyakoribb haláloknak számít. Ezek a tettek lehetnek impulzív jellegűek (hirtelen felindulásból elkövetettek, bár ezt több szakmai forrás vitatja) vagy elhúzódó krízisállapot végét jelenthetik. Ilyenkor is van egy kiváltó ok a háttérben, de ez többnyire nem kirívó. A tényleges cselekvést gyakran megelőzi egy segítségkérés, ún. „cry for help”, amit nagyon komolyan kell vennünk. Kutatások tudatos és nem tudatos, indirekt jelzések egész skáláját tárták fel (pl a halálvágy verbalizálása, búcsúlevél, végrendelkezés, gyógyszerek gyűjtögetése), amelyeket az öngyilkosjelölt közvetlen környezetének lead. Az ún „preszuicidális állapot” időben nagyon változó lehet. Sokszor szinte pillanatnyi reakcióként, váratlanul jelenik meg az öngyilkosság. Figyelmeztető jelek lehetnek a személy nagyfokú beszűkülése, szorongása, gondolkodásának, viselkedésének elsivárosodása, uniformizálódása. Ilyenkor a dolgokat negatívan látja, az elgondolásainak ellentmondó információkat nem veszi észre, az öngyilkosságot mint kiutat látja, erről fantáziál. A kapcsolatok elvesznek, a személy bezárkózik gondjaival, holott vágyik egyfajta intim közelségre, szeretné a számára fontos személyt/személyeket kisajátítani. Az értékrend beszűkül, az eddig jó érzést okozó dolgok elvesztik jelentőségüket, az agresszió elfojtódik, saját maga felé fordul.

Milyen lelki tényezők állhatnak az öngyilkosság mögött?

Freud befelé fordított agresszióként értelmezte az öngyilkosságot. Az egyén a szeretet korábbi tárgyát magába vetítve „kívánja megölni”. Gyerekkori fantázia is újraéledhet: majd meghalok és akkor a szeretteim sirathatnak. Büntetés is lehet, a szeretetet nem viszonzó, elhagyó szeretett személynek. Az elkövető a benne lévő képet öli meg önmagával együtt. Lehet mögötte egyfajta nárcisztikus sérelem is, valamilyen vágy meghiúsulása, kudarc után.

A szuicidum rizikóját növeli (többek közt) a korábbi kísérlet, a családi kapcsolatok problémája, a negatív életesemények, a magány, de biológiai faktorok is hozzájárulnak (szerotonin és szérum koleszterin szint eltérések). Az alkohol, dohányzás és drog használat is növeli a szuicidum előfordulásának valószínűségét. Nagyon lényeges kiemelni a modell hatását, ami különösen gyermek és serdülőkorban érdekes. Ha a fiatal közvetlen környezetében vagy akár a médiában hasonló viselkedést lát, probléma megoldási módnak, menekülési útvonalnak gondolhatja az öngyilkosságot. Bálványozott személyek, sztárok öngyilkossága után „járvány” törhet ki. Például Goethe: Az ifjú Werther szenvedései c. regénye után, de Elvis Presley is hatással volt „követőire”.

Mit tehetünk az öngyilkosság ellen?

Éppen ezért nagyon fontos a megelőzés, hogy figyeljünk egymásra és ha baj van, keressünk segítséget. Bár sokan még mindig „cikinek” tartják, hogy pszichológushoz forduljanak, de még így is kellemesebb, mint azzal a tudattal élni, hogy esetleg tehettünk volna valamit…

Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Ez az írás megjelent a Pszichológuskereső oldalon is:
http://pszichologuskereso.hu/blog/ongyilkossag-sorozat-szekesfehervaron-szakertoi-szemmel

„Stressz-betegségek” avagy a pszichoszomatikus kórképekről

Ahogy azt már korábbi írásomban is említettem, a tartós stressz megviseli testünket, sokféle betegség kialakulásában van kiemelkedő szerepe. Ha lelkünk sérül, az többnyire testi elváltozást is magával hoz. Bár talán nehezen hihető, hogy „egy kis szorongás” markáns, negatív hatást gyakorolt testünkre, mégis fontos hogy pszichológus segítségét kérjük, hogy megfejtsük testünk jelzéseit, megtanítsuk rá, hogy a hétköznapi stresszt ne különféle betegségek segítségével vezesse le. Lelki problémáink felvállalása azonban általában sokkal nehezebb feladat, mint testünk gyógyíttatása, így sokan inkább orvostól orvosig járnak (persze ebben az orosok felelőssége is hatalmas, hiszen rengeten vannak, akik inkább elvégeznek egy sokadik CT vizsgálatot, minthogy pszichológus felkeresését javasolnák). Ráadásul fájdalmas dolog elfogadni betegségünk lelki vonatkozásait, a pszichológus segítségét. Pedig sokszor semmilyen diagnosztikus eszközzel nem kimutatható fájdalmaik oka.

Amennyiben a lelki feszültség testünkben szervi bajt, betegséget okoz, vagy semmilyen elváltozás nem mutatható ki, de a tünet zavaró és hosszabb ideje fennáll, ún. pszichoszomatikus betegségről beszélünk. Ezek nagyon sokrétűek lehetnek, gyakran hosszú ideig fennállnak, de tünetváltás is jelentkezhet. (Amikor az egyik betegséget meggyógyítják, előjön egy másik, az után egy harmadik.) Ezek kialakulásukban és fennmaradásában a stressz (vagy más lelki tényezők) kiemelt szerepet játszanak. Érdekli, hogyan hat immunrendszerünkre a stressz?

Mik a leggyakoribb pszichoszomatikus betegségek?

Allergiák

Autoimmun betegségek: pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex

Bőrgyógyászati betegségek: pl. pikkelysömör, ekcéma

Emésztéssel kapcsolatos panaszok: pl. hányinger, hányás, hasmenés

Érzékeléssel kapcsolatos zavarok: pl. kettőslátás, homályos látás, vakság; fülzúgás, halláscsökkenés, hallásvesztés; zsibbadás, tapintás-, hőérzés csökkenése vagy hiánya; remegések, érzészavar

Fájdalom tünetek: pl. Migrén, hasi fájdalom, hát- és derékfájás, izomfájdalom, izületi fájdalom, végtagfájdalom, mellkasi fájdalom, menstruációs fájdalmak

Gyomor-bélrendszer betegségei: pl. colitis ulcerosa, IBS, gyomor- és nyombél fekély, reflux

Kardiovaszkuláris betegségek: pl. magas vérnyomás, szívtáji fájdalmak

Légzőrendszer betegségei: pl. köhögés, asztma

Nőgyógyászati betegségek: pl. rendszertelen vérzés, visszatérő nőgyógyászati betegségek, premenstruális szindróma, meddőség, vetélés, súlyos terhességi hányás

Neurológiai jellegű tünetek: koordinációs vagy egyensúlyzavar, bénulás vagy gyengeség, nyelési nehézség vagy torokszorulás (torokgombóc-érzés), beszédképtelenség, tapintás- vagy fájdalomérzés kiesés, kettős látás, vakság, süketség, görcsök, nem ájulásos tudatkiesés

Mozgással kapcsolatos tünetek: pl. koordinációs zavar, izomgyengeség, bizonytalan járás, beszédképtelenség

Túlsúly

Szexuális zavarok: szexuális érdektelenség, erekciós vagy ejakulációs zavar, szexuális aktussal kapcsolatos fájdalmak

Mit tehetünk a pszichoszomatikus betegségek ellen?

A pszichoszomatikus betegségek gyógyításánál alapvető, hogy a testi tünetet ki kell vizsgáltatni és szakorvos segítségével kezeltetni, emellett pedig pszichológust felkeresni, aki pszichoterápia segítségével segít megszüntetni a kiváltó okokat és a fenntartó tényezőket. Sajnos sokan maradnak testi tüneteikkel kezeletlenül, mert az orvosok nem találják a panaszok okát, (megfelelő pszichológiai képzettség hiányában) nem tudják a tünetek üzenetét megfejteni és ennek megfelelően tanácsot adni az életmódom való változtatásra, csak későn jutnak pszichológushoz, ami nagyban rontja a gyógyulás kilátásait, növeli a terápia hosszát.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Megbetegíthet a stressz?

Csak a testünk lehet beteg?

Sajnos az orvoslásban még ma is hátérbe szorulnak lelki gondjaink: testünk betegségeire jóval nagyobb figyelem fordul, mint pszichés problémáinkra. Amikor egy náthával vagy felfázással elmegyünk a háziorvoshoz akkor a fizikai tünetek felsorolásán túl nagyon ritkán kerül szóba, hogy volt-e mostanában valamilyen konfliktusunk, pedig a legbanálisabb betegségnek is van lelki vonatkozása. Gondoljunk csak arra, hogy manapság mennyire gyakoriak az allergiás és az ún. autoimmun betegségek (melyben az immunrendszer a saját test ellen fordul, pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex stb.) A túlzott stressz sokféle betegséget okoz (ezekről egy későbbi írásban ejtek majd szót), de önmagában is markáns tüneteket produkál. Ezek lehetnek az alvászavarok, kedvetlenség, figyelmetlenség, különféle fájdalmak, szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, emésztési, nőgyógyászati és szexuális problémák. Túlpörgetett, elvárásokkal teli világunkban rengeteg teher nyomja a vállunkat, az élet minden területén, akár naponta ér bennünket stresszhatás. Elég ha csak a munkába jutásra, a megélhetési/munkahelyi nehézségekre, közelebbi kapcsolatainkban megjelenő konfliktusainkra gondolunk.

Mitől függ, mennyire vagyunk stresszesek?

A stressz mértékét befolyásolja, hogy mennyire éljük meg az adott eseményt váratlannak, befolyásolhatatlannak. Feszültséget nem csak környezetünk okoz, hanem belső vívódásaink is. Nagyban befolyásolja a stresszel való megküzdés képességét, hogy optimistán állunk-e a dolgokhoz, a velünk történő rossz dolgokban meg tudjuk-e találni a jót, megfejtjük-e a tünetek jelentését, üzenetét. (Sokszor utólag úgy gondoljuk, hogy akár munkahelyünk elvesztése is lehet hasznos, hiszen nélküle nehezen váltottunk volna, átmenetileg több időt tölthetünk családunkkal.) Az optimista hozzáállás javítja immunrendszerünk működését így védetté tesz a betegségekkel szemben. Emellett a már kialakult betegségek lefolyását is pozitívan befolyásolja. (Például kutatások kimutatták hogy azoknál a rákos betegeknél, akik hittek saját gyógyulásukban lassabban osztódtak a káros sejtek, mint a magukat tehetetlennek érzőknél.) A pesszimista ember az feltételezi, hogy rossz fog vele történni, így szervezete állandó készenlétben áll (szíve gyorsan ver, izmai megfeszülnek, anyagcseréje felgyorsul), könnyen kimerül.

Mit tehetünk a tartós stressz ellen?

A tartós stressz megviseli testünket, bizonyítottan magas vérnyomáshoz, szív és érrendszeri betegségekhez, gyomorfekélyhez stb. vezet. Amennyiben a lelki feszültség testünkben kóros elváltozást okoz, ún. pszichoszomatikus betegségről beszélünk.

A fent felsoroltak tükrében tehát kijelenthetjük, hogy a stressz csökkentése egész testünkre jó hatást gyakorol. Ennek érdekében többféle dolgot is tehetünk.

A testmozgás segít megszabadulni a feszültségtől, fizikálisan elfáraszt, mentálisan azonban felfrissít. Javítja önértékelésünket, növeli fizikai teljesítményünket: energikussá és fittebbé tesz. Emellett immunrendszerünket is erősíti, ráadásul bárki számára elérhető.

A pozitív emberi kapcsolatok, melyben önmagunk lehetünk, érzelmeinket nyíltan kifejezhetjük, szintén erősítik a stresszel szembeni megküzdőképességünket. A magány és a negatív érzelmekkel / indulatokkal terhelt szociális kapcsolatok viszont épp ellenkező hatásúak.

A relaxáció során megtanuljuk izmainkat ellazítani, anyagcsere folyamatainkat lassítani, befelé figyelni. Testünk ellazul, elménk megtisztul a negatív gondolatoktól. Ezt azonban meg kell tanulni, hogy aztán önállóan is sikeresen alkalmazhassuk. Kiváló és elterjedt módszer az autogén tréning, mellyel testünk öngyógyító törekvését fokozhatjuk, javul fizikai tűrőképességünk, teljesítményünk. Nyugodtabban és mélyebben pihenünk.

Érdekli, hogyan hat immunkrendszerünkre a stressz? Megtudhatja a következő blogcikkemből!

Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, személyközpontú terapeuta